1*4
lenni} de ha valaki hazafi tettei által szerencsés volt nemzete bizodaloiát elnyerni, vagyis népsze-rűvé lentií: ofly hatalmas eszköz (de nem czél, ha-nem eszköz, szent és magas czélokra) van kezé-ben, miszerint talán nem épen rósz logicával mon-dottam: 3) hogy rósz számoló, ki azt k ö n n y e l ín ű D e l j á t s z a * — És azért valóban ha-szontalannak mondanám, ha olly igen szép nem volna; mit af ncines gróf a' 88-ik laptól a' 91-ig mutogat, t. í< hogy azok a* valódi nagy emberek, kik „szent fel magasztalt atásukban a' népszerűséget ügy mint fejedelmek kegyelmét lábaikkal tápodtak, hogy embertársaik javára, ha máskint nem lehetett, vérükkel is megvásárolják az örök igazság diada-lát." És a" gróf hiszi (91 L), hogy ha kisszerű szőrszálhasogatókba nem ereszkedem, ebben vele tökéletesen egyetértek; — igenis, nemes gróf!
én illy szőrszálhasogatásokba nem ereszkedem, én ebben tökéletesen egyetértek, SQÍ felejtem a1 sárt, piszkot, szemetet, out a1 gróf fejemre szórt; felej-tem, hogy e* hitet neki megköszönjem, 's férfias kézfogással tegyem le eskümet nagy hazánkfia ke-zeibe j hogy e' hitéért soha nem lesz oka elpirulnia, e' hitben csalatkozni soha nem fog. Nyomortalt por-szem vagyok én, nemes gróf, és (istenemre! nem szerénykedő hiúság mondatja velem) a' leggyön-gébbek egyike vagyok \ de a' léleknek ezen erejé-re nézve versenyerejé-re meerejé-rem hini a' legerősebbeket 5
's mióta sok botlásokon keresztül férfikor* érve, tisztába jövék önmagámmal, állítsanak bár
szem-125
közt egy félvilág-uralta hatalommal, állítsanak szemközt felbőszült milliók népdühével, e1 kebel a*
inaga meggyőződését c^ak egy hajszálig is soha fel nem áidozá, és feláldozni soha nem fogja, ha-nem hű marad örökön az ígérethez, mit lapjaim 1-sö számában mondottam, íiogy „sem a* h a t ál*-m á s o k k o ál*-m o r t e k i n t e t e , s e ál*-m polgár-társaim h e v e soha el nem t á n t o r í t "
Még egyszer köszönöm, szívem mélyéből kö-szönöm a' grófnak, hogy illy hitre méltónak tar-tott; — de kérdem: miért vonja meg tőlem egyik lapon? mit a* másikon önkényt megadott? miért illet a' rút váddal, hogy népszerűségi szomjnak minden egyebet feláldozok? — Kiről lehel ezt jog*
gal mondani? Csak arról, ki a* nemzet eluiléle-teinek, hiúságainak, szenvedelmeinek hizeleg, —. 'S ki merné ezt a' Pesti Hírlapról állítani ? Hiszen ép1 ellenkezőről vádol a* gróf; arról: hogy minden mocskot napfényre vonok, 's a" megrovásra méltó kivételeket szabálynak veszem. — Az ifjúságot gyanúsítja aT nemes gróf, mintha engem hatványoz-na; ?s engem, természetesen, hogy viszont az ifjú-ságot bálváiiyozom. Ám kérdezem: ki mennydör-gé az ifjúságra az elkeseredett feddés szózatát kí-méletlenebből, mint én tevéin, midőn a* heves vér indulatát tévutakra láttam fordulni? Amott, olly körökben, mellyekel szabadelmüeknek ismerünk, telekvásárlás kezdett lábra kapni; 's ki voll, a' ki füleikbe Imrsoga, Íiogy a* szent szabadság őket nem ismeri, és álarcz a' kép, mellyet viselnek ? —
126
és hol volt egy kicsapongás, melly ellen kikelni, hol egy darázsfészek, mellybe belenyúlni vissza-borzadtam, midőn engedtetett 'a lelkem ismerete parancsolá? — Nem, uram, nem! a' népszerűsé-get Beüt így Yadftezszák; 's ha ez ötön mégis föl-lelném, azt legalább soha nem vadászott, de mi-vel bún nélkül, mimi-vel keblem hitének szűz meg-őrzése t értelmem elveinek soha meg nem tagadása mellett nyerem, mondhatlanul becses kincsemnek tekinteném, és nagyon vigyáznék, hogy azt könny-elműn el ne játszam. — Helyesen — mondja a' gróf — csak az a' kérdés: mit tesz, könnyelműi!
eljátszani ? — Erre a' felelet igen egyszerű. Elját-sxa népszerűségét, a* ki alapos okukat nyújt a' népnek gyanakodni, liogy kit bizalinával megajáii-dékozoit bizonyos irány, bizonyos elvek éa bizo-nyos érzelmek miatt> eltávozik az iránytól, elvek-tűi ('d ez eíveknek természetes következményeitől) éa érzelmektől, mellyek miatt ól bizalmávnl meg-ajáudékozá. És ha valakinél ezen eltávozást nem az „enyém* felé hajtás nemtelen ösztönéből, hanem puszta negédbül 's a* gyermekkori balhetetekkel rokon YÍazketegségból véli eredni: arról azt szok-ta mondani, hogy: ex népszerűségét könnyel-műn játszotta el. — Népszerűségét könnyelkönnyel-műn eljátszana még, nézetem ezerint, általában minden alkotmányos nemzetnél, de különösen a' „keleties"
magyarnál az, a' ki kényszeríteni akarná a' nem-létet , liogy az 6, bár legbölcsebben kigondolt ier-ve szerint ^systematíce" éljen} a* ki megtagadváu
m
a* nemzet tömegétől minden Onállásn személyessé-séget, a* Jegjubbat akarná ugyan vele, de ezt a' jót autocratorilag vagy legíblebb oligarchái tag akar*
na; — eljátszana pedig ez által népszerűségét, mert alkotmnnyna nemzeteknek van bizonyos öne-gisége (subjectivrtása), melly magát tárgygyá vagy eszközzé sulyesztetiii önbecsénefc érzetében néni engedi, melly ét bizonyos örökös gyámkodás, bizo-nyos kegyelmi szín bánt, minthogy általa megfősz-tatva erezi magát a' jónak önerejéből! kifejtése örömétől és dicsőségétől; mivel az alkotmányos nemzeteknek van bizonyos nemzeti értelme és van bizonyos nemzeti érzelme; 's amahoz a1 legdicsőbb logícával is hiába fordul, ki ezt maga ellen fölzu-ditotta. — És ezért hatalom a9 népszerűség, és ezért rósz számoló, ki azt könnyelműn eljáteza. — Ezeket írván, távol volt tőlem minden czélzas; az alkotmányos élet termeszeiéből és a' magyar jelleni sajátságiból gondolám ez elméletet levonhatni; ha volna e1 honban, ki magát találva erezné: csak rajzom helyességét bizonyítaná; annyit bizonyosan mondhatok, hogy ha a' nemes gróf ügy véleked-nék * ő lebegett szemeim előtt ez írás közben; ép1 ügy csalatkoznék, mint csalatkozott, midőu a' „Hi-vatás** czímíi czikket magára vette 5 hiszen hogy annak írása közben gróf Széchenyi István szemeim előtt nem lebeghetett, már esak abból is világos, hogy ott buzdítás van olly hivatásra, inellyuek a1 nemes gróf — a* nemzetnek köz-hálájára — néni csak régóta már megfelelt, sőt mellyet —
mond-123
hatnám — ő saját dicső példájával mintegy ki-jelölt
De midőn a' népszerűséget alkotmányos nem-zeteknél mint eszközt a' jóra fontosnak tartom, egyszersmind hiú törpe léleknek vallom, ki azt magának ez élni tűzné ki; mert hiszen aa nem tud-ná ma ? mit fog akarni holnap; annak kebelében
nem volna hitnek és meggyőződésnek szent erek-lyéje. És ezért téved a? gróf, midőn azon váddal illeti a' Pesti Hírlap szerkesztőjét, hogy népsze-rűség utáni szomjában publicumáuak növelése volt legfűbb czélja. — lít a' gróf czélt és eszközt ösz-szezavar. — Igaz, és már fentebb is mondáin, és új rá mondom; hírlap életének legelső föltétele, hogy sokak által olvastassék, hacsak caslák s ub ve ül ló-jából neai akar egy pár száz olvasó mellett ten-gődni (mi nekem egyáltalában nem kenyerem), és
erre figyelemmé] le mii iparkodtam, és mindenkor iparkodandom: ez azonban korán sem a1 „mit%
hanem a* pmikintü-et illeti; mert ez csak eszköz, néni a' czél niaga. — A' Pesti Hírlapnak van szí*
ne, vannak elvei; ezen elveket soha sem tttkoláiu, ezekhez hűtelen soha sem leszek, sót a' legszilár*
dabb meggyőződéssel fogok hozzájok ragaszkod*
ni5 annyival inkább, minthogy ezen elveket gróf Széchenyi István iá helyesli, melly helyeslésben elveim helyességének ujabb garantniját találom. És itt van a' czél. E* czélra már — uem tagadom — olly modort űgyekezteui választani 9 melly legsi-keresebben eszközölhetné * hogy a* gróf által
129 jóváhagyott elvekkel minél több ember
megbarát-kozzék, vagyis (a* gróf niíHBilása szerint) hogy a* Pesti Hírlap n é p s z e r ű v é legyen; más szóval: hogy a? Pesti Hírlap elvei is népszerűek-ké legyenek. És ha csakugyan igaz volna, mint a* gróf mondja, hogy e' részben nem a* legroszab-búi számolék: azt gondolom, szoros tudományi-lag nem megtámadást, hanem pártfogást várhat ék attól, kinek elveit népszerűekké tenni segítettem.
— E' szerint nyugodtan elmondhatván, hogy kö-zös elveinkből, a'gróf által atyai érzéssel magáéi-nak ismertekből, sem népszerüségszomjmagáéi-nak sem más akárminek legkisebbet is fel netn áldozék, — azt hiszem, beváltottam a' Pesti Hírlap előszava-*
bán tett igéretemuek egyik részét, miszerint fogadám, hogy m e g g y ő z ő d é s e m t ő l p o l g á r t á r -saim heve el nem t á n t o r í t : legyen hát sza-bad megkérnem a' nemes grófot > engedje bevál-tanom Ígéretemnek másik részét is, nielly igy szól:
sem a' h a t a l m a s o k konior t e k i n t e t e el nem tántorít.