A pápai bibliai-bizottság pályatétele.
A Braye-féle dijjal való kitüntetésre a pápai bibliai bizottság Rómában 1904-re a következő tételt j tűzte k i : vExponantur et excutiantur pruecipuae discre-puhtiae inter teatum graecum et veteres v er si ones : latinas pracsertim Vulgatam Eoangelii S. Marci." Pályázni lehet minden katholikus egyetem hallgatóinak, és kivülök az oxfordi és cambridgei egyetem hallgatóinak, hogyha már a felsőbb rendeket elérték, „sacris ordinibus maioribus initiati.u A pályamunkának latin nyelven kell kidolgozva lenni. A beadás határideje 1904.
november vége. Czimezni kell a küldeményt : Pater Davide Fleming, consultor, Collegio di S. Antonio, Via Merulana, Roma.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 22. Meggondolni való protestáns atyiihkfiainak. —
Szeretik az atyafiak úgy tűntetni fel az ő feleke-zetüket, mintha az a magyar fajnak, a magyar nemzet-nek, a magyar államiságnak végső mentsvára volna.
Sze-* Van ; c s a k m e g kell p i ó b á l n i . Szerk.
rintök az ő csökönyös ragaszkodásuk a gall Chauvin és a szász Luther tanaihoz mentette meg a hazát a múltban, s fogja megmenteni a jövőben.
Minél tovább halad nemzetünk a létért való küz-delem modern alakulásai között, annál világosabbá válik azonban, hogy protestáns atyánkfiainak hetyke önbizal-ma gyenge lábakon áll. A legmodernebb tudományok egyike, a statisztika kérlelhetetlenül ráczáfol magyar protestáns atyánkfiainak arra a nagyzó hetvenkedésére, hogy ők alkotják a faj magyarságnak, a magyar nem-zetnek, a magyar államiságnak gerinczét — megtör-hetetlenül.
Eltekintve most a faj magyar protestantizmus két-gyermekrendszeréről és kivándorlásáról, jelenleg csak azt a legújabb statisztikai tényállást állítjuk fel sze-rénységre figyelmeztető oszlopul protestáns fajrokona-ink szeme elé, melyet Petrássevich Géza, a fáradhatat-lan keresztény publicista konstatált a „Zsidó földbir-tokosok és bérlők Magyarországon" * czimű statisztikai tanulmányában.
I t t szórói-szóra ezt olvassuk: „Vallási szempont-ból csak egy érdekes megfigyelni való van. Az, hogy egy és ugyanazon népnél és ugyanazon vidéken a katholikus vallásúak között igen nehezen hódit (a ma-gyar földet kisajátító) zsidóság, a protestánsok területei pedig valóságos melegágyai nekik. Például, a tótok közt a katholikus Árvában nincs egy zsidó birtokos sem ; ellenben Trencsénben, Liptóban a lutheránus völ-gyek mind a zsidóké. A Tiszamentén J.-N.-K.-Szolnok megyében a katholikus jászok közt alig van zsidó, mig a református kunok területe el van árasztva zsidókkal.
Erdélyben a katholikus székelyek között nem áll meg a zsidó ; ellenben a különböző vármegyékben szétszór-tan élő református magyarság egymásután engedi ki kezéből a földet románnak és zsidónak egyaránt."
A fajmagyarság pusztulásának ennél a szomorú képénél mennyivel szebb és j o b b volna a keresztény magyarság igazi testvéri egyetértése és összetartása
Krisztus Urunk rendelése szerint ! = Győr. Káptalani értesítés az egyházmegyei
alapítvá-nyi hivatal működéséről. —
Megyéspüspök ur ő méltóságának határozata és székeskáptalanunknak a mult év folyamán történt meg-felelő intézkedése folytán káptalani alapítványi pénz-tárunk
„ Győregyházmegyei alapítványi hivatal"
czimen uj szervezetet nyert, s mint ilyen, f. 1904.
évi január 1-től saját helyiségeiben (Káptalandomb 5.
sz., I. emelet) működését megkezdette.
Minthogy ezen hivatal nemcsak az eddig közpon-tilag kezelt alapítványokat, hanem hovatovább az egész egyházmegye alapítványait lesz hivatva kezelni, — a rendelkezésére álló tőkéket az olcsó és méltányos hi-telt kereső közönségnek rendelkezésére bocsájtja.
E czélból közhírré tesszük, hogy hivatalos óráit a jelzett hivatal, vasár- és ünnepnapok kivételével,.
* K a p h a t ó s z e r z ő n é l : S z e n t k i r á l y i - u t c z a 28/a. A r a 1 k o r . I j e s z t ő a d a t o k v a n n a k b e n n e .
16s
124 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
mindennap d. e. 9—12 óráig, ki- és befizetések czél-jára pedig minden szerdán és szombaton ugyanazon órákban t a r t j a ; s ha ezen pénztári napok ünnepre esnek, úgy a megelőző napon eszközöltetnek fizetések.
Hitelt n y u j t u n k pedig a pénzpiacz mindenkori állásához, s a kölcsön nagyságához mért lehető leg-olcsóbb kamatláb mellett:
a) ingatlanokra első helyen leendő bekebelezésre ; b) óvadékképes értékpapírokra.
Nagyobb összegű jelzálogkölcsönök törlesztéses kölcsönök is lehetnek s ezeknél az évi járulék (annuitás) nagyságát és a törlesztési időt a kölcsönkérővel egyet-értőleg állapítjuk meg.
Jelzálogkölcsönök folyósítása czéljából a tkkvi kivonat, kataszt. birtokiv és közs. elüljárósági becsü-bizonyítvány beterjesztését kívánjuk ; házaknál pedig a becsű az általunk kijelölt építőmester által vétetik fel és szükséges a tüzkárbiztosítási kötvény bemutatása is.
A kamatfizetés — a törlesztéses kölcsönök kivé-telével — félévenkint utólagosan történik.
Attól, ki a kamatokat a lejárat után 15 nappal sem fizeti meg, mérsékelt késedelmi kamatot veszünk.
A kölcsönkérés az u j alapítványi hivatalnál írás-b a n vagy szóval, a szükséges okmányok írás-benyújtása mellett történhetik, s annak lehetőleg gyors elintézéről a felek érdekében gondoskodunk.
A kölcsönöket készpénzben fizetjük ki, s a beke-belezési bélyegköltségeken, úgy mérsékelt ügyészi dijakon kivül, azokból semmiféle czimen levonásokat nem eszközlünk.
Mindezen méltányos feltételek alapján kölcsöneinket, mint könnyen hozzáférhető olcsó és méltányos kölcsönö-ket, annál is inkább ajánljuk a hitelt keresők figyel-mébe, mert az alapítványi pénzek természetéből kifo-lyólag, a felek nálunk felmondásnak, avagy a kamatláb fölemelésének rendszerint nincsenek kitéve.
Egyben közhírré teszszük, hogy a fent ismerte-t e ismerte-t ismerte-t u j hivaismerte-tal körébe vágó levelezések, valaminismerte-t min-dennemű pénz- és értékküldemények közvetlen a
„ Győregyházmegyei alapítványi hivatalnak, Győr, Káptalan-domb 5. sz., I. em," nevére czimzendők.
Kelt Győrött, 1904, február hó 16 án.
A győri székeskáptalan.
Vácz. Nagyböjti főpásztori körlevél. — (Vége.) Van ennél öregebb hiba is, midőn a hamis jám-borság nem egyéb, mint hazugság és képmutatás. Azok-n a k úgyAzok-nevezett jámborsága, kik bizoAzok-nyos egyéAzok-ni
czélok, vagy családi és egyéb érdekeik elérése okáért vallásosságot színlelnek, bizonyos erényeket gyakorol-nak, templomba járgyakorol-nak, gyónnak és áldoznak : hit nélkül, benső ihlettség nélkül, minden javulási szándék nélkül : kik Isten házában nem az Istent keresik, hanem az embereknek akarnak tetszeni, u j ruhával, uj kalappal stb., vagy a mi még rosszabb, kik ott találkozni akar-nak azokkal, kik iránt bizonyos hajlammal viseltetnek ; avagy kik az egyházi kegyszerekkel élnek minden készület és áhítat nélkül, sokszor tudva és akarva a halálos bűnnek állapotában s attól szabadulni nem is
•óhajtván; egyszóval, kik nem átallják a legszentebbet felhasználni bizonyos előnyök elérésére, pl. okáért, hogy a lelkészek támogatásában részesüljenek, maguk-nak alapítványi vagy egyéb jótéteményeket
biztosítsa-nak, vagy pedig szüleiknek vagy másoknak figyelmét bűnös életüktől eltereljék. Bizony rájuk illik sz. Máté apostolnak 1 mondása : „Similes estis sepulchris dealba-tis, quae a foris parent hominibus speciosa, intus vero plena sunt ossibus mortuorum et omni spurcitia ; sic et vos a foris quidem paretis hominibus justi, intus autem pleni estis hypocrisi et iniquitate.u „Hasonlók vagytok a megfehérített sírokhoz, melyek kivül ékeseknek
lát-1 szanak az emberek előtt, belül pedig tele vannak hol-tak csontjaival és minden undoksággal; úgy ti is kivül igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, belül pedig tele vagytok képmutatással és gonoszsággal u
Teljes joggal elfordulnak a jólelkűek az ily iám-borságtól ; de a hamis jámborok azonfelül nagy meg-botránkozást is okoznak, mert okot szolgáltatnak arra, hogy a gyenge lelkűek, kiknek nincs tiszta fogalmuk a valódi jámborságról, egyáltalán ferdén Ítélik meg a jámborságot, és minden jámborságot fölöslegesnek és károsnak tartanak. Nem hallottátok sokszor mondani és állítani : nézzétek csak, hányszor megy ez meg amaz gyónni és áldozni s mégis milyen veszekedő természetű, milyen káromkodó ; annyiszor megy a tem-plomba s mégis hogyan szeret rágalmazni, mások be-csületében gázolni, és nem ritkán minden lelkiismereti furdalás nélkül tiltott viszonyban élni, avagy kezét mások jószága után kinyújtani. Természetesen nem a templom, nem az Egyháznak szentségei okozói a bűnök-nek, hanem a baj abban van, hogy a jámborságnak leple alatt ezek annál bátrabban követtetnek el. Jól teszik tehát az emberek, ha az ilyen jámborságot el-itélik ; de nem jól teszik, hogyha e miatt minden jám-borságot, tehát az igazi és valódi jámborságot is bees-ni érlik, midőn azt mondják, hogy minden igaz és benső jámborság csak együgyűeknek, gyarló eszűeknek, mű-veletleneknek, ügyefogyottaknak való, kik tehát nagyon szívesen nevetségessé szeretnék tenni azoknak magok viseletét, kik mély meggyőződéssel az erényeket gya-korolják, az Isten és az Egyház törvényeit megtartják és kik benső áhítattal és'erős hittel gyakran közeled-nek a szentségekhez. A farizeusok annak az okai, hogy bizony sok jó lelkű nem lévén tisztában az igazi jám-borságnak fogalmával, azt mondogatja g y a k r a n : nem akarok feltűnni jámborságommal, tudok én otthon is imádkozni, a hol senki sem lát, csak a jó Isten maga;
minek nekem a gyónás, azok a kik annyiszor járnak gyónni nálam egy cseppel sem jobbak.
. Lehet, hogy erre a hamis jámborságra is ráfogják, a mit szent Pál apostol az igazi jámborságról mond :
„quod ad omnia idilis situ hogy t. i. „mindenre hasznos de az a haszon csak látszólagos és köszönet nincs benne, mert annyi bizonyos, hogy „non habet promis-sionem vitae quae nunc est, et futuraeu, nincs neki Ígérete a jelen és a jövő élet felől. A jelenre nem, mert hamar leesik az álarcz, — a jövőre nézve még kevésbbé, mert ott nincs számára jutalom.
Az igazi, valódi jámborság, melyről szent Pál apostol beszél, fénylik mint a valódi arany, nem ugyan mindig az emberek, hanem Isten szeme előtt; azon-felül van neki benső értéke, mely fölülmúlja a földnek minden kincsét. Ez a valódi jámborság, mely szándé-kában tiszta arany, nem keresi az emberek tetszését, nem forgatja köpönyegét a szél szerint, tudniillik a kornak szelleme szerint, hanem egyenesen halad azon az ösvényen, mely a szentírás szerint keskeny ós mely a szoros kapun átvezet az örök üdvösségre. Az Isten szent akaratj a, síz Egyház parancsolata, a lelkiismeret szózata : ez az ő törvénye. Bármit cselekszik az igazi jámbor lélek, sohasem törődik azzal, hogy mit monda-nak ehhez az emberek. A mit nem cselekszik Istenért,
î M á t é 28., 27.
I. Félév. 16. sz. RELIGIO. 125 hitbeli meggyőződésből, Isten iránti szeretetből, az őt
ki nem elégíti soha. Cselekvésének alapja a természet-fölötti indok : az ő czélja nem egyéb, mint kiérdemelni Istennek tetszését. A valódi jámborság vforas mittit timoremnem ismer félelmet; minden időben, minden körülmények közt, minden áldozat árán cselekszik köte-lességét ; egészségben és betegségben, gazdagságban és szegénységben, jó és rossz társaságban, baráti körben és elhagyatottságban egyaránt hű marad elveihez; nem tántorítja el jámbor életmódjától sem az emberek gáncsa, sem azok állhatatlan dicsérete; jól t u d j a a jámbor lélek, hogy „finis coronat opus", a befejezés koronázza a cselekvést: azért sohasem mondja, hogy elég a jóból, hanem mindig éhezik és szomjúhozik az igazságosság után, hogy mindig közelebb jusson Iste-néhez, mennyei Atyjához. 0 nem keres nagy dolgokat, neki a legkisebb alkalom éppen elég nagy arra, hogy kimutassa, mennyire szereli a jó I s t e n t ; szeme nem j á r sem jobbra, sem balra, még előre sem, hanem fölfelé ; kerüli a rosszat, cselekszi a jót, nem hogy e földön a hátrányt kikerülje, sem hogy abból hasznot merítsen, hanem egyes egyedül, hogy a mennyei Atyának akaratát teljesítse.
Az igazi jámborság tehát nem egyéb, mint a hit-nek virágzása, melyet követ a valódi jó cselekedetek gyümölcse ; a reménységnek édes illata, mely más jutalmat nem vár, mint azt, a melyet az isteni jóság igér ; a szeretetnek kifolyása, mely egyedüli megnyug-vást Istennek végtelen jó Szivében talál; nem egyéb ez a jámborság, mint az élő hit az ő egész erejében, a vallásos érzelem egész gyönyörűségével, a kötelességek tel-jesítése minden izében, az erény az ő egész mivoltában és azért hirdeti sz. Pál apostol, hogy vad omnia utilis
estu, mindenre hasznos. Ezen jámborság minden kegye-lemnek forrása, e világon mindenkor és minden körül-ményekben valódi vigasztaló és biztos záloga az üdvös-ségnek a jövő életben. Meg van neki ígérve már ezen a főidőn az a benső békesség, melyet a világ nem adhat, s ama jutalom a másik világon : „merces magna nimis", a melyről sz. Pál apostol azt m o n d j a : „szem vem látta, fül nem hallotta s emberi szivbe be nem hatolt soha, mit készített az Isten azoknak, kik őt valóban szeretik
Ebből látjátok, kedves Híveim, mily nagy fontos-sággal bir az különösen manapság : felbátorítani a gyönge lelkeket, hogy az igazi jámborságot gyakorol-ják és hogy minden pirulás nélkül haladjanak annak útjain.
Ez volt mai intelmeimnek czélja: vajha Isten kegyelme bő aratást adna szavaimnak szivetekben.
vDeus autem pacis sit cum omnibus vobis. Amen."2 A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal. Amen.
Váczon, 1904. Bőjtelő havában.
f Károly Emánuel
p ü s p ö k .
Veszprém. A budapesti közp. papnevelő-intézet uj lelkiig az gatója. —
A budapesti közp. papnevelő-intézet országos intézet. Yele szemben minden egyházmegye érdekelve van.
Mulaszthatatlan kötelességet vélünk tehát teljesíteni, midőn ennek az országos egyházi intézetnek u j spiritu-álisát az ő anyaegyházmegyéjének, a veszprémi egyház-megyének érzelmeit tolmácsoló „Yeszprémi Hírlap"
szavaival bemutatjuk :
„Midőn a budapesti központi papnevelő-intézet lelkiigazgatói diszes állása Bundala Mihály kanonokká történt kinevezésével megüresedett, Magyarország
bíbo-ros hgprimása gondos szemmel nézett körül
Magyar-2 R o m . 15, 33.
ország papsága között, aggódó buzgólkodással keresvén alkalmas férfiút, akire az ország legelső szemináriuma növendékeinek lelki igazgatását bízza.
Es a bíboros főpásztor atyai szeme Yeszprémre tekintett és itt megtalálta azt, akit keresett, akire nyugodt lélekkel bizza az ország összes püspökségeiből összesereglett ifjú leviták lelki gondozását.
És megyés főpásztorunk kegyes beleegyezésével, dr Hanauer A. Istvánt, a veszprémi papnevelde spiritu-álisát meghívta és kinevezte a diszes és megtisztelő állásra, a budapesti központi szeminárium lelkiigaz-gatóságára.
Dr Hanauer Istvánt ért eme szép kitüntetésből dicsőség háramlik az egyházmegyére is és az általános örömből, melylyel kineveztetése találkozott, kiveszi részét mindenki a m e g y é b e n . . . És ez az általános öröm annál inkább indokolt, mert a kitüntetés olyan embert ért, aki erre minden tekintetben rászolgált.
Papi működése nyitott könyv volt mindig. Az insbrucki egyetemről hazaérkezett fiatal papot megyés-püspök urunk azonnal a veszprémi papnövelde spiritu-álisává nevezvén ki, azóta tizenkét éven át működik a papnevelés e legfontosabb, legkényesebb s legterhe-sebb hivatalában egész odaadással, fáradhatatlan szor-galommal, nagy tudással s szigorú erkölcsű, feddhetetlen életének nemes példájával nevelve a veszprémi egyház-megye ifjabb nemzedékét.
Nagy és lelkiismeretesen betöltött eme hivatalos munkakörén kivül fenmaradt idejében tudását, nagy képzettségét irodalmi téren is igyekezett közkincscsó tenni. A millenáris évben megírta a veszprémi pap-nevelő-intézet történetét, mely az intézet Emlékkönyvé-ben névtelenül jelent meg. E kiváló irói rátermettséget mutató munka legelső ez irányban Magyarországban.
Ezenkívül szakszerű dolgozatai, bírálatai s könyvismer-tetései sürün jelennek meg a Katholikus Szemlében s a
Bölcseleti Folyóiratban s több szaklapban.
Bármennyire örvendünk e kiváló fiatal pap ki-tüntetésén, mégis nem titkolhatjuk el fájdalmunkat, mely elfog bennünket arra a gondolatra, hogy eltávozik közülünk. E fájdalmas érzést azonban enyhítse az a tudat, hogy a mienk marad azért s jövendő munkál-kodásának dicsőségéből is részesedünk némileg mi is.
Midőn e helyen üdvözöljük a budapesti központi papnövelde u j lelkiigazgatóját, — kívánjuk, hogy adjon a jó Isten munkálkodására sok áldást, találjon u j munkakörében sok-sok örömöt ós megelégedést. Ad multus annos ! *
Róma, febr. 15. Perosinak az „utolsó Ítéletről'" szóló oratoriuma, — melyet a degli Apostoli nevü templom-ban nagy szent Gergely centennariumán fognak elő-adni, már -teljesen kész, sőt a próbákat is már meg-tartották belőle a Circolo di San Pietro nagytermében.
Azt mondják, hogy ez a zenemű hatásosságra nézve Perosinak minden eddigi alkotását felülmúlja. A libretto szövegét maga a mester állította össze a Titkos Jelené-sek könyvéből. Csatolva lesz hozzá Giulio Salvadori,
* Ő n m g a , a m e g y é s p ü s p ö k ur, m i e l ő t t k e d v e s p a p j á t e l b o c s á t o t t a , a v e s z p r é m i p ü s p ö k i s z e n t s z é k ü l n ö k é v é n e v e z t e ki.
126 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
ismert olasz költő két olasz hymnusa. Mely napon fogják az oratoriumot előadni, még nincs
meghatá-rozva.
Róma, febr. 16. Az Immaculata félszázados jubileu-mának pápai bizottsága* — e hó elején a Vatikánban tartott ülésében, melyen Rampolla, Ferrata, Vives és Vincenzo Vannutelli bibornokok voltak jelen, végleges megállapodás jött létre a jelen év folytán Rómában megnyitandó Expositio Mariana szervezetére nézve. A kiállitás 3 részből fog állni a következő sorrendben : tisztelete (cultus), irodalma (sajtó), Mária-társulatok. Kiállitásra alkalmas minden köztiszletben álló Mária-kép másolata, továbbá minden kiválóbb mester Mária-festményének vagy Mária-szobrának má-solata. Csatolva lesznek ehhez az osztályhoz — érmek, pénzek (péld. a magyar máriások) ós máriás-pecsétek gyűjteménye. A második osztályban a Máriára vonatkozó nyomtatványok, könyvek, folyóiratok, chorál-könyvek és miniatureök lesznek kiállítva. A harma-dik osztály a Mária-tiszteletére alakult társulatokat fogja bemutatni. A kiállitás ügyét j u r y vezeti Ferrata bibornokkal az élén. A j u r y tagjai a vatikáni muzeu-mok és galériák igazgatói, Galli és Seitz tanárok, hír-neves római művészek. Megnyitni a kiállítást nov.
25-én íogják. Nyitva lesz egész 1905. május végéig. A kiállitás helyisége, a mint már jelentettük, a laterani apostoli palota termei.
T A R C Z A .
A Loisysmus Fraucziaországbaii.
Utóbbi időben a katholikus theologusok sokat foglalkoztak Loisy munkáival s az azokban hirdetett gondolatokkal és állításokkal. Időszerűnek véljük, hogy egy franczia iró, o. képviselső abbé Gayraud nyomán a loisysmus rövid ismertetését mi is adjuk és tisztán theologiai szempontból Ítéletet mondjunk Loisy rend-szeréről.
Katholikusnak többé nem lehet mondani azt a teologust, aki a kritika nevében azt állítja, hogy Jézus Krisztusnak nem volt tudomása istenségéről, hogy
ő csalódott és megcsalta mindazokat, akik a messiási királyságnak megalakulását várták ; aki azt állítja, hogy Jézus semmit sem alapított és tanított azokból, amiket az egyházban a teologusok lényegesnek, isteni erede-tűnek tekintenek ; hogy a kánon evangéliumai nem tartalmazzák a názáreti Jézus életének, halálának és feltámadásának igaz történetét, s ehhez hasonlókat.
Loisynak ezen támadásai ellentétes állást foglalnak el a katholikus teologusok tanításával szemben, és ezektől joggal követelik a czáfolatot. Mikép védekezzenek ezek, hacsak nem állítják Loisy szisztémájával szembe az Egyház hiteles tanítását? Ez megvédi őket minden
* K é r j ü k a t. o l v a s ó i n k a t , h o g y e n n e k a b i z o t t s á g n a k t o v á b b i m ű k ö d é s é r ő l s z ó l ó j e l e n t é s e i n k e t , az ü g y é r d e k é b e n , az e d d i g i n é l n a g y e b b figyf-lemre m é l t a t n i k e g y e s k e d j e n e k . Szerk.
tévedés ellen s megsegíti őket Loisy botlásainak meg-czáfolásában.
Lássunk mindjárt tárgyunkhoz. A benyomás, a melyet a kereszténység eredetének ezen természeti fej -lődés szerint történő magyarázata több hívő művelt tudósra gyakorolt, a következő. Idézem egy igen tanult és művelt papnak beszédét : „Ha az, amit mond — vagy legalább mondani akar, — Loisy könyvében, — igaz, és ha ez a történelmi igazság : nyilvánvaló, hogy a katholikus vallás éles ellentétben áll a történelmi való-sággal". „Ami engem illet, — teszi hozzá egy világi, — én nem hihetem el Jézus Krisztus istenségét, az Egyház isteni eredetét, hit- és erkölcstanának igazságát, alpítá-sának történetét és istentiszteletének valódiságát azon történet szerint, melyet Loisy kritikája előad.u Össze-gyűjtöttem ezen benyomásokat. Lehet, hogy Loisy felfogása más. Lássuk az egyes tételeket.
Nem akarok arról nyilatkozni, hogy Loisy nem tesz mást, m i n t h o g y röviden felújítja s uj alakba öltöz-teti azt a régi német protestáns eredetű és racziona-lisztikus izű eszmét, mely a kereszténység eredetér - és első fejlődésére vonatkozik. Barátaim közül egy tudós kanonok, egyik katholikus egyetemünknek egykori tanára, a ki több mint 40 éve kiséri figyelemmel a vallási eszmék és a Szentírás magyarázatának fejlődését Németországban, — a minap, már Loisy előtt, körül-belül ugyanazon tételeket hirdette, miket Loisy tanít.
Azonban én mellőzöm e dolgot. Nem fontos, hogy honnan meríti Loisy a véleményét, az a fő, igaz-e?
E n nem tartok azokkal, kik az tartják, hogy Loisy nem történet-kritikai, hanem vallásbölcseleti művet irt, hogy ő bizonyos előzetesen feltett eszmék szerint — apriori alkotja meg a kereszténység fejlődését ; hogy ő erőszakkal előtérbe helyezi a történelmet a kritika rovására: én ettől eltekintek s csak tárgyilagos ismer-tetését, majd pedig bírálatát akarom adni Loisy rendszerének. Melyik tulajdonkép Loisy álláspontja?
Történet-kritikai szempontból olyan az állásfoglalása, mintha Francziaország eredetét tanulmányozná. Nem foglalkozik theológiával s nem tárgyalja theológiailag a hit alaptételeit. Historikus ő, ki sajátságos
Történet-kritikai szempontból olyan az állásfoglalása, mintha Francziaország eredetét tanulmányozná. Nem foglalkozik theológiával s nem tárgyalja theológiailag a hit alaptételeit. Historikus ő, ki sajátságos