P E S T . jul. 14. (Folyt.) íme t e h á t ama kiváltságok, me-lyeket a prot. férfiak gyűlése Bécsben oly ominosus szöveg-ben emleget! Ők saját alapitványaikat magok kezelili, iskolái-kat magok vezetik, superintendenseiket, tanáraiiskolái-kat magok ne-vezik ; a magas kormány csak tudomást akar ezekről, és ez nyomás a protestánsokra, ez ellen volt hazánkban a nagy mozgalom ; a mi alapitványaink a magas kormány által ke-zeltetnek, iskoláink, melyeket püspökeink, kath. hiveink ala-p i t t o t t a k , a ' m a g a s kormány által vezettetnek, ala-püsala-pökeink, kanonokjaink, tanáraink fölséges Urunk ap királyunk által neveztetnek; ezt a Bécsben ülésező prot. férfiak kitűnő ki-váltságoknak nevezik , melyekkel a kath. egyház legújabb időben a magas kormány által felruháztatott. Történnék ez az ő alapitványaikkal, az ő iskoláikkal, az ő egyházi elöljá-róikkal, biztosak vagyunk nem kiváltságnak, hanem halál-nak kiáltanák ezt vallásos felekezetükre. Midőn tehát ku-szált eszmékkel tömött előterjesztéssel lépnek fel a Bécsben ülésezett prot. férfiak, ajánlatos lett volna nekik a vallásos békéről a polgári életre nézve el nem felejtkezni. Ily kö-vetelések vészt hoznak eme békére ; mi soha nem kértük, hogy a protestánsok fosztassanak meg valamitől, amit
jo-gosan birnak , s békeháboritók volnánk , ha ezt kérnénk ; viszonyosságot kérünk, kiáltunk, követelünk. Egyenjogúak akarnak lenni a katholikusokkal ; ha ez komoly szándék, ak-kor a jogokra és magukra nézve, ne felöltözésről, hanem le-vetkezésről gondolkozzanak , hogy amit birnak, azt azután ne birják, akkor egyenjogúak leendenek velünk. Nyissák meg fölséges Urunk, cs. ap. királyunk előtt egyházuk ajta-ját oly bizodalommal, miként ezt a kath. egyház teszi, akkor lesz joguk az e g y e n j o g ú s á g ' szót kimondani ; mig ezt nem teszik, mindaddig az ,egyenjogúság' szó ferdén hangzik aj-kaikon , ferdén áll irataikon, mivel a magas kormány iránt már most is kedvezőbb állapotban vannak, mint mi katholiku-sok. Nagy szó volt az ,egyenjogúság' fölséges Urunk ajkain;
de ily értelemben, miként a lapokban közlött előterjesztés-ben állt, értelemnélküli az Porubskinek, Heynenek ajakán.
Különben, mikor a kath. egyház és az állam közötti viszonyról beszélnek Austriában, tartózkodjanak a fejedelem, fölséges Urunk magas személyét a kormánynyal ugyanazonositani ; a kath. egyház Magyarországban nem a kormánynyal, mi-ként ezt felelős minisztériumnak, a fejedelemtől külön testü-letnek szoktuk venni az alkotmányos országokban, hanem csak az apostoli királylyal van ily viszonyban, ily nemes bi-zalmú kötelékben, szövetségben ; a birodalom más
tartomá-35
nyaiban pedig csak az austriai császárral, ki a Romanorum Imperatorum utódja, örököse. Hogy a fejedelem szolgák ál-tal működik, az természetes; de az oltártól csak a fejede-lemre, az Ú r r a tekintünk, nem a szolgákra. Felelős minisz-térium mellett, midőn a fejedelem semmit se tehet, midőn a hullámzó kamarai többség kiszabja neki, mit irjon alá, jogi viszonyaink azonnal megváltoznának, s akkor tisztán egyházi viszonyainkra csak a status quo ante volna az igazán jogi állapot, s kiáltanánk Urunk trónjához : Fölséges Urunk, mi katholikusok, egyházi viszonyainkra csak mint teljhatalmú urunkkal voltunk i g y , nem pedig olyannal, akitől a mi-niszter minden hatalmat elvett ! Ezután is csak veled érintkezünk. Nem a kormány, hanem fölséges U r u n k , cs. ap. királyunk és a szentatya kötötte a concordatu-mot. Hol a dolog lényege a személyhez van kötve, a sze-mélyhez kötve marad az bár mily kormány jöjjön létre.
Ily ellenmondásokat, ily téves nézeteket, ily, a dologtól el-ütő fogalmakat tudósokból összeállított gyűlésnél, s ünnepé-lyes okmányban nem vártunk, s felőle csak megilletődéssel szólhatunk. Egyes pontjait ezen legalázatosabb előterjesztés-nek megezáfolni nem szükséges, miután a kiindulási pont egészen téves. Ezen követeléseket a magas kormány saját érdemére fogja lehozni. A pontok ezek: 1) óvást tesznek az ,akatholikus' elnevezés ellen. Ez ártatlan dolog, mink ké-szek vagyunk mindenkit ugy nevezni, miként kivánja, ha ez senkinek praejudiciumot nem csinál. A kath. religion kivül a magyar koronán kivüli tartományokban e s i k az ágostai és a helvét vallás van jogilag elismerve, a hivatalos iratokban használt ,nemkatholikus' szó jogi körben ép a két vallásfe-lekezetet legilletékesebben, leggyengédebben jelezte. Ezen féltékenység a megnevezésben , ezen buzgalom a régi, és saját, és a dolog miiétéhez illő szavak iránt minket is éber-ségre int, hogy oly szavakat, oly elnevezéseket, melyek tör-ténetileg sajátjaink, mint sajátjainkat megtartani, és máso-kat ezektől letiltatni akarjunk. Tudjuk, hogy visszaélés lehet a szavakban, kivált a jámbor nép előtt, mely az utógondo-latokra nem szokott vadászni, veszi a nevet, miként meg-szokta ; s ha előtte egy névvel két égföldre menő különbségű dolgot nevezünk, a nép ezt egynek veszi, példa a ,püspök' szó, melyet oly mohón kezdenek alkalmazni, mily mohón ki-küszöbölték azt eleinte, hogy az Ordo sacerdotii ellen a su-perintendens szóval tiltakozzanak. — 2) A nehézségek meg-szüntetése, melyek a prot. községek megalakítását némely országokban akadályozzák. Tirolt érti a g y ü l é s . E tárgy füg-gőben van, s a tiroliak az eddig kifejtett erélyük mellett gyakorlatilag megoldják. U j községek alakítása hódítás, ter-jeszkedés, és a protestánsoknál elméletileg annyira gyűlölt proselytáskodás. Hogyan kérvényezhetik ezt egy ünnepé-lyes okmányban, a ,Kath. Blätter aus Tirol' czikkét kellene átírnunk , melynek kezdete : ,,ist denn katholisches Eigen-thum vogelfrei ? W a s haben wir schon Alles mit den eman-eipirten Gleichberechtigten getheilt ! W a s ist aus katholi-schen Ländern, Stiftungen und Verdiensten geworden !" ' ) Jól irja az I. Tanuja : „mikor a kormány ellen kell oppo-nálni, akkor a népre hivatkoznak ; mikor ez a maga akarat-ját kimondhatja, mely szerencsétlenségre boldogítóinak nézetével elllenkezik , akkor a kormáuyhoz folyamodnak."
1 ; 16 sz. 10 j u n 1864.
5*
3) A könyvkötők is árulhassanak prot. imakönyveket. Ha ezek nem angol gyáru bibliák, nem angol Tractätleinok, nincs hazai iró, ki valaha panaszolkodott volna, hogy imakönyvét, hacsak nem olyan mint Czelder Mártoné, a magas kormány letiltotta volna. Külföldi könyvekre az állam mindig meg-t a r meg-t j a a szigorú felvigyázameg-tomeg-t, mivel imakönyvek alakjában erkölcsrontó, forradalmi könyvek is csempésztettek már be.
A könyvkötő nem ért ehez, a czimet alig olvassa ; lefog-e a magas kormány mondani ezen szigorú felvigyázatról, nem t u d j u k , de eredményt eme férfiaknak jósolni nem mernénk-4) Közös temető. Mit keresnek ebben a prot. férfiak, nem tudjuk. A kath. temető a katholikusoké, ne kivánkozzanak azokkal temetkezni, akikkel nem akartak egy hitet vallani.
H a a temetőbe ugy akarnak bevétetni, hogy a temetőnek birtoka a katholikusoké legyen, miként eddig, és valóban az, nem foghatjuk fel, mily kedvök lehet a zsellérségre, mikor ők magok külön temetőtulajdonosok lehetnek. Hizeleghet ne-künk a körülmény, hogy a protestánsok a mi temetőinkbe fo-gadtatva jobban megtisztelve találják magokat, mintha saját külön temetőjükbe vitetnének : de nekünk magasabb tekin-teteink vannak, melyek e tiszteletnek érvényesítésétől min-ket letiltanak. H a pedig a protestánsok, nemcsak vendég-szeretetet, hanem birtokjogot kérnek a kath. temetőben, ezt a kormány sem adhatja meg, hacsak a birtok szentségét a katholikusoknál nem akarná sérteni. Most mi kizárólagos birtokosai vagyunk a temetőnek, akkor csak részesei len-nénk. Porubski tehát minket kifosztani, és a temetőnek fe-lebirtokára szorítani a k a r ? Kérték-e a katholikusok a kormányt, hogy valamely prot. községet földbirtokától megfősz -szon, ha ezt jogosan b i r t a ? Ki tehát a türelmes ? ki a türel-metlen ? ki agyarkodik más ellen ? Ki háboritja a békét ? Mi-nekünk temetőnk van, a magas kormány megparancsolta a községeknek , hogy a prot. ekklezsiák számára temetkezési helyet kötelesek adni ; éljenek eme jogukkal. Keressenek u j birtokot, melyhez egy háromsornyi iratkával juthatnak, ne kivánkozzanak osztakozni másnak tulajdonában. Erre nézve a magas kormány rendeletének szigorú végrehajtása mellett maradunk, l i a a protestánsoknál a temető nem bir hitvallá-sos jelleggel, részükről lehet közös temető a héberekkel, a törökkel, az indukkal is ; de nálunk a temető a hitvallásnak helye, miként a templom, halottainkat az egyház kiséri, a te-metőt átalában, a nyughelyet különösen az egyház megáldja, a halottnak helyét nem fejfával, nem személyes történeti emlékkővel, hanem szentkereszttel jelzi. Ezen hittvallásos jellegét temetőinknek azon ima is eléggé mutatja, mely a
ha-lott fölött a sírnál mondatik : „quem vera fides junxit fide-lium turmis, miseratio tuae pietatis societ angelicis choris."
A temető előttünk nem profán, hanem szenthely, hol némely elkövetett büft a megszentségtelenités gonoszságát ölti ma-gára, mintha a templomban követtetett volna el. A temető előttünk , s canonaink szerint nem községi tulajdon, hanem az egyház birtoka , melyet a község isteni és polgári tör-vény szerint megadni tartozik, hol meg nem adatik, például Britanniában, ott a hivek pénzén azt az egyházi hatóság vá-sárolja. A temető előttünk a templomnak kiegészítő része, folytatása, udvara ; régen a templom körül volt, szenteiuk csontjai az oltáron vannak, sírboltjaink az oltár a l a t t ; egész-ségi indokból a városokon, falukon kívülre t é t e t e t t át a
te-mető, de nem szűnt meg azért a templomuak része lenni.
Hogyan követelhetik a prot. férfiak, hogy szent földünket ő miattok profán földdé nyilatkoztassuk, hol azután összejö-hetünk, mint a piaczon , mezőn, és e r d ő n ? IIa pedig a te-mető elöttök is vallásos hely, minek kívánnak közösséget a cultusban, ha nem vagyunk egyek a religioban, a hitben ? Külön igen szép békében megélünk: ez a mi forró óhajunk.
Hogyan követelhetik, hogy hitvallásos jellegű dolgot velők megoszszunk? Hogyan követelhetik, hogy a templom udva-rán egyesüljünk, mikor a templomban nem vagyunk sülve ? Jöjjenek az oltárhoz, egyesüljünk a hitben, s egye-sülni fogunk a temetőben is. Ha a protestánsoknál a temető nem szenthely, hogyan követelhetik, hogy nekünk se legyen szent földünk ? Ok nem akarnak külön temetőt, hogyan kö-vetelhetik tőlünk, hogy nekünk se legyen, mikor őseinknek 19 századon mindig külön temetőjük volt ? hogyan kérvé-nyezhetnek a magas kormány előtt, hogy rajtunk erőszakot kövesen-el, nem engedvén meg nekünk külön temetőt ? H a külön hisznek, tessék ezt a sírig folytatni, mi folytatjuk. H a külön hisznek, és mi őket nem zavarjuk, tessék minket se zavarni. Ha külön hisznek, külön is temetkezzenek : miért kívánkozni a mi szent h e l y ü n k r e ? miért nem maradni f ü g g e t -lenül a m a g á é b a n ? A jogegyenlőség nem azt követeli, hogy a kath. temetőkbe protestánsok temetkezzenek, hanem hogy a protestánsok is ugy kapjanak temetkezési helyet, miként a katholikusok. Erre joguk van, ezt már nem fölséges Urunk-tól, nem a magas kormányUrunk-tól, hanem az egyes községektől kell követelniük. A kimondott követelésnek csak ugy van ér-telme, ha, mint mondtuk, a jogegyenlőség birtokközösség-nek vétetik. Azt valljuk, ez ellen, míg élünk, tiltakozni fo-gunk. A legszabadabb elvű alkotmányok, milyen a franczia volt XII. év prairial 23-án, (1804. jun. 12. kedd,) a külön te-metőket megrendelte, nehogy a katholikusok akadályoztas-sanak a temetőt szent'helynek tartani , mit más felekezetek
nem tesznek. H a a polgári törvény ismer és tisztel kath. ligiot, ugy ismerje, ugy tisztelje azt, amint van ; a kath. re-ligio pedig a temetőt szent helynek, hitvallásos helynek kinti, melyre nézve canonjai vannak, kiket szabad oda te-metni, kiket kell onnan kizárni, tehát az állami törvénynek kötelessége ezen elkülönözést fentártani. Nem is a cultus-szabadság, nem is a szűkség az, ami a közös temetőt.köve-teli, hanem szándék, hogy a világon egy szent jellegű hely-lyel kevesebb legyen. Mikor a protestánsoknak lehet külön temetőjük, nem tudni mily szükség viszi őket, hogy a katho-likusok temetőjébe kivánkozzanak? A jogegyenlőség azt kö-veteli, vallja mindenki az ő hitét ennek szabályai szerint, te-hát vallja a katholikus az ő hitét a temetőhelynek vallásos jellegében ; nem pedig azt, hogy miután a protestánsoknál
a temetőhely hitvallásos jelleggel nem bir, tehát ne birhas-son a katholikusoknál se ily jelleggel ; különben oda men-nénk, mivel a protestánsok nem hiszik ezt, nem hiszik azt, vallásilag nem gyakorolják ezt, nem-gyakorolják azt, tehát a katholikusok se hihessék, a katholikusok se gyakorplhassák ezt vagy azt. Francziaországbau ezen lehozás már megtéte-tett : mivel a hitetlenek nem tisztelik a keresztet, a katholi-kusoknak sem szabad azt a tornyokon tartani ; mivel a de-moeratáknak nem engedtetik meg a bastillei processio, kö-vetelik, hogy a katholikusoknak se legyen szabad az urnapi
3 7 n - — körmenetet megtartani. A prot. férfiak előterjesztése oly ú t r a
akarja terelni a közjogot, mely a katholikusok cultüsszabad-ságának elnyomására vezet. A követelés nemcsak sértés el-lenünk, hanem, legalább elvben elnyomás is, vallásunk gya-korlatában letiltás. Igy jön a türelem után az egyenjogúság, az egyenjogúság után az uralkodás, az uralkodásban az el-nyomás, az elnyomatásban akiirtás. E r t j ü k . Elég. P e d i g föl-séges Urunk, es. ap. királyunk nemcsak a protestánsoknak, hanem a túlnyomó számú katholikusoknak is fejedelme; mint hü alattvalók, a Bécsben ülésező prot. férfiak megbízottja Porubski ur meggondolhatta volna, hogy O Fölségének lel-kismerete iránt a követelések pontozásában gyengédséggel tartozik. A már megadott, és régen gyakorlatba vett egyen-jogúság a vallásos békét czélozza a polgári életben ; ezen
béke a temetők elkülönítését javasolja, nem pedig közössé-gét ; meghagyását, tiszteletetét minden vallásos sajátságok-nak, nem pedig elnyomását; sérthetlenségét minden birtok-nak, nem pedig közösségét, osztozását. Békében fogunk lenni a polgári életben, ha egymást nem nyomjuk ; békében fo-gunk nyugodni a temetőben is, ha egymásnak helyére nem iparkodunk. Mi jönne a közös temetőből ? Az, mi Pesten tör-tént a temetőn lakó szerzetesekkel, kik ellen az is felhoza-tott, hogy az prot. temető is, ők pedig tiltakoznak a temető-nek ily kath. jellege ellen. A Bécsben ülésező prot. urak kényszeritenek minket gondolni, hogy ők a vallásos egyen-jogúság szavában az egyenegyen-jogúságról, a vallásos béke szó-ban a vallásos békéről egészen megfelejtkeztek, mert előter-jesztésüknek anyaga az egyenjogúságot rontja, a vallásos
békét háboritja, minket hitünknek e ponton teendő bevallá-sában akadályoz. Nincs példa nélkül, hogy a közös temető-ben csupa pajzánságból a kath. sírok keresztjeit tördösték : ez kihágás, ez vallásos sértés, ezt büntetni kell, válaszolnák a prot. lelkek ; igen, sértés, kihágás, most, mikor a közös te-metők csak furtim raptim bejöttek némely községekben ; de nem sértés , nem kihágás , lia a temetők közössége elvben kimondatik, hanem természetes következtetés, hogy miután a közös temető profán hely, annak keresztekkel vallásos jelle-g e t adni, azt kath. typussal felruházni nem szabad. Az előter-jesztés vallásos békét, vallásos szabadságot czéloz, s mind-kettőt lehetetleniti. Az a kérdés a 4-ik pontban kimondott követelésre : van-e még a katholikusoknak a birodalomban joguk religiojukat vallani, és e szerint cselekedni? Nekünk külön temető kell, ezt 18 százada gyakoroltuk, canonjaink ezt parancsolják; szenthely a temető, hitvallásos hely, a tem-plomnak egy. része , polgári békét akarunk, hitközösséget nem tehetünk. (Folyt.)
M E C H E L N , jul. 10. A szabadelvű, vagyis a kőmives párt és a képviselők nyiltan katholikus része között szaka-dásig mentek a dolgok. A külföld figyel ezen egykor boldog, most pedig annyira hányatott országra. A két pártnak ro-konérzelmü bivei meleg részvéttel fognak nézni ezen, eddig külsőleg törvényes harczra. Kétségkívül a parlamentaris-musnak,'ha mégis lehetnek, sehol nem voltak annyi áldásai, de egyszersmind lehető rosz gyümölcsei se , mint nálunk.
Sok félreértések, kivált napjainkban a forradalmi és kőmives sajtóból sok hamis vádak küldetnek szét a világban, a katho-likusoknak érdekükben van, hogy a belga rokonnevü társa-iknak ügyét és helyzetét igazán ismerjék. Innen és e czélra
van az én tudósításom. Mig a kath. rész volt a kormányon, mindenkinek vallásos és politikai meggyőződését annyira tisz-telte, hogy a kőmives párt, habár tüzet-békát ordit azon rész-re, de törvénytelenséget, alkotmányellenes tettet soha nem emiitett. Amiről az ellenség nem vádol, mikor másokról ha-misan is vádolt, jele annak, hogy erről teljesen nem vádolhat.
Mennyire kimélte a kath. rész, midőn a kormányon volt, 1857 előtt a kőmives pártnak véleményeit, mennyire engedte ter-jedni , csak abból is elegendően kitetszik, hogy a kőmives párt annyira kinőhette magát, miszerint 1857-től máig a kor-mányon maradhatott, kamarai többséget bírhatott. A Z O D idő alatt a Parlamentarismus minden lehető áldásait kifejtette, mert akkor a kormányférfiak őszintén szerették az alkot-mányt, határai között maradtak, mindenben tiszta szándékkal jártak el, élhetett tehát, és szabadságait élvezhette mindenki, igazságosan senki se panaszolkodhatott. D e más világ j ö t t 1857 után. Már a kezdete is ezen kőmiveses kormánynak alkotmányellenes volt, miután nem tudván többségre ver-gődni a képviselő k a m a r á b a n , utczai lázadáshoz fogott. D e Decker kormánya 33 szótöbbséggel birt ; a kormányrészén tehát volt 93 képviselő, kőmives nem volt csak 15. Mégis megbuktatta a kormányt 1857-ben. Hogyan ? A gyárvárosok munkásait saját költségén a fővárosba hozatta, a kormányt alkotmányellenes czélzatokról aljas módon gyanúsította, ha-bár, miben lett volna ezen alkotmányellenesség, sem akkor, se később meg nem mondta, a tömeget feltüzelte, a nemzeti palota elé gyűjtötte, szájába ,le a zárdákkal' szólamot adta, torlaszokon kiáltotta ki a De Decker kormányának buktát.
A király De Decker és Vilain XIV lemondását elfogadta.
Frère, Rogier, a mai miniszterek az 1857-i mozgalomnak ve-zetői voltak. A király, gyengeségből-e, vagy pedig kisérlet gyanánt Frère , Rogiert a kormányra meghívta. A kamara feloszlattatott, a választásokat a kőmives kormány vezette, a katholikusok nem levén ily csinre elkészülve, többet is biztak magokba, semmint kelletett és lehetett, a kőmives kormány a választásoktól többséget nyert. 0 tudta, mily fictio ezen többség, és mily módon jutott hozzá, azért minden törekvé-seit oda irányozta, hogy saját hatalmát örökitse, hogy a ka-tholikusok felkerekedését örökre lehetetlenné tegye ; a pol-gármestereket maga embereiből nevezte, ezek által a városi tanácsokat újra szervezte; persze, hogy a hatalom az ő ke-zében levén, ezeket tehette. De a kath. rész is készült, a né-pet a dolog állásáról felvilágositani iparkodott. Talán nem sikerült volna a népet felvilágositani, mivel a nép a minisz-terekről nem tud gonoszságot föltételezni, de felvilágosította a népet mindenről maga a kormány az ő törvénytelen és erőszakos intézkedéseivel. A kamara kőmivesekből állván a minisztereknek szolgai módon engedelmeskedett, hiszen az ő kőmives bőre volt a vásáron, tehát a miniszterekkel- egy gyékényen árult. J ö t t e k a katholikusok elnyomatására a ren-deletek. A hatalom elvakitotta a kőmiveseket, a düh pedig törvénytelenségre ragadta, főczél volt, a kath. részt teljesen megsemmisíteni, a kőmiveseknek a hatalmat örökre biztosí-tani. Nem az volt a szabály a törvényjavaslatoknál, mi van a hazának üdvére , hanem mi szolgál a kőmivesség erősíté-sére, a katholikusok elnyomására. E g y katholikus se volt hi-vatalban , egy se volt polgármester, még mezei őr sem. A temetőkbe az istentagadókat erőszakkal temetették a
polgár-mesterek , megrontván a temetők vallásos jellegét. A nép vallásos tisztelettel van holtjainak maradványai iránt, a kő-mivesség nem engedte m e g , hogy a nép a temetőhelyet szentnek tekinthesse , tarthassa, s kényszeritette őt, hogy temetőit, tehát szent helyeit az istentagadók és más vallásnak odahelyezése által annyiszor-mennyiszer megszentségtele-nitve lássa. Második volt a templomi pénzek laicus kezelése, és az egyházi hatóság kezeiből a világi hatósághozi áttétele.
Tehát a vallásos alapítványok is vallásos jellegüktől meg-fosztattak. Harmadik volt a teendő ajtatos alapítványok füg-gővététele a miniszter beleegyezésétől. Ebben a személyes szabadság sértetett a végrendeleteknél. Ebben sokszor a mi-niszter minden valóságos indok nélkül megtagadta a beegye-zést, és a p i u m legatum a község szabad rendelkezésére esett.
Negyedik a löveni kath. egyetem bursáinak, vagyis a tanu-lók segélyezésére tett ős alapítványok elkobozása. Ezek a fő cselekvények, melyek a katholikusokat felvilágosították, ide nem számítva a falusi választók boszantását, a kath. képvise-lőknek pártérdekből történt visszautasítását, perkereseteket, václakat, rágalmakat stb. ; s innen történt, hogy szakonkint, időnkint minden évben kath. képviselő küldetett a kamarába.
T e t t a kormány minden telhetőt, csakhogy az ő candidatu-sát megválasztathassa , mind dugába dőlt, a nép nem akart kőmives kormányt. Folyamodott a miniszter Persignyféle dragonádokhoz is , a kath. nép meg nem ijedt, a miniszter csábításaira nem tágított, hiu ígéreteinek hitelt nem adott.
Igy történt, hogy ma a kormány csak egy szótöbbséget bír, ezt is ha pártjából senki se b e t e g , és ha a miniszterek is magukra szavaznak. Ily állapotot a parlamenti kormány tör-ténetében nem találunk, hogy a hét miniszter maga magá-nak bizalmat szavazzon. Bizalmat a rabló is szavaz magámagá-nak, ebez sok nem kell, ehez csak szemérmetlenség szükséges.
Ily egy szótöbbség mellett Ort.s képviselő a kormány
Ily egy szótöbbség mellett Ort.s képviselő a kormány