Mihály fi Akos dr előadása a budai Kath. Körben, márczius 2-án, 1904.
Katholikus irók ós szónokok a jótékonyságról beszélve nem egyszer túlzásba esnek. Azt hangoztatják ugyanis, hogy a jótékonyság a kereszténység talajából nőtt ki, a jótékonyság szellemét Krisztus ültette az emberiség szivébe.
Ez az állítás azonban, bármily tetszetősnek tűnjék fel, határozottan túlzás és tévedés.
A jótékonyság nem a kereszténységből szárma-z o t t ; eszárma-z aszárma-z emberi sszárma-zívből fakadt. Eszárma-z nem specifikusan keresztény erény, hanem emberi erény, melyet lunk az ó-kor nemesebb lelkű pogányainál is, föltalá-lunk az ó-szövetségben a zsidó népnél is, sőt az ó-szö-vetség szent könyvei közül a Tóbiás könyve egyenesen azon czélból íródott, hogy a jótékonyságot aj álja és magasztalja.
Es én mégis, amint a programmban jelezve van, a keresztény jótékonyságról óhajtok beszélni. Mert, habár a jótékonyság nem fakadt egyenesen a keresz-ténység talajáról, mégis a kereszkeresz-ténység adott ennek az emberi szívből fakadó nemes buzdulatnak igazi melegséget, erőt és életet. Oly annyira, hogy a keresz-tény szellem ihlette jótékonyság ugy különbözik az ó-kor jótékonyságától, miként a nemesitett fa gyümölcse különbözik a vadonczétöl, miként a tavaszi nap virág-fakasztó és termékenyítő melege különbözik a téli nap rideg fényétől.
Az ó-kor jótékonysága hasonló volt a mosolygó kis gyermekhez, aki azonban még nem tud járni s csak ide-oda támolyog a gyermekszoba szűk falai között. Krisztus ennek a mosolygó gyermeknek a vállaira két szárnyat illesztett, amelyek erőt adtak neki, hogy átrepüljön minden magaslaton, hogy alá tudjon szállni minden mélységbe, hogy ne ismerje többé a lekötöttség korlátjait, s szállhasson szabadon ahová kedve tartja.
Es ez az angyalszárnyakat nyert mosolygó gyer-mek szárnyainak vidám csattogásával megindult kör-útjára, hogy ahol kétségbeesést talál, oda elvigye a béke olaj ágát, ahol nyomort és szenvedést, oda a vigasz balzsamát, ahol szomorúságot, oda a szeretet fölmelegítő lángját.
8 H a r t m a n , R e p e r t ó r i u m R i t u n m . P a d e r b o r n 1S90. 815—816.1.
I. Félév. 16. sz. RELIGIO. 171 És ez az angyalszárnyakat nyert mosolygó
gyer-mek alászállott és kis kacsóival összatörte arabszolga-bilicseket, melyeket évezredek zsarnoksága kovácsolt millió és millió szerencsétlen számára.
Majd tovarepült, hogy alászálljon a nyomor, a szenvedés minden örvényébe: a szegények kunyhóiba, a börtönök mélyébe, a betegek és haldoklók ágyához, a munkásnegyedek szűk utczáiba ós sötét padláslaká-saiba, hogy szeretetet, vigaszt, reményt vigyen oda is, ahol keserűség, meghasonlás és kétségbeesés ütött tanyát.
És mikor látta, hogy annyi nyomor van a földön, hogy mindezt még angyalszárnyakon repülve sem képes külön-külön megenyhíteni, — megalkotta kis kacsóival a kórházakat, az árvaházakat, a vakok, a süketnémák, az elaggottak, az elbukottak menhelyeit, a bölcsődéket, lelenczházakat, a tápintózeteket, a védö-egyesületeket ós otthonokat, szent-Yincze-egyleteket és szt.-Erszébet-egyleteket, hogy minden veszély ellen védelmet nyújtson a gyengéknek, minden szenvedő vigaszt és szeretetet találjon.
Es ezekben a keresztény jótékonyság csodás épületeiben ütötte fel tanyáját, itt csattogtatja szár-nyait az irgalmas apáczák fehér főkötője alat-t, itt hinti szét szivének túláradó szeretetét, hogy anyja legyen az árvának, barátja a nyomoréknak, segítője a betegnek, vigasztalója a kétségbeesettnek, őrzőangyala a gyengének, mindene mindenkinek.
Sőt ez a két szárny erőt adott ennek a mosolygó gyermeknek, hogy alászálljon azokba az örvényekbe, azokba a mélységekbe is, amelyeket emberi láb még nem érintett, — hogy odamenjen a pestises betegek közé, a bélpoklosok szigeteire s kész legyen megosz-tani velők szörnyű sorsukat, feláldozni magát érettük, csakhogy némi vigaszt és enyhülést csepegtethessen a kétségbeesett szivekbe.
De nézzük meg, m. t. Hölgyeim ós Uraim, ezt a két szárnyat közelebbről, melyekkel az ember szivéből fakadó jótékonyságot Krisztus ruházta fel.
Az egyik szárny Krisztusnak az a tanítása, hogy minden emberben kivétel nélkül felebarátunkat lássuk.
Azt tudták a régiek is, a zsidók is, meg a pogá-nyok is, hogy felebarátjukat szeretni tartoznak s ha bajban van, rajta segíteni. De azt nem tudták, ki az ő felebarátjuk ? A görög a barbárt, a zsidó a gojt, a pogányt, a szabad, az az a rabszolgát, akárhány nép-nél a férfi a nöt nem tekintette felebarátjának. Krisz-tus tanítása uj világot tárt föl az ember lelke előtt:
felebarátunk minden ember kivétel nélkül, a zsidó, a pogány, a sárga, a szerecsen, a beteg, a nyomorék, a koldus, még ellenségünk is.
Felebarátunkat pedig szeretni tartozunk. Tehát ennek a szeretetnek nem szabhat határt a család, a vér-köteléke, a társadalmi osztály, a faj, az ország: — ennek a szeretetnek ki kell terjednie minden emberre kivétel nélkül.
Krisztus a felebarát fogalmának meghatározásá-val, miként az emberszeretetet, ugy a jótékonyságot univerzális magaslatra emelte. Kiemelte ebből a szűk
gyermekszobából, amelyben csak a vérkötelék, legfö-lebb még az ugyanazon társadalmi osztály és faj kor-látai között imbolygott, szárnyat aclott neki, amelylyel átrepülhet az osztály, a faj korlátain és szétáraszt-hatja szeretetének melegét mindenfelé, ahol a nyomor, a szenvedés fagyos alakjai tűnnek szemei elé.
Krisztus a felebarát fogalmának ezen meghatáro-zásával az emberiség legnagyobb jótevő]e lett és az
általa alapított vallás az igazi humanizmus szülőanyja.
Vannak az emberiség történetében egyes föl-fedezések, amelyeknek áldásait és az emberiségre gyakorolt hatásait kellően mérlegelni alig tudjuk.
! Ilyenek a könyvnyomtatás, a gőz, a villany feltalálása.
De bizonyos az, hogy semmi tudomány, művészet, feltalálás nem gyakorolt oly állandó, oly átalakító, oly áldásos hatást az egész emberiségre, mint Krisztus-nak ezen kinyilatkoztatása, hogy az ember felebarát-jának tekintsen minden embert.
Mert ebből sarjadzott ki a szabadság, az egyenlő-ség, a testvériség ; ebből fakadt az európai czivilizá-czió és humanizmus minden áldása, melyeket mind-nyájan élvezünk ugyan, de melyeknek igazi eredetét, szülőanyját oly kevesen ismerik.
M. t. Hölgyeim és Uraim ! ennek a Krisztus adta szárnynak oly nagy az ereje, hogy még a belőle elhullatott, vagy kitépett tollakkal is sok áldásos dol-got lehet mívelni. Amint ezt látjuk a szabadkőműve-seknél ós annyi sok, valóban univerzális jótékonyságot gyakorló zsidónál. Tagadhatatlanul sok jót gyakorolnak a zsidók is, meg a szabadkőművesek is — bár egye-bet ne gyakorolnának ! — állítanak kórházakat, nép-szanatóriumokat, melegedő szobákat, adnak ingjéén kenyeret, ingyen tejet, még czukrot is hozzá, felru-házzák a szegény gyermekeket, tesznek nagy alapít-ványokat a humanisztikus intézetekben. Mindez szép és dicséretes ! De mindez, m. t. Hölgyeim és Uraim, a Krisztus adta szárnyból elhullatott, vagy kitépett toll — ós nem más.
I t t nőttek fel ők a keresztény Európában, amely-nek minden köve, minden intézménye, minden hagyo-mánya, egész czivilizácziója a Krisztus által prokla-mált elven alapszik : az ember felebarátjának tekint-sen minden embert. Az volna megmagyarázhatatlan, sőt természetellenes, ha ennek az elvnek reájuk semmi hatása nem lett volna ! ( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Gyulafehérvár. A Fogarasy-féle katholikus egyetemi alapitvány ügyének tisztázásához. —
A Fogarasy-alapitvány ügyében felmerült eltérő nézetek kiegyenlítése végett, írja a „Közművelődés" ei.
10-ik számában K. P. dr, püspök ur ő méltóságának javaslatára egy háromtagú bizottság jött össze Kolozs-várt 1902. május 14-én, hogy megvizsgálja és megálla-pítsa, vájjon az alapítólevél szelleme szerint az első vagy a másodrendű czél lenne megvalósítandó, esetleg
az alapítványi tőke meddig lenne még gyümölcsözte-tendő az első czél foganatosíthatására ? E bizottság
22-172 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
tagjai voltak a székesegj-házi káptalan részéről Fábián Sándor nagyprépost, a püspöki szentszék részéről Mohay Sándor dr jogtanácsos, az igazgatótanács részéről Farkas Lajos dr tb. előadó.
A hármas-bizottság megállápodását a következő véleményes jelentésben terjesztette ő méltósága elé :
„Méltóságos és Főtisztelendő Gróf Püspök Ur ! Méltóságodnak 3520—901. és 560—902. számok, valamint az erd. róm. kath. státus igazgatótanácsának 1744—901. sz. alatt foglalt megbizásából f. évi május 14-én tartott bizottsági ülésünkben tárgyalás alá vettük a boldogemlékü Foyarasy Mihály erdélyi püspök nagy alapítványának életbeléptetése kérdését és beható tanácskozás alapján egyértelműleg az alább következő megállapodásra jutottunk.
Az alapítványt létesítő oklevél szövegének értel-mére vonatkozólag a méltóságos igazgatótanácsnak 1901. évi április 15-én tartott ülésében hozott és Méltóságoddal 597—901. sz. alatt közölt határozatában, illetőleg előterjesztésében foglalt felfogását bizottságunk indokolásával együtt magáévá teszi.1
Sőt az alapítvány életbeléptetési időpontját megállapító határozmányt még kiterjedettebb értelem-ben veendőnek tartja, a mennyiértelem-ben abban, mint idő-határozásban, az alapítvány elsőrendű czélját korlátozó kényszert egyáltalában nem lát. De ezenkívül az igaz-gatótanács indokai mellett figyelembe veendőnek vél-jük egyházi és iskolai közállapotainknak időközben
beállott lényeges átalakulását, ami most már e nagy alapítványnak Méltóságodnak 1901. év április 8-án 982. sz. a. kelt és az igazgatótanácshoz intézett nagy-becsű átiratában foglalt javaslata értelmében felhasz-nálhatását csaknem azt mondhatnók, egészen kizárja.2
Ugyanis egyházmegyénk parókiáinak az alapít-vány létesítésekor az alapító szemei előtt lebegett szegényes állapota, a kongruának a főpásztori bőkezű-ség és állami segélyezés által történt rendezése követ-keztében, h a n e m is teljesen megnyugtatólag, mégis ösz-szehasolíthatatlan módon javult, és csak talán a státus-gyű-léstől elfogadott, de fájdalom még mindig felsőbb helyen heverő közadózási rendszerünk életbeléptetésére volna szükség, hogy kisebb egyházközségeink részéről az
1 E z e l ő t e r j e s z t é s b e n az i g a z g a t ó t a n á c s k i j e l e n t i , h o g y az a l a p í t v á n y fő- é s e l s ő r e n d ű c z é l j á t ó l v a l ó e l t é r é s h e z h o z z á n e m j á r u l h a t , m i v e l a z o k n a k az o k o k n a k f e n n f o r g á s á t , m e l y e k a fő-é s e l s ő r e n d ű czfő-éltól v a l ó e l t fő-é r fő-é s t az a l a p í t ó l e v fő-é l V. s z a k a s z a é r t e l m é b e n m e g e n g e d n é k , v a g y i n d o k o l h a t ó v á t e n n é k , s e h o l s e m t a l á l j a . É p p e n a z é r t t e k i n t e t t e l a k a m a t j ö v e d e l e m t e k i n t é l y e s f e l s z a p o r o d á s á r a , kéri ő M é l t ó s á g á t , h o g y m é l t ó z t a s s é k a f ő i s k o l a f e l á l l í t á s á t h a l a d é k t a l a n u l t a n á c s k o z á s t á r g y á v á t e n n i , és meg-á l l a p í t a n i : n e m v o l n a - e c z é l r a v e z e t ő e g y e l ő r e c s a k a t h e o l o g i a i é s e h h e z l e g k ö z e l e b b álló b ö l c s é s z e t i t a k u l t á s o k f e l á l l í t á s á t t e r v b e v e n n i . K. P.
2 A 982—19C1. sz. a. é r t e s í t i ő M é l t ó s á g a az i g a z g a t ó t a n á -c s o t , h o g y a p a p n e v e l ő - i n t é z e t m o s t a n i ó d o n és -c z é l s z e r ü t l e n é p ü l e t e h e l y e t t egy u j , a j e l e n k o r k i v á n a l m a i n a k és az e g y h á z -m e g y e i g é n y e i n e k -m e g f e l ő i n t é z e t i h á z é p í t é s é n e k e l o í á z h a t l a n s z ü k s é g e állván be, e g y h á z i t a n á c s a m e g h a l l g a t á s á v a l , a b b a n á l l a p o d o t t m e g , h o g y az u j p a p n e v e l ő - i n t é z e t l é t e s í t é s é r e a a F o g a r a s y f é l e L y c e u m A c a d e m i c u m a l a p j ö v e d e l m é t s z á n d é -k o z i -k i g é n y b e venni. K. P.
anyagiak szűkes forrásai felől hallható panaszok is orvoslást nyernének.
Még gyökeresebben javult kath. középiskoláink helyzete, az állami segélyezés rendszerére történt át-térés következtében, tanáraink fizetése nagyobb rész-ben immár az állam hasonló iskoláinak tanári javadal-mazásával, nyugdíjigényeivel egyenlősíthetvén.3 Ug3r, hogy felsegélyezésre szorultaknak már csak népisko-láink mutatkoznak. Jól ismerjük ezeknek a katholikus hitélet és közerkölcsiség tekintetében elsőrendű, nagy horderejét; s nem is tudnánk sanyarú jelenünk bajai-nak szanálására több reményt n y ú j t ó módot gondolni, a népiskolák színvonalának átgondolt rendszer szerint fokozatos emelésénél. Ámde erre az alapítvány jöve-delme felette szűkös segélyt nyújtana. Másfelől köz-tudomású dolog, hogy a népiskolák mielőbbi államosí-tásában az uralkodó politikai felfogás, a magyar állam-eszme megerősödésének követelményét szemléli, a mi a napról-napra mindig sűrűbben felmerülő jelenségek-ből következtetve, bizonnyal keresztül is töri a mutat-kozó akadályokat.
Hisszük, hogy ha az megtörté-nend, a jövö nem-zedék valláserkölcsi nevelése veszélyeztetve nem lesz.
Hiszen már csak erdélyi egyházmegyénk önkormán}7 -zati szervezetében is elég erőt kell látnunk a netalán ellenséges velleitások viszautasítására. De mindamellett végzetes vakság volna nem látni, hogy azután külö-nösen, ha az államkormányzati befolyás valami módon még középiskoláink felett is túlsúlyra jutna, az egyet-len közmivelődési erőtényezőnk, melylyel a napi áram-latokkal szemben hitéleti egyensúlyunkat fenntartani képesek leszünk, már csak a katholikus főiskola marad, mint olyan, melyben a törvény biztosította tanítási szabadság lelkiismereti meggyőződésünket is a leg-hathatósabban fogja megoltalmazni, hacsak e szabad-sággal élni tudand. Vagy, ha jelen helyzetünk aggodal-mat keltő jelenségeinek gyökeréig hatolunk, vájjon nem ott fogunk-e megállani, hogy az erőteljesebb élet fellendülését késleltető ok, a vezérlő elemek számának fogyatékosságának számában rejlik?
Hiú illúzió, hogy őszinte és intenzivebb hittől áthatott közélet, a művelődés mai minősége és tápláló forrásai közepette más erőeszközökkel, mint a melyek abból is táplálkoznak, a nép legszélesebb rétegeiben állandósulhatna. Nincs semmi, a mi az érzület fenkölt-ségét, az értelem világosságát annyira feltételezné»
mint éppen az élő hit. A lelkipásztorkodás, közép- és elemi iskolázás termékenyítő forrása éppen azért, nem az alantos, hanem a felsőbb rétegekben keresendő.
Igy tudta és érezte ezt Fogarasy püspök is, ki egyház-megyéjének sajátos vallási, faji ós közművelődési hely-zetét bizonnyal legjobban ismerte, s a ki elhatározásá-ban a közvetlen nyomorúságot ismerők jószándékú rábeszélése messzelátásban meg nem ingathatott.
A fennebbi okoknál fogva igazgatótanácsunknak többször emiitett előterjesztésében feltett azon kérdésre :
„nem volna-e czélravezető egyelőre csak a theologia és
3 F á j d a l o m , d e e g y e t l e n k ö z é p i s k o l á n k b a n s i n c s u g y . Szert.
I. Félév. 22. sz. RELIGIO. 173 ehhez legközelebb álló bölcseleti fakultások, esetleg
tanárképző felállítását tervbe venni", határozottan j e n -nel felelünk, illetőleg javasoljuk a főiskola felállításá-nak ilyen alakban kezdeményezését, legfeljebb azon megszorítás lehetőségével, hogy a mennyiben az alapít-ványi vagyon kamatjövedelme a bölcseleti tanszéknek megfelelő dotáczióját még ez idejüleg meg nem bírná, szorítkozzunk csak a theologiára, mi a papnöveldével kapcsolatos hasonló irányú tanszékek belevonásával minden nehézség nélkül keresztülvihető lesz.
És itt mindjárt kijelentjük, hogy bizottságunk a nagy alapító czéljától eltérést abban nem látna, ha a theologiai fakultás közvetlen rendeltetésére való te-kintettel az alapítványi kamatjövedelem egy hányad része a papnövelde kiépítésére illetőleg kibővítésére fordíttatnék ; mivel a papnövelde rendeltetésénél fogva a theologiai fakultással természetes szervezeti kapcso-latban fog maradni és mert amint említők, a befekte-tés fejében, a papnöveldével most kapcsolatos tanszé-keknek fakultásiakká átalakításában, elég kielégítést nyer end.
Ily módon azután nemcsak a nagy alapító ren-delkezéseinek fogunk lényegében eleget tenni, hanem egyúttal elősegítjük közönséges anyaszentegyházunk egyik kiváló törekvését is, hogy a hit világosságával a tudományos meggyőződés is világosodjék.
Méltóságod bölcsen tudja, hogy a legújabb idők tudományos áramlatában a theologiai tudomány is mélyebb járású változások u t j á n halad, melyeknek, ha nem is egészen megfelelő, de már megszokott össze-foglaló megjelölése: a theologiának az ú j műveltség vívmányaival összhangzásba hozatala. A miáltal a tizenkilenczedik század kétségbe nem vonható tudo-mányos eredményei a theologiai műveltségre nézve is értékesebbekké lesznek. Az ellentétek hamis látszata lassankint eloszlik, a kételkedővé lett emberi értelem nyugvópontjára jut. A minek már is legbiztatóbb jelensége, az isteni tudomány igazságainak
napról-napra sűrűbb felmerülése és hathatós védelmezése az eddigi attól külön tartott vizsgálódások körében. Az egyház u. n. világi értelmiségének ezen haladásával pedig a mi szűkebb hazánk papságának annál inkább kell lépést tartania, mert sajátos önkormányzati szer-vezetünk az együttműködést szorosabbá és egysége-sebbé tette, a hol tehát az óhajtott egyértelműség az érzület és gondolkodási alapok egyenletességénél fogva legbiztosabban fog elérhető lenni.
Nem akarjuk semmiképpen kisebbíteni az eddigi papnöveldei rendszer által elért eredmények értékét.
De hisszük, hogy Méltóságod osztja azon meggyőző-désünket, hogy a világba kilépő i f j ú pap egészen más-ként fogja szent hivatását betölteni, ha erkölcsi és értelmi érettsége a főiskola vizsgálódásai ós módszere rostáján szűrődik le, élete és példája hathatósabban fogja a lelkeket meggyőzni arról, hogy eszményi javak birhatása csak azokra nézve kilátás, akik koruk igazi műveltségének becsületes munkásaiul szegődnek.
A megtisztelő bizalomért köszönetet mondva, mély tiszteletünk nyilvánításával maradunk Méltóságodnak
Kolozsvárt, 1902. május 14-én legalázatosabb szolgái Fábián Sándor s. k., Dr Mohay Sándor s. k., Dr Farkas Lajos s. k.u
Mint a javaslatból kitűnik, két kérdést tisztázott a bizottság ; először határozott állást foglalt az alapít-vány főczélja mellett, másodszor az egyetem fakultá-sainak felállításánál megállapította a sorrendet. E javas-lathoz úgy Püspök úr ő méltósága 3400—902., mint az igazgatótanács 1230—902. sz. alatt elvileg hozzájárult és azt magáévá tette.
Ezek után a Fogarasy püspök alapítványának hováforditásáról vitatkozni csak akadémikus jellegű lehet, de annak az ügy érdemére nézve semminemű kihatása nincs. Elvi megállapodások történtek, elvi határozatok hozattak, melyeket egyszerűen mellőzni nem lehet. A javaslatban foglaltak alapján a szükséges előkészületek már is folyamatban vannak ; a kiküldött 12-es bizottság, mint a ,,Közművelődés" olvasói előtt ismeretes, a theologiai, bölcsészeti és ujabban a jogi karok felállítására nézve a személyi és dologi szükség-letek felől már több ízben tanácskozott és részletes tervezetet készített. Tehát oly tényekkel állunk szem-ben, a melyeket figyelmen kivül hagyni nem lehet.
K. P. dr.
Kalocsa. Főpásztori körlevél vde meditatione mortis (t ad candem praeparatione. — (Vége.)
Sed quid jam de tempore dicam, quando gravis corporis infirmitas mortem prae foribus esse annuntiat?
Sit tunc prima cura nostra : Dominum cum amore suscipere.
Omnia congrue disponamus, ut sacrum viaticum tem-pestive et magno cum honore ad nos deferatur, atque Jesum eucharisticum, unicum sacerdotis solatium, animo contrito reverentissime suscipimus. Neque decet sacer-dotes infirmos Sanctissimo semel nonnisi reûci Sa-cramento.
Haud tamen omnes felices ita erimus ut sacra-mentis provisi diem supremum obeamus. Inscrutabili judicio Dei fit, ut sacerdotes non pauci inveniantur, qui repentina morte décédant. Sane in archidioecesi nostra, ex quo ipse eius gubernacula teneo, e 80 sacer-dotibus qui mortui sunt, 17 inveniuntur qui subitanea morte obierunt. Nec tamen desperandum est. Non enim ut a subitanea, sed ut a subitanea et improvisa morte liberet nos Deus, orandum docet ecclesia. Itaque ad repentinam quoque — si Deo ita placuerit — mor-tem nosmet praeparemus. Quem in finem studeamus in actu perfectae contritionis eliciendo facilem quendam promptitudinem nobis comparare, ut in tremendo illo prorsusque ignoto ictu oculi, si per misericordiam Dei licuerit, contritionem certius elicere valeamus.
Adventante vero inter aegritudinis molestias tre-menda illa hora, spem nostram atque consolationem e pio aspectu amorosisque osculis Crucifixi hauriamus.
„Nihil enim tarn ad mortem amarum, — in quit S.
Augustinus — quod morte Christi non s a n e t u ru 1
Quoniam vero nescimus, an non in extremis illis mens sensusque nostri sie deficiant, ut nihil plane cogitare valeamus : expedit misericordiam Dei piis
1 Manuale c. 22.
174 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
amplexibus Crucifixi nun, pro tunc impetrare. Id autem valde bene fit ea oratione, quae nuperrime a Sanctis-simo Domino Pio P P . X. indulgentiis ditata, heic infra sub nro 1265. publicatur. Meretur utique grandis illa hora omnem nostram piam sollicitamque praeparati-onem.
Restât, ut quaedam etiam de condendis testamentis commemorem. Testamentum conficere naturâ suâ qua-edam eaque insignis est ad mortem praeparatio. „Dis-pone domui tuae, quia morieris tu, et non vives." 2 E t utinam testamenta hunc, quem debent, ad mortem praeparationis characterem nunquam non prae se fer-rent Sed proh dolor, non desunt testamenta sacerdo-tum, qui sunt quidem praeparatio quaedam ad mortem, sed haud ad bonam. Sunt legentibus scandalum, igni-bus infernaliigni-bus incentivum. Eorum scilicet, qui indi-gnissimam aliquam personam constituunt haeredem, ultima hac sua dispositione evidentur demonstrantes, se dum viverent, turpi necessitudine, de qua suspecti quoque fuerunt, révéra irretitos fuisse. Parcite mihi, Venerabiles Fratres Filiique in Christo Dilectissimi, non ita loquor quasi aërem verberans ; sed huiusmodi turpia testamenta non semel vidimus. 0 utinam dum testamentum scribebant, prae oculis habuissent judicem ab eis interrogantem : „et quae parasti cuius erunt'?-' Quae ex bonis beneficialibus superflua remanent, sunt utique peculium Christi, alimenta pauperum, ut cano-nes passim appellant ; et tarnen quorumdam sacerdotum ultima voluntate — cujus e r u n t ? . . . Respondere con-gruo vocabulo pudet. Ita nimirum Christi haereditas vertitur in pretium turpitudinis, patrimonium pauperum defraudatur.
Sunt alia sacerdotum testamenta, non ita quidem scandalosa, haud tarnen congrua canonibus ; eorum scilicet, qui bona beneficialia in alios praeterquam in pios usus convertunt. J a m quaenam ex multis tem-porum nostrorum indigentiis magis prae ceteris suble-vandae sint, quivis ipse quum libere eligere valeat, pro lubitu seu conscientiâ decernat. J u v a t tarnen fines pios, quibus haereditatem vel legata relinquere convenit, pro juvanda memoria heic in quatuor classes divisos enume-rare, ut s u n t : a) Fines locales: fabrica ecclesiae, paupe-res, scholae catholicae, instituta catholica educandae juventutis, sodalitates catholicae operibus
Sunt alia sacerdotum testamenta, non ita quidem scandalosa, haud tarnen congrua canonibus ; eorum scilicet, qui bona beneficialia in alios praeterquam in pios usus convertunt. J a m quaenam ex multis tem-porum nostrorum indigentiis magis prae ceteris suble-vandae sint, quivis ipse quum libere eligere valeat, pro lubitu seu conscientiâ decernat. J u v a t tarnen fines pios, quibus haereditatem vel legata relinquere convenit, pro juvanda memoria heic in quatuor classes divisos enume-rare, ut s u n t : a) Fines locales: fabrica ecclesiae, paupe-res, scholae catholicae, instituta catholica educandae juventutis, sodalitates catholicae operibus