A nemzetgazdasági adatok a KKV-k fontosságát hangsúlyozzák, azonban fel kell tennünk azt a kérdést, hogy méretein kívül mitől más egy KKV, mint a nagyvállalatok? „A kis cégek… a nagyobb vállalkozásoknak nem csupán kicsinyített másai, hanem teljesen más elveken alapul működésük” (Barakonyi, 2000:232). Számos irodalom foglalkozik az ilyen vállalkozások működési sajátosságaival. „A hazai és a nemzetközi irodalomban tallózva megállapíthatjuk, hogy a menedzsment szakirodalom meglehetősen mostohán kezeli a kis- és középvállalatok irányítási kérdéseit. A menedzsment egyéb területein megszokott széles körű elméleti és gyakorlati kutatásra a kis- és középvállalkozások stratégiaalkotása, a vállalati kultúra formálása terén is szükség van” (Barakonyi, 2000:232).
Vecsenyi (2009) szerint „A vállalkozók és a vállalkozások korát éljük. Azért vállalkozunk, mert lehet, esetleg azért mert kell. Mert másként nem érdemes élni, mert másként nem tudunk megélni” (p.22). Nem vitatott, hogy milyen jelentőséggel bírnak a vállalkozások hazánkban, de kevés az olyan kutatás, amely kiemeli vezetési sajátosságaikat, kultúrájukat vagy akár az utódlásban betöltött szerepüket. E fejezetben röviden összefoglalva mutatom be a főbb működési és vezetési sajátosságokat, amelyek a KKV-kat jellemzik. Hoványi (2001) az alábbi jellegzetességekkel írta le a KKV-k működését (p. 159-160):
- rugalmasság,
- közvetlen kommunikáció,
- előtére kerül az operatív tervezés, háttérbe szorul a stratégiai tervezés, - a tőke előteremtétének nehézségei,
- innovációs ötletek megvalósításának nehézségei, - szakmai továbbképzések hiánya,
10 - érzékenység a környezet változásaira, - nemzetköziesedére való nyitás,
- nagyvállalatok megjelenésének kihívása, - szigorodó környezeti feltételek.
A KKV-k egyértelműen a rugalmasság éllovasai, hiszen kevés a hierarchikus szint a szervezetben, ezáltal gyors döntésekre képesek, az információk hamarább átjutnak a szervezeten belül. A közvetlen és gyors információáramlás az innovációk generálásának lehetőségét teremti meg. Az operatív tervezés elsajátítása sokkal hatékonyabban történik a kis szervezetekben, mint a stratégiai tervezés, és emiatt a jövőkép nélküli bolyongás is gyakrabban jelenik meg. A jelenlegi pályázatok esélyt adnak a gyártásfejlesztésre, innovációk kifejlesztésére a szervezetekben, ennek ellenére kevesen veszik igénybe ezeket a lehetőségeket, sokszor a tudás hiánya miatt. A tudáshiány oda is vezet, hogy számos KKV nem tudja felvenni a versenyt a multinacionális vállalatokkal, ahol a nagyobb tőke következtében a fejlődés is biztosított. Továbbá Hoványi (2001) a KKV-k vezetésének jellegzetességeit az alábbiakban látja:
- nagyobb önállóság-igény,
- gyors lehetőség-felismerés, megfontolt döntés, - rugalmas jól szervezés,
- jó belső kommunikáció, - közvetlen ellenőrzés,
- korszerű vezetési hiányosságok (p. 160).
A KKV-k vezetésének egyik alapvető előnye rugalmasságukban rejlik, amely a szervezeten belüli munkafolyamatok hatékony szervezéséhez vezet, amit a közvetlen ellenőrzés és kommunikáció is elősegít. Gyökér és Finna (2009) szerint a kisvállalkozások sajátossága a „külső" bizonytalanság, amely kihat az erőforrások hiányára és a piaci folyamatok gyenge befolyásolására. Ennek következménye, hogy a KKV-k gyakran rövidtávú stratégiákat alkotnak, és a vezetés spontán döntéseket hoz (Gyökér és Finna, 2009:82).
11
A KKV-k vezetési megközelítésének egyik fontos pontja a szervezetben összpontosuló menedzsment és vezetési képességek megléte – vagy éppen hiánya. Vecsenyi (2009) szerint egy vállalkozás elindításánál és működtetésénél elengedhetetlen a menedzsment szakszerűsége és a tudatossága; az ehhez vezető utat négy lépésben foglalja össze:
1. tulajdonos-vállalkozó saját szerepének és munkavégzésének tisztázása,
2. alapvető működtetési funkciók megértése, cégre szabott értelmezése, kiépítése és működtetése,
3. működtetési funkciókhoz a szükséges szakemberek felvétele, beillesztése a szervezetbe,
4. fenntartható fejlődéshez szükséges vállalkozó szervezet működtetése (p. 225-226).
Ahhoz, hogy ezen szakszerűség és tudatosság megjelenjen, a vállalkozónak három egymással konfliktusba kerülő szereppel kell megküzdenie, és a siker érdekében egyensúlyoznia. Gerber A vállalkozás mítosza című könyvében részletesen taglalja a vállalkozó három énjét: a vállalkozó, a menedzser és a szakember szerepét. Balogh (2005) így jellemzi a három szerep konfliktusát:
„Minden vállalkozóban azonban titkon három én lakozik, és a vállalkozás sikere múlhat azon, mikor, melyik én kerül fölénybe a többiek felett, és jókor győz-e egyik, vagy másik énje. Az egyik én a vállalkozó, aki álmodik, aki a semmiből világot teremt, új és új kalandra sarkall, és mindig új megoldásokat keres. A másik énje a szakember, aki azt keresi, hol kell és lehet megcsinálni valamit, aki a minőségre törekszik, elvárja, hogy a dolgok a helyükön legyenek, aki büszke a maga munkájára, ő az, aki éjt-nappallá téve dolgozik. A harmadik énje a menedzser, aki rendet tesz a káoszban, gondoskodik arról, hogy minden a helyén legyen, a céget igazgatja, ügyel a költségek takarékos felhasználására, kordában tartja az álmodozót, biztosítja a szakember munkavégzésének feltételeit. Ha a vállalkozó e három énje egyensúlyban van, és olyankor kerül fölénybe e három egyike, vagy másika, amikor arra szükség van, a vállalkozás sikeres lehet. Ha viszont az egyensúly felborul és folyamatossá válik egyik, vagy másik én fölénye, a vállalkozás veszélybe kerül” (Balogh, 2005:12-13).
Ha a vállalkozóban nincs meg a fenti három szerep, akkor a szervezeti működésben nehézségek léphetnek fel. Ekkor a vállalkozónak döntenie kell arról, hogy a hiányzó képességeit miképpen pótolja, ellensúlyozza. Továbbá, vannak olyan vállalkozók, akik
12
számára fontos a létrehozás, az ötletek és a kreativitás, illetve a menedzseri feladatokkal nehezen birkóznak meg. Ahhoz, hogy a fenti feladatokkal megbirkózzanak külső, és sokszor professzionális segítségre van szükségük. Ekkor a vállalkozás vezetője fel fogja tenni magának a kérdést, hogy „ki vagy kik és miképpen fognak irányítani, vezetni, támogatni engem?”. Ekkor válik központi kérdéssé az utódlás, vagy ezen belül a vezetés átadásának kérdése.