A Függetlenségi nyilatkozatban 13 kolónia kijelentette állammá válását és az angol koronától való függetlenedését. Az ilyen módon létrejövő új államok pontosan tisztában voltak azzal, hogy független kis államokként nem tudnak tovább működni, a katonai és gazdasági veszély túl nagy volt. Az 1775 óta ülésező Második Kontinentális Kongresszus már a Függetlenségi nyilatkozat kiadása előtt is kvázi törvényhozó szervként működött az amerikai területeket illetően. Ez a grémium jelölte ki mind azt a bizottságot, amely a Függetlenségi nyilatkozatot szövegezte, mind pedig azt, amely a konföderációs cikkelyekre tett javaslatot. Előbbit 1776. június 11-én, utóbbit egy nappal később, június 12-én nevezték ki. A függetlenség kimondására vonatkozó javaslatot 1776. jú-nius 7-én a virginiai Richard Henry Lee terjesztette elő és John Adams támo-gatásával került a Kongresszus napirendjére.5 A Függetlenségi nyilatkozatot író bizottság tagjai Thomas Jefferson, John Adams, Benjamin Franklin, Robert R.
Livingston és Roger Sherman voltak.6 Javaslatukat néhány nap leforgása alatt elfogadta a Kongresszus, és július 4-én kimondták az amerikai kolóniák állam-má válását, illetve az angol koronától való függetlenedést. Az ezt követően ki-alakítandó együttműködési forma kérdéseit illetően azonban sokáig nem szüle-tett egyetértés. A konföderációs cikkelyek megszövegezésére kijelölt bizottság 13 főből állt, minden kolónia delegálhatott egy személyt. Az első javaslat pár nap alatt született: a pennsylvaniai delegált, John Dickinson tollából szárma-zott. Még júliusban, röviddel a függetlenség kikiáltása után a Kongresszus elé került a javaslat, de mivel Dickinsont saját állama visszahívta a Kongresszusból, a folyamat lelassult. A szöveg tervezetét több menetben hónapokig tárgyal-ta a Második Kontinentális Kongresszus 1776 nyarán, 1777 tárgyal-tavaszán és végül 1777 őszén. Az így véglegesített szöveget 1777. november 15-én fogadták el és küldték meg a 13 állam törvényhozásának ratifikációra.7
Tekintve, hogy a konföderációs cikkelyeket a hatálybalépéshez minden ál-lamnak ratifikálnia kellett, erre csak 1781. március elsején került sor.8 Ekkortól az eddig időről-időre ülésező Második Kontinentális Kongresszus a Konfö-deráció Kongresszusaként működött tovább.9 A Konföderáció hiányosságai
5 Ezért Lee tervként vagy javaslatként is ismert. The Constitution of the United States:
A Transcription. History.com. https://www.history.com/this-day-in-history/lee-resolution-pre- sented-to-continental-congress
6 Declaration of Independence. Britannica. https://www.britannica.com/topic/Declaration- of-Independence
7 A konföderációs cikkelyek története. Drafting The Articles of Confederation. http://www.
articles1781.com/Drafting.html
8 Articles of Confederation: Primary Documents in American History. The Library of Congress.
https://www.loc.gov/rr/program//bib/ourdocs/articles.html
9 irVin, Benjamin H.: Clothed in Robes of Sovereignty – The Continental Congress and the People out of Doors, USA, 2011, Oxford University Press, 18. p.
72 Beke-martosjudit egyértelműen kirajzolódtak még 1781 előtt. Különös problémát jelentett a hiányzó központi végrehajtó hatalom, illetve a szankciók teljes hiánya a köte-lezettségüket – elsősorban fizetési köteköte-lezettségüket – nem teljesítő államok ellen.10 Az alkotmányos hiányosságok kijavítására 1787 májusában összehí-vott alkotmányozó gyűlés története többé-kevésbé ismert és jól feldolgozott alkotmánytörténeti esemény.11 Az amerikai függetlenedést az angol korona az 1783-as párizsi békeszerződésben ismerte el, ahol területi és halászati jo-gokról is megállapodás született.12 A konföderációs cikkelyek a IX. Cikkben szabályozta új államok csatlakozását, mely szerint ilyen területek csak akkor csatlakozhatnak a Konföderációhoz, ha azzal kilenc állam egyetért.13
Előzmények
A területi expanzió kérdése újra és újra felmerült a Konföderáció fennállása alatt, különösen, hogy az eredeti alapító államoktól nyugatra és északra lévő területek egy részét már meghódították és elfoglalták a különböző telepesek.
Az a terület, mely az alapító államoktól északnyugatra volt, többször cserélt gazdát, és sorsát illetően több javaslat is felmerült. Az 1783-as párizsi béke megkötésekor ez a terület még Virginia állam fennhatósága alá tartozott, mert bár 1781. január 2-án a virginiai törvényhozás felajánlotta ezt a terü-letet a központi kormánynak, a virginiai feltételek elfogadhatatlanok voltak a Kongresszus számára.14 Nem sokkal a sikertelen felajánlás után az utolsó állam, Maryland is ratifikálta a konföderációs cikkelyeket, így a Konföderáció hivatalosan is megkezdhette működését. Virginia legközelebb 1783-ban tett javaslatot a konföderációs kormánynak az északnyugati területek átvételére.
A virginiai törvényhozás által 1783. december 20-án elfogadott Virginia Act of Cessiont a rákövetkező évben, 1784. március 1-jén fogadta el a Konföderáció
10 Erről bővebben lásd: Beke-martos Judit: A szuverenitás szerepe a föderális államrendszer-ben: a jogalkalmazás gyökerei az USA jogtörténetében. Jogtörténeti Szemle, 2019. 3–4. sz. 30–35. p.
11 Így például BoWen, Catherine Drinker: Miracle at Philadelphia – The Story of the Consti-tutional Convention May to September 1787. USA, 1986, Back Bay Books
12 Paris Treaty of 1783. Transcript of Treaty of Paris (1783). Ourdocuments. https://www.our-documents.gov/doc.php?flash=false&doc=6&page=transcript
13 Article IX. of the Articles of Confederation. Kammen, 1986, 17. p.
14 Virginia’s Cession of the Northwest Territory. http://www.virginiaplaces.org/boundaries/
cessions.html; Hening, William Waller: Statutes at Large being a Collection of all the Laws of Virginia from the First Session of the Legislature in the Year 1619, Volume X. 1822, Printed for the Editor by George Cochran, 557–559. p.
azelFeledett (alkotmányos) dokumentum 73 Kongresszusa.15 Ezzel központi igazgatás alá kerültek ezek a területek, és sza-bályozásukról a Kongresszusnak kellett gondoskodnia.
Az elsődleges kérdés az volt, hogy milyen módon, milyen lépéseken ke-resztül szerveződhetnek ezek a területek, mielőtt a Konföderáció új tagálla-maivá válhatnak. Szintén 1784. március 1-jén, a virginiai Thomas Jefferson a Kongresszus elé terjesztett egy törvényjavaslatot. A Territorial Governance Act javaslatot tett az amerikai államoktól nyugatra fekvő területek jövőjének szabályozására, de egy szavazat híján nem vált eredeti formájában törvény-nyé.16 Az eredeti előterjesztés ugyanis magába foglalt egy olyan szakaszt, mely megszüntette volna a rabszolgaságot minden új területen 1800 után. Ez okozta a törvényjavaslat kudarcát. A szöveg módosítást követően, 1784. április 23-án sikeresen átment a Kongresszuson, és törvénnyé is vált. Ez az Ordinance of 1784 néven ismertté vált dokumentum részletes szabályozást tartalmazott mind a terület megjelölését és határainak kijelölését, mind pedig azon folya-matot illetően, hogy lakosai mikor és hogyan alapíthatnak önálló kormányt.17
Az első bekezdésben megjelölt területek szabad férfi lakosai kongresszusi engedéllyel egy adott időpontban összegyűlhettek azzal a céllal, hogy ideig-lenes kormányt alakítsanak, és elfogadják valamely alapító állam alkotmányát és törvényeit magukra vonatkozónak. Ezen átvett szabályokat a területen meg-választandó törvényhozás igény szerint módosíthatta. Közterületi egységek (így megyék, városok és más területek) kijelölése is engedélyezett volt, az említett törvényhozó szerv tagjainak megválasztása érdekében. Amikor az adott te-rület szabad lakosainak száma elérte a húszezret, kongresszusi engedéllyel gyűlést hívhattak össze, hogy saját alkotmányt és állandó kormányt alakítsanak ki.18 Ezen lépések feltétele, hogy mind az ideiglenes, mind pedig a későbbi állandó kormány köteles az 1784-es Ordinance által lefektetett alapelveket tiszteletben tartani. Eszerint az új területek mindörökké a Konföderáció tagjai maradnak, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a többi (alapító) államra. A kongresszusi földtulajdon-szabályozás ezen területekre is vonatko-zik, és a Konföderáció anyagi terheiben az új területek arányosan osztoznak.
A Konföderáció földtulajdonát az új terület nem adóztathatja. Az új kormányok
15 The Virginia Cession. Indiana Historical Bureau. https://www.in.gov/history/about-india-na-history-and-trivia/explore-indiana-history-by-topic/indiana-documents-leading-to-statehood/
the-virginia-cession/
16 merkel, William G.: Jefferson’s Failed Anti-Slavery Proviso of 1784 and the Nascence of Free Soil Constitutionalism, Seton Hall Law Review, Vol. 38. 2008. 560–561. p.
17 Ordinance of 1784. Founders Online. https://founders.archives.gov/documents/Jefferson /01-06-02-0420-0006
18 Ordinance of 1784. 2. és 3. bekezdés, supra 17.
74 Beke-martosjudit képviseleti modellben kötelesek működni. Valamennyi földtulajdonost azonos jogok és kötelezettségek illetik és terhelik.19
A dokumentum az állammá válás útján az ideiglenes kormányt és a húszez-res lakossági keretet meghatározó lépések után egy harmadik, végső stádiumot is megfogalmaz. Eszerint, amint a terület szabad lakosságának a száma eléri a legkevésbé népes alapító állam lakosságszámát, ez a terület az alapító álla-mokkal azonos státuszt és képviseletet kap a Konföderáció Kongresszusában, ha az államok kétharmada beleegyezését adja. A két korábbi fázisban a terüle-teket ugyan megilleti a kongresszusi képviselet, de szavazati joggal nem rendel-keztek. A szöveg utolsó bekezdése tartalmazta a szerző szerinti legjelentősebb elemet: ez a dokumentum egy egyezséget, egy „Charter of Compact”-ot hoz létre a 13 állam és az új területek között.20 Ugyan a Konföderáció Kongresszusa elfogadta a dokumentumot, azt a gyakorlatban nem alkalmazták.21
Különös érdekessége az 1784-es dokumentumnak, hogy az a rabszolgaságot megszüntetni szándékozó szakasz, mely az első javaslat kudarcához vezetett, bekerült a későbbi 1787-es Northwest Ordinance szövegébe, illetve majdnem szó szerint megegyezik a rabszolgaságot eltörlő XIII. alkotmánykiegészítés első szakaszával.22