Az Európai Bizottság becslése szerint 2018-ig „az Európai Unió tagországaiban közel 6 millió kisvállalkozás tulajdonosa fog nyugdíjba vonulni” (EKB, 2008:25). Ezen nagy arány előrevetítheti azt a feltevést, hogy olyan vezetőkre van szükség, akik életben tudják tartani a szervezeteket, azokat akár növekedési pályájára tudják állítani és professzionizmusukkal meg tudják valósítani azt, hogy az adott szervezetek a tulajdonostól megválva is megfelelően működhessenek. A KKV-knak számos lehetősége van mind a versenyképesség megteremtésében, mind pedig növelésében, valamint a KKV-k foglalkoztatják a munkavállalók nagy hányadát. Így óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy vajon a tulajdonosoknak a vezetésből való kilépése után miképpen tudnak tovább működni.
A szervezetek átadásának vizsgálata és segítése az Európai Unió figyelemének középpontjába is került. Az Európai Unió több ajánlással segíti a tulajdonosokat vállalkozásuk átadásának felkészítésére. Az Európai Bizottság 1994/56 ajánlásai szerint a tagállamokban a vállalkozások átadása során célszerű:
- tájékoztatni a vállalkozás tulajdonosát az átadás problematikájáról és bátorítani, hogy készüljön fel ilyen jellegű eseményre már az átadást megelőzően,
- biztosítani a pénzügyi környezetet, ami segíti a sikeres átadást,
- elérhetővé tenni a vállalkozók számára a hatékony átadásra való felkészülést a megfelelő üzleti és jogi segítség (beleértve a pénzügyi mentorálást) felajánlásával, - biztosítani a vállalkozás és egyéni vállalkozás folyamatosságát a tulajdonos vagy a
partner halála esetén,
- biztosítani a sikeres átadást családon belül, megmutatva hogy az örökösödési vagy ajándék utáni adó nem veszélyezteti az üzlet túlélését,
- biztosítani a tulajdonost az adóintézkedések révén, hogy adja el vállalkozását vagy adja át az alkalmazottaknak, ha nincs megfelelő utód a családban.
13
Az EUROSTAT nem tartalmaz adatokat az átadásokra vonatkozóan, az adatok főként országspecifikusak, ezzel is megnehezítve a vállalkozások átadásának egységes vizsgálatát az Európai Unió szintjén. Az Európai Bizottság „Üzleti dinamizmus” című vállalkozás-átadással kapcsolatos 2011-es felmérése a tagországok szintén adatokat tartalmaz az ajánlások megvalósítását és a sikeres vállalkozás-átadás feltételeinek feltárását illetően. A kialakított kérdőívet 33 európai tagállamba küldték szét, és a válaszadók 55%-a KKV-tulajdonos volt. Az eredmények nagy része adóügyi, pénzügyi és finanszírozási kérdésekkel foglalkozik. Ezen felül feltárja azon veszélyeztető tényezőket, amelyek az eddig átadott vállalkozásokat, illetve azon sikertényezőket érintették a leginkább, amelyek a legkevésbé befolyásolták a vállalkozás átadásának sikertelenségét. Mindezek alapján a felmérés szerint, erőteljesen nehezíti az átadást,
- ha a vállalkozást egy tagjának adják át, - ha egy másik vállalkozásnak adják át, - ha középvállalkozási kategóriába tartozik, - ha a vállalkozás 5-10 éves,
- ha a jogi formája Kft.
- ha a vállalkozás több mint 10 éves (Business Dynamics: Start‐ups, Business Transfers and Bankruptcy, 2011).
Ahogy előzetesen feltételeztem, egy viszonylag fiatal, még az életciklusa elején járó vállalkozás kevésbé érintett az átadásban. Ha érintett is, az inkább a vezetési funkcióknak a bővítésére vagy részleges átadására vonatkozhat. A fenti adatok is alátámasztják azon feltevésemet, miszerint a kis- és középvállalkozási kategória, amely már legalább 5-10 éve működik, erőteljesebben érintett az átadásban.
Az Európai Uniónak „A vállalkozások átadásának megkönnyítése” című jelentése a vállalkozások átadásához kapcsolódóan fontos pontra hívja fel a figyelmet: „Nem minden vállalkozás alkalmas az átadásra. Szintén problémát okoz az átadás a kisebb vállalkozásoknál, illetve az olyan vállalkozásoknál, ahol a jelenlegi tulajdonos meghatározó szerepet tölt be” (EC, 2012: 10). A jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy
„az átadások magas és a következő tíz évben egyre növekvő száma miatt a vállalkozások átadásának kérdése egyre fontosabb helyet foglal el a szakpolitikai menetrendben”, továbbá „egyre több vállalkozást adnak át a családon kívüli harmadik feleknek, valamint
14
egyre több vállalkozó csak rövidebb ideig – nem élethosszig – marad meg egy-egy vállalkozásban” (EC, 2012: 10). A jelentés azt is kiemelte, hogy „a legtöbb országban nem állnak rendelkezésre statisztikák az átadásokról, ha pedig igen, a használt fogalom-meghatározások igen változatosak. A vállalkozások átadásával kapcsolatos megbízható leíró (mi történt eddig) és prediktív (mi várható) adatok hiánya miatt pedig a kormányok nem támogatják az átadások megkönnyítését célzó különös szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását” (EC, 2012: 10).
Magyarországi adatokat figyelembe véve Csákné (2012) disszertációját emelném ki, amely a családi vállalkozásokban zajló utódlási folyamatot vizsgálta. A felmérésében résztvevő vállalkozások nagy hányada (50%) az elkövetkezendő 5 évben lesz érintett az utódlásban, míg 32%-uk úgy gondolja, hogy egyáltalán nem érintett benne (4. ábra).
4. ábra: Hazai családi vállalkozások utódlásban való érintettsége (Forrás: Csákné, 2012:130)
Kutatása továbbá az utódlás kimeneteleire vonatkozóan is tartalmazott adatokat. A válaszadó vállalkozások többsége a családon belüli vezetői és tulajdonátadást valószínűsítik természetesen ezen adat már a családi vállalkozásokra vonatkozott (5. ábra).
5%
13%
50%
32%
Elmúlt 5 évben Mostanában
Elkövetkezendő 5 évben Nem érintett
15
5. ábra: Hazai családi vállalkozások lehetséges átadási kimeneteleinek megoszlása (Forrás:
Csákné, 2012:132)
Egy korábbi (2006) kutatás szerint a felmérésben résztvevő vállalkozások fele a családi utódlást, míg másik fele a külső félnek történő értékesítést jelölte meg jövő kép-kimenetelaként az utódlás kapcsán (Bálint, 2006: 117). Csákné (2012:146-148) kutatása rámutatott, hogy a válaszadó vállalkozások nagy hányada (50%-a) nem foglalkozik az utódlás-tervezéssel, inkább csak elképzeléseik vannak erre vonatkozóan, de semmiképpen sem írásban, formális módon. Azt viszont kiemelhetjük, hogy azon vállalkozások, ahol az elődnek van kiszemelt utódja, fokozottabban hajlamos az utódlás tervezésére (a válaszadók 49%-a). Továbbá, egy a saját kutatásom szempontjából fontos kérdést is tárgyal a disszertáció – méghozzá az utódlás tartalmát – vagyis azt, hogy az előd mit ad át az utódnak. A családi vállalkozások körében készült felmérés (Csákné, 2012) azt mutatja, hogy a legtöbb válaszadó a cég vezetésével járó operatív feladatokat adná át és legkevésbé a cég tulajdonjogát. Csákné (2012:163) megállapítja, hogy „a megkérdezettek 61%-a nem tervezi a cég tulajdonjogának átadását utódának, lényeges veszélyforrásra hívja fel a figyelmet. Amennyiben…nem ismerik fel a tulajdon átadásának fontosságát, tömegesen lesznek olyan családi vállalkozások, ahol a ’második generációs’ tulajdoni szerkezet csak az alapító halála után alakul ki, vagy előre tervezett, vagy tervezetlen módon. Az érintett családoknak a haláleset okozta megrázkódtatás árnyékában kell majd olyan lényegi döntéseket meghozniuk, tárgyalásokat folytatniuk a tulajdoni szerkezet kialakításáról, amelyek alapvetően meghatározhatják a cég és azzal párhuzamosan a család jövőjét.”
48%
16%
7%
1%
9%
15%
4% A cég tulajdonjoga és vezetése is a
családon belül marad
A cég tulajdonjoga családon belül marad, a vezetői feladatokat külső fél látja el Tulajdonostársnak történő eladás Alkalmazottaknak történő eladás Külső félnek történő eladás
Nem tudja, nem gondolkodott rajta Vállalkozás bezárása
16
Hasonló lehet a helyzet a vezetés átadásában is, ahogy azt Salamonné (2006) életciklus-vizsgálatai is bizonyítják:
„Általános jelenség, hogy a formalizált működés megteremtése csak lassan és fokozatosan megy végbe: a vállalkozások vezetői nehezen engedték ki a hatalmat a kezükből, a funkcionális egységek vagy önálló üzleti területek vezetői csak fokozatosan kapták meg a tevékenységükhöz szükséges döntési jogokat a vizsgált vállalkozások döntő részénél nem valósult meg a tulajdonosi és menedzseri szerepek szétválasztása”(p.74).
A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány fontos kérdésként kezeli az utódlás szerepét a családi vállalkozásokban. Külön projekt keretében (GénKöp – Generációk Közötti Program) foglalkozik a kis és középvállalkozások, ezen belül a családi vállalkozások utódlási kérdéseivel, problémáival. 2007-ben tartott konferenciájuk az utódlás kérdésével foglalkozott, amelynek során kiemelték, hogy gyakrabban és több vizsgálatnak kellene foglalkoznia az utódlás kérdéseivel (Soltész, 2007). Az Alapítvány becslése szerint a hazai vállalkozások több mint 50%-a családi körben működik.
Ugyanakkor azt is kiemelték, hogy a családi vállalkozások többsége más problémákkal is küzd az utódlás kérdésében, ilyen például a családi harmónia fenntartása az utódlás után is (Horváth, 2008). Felhívták a figyelmet arra is, hogy a magyar családi vállalkozások sokszor félnek a külső utódok behozatalától, mert nem bíznak bennük, és így inkább a családtagok, rokonok alkalmazását tartják az utódlás megfelelő kimenetelének.
Az utódlás vagy átadás másik megközelítése a nagyvállalati átadásokat érinti, amely teljesen más aspektusok mentén megy végbe, mint a KKV-k átadása. A két legfontosabb különbség:
(1) A nagyvállalati átadás-vizsgálatok kiindulópontja Berle és Means (1932, in: Chikán, 2004) elméletéhez köthető, akik a tulajdonosi és ellenőrzési funkciók szétválasztásával kapcsolatban fogalmazták meg megállapításaikat. A nagyvállalatokban a menedzser és a tulajdonos két különböző csoport, hiszen a tulajdonosnak nem mindig van meg a képessége, speciális tudása vagy ideje, hogy menedzselje az egész vállalatot, így ez arra készteti őt, hogy „ügynök” menedzsereket vegyen fel. A megbízó-ügynök elmélet abból a feltétezésből indul ki, hogy a vállalat tulajdonosainak és menedzsereinek céljai sokszor nem esnek egybe, továbbá információs aszimmetria jelenik meg kettőjük
17
között. A nagyvállalatokkal szemben a kis szervezeteknél sokszor a szervezet összes jogát a tulajdonos-vezető birtokolja, ami nem illik ebbe az elméletbe.
(2) Az alapító-vezető mint egyén markánsan különbözik a nagyvállalati professzionális vezetőktől. Az alapítók azonosulása szorosan kapcsolódik a szervezethez (Dobrev és Barnett, 1999). Számos más kutatás bizonyította, hogy a tulajdonos-vezető és a professzionális vezető között (Internet ipar) is létezhetnek eltérések (Wasserman 2001). A professzionális vezető idősebb, több éves előzetes munkatapasztalata van, magasabb fizetést ad, de nagyon kevés a joga. „A professzionális menedzser az, akit általában úgy azonosítunk, mint aki nem családtag és nem tulajdonos. Gyakran specifikusan menedzsernek tanultak, és kevésbé ismerik a vállalat saját termékeit vagy piacait” (Schein, 2010:234).
Összességében elmondható, hogy mind nemzetközi, mind pedig hazai szinten egyre erőteljesebb a generációs váltás okozta nyomás a vállalkozások utódlására vonatkozóan.
Elsődleges fontosságúnak tartom, hogy többet és mélyebben tudjunk meg a KKV-k utódlásban betöltött szerepéről, ezen belül is az utódlást befolyásoló tényezőkről. Hiszen ahogy a fenti elemzés is rámutatott, most van itt az ideje annak, hogy a témáról minél többet megtudjunk, továbbá olyan tényezőket tárjunk fel, amelyek segítik a folyamat végbemenetelét. Az, hogy a KKV-k jelentősége nagy, nem kétséges. Látható, hogy mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten kevés az olyan jellegű kutatás, amely átfogó jelleggel értékeli a KKV-k utódlását, továbbá még kevesebb az olyan jellegű kutatás, amely az utódlást befolyásoló tényezők feltárásával foglalkozna.
Mindezeken felül azt is fontosnak tartom, hogy egy részletes helyzetképet kapjunk az utódlási folyamat jelenlegi állapotáról, amely alapján, és az azt befolyásoló tényezők feltárásával, egy jövőkép rajzolható fel a KKV-k utódlására vonatkozóan hazánkban.
Kutatásom célcsoportja a mikro-, kis- és középvállalkozási csoportból a kis- és középvállalkozások, amelynek oka, hogy a kis szervezetekben, mint a mikrovállalkozások, kevésbé jelenik meg még az utódlás kérdése, s ez főként az életciklusuk, s működési sajátosságaikból adódik. A KKV-k már elértek egy olyan fejlődési fázist, ahol vezetési rendszerük egy bizonyos fejlettségi szintre fejlődött, így a tulajdonos-vezetők már elgondolkodhatnak a felső vezetés átadásának kérdésén. Kutatásom középpontjába a KKV-k utódlási folyamatánaKKV-k vizsgálatát helyezem, ezen belül is KKV-kiemelt szerepet szánoKKV-k a felső vezetés átadására (továbbiakban: vezetés átadás).
18