PESTI HÍRLAP

FELELET

GRÓF

SZÉCHENYI ISTVÁNNAK KOSSUTH LAJOSTÓL

KELET NÉPE

ÉS

PESTI HÍRLAP

IRTA

B. EÖTVÖS JÓZSEF

KELET

⁵

NÉPE,

NYUGOTON

ANDRÍSTÓL

„A' KELET NÉPE"

FELNYITOTTA SZEMEIT,

ECY

SYUGOTFINAK

A„FELELET"

ÉS MÁS V I T A I R A T O K

S Z É C H E N Y I ISTVÁN A* KELET NÉPE ClMŰ K Ö N Y V É R E

F E L E L E T

S Z É C H E N Y I I S T V Á N N A K

KOSSUTH LAJOSTOL

P K * T.

K t ADTA ks NYOMATTA LANDEHXtt K-S HKOUiNAST.

A' folyó év kezdete óta általam szer- kesztett Pesti Hírlap gróf Széchenyi iNlviu úr által „A.

¹

kelet népe 1811" czií- mű jeles munkával megtámadtalváii

^?

vé-

delemre valék kényszerítve; mire nézve a' Pesti Hírlap 51-ik számában ügy nyi-

latkoztam, hogy nem tartanám egyenlő fegyvernek, ha könyvre hírlappal felel- nék. Könyvben felelni volt t ellát adott szavam, 's azt im I ezennel be is váltom.

— Ha ki sokat várna, ép' ügy megcsalat- kozaék várakozásábaii, mint a' nemes gróf a' Hírlapra nézve raegcsalatkozotl;

's meg annyival inkább, mivel e

¹

munkács-

kán a' fogyatkozásokat, miket erőm cse-

kélységénél fogva el, semmi esetre nem

mellőzhetek, nagyon ntegszaporitják a'

körülmények. Sietnem kellett, nehogy

feleletem korszerűségét elveszítse; —

azonban munkáin fonalában

megszakított a' hirlapszerkesz, lésnek máról holnapra félre nem lehelő köte- lessége : innen, meglehet, ismételések,

—• innen, meglehet, szószaporitás ere- dett; majd nem volt időin rövidre vonni, mi szóteiigerben terült előttem; majd nem vt>lt időm kifejtegetni, hol az esx- me tárt* homályos szóban rejtezik; min- den esetre pedig nem volt idom a' styl- nek azon gyalulatol megadni

^?

mellyel tulaj donkép , min l a' közönség iránti figyelem jelével, minden iró lartozik. —

"És e/, az, minek ki nem kerülhetett

elmulasztásáért olvasóimtól 's a' nemes gróftól is bocsánatot kérni kötelessé- gemnek ismertein; *s még csak azt jegy- zem meg, liogy rendszeres bírálatot, melly a

¹

bírált munkának egy szavát, egy eszméjét sem hagyja laglalatlanul, írni nem vala szándékomban, 'a a2 egyes részleteket mindig az egésznek szem-

pontjából ügyekeztem tekinteni.

K V €_-•»

P e s t , augustus 15-kén 1841.

Kossuth L^jos.

Autobiograpliía,

L idő eljár, 's napjaink, nagy és apró embe- reikkel , legyenek a' nemzeti aalckjáték nagy mes- terei, legyenek (a' sakkjáíékos szereposztása sze- rint) játékkörek, összesen és egyenkint lehuny- nak ) hogy őrök semmiségbe merüljenek; vagy kik- nek életfrnejii röppent el, mint aai egynapos virág szinvegyülete, a' íőrténeíirás ítélő Japjára kerül- jenek. És a' történetíró érdekesnek fogja találni e* korszakot, az átalakulás kínos korszakát, én az ítéletben, mit a'kérlelhetlen Mró hozand, fel fognak méretni emberek és dolgok és az egyko- rúaknak e' dolgokról! nézetei^} mellyefenek nyomán

— bizony, bizony félek — igazolva íesz, hogy korunk oagy volt; ámde nagyságát aein egyesek-

nek köszönheti.

Iioe itt van „A" telet népe⁰! ^fs eWeu g r ó f Széchenyi, kínosan bár (mint mondja), de még- is feltárja politicai életének titkát, rendszerét,, *s tózel — azt réluSk — korunk titkának kulcsát iá a' chronograph kezébe fogná nyújtani; de a' nem- zet alig lesz hajlandó e' kulcsot elfogadni; amazt pedig sajnálanom kell, jaert gyarlóságokat juttat el az utókorra, atellyeknek a* halandó testtel sir-

1

ba kellene szállaniok, mivelhogy nem alkalmasok a* kéri el he t len utókor kezében boglárul szolgálói a' rég kiérdemlett halhatatlanság koszorújához. — Én rám legalább mindig igen kellemetlenül hat, va- lahányszor egy nagy ember „confessio^-ít olvasom;

mindig egemből hullok alá; mindig tapasztalom, mennyire iga/,, hogy a kit isteiiitni akarunk, azt igen közelről megnézni nem jó; mert a' közelség mintegy nagyító, & sima tuu is göröngyöt mutat

— Én a¹ „selfbiograpliyM csak F o u e h é-féle em- bereknél találom jónak, ^?s nálok sein a' miatt, a' mit magokról, Imueui inkább a' miatt, a' mit má- sokról mondanak; ama' miatt nem, mert nekem ügy tetszik, hogy az önismeret a' tehetségek legnehez- bike; — hiába l az ember nem vetkőzhetik ki im- magából, 's megesik még a^f legjobbakon is, hogy egyben másban önmagokat elfogult szempontból nézik, juert magunkhoz sokkal közelebb állunk, 's az egyes részletek sokkal inkább elfoglalnak, mint- sem hogy az egésznek át tekintésén él gyarlóság ne keverednék nézetinkbe, — A^f ki vádoltatik, ám védje itiagát; kinek élete titokrejtély volt^y átn be- széljen — ha tetsaik — titkairól; de a* kit nyilvános életében egy nemzetnek tisztelő szerelme kisért, hagyja tetteit szólani maga helyeit.

Ha már gróf Széchenyi a' Pesti Hírlapot olly veszélyesnek 's nemzetet és kormányt e* ve- szély ellenében olly vízeszűn-gyöngének hiszi, miszerint hivatva erezné magát, ez új Medusa el- len Perseus szerepét elvállalni, 's gyámvédi pai-

zsával fedni be e vakon rohanó gyeraiekitemzetet, itiellyről hinni látszik, Iiogy nem csak semmi ne ju rí szellemi discretióval, de még azon ösztön&zeru ta- pí ü lati a! sem bír, melly barmot óv a' mérges fü-

vektől: kétségtelenül csak hálát érdemel jó szán- dékaért; '« habár a'jó szándék hevében néha egy kis széimaiomliarczoí, uélm pedig olly ejiés gyami- sitgafásókat szemlélünk i* , minőkkel az utolsó KVangepáu óta magyar még perben sem vádoltatotí:

én magam is, felejtve mérveimet, hála ^ netben szívem mélyéből oszt ózhatnám; ^v$ !m

zelünkiiek negyvenkilence ötveuedrésze szóval, széllemtneK tettben, tmnyban a^: gróf gyanusitga- tásit meg nem cfcAfolná (^4!l/ío ^l'^^zt moiidék^? mert igen jól tudom j van egy árnyékfal, melly a* gróf

11 tán igen örömest „feszítsd tueg^-et mond, csak- liogy más okból, núut a gróf maga), Itahogy e*

gyantisitgatá^ok ellen a nemzelélet itiinden nyilak kozata hangosan nem ^ól; magáin kiáltok fejemre veszélyt. Ez hát — núut mondáin — hálát gerjeszt- hét a' nemes gróf iránt, kit — még ha ítéletben te- verf is_~ csalc meleg honszereleni lelkesíthet; de Jehetlen nem óhajtanom^ \s azon nagyság érdeké- ben j melly a' iieme^ gróf érdemdús fejéről az e- gesz honra áradoz, "s melly e^? szerint köz nem- zeti dicsőség, köz nemzeti kincs, — lehetlen nem óhaj tanúin, bár a' munkának üJibiographiai része elmaradt volna!

Azonban én nem ragadom meg pzörszálliaso- gató karörötmnel a¹ munka essen rémén csekélv né-

zetem szerint áradozó gyarlóságokat, ^fs egy álta- lános megjegyzés utáu csak azokra fordítok egy kis futólagos taglalgatást, mik ez önbiographiában nem annyira a¹ gróf tisztelt személyét, mint in- kább az ő nyilvános éleiével olly szoros viszonyban álló közéletet érdeklik.

A' nemes gróf — ki az úgynevezett tadicát

B£ országiáni tudományban minden másnak elébe teszi — több mint egy helyütt nyíltan jnegvallja, miképen tacticája mellett két pad közti helyzetbe jutott, *s majd nyugati, majd keleti szelektől csap-

kodva, mint lapta levegőben lebeg. E' vallomás, a' gróf száraz számtani modorából az én szenvedel- me*?, érzelgo modoromba öntve, annyit tesz: hogy a¹ nemes gróf politicai helyzetében sem fen sem alant nem bir annyi bizodalommal, a' mennyi kell, hogy azon messzeható terv kivitelének kéj szerint intéző mestere maradhasson, mellynek fölfedezésé*

hez > bír — a* miut mondja — most is kínosan, de mégis csakugyan kissé hozzá fog, vagyis inkább hozzá fogni csak Ígérkezik; mert midőu tanszoin- jas kebellel már-már nyílni véljük a' mysteriumok

gzelcréuyfödelét, elvégre is csak türelemre utasit- tatonk. — 'S még ennyit sem tenne j ha nem gon- dolná, hogy a' hont végveszély fenyegeti; — nem tenne, inert — ügy látszik — még mindig méltíU nyos engedményekre c s á b i t g á t a s t tart szüksé- gesnek; minek természetesen azonnal vége van, mihelyt a* csábító titkairól le-leröppen a¹ fátyol.

Igen természetes, hogy a' magasult éraelmektói

dagadozó kebel visszasovárog nagyszerű hatáskő- rébe; mert vágya nem kisebb, mint egy nemzet jövendőjét megalakitni, és tehetsége e' vágynak

megfelelő. De az is természetes, hogy e' végett vissza kell szerezni a¹ bizodalmat, mellyre a¹ két pad közti helyzetben senkinek sem lehet számolnia.

És a' gróf azt gondola, ha el^^ondja e' nemzetnek, mik valának gyermekkorának álomképei, mint ol- vadott össze az ifjú szívvérével a' tántorithatlan honszeretet, mikínt született, mikint ért férfias agyában a¹ terv, 's mint lön az akarat cselekvés- sé, — ha ezt elmondja azon őszinteséggel, melly a' férfiút, azon öntudattal, melly gróf Széchenyi Ist- vánt megilleti: lehet l én, hogy a' két pad közti helyzet kellemetlenségének vége ne legyen. — Én nem gondolhatok ezenkívül okot, melly a' grófot dnbiographiájára itt e* munkában indithatá; 's ha igy van , meg kell mondanom, hogy szükségtelen munkát tön; mert habár a' gróf, ki a' „Világ"-ban (113 lap.) elismeré, hogy a¹ hon erejének egye- sitésére irányzott czélzata sem okos ember sem kormány elolt titok nem volt, most ezen egyesí- tés czéljára nézve már ügy hiszi (22 lap.}, hogy ,,a' mit l e l k e rejt, csak n é m i k e b e l sej*

te, 's f e l f o g á s a ezek e l ő t t is j o b b á r a r e j t é l y maradt*^ magamról, ki egyike vagyok a'leggyengébbeknek, másokra ítélve, bizonyos^

nak merem állítani, hogy az , mit a* gróf messze- vágó terve végczéljának 's magasabb szempont- nak nevez, nyilvános élete > tanjai 's tettei utáu,

lepecsételt könyv nemzetünk előtt már rég nem volt, épeu ügy, mint bizonyog lehet a' nemes gróf, hogy az érzelmek felől, miket ó, a'számolgató hideg észnek fölkcut bajnoka, néha ép' a¹ Ju&ti- tms-Kerűer-féie mysticismus, néha pedig magyar mythologiűus költészet birodalmába is beszáguldoz- va, olly áradozó meleg hangon fest, magyar so- lia sem kételkedett; és ha csakugyan igaz ⁹ hogy politicai helyzete két pad közti Ion (mit, mióta „A¹ kelet népe" megjelent, én is hiszek, előbb azon- ban ez csak a" nemes gróf példabeszéd! tulszine- zésre nagyon hajlandó „keleti" képzelgéseitek ra- ja lehetett), azt iukább annak tulajdonítom, hogy a' gróf nemzetünk jövendőjének megalakítására kigondolt bölcs eszméit még azután is, hogy már nemzeti közkinccsé váltauak, magány tulaj douá-

combinatióival magát a' nemzetet is enyészetnek rohanni vélné; vagy — hogy a' gróf által annyira kedvelt, de ha gyám.-okul használvák, soha sem- mit nem bizonyÍtó hasonlatoknál maradjunk — a' nemzet jövendőjét egy nagy sakkjátéknak tekin- tette, mellynél minden más csak játékkő, a' játszó ő maga, ki nem rögtönzés > hanem kiszámított terv szerint iestti huzalait, 'w lia eljönek mátiok, 's itt- ott a' nyilt ellenség ellen egy-két huzáskát — bár szintúgy kiszámított terv szerint — megkísértenek, néha egy kis ingerült iiehcztelésáel uta#itá el a'ja- téklio'A lolakoilókal * ő maga pedig amúgy leplez- ve kívánt játsftiuii; mert hiszen engedményre- csábi t gát á s — t h a t was t he w o r d ! — ez a*

válás/Jó 11 iaetica; és e⁴ taotiMnak természetéhez tartozott, hogy itt egy tolakodói félrelökni, aiuott egy másikat, ki a^k játékot „inspirálni" akará, esi-

titgatnt kellett; miből aztán egyik oldalún néha egy kis suttogás, a^? másik oldalún g vállaltodé származhatott ^? ^ a' leplezett játék miatt félreér- tések következhettek, minőről alább egy kis szó leszen í de a/t tagadni bátorkodom, Iio^y volt volna e'gyanakodók knzt is valaki, a' nemes gróf- nak tiszla száudokát ^T8 táittorithatlau houszerete- tét kétségbe vonó; azért is, nézetem szerint, a' két pad közti helyzet megszűntetésére talán alkal- masb tactica volt volna, nem a^T keblet tárni fel*

mellynek tisztáságáról soha senki sem kételkedett;

hanem a' nemzeti értelmesség tömegével összeol- vadni; elhinni; hogy közvélemény e^f houbaa mftr

9

van, — közvélemény, mellynek — mint »Hifel*

ében ő maga írá (183 L) — engedelmeskedni tanácsost), mint neki parancsolni akarni; *s e* köz- véleményt egyben követve, másban fejtve, elő- készítve, de tőle soha külön nem válva, bizonyos értelmi monopóliumnak érdemiéit vagy nem-érdem- lett, de tagadhatianul létező gyanúját eltávolitni;

melly monopóliumot hiszen gróf Széchenyi István- nak értelmi felsobbsége mindig kivihat, mihelyt egyedüliséget nem igényel 5 mert a* nemzett érte- leni csődületében bizodalomra mindig számolhat, ki a' verseny tér t harczmezőnek 's a' versenyzőket ellenségeknek nem tekinti, vagyis — mint a'

„Hitele-ben írva van — egymással 's nem e g y m á s e l l e n d o l g o z i k .

És ez volt egyetlen általános jegyzetem, inellyet a' nemes gróf rósz néven venni annál ke- vesbbé fog, minél inkább meg lehet győződve, hogy halhatatlan érdemei e' honban annyira mél- tányoltatnak, miszerint fényűkből még az őnrna- gasztalgatás által sem veszíthetnek; mert mind- nyájan tudjuk, hogy gróf Széchenyi Istvánt a'

nemes öirtudat megilleti,

De találtam légyen vagy nem találtam el az önbiographia vezéreszméjét, vallomásaival ügy a¹ nemzetélet mint a' Pesti Hírlap elleni kikelés sok- kal szorosabb viszonyban áll, hogysem némelly állítások rövid taglalatát mellőzhetném.

A' nemes gróf azt látszik hinni, hogy a* ma- gyar nemzet sir szélén állott, midőa ö az életre

üdítő tárogatót 15 év előtt megharaogtatá. Sok fögg azon szemponttól, mellybol terveinkben in- dulunk: azért hát nem lesz felesleges megjegyez- nem, miképen én ezen felfogást hibásnak tartom,

3s nemzetünk évkönyveinek útmutatása szerint he~

lyesebbnek ítélem azon nézetet, mellyet a* gróf előbbi munkáiban igen sok helyütt nyilvánított, többek között„Hitel"-e 136-ik lapján: „Boldo- gok mi, h o g y k ö z t ü n k i n k á b b a' fiatal- ság j e l e i 's h i b á i l á t h a t ó k , 's h o g y még t á v o l t o l u n k a' v é n s é g 's k o p o r s ó ; "

Így a' „Világ"99-ik lapján: „ M a g y a r o r s z á g f e j e d e l m e n a g y h a t a l m ú úr, m e r t élő ^Ts fiatal, nem vén ^?s m e g h o l t n e m z e t e n uraI^L kodik." — Nekem ügy tetszik, e' nézetet nem- zetünk évkönyvei sokkal inkább igazolják, mint a' mi most ,,A' keiét népe" 16-ik lapján mondátlk, miszerint „ v a l ó s á g o s c s u d a ; az e m b e r i - ség é v r a j z a i b a n h a l l a t l a n e s e t ^Js köz- v e t l e n i s t e n i b e f o l y á s , n e m z e t ü n k é t olly közel a' s i r h o z , i s m é t az é l ő k kö- zé v i s s z a l é p n i látni." — Én általában nem- ietek életében csudákra, istenek közvetlen beavat- kozására, nemtőkre *s más illyesekre nem sokat adok, '& a^f miül erősen íriszem az egyetemet örök bölcs tör- vények szerint kormányzó isteni gondviselést: ügy sérteni vélném a' világok világának törvényhozóját, ha Öt egy szeszélyes szultánnak képzelném, ki—

ha kedve tartja — ok és eredmény láticzolatának örök törvénye alól egy vagy más hangyabolyt ki-

10

váltságol, 's eljö, közvetlen isteni befolyásával egy Lázár - nemzetet csudatevoleg feltámasztani.

„Göd a e Is b ú t by g e n e r á l law-s" — mond egy angol bölcs. Nemzetek életében nms iernók nincsenek, mint talán észben 's polgári erényben nagy férfiak, minő például az, kitén, nem gyáva liizelgésbol, hanem meggy őzödéiből, a'magyarok legnagyobbikának szoktam nevezni. — Ezek lehet- nek véletlen ternók, mimleu egyébben ok van szorosan és következmény; 's azért ón ép' ugy nem hiszem, hogy az a* fi ittál n é p , m e l l y - t o l valóban t á v o l v o l t v é i i s é g és k o p o r - só, tulajdon azon időszakban a' sir szélén dér- medezett: minta' hogy megfogni nem tudom, mi- kínt lehet ép' az 1760-iki időt ollyainiak jelelni ki ujabb korunk történeteiből, meliyben (21) Ma- gyarország lakosa kimundhallan előmenetelt tön*), nieHyről mégis a,' 8-1-ik lapon az mondatik, hogy akkoron, alkotmányt '* nemzetiséget tekintve , a*

magyar (a mint valóban igaz) száuakozásraméKú terepet játszott. — De hiszen a' história felfogit-

Ha ezen állítást csak az „űrtér" behoz&talára vonat- kozónak ítélhettem volna: nem testek ésaievetek; dó bátorJát, lulajdoüü&k ezentsé^e, a¹ kifejlettcbb felnia- gasult polgirisodás kieéroi, mtnö |icidaul a¹ családi viazoüyok nemCBb elrdndezésc , ca az emberiség leg- uiagaab fokáu áll* nemietek eajátaihoz tartozó anyagi javak és kéjek emlittctvéii, 'a az 1760-iki időszak

ezekre alkalmazva idé^tetvcü, lehetlen volt ezt botlásnak nem tartanom*

11

sában tévedni épen nem csuda; mert valamint ué- mell) ék gondolkodása szerint „<Íuu cum faci- u n t i d e m ^t n o n est i d e ín :** ép¹ ügy látszik különbözőnek azon egy dolog * a' mint különböző ssteiöpontból tekintetik, — Aztán a' polycrntesi min- denes szerencse ritka dolog, 's vannak emberek, kik ha másban nem, a' históriai kútfők választá- sában szerencsétlenek; pedig ügy látszik, hogy e' szeren esetlenség a¹ grófot is íildözgeti; külön- ben ha a'frauczia forradalom eredetének históriáját valami jó pragjnaticu^ kútfőből merítette volna, olly képtelenséget csak nem állítana, hogy Magyar- ország ama* forradalom előzvényeiben tébolyog!

vagy hogy az 1840-iki országgyűlés ^? a' karza- toknak parancsoló fíVlhevüIése miatt, gyors léptek- kel haladt bizonyoscouventi jelenetek felé!—Sze- gény karzatok! ti a ntagyar tanácskozási mezők-

T8 teremeknek + lóhátról és gyalog, jegén é&

szárazon , fegyverrel *s fegyverteleniil, 1000 év óta láruiahoseí! zajongnstokat én is roíszalom; de bizonyosa teszlek benneteket , hogy a' magyar országgyűlésből coiiventet csinálni soha sem fog- tok, hacsak gróf Széchenyi azt, a^: mi e* honban soha senkinek eszébe nem jutna , rátok nem be-

*zéíi, ínig végtére tán magatok is elhiszitek; — ő, ki midőn csupa merő szoros mathematicai ^/^MIÜ- lásból (melly számolásnál hogy a' *zív jelen nem volt;, nagyon elhiszem) ezt h amazt is R o b e s - pierrehez hasonlítja, ntiszerijit tán majd

nakodóvá terén az erőt '$ hatalmat, ollyasuti

Í2

kéről, mini szokott a& ebbel , mellynek veszett hírét költi valaki, — épen ez által, de még sok más egyéb által is, habár nem az aristocratia, nem is más egész osztályok, de legalább bizonyos

„fairlapszerkesztő" és bizonyos „híg velejű politi- cai költűnczök" és bizonyos „túlzók" irányában, bizonyos vágyakat kézzelfoghatólag bizonyít, melly

vágyak az értelein i s t e n a s s z o n y a egy- kori fő p a p j á n a k vérözönemlékfi vágyaihoz talán csak azért nem hasonlíthatók, mivel a' gya- nussá-tétel rendszerét egykor olly mesterileg ke- zelt vádló ügyészhez (tán F o u q u i e r Tinvilié- nek hittak) hasonlítnának, hahogy Pannónia kö- rülménye és Galliáé egymástól ég- 's föidtávol- ságilag nem különböznék.

Istenemre mondom! fáj, hogy nem lehet ezt elhallgatnom; az epés csipkedéseket, mikkel a' megtámadás saturálva van, örömest el hagyom hangzani megtorlatlanul, ^fs bár gúnynyal tetéze sokat, mi az ember kebelében szent, bár játékot űzött a' szenvedésből: a' tisztelet^ mellyel a' grófnak szívem mélyéből adózom, hallgatást pa- rancsol a' hiuságos gerjedelmeknekj mellyek gyar- ló embert annyira kész í én ék viszont nevetségessé tenni azt, ki bennünket nevetségessé tenni iparko- dott. — Nyomorult semmirekellőnek yallanáui ma- gamat , ha örömömre válhatnék, port szemetet szórni a* megbotlott óriásra; én tiszteletteljesen tárom ki karjaimat, 's kérem: szenvedjen meg a' nemzeti nagyság építésénél homokhordó najjszá-

13 rnosi közt, méltassa tanácsára, javitó vezetésre azt,kinek most útját állam törekedik; mert jobba"

közre, ha egymás m e l l e t t , m i n t e g y m á s e l l e n ; — de két gyanúsítás van a¹ gróf köny- vében, mit erősen vigszatorlani nagy és szent kötelességek parancsolnak 5 's ezeknek egyike a*

zen d ű l esi s y l l o g i s m u s , mellyról hát szó még máshol is leszeu.

Hogy a' magyar nemzet akkor, midőn gróf Széchenyi István a' polgári nyilvános életet olly dicsőn megkezdette, nem volt sir széléu álló vén beteg, arról alig kételkedhetünk, ha figyelembe veszszük a' megtörhetien visszahatást, miszerint alkotmányszerüség ^fs nemzetiségi elem a' germa- nizálás fitklyatiizénél újult lángra gyűlt, azon nagy férfiú törekvéseinek ellenében, kiről PJatthy Mihály halhatatlan tollával irva van: hogy „prin- ceps justus, sapiens, aequus, quem praeceps boui publici fervor eí peregriua j úri bús nostris cousilia lege praescriptos caucellos siverunt perrumpere;^ítf ha továbbá figyelembe veszszük az 1790-iki őr- szággyülést ⁹ Jueüyen annyi felvilágosodás annyi

türelemmel, annyi lelkesedés annyi méltósággal, annyi szabadságszeretet annyi törvényességgel, annyi körühnényisineret annyi előrelátó gondos- sággal, annyi eiíge^ztelő szellem a' jövendőbe olly mély belátással párosultak, hogy ezen ország- gyűlés történetét évrajzaink legfényesb lapjaihoz sorozhatnók; utóbb ha megolvassuk az 1790: 67 törvényczikk állal kirendelt országos választmá-

14

nyok munkálatait, mellyek nagy részben a* XIX.

század gyermekeinek is becsületekre válhatnának, ámbár a' statusgazdaságt tudomány még akkor rendszerit ve nem igen volt; és ha el nem felejt- kezünk a' lelkesedésről ^y nem az olly nemes ál- áozati készségről, tnellyet nemzetünk a' követke- zett századuegyednek minden pliasisaiii át bizonyí- tott; és szemmel tartjuk, imkép a' viszontagságok minden kísérletein kérésztől, egy részről a' nem- zetiség nagy érdekében soha nem ernyedő buzgó- saggal küzdött előre lépéseiikint; más részről pe- dig vágyait a' reform után, mint sérveinek és ba- jainak egyedüli orvosa uláu, ha néha iévedezve bár, de mégis kitiinteté; és nem siklauak el figyel- műnk elől a^ iinmicipaíis élet körébeni jelenetek, mellyeíc ínég azon időszakból sem hiányzanak, mi*

kor a' magyar olly súlyos áldozatoktól, annyi ve- ritékes fáradalmaktól piliengetve ^f tespedetí ugyan^?

*s tespedésére iiríigyül vévé a' méltó remények va- lósülatéraj alapos igények teljesül e téré várako- zást ; azonban e' tespedo várakozás közben is új meg új erőket gyiijtögete (mert hiszen korunk sok bajnokinak nevelése nem épen ez időszakba tarto- zik e?), ínig majd elkövetkeztek aa 1823-iki eső-

menyek, és elkövetkezett az 1825-iki országgyű- lés, mellyről gróf S z é c h e n y i olly igazán mon- da : hogy „a¹ pillanat! nyomásnak visszahatása nyilván bizonyitá be a* világnak , mikint Magyar- ország fejedelme élő 's fiatal, nem vén s megholt nemzeten uralkodik:" valóban ha ezeket megfon*

tó

toljuk, lehetlen nteg nem győződnünk, miképen mind ezek nem arra mutatnak, mintha nemzetünk már a" sir szélén denuedeít volna; mire hiszen erősebb czáfolat talán nem is kell, mint épen ama' bámulatos hatá$ ^f mellyet gróf Széchenyi munkái gyakoroltak; mert ezen hatásnak szoros számolás szerint okvetlenül ki kellett volna maradt) Ja, haltogy a' nemzetben már előre kész fogékonyság nincs, a' ml valóban nent halálos álomkórsHgnak jelensége*

A' mi azóta történt; minő felszámitlmtlan hatással volt a¹ nemzeti értelmesség önmagából! kifej lésének processu&ira az országos rendszeres munkáknak ügy a' magános társalgás mint a' mtímcipaHs élet nemzeti nagy asztalára kitálalása; mi ke p nőtt fel^? fejlett, érett és erősödőit a^? nemzet az 1836-tki országgyűlés által ⁷s kölcsönös hatás szerint az országgyűlés a*TW* ^fc^ ^P ^_^T nemzet által (mire tán azok is tét- tek valamit > kik a" lorvéiiyhozóte^l- értelemsugári- nak a' nemzet ereibe folytonos elszivárgását 's ez- zel viszont az országgyűlési fény csomóba \issza- sugárzását, idő 's körülmény szerint, talán szint- úgy nem hóbortos rügtoiiüzgetéssel, hanem szint- úgy becsületesen átgondolt kiszámítással eszközöl- ni segitgették); mikép következett egy — szabad legyen hinni — utolsó visszalökési kísérlet azok érdekeinek magas helyekre befolyása által, kiknek most gróf Széchenyi István sejditlenöl bizonyosan 's akaratlanul kezökre játszik /s kik ez uí .váratlan »suc-V * tf "

cnrsusou" alkalmasint nem kevesbbé fognak bámul- ni, mint az angol toryk aa& angol radicaloknak, vagy

16

a' franczia republicanusok a' Gazette de Francé- nak szövetségén; és mikép eszközlé a* visszalöké- si kísérlet ép* ellenkezőjét annak, a' mit szánd ék Ja;

*s inikép következett el a' boldog óra, hogy nemzet és kormány kölcsönös őszinte birodalommal kezet fogva, együtt, egymássalj nem egymás ellen ái- laiiak, — mind ezt egészben magasabb szempontból, egyes részletekben híven felfogni, a'história köré- be tartozandik; — elég, hogy a*szempont, melly- böl gróf Széchenyi nemzetünk állapotját ügy va- lamint saját polgári munkás erényének hatását most felfogni látszik«, csekély nézetein szerint nem he- lyesen van választva. — E' taglalat pedig korán sem vala henye crilica; mert alkalmasint e* körül fő rög „a¹ hitel tengelye, mellyet a* kelet népében!"

gzeuvedelmes deelamatiók és vészjóslatok érdem- lenek*

Én a* nemes gróf polgári nyilvános életét így ve*- ezem föl: Hazáját mondhat!anul szerété; szerété ama¹ keserédes búskomolysággal, melly nemzeti jelle- münk sajátsága, mikin t mindezt szivnielegébe már- tott tollal olly niesterileg festi, valahányszor meg- szállja (és — istennek hálál — gyakran szállja meg) a¹ magasztos polgári erények poesisa* — Ez érzelmek, nemes gróf, mik — szeretem hinni —f C^J . • *

igen sok magyar kebelében visszahangoznak, csak- hogy kevésnek adatott ama' „száraz ecset/

melly olly eleven szavakba önti, a^? mi sokaknál kimondtiatlan, — ez érzelmek azok, miket nézetem szerint magunkban ügy inint polgártársainkban ürö-

17 kön ébresztenünk kell; minek ideje sohasem múlik, bárnülly stadi«mű 11 álljon is a' nemzeti kifejlődés;

mert nincs nélkülük lelkesedés, meílyre a' hounak űrökké szüksége van, mivelhogy nélküle polgári erény kereskedési áruczikké lesz. — Krigedjen hát a* gróf kérelmemnek, hogy ne akarja utjai állam a¹ szívből fakadó szózatoknak, miknek végiránya;

minél többekben fulébreszteui, minél többekben éb- ren tartam a* meleg honszerelmet éti a¹ magasztos lelkesedést, melly őt üsztönözé olly nemesen futni meg a' nemes pályát.

E^T hoiiszeretet azonban gróf Széchenyinél henye sopínkod&sbau nem párolgóit ef. Ujjait a' kornak üterére tévé, és megértette lüktetéseit.És ezért, egyenesen ezért tartom én öt legnagyobb magyarnak; meri (bár inegczáfolua valaki!) nem ismerek senkit históriánkban, kiről el ne mondhat- nók, hogy százados hatásra számított lépései sem korán sem későn nem érkeztek. — Ki korán jő, ísoláltan áll, 's az egyedülállónak lépteit maradan- dó hatás nem követheíi, „II ne f a n t pás de- vancer s ó n siccle.* *) A' ki későn jő, fényen nappal gyújt gyertyavilágot, 's még hálát adha- tunk , ha működése csak haszontalan. — Ah! vaj- mi sok van nemzetünk évkönyveiben, a' mi már születésekor homlokán liordá a^f „késő" szót; miről, mert vagy nem egyesektől, vagy tulhatalmas egye- sektől jött, nem mondhatjuk el, hogy: istennek hala! csak haszontalan. — Gróf Széchenyit a* kor

*) Korát aenki se előzze meg,

e

18

szükségeinek hatalma alkalmas perezben ragadta meg. 0 korának nyelvévé lön; Ó a' nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának títka itt fekszik. Ha kész anyagot, kész fogékonyságot nem talál vala nemzetében, bizonyosan beteljesedett volna rajta, mit mostani munkájáról jóslata merek:

Vous Bérez étouué quaud VOUB aerez an bout De ne leüt avoír rien perauade d^tt tout *)

Ezeknek valóságai tagadui alig lehet; ^rs ha nem hibáztam e⁷ felfogásban, kettő vau, mi belőle következik. Egyik az: hogy a* ki korának óramu- tatója , az korának nem Prometheus*; tán inkább ót teremte a' kor, mintsem ő a'kort; dajkája lehe- tett a' jövendőnek, kapocs a' tegnap és a' holnap közt: de ha ogy gondolkozik, hogy az óramuta- tó teremti az időt, 's mindig annyi időnek kell len- ni, mennyit ő mutat, holott ép^T azért, mivel az idő Örökké halad, az óramutatónak előbb vagy utóbb ok- vetlenül elkésnie keli — a' ki így gondolkozik, épen azon szempontot veszíti el, a* melly hatását fölté- telezé, combi» a ti ó i b ó l természetesen k i f o r -

gattatik, a⁷ h a z a i m o z g o n y h a l a d á s á t természetesen h á t u l r ó l nézi (honnan az ember poros utakon bizony csak port lát, '& a' por mi-

att magát nem a' haladót); és midőn mind ezt Ön- kényt inegvallja, egyszersmind vallomást teszen

arról is, hogy időmutatás helyett a' teremtés vagy

*) Ha majd elvégzi, csaiálEcozul fog, hogy ötét gemmiröl 0«in győzte me#. — Ezt azonban nem egyes elvekre, hanem a' aeüdüléei eyllogiaiitiura, ^fs vele rokon gyimi-

kívánom értetni*

gondviselés szerepét igényelvén ^? idegen térre ju- tott, mellyeu alkalmasint nem olly biztos mutató, rniut egykor volt — Fogalmain másik következ- ménye az: hogy ha e^? nemzet sir szélén derme- dező, beteges aggott vén test volt volna, midőn füleibe mennydörgőt t gróf Széchenyi: okvetlenül vagy meghalt, vagy legalább a' mennydörgés min- den siker nélkül hangzott volna el; más szóval: a*

„Hitel** írójának föllépte vagy kárt okoz, vagy legalább haszontalan marad; és mivel nem maradt haszontalan, és mivel hatása bámulatos volt, ön- kényt következik, hogy nem beteg, nyavalygós

vagy gyöüge lábadozó nemzetnek vagyunk tagjai, hanem egy ép, erős, fiatalnak, melly bizonyosan nem csak sokat megbir, jui a' betegnek ártalmára lehetne; de sőt életerejének feutartésára sokat megkíván, mít a lábadoző nem bírna meg

A* nemes grófnak a Pesti H í r l a p ellen in- tézett egész megtámadása azon tengely körül forog, hogy e* nemzet gyönge lábadozó, ő pedig a' hiva- tott orvos, ki e' beteget ^fiassistensei* segedel-

mével már 15 év óta gyógyitgatja, 'g ki ha már nem egyedül van is birtokában az arcauuni triplicatum- nak, melly a' beteget tökéletesen helyrehozandja, de csak egyedül az ő kezébeu van a' mérleg, mellyen fölmérhetni, hogy a' gyógyszerből ez ídő szerint hány mákszemnyi kell (a* tisztelt gróf jnodorát kö- vetem , mert igen szereti az orvosi parabolát): éu ellenben azt gondolom, hogy e' nemzet ép, ifjú, egészséges, elég erővel bíró, institutióinak száza-

ié*

dós bajait is kijavítani; magamat pedig korán sem képzelem orvo&uiak, hanem vagyok ez ép, egész- séges, ifjú nemzetnek parányi izecskéje, muuká-

ra hivatva, inni t akárki más \ *s hogyha felszólalok, miután elveim a' gróf elismerése szerint is jók és helyesek, a* modor, inellybeii e' helyes elveket ép, egészséges nemzet irányában előadom, énne- kem lehet káros talán, ha csakugyan rósz módon járok a' jó ütőn, de a⁵ nemzetre nézve valami olly alárendelt csekély dolog , hogy azt fontossá csak olly eleven képzelgés óciásiíliatja, minővel amaz arabok bírnak, kik tevéjök árnyékából egész na*

pókon nézik a' déli báb gőzképeit; olly csekély do- log, hogy én* megvallom, ha gróf Széchenyi István volnék, legüresb órámban is hasznosabb dolgot tud*

nék tenni, mint modor ellen 24 ivet írni, — Hoszú beszédem rövid értelme: ^J}A' kelet népében!" minden okoskodás azon alapszik, hogy e¹ nemzet javuló- félben levő beteg; ezen -alap nem áll: és igy az okos- kodásnak egész építménye magában osszerogyik,

Az autobiographia folytában vau más állítás is, melly minden figyelmet érdemel. A* gróf ti.

azt mondja: „csak ügy r e m é l h e t ü n k r á n k

Js u t ó d i n k r a n é z v e ü d v ö t , ha s z e l l e m i alapon n y u g s z i k j e l e n ü n k é s jővén*

d ó n k , h a s z e l l e m i a l a p o k o n e m e l k e d i k a n y a g i k i k é p z é s ű n k , és ne tű v i s z o n t "

— Azon kölcsönhatást, mellyel a' jól intézett anyagi kifej lés a' szellemi kífejlésre, ez viszont

9f

amarra bir, következőleg hogy mihelyt a' kifejlés természetesen ^fs nem egy napi virágot tennő kegye- lem gyanánt intézte tik, egyiket a' másiktól egé- szen elválasztani nehezen leliet^ — ezt mitid ismert

*s elismeri dolognak tevén föl, ki kell jelentenem, hogy a'gróf idézett állításában betiiról betűre egyet- értek, és ntondliatlaiuil ürvendek, hogy ezt a' gróftól illy határozottan elismertetni látom; mert^ » ' ezen határozott elismerés igen alkalmas, bizonyos balhiedelmeket eloszlatni, 's a' javitáspáríiak két nevezetes töredékét egygyéforraaztani. Értsük meg egymást; talán egyesülőnk, ha megér te ttíik.

A* gróf azt mondja, hogy minden tettei, min- den léptei egy, előre kis&ámlált, messzeható tervnek szüleményei: és így políticai hitének idézett alap- szabálya is, miszerint anyagi kiképzésünknek szel- lemi alapokon kell nyugodni, kétségtelenül nem tegnapról mára született meggyőződése, hanem olly elv, mellyre minden lépéseinél minden bizony nyal fi-

gyelemmel volt. E' szerint a' nemes grófot alkalma- sint meg fogja lepni, ha kimondom, hogy a' grófra nézve e⁷ tekintetheti a' közvélemény maiglan igen boldogtalan tévedésben volt, elánnyirá pedig ^f hogy

;iueg vagyok gyöxt'idvej ü^j tévedésjiekigen nagy ré- sze van azon két pad közti Jielyzet előidézésében, mellyet a' közjó érdekében lehetleii nem sajnálanuuk,

"3 melly egy kis őszinte magyarázat után, mindnyá- junk örömére, alkalmasint meg fog szűnhetni.

Jö^? tévedés félreértésen alapszik. A' nemes gróf múlt országgyűlés alatt genialis beszédeiben

89

nem egyszer panaszkodott, hogy gyakori szeren- csétlensége: félreértetni- Ha illyesmi rgyakran*

történik, kiben fekszik azok? a' félreérlőkbeu e, vagy a¹ félreértettben? nem vizsgálhatom; ab- ban sem telik örömöm ^? hogy felliányjam a' nemes gróf eddigi tetteit 's iratait, és kínpadra vonjak minden betűt, megmutatandó, mi szolgálhatott al- kalmul ez igen nevezetes alapelv tekintetében a' félreértésre; mentse némileg a* félreértőket: hogy a' gróf (mint önmaga vallja) ekkor lg mindig csak d a r a b o s a n szólott, 's nem v i l á g o s a n , nem m i n d e n l e p l e g n é l k ü l , t ö k é l e t e s e n k i - nt éri t ő lég; mire ha helyes okai lehettek is, min-r den esefre természetesen kellett következni: hogy

„ha tán némi k e b e l s e j t é is, mit rejt lel- ke, ezek előtt is f e l f o g á s a j o b b á r a rej- t é l y m a r a d t / *

E' félreértés kiegyenlítésére akarok csekély erőmmel közredolgozni; talán hogy a' mit mon- dani fogok, segítheti némileg a^j történetírót bú- várkodásaiban , midőn jelenkorunk eseményeinek zagyva tömegében fölkeresendi a' fonalat, inelJy nemzeti eleiünk megítélésében vezér legyen.

Huzamos időn át ke t jeles hazafi vezérlé a*

javítási part közvéleményét És e' két nevetjini- kiut egy volt tiszteletünkben, ügy elvek iránt is egybefoglalok. Azonban Tettük észre, és lehel- leu volt észre nem vennünk, hogy a^j két vezér egy idő óta nem karöltve jár, 's útjaik mindin- kább szerteágaznak. Egyes részletekben a' si-

S8

kér egyik mellett szóltj de voltak sokan, kik ügy vélekedtek > mikép e' részletek olly üdvösségre, minő a' magyarnak kell, hogy boldog legyen, ve- zetni soha sem fognak, ha elsőséget víimk ki magoknak az elvek fölött, miket á' közvélemény a' másikban személyesíte* — És a¹ fejlődő nem- zeti értelem gyakran veté föl vitatás kérdéséül:

mi a' különbség e¹ két hazafi tervei közt ? És jött az idegen is, és vezéreiről akará ismerni a' nem- zetet , és ez is kérdezgeté: miben különbözik egyik véleményvezér a' másiktól ? Természetünkhöz tar*

tozik» hogy hi egyszer kérdés támad ember keb- lében, a¹ felelet is elkövetkezik. — így támadnak pártok politicában. Kik az őszinte kérdésre önma- goknak őszintén megfelelnek, kikoek meggyőződé- sűk van, képezik a' pártok gyűjtő magvát, mellyhez aztán sok rak utánzó, sok szennyes érdek és sok salak is csatlakozik. — És mondák az emberek : Az első közvagyonosság utján akar vezetni köz- szabadságra; a' második pedig közszabadság ut- ján vagyonosságra* Amaz ezt tartja: Jegyünk

csak gazdagok ^? a¹ szabadság majdan elkövetke- zik;* emez viszont: „c&ak szabadok legyünk, a¹ gazdagság majd öukényt élj ő." — És ezek mon-

dák : Az elsőnek igaza van: gazdag nemzeten nem paczkázhatni kény és kedv szerint, a' vagyonos- ság ön állás t nyújt; és lesz szabadság, ha tehetség lesz* Századunk iránya anyagi érdekeknek úgyis kedvező; ez utón haladnunk nem lesz olly nehéz, mert ha engedélyre szólittatik fel a¹ hatalom, aoya-

94

giakban engedékenyebb le*%, ín int szellemiekben, ezek féltékenységet gerjesztenek, amott kedvez- nek kor és istenek;pedig „in u l t i m a a n a l y s i ^ a¹ dolog r^afcugyan egyre megy, és minden lépés előre anyagi érdekekben, egy lépés előre értelem- ben ; pedig szabadsághoz értelem kell. Ha nevel- tük a' kéjeimet, sok erő marad be ti a' hazában, ntelly most kíhi elnemzetlenedik, tninlhogy kéjei- met itt I)eu néni talál; de találjon csak > 's meg- szokja szeretni a^? hont; és ha szereti^? majd csak eljárul egyhez máshoz is,'s a' nemzeti kifejlés sok- szor O7>ója egy számmal untalaii szaporodik, Azérí hát, ha néha egy kis betűjog áldozatába kerülne j$ ^t ám isten neki! hiszen íiröítre nem veszett el;

legyen feláldozva, hahogy általa anyagi fejlődés tekintetében nyerhetünk annyit, mennyi föléri az áldozatot — És mások mondák: A' másodiknak

van igaza. Történetekben fekszik a' tan. Nem mu- tat nemzetet a¹ história, melly gazdagság álta! ju- tott volna el szabadságra; de mutat sokat, melly gazdagság aha! ős szabadsagát elvesztette. Már (/ató mondja: „Timeo., ne d i v i t i a e m a g is u o s o e p e r i n t, q n a m n o s i p sas." Csak olly gaKtlag&ág Jieni ve.s/.élyes a¹ sxaija^ságnak, meüy a* nemzet erkulrtíi és anyagi tehetségének szabad ki fejlésébői szaliadou fejlett; a« , mit a¹ kegyeletit nynjt, mi jogok ;írán vá*arullatik, tartós jólétet soha sem szül; s így mindenek eíott ójuk meg a"

^fcabadságot, a' melly már van; mit itt veszítünk, azt békés ülőn vissza nem nyerjíik tán soha is; és

•5

azért jogainkból semmi áron! 's míg itt egy rész-

ről mindig őrködünk, más részről emeljűuk a' sza-

badságnak sáuczai közé mindig többeket. Szabad- ság nem veszít, ha ntegosztatik, sót mindenkor nft

és erősödik.

Midőn ezt teszsziik, az anyagi fejlő- dést is legsikeresebben mozdítjuk eló; mert Lífigaz, Itogy csak azon jólét tartós és állandó, melly a' nemzetből fejlett ki önkéuyt és szabadon: a' szel- lemi érdeket kell

kifejíeiii, hogy

a' jólét kifejlőd-

hessék önkényt, szabadon. A' szabad szellem csu-

dákai raövel az anyagon is. £2 üt — igaz — ue-

tiezebb és akadékosabb, indulatot és féltékenysé- get költ fel ellenünk: de a' jog maga uem les% ál- dozat

^?

's ha gyöngék vagyunk, ha szabadságot

védői; fejteni tehetetlenek: inkább akármi, mint testi jókért nyakunkba rázott szolgajároui. - Azért

hát jog és szabadság legyen jelszavunk.

Ez

volt a' vélemény a' két hazafiróL Tényt beszélek, 's nem ntAgánynézetet; beszélem azok

közvéleményét

^}

kik őszintén hittek mind a' kettő-

nek lelkületében.

A

¹

romlott

leiknek, kik mivel tet- teikben csak

szennyes

érdeklői vezérelvek, nemesb valamit másnál sem képesek gyanítani, kik minden

erényt sárba tipornak, minden tényt nemtelen kút-

fübőj származtatnak, nehogy

tán valakit

becsülni

legyenek kényteleiiek, a' gyanúsítok piszkos se-

rege itt sem maradt el, mint sehol sem; de az illy-

nemű gyauusitgatás a' közvélemény alakulását nem

háborgató. És a' másodiknak pnliticai élete igazolni

látszott, hogy a" józanabbak közvéleménye öt jól

fogja fel* És az elsőnek politicai életében akadtakIf

néha tünemények, mell) ék oda magyaráztattak so- kak által, hogy hazafi terve Jánczolatában egy más láncxszemnek kivitelére egy kis jogáldozattól visz- sza nem retten. Emlékezzünk bár például az 1836- diki országgyűlés végére, midőn az adófelajánlási kérdésben e' kifejezés fölött: „három évre és n e m tovább," mellyel a' kiveti kar az országgyűlés- nek törvényes időbeni megtartását biztositgatá, azoo hazafi és politicai barátai közt bizonyos fe- szültség kezdett támadni, *g a' feszültség már-már elhidegűlés szíriét ölté föl, mikor aztán explica- tiokra kerülvén a' sor, a* (hibásan) ügy neveztetni szokott oppositiónak vezér tagja nyilván 's határo- zottan kijelenté, mikép ő és barátai nemzetijük anyagi jólétét akarják igenis, de n e m m i n d e n á r o n : azért tehát anyagi engedélyekért jogot ál- dozni soha sem fognak; a' tisztelt hazafi azonban (kétségtelenül fontos okoknál fogva) még ekkor seui vélte jönakj feltárni politicai rendszere vezér- elvét; hanem szőlőit a* bizodalom szükségéről nem- zet és kormány között, *s hogy ro^ tactica, bízó- dalmatlanságot mutatni azon kormány iniiit, melly mindennél fontosabb érdekünk, nemze iségüuk te- kitttetében olly roppant következményű közeledést tön* — Illy tünemények szülték a' félreértést, *s ez (ismét nem magános nézetet, hanem tényt mon- dok) annyira ment^f hogy voltak ^? kik már-már megbarátkoztak a' gondolattá), miszerint nemzet és kormány közti kérdésekben ő tol 9 positiv föllépést

igényelni sem kell, mert a* hon javára tervezett vállalatainak sikere végett Szüksége van, hogy a' kormány ellen élre ne álljon; 's tőle illy dolgok*

bán már csak nemlegességet igényeltek; és nyilván lehetett tapasztalni, mi kin t csökkent vagy nőtt irán- ta a' bizodalom, a¹ mint e' kérdésekben a' nemle- ges állást elhagyván , egyik vagy másik oldalhoz . közelítve látszott emelni nagy nyomadéku szózatát.

És ime! itt van — nézetem szerint — a* kulcs, melly a¹ haladási párt táborát két részre osztá; és Icorán sem ott, hogy mérsékletiek és túlzók van-

nak; a* mi hiszen ollyas valami, mint Hercules saruja, ollyasmij a' minek más fokmérője nincs, mini kinekkiuek saját nézete; miszerint mád értel- mezést felöle nem is adhatnánk, mint ezt: a* ki kevesebbet akar mint én, az tespedŐ; a* ki többet, túlzó í — vagy pedig; a¹ ki semmit sem akar, az tespedö; a¹ ki pedig mást vagy máskép akar mint én, az túlzó, politicai költöncz, lágy velejfi, híg eszu, és mit én tudom, mikint hangzanak mind azon gyönyörű építhet cm ok, mik a' minő nem-zeng- zetesen hangzanak gróf Széchenyi István szájából, szennyes fegyverek lévén, feleletet tán még a">

„túlzóktól** sem érdemelnek. — Nem itt van te- hát a* két töredékre oszlásnak kulcsa; mert én legalább, ki — a' mint magától a' gróftól hal- lottam — egykoron azért tartattam veszedelmes- nek, tnert hallgatni tudok, több éveken át hallgat- va, de folytonos figyelemmel kisérvén a' nemzeti erők nyilatkozatait, ügy tapasztalam, hogy az

úgynevezett túlzó párt szakadást soha sem csiuált, ő csak szárny volt ^> metly kiebb száguldóit, mint a'test maga, de azért a' testnek tagja maradt; és gyakran monda, hogy óhajtása például = 100, de minthogy azt el nem érheti, á conto 10-et is elfogad; ez a' túlzó párt elvveleje, a¹ többi csak modor, csak színezés* — Nem, a' megoszlás kul- csa nein ebben fekszik ³ hanem abban, hogy a' közvéleménynek igen nevezetes töredéke a¹ gró- fot félreértette, vagyis inkább (mert nem nyilat- kozott) föl nem fogta; most azonban határozottan meggyőződünk, mikép a' gróf is szellemi alapokra kiváoja épitni jelenünket és jövendőnket; 's a*

grófnak e* határozott nyilatkozata, hahogy (V mi*

ben nem kételkedhetni) a' részléteknél is követke- zetesen keresztülvitetik, képesebb mint más akár**

mi, a¹ különvált töredékeket egyesíteni; képesebb pedig annyival inkább, mert — a' mint mélyen tisztelt nádorunk a¹ múlt országgyűlésen bölcsen mondotta — aa egyesülés csak addig nehéz, míg általános elv általános elvnek szereztetik ellene ; mi hely t részletekbe bocsátkozunk, sokkal könnyeb- ben egyesülünk* — Ez annyira igaz, hogy töké- letesen hiuném, ha gróf Széchenyi, kivetkőzvén

a* képzelő tehetség sárgaságából, néni bűvös mécs világánál tartana szemlét a' Pesti Hirlap fölött, ha nem akarna minden sorában rémeket látni, 's nem azon föltett vagy föl nem tett számi okkal venné akárinellyik számát kezébe, hogy abban coűte qui coűte minden esetre veres fonalat talál: alig iá t na la-

m

terua magicái eltorzított árnyékképeket, alig tudná megmondani, hogy tulajdonkép miért ellensége, és pedig ellensége jan. 2-ika óta, a⁷ Pesti Hírlapnak,

„A* kelet népébeiii" minden egyes szót kín- padra vonni (mint gróf Széchenyi például a' „s zí v- telen gazdáva!^{4 í} tön, miből a' hevült képzelő*

dés leggyönyörűbb ügyvédi mesterségével a' tulaj- donnak megtámadását allegálja ki) sem czélotuseni időm. Nem czéloni; mert az illy parányias „Recht- haberey" az önkecsegtetó hiúságnak hizeleg csak, köznek nem használ; 's éa rósz magyarnak tar- tanám , a* ki gróf Széchenyinek ellenében illyes- miben örömét lelné. De időm sincs; mert a* körül- menyeink között már természeténél fogva is tö- mérdek nehézséggel járó hirlapszerkesztés, 24^l/² íves 's illy férfiútól eredő megtámadás által bizony távolról sem könnyűit annyira, hogy egyéb fogla- latosságra sok időt engedhetne; ⁵s azért az autó biographiábau feltűnő állítások közül csak néhány nevezetesbet emelek ki, — azokat, miket midőn tag- lalgatnék; mellékesen talán a' megtámadás alaptalan- ságát is sükerülend némelly szempontból megmutatni.

„A^J kelet népének" 2-ik lapján mindjárt bekö- szönt a' gyanúsítás, hogy a' ki fejledező körül- ményeink közt keserű, annak az, mit elérni akar

(ha tudja, mit müvei), t á n i g e n i s j ó j d e ho- nunkra bizonyosan nem hoz áldást; utóbb a' min- den tettnél hattérben lappangó nemtelen czélzatok- róli gyanusitgatás, niikép ez jószágelkobzásokra

dolgozik; amaz üressé vált erszényét egy csdn-

flO

des kis forradalom által akarja ismét megteltem;

egy más tőredék viszont oda muukál, hogy min- den akadály nélkül kénye kedve szerint aralgat- hasson a' nagy homályban, 's a' többi, és ezerszer ismét a' többi annyiszor fordul elő, miszerint le- hellen a' grófot u e m kérnem, fontolja meg:

valljon jó tactica e, a' keserűket illy keserűen gyaiiusiígatni; nem gerjeszt e maga ellen gyanút, hogy épen ő az, a¹ ki oda dolgozik, hogy »t ö b- bé s e n k i b e se b í z z é k a⁹ f e l f o r r t soka- dal óm"; 's hogy, mint férfiúnak illik e, mint embernek szabad e, mi üt magyarnak tanácsos e>

charactert és becsületességet megtagadni mind azoktól, kik történetesen vakon senkinek sem hódolnak, vagy nem elég látnoki tehetséggel bír- nak, hogy az ó, 15 év óta mindig tárogatott, de maiglau is soha fel nem tárt terveit felfoghassák ? EH lehetleu a' grófot uieg nem kérnem, méltóz- tassék megemlékezni, hogy a' gyaausitgatás ezen neme, inelly nem tetteket bírál, hanem a' vágyak titkait bonczolgatja, már keleten ügy mint nyu-

gaton olly elcsépelt szalma, olly elkoptatott fegy- ver, miszerint annak mellőzését a' lovagias gróf Széchenyitől táti némi joggal remélhet ók, — ő tő- le, ki az értelem nevében a' szívnek hadat üzen;

ki — mint mondja — mindenben csat szoros logi- cával, csak száraz számokkal küzd; ki egykoron gróf Dessewffytőí, csak a' kurta farku lóróli lebukás 's egyéb gyarlóságok megemlítését is olly rósz né- ven 's méltán rósz néven vette; — és szabad legyen

81 kérnem, emlékezzék meg, hogy ha van, kit tet- teiben pénzszomj, kincsvadászat, haszonles vezet, e' vágyak kielégítésére egy másik üt sokkal köny- nyebb, bizonyosabb, veszélytelenebb; ^?s hogy a*

ki Magyarországon legjobb esetben is egy kis*

nyaktörés veszélyével járó forradalom utján akar- ná lapos erszényét megtölteni, az nem csak gaz- ember volna, de még bolond is; mert ha forradal- mi kísérletek pénz nélkül a' világon még soha sem sikerültek, Magyarországon bizonyosan a' terje- delmes uradalmacékákat zendités által senki fiának ősei nem szerelték. Mert hiszen jó lesz megemlé- kezni, hogy Magyarhonijukban nyiltszemmel is sok ember bir, és sokan is olvasták a' históriát. — Gon-

dolom, helyén volt ezt megmondanom; "s talán épen nekem volt helyén, kinek száudoka tiszta- ságát a' nemes gróf csak távolagos gyanusitgatas- sal(nrino például: ,,a' ki k e s e r ű , az m a g á n a k tán i g e n is jó;^u és: „majd meglátszik, m a g á t szereti e i n k á b b ; v a g y hazáját"

*s a' t) iiíetgeti, egyenesen azonban kétségbe nem vonni kegyeskedik. Talán yéleményi súrlódásiak- ból a' személyeskedés daróczait kiküszöbölni e' fel- szólalás is segithetend.

Előfordul azon állítás is: hogy „egyesek ke- serves panaszai mint éles lélekharang a' közi) alá H álul cm keresztül végre sok hű kebelben víszhangra találtak, ^ nimdinkább sejtjük, hogy a' magyar lesK, minden esetre lehet^u (12 L); — „de azért nemzeti létünk körül tudomásunk ma csak az^ mi-

3*

képen nemzetünk él, *s hihetőleg élni fog, tovább semmi." — Szabad legyen kérdenem, mikép egye- zik meg ez állapottal a' tanács: hogy a^j szívet hallgatásra kell parancsolni? — Nekem ügy lát- szik , illy állapotban még igen sok telkesítésre van szükség, 's illy állapot irányában a^j szívhallgat- tató tanács nagyon különösen hangzik, kivált át- lói, ki midőn mindig csak az értelemhezi hideg £zót

javasolgatja (száz hasonló hely közül csak egyet említvén), a

^j

19* lapon így szól: „Oh ti h a z á n k r e m é n y e i , k i k e t s z á z a d o k k o r c s saelle- m e , a n y a t e j j e l b e s a í t t e l f o g u l t s á g o k *s a l n e v e l é s m i n d e n e m b e r i n i é l t ó s á g b u l k i n e m v e t k e z t e t e t t m é g , n e m r e s z k e t e b e n n e t e k a

¹

s z í v , n e m e m e l k e d i k e min- d e n n a p i u n a l m a k n y o m o r u l t k ö r é n lel- ke t ék m a g a s a n t ú l n e m o l v a d o z e h a l á l i f a g y i u l ö s s z e z s u g o r o d o t t — k e b - l e t e k m i n t t a v a s z i l a n g y t u l i h l e t v e , e d - d i g s o h a n e m é r z e t t é d e s melegre

n e m h a n g z i k e b e n n e t e k n y i l v á n i s t e n i s z ó z a t , h o g y h i v a t ás t ok n e m sy- b a r i t i á l l a t i s á g , n e m h a l o t t i t o r n a k

nieg nem s z ű n ő rest ü n n e p l é s e ? " 's a* t.

És a* ki e¹ sorokat irá, szoros tudományi ázámo- lással, 's átgondolt messzevágó terv következésé- ten, iveken meg íveken át csipkedi, szurdalja,

korbácsolja j 's — hogy egy szóba foglaljak min- dent — nenizetgyilkolási váddal terheli a* Pesti Hirlap szerkesztőjét, mivelhogy a¹ szívhez *s nem

33

az észhez szól. — Felhívok boldogot boldogtalant, mutasson a' Pesti Hírlap bánnellyik hasábján csak egyetlenegy szóalkatot^f telvét illy érzelemdús 's

— ha száraz tudományilag néznök — nem sokat mondó szavakkal; — vagy ha taláu azt vetné ellen a* gróf, hogy o nemes indulatokat gerjeszt, nemes szenvedélyt ügyekszik felkölteni: ügy ismét fel- hívok boldogot boldogtalant, mutassa meg, mikor iparkodott a' Pesti Hírlap nemtelen indulatot moz- gásba hozni ?

,,A' c i v i l i s á l t v i l á g n a k s z i n t e min- den népei e l é r t é k már t e t ö p o n t u k a t , *s v é n Q l é s n e k indulnak, a'magyarnak most d e r ü l h aj n a l a" (24 L). Ezt csak azért idézem, hogy alkalmam legyen megmondani, nriképen én

fentebb a' nemes gróf modorának nyomán kényte- len valék ugyan beereszkedni a* magyar nemzet ifjú vagy vén korának taglalatába, mivelhogy a' gróf egész munkája egy illy szóvirágon alapszik:

mindazáltal én az illy vénségi, fiatalsági hasonlí- tásokat igen sántikálóknak 's a¹ rajok épült őr- száglási rendszert ingatagnak tartom, és magasb véleménynyel vagyok az emberiség rendeltetéséről, mintsem hihetnem, hogy a' tetőpont, tuellyre nem- zetek hivatrák, már a' civilisált világnak szinte minden népeinél el van érre, mellyeknefc már e' szerint vénülésnek kellene imiulniok, következő*

lég nem sokára majd meg is halniok. Én az emberi perfectibilitást végetlennek hiszem, mint a' számo- kat, inellyekhez egyet mindig hozzáadhatni, a'

a

34

nélkül hogy a' legnagyobbat elérnök. — Valahol mondám a* Pesti Hírlapban, hogy nemzet csak ön- gyilkolással halhat meg f és a^? gróf mondja vala- hol jjA* kelet népében", hogy ea állításban töké- letesen egyetért: nem kellene hát, csekély néze*

lem szerint, a* népek vénségének, fiatalságának Sfcóvkagesziuéjétól magunkat annyira elfoglaltatni engednünk, miszerint erre országlási rendszereket alapítsunk; inert el vénült nemzetnek meg kell halni; már pedig abban egyetértünk, hogy nemzet- nek nem k e l l meghalni, mivel nemzet csak ön- gyilkolással halhat meg; — és ha már ebben egyet- értünk, nagyon örvendenék, ha a' nemes gróf ve- lem abban is egyetértene, hogy nép, nemzet, ke- leten ügy mint nyugoton, senki kedvéért nem fog élni systematice,

A' mit a' tisztelt gróf nemes öutudattal elbe- szél, mikint látta, hogy ^senki azon ián kissé ma- gasb nézőpontról nem fogja fel nemzetünk állását, mint ő; mikint lépett a' nyilvános élet tövismeze-*

jére azon komoly elhatározottsággal, hogy ő fog- ná, ha senki más, nemzetünk egykori fényének megvetni alapját" 'sa*t — mind ezeket, a* nemes gróf halhatatlan érdemeinek szívem mélyéből hódol-*

va, csak azért nem lehet nem említenem, minthogy bizonyos következményekkel szoros összefüggés-

ben vannak, mikre nézve a' tisztelt grófot meg- kérni bátorkodom,ítélje meg: valljon csalatkozom e, ha ügy hiszem, hogy idő 's tér iránt talán egy kis tévedésben van ? — Ugyanis, ámbár én — mint

35

mondáin — azok közé íaríozom, kik a* gróf poli- ticai élete nagyszerű hatásának kulcsát abban ta- lálják, hogy olly socialis gondolatoknak adóit sza- vakat, mellyek igen sok kebelben majd tiszta ineg- gyöződés-j majd homályos sejtelemképen már ké- szen voltak, 's a' nemzeti értelmességneke^f fogé- konyságánál és a^j körülményeknek előre számítható hatalmánál fogva ^?;a' kivitelnek tömkelege"

sem volt „ l e l i e t l e n s é g g e l h a t á r o s / ' sőt az eWzvényekböl és körülményekből e l m ú l h a t l a- n n l és s z o r o s t u d o m á n y i l a g (88 1.) el k e l l e t t k ö v e t k e z n i , a*mi elkövetkezett: még- is, fogadjuk el bár valóságnak, hogy kezdetben a^! nemes gróf f e l f o g á s a j o b b á r a m i n d e n k i e l ő t t r e j t é l y m a r a d t , *s ns taglalhassuk azt is, mennyire igaz, hogy ha azt, ,,a' mi még l e l k é n v a n , ^Js mit most l e p l e g n é l k ü l el A ad ni" igér(261/), „ámbár m o s t is csak k é n y s z e r í t v e é s k é n y t e l e n ü l b o c s á t j a azon eszmét, m e l l y e l a n n y i év óta r e j t kebele, m i n t éretlen b á b o t , a' v i l á g b a "

(1461),'s „ámbár ez a l k a l o m m a l sem ve- h e t m a g á n a k i d ő t , h o g y r é s z l e t e s é s k i m e r í t ő l e h e s s e n , de a z é r t mégis csatc k i t á r j a a' m o n d a n d ó t " (146. L), — ne tag- lalgassukj mondám, mennyire igaz, hogy „ha m i n d e z t t í z t i z e n ö t é v e l ő t t m i n d e n l é p c s ő , m i n d e n h o z z á s z o k t a t á s nél- k ü l feltárta v a l a , n e m m u t a t o t t v o l n a k ö r ü l m é n y is meretet" (27 L), mind ezt fo-

3*

36

gadjuk el matheinaíicai bizonyosságnak: mégis azt gondolom, ezek a' tisztelt grófot nemzetünk álla- pótjának *s különösen értelmi fejleménye stádiumá- nak felfogásában némi tévedésre vezették. — Ne- vezetesen már a¹ múltra nézve is nagyon csalat- kozik a' gróf, ha ügy gondolja, hogy midőn a'

casipókat, lóversenyeket *s illyféléket tervezé , a' nemzet át nem látta, inikép a' végezel nem mulat- ság , hanem központosítás; — ám legyen, hogy e' központosításnak végczélja, nűkint a' gróf titok- ban rendszerező ^? rejtély volt talán egy és más előtt, de a* központosításra czélzás senki előtt rej- tély nem vala, sőt e' központosítás végczéljáról is megvolt igen sok embernek a* maga gondolata; mert valóban olly honban élünk, a' hol történetesen már 15 év előtt is egynél több ember gondolkozott, — Hogy ez mind igy volt ^ azon fogékonyság, mely- lyel a* casínoi esznte országszerte fogadtatott, ^?s casinók és olvasótársasagok keletkeztek és folyvást keletkeznek, talán a" legczáfolhatlanabb bizonyság.

Azonban hagyjuk a' multat; én arról óhajtanám a' nemes grófot meggyőzni, hogy a* nemzeti értel- messég a' fejlődésnek magasb fokán áll, miat gon- dolja* Ö ugyanis „tisztán látván a' m ú l t or- szággyűlés után^ hogy h a z á n k n a k egy e l k o p o t t , f é l i g m e d d i g feudális, félig- m e d d i g a l k o t v a n y ő s s z ö v e v é n y b ő l , em- h e r h e z illő, m i n d e n á l f é n y t ü l k i t i s z t u l t k é p v i s e l e t i r e n d s z e r r e , minden ingado- zás n é l k ü l i á t v a r á z s l a t a már-már bi-