I S Z K A - S Z E N T - G Y Ö R G Y , aug. 15-én. A mai n a g y . nap kettőztetett örömlángra gyulasztá sziveinket. Örvendez-tünk az átalános egyházi ünnep tárgyán , a bold. Szűznek dicsőséges menybemenetelén s ezáltal dicső erényeinek fényes megjutalmaztatásán ; de örvendtünk ezen kivül m.
Farkas Imre megyés püspök urunk kegyes megjelenésén is.
O méltósága főpásztori gondját kisded egyházunkra is ki-terjesztvén, a fenkitett határnapot tűzte ki, hogy a bérmálás szentségében kisdedeinket részesitse. Kevés nappal előbb betegen tért vissza Keresztúrról székvárosába. Ugyanazért az utolsó óráig kétes vala megjelenhetése. 0 azonban nem tekintve roncsolt egészségi állapotát, a kijelelt órán körünk-ben termett. Valóban őméltóságának apostoli lángbuzgalma ma bennünket bámulatra ragadott. F o g a d t a t á s a a kegyes
' ) S y n o d u s Nicena II. act. 2.
2) Cyprian, ep. 15. et 55.
3) P e l a g . I I . ep, 1. E p p o s Orient, et S y n o d , T r i d . S e s s . VII. d e bapt. can. 3 .
4) Liter. S y n o d . J o a n . Constant, ad Hormisd et Sozom. l l i s t . l i b r . 3. c. 8.
5) S. Aug. ep. 162.
6) S A u g . in psalm, c o n t r . Donat.
n) T e r t u l l . de praesc. c. 36.
8) Ambros. ep. 12 ad D a m a s .
9) Conc. E p i i e s . a c t . 4.
1 0) C y p r i a n , de unit.
1 ]) S. l l i e r o n . epist. 51. ad Damas.
S. P e t r . C h r y s o l . ep, ad Eiiticli.
" ) S y n o d . E p h . Act. 3 . '*) Synod. Chalced. Act. 2.
Concil. F l o r e n t , in D e c r e t . un. G r a e c .
17*
h. 144
föpásztornak, a kisded helység erejéhez képest elég fényes volt. Elébe ment m. pészaki báró Bajzáth György ur kísé-retével s a diszlovasokkal egész a határig, hol őt, mint egy-házunk gyámura, szívélyesen üdvözölte. A helybeli s vidéki papság a néppel együtt, a szeretett föpásztornak zászlókkal ment elébe. A hintó megállott ; ő méltósága felkötött állal, gyenge állapotban lépett ki abból. 0 méltósága mutatta be fényes segédlet mellett a vérnélküli áldozatot, mely alatt, valamint a bérmálás kiszolgáltatása után is szinte ő ismert ékesszólásával fejtegette a hit, remény és szeretet fönségét szintúgy, mint szükségét ; nem különben a bérmaszülők és gyermekek kötelmeit. A m. báró ur által ez ünnepélyre ké-szített fehér lobogó szűz Mária és sz. György képével a szen-tély jobb oldalán kitűzve, elég világosan hirdeté : miszerint, ha Mária dicsőségében részt venni akarunk, ártatlanságunk liliomát híven megőrizve, szent György jeles példájára, a vétkeknek mérget tajtékzó sárkányán diadalmaskodnunk kell. A baloldalon fölállított bérmálandók megett tünedeztek fel a báró kisasszonyok, kik mint máskor, ugy most is, a bér-maanyai szerepet elvállalva, számos, jobbadán szegény sorsú lánykáknak valódi őrangyalaivá lettek. A méltóságos főpász-tor gyengelkedése s bokros teendői miatt, az urasági csa-lád nem kis sajnálatára, ebéd után csakhamar kocsijába ült, mire a taraczkok morgása s harangjaink kongása közt disz-lovasainktól ismét a.határig kisértetett. H a világi nagyjaink a hitélet növelésére buzgó főpásztorainkkal országszerte ba-rátságosan kezet fognak; a hanyatlásnak indult erkölcsösség emelkedését elősegitve, a hazának szintúgy mint az egyház-nak, o mindkettő aitai az emberiségnek leghasznosabb
szol-gálatot teendnek. S.
S. PATAK. aug. 9-én. Ritka, örvendetes ünnepélynek valánk tanúi, midőn f. hó 7-én városunkban, mint szülőföld-jén Müller György ur, első sz. miséjét az ég Urának hajlé-kában bemutatá. — Egy iránt nagy nap ez, ugy a hivekre, mint az u j misézőre n é z v e ! Ekkor látja a nép, miszerint a legnagyobb méltóságra koránsem szükséges magas, hanem csak isteni hivatás. Ily alkalommal tanulja meg az ajtatos nép, azon egyházi egyéntől, kit a z u j misés bizalma az Isten igéjének hirdetésével megtisztelt, miszerint az oltár fiatal szolgája Istentől, püspöke kezeinek reátétele által nyert hatalma teljes érzetében lép fel az igazság trónjára, hogy az evangéliumot a fejedelmeknek s alattvalóiknak, a föld ha-talmasainak és szegényeinek hirdesse, kik akár hisznek akár nem, munkabére a hirdetőnek az Urnái, kinek napszámosa, nem a siker nagyságától, hanem buzgalma mértékétől f ü g g . S egy ily szerény származású, ily magas küldetésü volt a mi ujmisésünk is, ki példás életű kath. szüléktől születvén, mi-dőn tanulmányi pályáját dicséretesen bevégezte, ide jött, még egyszer tán utoljára, hogy szüléinek nem ritkán nélkülözések-kel párosult nevelését papi áldásával jutalmazza meg. Az ün-nepély teljes papi segédlet mellett fényesen ment véghez. Az ujmisés kalauzolását a helybeli plébános szíveskedett ma-gára vállalni; az egyházi szónoklattal pedig, e sorok irója tisz-teltetett meg ; s augustus hó 1-ső vasárnapja lévén, az u j misés áldozatainak első zsengéjét, a kitett imádandó Oltári-szentség jelenlétében mutatta be az ég és föld mindenható Urának, melynek, valamint az első áldozári áldás kiosztás-nak bevégeztével az Isten házából a parochialis lakba
jöt-tünk, az egyház u j vőlegényének lakodalmát megüleudők.
Sz. Ed.
GENAZZANO , aug. 16-án. A szentatya gandolfoi tar-tózkodása alatt minden nap egy szentélyt meglátogat a vi-déken. Ez a szentek sétája, ez a szentek mulatsága, ez a szentek nyaraló idénye. Genazzano Comarcának egyik kis vá-rosa, temploma híres a kegyteljes képről, melyet a jótanács-ról nevezett Mária képének liivnak, s a sz. Ágoston szerze-tesek kolostorához van építve. A szentatya vasúton ment oda Valmontoneig, innen a szentatya parancsából épitett u j úton, mely 16 várost közelebb hoz a vasúti állomáshoz Ezen u j utat ugyszólva most nyitotta meg a szentatya, mely az ő atyai, fejedelmi gondosságának maradandó emléke lesz. Reg-gel hétkor indult a pápai vonat, 8-or már Valmontonéban volt. Velletriben a nép lelkesedéssel fogadta a vonatot, a harangok, zenekarok üdvözölték az átmenő atyát, fejedel-met. Genazzanoban a velletrii delegatus várta a szentatyát diadalkapu alatt. A segnii püspök is itt volt. A vidék lakos-sága összegyűlt, a dombokat elfoglalta, harsány kiáltások-kal üdvözölte atyját, fejedelmét. A látvány megható volt, a dombok emberfővel voltak koronázva, s mindig mozogtak. A szentatya fogadván a hivatalos üdvözletet, a népnek ál-dást adott. A diadalkaputól a templomig a szentatya gyalog ment. Az ablakok olasz Ízléssel voltak kidiszesitve. A tem-plomban Amat bibornok, palestrinai püspök várta, fogadta a szentatyát. Imádván az Oltáriszentséget, trónra lépett, hall-gatta Pacca kamarás által mondott szentmisét. Mise után szűz Máriának arany szivet és gyémántos nyaklánczot
ajándéko-z o t t . E ajándéko-z u t á n a l o r e t t o i l e t e n y e m o n d a t o t t , a ajándéko-z i m á t a szent-atya végezte. Innen a kolostor nagy teremébe ment, hol az ágostoniak lábcsókra bocsáttattak, ugyszinte az agnii, cit-tà-di-castelloi, cagli-pergolai püspökök, és a vendégek. In-nen Colonna palotába ment, melynek erkélyéről triregnum-mal fején pápai áldást adott. Délután a zárdába visszatért, a szerzetesekkel ebédelt, a kegyteljes kép előtt imádkozott, s visszatért Gandolfoba.
ROMA , aug. 18-án. A deli' Anima templomban fényes ünnepélylyel nagymise volt az austriai cs. ap. kir. fölségeért.
Bach ő nagyméltósága, a követségnek egész személyzete, más itt lakó, vagy itt tartozkodó birodalmiak, és a kiknek aus-triai rendjeleik vannak, mind megjelentek az istenitiszteleten.
Ezekhez járultak a deli'Anima intézetnek t a g j a i , a belga papnevelde növendékei, néhány bibornok Reisachchal, s pápai udvari főpapok. Minden kath. fejedelemért szokott ily szentmise tartatni az örök városban. Aug. 15-én sz. Lajos templomában a franczia császárért volt a szentmise ; a spa-nyol, a portugalli királyi családért szinte ünnepélyesen tar-tatik a szolgálat. Az austriai követ, Bach haza indúl, a szent-atyánál búcsufogadtatáson is volt. A forradalmi lapok tö-mérdek koholmányokat terjesztettek a szentatyáról, és a nagykövetről, mintha mindennap ebédelt volna a szentatyá-nál, mintha az éjszaki szövetség ügyei Romában tárgyaltat-n á tárgyaltat-n a k , hogy i g y a romai udvart Napoléotárgyaltat-n előtt gyűlöle-tessé tegyék, mivel ama szövetséget ellene készültnek hi-szik. A nagy követ volt ugyan néhányszor a szentatyánál, de majd mindennap ott volt Sartiges is, ugyszinte a spanyol és a portugalli követ is. Mit jelent tehát Bachnak többszöri b e j á r á s a ? A z t , hogy a diplomatai testület felhasználja a
145 m—
nyaralói idény egyszerűségeit, minden szertartások nélkül beszélhet a szentatyával. A párisi Moniteur még jul. 3l-én irta, hogy a pápai udvar szertartása Grandolfóban a legegy-szerüebb, és hogy a diplomatai testület tagjai egymás után fogadtatásra mennek a szentatyához. íme az egyszerű ok, miért megy Bach a pápához gyakran. *) A francziák csá-szárja jól t u d j a , hogy a szentszéktől semmit se tarthat, mert a szentszék háladatlan, áruló nem szokott lenni. Ha 1802-ben nem állott a nagy coalitiohoz, habár fölszólittatott, és az első consultól eleget félhetett ; minek volna ma a szövetség az éjszaki fejedelmekkel? A szentszék az egek urába bizva, engedi a fejedelmeket szövetkezni, ő távol marad minden földi köteléktől. Igazságnak kell valaha lenni ; a bűnnek kell valaha bűnhődni; ez az, mit a szentszék vár. — A ,Bulle-tino d' archeologia cristiana' juliusi füzetében Rossi ur két fölfedezésről értekézik, melyet sz. Calixtus catacombájában legújabban tett. A catacombában egy püspöknek sírkövét megtalálták ezen fölirattal : ,Episcopus Ree. Ni.' A sírkő három darabra volt törve, mindenik darab távol egymástól.
A másik sirkő az agro Veranoban, a camalduliak kertjében Coelius hegyen találtatott, melynek szép latin versei Leo püs-pökre mutatnak, aki 80 éven túl élt, s oda temettetett. ,,Psal-lere, et in populis volui modulante propheta — sic merui ple-bem Christi retinere s a c e r d o s — O c t i n g e n t a Leo transcendit episcopus annos — Dep. die pridie id. martias." A fölirat a sirkövet nagy becsünek mutatja, mivel a catacombákban ,epi-scopus' fölirattal sírkövet se Bosio, se Fabretti, se Boldetti nem talált. A pápák a Vaticánban és Calixtus temetőben té-tettek az örök nyugalomra. Itt találtatott 1849 ,Cornelius martyr ep., 1854-ben Antérus, Fabianus, Eutychius püspö-köknek görög fölirata. 1856-ban ,Eusebio episcopo et mar-tyri.' Ezekből l á t h a t n i , hogy a romai pápák sírkövén is ugyanazon egyszerű ,episcopus' szó találtatik, mely más püs-pökök sírkövén. De ily nevű pápák nem voltak, különösen a Leon püspökről bizonyos, hogy pápa nem volt, mivel a sírkő I. Leo előtti időből van. Ez onnan van, hogy az üldözés kor-szakában is jöttek püspökök Romába, vagy ajtatosságból sz.
P é t e r sírja iránt, vagy pedig megyéik ügyeiben, s itt meg-haltak, vagy pedig vértanúságot szenvedtek. Hanem az il-lető egyházi megyék püspökjük holt testét rendesen haza v i t t é k , például Pontianus pápáé Sardiniából, Corneliusé Civitá-vecchiából, Eusebius Siciliábó! haza hozattak, s sz.
Calixtus temetőjébe tétettek ; sz. Ignácz Romából Antiochi-ába, sz. Félix Venosából TiburczAntiochi-ába, sz. Paulinus Phrigiá-ból haza hozatott. Csak kivétel tehát, ha némely püspöknek halott teste Romában maradott ; azé t. i. kit haza neui lehe-tett vinni az üldözés idejében. Igy maradott sz. Quirinus püspök in agro Sebastiani, Victorin via Nomentana, Léon in agro Verano, Leucius és Optatus sz. Praxedes temetőjében.
' ) „ L e céréinoniel d e ] la cour pontificale à C a s t e l g a n d o l f o e s t d ' « n e g r a n d e s i m p l i c i t é . " E z e k a M o n i t e u r n e k s z a v a i . E z e k k e l s z e m -k ö z t mily va-kon h a z u d h a t o t t az olasz Opinione félhivatalos lap, midőn a u g 3 - á n irta : „ F a n n o s t o m a c o le cereinonie cortigiane delle corti di C a s t e l g a n d o l f o e d ' A l b a n o . " Ép oly v a k o n h a z u d o t t u t á n a a párisi P a -t r i e és P a y s , s e z e k n e k h a z u g s á g a i -t u -t á n f u j -t a a P e s -t i Napló és P e s -t h e r LI yod a Coen fiúról: „ a z anya a pápai c s e n d ő r s é g által t ö m l ö c z b e v e t -t e -t e -t -t , h o g y a z ő r ü l -t s é g i g s z e n v e d ő a n y á n a k alkalma-tlankodásai-tól ily rövid uton s z a b a d u l j o n . "
Léon is tehát, kinek sírköve megtaláltatott, vidéki püspök volt. A via Appiana pápai temetkezési helyen a 13 pápa sz.
ereklyéi mellett Mannus, Numidianus, Ladiceus, Julianus, Polycarpus, Optatus vidéki püspökök is letétettek. Rossi ezek után jelesen értekezik ezen föliratok fölött, és bizo-nyítja, hogy Pontinianustól Eutychius pápáig görök föliratok voltak; a pápák sírfölirata egyszerű, rövid, a vidéki püspö-köké pedig hosszas volt, mert ismeretlenek voltak; amiről tehát a történet hallgatott, a sírkövön akarták pótolni.
U M B R I A , jul. 20-án. Tudva van hogy az olasz forra-dalmi párt, és a kormányon levő férfiak irtják a szerzeteseket.
Néhány hónap előtti erőszakoskodást akarok a történet szá-mára a feledékenységből kirántani. Mult martius hava 16-án reggeli 9 órakor a közbiztonság egy küldötte kísére-tével a Città della Pieve közelében fekvő ,,S. Angelo al Monte" nevű zárdába ment, mely a szent Ferencz-rendü ob-servansoké, és itt a számszerint 10 szerzetest egybe-gyűjtve, minden indokolás nélkül nekik kijelenték, hogy 20 nap alatt a házból kiköltözzenek. Azután az egyházi köz-pénztár hivatalnoka, és egy becslő kíséretében a zárdá-ban levő bútorokat, élelmi szereket és egyéb tárgyakat lel-tározták. Igy végződött az atyákra nézve szomorú nap, kik különben azon véleményben voltak, hogy legalább még 20 napig együtt élhetnek — mint mondva v o l t — zárdájokban.
De ime ugyanazon hó 23 napján reggeli három órakor a zárda nemzetőrök, carabinierik, a közbiztonság küldötte, és a „cassa ecclesiastica" egy hivatalnoka által körülvétettek, kik csak fenyegetődzések után nyertek bebocsátást. Belépve követelték, hogy a szerzetesek azonnal takarodjanak ki a klastromból, megtagadva , különösen a laicus testvéreknek, hogy még a legszükségesb tárgyakat is magokkal vihessék.
Felültették ezután őket két készen álló kocsira, elvitték az Assisi városa mellett levő „s. Maria dei Angeli" nevű zár-dába, hol az nap délben érkeztek meg. Igy nemcsak az el-hagyatott zárda, hanem a templom is ez istentelenek kezeiben m a r a d t , és az Oltáriszentségnek egész csendben kellett a
„püspöki helyettes" székhelyére elvitetnie. Ez az első eset.—
Ugyanazon hó 17-én 7 óra tájban reggel a közbiztonság kül-dötte, a cassa ecclesiastica hivatalnoka Orvietóból, a kara-bélyosok egy tisztje váratlanul megjelentek a szentferencz-rendü observansok paccianói zárdájokban, és az ittlevő 7 szerzetesnek kijelentették, hogy a jövő april hava 7-én jó-kor reggel ki kell költözködniök. A főnök erélyesen tiltako-zott az erőszakos rendelet ellen, de hasztalan. Ezután szi-gorú, és részletes leltározás történt a küldöttek által, és a feljegyzett tárgyak megbecslése. Meghagyták ezenkivül a a szegény barátoknak, hogy az élelmi szerekkel takarékosan bánjanak még rövid ittlétük a l a t t , fenyegetődzvén azon e s e t r e , ha jelentékeny hiány mutatkoznék. Következő szombaton azaz martius 19-én a szerzetesek szokott módon körülbelül 100 szegénynek főzeléket osztogatni készültek, mit az ú j r a megjelent küldöttek eleinte megen-gedni nem a k a r t a k , de végre mégis megengedtek. Dél-tájban elmentek, kijelentvén az atyáknak, hogy a már meghatározott napon meg fognak jelenni. De mi történik?
Martius 24-én — tehát a kitűzött határnap előtt — reggeli fél hat órakor épen , midőn a laicus testvérek a nagycsü-törtöki áldozásra készültek, és az áldozárok a nagy számmal
, 1 4 6 M — összesereglett nép gyónásait hallgatták, katonák és
csend-őrök megjelentek, a szerzeteseket egy szobába gyűjtötték.
Csak ismételt kérésre kapott a zárdaőr engedelmet, hogy misét mondhasson, és szerzetestársait — nagycsütörtök le-vén — megáldoztathassa. Félnyolczra a közbiztonság kül-döttei, és az egyházi közpénztár hivatalnoka is m e g j ö t t e k , parancsot adván, hogy a szerzetesek útra készüljenek, és ez alkalommal többektől még a legszükségesb dolgok magokkali vitelét is megtiltották. Ezután mindannyinak katonáktól kör-nyezetten gyalog kellett elmenni az egy órára fekvő Panica-léig. Innét két kocsin csendőrök kiséretében Perugiába vi-tettek , hol ,,S. Francesco del M o n t e " zárdában tölték az éjet. Másnap ismét kocsin és csendőröktől kisérve az Assisi melletti S. Maria dei Angeli zárdába szállíttattak, anélkül, hogy az ottani szerzetesek erről előlegesen értesíttettek volna. — V é g r e martius 15-.én délutáni 1 órakor a città della pieve-i biztos, az orvietói egyházi pénztár küldöttével a re-formált ferencziek Perugia mellett fekvő és szent Bertalan-ról nevezett cibottolai zárdájokba érkezvén, a zárdafőnöknél jelentkeztek , s ennek m e g h a g y t á k , hogy szerzetestársait hivja egybe. A zárdaőr ezt mégis tette, és a 8 szerzetes czel-lájába gyülekezett, hol a 20 nap alatti zárdakiüritést paran-csoló rendelet velők közöltetett. Ezután a biztos meg akart arról győződni, váljon az ott levő, és már 1860-ban mint az egyházi pénztár tulajdona összeirt tárgyak liiven őriztettek-e? A kitűzött napokból csak tiz mult el, midőn martius 25-én a közbiztonság két küldöttje, az egyházi közpénztár biztosa sor-katonaság és nemzetőrök kiséretében jókor reggel ismét meg-jelentek a zárdában, a szerzeteseket a folyosón egyesitve őriz-ték, és kinek-kinek czelláját egyenkint megvizsgálták, meg-hagyván egyúttal, hogy az útra legszükségesebbeket azonnal elkészitsék. Nagypéntek levén, a zárdaőr könyörgött, h o g y legalább egy áldozár maradhasson közülök ott húsvét nap-jáig, mit azonban nem akartak megengedni. A legközelebbi plébánia lelkésze hivatott m e g , hogy az Oltáriszentséget magával vigye. A zárdaőr ekkor egy jelenlevő polgárnak égő viaszgyertyát akart a d n i , hogy a Szentséget kisérje, de ez sem engedtetett m e g , mivel mint mondák, minden zajt ke-rülni akarnak. A plébános tehát könybe lábbadt szemekkel maga vitte el kiséret nélkül a Szentséget. Végre három óra-kor délután a 8 szerzetes egy 3 olasz mértföldnyi távoli szál-lodába vitettek, és másnap két karabélyos kiséretében Assi-sibi szálitattak. Mily nagyok a mi szenvedéseink !
LONDON, jun. 27-én Irhonra nézve két fontos vitat-kozásnak valánk tanúi a parlamentben, melyek mindinkább bizonyítják, hogy az angol kormány szabadelvüsége ellenke-zik az igaz szabadsággal. A vegyes tanrendszer fölötti vita j u n . 14-én kezdődött, és 24-én ért véget. Hennesy ur oly
mó-dositványt terjesztett elő, mely a vegyes tanrendszert alap-jában megtámadja, de a többség a dolgok jelen állapotával meg van elégedve, bár mily igazságtalan legyen is Irhonra nézve, hol a tanodákban 10,689 anglikán, és 1323 presbv-terianus elemi tanuló mellett 397,000 kath. növendék van.
Érdekes azonban tudni, hogy e viták alkalmával még a ka-tholikus ellenes szónokok is kényszerültek elismerni, hogy a szerzetesek által Irhonban nyújtott elemi oktatás a legkitű-nőbb. — Junius 21-én Pope Hennesy tekintve azon tényt,
„hogy az irhoni népesség a kiköltözés által hetenkint 3000
lélekkel kevesbedik, és 12 év alatt 1,431,000 emberrel meg-fogyott, hogy az állatok létszáma kisebb, és a mivelt földek szintén hanyatlanak, kivánta, hogy a parlament fejezze ki sajnálatát afölött, hogy a földmivelő irhoni nép az orszá-got tömegesen odahagyja." A szónok azon eredményt érte el, hogy Peel Robert, és Palmerston részéről ez ügyben leg-alább komoly válaszra méltattatott. Hennesy a baj orvoslá-sára három pontot ajánlott a törvényhozó testületnek figyel-mébe: 1-ör a birtokosok és haszonbérlők kérdésének oly meg-oldását, mely e két osztály közötti viszonyt bensőbbé, és tűrhetővé tegye ; 2-or az állampénztárból nyújtandó segélyt ; 3-or figyelembe vételét az e tárgyra vonatkozó irhoni ké-relmeknek. A követ urak azonban jónak találták 82 szava-zattal 54 ellenében napi rendre térni át. Igy értik a szabad-elvűek a szabadságot ! — A lapokban a jelenlegi yorki an-glikán érsekről egy mulatságos adomát közölnek. Mielőtt ezen ur a nevezett érsekséget megkapta volna, fogfajásban roppantul szenvedett, elhatározta tehát fogát kihúzatni, de ugy, hogy chloroform-ot szivjon, és a műtét fájdalom nélkül történjék. De íme a püspök ur neje, ki igen szeretetreméltó hölgyecske, csakhogy igen f é l é n k , ezt erélyesen ellenezte, mert részéről is püspökférje átalánosan csudált elmebeli te-hetségeit ismervén , félt, hogy a kábító szer az agyvelőre rosz hatással fog lenni, s a drága püspökférj, kitől a nő még oly sok boldogságot, oly hosszú évek folytán kellemes életet várt, valahogy megbolondul, azért igen ellene volt a chlo-roformszivásnak. Hiszen aki vértanúságot is tartozik kiál-lani, egy foghúzást csak kiállhat tiszta eszmélettel. Azonban a főpapnő ékesszólásának , női házi uralkodó befolyásának ez úttal nem volt sikere. A műtét szerencsésen véghez ment, és a főpap fájdalmaitól megszabadulván, előbbeni élénkségét visszanyerte épen akkor, midőn az anglikán praeclarus ovium pastor : Lord Palmerston neki a yorki érsekséget ajánlotta, A püspök sietett e fontos hirt életpárjának , a szellemdús püspöknének azonnal megvinni. Belépvén szobájába felki-áltott: ,én yorki érsek vagyok!' Az asszony megdöbbent, nagyot sikított, mert csakugyan azt hitte, hogy az ő előér-zete püspök férjének a chloroform szivásából eredhető meg-tébolyodásáról, most gyászosan valósult. „Nem mondtam — kiáltott fel —- tudtam, hogy igy lesz, ez az utálatos chloro-form, csak tüstént be az á g y b a . " Szakgatta a püspökférj-nek ruháját, a püspökférj szabadkozott, „nem vagyok én bo-l o n d " ismétebo-lve mondta, a püspöknő csak szebo-lbo-lemdúsan vá-laszolt; ,o ! én tudom, hogy minden bolond mondja, hogy nem bolond, csak be az ágyba.' Berohant a három szoba-leány, a fodrásznő, a czipésznő, a házi varrónő, erőt vettek a kinevezett u j anglicán érseken, s ágyba fektették. Másnap a püspöknő csakugyan meggyőződött, hogy férje eszén v a n . — A garibaldiféle láz Angolhonban csakugyan nem tar-tott tovább a közönséges járványoknál. Nemcsak a veres in-gek kijöttek a divatból, hanem a szegény Richardson, ezen valóságos garibaldianus a garibaldi bizottmány f. h. 15-én tartott gyűlésén bevallani kényszerült, hogy a „Garibaldi f u n d " (Garibaldi alap) számodásait be kell fejezni, és a hősnek elküldeni, miután Newcastle, Liverpool, Manchester és Birminghamből érkezett levelek azt javasolják , hogy jó lesz a dolgot eltemetni ! — 13-án ülték meg Londonban az 1764-ben alapitott első katholikus tanodának százados
ün-népét. Wiseman bidornok elnökölt, ki emlékezetébe hozta az egyesületnek, hogy ama jótékony intézmény szerzői 1767-ben először tartottak hasonló lakomát, és pedig a „8-ik Hen-rik fejéhez" czimzett vendéglőben. Ez merész kihivásavolt
ün-népét. Wiseman bidornok elnökölt, ki emlékezetébe hozta az egyesületnek, hogy ama jótékony intézmény szerzői 1767-ben először tartottak hasonló lakomát, és pedig a „8-ik Hen-rik fejéhez" czimzett vendéglőben. Ez merész kihivásavolt