A kérd ő íves felmérés kiterjesztése a környezetmérnök képzést folytató többi

A kutatás során célként tűztem ki, hogy az előbbiekben bemutatott felmérést kiterjesztem a képzést folytató 10 másik felsőoktatási intézményre is. Ehhez elkészítettem a kérdőív on-line változatát (9. számú melléklet) és első kísérletként elküldtem a következő intézményeknek: Budapesti Műszaki Egyetem, Eötvös József Főiskola, Miskolci Egyetem, Pécsi Tudományegyetem.

Célom az volt, hogy átfogó képet kapjak a környezetmérnök alapképzésben részt vevő hallgatók pályaválasztási szempontjairól és a képzéssel kapcsolatos elvárásairól, véleményéről.

Ezzel párhuzamosan elkészítettem az oktatók számára is egy on-line kitölthető kérdőívet (10.

számú melléklet). Az oktatók körében végzett vizsgálat célja az volt, hogy felmérjem, milyen pedagógiai módszereket alkalmaznak az oktatók oktatási gyakorlatukban, elégedettek-e a gyakorlati oktatásra rendelkezésre álló feltételekkel, ismerik-, alkalmazzák-e a projektmódszert.

A kérdőíveket előzetes egyeztetést követően a környezetmérnök képzésért felelős intézeteknek, illetve azok vezető oktatóinak küldtem el, akik a kérdőívet az oktatók és a hallgatók számára is elérhetővé tették internetes felületeiken (pl. Neptun, ETR). Az első kísérlet tapasztalatai alapján a kérdőív további kiküldését felfüggesztettem, mivel a kevés számú válasz nem tette lehetővé, hogy abból érdemlegesen következtetéseket lehessen levonni. Tanulságként rögzítettem, hogy az on-line kikérdezés ebben az esetben nem működik, az országos felméréshez személyes közreműködés szükséges, mind az oktató kollégák, mind a hallgatók személyes megkeresését igényli a megbízható kiértékelés. A kutatás jövőbeni célja, hogy ezt a feladatot végrehajtva általános képet nyújtson a környezetmérnök alapképzésben tanuló hallgatókról és az oktató kollégák által alkalmazott pedagógiai módszerekről.

Az on-line kérdőívre kapott oktatói válaszok értékelése

A négy felsőoktatási intézményből 2011. április 16. és május 09. között összesen 15 válasz érkezett az oktatói kérdőívre. Tekintettel a kevés kiértékelhető válaszra az értekezés csak arra vállalkozik, hogy rövid összefoglaló értékelést adjon a kutatás szempontjából kiemelt néhány kérdésre.

A kérdésekre 1 fő egyetemi tanár, 1 fő főiskolai tanár, 4 fő egyetemi docens, 3 fő adjunktus, 3 fő tanársegéd és 3 fő tanszéki mérnök adott választ. A kérdőív 4. kérdésére adott válaszok alapján, mely a gyakorlati oktatásban alkalmazott pedagógiai módszerek gyakoriságát vizsgálta összefoglalóan megállapítható, hogy a leggyakrabban az előadás és az azt kísérő magyarázat, valamint a szemléltetés jelenik meg az oktatók által vezetett gyakorlati órákon. A tevékenységorientált módszerek csak ritkán, egy-két órán, vagy egyáltalán nem jelennek meg a gyakorlati oktatásban. Az egyes módszerek alkalmazásának gyakoriságát százalékban a 11. táblázat mutatja.

Az oktatók az oktatási gyakorlatukban alkalmazott módszereket általában alkalmasnak tartják a komplex, átfogó ismeretek, a rendszerszemlélet kialakítására. Az előadást, magyarázatot, szemléltetést, tanulmányi kirándulást és a munkáltató módszereket nevezik meg e kompetenciák kialakításhoz leginkább szükséges módszerekként.

69

11. táblázat. Gyakorlati oktatásban alkalmazott pedagógiai módszerek gyakorisága

A gyakorlati órákon alkalmazott módszerek közül a 12. táblázat jól látható, hogy a tevékenységorientált módszerek gyakoribb alkalmazását tartják szükségesnek az oktatók az oktatás hatékonyságának növeléséhez.

12. táblázat. A hatékony gyakorlati órán alkalmazott oktatási módszerek az oktatók szerint Az oktatók közül 9 fő (60%) alkalmazza a projektmódszert, 67 százalékuk ismeri az alternatív pedagógiai módszereket és az oktatók többsége hajlandó lenne bővíteni a pedagógiai ismereteit alternatív módszerekről. A válaszadó 15 oktatóból 8 fő rendelkezik pedagógiai végzettséggel.

A gyakorlati oktatás arányát az alapképzésben az oktatók 60 százaléka tartja megfelelőnek, 40 százalék kifogásolja. A nem megfelelő arányú gyakorlati képzés hátterében leginkább a túl nagy tananyagot (100%) és a nem megfelelő gazdasági és tárgyi feltételeket (83%) jelölik meg. Mindegyik oktató szükségesnek tartaná a BSc képzésben a gyakorlati képzés arányának bővítését, mivel úgy tartják, hogy a környezetmérnök alapképzésben a tapasztalatszerzés, a gyakorlati szemlélet kialakítása már a képzés során fontos feladat. Az oktatók 80 százaléka a külső helyszíni gyakorlatokat nagymértékben hozzájárulónak tartja a szakmai ismeretek elmélyítéséhez és ezért 67 százalékuk a félév során egy-két alkalommal tart ilyen jellegű foglalkozásokat. A külső helyszíni, iskolán kívüli gyakorlatokat 43 százalékuk az órarendben előírt keretek között, 21 százalékuk tanórán kívül, de más órát érintve, 36 százalékuk szabadidőben és 43 százalékuk a blokkosított órarend segítségével szervezi meg.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a kisszámú mintán végzett vizsgálat a gyakorlati oktatás bővítését, a tevékenykedtető módszerek gyakoribb alkalmazásának szükségességét mutatja. A gyakorlati oktatás hatékonyságának növelése nem nélkülözheti a méréseket, kísérleteket, a terepen végzett vizsgálatokat, de legalább ennyire fontosnak tartják az oktatók a hagyományos módszerek, az előadás és magyarázat módszereinek alkalmazását is.

70 Az on-line kérdőívre kapott hallgatói válaszok értékelése

A négy felsőoktatási intézménybe kiküldött hallgatói kérdőívekre 2011. 04.27.-05.23. között mindössze 13 válasz érkezett. A kapott adatok többnyire alátámasztják, illetve megerősítik a fejezet elején található részletes elemzés során levont következtetéseket.

A válaszadó hallgatók 85 százaléka a környezetmérnök szakot jelölte meg első helyen, a pályaválasztás során 77 százalékuknál a mérnöki pálya iránti érdeklődés volt döntő, szemben az előzőekben bemutatott vizsgálattal, ahol a környezetvédelem iránti elkötelezettség szerepelt első helyen. A középiskolai tanárok véleménye mindössze egy hallgató esetében gyakorolt hatást a foglalkozás alatt a valós környezetben végzett vizsgálatokat, méréseket, illetve az iskolai méréseket és kísérleteket érti.

A hallgatók 46 százaléka válaszolta, hogy felsőfokú tanulmányai során ritkán végeznek a gyakorlati foglalkozásokon önálló munkát.

A hallgatóknak is feltettük ugyanazt a kérdést, mint az oktatóknak, milyen rendszerességgel jelennek meg bizonyos oktatási módszerek a gyakorlati foglalkozásokon. Az egyes módszerek gyakoriságát a 13. táblázat mutatja.

13. táblázat. A gyakorlati foglalkozásokon alkalmazott módszerek gyakorisága a hallgatói válaszok alapján

A hallgatók 77 százaléka igényelné, hogy gyakorlatiasabb legyen az oktatás, mivel úgy gondolja a többség (62%), hogy az iskolán kívüli gyakorlatok nagymértékben hozzájárulnak szakmai ismereteik elmélyítéséhez. Erre a félév során egy-két alkalommal kerül csak sor a hallgatók legnagyobb százalékánál (54%), főleg tanórán kívül (46%).

A kérdőív 16. kérdésére adott válaszok, mint érdemjegyek átlagait figyelembe véve a képzést folytató intézmény oktatásával kapcsolatban az elégedettség érdemjegye: 3,44, vagyis a hallgatók közepesre ítélik.

A 17. kérdésben felsorolt kompetenciák közül a következőket jelölték a hallgatók a Likert skála 5 értékével (nagyon fejlesztette): elméleti és gyakorlati szakmai jártasság, képesség a tanulásra, önképzésre és az önálló munkavégzésre, valamint a számolási, számítási feladatok megoldásának képessége.

A hallgatók 54 százaléka tervezi MSc szakon tanulmányainak folytatását.

71 Összefoglalva a kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a hallgatók a képzéssel nincsenek megelégedve, több gyakorlatot, önálló mérést és terepgyakorlatot várnak el a képző intézményektől az oktatók véleményével egybehangzóan.

Összegezve

A Vízminőség-védelem tárgy oktatásának helyzete című fejezet rész-hipotézisek vizsgálatán keresztül igazolta a kutatás következő hipotéziseit:

- Az elméleti órák száma a környezetmérnök képzésben lényegesen magasabb, mint a gyakorlati órák száma. A hagyományos pedagógiai módszerek közül az oktatók a gyakorlati foglalkozásokon a leggyakrabban az előadás, magyarázat és szemléltetés módszerét alkalmazzák. Mind az oktatók, mind a hallgatók a gyakorlatiasabb alapképzést tartanák a jövőben szükségesnek, mivel a jelenlegi oktatási stratégia nem biztosítja a kompetenciák kialakítását, fejlesztését.

- A műszaki felsőoktatásba bekerülő hallgatók természettudományos felkészültsége nem elégíti ki az intézmények elvárásait. A hallgatók kis százaléka tesz csak érettségi vizsgát a választott felsőfokú intézmény profiljának megfelelő természettudományos tárgyból, így felvételüket követően felzárkóztató kurzusokon kell részt venniük, hogy az egyetemi szintű tananyagot a későbbiekben képesek legyenek befogadni.

4.5 A Vízminőség-védelem oktatása hagyományos pedagógiai módszerekkel a