A' mi az elsőt, a* főrendi »oppQsitioa meg*
oszlását illetis jól vagy roszul, bennem azon hit fészkelte meg magát, hogy ha Landerer úr a* Pesti Hírlap kiadását nyáron kezdi meg, midőn mágná-saink Pesten nincsenek: a1 főrendi szabadelmu op-positio megoszlásának eszméje aliglia szőnyegre kerül; igy azonban aT nemes grófnak alkalma volt a1 revolulioiiariiis syllogismust, aT nagy birtoko-sok gyűlöletessé-tét elét *s vagyonaik elkobzását, bizonyos, általam igen tisztelt körökben genialis szónoklatának varázs szavaival annyiszor emleget-ni, miszerint — (agadhatlan — akadtak ezen kö-rökben néuiellyek (de csak uémellyek), kik szaka-dást 's magokat c ö n c e s s i ó k r a kényszeríteni nem-engedést emlegettek; más részről itt sem hi-ányzott az ármányos káröröm boszantása; misze-rint hiszen most, midőn jog és igazság emleget-te tik, 's nem kegyelein és nem concessio, egyben maisban majd csak kenyér törésre kerül a' dolog, 's meglátjuk, mit tesz némelly hiresztelt liberalizmus.
— Ezeu kárörömös dongó seregnek gyanusitgatá-saít — gondolom — bízvást figyelem nélkül hagy-hatjuk; de az elsőre nézve kötelességemnek tar-tom, a1 Pesti Hírlap barátaival, kiket e' hírek ta-lán aggasztanak, közleni nézeteimet
A' polUicai gondolkozás árnyéklatai az álta-lános elvek részletes alkalmazásánál tűnnek ki
ha-tározottan ; 's lüiutáu e1 téren a' törvényhozás még
T6
eddigeló többnyire csak olly módon járt el, mint a1 ki partról féllábbal a* jeget próbálgatja, Js az eddigi szabadeluiüség épen a* legkényesebb kérdé-sekben többnyire némeíly anyagi engedélyek körül forgott, inellyek bár az engedélyesüknek itt-ott ér-zékeny áldozatukba kerültek is, csakugyan* kegy e-leni színét viselték, de épen azért, ha minden
or-szággyűlésen ismételtetnének is, örökké csak alá*
mizsnák maradnának, mtíllyek lecsillapíthatják a pillanatnyi éhséget, de tartós megelégedést,
ál-landó jólétet egyeseknél sem, nemzeteknél még kevesbbé eszközlenek, legkevesbbé pétiig miná-lunk, hol „A* k e l e t n é p é n e k " megjelenté után alkalmasint minden szabadé)mű magyarnak alapel-vei közé tartozandik, miképeii szellemi alapo-kon k e l l a n y a g i k i k é p z é s ű n k n e k emel-k e d n i , és nem v i s z o n t : én igen
természetes-nek találom, hogy ha majd a' magyar alkotmány kifejtése, vagyis — határozottan szólva — az
ke-rül szőnyegre, mire nézve a? nemes grófnak egyet-értése olíy édesen rezgeti át keblemnek örömhur-jain, midőn a' 76-ik lapon olvasám: „t érj és z
tes-sék H u n n i a h a t á r a i k ö z t a* m a g y a r al-k o t m á n y n a al-k áldása m i n d e n al-k i r e : " ha majd szőnyegre kerül, hogy a' nép nemzetté legyen (mert polgári religióiiinak sok évek ótai miiiden-uapas buxgó fohászát foglalá szavakba a* nemes gróf, midőn a* 124.ik lapon felkiált: „Oh isten!
hol vagy te nemzet még!"); 'gen is természetes-nek találom, hogy a' magyarp polgári bajnokok
77 dicső sora, melly a' vész napjaiban törvény 's al-kotmány mellett érczltebelleí állott mint egy fér-fiú, apróbb töredékekre fog megofczlani, *s az ál-talánosan magokéinak vallott elvek alkalmazásá-ból egyik többet, másik kevesebbet, egyik gyor-sabban, másik halkabban akaraud. Ha ezt az „op-positio" megoszlásának nevezzük, hogy e' meg-oszlásnak előbb vagy utóbb okvetlenül el kell kö-vetkeznie, arról meg vagyok Ts mindig meg vol-tam győződve; és hogy ha af Pesti Hírlap azon nagy kérdések közöl, mellyekben nemzetünk jö-vendőjének „szíve ver,u egynek vagy másnak megérlelését korszerű fejtegetések által elősegíte-ni szerencsés lehetne, az említett megoszlást is siettetné ? e*t tagadni egyáltalában nem akarom;
valamint azonban ess a' nemzeti kifejlődés mellőz-hetlen stádiumai közé tartozik, 's azért tőle egyál-talában nincs mit tartani, mert — miután a' nem-zeti test ki fejlődési munkálkodását nem csak nem akadályozni, de sőt előmozdítani a' kormány ré-széről igaz hajlandóság mutatkozik — azt, a' mi valósággal a* kor szükségéhez tartozik, mire néz-ve a* nemzet valósággal megért, azt a' közvéle-mény, minden illyes szakadáskák mellett is, az óhajtások sorából kétségteleuöl jogok poíczára e-luelendi, 's a' vélemény! szakadásnak egyedüli síi-kére legfölebb az leend, hogy az egy-két évig fel-tartóztatott „engedély" engedély színé t elveszti, 's mint a* kény t elén ségnek hozott, és többé sem a' vágyakat sem a& igényeket ki nem elégíthető ké$ő
78
adó, hideg közönyösséggel fogadtatik azon nemzet által, melly azt hála 's köszönet érzelmei közt egy országgyűléssel előbb hangos tapsokkal fo-gadta volna (emlékezzünk bár az örökváltsági törvény genesisére): ügy én azt is nyiltan
kimon-dom, miképen én a' haladási kérdések sikjáui vé-leményszakadást af főrendi „oppositio" megoszlása-nak ép' ügy nem nevezhetem, valamint e* véle-ményszakadások miatt a' főrendi „oppositio" meg-oszlásától egyáltalában nem tartok; *s a1 ki ettől tart? a' ki ezzel fényegeiSzik, annak jellem ócsár-ló véleményét alkotmányunknak lelkes elsöszűlöt-tei tömegben ügy mint egyenkint nehezen fogják jó néven venni. — Én legalább egészen más
véle-iiiényuyel vagyok ezen lelkes testületről, 's vala-mint a' főrendi táblánál illy szokatlan számmal 's helyből nem távozó fciiüréssel föltiinését a'
legdi-csőbbnek tartom az időknek diadalai közt, mik sur-lódásinkból kiőrlodíek: ügy akár a' szellemei te-kintsem, melly af „Főrendi Naplóból" szól felénk, akár pedig eszembe juttassam, hogy maradjon bár alkotmányunk jelen ki nem fejlett állapotjában, vagy terjesztessenek ki jótéteményei Hunnia ha-tárai közt mindenkire, miül gróf Széchenyi kíván-ja, 's én is ővele: minden esetre nem lesz ember af magyar földöii, kiuek „az alkotmány megőrzése 's a1 szabadság fen tartása" inkább érdekében ál-állaua, mint a' magyar mágnások azon részének, mellyről a' „Főrendi Napló" 483-ik lapján Írva vannak a' nemes öntudattal teljes szavak: „F ű
g-79
getlenek vagyunk, mert semmit sem vá-r u n k , s e m m i t sem k í v á n u n k senkitől/*
'S azért ez érdek, e' függetlenség és e'