Az elektronikus kereskedelmi irányelv

Az internetes szolgáltatások szabályozása Európában sem ment problémamen-tesen. Már a TWF 1997-es módosításakor felmerült, hogy az új audiovizuális szabályozásnak e területre is ki kellene terjednie, az Európai Parlamentben azonban elbukott e javaslat.²⁵ Így egy formális megkülönböztetés alakult ki a hagyományos médiaszolgáltatások között, az internet alapú szolgáltatások között, amelyeknél a szolgáltató határozza meg a tartalom fogyaszthatóságának idejét és, ahol a fogyasztó határozhatja meg mindezt. Így született meg az ’in-formációs társadalommal összefüggő szolgáltatások’ fogalma, amely 2000. jú-nius 8-a – a digitális szolgáltatásokat a mai napig szabályozó elektronikus ke-reskedelemről szóló irányelv (e-ker. irányelv)²⁶ elfogadása – óta eltelt húsz év egyik kulcsfogalmává vált. Az irányelv egyrészt kiemeli²⁷, hogy maga a fogalom nem az irányelv szülöttje, hiszen korábbi irányelvekben már megtalálható²⁸, másrészt megadja a fogalom definícióját, azaz milyen szolgáltatások tartoznak, és milyen szolgáltatások nem tartoznak a fogalom alá. Kiemeli, hogy „az

infor-24 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (EGT-vonatkozású szöveg). Hivatalos Lap L 95, 15.4.2010, 1–24. p.

25 keller, Perry: The New Television without Frontiers Directive. In Barendt, Eric M. (ed.):

Yearbook of Media and Entertainment Law. Volume III: 1997/98. 1998, Clarendon Press, 188. p.

26 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól, Hivatalos Lap L 178, 17/07/2000, 0001 – 0016. p.

27 Uo. 17. preambulumbekezdés

28 Az Európai Parlament és a Tanács 98/34/EK irányelve (1998. június 22.) a műszaki szabvá-nyok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról. Hivatalos Lap L 204, 21.7.1998, 37–48. p. és Az Európai Parlament és a Tanács 98/84/EK irányelve (1998.

november 20.) a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről.

Hivatalos Lap L 320, 28.11.1998, 54–57. p.

aközösségimédiafelelősségikéRdéseinekkoRaiszabályozása… 117 mációs társadalommal összefüggő szolgáltatások a számítógépes hálózatokon keresztül végzett gazdasági tevékenységek széles skáláját ölelik fel.”²⁹

Ebbe a széles skálába beletartozik:³⁰

• áruk on-line eladása;

• on-line szerződéskötést eredményeznek;

• on-line információszolgáltatás (amennyiben gazdasági tevékenységként jelenik meg);

• on-line kereskedelmi tájékoztatás (amennyiben gazdasági tevékenység-ként jelenik meg);

• az adatok kereséséhez, az azokhoz való hozzáféréshez vagy azok vissza-kereséséhez eszközt nyújtó szolgáltatások;

• adatok hírközlő hálózaton keresztüli továbbítása;

• hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítása;

• a szolgáltatás igénybe vevője által rendelkezésre bocsátott adat számára tárhely szolgáltatása;

• megrendelt videoszolgáltatás;

• kereskedelmi tájékoztatás elektronikus levélben történő küldése.

Nem tartozik bele viszont – több más mellett – az áruk leszállítása, vagy a há-lózaton kívüli szolgáltatásnyújtás; a televízióműsor-terjesztés; a rádióműsor-terjesztés vagy az elektronikus levelezés használata.³¹ Az e-ker. irányelv ezzel a belső piac megfelelő működéséhez járult hozzá az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgásának biztosítása által. Mint a fenti felsorolásból kitetszik, az internetes szolgáltatókat (így az ak-koriban meginduló közösségi médiszolgáltatókat) a kétezres évek elején nem a TWF irányelv, hanem az e-ker. irányelv hatálya alá helyezték. Végig érezhe-tő ugyanakkor a szabályozás óvatos megfogalmazásaiból, hogy „azt a politikai konszenzust tükrözi, amely szerint az internetet nem szabad bevonni a fenn-álló médiaszabályozási rendszerek alᔳ², így valami módon átmenetet képez a korai internet jogmentes tere és a hagyományos állami szabályozások között.

Az internet egyik kulcskérdése kapcsán, miszerint ki is tehető felelőssé a jogsértő tartalomért, az Európai Unió a fent vázolt CDA230-as szabályoktól eltérő rendszert alakított ki. A központi elem az e-ker. irányelv 4. szakasza, mely a közvetítő szolgáltatók felelőssége címet viseli. A szabályrendszer hár-mas fogalomrendszerrel dolgozik, amelyből az első kettő esetében (’egyszerű

29 e-ker. irányelv, 18. preambulumbekezdés

30 Uo.

31 Uo.

32 keller 2014, 151. p.

118 gosztonyigergely

továbbítás’³³ és ’gyorsítótárolóban történő rögzítés (caching)’ ³⁴) a szolgáltatók amerikai rendszerű immunitást élveznek a felelősség alól. Érdekesebb ugyan-akkor a tárhelyszolgáltatók felelősségi kérdése, amelyre vonatkozó szabályok a 14. cikkben kaptak helyet. Ennek alapján a szolgáltató főszabály szerint felelős a rajta elhelyezett tartalomért, és akkor mentesül a felelősség alól, amennyiben:

• nincsen tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és – ami a kárigényeket illeti – nincsen tudomása olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnának; vagy

• amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről.³⁵

Az európai rendszer újdonsága tehát ez az úgynevezett értesítési-eltávolítási eljárás (notice-and-takedown system, NTDS³⁶), amely így egy többlépcsős fel-tétel- és eljárási rendszert léptetett életbe: a közvetítő szolgáltatónak egyrészt biztos tudomással kell bírni olyan tartalomról, amely nyilvánvalóan jogellenes, másrészt meghatározott időn belül lépéseket kell tennie a tartalom eltávolítása érdekében.

5. Konklúzió

Mindezen rövid kitekintő után tehát megállapítható, hogy az amerikai szabá-lyozással szemben az Európai Unió egy másik modell (amelyet ’biztonságos kikötő-modellnek’³⁷ is szoktak nevezni) mellett tette le a voksát, amely egy nem automatikus mentesülést helyezett a középpontjába. Bár az irányelv el-fogadása óta számos kérdésben zajlottak viták (így például, mikor jelenthető ki, hogy a szolgáltató tudomása tényleges; mit jelent a nyilvánvalóan jogellenes tartalom; mi az a haladéktalanság, amin belül a szolgáltatónak lépnie szüksé-ges; aktív vagy passzív típusú szolgáltatóról beszélünk-e; de többen felvetették,

33 e-ker. irányelv, 4. szakasz, 12. cikk

34 Uo. 4. szakasz, 13. cikk

35 Uo. 4. szakasz, 14. cikk

36 deFreyne, Elise – jacquemin, Hervé – ledger, Michèle – micHel, Alejandra: Online Plat-forms’ Moderation of Illegal Content Online. Law, Practices and Options for Reform. Study for the committee on Internal Market and Consumer Protection, Policy Department for Economic, Scientific and Quality of Life Policies, Luxembourg, 2020, European Parliament, 10. p.

37 madiega, Tambiama: Reform of the EU liability regime for online intermediaries. Back-ground on the forthcoming Digital Services Act. European Parliamentary Research Service, 2020. május, https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2020/649404/EPRS_IDA (2020)649404_EN.pdf. 1–2. p.

aközösségimédiafelelősségikéRdéseinekkoRaiszabályozása… 119 hogy nem csupán egyféle, hanem többféle eljárásra lenne szükség a külön-féle tartalmak esetében), ezen kérdések vizsgálata – hiszen mindezek nélkül nem lehet megállapítani, hogy egy tartalmat jogszerűen távolítottak-e el vagy cenzurális hatásokról beszélhetünk – jelen tanulmány kereteit szétfeszítenék.

A kilencvenes és a kétezres években létrejött két út tehát eltérő szabályozási irányokat vázolt fel, ám az eltelt években a bírósági gyakorlatok alapján egy-értelművé vált, hogy egyre közelednek egymáshoz.