A Kisvízfolyások szennyez ő anyag terhelése c. projekt környezeti-elméleti

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének kutatói az EU Víz Keretirányelv (VKI) bevezetésével kapcsolatos előzetes felmérésükben megállapították, hogy felszíni vizeink vízminőségi állapota közül a kisvízfolyások, kedvezőtlenebb hígulási viszonyaik miatt rosszabb helyzetben vannak a nagyobb vízfolyásokhoz képest, főleg szerves szennyezettség tekintetében. (SOMLYÓDY 2002: 33. o.)

Dévai szerint kisvízfolyás alatt az 500 km²-nél kisebb vízgyűjtő területű, 50 km-nél rövidebb vízfolyást (patak, csermely, ér) értjük, amelynek a vízhozama kevesebb, mint 5 m³/s. (DÉVAI et al 2001:36-37.o.) A VKI a víztestek tipológiai besorolásánál a vízgyűjtőterület nagysága alapján e kategóriát a kis:10-100 km², és a közepes:100-1000 km² vízgyűjtőterülettel rendelkező patak, csermely, ér illetve nagyobb vízgyűjtő területű kisfolyó elnevezések alatt különbözteti meg. (VKI 2004:47.o.) Szakértők egybehangzó véleménye alapján ezek érzékenyebbek az antropogén hatásokra, ugyanakkor alapvetően meghatározzák a befogadó nagyobb vízfolyások minőségét.

Magyarországon összesen 9800 vízfolyást tartanak nyilván. (VGT 2010:53.o) Az állapotértékeléshez a VKI víztestek kijelölését határozta meg, és a 10 km²-nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező vízfolyásokra írta elő a víztest kijelölés végrehajtását. Így a monitoring tevékenységbe összesen 1031 vízfolyás került be. Ezen belül a kisebb vízfolyásokat egy víztestbe vonták össze, ahol erre lehetőség adódott, így végül az állapotértékelésben 869 víztest vett részt, ennél fogva sok kisvízfolyás maradt ki az ellenőrzési rendszerből.

77 Az állapotértékelés végeredménye szerint a hazai vízfolyások 90%-a nem éri el jó ökológiai állapotot.

A kisvízfolyás jó ökológiai állapotát/potenciálját a következőben határozza meg a Hegy és dombvidéki kisvízfolyások jó ökológiai állapotának és potenciáljának kialakítása, valamint megőrzése c. szabvány (MSZE 12 333:2010): „a meder és környezete élővilága, morfológiai jellemzői, a víz minőségi és mennyiségi jellemzői, valamint a referenciaszakaszok vizsgálata alapján megőrizendő vagy kialakítandó állapot”.

A vizek VKI szerinti jó állapota egyrészt az emberi egészség, másrészt az ökoszisztémák igényeiből indul ki. Akkor tekinthetők a vizek jó állapotúnak, ha az ivóvízellátásra, vagy egyéb célokra

15. táblázat. Vízfolyások VGT szerinti minősítésének eredménye (forrás: VGT 2010:187.o.) A hazai állapotértékelés adatai azt mutatják, hogy a vízfolyások nagyobb százalékban a mérsékelt (MSZ 12 749 szerinti tűrhető) vízminőségi kategóriába sorolhatók, továbbá jelentős az adathiány, különösen a kémiai minősítéshez szükséges veszélyes anyagok tekintetében. Figyelembe véve az ország területén található kb. 3000 domb- és hegyvidéki kisvízfolyást (VARGA-VÁRADI 2010:49.o.), a kijelölt víztestek (869 db), valamint az adathiányos víztestek (15. táblázat) számát megállapítható, hogy a kisvízfolyások állapotértékelése hiányos, ezzel igazolva azt a hipotézist, miszerint a kisvízfolyások szennyezettségének vizsgálata nem kap kellő figyelmet.

A mérsékelt (tűrhető) vízminőségi kategória a háttérvizsgálatok eredményei alapján főleg a kedvezőtlen hidromorfológiai hatásokkal magyarázhatók (pl. meder és part szabályozottsága, a nem megfelelő hullámtéri művelés, épített műtárgyak, túlzó vízkivétel). Az antropogén hatások mintegy 50%-ban a különböző szennyezések a felelősek, ezen belül főleg a tápanyagterhelés, melynek 60%-a származik tisztított kommunális szennyvizekből. (CLEMENT 2010:4. o.)

A koncentrált szennyvízbevezetés még tisztítás után is akadályozhatja a jó ökológiai állapot elérését, különösen a kis vízhozamú, időszakos jellegű vízfolyásoknál.

A VKI szerinti ökológiai kritériumok előtérbe kerülése mind szemléletében, mind a gyakorlatban megvalósítandó feladatokkal komoly kihívást jelentenek a magyar vízgazdálkodásnak. A jó ökológia és kémiai vízminőség eléréséhez elsősorban egy jól felépített, komplex patakvizsgálati módszer szükséges, amelyben egyaránt megjelennek az élettelen és élő természeti elemek, maguk az élőlények is a vízminősítési folyamat részeként.

Az ellenőrizetlenül maradt kisvízfolyások jelentős száma és a VKI elvárásai indokolják, hogy a szakhatóságok mellett (Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek), az önkormányzatok, intézmények, társadalmi szervezetek a jövőben létrehozzanak egy a kisvízfolyásokat vizsgáló, állapotértékelő és figyelő hálózatot. Az oktatási intézményeknek ezen keresztül lehetősége nyílik a környezeti elemek közvetlen megfigyelésén alapuló gyakorlati, tevékenységorientált oktatásra. Jó példát mutat erre a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Hidegvíz-völgy fő vízfolyásának, a Rák-pataknak a komplex VKI szerinti vizsgálata, melynek a hallgatók aktív résztvevői. (GRIBOVSZKI et al 2005:40-41.o.) Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a hallgatókat a közvetlen tapasztalatszerzés útján készítsük fel a VKI szerinti vízminősítésre, értékes adatokat szolgáltatva ezzel a hálózat, és ezen keresztül a magyar vízgyűjtő -gazdálkodás számára is.

78 A környezetmérnök szakos hallgatók számára kidolgozott Kisvízfolyások szennyezőanyag terhelése c. projekt megtervezésének indokai az előzőekben ismertettek alapján a következő kihívásokban, problémákban foglalhatók össze:

• A hazai kisvízfolyások vízminősítésének gyakorlata hiányos, sok patak maradt minősítés nélkül a VKI bevezetése óta is.

• A hallgatóknak felsőfokú tanulmányaik során a vízminősítés folyamatában gyakorlatot kell szerezni, ez a szakmai kompetenciák között szereplő elvárás.

• A vízfolyás szennyezettségének felderítése, megismerése - általában a környezeti elem állapotának vizsgálata - terepi munkát, a terepbejárást, a vízgyűjtő terület ismeretét feltételezi.

• A mérési elvek ismerete nem jelenti a mérőeszközök használatában való jártasságot.

• Az oktatásban a természettudományos megismerés módszerei (kísérlet, megfigyelés, mérés) nem vagy csak kis mértékben jelennek meg.

• A mérnöki társadalom nem rendelkezik azzal az ökologikus szemlélettel, melyre a fenntarthatóság szempontjából szükség volna. A technológiák kidolgozása, fejlesztése során rövidtávú hatásokban gondolkodnak, holott a természetben hosszabb távú folyamatok zajlanak.

A projekt kidolgozását és megvalósítását az indokolja, hogy a jelenlegi környezetmérnök alapképzés a magas szintű elméleti tudományos képzés mellett kevésbé alkalmas a képzési és kimeneti követelményekben megfogalmazott kompetenciák fejlesztésére, mint azt már az előző fejezetekben leírtak bizonyítottak. Az ökológia és a mérnöki ismeretek tantárgyakra bontott oktatásával nem biztosítja az ökologikus szemléletű mérnökképzést. A döntéshozás és az azért vállalt felelősség képességének elérése a tapasztalaton alapuló tanítási-tanulási folyamatot igényli.

A problémaközpontú, nyílt oktatási stratégia alkalmazásának alapvető kritériuma: „a projekt középpontjában mindig egy probléma áll.” (KOVÁTS-NÉMETH 2010: 204.o, HORTOBÁGYI 1991:5.o., HEGEDŰS 2002:53.o.) Ennek felismerése, és megfogalmazása motiválja a hallgatót, hogy megoldásokat keressen a problémára, ehhez tűz ki célokat maga elé, melyeket a kijelölt feladatok megoldásán keresztül tud elérni.

Esetünkben két fő problémát kell megfogalmazni:

1. A környezetmérnök alapképzés nem gyakorlatorientált.

2. A kisvízfolyások szennyezettek.

Az első esetben a mérnökképzéssel már korábban elemzett problémák összefoglalóan jelennek meg, ez a projektvezető tanár által megfogalmazott probléma, mely a projektet életre hívta. A megoldáshoz vezető célkitűzés egy olyan – nem csak a környezetmérnök képzésben – használható oktatási metodika kidolgozása, mely alkalmas a fenntartható vízgazdálkodás megalapozására, pedagógiai módszereivel képes fejleszteni, kialakítani az elvárt kompetenciákat. A cél eléréséhez a feladat, megvalósítani a gyakorlatorientált képzést, melynek több megoldása is lehet:

- A környezetmérnök alapképzésben a gyakorlati órák tömbösített – 3 hetente 5 × 45 perc – formában való kivitelezése.

- A hagyományos tanrend mellett a nyári vizsgaidőszakot követően a képzési időtartam alatt egy hetes kötelező terepmunka, esetleg projekthét szervezése.

- A tárgy teljes gyakorlati óraszámának kiváltása projektmunkával, mely az egész félévre kiterjed.

Az első megoldás a legkönnyebben kivitelezhető, megszervezése (pl. órarend, teremfoglaltság, csoport elosztás, stb.) az intézmény rugalmas hozzáállását igényli, több felsőoktatási intézményben alkalmazott módszer. A hosszabb időtartam lehetőséget teremt arra, hogy a gyakorlati foglalkozások külső helyszíneken valósuljanak meg, akár üzemlátogatás, terepi munka, kutatás, mérés formájában.

A második megoldás néhány intézmény oktatási programjában szerepel (pl. Debreceni Tudományegyetem ökológiai terepgyakorlat, Óbudai Egyetem Környezetmérnöki Intézet Aggteleki Nemzeti Park Terepgyakorlat, ökológiai-természettudományi terepgyakorlat a Bakony-hegységben,

79 stb.). A komplex terepi munka megszervezése és kivitelezése az intézmény támogató hozzáállását és több elkötelezett oktató közreműködését igényli.

A Kisvízfolyások szennyezőanyag terhelése c. projekt kidolgozásához előtanulmányként az Aggteleki Nemzeti Parkban a szerző és munkatársai által két alkalommal (2008/2009. és 2010/2011.

tanév II. félév vizsgaidőszakot követő 1 hét) megszervezett projekthét szolgált megfelelő tapasztalatokkal. Mindkét esetben a Kecső-patak vízgyűjtő területének feltárása és a patak vízminőségét befolyásoló hatások vizsgálata jelentette a projektmunka alapját. A hallgatók megismerkedtek az ökológiai vízminősítés folyamatával, a mérések során jártasságot szereztek a mérőeszközök használatában és tapasztalatokat gyűjtöttek valóságos környezeti probléma kapcsán.

(BODÁNÉ 2011:471-481.) E mellett lehetőség nyílt a komplex terepi gyakorlat megvalósítására is az élővilág, a felszíni formák és a barlangok vizsgálata kapcsán. (BODÁNÉ et al 2011.)

Az értekezés a harmadik megoldást választva kívánja a projektoktatást a környezetmérnök képzésben nem szakdolgozat előkészítő tevékenység, hanem új ismeretek megszerzését és a meglévő ismeretek szintetizálását célzó stratégiaként megvalósítani.

A Vízminőség-védelmi projekten belül a projektcsoportban tevékenykedő hallgatók számára a megoldandó problémát a kisvízfolyásaink szennyezettsége, nem megfelelő minőségi állapota jelenti. A projekt célja megismerni a vízgyűjtő területet, felmérni a vízfolyás minőségét befolyásoló tényezőket.

E cél elérése érdekében a terepen végzett munka és a mérési eredmények segítenek az ok-okozati összefüggések feltárásában, mely a megoldáshoz nélkülözhetetlen, ismeretében megfogalmazhatók azok a szükséges beavatkozások, cselekvési programok, melyek a kisvízfolyások VKI szerinti jó minőségének elérését lehetővé teszik.

A projekt során a két fő probléma megoldására a következő célok fogalmazhatók meg:

Környezetvédelmi-szakmai (a projekt hallgatóinak szakmai képzését támogató) célok a kisvízfolyás állapotértékelési folyamatán keresztül a következők:

- a hallgatók a saját érdeklődésüknek megfelelően választott téma kidolgozása során megismerkedjenek a vízi környezetvédelem rendszerszemléletű megközelítésével,

- vizsgálati eredményeik hozzájáruljanak a kisvízfolyások minőségének javulásához, - jártasságot szerezzenek a különböző mérési eljárásokban,

- megismerjék és elsajátítsák a 2000-ben életbe lépett Víz Keretirányelvnek megfelelő ökologikus szemléletű vízminősítést,

- felkészüljenek a hatékony vízminőség-védelemre közvetlen tapasztalatszerzéssel,

- a feladatok végrehajtása során szerzett tapasztalatok, adatok birtokában képesek legyenek javaslatot tenni a patakfigyelő hálózat létrehozására.

A pedagógiai cél (a projektoktatáson keresztül elérhető kompetenciák fejlesztése) elsősorban:

- a kritikus gondolkodás, - a kreatív problémamegoldás,

- a felelősségvállalás képességek kialakítása, fejlesztése, valamint - a kompetencia alapú képzés megvalósítása.

A projekthez kapcsolódó feladatok a víz kíméletes használatára, a víz újra használatára, a vízi ökoszisztémák védelmére irányulnak, ezzel segítve a környezettudatos magatartás fejlesztését, az ökologikus szemlélet és ezáltal a környezetért felelős magatartás kialakítását .

A projekt végső kimenete a választott kisvízfolyás állapotértékelése, vízminőségi térképének elkészítése, előtérbe helyezve a VKI elvárásait, egyben példaként szolgálva a hasonló kisvízfolyások felméréséhez.

80 A vízminősítési projekt a Vízminőség-védelem tárgy gyakorlati képzésében kíván tevékenységorientált oktatást megvalósítani, az előadással együtt a szakmai elméleti képzés és a gyakorlat egységét hozva létre.

A projekt és annak tartalmi moduljai mintát nyújtanak egy olyan gyakorlatorientált képzésre, mely nemcsak a környezetmérnök képzés számára, hanem vízgazdálkodással foglalkozó közép-, és felsőoktatás számára is hasznos lehet a jövőben. Alapja az iskolán kívüli komplex, tevékenységorientált tanítási-tanulási folyamat megvalósítása projektmódszerrel.

A projekt megvalósításához a következőkben részletesen ismertetésre kerülnek a célkitűzések, az egyes modul-tartalmak, az alkalmazandó módszerek és a produktumhoz vezető tevékenységek, feladatok, összességében létrehozva a projekt módszertani útmutatóját.