DECRETUM
A U R E L I A N E N .
V e n e r a b i l i s S e r v a e D e i
1 0 A N N A E D'ARC
V i r g i n i s vulgo (lictae
P U E L L A E A U R E L I A N E N . SUPER DUBIO
vAn constet de virtutibus theologalibus Fide, Spe, Caritate in Deum et in proximum, ac de cardinalibus Prudentia, Iustitia, Fortitudine, Temperantia earumque adnexis in gradu lieroico in cisu et ad efectum de quo agituru.
Dei Sapientiae. quae ludit in orbe terrarum, piacúit saeculo XV. excitare virili pectore virginem, quae Deboris, Iaëlis, Iudith aemulata virtutem. verius ac proprius praeconium sibi vindicaret rarae mulieris, quale in sacris Litteris legitur: raccinxit Fortitudine lumbos suos, roboravit bracliium suum : — mamim suam misit ad FortiaDecuit autem eo prodigio donari gentem et nominis amplitudine et rei militaris gloria nobilissimam, ut, quemadmodum haec olim salutem ac dignitatem suam acceptam referre debuit Aurelianensi Puellae, sic in praesenti tempestate turbulentissima.
dona pacis ac iustitiae ab eadem sperare discat, cui liodie faustissimis auspiciis, heroicarum virtutum glóriám Ecclesia decernit.
Yen. Dei Serva 10ANNA D'ARC, in pago Domremy prope Valliscolorem, ad Campaniae et Lotliaringiae fines, VIII. I d . Ianuar. anno MCCCCXII édita est
piissimis parentibus atque in humili fortuna constitutis.
Adolescentula domesticis curis intenta, saepe etiam paterno custodiendo gregi, delituit in Deo, vacans orationi plurimum in sui oppidi templo. Singulari quoque in proximos caritate ílagrans invisebat aegrotos, afílictos relevabat, aliorum necessitatibus tanta liberali-tate occurrebat, u t aliquando suo se lecto privaret, ne fessis itinere quietis copia deesset. Hoc umbratilis vitae genus retinuit usque ad annum aetatis suae XVIII.
Erant eo tempore G-alliae res inclinatae maxime, ob exturbatum avito regno Carolum VII eumdemque coactum ad sui principatus australes partes confugere.
Ubi, pressus ab Anglis, Britanis, Burgundionibus, imminutis eius exiguis copiis, locisque munitis h u e illuc expugnatis, vix regium retinebat nomen. Iam que Aurelianorum ad moenia totius impetus belli constiterat, eamque urben Angli sperabant ianuam fore, qua effracta et révulsa, tota sibi ad victoriam Gallia pateret.
Extrema in hac fortuna belli, cum iam vel accer-rimos duces animus consiliumqe deficeret, constitit reipublicae salus in foemina. Huic, ante annos quatuor, obiecta p e r quietem fuerat Michaëlis Archangeli species cum caelestium aligerum ingenti multitudine, voxque audita principis aethereae militiae praecipientis u t Aurelianam ad urbem properaret duceretque Carolum regem Rh émis consecrandum. Obstupuit primo puella ; sed iteratis diu visis ac vocibus, adiectisque deinde caelesti Duci sanctis virginibus Catharina et Margarita, divinis monitis audientem se praebuit, suamque Deo virginitatem, quasi obedientiae pignus, devovit. Ac multum quidem earn exercuit arcani celandi prudentia j multum postea res comperta parentibus. Quibus omnibus tandem aliquando superatis, ab avunculo, sic ipsa flagitante, Valliscolorem, ad Robertum de Baud-ricourt praefectum deducta est. Hie primum risu excepit puellae consilia ; inde secum reputare, mox diem ex die ducere ; ad ultimum, omni abrupta mora, armis indutam cum equis et militum comitatu iussit coram rege se sistere. Quem cum Ven. Ioanna conve-nisset eique ad aurem secreta quaedam revelasset, praeter ipsum nota nemini, facta ill i potestate, cum exercitu Aurelias profecta est.
Urbem ingressa, atque impetu terribili hostes insecuta, ohsidionis opera singula deiecit, perruptisque munitionibus, vexillum sustulit suum. Pari prodigio aliis oppidis liberatis, nutantem Carolum impulit, u t regia consecratione Rhemis inungeretur.
His, quae Deus illi mandaverat, funeta plus quam viriliter, iustitiae humanae indignam mercedem haud minori virtute constantiaque túlit. Capta enim in eruptione quadam a Burgundionibus, iniqua proditione venumdata est Anglis animum expleturis nece virginis crudelissima. Rothomagum delata raptaque in ius, nullius fuit eriminationis expers, excepta morum casti-tate. Acta tandem per corruptissimos iudices causa, innocens virgo damnata est poena combustionis, quam fortiter subiit die X X X mensis Maii anno MCCCCXXXI, oculis in Christi Crucem defixis, efíusis precibus
I. Félév. 7. sz. RELIGIO. 58 fervidissimis et implorata venia pro suae mortis
auc-toribus coram populo confertissimo.
Anno ab eius interitu quarto et vicesimo, auc-tore Callisto III P. M., qui Rhemensi episcopo aliisque negotium dedit totius causae denuo cognoscendae, res antea iudicata, rescissa est, et redintegrata fama Yen. Dei Servae, cuius de innocentia vix erat apud quem quam dubitatio. In dies autem crescente rumore sanctitatis ac prodigiorum, quibus Deus visus est illustrare velle demortuam, a viris ex omni gente, praesertim gallica, praeclarissimis, admotae sunt preces Apostolicae Sedi, ut, quemadmodum olim a Christi Yicario vindicata puellae fuisset integritás, ita ab ipso sententia prodiret, qua caelitum honores eidem adsererentur. Itaque, multis collectis testimoniis ex Aurelianensi, Yirdunensi ac S. Deodati dioecesibus, iisque ad SS. Rituum Congregationem delatis, intro-ductionem Causae signandam esse declaratum est a Sanctissimo D. N. Leone P P . X I I I fel. rec. die 27 mensis Ianuarii anno MDCCCNCIV. Secuti sunt Apostoliéi processus ; quorum validitate comprobata, de virtutum gradu heroico Ven. Servae Dei disceptatum est apud SS. Rituum Congregationem, primum in antepraeparatorio Conventu in aedibus bo. me. E m m i Cardinalis Lucidi Mariae Parocchi decimo sexto calendas Ianuarii anno MDCCCCI; secundo in prae-paratoriis Comitiis ad Vaticanum, decimo sexto calen-das Apriles anno mox praeterito ; denique ibidem in coetu universo coram Sanctissimo D. N. Pio P P . X . habito decimo quinto calendas Decembris eiusdem anni. Ubi, cum a Rmmo Cardinali Dominico Ferrata Causae Relatore, dubium fuisset propositum : „ An constet de virtutibus theologcilibus Fide, Spe. Caritate in Deum ei in proximum, ac de cardinalibus Prudentia, Ius-titia, Fortitudine, Temperantia earumque adnexis Ven.
Servae Dei IOANNAE D'ARC in gradu heroico, in casu et ad ejfectumde quo agituru, Rmmi Cardinales SS. Ritibus praepositi et Patres Consultores, singuli suam protulere sententiam. Quibus suffragiis perpensis, Sanctissimus Dominus Pius P P . X a supremo edendo iudicio in praesens abstinuit, adstantes hortatus, ut in re tarn gravi divinum lumen expostularent.
Hodierno vero die Deo Servatori sacro Se genti-bus manifestanti per stellam, qui dies idem natalis fuit Ven. Servae Dei IOANNAE, futurae olim quasi flam-mae coruscantis et in terrestri et in caelesti Hierasalem, Idem SSmmus Dominus, Sacro religiosissime peracto, nobiliorem hanc Vaticanam aulam ingressus et pontiiicio solio assidens, Rmmos Cardinales accersivit Seraphinum Cretoni S. R. Congregationi Praefectum et Dominicum Ferrata Causae Relatorem ; item R. P . D. Alexandrum Verde S. Fidei Promotorem et me infrascriptum Secretarium, iisque praesentibus solemniter edixit:
vita constare de virtutibus theologalibus Fide. Spe, Caritate in Deum et in proximum, ac de cardinalibus Prudentia, Tustitta, Fortitudine, Temperantia earumque adnexis Ven.
Servae Dei IOANNAE D'ARC in gradu heroico, in casu et ad effectum de quo agitur, ut procedi possit ad ulteriora, hoc est ad quatuor miracidorum discussionemu.
Hoc autem Decretum in vulgus edi et in acta SS. Rituum Congregationis referri iussit VIII Idus Ianuarias, anno MDCCCCIV.
S E R A P H I N U S Card. CRETONI, S. Ii. C. Praefectus.
L. f S.
f D I O M E D E S PANICI, Archiep. Laodicen., S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan. 21. X. Pius pápa allocutiója a ma-gyar vértanúk és Jeanne d'Arc szentekké avatása ügyében.—
Abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt a Magyar-országra és FrancziaMagyar-országra nézve örökbecsű pápai beszédet hű magyar forditásban teljes szövegében itt e helyen közölhetjük, hogy az ügy halasztást ne szen-vedjen.
„Tiszteletünk és nagy csodálatunk, melylyel tiszte-lendő Körösi Márk, Pongrácz István és G-rodecz Menyhért erényei, valamint tisztdő d'Arc J o h a n n a erényei iránt is viseltetünk, világosan kitűnik azokból a határozatok-ból, melyeket imént kihirdettünk.
A mi a vértanúk érdemeit illeti, nincs nyelv, mely sz. Ambrusnak következő nyilatkozatát felülmúlhatná :
„Mikor vértanuknak nevezem őket, eleget tettem dicsé-retökre. A vértanúság ugyanis, valóban, az életszent-ség minden tulajdonságát, a léleknek fenéletszent-séges tiszta-ságát és épségét, teljesen magába foglalja". Igen nagy élvezettel örvendünk tehát, a közjó érdekében, e három vértanú ügyében elért sikereknek. Vajha Magyar-ország nagy hithűségü fiai is örvendezzenek, a kik élénken óhajtottak honfitársaik köréből védőszenteket és hőn szerető oHalmazokat nyerni, s a kik most el-dicsekedhetnek elmélkedve szent Jeromos következő szavai felett: „A nemzetek bátorsága a vértanúk diada-lában nyilvánul." És a mig vágyaikkal várva-várják az egyház legfőbb Ítéletét, legyen gondjuk róla, hogy vértanúiknak erényeit hitöknek állhatatos megvallásá-val utánozzák. A tisztelendő Jézus-társaságának fiai is szintén örvendjenek a testvéreiket ért u j tiszte-letnek, akik nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is az ő hőn szeretett édes anyjuknak, a társa-ságnak, jól megérdemelt dicsőséget szereznek, oly dicsőséget, melynek idő nem fogja látni végét. A Col-legium germanico-hungaricum növendékei szintén buzgó imákkal ostromolják a mindenható Istent, hogy Körösi Márkot mennél előbb boldog védőszentjeik sorában üd-vözölhessék, és az ő oltalma alatt elérhessék azt a czélt, mely vágyaiknak hő tárgya.
Másik tárgya örömünknek tisztelendő d'Arc Johanna ügye, ki mint alázatos és egyszerű leánj-zó, alacsony sorsa daczára, az igaz vallásban való odaadó buzgóságával a legfényesebb erényeket gyakorolta s kora és állapota fölé magasan kiemelkedve élete feláldo-zásának magaslatára emelkedett fel, szóval, minden tekintetben oly kiváló lélekké növekedett, a kiben mintegy u j csillag támadt nemcsak Francziaország, de az egész Anyaszentegyház beragyogására. Örvendez-zünk mindnyájan, mert d'Arc Johanna életében van
r
I
54 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
miből éleszteni reményünk lángját, van miből bizo-nyítékot meríteni az iránt, liogy az isteni Gondviselés segítségében soha hiányt nem szenvedünk, abban a segítségben, melyet éppen annál nagyobb irgalommal küld segítségünkre akkor, midőn a dolgok a remény-vesztésre legtöbb okot látszanak szolgáltatni.
Örvendezzünk valóban, mert a franczia nép, mely annyi nemes tettet vitt véghez, mely oly messzire hordta szét jótéteményeit, mely oly nagy apostoli munkákat végzett és annyi barbár nemzetet vezetett a hit világába és a műveltségbe, világosan láthatja tisztelendő d'Arc Johanna erényeinek és vállalkozásai-nak emlékében azt, hogy miben áll az ő főfő dicsősége, az ő legfőbb java, a mire neki legnagyobb szüksége van, t. i. hogy ragaszkodjék a kath. valláshoz, tisztelje ennek szent jellegét, védje jogait és szabadságát. É s habár, sajnos, e tekintetben sok kívánni való van most, mindazonáltal kívánjuk, hogy a francziák, fiaink, kik nekünk igen kedvesek, örvendezzenek ez alkalommal.
Mert valóban, mindenféle szerencsétlenségtől elhal-mozva tisztelendő Johannánál u j támaszt fognak találni; az Ő közbenjárására az isteni irgalom jótéte-ményei bizonyosan annál bővebben fognak kiáradni erre a népre. Mindenek fölött pedig azt tanulják meg a francziák, hogy a mennyei dicsőséget csak nagy küzdelmek, megpróbáltatások s az élet feláldozása árán lehet megnyerni.
Eme gondolatok élesztik és bátorítják abbeli re-ményünket, hogy tekintettel kiváló erényeikre, melyek a fent megnevezett tisztelendő lelkeknek kiváló jutal-mat biztosítottak a győzelmes egyház kebelében, meg fog nyílni előttük nemsokára az ut a legfőbb tiszteletre a küzdő egyházban is.
Kívánjuk, hogy e nagyon kívánatos eseménynek záloga legyen az apostoli áldás, melyet szivünk mélyé-ből adunk mindenekre, a. kik itt jelen vannak."
Nagyvárad. Főpásztori körlevél. —
A szives üdvözletekből, Tisztelendő Testvéreim, melyekkel engem e napokban egyházmegyénk minden részéből felkerestetek, hálás szívvel vettem tudomásul, hogy az évfordulat alkalmából rólam buzgó imáitokban emlékeztetek meg és gyöngeségem támogatására Isten segítő malasztjáért esedeztetek.
Főpásztori szivem szeretetének fokozott benső-ségével emlékeztem meg én is az Ur oltáránál híveink-ről s első sorban rólatok, kedves Testvéreim és Fiaim, azon a napon, mely a földi élet mulandóságára figyel-meztet, de melynek az egyház szent évkörében az örökkévalóság fényét kölcsönzi annak emlékezete, hogy az isteni Megváltó e napon, születése nyolczad-napján, vette fel az imádandó Jézus nevet, mely
min-den név fölött vagyon, s melyhez, mint megváltásunk zálogához, kötve van a biztató ígéret : Amit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Jézus drága nevében tehát hálát adok Istennek, minden tirólatok való emlékezetben, minden imádságomban mindnyájatokért örömmel könyörögvén, hogy tartson meg kegyelmében, kiket nekem adott, távoztasson el tőletek
minden rosszat és árassza reátok lelki s testi áldásai-nak kincseit.
Szorongó érzelmek közt léptük át az uj év küszö-bét ; nem tudjuk, mit hoz a jövő, s aggodalmas szívvel fohászkodunk a Mindentudóhoz a koronás latnokkal : Te vagy a mi Istenünk, kezeidben a mi sorsunk.
Mi csak azt tudjuk, hogy Jézuson kívül nincs másban senkiben üdvösség, mert nem is adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben nekünk üdvözülnünk kellene.
Jól kezdjük tehát az uj évet, kedves Testvéreim és Fiaim, ha azt Jézus nevében kezdjük s nyugodt szívvel várhatjuk a jövőt, ha az Apostol buzdítása szerint lelkünkben és elménkben magunk is megujulva feddhetlen életünk példájával és lelkes feláldozással Krisztusban mindeneket megújítani, Krisztus tanával a szivekbe fényt árasztva, híveink örök boldodságát s ezzel együtt földi üdvét, az egyház dicsőségét s ezzel együtt a haza javát, mely Krisztus tanával szorosan összefügg, hivatásunk körében mindenképen előmozdítani és biztosítani igyekszünk.
Erre int minket a komoly idő s erre figyelmez-tetnek a vészjósló tünetek, melyek hazánkban is nagy bajok és veszedelmek közelségét jelzik- Kétséget nem szenved ugyanis, hogy a szellemi irány, mely régóta azon czélt követi, hogy az emberi társadalmat a meg-váltás áldásaitól megfossza s képéről a fenség és nemesség jellegét, melyet maga Krisztus nyomott rá>
letörölje, utat nyitott a gonosz vágyak és féktelen szenvedélyek kitörésének, melyek a vallás isteni tekin-télyének lerontása után minden egyéb tekintély leron-tására s az egész társadalmi rend felforgaleron-tására törnek.
A fenyegető komoly bajok és veszélyek súlyos aggodalmakkal töltik el a sziveket, s a hivő lelkek a megrendült emberi tekintély s társadalmi béke helyre-állítását Krisztus vallásától, a keresztény szellem fel-újításától várják. Es méltán, kedves Testvéreim.
Krisztus vallása, melyet a lelkek üdvözítésére ho-zott le mennyből a Megváltó, a benne munkálkodó isteni erő hatásánál fogva, melyet az emberi szivre s az emberi társadalom összes viszonyaira gyakorol, egyszersmind a haza üdvének és békéjének is tökéletes, legszilárdabb alapja. Krisztus vallása fejtette ki a lel-kekben a csodálatos erényeket, melyek a jó honpolgár kellékei. Az oltotta be a népek szivébe a valódi haza-fiságot s a keresztény erény fenségével ruházta fel a hazához és királyhoz való rendületlen hűséget. Az erő-síti és védi meg mennyei tekintélylyel a földi tekin-télyt, mely szentesítését csak a földi haszonban s a földi büntetéstől való félelemben b i r j a ; s midőn a földi hatalom forrását Istenre vezeti vissza, ezzel, a mint egyrészről a hatalom lelkiismeretes kezelését szabá-lyozza, másrészről az emberi törvénynek szilárdabb alapot vet s hívebb engedelmességet biztosít, ép ugy parancsolva az Isten iránti tiszteletet és félelmet, mint a törvényes hatalom iránt való alárendeltséget és en-gedelmességet.
Azért irja a nemzetek Apostola: minden lélek en-gedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak ; mert
nincs-I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 55 hatalmasság, ha nem csak Istentől; s azért inti az
Apos-tolok fejedelme a keresztényeket annyi bensőséggel : Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
Mint az üdvösség isteni intézményének szolgái s a tisztelet nagy iskolájának tanitványai, a Krisztus által sugalt ezen fensőbb tekinteteknek hódolva fogjá-tok Ti mindnyájan, Tisztelendő Testvéreim, velem együtt az u j évben is vallási és hazafias kötelességei-ket teljesíteni ; s az Apostol intelme szerint jó akarat-tal szolgálván, mint az Urnák és nem mint embereknek, bizonyára semmit sem fogtok elmulasztani, ami alkal-mas arra, hogy Krisztus vallása a hivek seregében a honpolgári kötelességek küzdőterén is tisztán meg-őriztessék, az evangeliumi fegyelem' az életben, az erkölcsökben fenntartassék, s terjedjen a földön az Isten országa, mely az apostol szavai szerint : igazság,
béke és öröm.
Jézus vallásának védelmében az egyház és haza nagy és szent érdekei követelik fáradhatatlan munkáto-kat az újévben is. Az ő imádandó neve legyen tehát a veszedelmek nehéz óráiban erősségtek, az igazságért vivott küzdelmekben fegyveretek, az élet háborgó ten-gerén biztos menedéktek. Az ő nevét dicsérje elmétek
minden gondolata, szivetek minden érzése, az egyház és haza üdvének szentelt éltetek minden törekvése, hogy dicsőíttessék a mi Urunk Jésus Krisztus neve tibenne-tek s Ti is Őbenne, a mi Istenünknek és az Ur Jézus Krisztusnak kegyelméből.
Nagyvárad, 1904. Vízkereszt ünnepén.
Pál, püspök.
München. Harcz a müncheni egyetem hittudományi karának egy tanszékeért. —
Miről van a szó, és mi történik?
A keresztény apologetika tanszékét kell betölteni, és az egész világ beleszól e theologiai tanszak tanár-székének betöltésébe. Jele, hogy az ügy mindenkit érdekel, keresztényt és nem keresztényt, hivőt ós hitetlent. Az érdeklődés általánossága tehát ugy a hogy meg volna okolva minden oldalról ; ámde a beleszólás jogosultsága ez már más kérdés. Az apologetika a müncheni egyetem katholikus vallású theologiai kará-ban tisztán a kath. egyház jogosultságának körébe esik. Mert mi az az apologetika egy-egy katholikus theologiai karban? Világos, hogy nem lehet egyéb, mint az a tudományszak, mely támaszkodva az összes profán tudományok, különösen pedig a bölcselet meg-állapított elveire és tényeire, bebizonyítja, hogy a ke-resztény vallás Istentől kinyilatkoztatott vallás vagyis az emberiségnek egyetemesen kötelező positiv isteni vallása ; azután pedig ennek az absolut vallásnak elvei-ből kimutatja, hogy a keresztény vallás megőrzés és érvényesítés végett a kath. egyházban van Istentől letéteményezve. Az apologetika tanszéke tehát a kath.
egyház kebelében tisztán katholikus ügy, melynek elbírálása tisztán az egyház jogkörébe tartozik.
Mért agyarkodnak tehát mások ennek a tanszék-nek katholikus szellemű tanerő által való betöltése ellen? M i é r t ? . . . A dolog világos. Mert, — vegyük Őket egy^ kalap alá. — a kath. egyház titkos és nyilt ellenségei oly tanárral szeretnék betöltve látni ezt az alapvető tanszéket, a ki az ő malmukra hajtaná a vizet: tehát félig raczionalista volna a raczionalistákkal, félig materialista a materialistákkal, félig pantheista a parwtheistákkal stbi.
Ámde a bajor katholikusok körében sem mind tiszta arany, a mi fénylik. I t t is van egy különfajta
„izmus". -—Az ókatholiczizmus az már nem számít. Az már mint korhadt ág évek előtt letört az egyház fájáról.
De itt van az u. n. haladók és reformerek pártja. Ezek a maguk emberét szeretnék a müncheni kathedrába beültetni. Velők szemben a csökönyös traditionalisták állnak. Hol van az igazság és az é l e t ú t j a ? A középen.
Ha tudósítójuknak szabad véleményt koczkáztatni, akkor szerinte apologetikai tanszékre az adott körül-mények között Münchenben az lesz a legalkalmasabb tanerő, a ki a középúton halad, erős vonzó erővel a vehemens baloldali reformpárttal szemben a jobboldal felé. Annál alkalmatlanabb pedig valaki erre a tanszékre, mennél messzebb tér el a középuttói a baloldali irány felé.
A mi az ügy személyi részét illeti, azt hivatalos titok fedi. A theologiai kar és az egyetemi tanács megtette a javaslatot. Bizalmas közlésekből annyi szi-várgott ki, hogy hárman vannak a jelöltek. Schell a würzburgi dogmatikus, Kneib mainzi moráltanár, és dr Seitz az apologetika magántanára, a ki Schellt hallgatta ugyan de nem szokott „jurare in verba magistri". A mi Kneibot illeti, „Glauben und Wissen" cz. munkája vitát keltett, ós erkölcstant tanít. Miért kellene ő az apo-logetikára? Schellről azt mondják az egyházzal hadi-lábon élő „Alig. Zeit" ós „M. N. N.", hogy ő „a jelen-kor legnagyobb theologusa Németországban". — Sze-retném tudni miért ? Azért talán, mert tanítása ezidő szerint legvitásabb ? Ha valaki azt tartja legkitűnőbb theologusnak, a ki a lehető legsűrűbb homályba bur-kolja tanítását, a ki tárgyilag lehető legmesszebb szeret eltávozni az egyház tanításától, a ki a kath. hagyo-mányos theologiát és szokásokat a lehető legalacso-nyabb mértékre szereti leszállítani, a ki lehető leghan-gosabban szokta az egyén függetlenségét az egyházi tekintélylyel szemben kiemelni, a ki az egyház ellen-ségeinek tevékenységét mindig a becsérték magas fokán látja mozogni stb. : az Schellt Németország leg-nagyobb katholikus theologusának kénytelen tartani.
De katholikus theologusnak nem e.a az igazi mértéke.
Nagy katholikus theologus az, a ki mindenek előtt világosan beszél és a katholikus theologia nagy ha-gyományait megbecsüli. Schell nemcsupájn véleményeiben külömbözik a nagy kath. theologusoktól. 0 magát a kath.
! tant a bűnről, a malasztról, a megigazulásról, a meg-váltásról, a szabadságról, az utolsó Ítéletről, a pokolról stb. tette bonyolulttá szokatlan, homályos elméletei által.
Igazán kíváncsiak vagyunk, hogyan fogják ezt a
Igazán kíváncsiak vagyunk, hogyan fogják ezt a