A kezdetek: osztrák jog Magyarországon?

A váltónak óriási jelentősége volt a polgárosodás korában, ugyanis mint „hitelt megtestesítő értékpapír, illetve fizetési eszköz” – Kun Tibor szavait idézve –

„a tőkés termelési viszonyok kialakulásához, fejlődéséhez, az áru- és pénzmoz-gás akadálytalan fenntartásához elengedhetetlenül szükséges” intézmény volt, természetesen a bankrendszerrel (a váltó bank általi megvásárolhatóságával) együtt.³ A Habsburg Birodalom első váltójogi rendeletét (Wechselordnung) 1717. augusztus 10-én VI. Károly császár (III. Károly néven magyar király, 1711–1740) adta ki, Alsó-Ausztria számára. 1720. május 20-án a jogszabály területi hatályát a belső-ausztriai tartományokra, valamint Trieszt és Fiume városára is kiterjesztették.⁴ Trieszt számára hiteles olasz fordítása is készült a rendeletnek (Patente di cambio).⁵

A Magyar Királyság első kereskedelmi jogi (de nem váltójogi) tárgyú tör-vényeit az 1722–23. évi országgyűlésen alkották meg.⁶ Egyrészt a rendek el-fogadták az 1723. évi 53. tc.-et („a könyvkivonati per rendjéről s miként kelljen az eddigelé keletkezett adósságok iránt a kereskedőknek eljárni?”),⁷ amely lényegében a mai számviteli törvény előképének tekinthető. A törvény a „né-mely, különösen alsóbb rendű kereskedőknél” tapasztalt visszaélések megaka-dályozása érdekében rendelte el a követelések és tartozások nyilvántartásának, továbbá – halasztott fizetéssel történő termékértékesítés esetén – kötelezvény vagy számla kibocsátásának (és vevővel való aláíratásának) kötelezettségét.

Ha a vevő a tartozását nem fizette meg, az „alakszerűen és rendesen” készült könyveknek – amint a szakirodalom is kiemeli⁸ – fokozott bizonyító ereje volt,

3 kunTibor: A reformkor kereskedelmi jogalkotása mint a modernizáció feltétele. Vázlatos áttekintés, 1790–1840. In HorVátH Attila (főszerk.): Forradalom vagy reform? Tanulmányok az 1848/49-es szabadságharc állam- és jogfejlődéséről. Budapest, 1999, Szent István Társulat, 216–241., 236. p.

4 randa, Antonín: Das österreichische Handelsrecht mit Einschluss des Genossenschaftsrechtes (1. kiadás). Paderborn, 1905, Manz, 5. p.

5 L’Istria, 1849. október 20. 210. [Filippo luzzatti Legislazione. Collezione delle leggi cam-biarie e mercantili vigenti negli stati ereditari, avuto in ispeciale riflesso il Litorale (Weis, 1849) c. művének ismertetése]

6 tamás Lajos: Kereskedelmi jog. Pécs, 2006, Pécsi Tudományegyetem, 15. p.

7 A törvény szövegét lásd https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=72300053.TV

8 nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. (8., jav. és bőv. kiadás.) I. kötet. Budapest, 1913, Athenaeum, 21–22. p.; lásd még: FegyVeresi Zsolt: A társasági jog fejlődése Magyarországon. In dúl János – leHoczki Zóra Zsófia – papp Tekla – Veress Emőd: Társasági jogi lexikon. Budapest, 2019, Dialóg-Campus Kiadó, 256–258., 256. p.; HorVátH Attila: A magyar magánjog történetének alap-jai. Budapest, 2006, Gondolat Kiadó, 375. p.; sárközi Zoltán: A kereskedelmi jogalkotás kezdetei és a részvénytársasági törvény kialakulása Magyarországon. Jogtudományi Közlöny, 1988. 9. sz., 524–528., 524. p.

amagyaRkeReskedelmijogikodifikációelőtöRténete 1792-^ig 161 azaz csak „alaktalan” vagy „hiányos” könyvek esetében terhelte a kereskedőt mint hitelezőt az általános perjogi szabályok szerinti bizonyítás kötelezettsége.

Emellett a rendek – ugyanezen az országgyűlésen – számos, az ország ke-reskedelmének fellendítését szolgáló törvénycikket is elfogadtak (különösen:

1723. évi 115–120. tc.-ek),⁹ melyek közül az 1723. évi 117. tc. („különféle nemű kézműveseknek az országba behozataláról”)¹⁰ érdemel külön kiemelést, ugyanis az – amint Zlinszky János rámutat – a kereskedelmi jog egységesítését irányozta elő.¹¹ A törvénycikk 2. §-a értelmében a(z ugyanezen az országgyű-lésen felállított) m. kir. Helytartótanács „a forgalom előmozdítására külön ke-reskedelmi szabályzatokat fog kidolgozni és Ő legsz. felsége elé fölterjeszteni, hogy azok a szomszéd országokkal s tartományokkal is közölhetők legyenek, és ezeknek hozzájárulásával a kereskedelem is jobb sikerrel intézhető s foly-tatható legyen” (consilium locumtenentiale [...] specifica institutendorum com-merciorum elaborabit [...] eadem vicinis etiam regnis et provinciis communi-cari, et cum eorundem concursu, commercia ipsa meliori successu institui et continuari valeant).¹²

Az osztrák kereskedelmi jog történetének fontos állomása volt az 1734. au-gusztus 18-án kiadott vagyonbukási (azaz csőd-) rendtartás (Fallitenordnung vagy Konkursordnung), amely azokat a kereskedőket, akik nem tettek eleget könyvviteli kötelezettségüknek, vagy számviteli nyilvántartásaikat meghami-sították, csalóknak nyilvánította.¹³ A rendelet először az Osztrák Főhercegség területén lépett hatályba, majd – már Mária Terézia (1740–1780) főhercegnő és magyar királynő uralkodása idején – 1747. december 16-án Stájerországban, 1758. január 19-én pedig az Osztrák Partvidéken (Österreichisches Küsten-land) is hatályba léptették.¹⁴ Az uralkodónő aztán a rendelet területi hatályát 1772. július 22-én kelt rendeletével (az 1691. december 4-ei Diploma Leopol-dinum alapján a Magyar Királyságtól külön kormányzott) Erdélyre, valamint a Határőrvidékre is kiterjesztette.¹⁵

9 zlinszky János: A magyar jog tradicionálisan európai jog. In Koltay András (szerk.): A XII táb-lától a 12 ponton át a magánjog új törvénykönyvéig. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2013, Szent István Társulat, 183–194. p. [Eredeti megjelenés: Jogtudományi Közlöny, 1995. 1. sz., 1–8. p.)], 190. p.

10 Lásd https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=72300117.TV

11 zlinszky János: A nemzetközi magánjog kezdetei Magyarországon. Jogtudományi Közlöny, 1981. 11. sz., 941–948., 945. p.

12 Idézi zlinszky 1995, 190. p.

13 Lásd 50 Jahre WiBiCo. https://www.wibico.at/WiBiCo_epaper/. 46. p.

14 randa 1905, 5. p.

15 nagy 1913, 21–22. p.; sárközi 1988, 524. p.; zlinszkyJános: Ungarn. In Coing, Helmut (szerk.): Handbuch der Quellen und Literatur der neueren europäischen Privatrechtsgeschichte.

Band 3.3.: Das 19. Jahrhundert. Gesetzgebung zu den privatrechtlichen Sondergebieten. München, 1986, C. H. Beck, 3512–3525., 3512. p.

162 képesgyörgy

A felvilágosult abszolutizmus gazdaságpolitikája szellemében az osztrák kereskedelmi és váltójog területén számos modernizációra került sor. 1763.

október 1-jén jelent meg a Cseh Királyság, valamint az alsó- és belső-ausztriai örökös tartományok számára kiadott új, egységes váltórendelet (Erneuertes Wechsel-Patent),¹⁶ melyet másfél évvel később az Osztrák Partvidék számára olasz nyelven is kibocsátottak (Editto di cambio). A fordítást Giuseppe Pasqua-le Ricci tanácsos, a Partvidék helytartóságaként működő trieszti Kereskedelmi Főintendatúra (Oberste Commerz-Intendenza) vezetője készítette, melyet Mária Terézia elé terjesztettek, aki azt 1765. április 2-án látta el aláírásával.¹⁷ 1775-ben a váltórendeletet – a hozzá kapcsolódó váltó- és kereskedelmi jogi bírósági rendtartással együtt – az 1772-től a birodalomhoz csatolt Galíciai és Lodomériai Királyság (ténylegesen csak Galícia) bíróságai számára is ki-adták, mégpedig latin nyelvű változatban (Instructio seu Norma pro Cambiali Judicio in Regnis Galiciae et Lodomeriae).¹⁸

Természetesen az osztrák váltójog hatályának Magyarországra történő ki-terjesztése is felmerült, mégpedig már az 1760-as évek közepén. Az 1754 óta a magyar vám- és kereskedelemügy irányítását végző gazdasági tanács¹⁹ (Wirt-schaftsrat) által kiadott vélemény szerint ennek Erdély és a Bánság területén nem is lett volna semmilyen közjogi akadálya, azonban a szűkebben vett Ma-gyar Királyság területén „szigorúan be kell tartani a törvényes formákat”.²⁰ Bár az országgyűlés, mint közismert, 1765 óta nem ülésezett, a királynő el-rendelte a tárgyalások megkezdését a magyar kancelláriával, amelyek 1767-ben meg is indultak. A kancellária álláspontja szerint azonban a váltó intézményé-nek magyarországi bevezetése több akadályba is ütközik. Egyrészt ilyen hord-erejű döntést csak országgyűlésen lehet meghozni, másrészt a váltótartozás végrehajtása körében ingatlanra (birtokra) vezetett lefoglalás a magyar jog szerint az ősiség intézménye miatt nem lehetséges.²¹

Az uralkodónő a kancellária véleményének ismeretében úgy döntött, hogy Magyarországon és Erdélyben egyelőre elhalasztja az osztrák váltórend-tartás hatálybaléptetését, azonban a Bánságban ezt megteszi. A jogszabály

16 sedatis, Lutz: Über den Ursprung der Wechseltrenge. Eine historisch-dogmatische Unter-suchung der Lehre vom rigor cambialis. Berlin, 1967, Duncker & Humblot, 102. p.

17 Legislazione. Collezione delle leggi cambiarie e mercantili vigenti negli stati ereditari... 210.;

Ricci partvidéki kormányzatban betöltött szerepéről és megítéléséről bővebben lásd: klinger, William: Un’altra Italia: Fiume 1724–1924. Rovigno, 2018, Centro di Ricerche Storiche di Ro-vigno, 71–77. p.

18 A rendelet teljes latin nyelvű szövegét lásd: Continuatio Edictorum et Mandatorum Uni-versalium in Regnis Galiciae et Lodomeriae. Lemberg, 1775, Typis Thomae et Josephi Piller, 107–135. p.

19 eckHart 1922, 15. p.

20 eckHart 1922, 132. p.

21 eckHart 1922, 132–133. p.

amagyaRkeReskedelmijogikodifikációelőtöRténete 1792-^ig 163 bevezetését egyébként nemcsak a bánáti, hanem az erdélyi királyi kormány-zóság sem ellenezte, sőt el is kezdte rá a felkészülést: Brassóban, Erzsébet-városban és Szamosújváron első fokú váltótörvényszéket, Nagyszebenben váltótörvényszéket és fellebbviteli széket is felállítottak.²² Az osztrák váltó-rendtartást végül Mária Terézia 1772. november 1-jei rendeletével vezették be Erdélyben,²³ majd azt 1785-ben az új uralkodó, II. József (1780–1790) a Ha-tárőrvidéken is életbe léptette.²⁴ A Magyar Királyság területére azonban még ő sem terjesztette ki a hatályát; ugyanakkor, mint látni fogjuk, a Novus Ordo Judiciariusszal együtt 1787. május 1-jével az osztrák joggal a lehető legnagyobb mértékben megegyező magyar váltórendtartást szándékozott bevezetni.

A magyarországi váltójogi szabályozás hiánya súlyos anomáliákat okozott a magyar és az osztrák kereskedők üzleti kapcsolataiban. Amikor ugyanis a bécsi kereskedőknek egy magyar üzleti partnerükkel szemben követelésük keletkezett, a magyar felet az alsó-ausztriai kereskedelmi és váltótörvényszék (Merkantil- und Wechselgericht) elé idézték, amely az ítéletét a magyar kan-cellária útján hajtatta végre. A pesti kereskedők – akiknek nem volt más válasz-tásuk, mint alávetni magukat az eljárásnak, hiszen ellenkező esetben áruikat annak egyetlen piacán nem tudták volna értékesíteni – emiatt panaszt emeltek a kancellárián, amely azt az (1749-ben létrehozott) Oberste Justizstelle, mint legfőbb igazságszolgáltatási hatóság felé továbbította. Ugyanakkor a bécsi ke-reskedők is elégedetlenek voltak, ugyanis szerintük hosszas és nehézkes volt a jogérvényesítés ezen útja, miközben a váltókövetelésnek épp a gyors végre-hajthatóság lett volna a fő előnye.²⁵

2. Az első kódextervezettől