A szőlőtermelés és borkereskedés hamar szabályozást kívánt. A bor korai törvényi kodifikációjának központjában az adóztatás és a járulékoltatás állt.23 Az abszolutizmus éveiben Mária Terézia és fia, II. József vám-, ipar- és keres-kedelempolitikája az osztrák tartományi érdekeket védte. Korlátozták a magyar nyers- és késztermékek külföldi kivitelét, amennyiben Ausztriának szüksége volt rá, vagy konkurenciát jelentett volna az osztrák piacoknak.24
A magyar bor totális vereségét végül az új vámrendszer bevezetése jelen-tette. A külkereskedelem passzivitása mellett a század végére évente megkö-zelítőleg félmillió akó osztrák lőrét hoztak be az országba.25
A rendek panasszal fordultak az uralkodóhoz a szabad kereskedelmet ellehe-tetlenítő korlátozások miatt. 1773-ban Sáros, Szepes és Borsod megye jutatott el feliratot az uralkodóhoz fő kereseti forrásuk, a borkivitel ügyében,26 majd Sáros és a környező megyék 1796-ban József nádorhoz fordultak, aki vállalta a közvetítő szerepet bátyjához, I. Ferenchez, eredménytelenül.27
*
Az 1791. évi 67. törvénycikk által kiküldött közgazdasági bizottság kereskede-lem- és harmincadügyi albizottsága Skerlecz Miklós, Zágráb megye alispán-jának, a kor neves közgazdászának vezetésével átfogó reformtervezetet tett le
21 szekfű 2002, 38. p.
22 Uo.
23 Bővebben lásd mezey 2011, 98–115. p.
24 Bővebben lásd Eckhart Ferenc idézett műveit.
25 Bővebben lásd szekfű 2002, 38–39. p.
26 eckHart 1922, 211. p.
27 eckHart 1958, 319–320. p.
adalékokamagyarBorkereskedelemtörténetéHez 125 az összbizottság asztalára. A deputáció tagjai közgazdaságtani ismeretei mellett kereskedők, iparosok, vállalkozók, illetve városok tapasztalataira és adatközlé-seire támaszkodhattak. Élesen bírálták Bécs ipar- és vámpolitikáját, amelyek Magyarországot „gyarmati” sorba taszította. Felszólaltak az osztrák és magyar kereskedők közötti különbségtétel ellen. Az elaborátum javaslatot tett a ma-gyar ipar fejlesztésére, melynek első lépését a vámrendszer megváltoztatásában látta, hangsúlyozva, hogy az ország a jelenlegi szabályok mellett nem tudja ér-tékesíteni legfontosabb agrártermékeit: gabonáját, marháit és a felhalmozott borkészleteit. A vállalkozások megkönnyítése érdekében számos területet – úgymint dohány-, selyem-, gabonakereskedelem, úthálózatfejlesztés – érintő javaslat mellett kezdeményezték a belső vámok eltörlését, valamint egy új vámrendszert kidolgozását, amelyet a diéta, a helytartótanács és a magyar kamara hatáskörébe kívántak utalni, azzal, hogy a harmincadvámok a magyar hatóságok diszkrecionális jogkörébe tartozzanak. A magyar kancellária is tá-mogatta a vámpolitika újratárgyalását a kölcsönösség elve szerint.28
A regnicolaris bizottság számos további, a szabad kereskedelmet célzó terve-zettel állt elő, úgymint a korábbi monopóliumok eltörlése,29 a szabad bel- és kül-földi kereskedés, a honos gyárosok vásárokon való értékesítésének szabadsága, a boltok és kereskedők tevékenységét korlátozó városi szabályzatok eltörlése.
Az elaborátum korlátozta volna az ármegállapítás – mai szóval élve hatósági ár – alá vonható alapvető élelmiszerek és iparcikkek körét, azzal, hogy a szomszédos törvényhatóságok megbízottai kooperációjával alakíthatták volna ki az árszabást.
A javaslat a boltnyitás engedélyezési jogát meghagyta a földesúri hatóságnak, de a házalás engedélyezése mellett a földesúri elővásárlás jogáról lemondott vol-na az albizottság, „mivel az a kereskedelmi szabadságvol-nak ellentmond”.30
A tőkehiány orvoslására vette újfent napirendre a bizottság egy állami – ke-reskedelmi – pénztár felállítását,31 amely merkantilista elveket követve segí-tette volna a külkereskedelmet a jómódú nemesség támogatásával.32
Végül az országos közgazdasági bizottság munkáját nem tárgyalta az or-szággyűlés, sőt, az államtanács is visszautasította az udvarhű Izdenczy József báró – a tanácsadó testület első magyar tagja – hathatós közbenjárásának is köszönhetően.33
28 eckHart 1958, 190–192. p.
29 Bővebben lásd a példákat a 17. század végéről. takáts Sándor: Becher J. Joákim eszméi s különböző törekvések azoknak kivitelére. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899. 343–359. p.
30 A kereskedelmi albizottsági operátumot idézi Eckhart Ferenc. eckHart 1958, 192. p.
31 A pénztár történetéről lásd pleidell Ambrus: A fundus publicus. In domanoVszky Sándor (szerk.) Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának tiszteletére. Budapest, 1933, Sárkány-Nyomda, 440–456. p.
32 Vörös Károly: Az úrbéri és a közgazdasági bizottság munkálatai. In Magyarország története tíz kötetben 1790–1848. 5/1. kötet Budapest, 1980, Akadémiai Kiadó, 168–169. p.
33 eckHart 1958, 192. p.
126 HeilkristóFmiHály
*
A gazdasági helyzet az évszázad végére tovább romlott. A kancellária adatai alapján a másfélmilliós adótartozás a pénzhiánynak volt köszönhető, amely elsősorban a jobbágyokat és a nemességet egyaránt korlátozó vámszabályokból következett, mivel nem tudták értékesíteni mezőgazdasági terményeiket és élő állataikat. Nem véletlen tehát, hogy az 1796. évi országgyűlésre a vármegyei küldöttek utasításba kapták a bécsi gazdaságpolitika ellen való felszólalást.
Azonban hiába készültek a megyék, a gyorsan berekesztett diétán nem kerül-tek napirendre a sérelmeik. Ezt követően számos megye feliratban személye-sen az uralkodóhoz fordult.34
1801-ben 63 törvényhatóság tett panaszt a kancellária adatai alapján.35 Jó-zsef nádor látva az ország keserves helyzetét, a szabad kereskedelem biztosí-tásának igényével járult az uralkodó elé. Az államtanács azzal söpörte le a kez-deményezést, hogy nincsenek már érvényben tilalmak, a vámok megfizetése után senki sem volt korlátozva a kereskedésben.36
Mindeközben számos további megye is megfogalmazta sérelmeit, és javas-latokat tett a borkereskedelem fellendítésére, ezek közül is a legserényebben Zemplén vármegye nemesi közgyűlése, illetve a hegyaljai bortermelők és a kör-nyező községek voltak, akik hosszú éveken át újabb és újabb panaszokkal és törvényjavaslatokkal fordultak a kormányzathoz.37
Az 1802-es országgyűlés szintén nem tűzte napirendjére az operátumokat, így a rendek egy július 15-én kelt feliratban – számos pozsonyi, budai, pesti és győri kereskedővel egyeztetve – követelték a királytól a magyar gazdasági élet fellendítését az egész birodalom érdekére hivatkozással. Kérték, a lengyel, az orosz, a dán és a svéd udvarnál alacsonyabb vámtételek megállapítását, és az Ausztriába és onnan porosz földre való kivitel terheinek csökkentését.38
1804 és 1805 közötti rossz osztrák termésnek köszönhetően a kormányszé-kek – a helyi fogyasztók érdekét a termelők elé helyezve – engedményeket tet-tek, és engedélyezték a Dunán való szállítást is, de a külföldi kivitelt továbbra is az azonos mennyiségű osztrák borral történt szállítás mellett engedélyezték, mely viszont a gyér termésnek köszönhetően a belföldi piacot sem tudta ki-szolgálni. Így továbbra is külföldi piac nélkül maradt a magyar bor. Nem szűnt meg tehát a két ország közti vámaránytalanság. Míg az amúgy is gyengébb mi-nőségű, olcsóbb ausztriai bort vámmentesen lehetett behozni, addig a magyar
34 Lásd bővebben eckHart 1958, 193–194. p;
35 eckHart 1958, 194. p.
36 eckHart 1958, 195. p.
37 Kereskedelemre vonatkozó vegyes iratok. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár (MNL OL) Regnicolaris Levéltár N65 Fasc. H.
38 eckHart 1958, 195. p.
adalékokamagyarBorkereskedelemtörténetéHez 127 termékre magas vámot és illetéket kellett fizetni az osztrák rendi kiváltságok alapján. A magyar bor olyannyira nem kapott védelmet, hogy még a külföldi beszállítókkal szemben sem élvezett elsőbbséget a monarchián belül sem.39
Az 1807. évi diétán újra előkerült a borkivitel ügye. József nádor és az udvari kamara is belátta, hogy a németországi export növeli a birodalom összbevé-telét, így „amíg ezt a körülmények megengedik”,40 tehát az osztrák termelők lábra állásáig felmentették a kereskedőket az osztrák borokkal való közös ér-tékesítéstől, de vámmentességet továbbra sem adott az uralkodó.41
A rendek hosszú távú biztosítékot akartak, törvénybe kívánták iktatni a szer-ződésekben biztosított jog szerinti szomszédos országokba való kivitel jogát.42
*
Az 1791. évi LXVII. törvénycikk értelmében elkészített javaslatok, végül 1825-ben kerültek az országgyűlés napirendjére, ahol azok kiegészítéséről és korsze-rűsítéséről döntöttek. Az elkészült új országos albizottság javaslata a nemesi árutermelést és terményértékesítést támogatta. Sok egyéb mellett a belső vámok eltörlését ajánlották. Wenkheim József báró, a bizottság tagja a „keres-kedelem felszabadítását” javasolta. Az albizottság a polgárosodás feltételeként gondolt a mezőgazdaság fejlesztésére, amely az ipar elengedhetetlen alapját képezte volna. Kedvező vámok és harmincadok megállapítása mellett ki kí-vánták terjeszteni a váltó- és kereskedelmi törvények hatályát a nemességre, megszüntették volna a megyei árszabást, valamint hitelintézeteket, jelzálog-bankot és biztosítót is felállítottak volna Pesten. A nemesi érdekeket szolgáló kereskedelem ügye mellett az ipar fejlesztésének kérdései jóformán teljesen elsikkadtak. Hiába engedte meg az udvar, hogy az albizottság tárgyaljon a bécsi szervekkel, végül az országos rendszeres összbizottság jóformán az albizottsága összes javaslatát elutasította. 43
*
Végül a megyék kérték, hogy észrevételezhessék és javaslataikkal kiegészít-hessék a korábbinál sokkal konzervatívabb országos tervezeteket. A megyei közgyűléseknek meg kellett ismerni a kilenc terjedelmes javaslatot, hogy köve-teiket instrukcióval láthassák el. Végül a vármegyék 1832 végére, a következő
39 Bővebben lásd eckHart 1958, 320–321. p.
40 A kamara hozzáállását Eckhart idézi. eckHart 1958, 322. p.
41 domanoVszky Sándor: József nádor iratai. II. kötet. Budapest, 1929, Magyar Történelmi Társulat, 706. p.
42 domanoVszky 1929, 723. p.
43 Vörös 1980, 645–648. p.
128 HeilkristóFmiHály
országgyűlést megelőzően végeztek az operátumok véleményezésével. A tör-vényhatóságok többsége a bajok forrását az ország függő helyzetében találták meg.44 Így nem véletlen, hogy „a legnagyobb érdeklődés ezért a közgazdasági (commerciális) munkálat sorsát kísérte”.45 Ennek megfelelően a megyék több-sége nemcsak hogy hozzászólt a kereskedelem tárgyához,46 hanem sürgették, hogy a helyi közgyűlési vitákon és a majdani diétán is első napirendi pontnak vegyék fel azt.47 Természetesen nem mindegyik törvényhatóság volt érdekelt a borkereskedelem konkrét ügyében, de a kivitelről és a vámokról jellemzően ezen megyéknek is volt észrevétele.48
A vármegyék többsége – a vezető pesti közgyűlést követve – hangsúlyozta, hogy az ország függetlenségét, tehát kereskedelmi szempontból a teljes köl-csönösség elvét követelték az örökös tartományok irányában.49 A vámokat, a harmincadot a kormány hatásköréből az országgyűlés hatáskörébe kívánták helyezni, és bizonyos iparcikkeknek vámmentességet biztosítottak volna.50 Győr részbizottsága számára a vámadók országgyűlési hatásköri kiszabása ter-mészetes volt, továbbá egyes behozatali termékek tilalmát is javasolta a szü-letendő magyar ipar érdekében.51 Győr ugyancsak veszélyesnek látta a ki-számíthatatlanságot, amit kormányszékek – örökös tartományok gazdaságát védő – önkényes szabályozása okozhat. Szerintük a termelőnek és a kereske-dőnek is hosszú távú biztonságra van szüksége.52 Ezen a véleményen volt Te-mes, Baranya, Trencsén és Csanád megye is,53 Nógrád is a „kölcsönös kedvező viszonzás” elvét pártolta.54 Csanád a harmincadvámok feletti jogosítványok-nak az uralkodó és az országgyűlés közötti megosztását javasolta.55 Zemplén egyenesen a harmincadok eltörlése mellett érvelt Magyarország, az örökös tartományok és Erdély viszonyában, valamint a kereskedelem ügyét a diéta hatáskörébe rendelte volna.56 Bács vármegye – figyelembe véve a magyar
44 Barta István: A fiatal Kossuth. Budapest, 1966, Akadémiai Kiadó, 153. p.
45 Állapítja meg Gergely András. gergely András: A „rendszeres bizottsági munkálatok” szerepe a magyar reformmozgalom kibontakozásában. Tiszatáj, 1974. 6. sz. 38. p.
46 Lásd Völgyesi Orsolya lentebb idézett művének 2. számú mellékletét.
47 A vitáról bővebben lásd Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830–1832. Gyula, 2002, Békés Megyei Levéltár, 16–23. p.
48 A borkimérés jogát jellemzően az urbárium alatt tárgyalták.
49 Pest vármegye kereskedelmi operátuma. A 96f. 11cs. 91. p.
50 Barta 1966, 153. p.
51 Győr vármegye kereskedelmi operátuma. MNL OL Archivum palatinale secretum archiducis Josephi (1795–1847). N 22 f. 16.cs. 3. p.
52 Győr vármegye kereskedelmi operátuma. 4. p.
53 Völgyesi 2002, 94–95. p.; Barta, 1966, 155. p.
54 Nógrád vármegye kereskedelemi operátuma. MNL OL A 96f. 11. cs. 34. p.
55 Csanád vármegye kereskedelmi operátuma. 718–719. p.
56 Völgyesi, 2002, 94. p.
adalékokamagyarBorkereskedelemtörténetéHez 129 kereskedelem agrárjellegét – a szabad ki- és bevitel mellett tett hitet, növel-ve a külföldi értékesítés lehetőségét és az országban hiánycikknek számító termékek behozatalának lehetőségét.57 Ezzel szemben Torontál védvámok bevezetését javasolta, amikor a hazai piacon bőséggel előforduló termékek-re magas, a hiánycikktermékek-re pedig alacsony behozatali vámot képzelt el.58 Békés a kivitel nehézségeit a hitel hiányában és az egyes kereskedők – kormánytól kapott – monopolhelyzetében látta.59
Összességében megerősíthető Barta István megállapítása, amely szerint az operátumok vitája kapcsán a kereskedelmet illetően a megyék többsége a viszonosság elve mellett érvelt, illetve vámpolitikájukban a kölcsönösség hívei voltak a fejlettebb iparral rendelkező területek, míg az agrártermelő megyék a teljes szabadságot pártfogolták elsősorban.60 Végül – a legtöbb javaslathoz hasonlóan – a kereskedelemre vonatkozó operátumok sem kerültek az ország-gyűlések napirendjére, és a sérelmes magyar vámrendszer 1848-ig fennmaradt.
57 Bács vármegye kereskedelmi operátuma. MNL OL A 96f. 17. cs. 207. p.
58 Völgyesi 2002, 94. p.
59 Békés vármegye kereskedelmi operátuma. MNL OL A96f. 10cs. 148. p.
60 Lásd Barta 1966, 155. p.