keret: Milyen feltételek mellett döntene úgy, hogy min- min-denképpen visszatérne Jugoszláviába?

Ha rendeződne a politikai helyzet, a nép irányítói felhagynának a „középkor” visszaállításának törekvésével, ha az emberhez, mint lényhez, a nyugati kultúrákhoz hasonlóan viszonyulnának, ha az életnek lenne értéke, visszatérnék Jugoszláviába.

Eredményeink összegzését megelőzően egy pillanatra vissza-idézném a tanulmány kezdő kérdését: mit is jelent a szülőföld, a haza, az etnikai identitás a vajdasági magyar fiatalok részére, ott-hon és Magyarországon?

Kutatásunk szerint a magyarság és a szülőföld szeretete fáj-dalmas, nehéz, de fontos érzelmi kérdés valamennyi válaszadó számára. Ezen érzés erőssége, a lehetőségek megléte és a

„megtartó erők” intenzitása a migrációt megelőző döntések kulcs-Visszatérnék Jugoszláviába, ha béke lenne, megszűnne a sze-gény nép sanyargatása, eltörölnék a határátlépési illetéket, javulná-nak az életkörülmények. Szeretném, ha a gyermekemnek sohasem kellene azt mondanom, hogy nincs. Ez sajnos csak akkor elképzel-hető, „ha a nap megcsókolja a holdat”.

Akkor élnék otthon, ha a meglevő hatalom és a vele megegye-ző nézeteket valló pártok eltűnnének a politikai színtérről. Szeret-ném, ha egy olyan párt kerülne hatalomra, amely segíti az ország fejlődését.

Akkor térnék vissza Jugoszláviába, ha változna a helyzet, ha az ország újra a fejlődés útjára lépne; ha nem azon volna, hogy elűz-ze a magyarokat, hanem hogy megpróbáljon együtt élni a magya-rokkal.

Ha javulna a társadalmi és anyagi helyzet, akkor visszamennék.

Miért ne, hisz ki az a hülye, aki szívesen elhagyná a szüleit?

Normális körülmények közt.

Béke esetén, sovinizmus megszűnése, a gazdasági helyzet je-lentős javulása, politikai változás esetén.

A politikai helyzet rendeződése, a munkanélküliség csökkené-se, magasabb életszínvonal esetén.

Akkor, ha fejlődést tapasztalnék, és nem lenne bizonytalan a magyarság léte.

Akkor, ha a társadalmi helyzet stabilizálódna, ha a kezdő fiatal szakemberek támogatáshoz jutnának.

Békére lenne legnagyobb szükségünk, és arra, hogy nyugodt és biztos jelenben éljünk, ahol építhetjük a jövőnket. Olyan jövő kelle-ne, amelyet tervezhetnénk, amelyen munkálkodhatnánk. Olyan or-szágban szeretnék élni, amely biztos alapokon áll, nem rombolhat-ják le szempillantás alatt a gonosz emberek.

tényezői.

A szülőföld szeretete a válaszadó fiatalok számára elsősorban a szülőkhöz és a szűkebb környezethez, élettérhez való ragasz-kodást jelenti. Vajdaságban maradó vizsgálati személyeink ebbe kapaszkodnak, mindenekfelett értékelik a számukra egyetlen biz-tos támpontként megmaradt családot, birtokot. Mi más maradt? A család, a családalapítás, a hatékonyság, az önálló döntés, az élet egyedüli lehetőségeként tűnnek fel. Fiatal válaszadóink egyfajta dacos kitartással, reménnyel néznek a jövő elé, miközben min-dennapos teher számukra a nélkülözés. Az élet tudatos irányítá-sa a fiatal, önállóvá váló egyén lényeges alapszükséglete, és ez számos akadályba ütközik a szülőföld életközegében. Az elván-dorlás vágya a vizsgáltak nagy részét időről időre megkísérti, el-sősorban a munkanélküliség állapotával szembesülve fontolgat-ják ezt a lehetőséget.

A vajdasági fiatalok egy része a külföldön való tanulással új lehetőséget kap a sorstól. Nem problémamentesen, nagy erőfe-szítések árán, de új identitást építenek ki egy új, „emberbarát” kö-zegben. Az új életvitel, a hiányok enyhülése, a biztonság és a bé-ke beépül az azt erősen, szinte mindenekfelett áhító, vágyó fiata-lok öndefiníciójába. Átérzik, átélik: „Önálló vagyok, magam irányí-tom az életemet. Sikereket érek és érhetek el, megszabadulhatok szorongásaimtól. Van még egy lehetőségem, és élnem kell vele.”

A hosszú nélkülözés, az átélt terhek után a felszabadulással egyenértékű pozitív érzés egyértelműen az új közeghez kapcsoló-dik. A többéves tanulás során értékrend-változáson mennek ke-resztül: megtanulnak keményen tanulni és dolgozni, önállókká és önfenntartókká válnak. A hétköznapi élet szintjén jól feltalálják magukat, pozitívan értékelik életkilátásaikat, örömmel kísérik új környezetük fejlődését, átélik modern tudásukat, értékelik a kultu-rális lehetőségeket. Ezzel egy időben azonban nem szakadnak el a régi kapcsolatok. A gyermekkori, vajdasági társak sokszor évek múltán is többet jelentenek, mint a Magyarországon újonnan szer-zett barátok, ismerősök. Magyarországon vajdaságinak lenni oly mértékben teher, és oly mértékben megtartó erő, hogy ezek az egyetemisták a magyarországi közegen belül is a vajdasági

„szubkultúrához” csapódnak, amennyiben megtehetik. Részben

azért van így, mert sokféle okból adódóan gyakran még évek múl-tán sem tudnak megfelelően integrálódni a többségi kultúrába (lát-ható ez abból is, hogy ha erre vonatkozó kérdést teszünk fel, „dől belőlük a panasz”). Egy jelentős részük csak Magyarországon, vajdaságiakkal, sorstársaikkal együtt kialakított, izolált életköze-gükben tudja elképzelni az életet, hiszen mindannyian hasonló adminisztratív „bélyeget” viselnek magukon: ők (magyar ajkú)

„külföldiek”. Szenvedtek magyarságuk miatt egy olyan országban, ahol nem volt jó magyarnak lenni, és kitartottak etnikai identitásuk mellett. S most, az anyaország közösségébe való integrálódásra törekvésük idején „egyetlen tollvonással” éppen egyik legfonto-sabb értéküket vonják kétségbe, veszik el tőlük: a magyar hatósá-gok bürokráciája kétségbe vonja, adminisztratív úton megtagadja magyarsághoz való tartozásukat, a megpróbáltatások talaján ki-épült etnikai identitásuk egyik legfontosabb, integrális részét. (Így például az anyaországban élő határon túli magyaroknak nincs jo-guk nevüket magyar helyesírás szerint írni, a munkavállalás terü-letén rendszeresen komoly hátrányosságokat szenvednek, a többségi magyar kultúra képviselői által szabadon gyakorolható jogok közül sok nem vonatkozik rájuk. A köznapi magyar állampol-gár a bürokráciai akadályok következtében szintén visszariadhat az anyaországban élő határon túli magyarokkal való kapcsolattar-tástól, „szerencsétlen”, vagy rosszabb esetben „primitív” kultúra képviselőinek tekinthetik őket – ahogy ez a megkérdezettek vallo-másából is látható.)

A magyarországi kultúrába való integrálódás Magyarország migrációs politikájának problémáival magyarázható. A vajdasági fiatalok politikai és közigazgatási aggályok miatt, továbbá az egy-re elterjedtebb xenofóbia miatt kényszerülnek elszigetelt életvitel-re. Ha belegondolunk, több olyan kollégium is van lakóhelyeik kö-zött, ahol egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy barátságok szü-lessenek „magyar” és „külföldi” (azaz vajdasági magyar) között (pl. Magyar Nyelvi Intézet, Márton Áron Kollégium). Néhány fiatal szerint kezdettől fogva arra szocializálódnak az új kultúrába in-tegrálódni törekvők, hogy ők „csak külföldiek”, és ennek megfele-lően „ajándékba”, ideiglenes élőhelyükül „kapják”(és nem vá-lasztják) Magyarországot. Természetes, hogy a saját életének

irányítására, az elfogadás elnyerésére, a megértésre és problé-mái végleges letevésére törekvő fiatal keserűséget, csalódottsá-got él meg egy ilyen helyzetben, főként akkor, ha egyébként is magány gyötri. (A stresszhatások közt a több válaszadónk által említett, az idegenrendészet részéről megnyilvánuló negatív atti-tűd külön tanulmányt igényelne.)

A Magyarországon élő vajdasági fiatalok barátok nélkül, a megbélyegezettség érzésétől szenvedve, és mégis dacosan, ki-tartóan úgy látják: Magyarországon van több lehetőségük. Szám-ba veszik esélyeiket, és egyetemi éveik derekán határozott dön-tést hoznak: vállalják a magányt, az izolációt, a számkivetettsé-get, és egyetemi éveik után Magyarországon, vagy egy másik, haladó nyugati kultúrában képzelik el életüket. Az identitásváltást követően, többségében pszichológiai szempontok, lelkiállapot-té-nyezők folytán a Magyarországon maradás vagy egy harmadik országba való migráció mellett döntenek. A szülőföldre való visz-szatérés pszichológiai szempontból az identitás kétszeri gyöke-res módosítása volna, mert a Jugoszláviában uralkodó helyzet és értékek újra elfogadását, a negatív tapasztalatok közegébe való visszatérést jelentené. Ezt pedig kevesen vállalnák, hisz e fiata-loknak az évek során, Magyarországon volt alkalmuk megismer-ni „a dolgok normális, demokratikus menetét”.

Nyilvánvaló, hogy az ideológiákon túl („minden határon túli magyar fiatalnak tanulmányai befejezése után kívánatos vagy kötelező a szülőföldre való visszatérés”) alaposan ismerjük a Ju-goszláviából való emigráció okait. Az ideológiák azonban – em-berséges körülményeket, demokratikus világszemléletet feltéte-lezve ott, ahol az valójában nincs – nem károsíthatják az emberi érzéseket, az egyéni értékek, az egyéni jólét, az egyéni kapcso-latok, az egyéni lelki egészség pozitív minőségét. Nem kénysze-ríthetők visszatérésre azok, akik lelki egészségük, sőt identitásuk fontos forrását vélik megtalálni a magyar kultúrában, a demokra-tikus értékekben és a lehetőségekben, ugyanúgy, ahogy távozás-ra sem kényszeríthetők azok, akik szülőföldjük, családjuk, birto-kuk mellett döntöttek.

A pszichológiai elemzés azt is elárulja, hogy amennyiben Ju-goszlávia a demokratikus fejlődés útjára térne, s a körülmények

akár minimális rendeződése bekövetkezne, a legtöbb külföldön tanuló egyetemi hallgató szívesen választaná a hazatérést. Ezek-ben a véleményekEzek-ben a szerző őszinte szeretetet vél felfedezni a szülőföld, a család és származási ország iránt. Amennyiben Ju-goszlávia megadná a fejlődés megfelelő vagy akár minimális egyéni és társadalmi lehetőségeit, útjait, sok értékes magyar fia-tal hazatérésére és Jugoszláviába való tartós visszatelepedésé-re számíthatnánk.

A vajdasági identitás, abban a formájában, amilyen régen volt, kettéhasadt. A vajdasági magyarság nem élhet már abban az egykori, multikulturális álomvilágban, amelyben évtizedekig élt.

Nem élhet magyarként, jó körülmények között, Jugoszláviában – ez vonatkozik válaszadóinkra is. Sarkítva: választaniuk kell bol-dogulásuk (emigráció), mint egyik alternatíva, és szülőföldjük, gyökereik, mint másik lehetőség közt. S a „menni vagy maradni”

kérdésben egyúttal bizonyos esetekben arról is dönteni kell, hogy tudnak-e „külföldiként” élni az anyaországban? Vállalják-e, hogy előítéletekkel körülvéve, egy nagy (magyar) társadalom kisebb részébe bezárkózva, adminisztratív akadályok közt éljenek?

Vagy, a másik oldalról: lehet-e Vajdaságban élni anyanyelvi okta-tás, demokrácia, tolerancia, a világ felé való nyitottság, „normá-lis” életkörülmények nélkül?

Egyéni döntés kérdése. Pszichológiai nézőpontból tekintve valamennyi esetben fel kell adni a régi vajdasági csoportidentitás lényeges részét, és ez mindenképpen nagy veszteség.

A szerzőnek, mint pszichológusnak, az egyén döntése szent.

A haza nem az ideológiák kérdése. Haza és etnikai identitás nem örök, s ez abból tudható, hogy egyik vagy másik országhoz való kötődés nem az állampolgárság megszerzése vagy a bevándor-lás pillanatában keletkezik, hanem a döntéssel: „Hol az ember akármi okból és módon nem ember, ott nincs haza.”

Köszönet

Köszönettel tartozom szakmai segítségéért Prof. Dr. Gábrity Molnár Irénnek, Prof. Dr. Bagdy Emőkének, a Vajdasági Módszertani Központ-nak és szüleimnek.

IRODALOM

Ajdukovic M.: Displaced adolescents in Croatia: Sources of stress and post-traumatic stress reaction, Adolescence v. 33. no. 129., Spr. 1998., 209–217.

Arguelles F.: Poverty and Pain of Migration of Undocumented Immigrants, inter-netes anyag

Aries E., Olver R.R., Blount K.: Race and gender as components of the working self-concept, Journal of Social Psychology vol. 138. no. 3. (June 1998) Aycan Z., Berry J.W.: Impact of Employment Related Experiences on Immigrants’ Well-Being and Adaptation to Canada, cikk az Internetről

Bausinger H. A haza fogalma egy nyitott társadalomban, Regio, 1991/4 Berry, J. W. . Acculturation and psychological adaptation: An overview. In Bouy, van de Vijver, Bosk, & Schmitz (Eds.), Journey into cross-cultural psychology (pp. 167-183). Berwyn, PA: Swets & Zeitlinger., 1994.

Berry J.W.: Immigration, acculturation and adaptation: Applied Psychology: An International Review, 1996

Crocker J., Major B.: Social stigma and self-esteem: The self-protective proper-ties of stigma. Psychological Review, 96, 608–630.,1989.

Denich B.: Unmaking multi-ethnicity in Yugoslavia: Metamorphosis observed, Anthropoligy of East Europe Review

Gábrityné Dr. Molnár I., Mirnics Zs. (szerk.) Vajdasági útkereső, Szabadka, 1998

Gábrityné Dr. Molnár I., Mirnics Zs. (szerk.): Vajdasági marasztaló, Szabadka, 2000

Guthrie G.M., Tanco P.P.: Alienation, In: Triandis & Draguns (eds.): Handbook of cross-cultural psychology, Vol 6 pp.9-61. Boston: Allyn& Bacon, 1980

Hyman I.: Post migration stresses among Southeast Asian refugee youth in Canada: a research note, Journal of Comparative Family Studies v. 31. no. 2., Spring 2000, 281–293.

Inántsy-Pap E.: Identitásproblémák a magyar diaszpórában, Regio 1991/4 Lay C., Verkuyten M.: Ethnic identity and its relation to personal self-esteem: a comparison of Canadian-born and foreign-born Chinese adolescents, Journal of Social Psychology vol. 139. no. 3., June 1999., 288–299.

Markus H., Kunda Z. : Stability and malleability of the self-concept, Journal of Personality and Social Psychology, 17, 1–41., 1986.

Mirnics Zs: A szociális tér fogalmi különbségei kisebbségi és többségi mintánál, Üzenet, 1998 ápr.

Moghaddan F., Taylor D.M., Wright, S.C.: Social psychology in cross-cultural