Bevezető gondolatok
2. A Jugoszláv társadalom külső migrációjának szociológiai jellemzése
2.5. Integrálódás az új környezetbe
Azoknak a külföldön élőknek a helyzetét és magatartását vizs-gálva, akik idővel vissza akarnak térni hazájukba, ellentmondó nézetekkel találkozhatunk. Egyesek szerint a vendégmunkások annak az országnak munkásosztályához tartoznak, ahol dolgoz-nak, míg mások szerint a vendégmunkások a saját nemzetük munkásosztályának része. Véleményem szerint az igazság vala-hol a két tézis között van. Ha valaki térben és időben eltávolodik munkahelyétől, mind kevésbé kötődik azokhoz az életkörülmé-nyekhez és munkaszokásokhoz is, amelyeket elhagyott. Ha könnyebben át akarja hidalni a beilleszkedési nehézségeket, ar-ra kell törekednie, hogy mind jobban azonosuljon az új felfogá-sokkal, életkörülményekkel és munkaszokásokkal. A vendég-munkások, hogy elérjék külföldre távozásuk célját, a legracioná-lisabb életvitelre törekszenek, igyekeznek képességeikhez mér-ten maximális teljesítményt nyújtani, és minél többet keresni.
Csaknem elkerülhetetlenül bekapcsolódnak a munkaadó ország szakszervezeti mozgalmába. A befogadó országban élő hazai és külföldről érkező munkavállalók közötti természetes különbségek – kulturális, ideológiai, értékrendbeli és történelmi-generációs el-térések – szembeötlők.26A hazai és „jövevény” munkások közöt-ti kommunikációs nehézségeknek nemcsak nyelvi oka van (ez vi-szonylag könnyen áthidalható); nagyobb gondot okoznak az élet-felfogásbeli különbségek, a más értékrendszer. A bevándorlók legtöbbször faluról vagy kulturális szempontból elmaradott és gazdaságilag fejletlen területről érkeznek. A vendégmunkások többsége külföldön való tartózkodását ideiglenesnek tekinti, és nem tesz különösebb erőfeszítést az új szociális-kulturális szoká-sok elsajátítására. Végső soron a gazdasági okok miatt külföldre távozottakat a befogadó országban több szempontból is
hátrá-26 Tanić, Živan: Ekonomske emigracije: klasno odredjenje i svest, Beograd, Sociologija (XIV), 3/1972. 441–461. old.
nyos megkülönböztetés is éri azzal, hogy nem fogadják el őket az ottani munkásosztály szerves részeként. A helyzetüket nehezíti, hogy az idegenek és a hazaiak a munkaerőpiacon konkurenciát jelentenek egymásnak. Az ellentétek kiéleződnek például hazai dolgozók sztrájkszándéka idején, amikor a külföldieket nem tud-ják rávenni a munkabeszüntetésre, s így az idegenek potenciális sztrájktörők. Az idegen hajlandó rosszabb munkakörülmények között is dolgozni, a kényszerűség mellett például azért is, mert a nehéz munkakörülményeket otthon megszokta – ha egyáltalán volt munkája. Az alacsonyabb szakképzettséget igénylő munká-nak – ha ráadásul még hiányos nyelvismeret is társul hozzá – ter-mészetesen alacsonyabb a bére, s a munkaadók nemigen mél-tányolják a külföldi bérmunkás igyekezetét.
A beilleszkedési nehézségek miatt a külföldiek helybeliektől elkülönülten élnek. Egyes városnegyedek a tömeges bevándor-lás során török, lengyel illetve jugoszláv lakónegyedekké váltak;
klubok, iskolák nyíltak a vendégmunkások gyermekei számára. A lakáskörülmények a bevándorló keresetétől, anyagi helyzetétől függenek. Mivel általában kezdőtőke nélkül érkeznek, egymásra vannak utalva. Lakóhelyi és kulturális bezárkózódásuk előbb-utóbb gettó jellegű lesz – ezzel igyekeznek megőrizni a nemzeti és kulturális identitásukat.
Másrészt viszont kialakul egy viszonylag sikeres kulturális és szociális kommunikáció is a hazai és külföldi munkások között.
Erre elsősorban a fiatal, jól képzett szakembereknek van esé-lyük, korszerű életszemléletük révén, és mert készebbek a válto-zásokhoz való alkalmazkodásra. A műveltebb csoportok tudato-san elfogadják az új magatartásmintákat, és csak legszüksége-sebbnek tartott identitásmegőrző népszokásaikat őrzik meg. Az ünnepekre hazaérkező vendégmunkások körében végzett felmé-rések azt mutatják, hogy az új környezetben nagyon fegyelme-zetten dolgoznak, tudatában vannak osztálybeli és szociális hely-zetüknek, és kevesebbet lázongnak, mint itthon. A magasabb szakképzettségűek és a városból származók könnyebben elfo-gadják az új körülményeket, de távol tartják magukat a befogadó ország politikai és intézményes életétől. Gazdasági kényszerből vállaltak külföldön munkát, tehát a munkahelyen kívül mást
(ki-váltságokat) nem igényelnek. Ha valamire vágynak, akkor az ál-talában a magasabb jövedelem, a jobb munka- és lakáskörülmé-nyek. Az idegenek konfliktusba kerülhetnek a hatalommal és az állami bürokráciával, főképp a tartózkodási és a munkavállalási engedély meghosszabbításakor. A konfliktus azonban a vendég-munkások részéről ritka, mert a bevándorlók tudatában vannak, hogy ha a hazai munkásokkal azonos jogokat és feltételeket kö-vetelnek, veszélyeztetik ott-tartózkodásukat. A konformisták (al-kalmazkodni vágyók) egy másik, kisebb csoportja, amely bármi-lyen munkafeltételekkel beéri, boldog, hogy egyáltalán van mun-kája és keresete, és ezzel tudomásul vette, hogy sorsa a munka-adó kezében van. A vendégmunkások legnagyobb része a har-madik magatartási csoportba tartozik: ők a csüggedésre hajlamo-sak. Mélységesen elégedetlenek ugyan helyzetükkel, de elfogy-tak ambícióik és megcsappant törekvésük, s nem bíznak benne, hogy helyzetük megváltozhat; idegenként rá vannak kényszerít-ve, hogy minden munkát elfogadjanak. Ha elégedetlenségük kri-tikus szakaszba jut, munkaadót változtatnak, vagy a hazatérés gondolatát fontolgatják. Ez magatartás a faluról származó, idő-sebb munkásokra jellemző.
A hazatérőkről nincsenek mindig megbízható adataink, mert a vendégmunkások zöme hosszú ideig kénytelen „két széken ülni”, és várja a változást. 1960–1991 között 44 114 fő tért vissza kül-földről Szerbiába; legtöbbjük (közel 28 000) 1970 óta érkezett.
Vajdaságba 16 815 személy jött vissza külföldről, ebből majdnem tízezren 1971–91 között.
A hazatérés a kilencvenes években jelentősen lelassult. Mint a fentiekből kiderült, a kivándorlás sok szempontból hatással van a magán-, a családi és a társadalmi életre. Magától adódik a kér-dés: mikor rendeződnek már Jugoszlávia gazdasági és szociális körülményei legalább oly mértékben, hogy megfelelő munkaalka-lom és -feltétel mellett az itthoni körülmények elviselhetőbbek le-gyenek – hogy fiatal szakemberek ne kényszerüljenek (esetleg örökre) elhagyni hazájukat.