Bevezető gondolatok
2. A Jugoszláv társadalom külső migrációjának szociológiai jellemzése
2.2. A gazdasági emigráció okai és méretei
Hivatalos statisztikai adatok az emigránsok számáról, a kül-földre távozás nyomon követéséről csak az 1971-es
népszámlá-lás után jelentek meg8. Egyes becslések szerint az 1964-es év-ben mintegy százezer honpolgárunk élt külföldön.9 Az 1971-es összeíráskor 750 000 emigránst tartottak számon, s ez 1973-ban már elérte a 1,1 milliót10. Az 1973-as ún. „első olajsokk” jelentős változást idéz elő a nyugat-európai országok gazdasági életében.
Már a hetvenes évek közepén és végén bekövetkezik a reces-szió időszaka, ami munkanélküliséghez vezet azokban a kapita-lista országokban, amelyek eddig külföldi munkaerőt alkalmaz-tak. Ennek következtében az ideiglenesen külföldön dolgozók egy része visszatér hazájába.
Az 1981-es népszámlálás adatai szerint 874 966-an dolgoztak külföldön.11Ez a számadat a külföldön munkát vállalók családtag-jait is magába foglalja.12A tömeges külföldre távozás a hatvanas években a legfejlettebb köztársaságokban – Szlovéniában és Horvátországban – kezdődött, majd a többi köztársaságra is ki-terjedt, legkésőbb pedig Kosovo-Metohijában. Egyes adatok sze-rint 1968 és 1979 között a külföldön tartózkodók legnagyobb há-nyada Szerbiából távozott, mintegy egyharmada Szlovéniából és egytizede Kosovóból.13Ezzel szemben a hetvenes években a fej-lettebb köztársaságokban kisebb volt a visszatérők aránya. Ko-sovóban a hatvanas évekhez viszonyítva tovább nőtt az emigrán-sok száma (mintegy tízszeresére). A külföldi munkavállalás dina-mikáját illusztrálja az adat, mely szerint Szerbia területét
1970-8 A jugoszláv népszámlálást majdnem minden tíz évben elvégezték: 1921-ben, 1931-1921-ben, 1948-ban, 1953-ban, 1971-1921-ben, 1981-1921-ben, 1991-ben (ez a leg-utóbbi már nem teljes). 1971-től kezdve a statisztikai adatok között található a következő kategória: »ideiglenesen külföldön munkát vállaló jugoszláv pol-gárokszáma”.
9 Vinski, 1996
10 Stanovništvo, 1984, 141. oldal
11 Jugoszláv Statisztikai Évkönyv, 1986: 466. 1981-ben Jugoszlávia lakosa-inak száma 22 424 711 fő volt.
12 Még a hivatalos adatok hitelessége is vitatható, ugyanis az 1971-ben kül-földön tartózkodók 31 százalékát már nem regisztrálták az 1981-es összeírás-kor. Ők nem jöttek haza, nem jelentkeztek be jugoszláv állampolgárként sem.
Egy részük elhunyt, mások új állampolgárságot vettek fel, de vannak „eltűntek”
is.
13 Forrás: Stanovništvo i domaćinstva SR Srbije prema popisu 1981, Statistički institut SR Srbije, Centar za demografska istraživanja, Belgrád, 1984.
ben két és félszer többen hagyták el, mint az előző évben. Az 1971-es, 1981-es és 1991-es adatokból az ún. Kis-Jugoszláviára (Szerbia és Crna Gora) vonatkozó adatokat vetjük egybe. A kül-földön tartózkodók száma mérsékelten, de folyamatosan növek-szik, kivéve a legfejlettebb részt, Vajdaságot, ahol 1991-ig a kül-földi munkavállalók száma 33 957-re csökkent.
A kilencvenes években a háború közelsége és a háborús ve-szélyeztetettség következtében a volt Jugoszláv SZSZK területén a migráció nagymértékben megváltoztatta a lakosság nemzetisé-gi és szociális összetételét. A lakosság veszélyeztetettsége miatt tömeges és gyors menekültáradat indult meg az országon belül és külföldre is. Az egész népeket és etnikai csoportokat sújtó tra-gédiák miatt számtalan család kényszerült elhagyni szülőföldjét, egyesek örökre. A jugoszláv lakosság legújabb migrációjának alakulásáról még nincsenek teljes képet nyújtó, feldolgozott ada-tok. Az azonban tény, hogy az életkorra, nemre és iskolai végzett-ségre való tekintet nélkül a kivándorlás mellett döntöttek mind-azok, akiknek nem volt más esélyük a túlélésre. A huszadik szá-zad végén a bombázásokelőzményei és következményei (elsze-gényedés, mozgósítás, bizonytalanság) betetézték a tömeges emigrációt. Mérsékelt becslések szerint az utóbbi tíz évben kb.
50 000 magyar vándorolt ki Vajdaságból, de van, aki ennél több-re becsüli a külföldön tartózkodók számát.
A jugoszláv magyar lakosok három évtizede tartó emigrációjá-nak motívumai sokfélék, és az egyes időszakokban részben vál-toztak.
1. Mindenekelőtt meg kell említeni a hatvanas évek Jugoszlá-viájának – mint a keleti tömbhöz nem tartozó szocialista ország-nak – földrajzi-politikainyitottságát.Szinte képtelenségként hat, hogy a kilencvenes években éppen az ország bezártsága, get-tóvá válása okozza a lakosság emigrálását, mert vannak, akik nem szeretnének Európától leszakadni.
2. Fontos tényező volt a külföldre távozók esetében a sze-génység, tehát a létfenntartási gondok és a munkanélküliség, amely a magyar lakosságot erőteljesen sújtotta. Ma, az anyaor-szágban történt sikeres rendszerváltása, ugyanakkor a reformok elmaradása Jugoszláviábanegyirányúvá teszi e törekvéseket.
3. A magyar szakemberek külföldre távozását – az agyelszí-vást – serkentette a szakemberek tudásának, tehetségének ki-használatlansága, a tudományos kutatás kedvezőtlen helyzete, az elégtelen befektetések újításokba, találmányokba, az anyagi megbecsülés hiánya stb. Ugyanakkor az egyesült Európa új, kre-atív törekvéseknek adott mind nagyobb teret, ahol tehetséges szakembereink versenybe állhatnak.
4. A leszűkült szociális-kulturális kisebbségi élet- és fejlő-dési térlehetetlenné tette a megfelelő hagyományőrző életmód megtartását, megnyirbálta az anyanyelvű oktatást (óvodától az egyetemig).
5. A politikai emigránsoka kilencvenes évek elején jelentek meg, általában arra hivatkoznak, hogy nem akarnak eleget tenni a katonai behívónak,alapvető polgári jogaikat érzik veszélyez-tetve kisebbségi nemzethez tartozásuk miatt. A magyarok több-sége nem érezte szükségét, hogy részt vegyen a délszláv viszály bármely formájában.
6. Az egész társadalom súlyos változásokon ment keresztül, a hatalom- és gazdasági rendszerváltás lelassult,a be nem já-ródott többpártrendszer politikai versengéshez, leszámolásokhoz vezetett, ahol a másképp gondolkodást nemigen tudják elviselni.
7. Végül nem feledkezhetünk meg a pszichológiai tényezőkről sem, a háborútól, a mozgósításoktól való félelemről, továbbá a gazdasági zárlat okozta nyomasztó helyzetről, amelynek követ-keztében Szerbia gazdasága sokáig nem fog talpra állni. Mindez a kilátástalanság, a tehetetlenség érzését váltja ki az embe-rek többségében.
A Szerbiából távozó magyar emigránsok kezdetben, kevés kivételtől eltekintve, európai országot választottak: Németor-szágba, Ausztriába, Svédországba és Franciaországba vándo-roltak ki, s kisebb számban indultak Európán kívüli országba, például Kanadába. Érdemes megemlíteni, hogy legújabban, amikor az európai országokat elárasztották a menekültek és vendégmunkások, emigránsaink nemigen válogatnak, oda mennek, ahol befogadják őket: Kanadába, Új-Zélandra vagy éppen Ausztráliába.
A Szerbiát elhagyó többi emigráns, kevés kivételtől eltekintve, főleg az európai országokat választotta. A korábbi évtizedekben 92%-uk Németországba, Ausztriába és Franciaországba vándo-rolt ki, s mindössze 7,2%-uk Európán kívüli országba. Nem mondható el ugyanaz a Crna Gora-iakról és a macedónokról: ők mindig szívesen mentek ki rokonaikhoz és ismerőseikhez Auszt-ráliába és Amerikába. Ami az európai befogadó országokat illeti, első helyen Németország áll (a hazájukat elhagyók közül Szerbi-ából 49,3%, BoszniSzerbi-ából és HercegovinSzerbi-ából 70%, Horvátország-ból 70,1%, SzlovéniáHorvátország-ból 62,2% százalék ide távozott)14. A máso-dik helyet – hagyományosan – Ausztria foglalja el, majd Francia-ország, Svédország és Svájc következik; a távolabbi földrészek országai közül Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok és Ka-nada vezet. A kilencvenes évek második felében a szerbiai átte-lepülők oda irányulnak, ahol befogadják őket: Kanadába,15 Új- Zélandra vagy épp Dél-Amerikába.