keret: A múltbeli és jelenlegi migrációs szándékra vo- vo-natkozó kérdések

15. Amikor megkezdte magyarországi tanulmányait, mit terve-zett?

16. Jelenleg hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez? (azonos válaszlehetőségek)

a.) magyarországi tanulmányaim után nagy valószínűséggel visszatérek Jugoszláviába.

b.) magyarországi tanulmányaim után elsősorban a Magyaror-szágon próbálok munkát találni.

c.) magyarországi tanulmányaim után mindkét kultúrában fel-térképezem majd a munkavállalási lehetőségeket, és a legkedve-zőbbet választom

d.) egyáltalán nem gondolkoztam/gondolkozom a jövőről, majd alakul valahogy

e.) egyéb ………..

Csak kevesen mutattak határozatlanságot.

Eredményeink azt sugallják, hogy az idő múltával növekedett azoknak a válaszadóknak az aránya, akik életüket az egyetem befejezése után Magyarországon vagy másutt külföldön képzelik el, és erősen csökkent azoké, akik feltétlenül hazatérnének szü-lőföldjükre. A tanulmányok megkezdésekor magas volt, és ké-sőbb magas is maradt azok száma, akik „a lehetőségek mérlege-lése után döntenének”, tehát nem vállalják, hogy nyilatkozzanak preferenciáikról. A többi kérdésre adott válaszok alapján azonban azt látjuk, hogy a legtöbb hallgató, aki semleges véleményt vall, egyúttal pozitívan látja magyarországi életkörülményeit és ma-gyarországi jövőjét, jugoszláviai jövőképe pedig meglehetősen körvonalazatlan. Ennélfogva feltételezzük, hogy nem valódi mér-legelésről van szó, hanem a migrációs szándék deklarálásától való félelemről.

3.8.4. A döntés háttere: Magyarországhoz és Jugoszláviához kapcsolódó jövőkép

A migrációra vonatkozó döntés meghatározó tényezőit vizs-gálva két fő szempontra irányultak kérdéseink: a Magyaror-szághoz (vagy más külföldi orMagyaror-szághoz) kapcsolódó, a jövőre vo-natkozó elképzelésekre, s ezenkívül a származási és az esetle-ges befogadó országhoz való kötődés indítékaira és formáira.

Arra a kérdésre, hogy az egyetemisták esetlegesen milyen okból helyezkednének el Magyarországon, sokan a kedvező munkalehetőségeket említették (46,6%), s többen a megélhetés, a kereseti lehetőség szempontjait emelték ki. A további válaszok erősen szóródtak, több csoportjuk különült el: egyik a gazdasági fejlődésre, a karrierlehetőségekre utaló válaszokat tartalmazza (pl. szakmai karrier, gazdasági, technológiai fejlődés, kedvezőbb életszínvonal, általában több lehetőség, a világ felé való nyitott-ság). Viszonylag sokan említenek lelki, eszmei okokat is (jobb közérzet, biztonság, béke, tolerancia, jövőkép, távlatok létezése Magyarországon, a más emberekkel való egyenlőség megerősí-tő hatása). E második csoportba tartozó válaszok a speciális ju-goszláviai problémáktól való szabadulást hangsúlyozzák. A

har-madik választípus a magyar kultúra megélését helyezi előtérbe (pl. magyar kulturális lehetőségek, az anyanyelv használata). E választípusból a Magyarországhoz való kötődés is kibontakozik.

A negyedik válaszkategóriában szerepelnek a társas és családi kapcsolatok, a barátok, az esetleges családalapítás szempontjai, valamint az otthon maradottak támogatására adódó jobb lehető-ségek Magyarországról.

Arra a kérdésre, hogy amennyiben visszatérnének Jugo-szláviába, miért tennék, legtöbben a szüleiket, barátaikat jelöl-ték meg fő indokként, „megtartó erőként” (38,7%). Huszonkét százalékuk szerint döntésükben szerepet játszana a szeretet, amelyet szűkebb pátriájuk, Vajdaság iránt éreznek. A vélemé-nyek fennmaradó hányada valójában arra ad választ, hogy mi-lyen feltételeknek kellene teljesülni ahhoz, hogy a visszatérés mellett döntsenek. E válaszok közt az anyagi feltételek javulását a minta 24,4 százaléka írja le, 32,2 százalékuk számára a mun-kalehetőségek jobbá válása volna fontos tényező. Több fiatal ki-fejezi, hogy a diszkrimináció megszűnése, Jugoszlávia demokra-tizálódása és tartós béke esetén térne haza szülőföldjére. Sok személyes tényezőt is említenek a minta tagjai. Többen megfo-galmazzák, hogy a szülők gondozása miatt vállalnák a hazatele-pülést, vagy esetleg családalapítás miatt. Néhányan a vajdasági-akon való segítés egyéni ambícióját érzik magukban. Páran csak kényszerből, a magyarországi munkavállalás meghiúsulása ese-tén jönnének vissza.

A jelenlegi társas kapcsolatok a két kultúra (vajdasági, magyarországi) szerinti megoszlását egyrészt a beilleszke-dés jelzőjének, másrészt az egyik vagy másik kultúrához való szociális kötődés egyik mutatójának értelmeztük. Ennek fényé-ben tettük fel az egyetemistáknak a kérdést: Hol van több ba-rátjuk, hol vannak szorosabb baráti kapcsolataik, Jugoszláviá-ban vagy Magyarországon? A válaszok a következőképpen alakultak:

16. táblázat

Szociális kötődések Jugoszláviában

és Magyarországon („Hol van több barátja?”)

Jugoszláviához kapcsolják erősebb baráti szálak. 48,3%

Magyarországhoz fűzik erősebb barátságok. 20,2%

Egyformán erős a kötődés mindkét kultúrában

élő barátok iránt. 31,5%

A szociális kötődések egy másik mutatója a partner (barát vagy barátnő) kulturális hovatartozása volt. Az eredményekből kitűnik, hogy összesen tíz fiatalnak sikerült kapcsolatot kiépíte-nie Magyarországon élő, magyar állampolgárságú társsal.

Szembetűnő, hogy sok egyetemi hallgatónak (49,5%) nincs ál-landó partnere, ami e korosztály esetében nem jellemző, speci-álisan érintheti a határon túlról származó, a beilleszkedés folya-matát élő fiatalok csoportját. A válaszadók 15 százaléka jugo-szláviai magyar fiatallal jár együtt, hárman pedig Magyarorszá-gon élő, nem jugoszláv és nem magyar állampolgárságú part-nerrel.

A migrációra vonatkozó döntés hátterét kutatva tettük fel azt a kérdést is, hogy a Vajdaságból származó fiatalok valójában mit várnak jövőjüktől Magyarországon.A válaszok 46,5 százaléka a munkavállalási lehetőségek reményét fogalmazta meg. Tizenöt százalékuk határozatlan. A többiek elvárása sokféle, válaszaikat általánosságban a jobb, szebb jövő vágya, reménye hatja át. Ma-gyarország befogadásában bíznak, magyar állampolgárságot re-mélnek, nyugodt életre, biztos megélhetésre vágynak, néhányan a szakmai karrier útján szeretnének elindulni. Nem egy fiatal em-líti, hogy Magyarországtól elvárná a határon túli magyarság foko-zottabb támogatását, az irántuk való toleranciát, az előítéletes-ség megszűnését, az ország befogadó-készelőítéletes-ségének javulását.

Példák a 7. keretben.

Arra a kérdésre, hogy hogyan képzelik el jövőjüket Jugo-szláviában, a megkérdezettek 56,7 százaléka egybehangzóan

azt a véleményt fogalmazta meg, hogy Jugoszláviában egyszerű-en nem tudja elképzelni jövőjét. További 24 százalékuk ír remé-nyeiről (munkalehetőség, megélhetés, béke, demokrácia vágya), konkrét jövőkép azonban nem bontakozik ki válaszaikból, melyek közül a 8. keretben idézünk.

S végül, arra a kérdésre, hogy milyen feltételeknek volna 7. keret: Mit vár a jövőtől Magyarországon?

Biztos állást és családot.

Egy jó állást szeretnék a hivatásomban, és azt, hogy ne nézze-nek idegennézze-nek, amiért nem vagyok magyarországi.

Remélem, megkapom a kettős állampolgárságot, hogy a jövő-ben ne kelljen állandóan vízumért folyamodnom. Nem én tehetek róla, hogy a határt ott húzták meg, ahol, és nem 20 kilométerrel dé-lebbre.

Semmit sem várok Magyarországtól. Nem is volna értelme. Nem fog az ölembe pottyanni egy jó állás, erélyesnek, határozottnak kell lenni, tudni, hogy pontosan mit akarsz. Senki sem szalad majd utá-nad, hogy „légy szíves, dolgozz már havi 300 000-ért”.

A magyar szakembereket világszerte elismerik, az iskolák jó színvonalúak. Sok lehetőségem volna Magyarországon.

Egy olyan állást szeretnék, amely megfelelően kielégítheti szak-mai és személyes igényeimet.

Remélem, lesz jó munkám és családom.

Szakmai érvényesülést, megélhetést, toleranciát remélek.

Azt, hogy végre elkezdhessem építeni saját önálló egzisztenciá-mat.

Azt, hogy találjak egy megfelelő állást, férjhez menjek, és úgy él-jek, mint bárki más.