ÁLLAMOKBAN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN
2. Communication Decency Act
Az internet szabályozásának kérdésével a jog nélküli tér mítosza4 hamar szerte-foszlott, és egyre inkább láthatóvá vált, hogy az amerikai pereskedési szokások-nak megfelelően az internetes vállalatok ki lesznek szolgáltatva olyan pereknek, amelyben egyrészt meg fogják állapítani a felelősségüket a jogsértő tartalom számára való fórum biztosításáért, másrészt a perköltségek és a megállapított szankció pedig lehetetlenné teszik majd a későbbi növekedésüket.
Az első kulcsügyben Don Fitzpatrick a kilencvenes évek elején napi hírle-velet tett közzé ’Rumorville’ néven, amely híreket és pletykákat közölt újság-írókról és az őket foglalkoztató iparágról. A hírlevél azoknak a CompuServe felhasználóknak volt elérhető, akik feliratkoztak a CompuServe újságírói fó-rumára. Robert Blanchard és Cubby nevű cége ’Skuttlebut’ néven hasonló hírlevelet fejlesztett ki. A Cubby mind Fitzpatrickot, mind a CompuServe-t beperelte hamis információk terjesztéséért5. A CompuServe perbe vonásának indoka az volt, hogy a Cubby szerint kiadóként viselkedik, így felelős a rajta el-helyezett tartalomért. A Bíróság megállapította, hogy mivel a CompuServe-nek nem volt semmiféle előzetes tudása arról, hogy Fitzpatrick milyen tartalmat fog megjelentetni a Rumorville-ben, ezért pusztán terjesztőnek minősül, nem kiadónak. A Bíróság kimondta, hogy „A CompuServe-nek nincs több szer-kesztői ellenőrzése egy ilyen kiadvány felett, mint egy nyilvános könyvtárnak, könyvesboltnak vagy újságosstandnak.”
Pár évvel később, 1994 őszén egy ismeretlen felhasználó az akkor nagyon népszerűnek számító Prodigy cég egyik fórumán a Stratton Oakmont vállalat-ra és elnökére, Daniel Porushvállalat-ra olyan megjegyzéseket tett, miszerint csalást követtek el. A cég és elnöke beperelte a névtelen kommentelőt6. A jogi kérdés az volt, hogy a Prodigy minek minősül: kiadónak, és ebben az esetben fele-lős a rajta elhelyezett tartalomért akkor is, ha nem ő töltötte fel, vagy csupán terjesztőnek, amely esetben mentesül a felelősség alól, és a tartalom feltöltője egyedül viseli a következményeket. A bírósági eljárás során a Prodigyról kide-rült, hogy egyrészt van iránymutatása a felhasználók számára a nemkívánatos tartalmakról, másrészt alkalmaz emberi moderátorokat, harmadrészt pedig van egy (mai szemmel kezdetleges, de működő) szűrőrendszere a sértő tartalmak kigyomlálására, így – bár a bíróság az ítéletben megjegyezte, hogy a fórumok főszabály szerint terjesztőnek minősülnek – a Prodigy a fórum kapcsán
vég-4 instituteFor puBlic policy researcH: Shared Destinies: Security in a globalised world. The interim report of the ippr Commission on National Security in the 21st Century. 2008. november, https://www.ippr.org/files/images/media/files/publication/2011/05/Security%20Commission%20In-terim%20Report_1666.pdf
5 Cubby, Inc. v. Compuserve Inc., 776 F. Supp. 135 (S.D.N.Y. 1991)
6 Stratton Oakmont, Inc. v. Prodigy Servs., (N. Y. Sup. Ct. May 24, 1995)
aközösségimédiafelelősségikéRdéseinekkoRaiszabályozása… 113 zett szerkesztői jellegű tevékenység miatt kiadónak számít, ami megalapozza a felelősségét.
Mindez jelentős változást hozott a CompuServe-ügyben hozott ítélethez képest, és felbolygatta az amerikai jogi közvéleményt. A két ügyben hozott eltérő ítéletek alapján feltehető a kérdés, hogy érdemes-e moderálni, cen-zúrázni. E probléma megoldására született meg a republikánus Chris Cox és a demokrata Ron Wyden nevéhez fűződő módosító javaslat, amelyet a Te-lekommunikációs törvényhez nyújtottak be7. A Telekommunikációs törvény már önmagában hatalmas előrelépés volt, hiszen az 1934-es Kommunikációs törvényt módosította hatvan év után, új szabályozást jelentve a jelentősen meg-változott kommunikációs környezetnek. Először jelent meg az internet mint a szabályozás tárgya,8 de a kulcsot a Cox–Wyden rész jelentette, amit a törvény V. fejezetében (közkeletű nevén a kommunikációs tisztességről szóló törvény, CDA) 230(c)(1). paragrafusába foglaltak9. Az angolul huszonhat rövid szó teljes mértékben átírta az Internet történetét10: „Az interaktív számítógépes szolgáltatás egyetlen szolgáltatóját vagy felhasználóját sem lehet más informá-ciótartalom-szolgáltató által nyújtott információk kiadójaként vagy előadóiként kezelni.” Emellett a 230(c)(2) paragrafus tartalmazza továbbá az „jó szamari-tánus” védelmet is a polgári jogi felelősséggel szemben az általuk obszcénnek vagy sértőnek ítélt, akár alkotmányosan védett beszédek eltávolítása vagy mo-derációja esetén mindaddig, amíg jóhiszeműen járnak el.
E két szabályozási megoldással az állam a kilencvenes években igazából privatizálta a szólásszabadság kérdését és az illegális vagy káros tartalmak eltávolításáról való döntéseket. Ha leegyszerűsítjük, mondhatjuk, hogy jóhi-szeműség esetén minden eszköz a szolgáltatók kezébe került, ami a tartalmak eltávolításához szükséges. „Lehetőséget adott az internetes startupoknak és be-fektetőiknek abban, hogy feltölthetik platformjaikat a hétköznapi felhasználók tartalmával, anélkül, hogy jogi felelősséget kellene vállalniuk a felhasználók által írt tartalomért.”11 Nem kell ahhoz nagy bátorság, hogy kijelentsük, hogy
7 Részletesen lásd cox, Christopher: The Origins and Original Intent of Section 230 of the Com-munications Decency Act. Journal of Law & Technology, 2020. augusztus 27., https://jolt.richmond.
edu/2020/08/27/the-origins-and-original-intent-of-section-230-of-the-communications-decency-act
8 Vö. ugyanakkor: „Az internet szó csak 11 alkalommal szerepel ebben a törvényben, és ezek közül 10 szerepel a CDA230-ban.” milton, Mueller: Updated Internet Regulations? IG Institu-tions, Platform Governance, 2021. március 22., https://www.internetgovernance.org/2021/03/22/
updated-internet-regulations
9 Mindebből következik, hogy bár 230. paragrafus a Telekommunikációs törvény része, a jogi- és a köznyelv is – az V. fejezetre (Communications Decency Act) utalva – csak CDA230-ként hivatkozza.
10 kosseFF, Jeff: The 26 Words That Created the Internet. New York, 2019, Cornell University Press
11 reynolds, Matt: The strange story of Section 230, the obscure law that created our flawed, broken internet. Wired, 2019. március 24., https://www.wired.co.uk/article/section-230-communications- decency-act
114 gosztonyigergely
ez a jogi szabályozás ugyanakkor lehetővé tette az Internet fejlődését, és mind-azt az exponenciális növekedést, amit az elmúlt két évtizedben láthattunk.
A fejlődést is jelentette, de a jelen problémáinak is ez ágyazott meg. Hiszen – és itt jutunk el a gazdasági cenzúra véleményes kérdéseihez – amennyiben a szolgáltatók úgy ítélték meg, hogy egy felhasználó vagy egy tartalom nem szolgálja az érdekeiket, a jogi lehetőségük adott volt, hogy eltávolítsák. Nem nevezték cenzúrának, ám a valóságban ez történt. És ugyanez a helyzet az el-híresült pedofilkommentek esetében a YouTube-on12, az Amazonon árult horogkeresztes cipők13 vagy a christchurch-i mészárlás videófelvétele14 kap-csán. Hiába fejlődtek ezek a cégek ma már elképzelhetetlen gazdasági erejűvé, a CDA230 szinte korlátlan kibújási lehetőséget biztosít számukra – akár ők korlátozzák a tartalmakat, akár a felhasználók töltenek fel vállalhatatlan tar-talmakat. A kérdés másik oldala ugyanakkor, hogy a CDA230 nélkül valóban eljönne-e a fent említett Vadnyugat. A kommunikáció történetét ismerve, ne legyenek kétségeink...
Hogy választ kapjunk a fentiekre, érdemes megvizsgálni Kenneth Zeran történetét a bírósági ügyén keresztül.15 Az Oklahomában történt robbantás után egy ismeretlen pólót kezdett árulni a bombázásról szóló felirattal és egy üzenettel a fórumon azzal, hogy „Hívd Kent, ha szeretnél ilyen ruhadarabot”.
A telefonszám Zeranhoz tartozott, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi történt. Máig nem sikerült kideríteni, ki posztolta az üzenetet, de Zeran fe-nyegető telefonhívások százait kapta. Zeran beperelte az AOL szolgáltatót, hogy az nem tett meg mindent, hogy az eredeti üzenetet és annak másolatait eltávolítsa a felületéről. Az AOL álláspontja szerint a CDA230 teljes immu-nitást biztosít számára a harmadik fél által feltöltött tartalomért, és ez még akkor is igaz, amennyiben tudott a tartalom jogellenes voltáról. Az amerikai bíróság elsőfokon és másodfokon is az AOL-nek adott igazat a CDA230(c)(1) alapján, és nem vizsgálták a CDA230(c)(2) alkalmazhatóságát. Az immunitás teljes körűnek tűnik ennek alapján.16
12 Francis, Lizzy: The YouTube Pedophile Commenting Scandal, Explained. Fatherly, 2019.
július 17., https://www.fatherly.com/love-money/youtube-pedophile-comment-scandal-explained/
13 marcHitelli, Rosa: Amazon under fire for allowing sale of Nazi paraphernalia. CBC, 2015. de-cember 14., https://www.cbc.ca/news/business/amazon-accused-of-profiting-from-hate-1.3358259
14 mandHana, Niharika – Hoyle, Rhiannon: Facebook Left Up Video of New Zealand Shoo-tings for an Hour. The Wall Street Journal, 2019. március 21., https://www.wsj.com/articles/
facebook-our-ai-tools-failed-to-catch-new-zealand-attack-video-11553156141
15 Zeran v. America Online, 129 F.3d 327 (4th Cir. 1997)
16 Ki kell ugyanakkor emelni, hogy „A CDA230 által szabályozott vagy védett magánplatformok nem kormányzati szereplők és ezért nem vonatkoznak rájuk az első alkotmánymódosítás korláto-zásai. De – az első alkotmánymódosításhoz hasonlóan – a CDA230 a rágalmazási esetek kapcsán nem alkalmazható.” coHen, Todd – dreeBen, Michael – drummond Hansen, Melodi et alii.
(szerk.): CDA Section 230: Its Past, Present, and Future. 2021, O’Melveny, https://www.omm.
com/omm_distribution/momentum/CDA_Section_230.pdf. 5. p.
aközösségimédiafelelősségikéRdéseinekkoRaiszabályozása… 115