hibáját jóvá tehesse. Már pedig gondoljuk meg, a halálos ágyon többnyire legutoljára gyónik az ember; bűneitől legutoljára oldoztatik Tel ; az ir-galmasságnak a halálos ágyon van legutolsó he-lye: „postquam enim, mondja rom. sz. Kelemen,
mundo migravimus, non amplius ibi possumus confiteri, aut poenitentiam agere",
;i) azután nincs többé mentség, „lignum in quocumque loco ceciderit, ibi érit"
4); „et horrend um est incidere in manus Dei ^viventis."
5) Oh mily rettenetes gondolat az, midőn a haldokló ágya mellett állnunk kell, és belsőnkben a Szentlélek e szava megszólal: „Et animam ejus e manibus vestris requiram !"
6) „Vehit mors ad judicium, vehit, quales invenit!" ") és sz.
Cyprián: „Qualem te invenerit Deus cum vocat, ta-lem pariter et judical"
s) Hogy tehát a felelőség sú-lyos terhét, melyet oly könnyen vonhatnánk nya-kunkra, tőlünk lehetőkéjien elhárítsuk, '') és haldokló hiveink nagy jövendőjét részünkről biztositsuk, min-den erőnk és képességünk megfeszítésével, mint fö-nebb mondtuk, azon kell lennünk, hogy a beteg, ki-hez hivatunk, nem csak töredelmességre egyszerűen
' ) I. Cor. 4. v. 2.
*) II. Parai. 19. v. 6—15.
3) Mem. V. S. de provisione inf.
>) I Cor. 11. v. 29.
2) S. Cypr. de laps. p. 383. ed. Ven. 1728.
3) Epist. 2. ad Cor. c. 8.
l) Ecoles. 11. v. 3.
à) Hebr.,10. v. 13.
«) Gen. 9. v. 5.
' ) Palásthy II. 2. p. 191.
8) S. Cypr. de mort. p. 468. ed. cit.
9) „Fili hominis speculatorem dedi tedomui I s r a e l : et audies de ore meo verbum et annunciabis eis ex me. Si
di-7
50 m—
indíttassák, hanem hogy öt gyónásának legalább for-maliter tökéletes volta mellett a feloldozás malaszt-jaiban minden kikötés nélkül részesítsük.
III. Követeli ezt a dolog természete is. Mert a papi feloldozás az, mely a gyónásban eszközli, és úgyszólván v é g h e z viszi a megigazulást ;
1) mibó'l következik, hogy amannak hiányában vagy tökélet-lenségében, különösen halálos esetben menthetlenül veszedelemnek tétetik ki a lelkek örök üdve. Erre nézve világosan szólott sz. Ágoston, midőn igy ir :
,,Magnum exitium sequitur eos, qui de hoc saeculo exeunt vei non regenerati vei ligati"
2), és Coelestin pápa bünül róvja fel az áldozároknak, hogy a bűn-bánó haldoklóknak valaha megtagadták volna a fel-oldozást, „mortem aeternam eis addunt, et animas interficiunt."
3) Tehát kezünkbe le van téve a hal-doklók egész örökkévalósága, oly annyira, hogy ha fel nem oldoztatnak, olykor el is kárhoznak ;
4) mert habár igaz, mit az egyház tanit, hogy sokan közü-lök Isten véghetetlen irgalma és malasztja kivételes hatása folytán tökéletes bánatuk tekintetéből végső perczeikben megigazulván üdvözülhetnek: de a ma-laszt ily rendkívüli elárasztását csak önönmagának tartotta fel a jóságának titkaiban megfoghatlan föl-séges Isten. Arra ugyan reményünk lehet, de szá-molnunk és még kevesbé bizakodnunk nem szabad, mert az Istent kisértenénk. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy a trid. zsinat
5) életeimében az attri-tio (mivel a contriattri-tio a betegeknél igen ritka) volun-tatem peccandi excludens — összekötve a „dilectio inchoativa" nemeivel a kiszolgált szentség cselek-ménye által contritiová változtassék, „non quidem formaliter sed aequivalenter, substituendo aliquid aequivalens dilectioni, nempe sacramentum, quod effectum eumdem praestet."
e)
centé me ad impium : Morte morieris : non annunciaveris ei, neque locutus fueris ut avertatur a via sua impia et vivat : ipse impius in iniquitate sua morietur, sanguinem autem ejus de manu tua requiram. Si autem tu annunciaveris impio, et ille non fuerit conversus ab impietate sua et a via sua im-pia : ipse quidem in iniquitate sua morietur, tu animam tuam liberasti." Ezech. c. 3. 17, 18, 19.
*) Forma dat esse rei. ,,Docet praeterea as synodus,"Sa-cramenti poeniteutiae formam, in qua praecipue ipsius vis sita est, in illis ministri verbis positam esse : ego te absolvo a peccatis tuis." etc. Sess. 14. c. III. de partibus S P.
2) Epist. 180.
3) Epist. ad eppos Vienn. c. 2.
Theol. W i r c e b . de contr. art. III. p, 151. et 46.
s) Sess. 14. c. 3.
®) Theol. Wirceb. de contr. p. 35.
Az óvári templom.
( N ó g r á d v á r m e g y é b e n . )
A kiáltó szükség érzete különféle alakban szokott nyi-latkozni. Legszánandóbb azon szemérmes koldus, aki nem önhibája miatt kénytelen a sanyarú kenyeret enni. Csak egy pillantást kell vetni az ily rongyokba burkolt alakra, hogy megértsük a sziv mély bánatát s könyörületre buzduljunk iránta. De van a szükségnek , melyről a világ közmondássá avatta a szegénység természetes j á r u l é k á t , a roszra való készséget, ékesen szóló nyelve is. Es ilyenkor a szükség u g y jelenik meg az emberek között, mint népszónok, hogy szive-ket , hajlamokat nyerjen. Nem egyszer a hideg köveszive-ket, a sírhantokat, az omladozó romokat is megszólaltatja, hogy részvétre inditson. Nem is lehqt ez máskép. A szükség mind-annyiszor magasb érdekre vonatkozik, egyes embereket érint, s közvetve az összes társadalom javára irányul. H a a szük-ség mint közösen érzett hiány, vagy csapás, egyházi téren mutatkozik, megszüntetése kétszeresen életbevágó, annál-inkább , mivel a tüz is mindig veszélyesebb , mely belül az épületben üt ki, ez leggyakrabban mutat föl emberi áldoza-tokat. Ha az egyház a társadalomnak belső szervezete, ha az, ami testben az éltető , elevenítő lélek ; ha az egyház a külső társadalomnak föntartó s termékenyítő ereje, úgyhogy ennek fogyatkozása vagy végleges kiapadása amannak bizo-nyos halálát eredményezné : mindenek fölött érdekes, sőt üdvös dolog, a fenforgó szükség kérdéseit megvitatni, hogy
a bajok megorvosoltassanak.
Ki ne tudná, hogy a szellemi aratásnál, melyről világ végéig fog állni az ismeretes isteni jelentés „messis multa"
egyetlen mentő födél, vagyis szemház a templom ? Ki ne tud-ná, ha csak valamennyire tarthat is igényt a közműveltség megkülönböztetéseire, hogy egy községnek minő biztos me-nedéke a templom? Jól esik ezt a köztapasztalati szükség alkalmából kiindulva, néhány vonással bővebben is lerajzolni.
Azon nép helyzete, melynek községében nincs templom, min-dig élénken tükrözi vissza azt a kétségbeejtő állapotot, mely-ről irva vagyon : ,,Es leült a nép e n n i , inni ; azután pedig fölkelt játszani." Visszatükrözi továbbá ama rettenetes álla-potot, midőn Izrael népéről olvassuk, hogy az Isten menny-dörgések és villámlások közt beszélt vele ; s midőn az jónak látta vezérének Mózesnek közbenjárását kérni Istennél a sokféle büntetések elhárítására. Míg a templom Isten és emberek közt nem csak a nép bemutatásának újszövetségi sátorát képezi, hanem egyszersmind a legtisztább szeretet, bizalom, engedelmesség és kiengesztelés áldozataihoz is ün-nepélyes , kikerülhetlen helyiségül, s a világ üldözései elől egyetlen menedékül kínálkozik. Mi az ember istenitisztelet nélkül ? Valóságos Isten nyomorékja, önmagában megha-sonlott kevélység b á l v á n y a , a haragnak legéktelenebb, s romlottabb edénye. Még azon túlzó spiritualisták is, kik az istenitiszteletet a bensőség semmiségére olvasztották, kény-telenek mindannyiszor bevallani, hogy a külső, vagyis nyil-vános istenitisztelet egyik legfőbb életszükségünk, mely előli hitetlen menekülésünkre szűk nekünk az egész világ.
És csak a templomban csillapodnak le egeket ostromló ren-detlen vágyaink, mint a szomjazónak kinjai az enyhítő for-rásnál. Ellenállliatlan szépség s meggyőző bölcseség
hatal-mával ragadja meg e gondolatnál egész figyelmünket a
„nyilvános istenitisztelet és a haza boldogságáról" irt pálya-munkának minden egyes sora, midőn a többi között ihlettel mondja : „ A z é r t , hogy e tágas és nagyszerű külső körben működik a religio , nem szűnik meg tulajdona lenni a lélek-nek, mert egyesek lelkét kell előbb áthatnia, hogy azok egye-süljenek ; egyeseket kell előbb boldogitnia, hogy egész népek boldoguljanak általa. Azonban bármi erőre kapjon is, bármi buzgón munkálódjék is egyeseknél, amennyire csak egyes emberekben é l , soha oly egyesítő, oly összeolvasztó erővel nem fog bírni, hogy akik ugyanazon religioval birnak, ugyan-annak külső nyilvánítására közösen s állandóan egyesüljenek is, és maguktól egy családot, egy társaságot alakítsanak. Egy testté, egy társasággá lett alakulásunk nyilvános összejövete-lek által valósittatik ; azért a nyilvános összejöveteösszejövete-lek fogalma az anyaszentegyház fogalmában fekszik már, és lényeges föl-tételei a külső istenitisztelet, a religio kötelességéből ered-nek, és arra visszahatnak ismét. Ebből világos, mily hatály-teljesek már fogalmoknál fogva az emberi társaságra nézve a nyilvános istenitiszteletre való összejövetelek, s különösen mily szoros kötelességet vonnak maguk után a társaság egyes tagjaira nézve. Szüksége van minden egyes, habár legmű-veltebb embernek is, épen mivel a társaság tagja, arra, hogy világi ü g y e i , gondjai s emberekkel való folytonos viszál-kodásai között, melyek vele a sírontúli rendeltetést vajmi könnyen elfeledtetik, külső érzékiségére ható benyomások által is emlékeztessék Istenére, vallási kötelmeire, h o g y lel-kesüljön s példája által ő is lelkesítsen másokat." (Vezerle Ignácz) Ily ellenállhatlan igazságok súlya nehezedik a j ó lélekre, midőn a templomok hiányának számtalan következ-ményeit magában fájdalmasan el- és meggondolja.
H á n y község van a természetnek egyéb mostohaságai között mintegy eltemetve, melynek ha kis temploma, vagy kápolnája e hatásával sok ezernyi veszélyt elliáritó szent menedéke nem volna : csak azt látná a világ, mint szaporod-nak a sírok ott, hol nemzet sülyed el . . . . mig anszaporod-nak a kis harangnak ércznyelve külső s belső egyetértésre hangolja az annyifélekép zaklatott érzelmeket. El lehet mondanunk : hogy a nép kétségbeessék, csak be kell zárni a templomot.
Legújabban már nálunk is vasrostélyos ajtók terveztetnek a templomokra, hogy a folytonos szemléleti közlekedés által annál üdvösebb hatást gyakoroljanak azok a nép közszelle-mére, mely a religioban és viszont nyilatkozik.1) Ezek után hozzáfoghatok haldokló arám története- s életirásához.
I. A t e m p l o m e r e d e t e . Ki épitette századok előtt az eredeti templomot, s ki alapitotta ? nem bizonyos. „Eccle-siam in Óvár Romano-catholicam iam 1275 exstitisse docu-menta litteraria ia parochia Szklabonyensi, cui qua filialis usque annum 1787 adnexa erat, superexistentia testantur.
Illo anno a parochia Szklabonyensi avulsa in localem capel-laniam erecta, ac proprio curione sacro provisa est.". Igy
' ) A z óvári u j a n épülendő templom t e r v r a j z á v a l épen most f o g -lalkozó nt. T i s c h l e r Albin csanálosi p l é b á n o s u r a s z a t h m á r i m e g y é b e n , k i nem r é g készité el a szomszéd k é k k ő i ( l e e n d ő ) templom t e r v é t i s , f o g a d j a h á l á s t e s t v é r i ü d v ö z l e t e m e t ! Vajha az e g y h á z i építészet l e g n a gyobb előnye s d i c s ő s é g é r e s i k e r ü l n e a k a t h . p a p s á g k ö r é b e n egy e l ő -készítő t e c h n i k a i iskolát alapítani, mely s z a k é r t ő férfiakat k é p e z n e i g a z i , mély vallásos szellemben, s m e g m e n t e n é az e g y h á z a t minden á r t a l m a s
külbefolyástól ! ( C s a k a l i t u r g i a legyen t a n t á r g y , elég. S z e r k . ) S. M.
kezdődik egy főesperesi visitatio 1813-ból, mely egyébkint semmi hiteles jogtörténelmi becscsel sem bir. A kékkeői vár okmánytárában tett lapozgatásaim eredményeül följegyzem, miszerint Óvár neve Alvár — Olowár — Ó-Vár czimek alatt már a 13-ik században előfordul; sőt a h a t á r o k , dűlők, he-g y e k , völhe-gyek, patakok, erdők ősi nevei is mehe-gjeleltetnek, amint legnagyobbrészt még máig is ismeretesek. Egy úgy-nevezett várhegynek is van nyoma ; de volt-e itt valaha erőd, vagy pedig v á r ? egy hazai történetiró sem említi. Hogy a régi nevezet — Óvár — alapját mégis csakugyan vár ké-pezheté , alig lehet kételkedni; miután az úgynevezett vár-hegy máig is kőtartalmu s a kékkői hírneves ősi várral tisz-tán kivehető távegyenletben, vagy egyenlő színvonalon áll, és régi szokás szerint zászlók, vagy más harczi jelvények által szoros közlekedésben lehetett. A templom épitésének eredetét nem lehet ily messzire fölvinni, mindamellett hogy az időközi mély sülyedések századokról tesznek tanúságot.
U g y látszik , hogy eleve csak egy kisszerű kápolna létezett Ovárott góth stylben épülve, s ez a mostani templom egyéb részeinél sokkal régibb sanctuarium szintén régi modorban boltozva. Szakértők csak egy emléket találtak annak bizonyi-tására, hogy a szentély igen régi lehet, s ez nem más, mint a szentély egyik oldalfalába (ad cornu evangelii) vésett fülke vagy vakablak a középtájon ajtócskával ellátva , (ha ennek eredete a jelentőségteljes korba vihető vissza , mert ellen-vélemény is maradt fön) hol hajdan a szentségnek kel-lett tartatnia. Ugyancsak a sanctuariumban egymással szem-közt két gothikus ablak volt, s az egyik (ad cornu epistolae) csak akkor falaztatott be, mikor az ujabbkori sekrestye hoz-záépittetett. A templom hajója egészen közönséges (paraszt) munka stukaturával, ugy a karzat és torony is, melyek közt sohasem volt meg a kellő építészeti arány , sem az egyházi magasb izlés. A szentély szélessége 2 öl 1 láb ; hosszasága 2V, öl, magassága 2 öl 4 1. A navis szélessége 3 öl és 2 1.
hosszassága 6 öl és 2 1., magassága 3 öl. A torony magassága ö ' / j ö l , szélessége n - b e n 1 öl 1/i 1. Az 1789-ki egyetlen canonica visitatio, melyből e leirás véteték, mondja, hogy :
„navis Ecclesiae est recentioris structurae", mit első tekin-tetre észre lehet venni. D e hogy minő korkülönbség van a régibb és ujabb épületnél, az valóban meg nem határoz-ható, részint az épitkezési a n y a g , (mely figyelmet sem ér-demel) részint pedig a formahiány miatt. Mint fiókegyház hajdan megfelelhetett a primitiv igényeknek sekrestye nél-kül is. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jul. 22-én. (Folyt.) Mit fog a magas kormány válaszolni a prot. uraknak ezen előterjesztésre, nem tudjuk ; de ki kell mondanunk, h o g y ezen előterjesztés születheté-sének okai csak mi katholikusok vagyunk. H a a kormány-nak némely pontokban engedni kell, ennek is sokban mi va-gyunk okai. A miniszter oda szokott hajolni, ott szokott tá-maszt keresni, hol a közéletnek sulyja látszik lenni. A ka-tholikusok, habár számra túlnyomó többségben vannak, suly-jokat a közéletben fentartani elhanyagolták. Miért nem bol-dogulhat sok helyütt a katholikus, miért talál annyi aka-dályt a közéletben, apáink bűne az oka, ki k saját magok
és magzatjaik jövőjét a prot. szellemnek feláldozták. Ok az oka, h a fiaik minden hivatalokból kizáratnak, vagy hacsak az együgyűek kegyelemből befogadtatnak. Apáink, fiaik bűne az, hogy ellenünk ily előterjesztés tétethetik, a közö-nyösség bűne, a nem gondolás bűne, a vétkes alkalmazko-dás bűne, a vallási tekintetek elhanyagolásának bűne a pol-gári életben. J ó t fog ezen előterjesztés is eszközölni, bár nyíltabb lenne a szövege, bár élesebbek a pontjai, az alvók éles szurkálással költethetnek csak fel. Méltán írja a tiroli lap : ,,Austriának dicsősége nem kath. fejedelmek, nem kath.
népek által lett-e n a g y ? Nem föladata-e Austriának minden jogi körben igazságosnak lenni? Nem kell-e Austriának, mint alkotmányos országnak alapot a túlnyomó kath. több-ség igazaiban keresni, ezeket tisztelve, védve, elősegítve ? H a ez igaz, akkor semmise lehet távolabb a magas kormány-tól, mintsem a túlnyomó számú katholikusokat u j sértegeté-sekkel ingerelni, u j kifosztatásokkal gyengíteni, u j feltolá-sokkal sérteni, u j hátranyomatáfeltolá-sokkal erőtleniteni. Austria dicséretes, mert a törvényszerű (legitim) elveket vallja, s tartózkodik oly politikától, mely pillanatnyi sikerért a jövőt feláldozza. Váljon ezen dicsőségét csak külpolitikájában fog-ja-e érvényesíteni, bent pedig egy hiú tapsért azon elveket feladni ? " Mozogjunk mink, siessünk jogainkat érvényesí-teni mink, kibontakozva a szabadelvüségnek , csak a tébo-lyödottakra készített kényszeringéből, kiáltsuk alantra, ki-áltsuk fölre : ,Austria katholikus fejedelmei alatt, kath. né-peivel lett dicső, mi sajátunkban zsellérekké válni, türetet-tekké lenni, sehogy, és soha nem akarunk.' Szóljon ily ne-mes, ily komoly, ily nyugalmas szót a kath. sajtó, szóljon a jogérzetben ily szilárd hangon a polgári, a családi kör : ily előterjesztések, milyeneket a bécsi egyházi prot. gy.ülés tett, lehetetlenekké válnak ; s ha mégis megtétetnek, a magas kormány azokat más színben fogja tekinteni, más lelki han-gulattal fogadni, más szövegű válaszszal hátiratozni. Patres nostri comederuut uvas, dentes íiliorum obstupescunt. A bűn volt: a vallásos elvek elsimítása, a közönyösségben fel-olvasztása, a polgári életből kiküszöbölése, a lelket, és reli-giot gyilkoló forradalmi elvek elfogadása. Támadás, erő-szak, fosztogatás a jogi téren forradalmi elv; ezt vallották apáink, apáinktól ezt tanulták testvéreink. „Fegyvereinket összetörnénk , ahelyett hogy (szellemileg) fegyverkeznénk azon csatákra, melyekre a positiv kereszténységért készen kell állanunk , igy szólt az ősz baró Grerlache Belgiumban.
Ezen csatákat a protestáns rationalismus ellen kelL kivív-nunk, de nem a rationalisticus protestantismussal szövetség-ben. Ha ezt tennénk, ellenségeinknek nyert csatát ajándé-koznánk. A ker. kath. részen kikiáltott semlegesség lelke-sedésétől megfosztaná ama kis, de bátor kath. sereget, a rontó tagadásnak seregét pedig szaporítanánk,
kiállhatlan-ságig dölyfös követelésekre buzdítanánk. A feloszlató protes-tantismus, (értjük az elvet) é3 a közönséges voltairianismus soha sem teszi le a kath. hit, a kath. egyház ellen a vert A kettő között nincs nyugalom, nincs béke, nincs fegy-vernyugvás. A mi elleneink jobban tudják, mint saját test-véreink, hogy a minket elválasztó elvek meszebbre terjed-nek, mintsem a családi ház, az iskola, a haza, azért fegyver-nyugvást nem kérnek, nem ajánlanak, nem kérhetnek, nem ajánlhatnak. Szemére vetik elleneinknek ; hogy mindent
fel-oszlató elveiket jobban szeretik, semmint a positiv keresz-ténységet. Igaz az ellenvetés, ők se mondanak ellene, a po-sitiv kereszténység tételeit magtagadták, de megtartották a tagadó elvet, innen az ő nagy erejük, az ő nagy hatályossá-guk, Mink gyengék vagyunk, mivel az örök jog- s hitelve-inket mindenek fölött nem becsüljük , mi gyengék vagyunk, még ha egyházunk segítségére is sietni komolyan akarunk.
Ragaszkodnánk csak mi oly szakithatlan szívóssággal a mi szent és örökké igaz jog- s hitelveinkhez, mint elleneink az ő tévelyeikhez, mi erősek, mi győzhetetlenek, mink elégsé-gesen felfegyverkezve lennénk a kereszténység szent kin-cseinek megvédésére." Legyenek ily elvek elméinkben, le-gyenek ily szavak ajkainkon, lele-gyenek tetteink e szerint, s nincs prot. gyűlés, mely fölséges Urunkhoz ily előterjesz-téssel lépne. Nem szükség itt sok szám, hanem csak nyugodt, határozott hangon kimondott^ s a polgári élet körében, ezen élet közlönyeiben, tartományi, megyei zsinatainkban, kerü-leti gyűléseinkben tett jognyilatkozat ; ne gondoljuk, hogy a protestánsoknál is mind a három milliom ember azon előter-jesztésben szólana. Kevés az, aki szól, de az egésznek ne-vében szól, de ismételve szól, de az állami körülmények kedvezései között szól, ez az ereje. A magas kormány nem tudja, mi a mi bajunk, nem t u d j a mi a szükségünk, nem tudja mi fáj nekünk, mert, mert hallgatunk. Erezzük, hogy fáj, de hogyan tudhassa a magas kormány, mi fáj nekünk, ha összesen, részletesen, rendben, felelevenedett
jogérzet-ben mi se tudjuk, mi az tulajdonkepen, ami nekünk f á j . Oly beteggel, aki csak annyit tud mondani, hogy mindenem fáj, vagy pedig aki csak annyit tud, hogy ő beteg, de nem is-meri, miben beteg, az orvos nem kezdhet semmit, l i o g y a n tudjuk pedig a részletes bajainkat, hogyan állítsuk ezeket diagnosisba, ha látjuk, hogy testvéreink a ,Hon' a .Pesti Napló' mezején élvezetet keresnek, ha velők mindenki be-szélhet, csak testvér nem szólhat, ha fülük, szivük minden-kinek barátságosan nyitva áll, csak testvéri szónak van el-zárva? Malum non tantum e Samaria, sed e J u d a e a quoque;
hostis a Babylone, hostis a Jerusalem. Munka nélkül, köl-csönös szóváltás nélkül, közeledés nélkül nem készül a di-cső jövő. Nekünk szivünk hitével, lelkünk szilárdságával, elveink renditlenségével tömött sorban kell állanunk, halad-nunk, küzdenünk. Ha ily előterjesztés történik, ez sujt min-ket, s már tudjuk, hogy ez fáj ; de ezen kivül, mi még az, ami fáj, már nem tudjuk, mert még nem ütnek. Tegyük fel magas kormányunkban a legjobb szándékot, a legkészsége-sebb akaratot kath. intézvényeink vallásos jellegének meg-védésére, hiszen a birodalom császárja, a romai szent biro-dalom örököse, Nagy szent Károlynak, szent Istvánnak utódja, Magyarország apostoli királya; de a magas kormány-nak támogatásra, a korona tanácsosaikormány-nak jelre van szüksége.
Erkölcsi kötelességünk eme jelt, hogy élünk, hogy katholi-kusok , és saját birtokainkban sértetlenül, épségesen ma-radni akarunk, eme támogatást megadni. Nm. püspökeink szava tekintélyes a magas kormány előtt, de nem vészit, sőt nyer a püspöki szó a világ előtt, ha hozzá a papság szava is hangosan csatlakozik. A miniszternek látni kell, hogy az élethelyzetek intézkedést követelnek. A mi vétkünk, h a a magas kormány a vallásos viszonyokat c s a k K u r a n d a , Zisch-kra stb- szónoklataiból, csak a protestánsok ily
előterjeszt* 5 3 H e -venyeiből ismeri ; a tévedésnek vétke nem a minisztert,
ha-nem minket jelez. Oda sietünk, hogy egyház állami ügye-ink védelmére a kerületi gyűlésekből, sőt népgyülésekből fog kelleni felszólalni. M é g most nincs erre szükség, de moz-duljon meg a politikai élet hazánkban, pedig bár mily alak-ban, bár mily körben, meg kell mozdulnia, a kerületi gyű-léseknek nagy teendőjük lehet. Nem politikai tárgyak, de egyházi tárgyak azok, melyeket nem mink, de károsításunkra mások, és pedig, miként a multakból, vagy csak az 1861-i clubbisticus készülődésekből jósolni lehet, felkerestek, és a szabadelvüség tapsain felbérelt kath. férfiak fogják azt a politikai térre vinni. Mit fognak pedig szólhatni a kerületi gyűlések, ha ott a Pesti Naplónak, a Honnak liivei vitázni fognak ? Oly fájdalmas dolog az, ha a kézisajtón egykettőt csavarunk ! csorog a bor — igen de a veres bor. (Folyt.)
NÓGRÁD , jul. 6-án. A napokban e megye Marczal nevű községébe vetődvén, örömmel liallám az ottani plébá-nos helyes intézkedéseit egyházi magtár alapítása körül.
NÓGRÁD , jul. 6-án. A napokban e megye Marczal nevű községébe vetődvén, örömmel liallám az ottani plébá-nos helyes intézkedéseit egyházi magtár alapítása körül.