DECRETÜM
TJrbis et Orbis,
Quo SSmi D. N. Fii PP. X. Motu Proprio sub forma Instructions de Musica Sacra vim legis pro universa
Ecclesia obtinere declaratur.
Sanctissimus Dominus Noster Pius Papa X. Motu Proprio diei 22 Novembris 1903 sub forma Instructions de musica sacra venerabilem Cantum Gregorianüm iuxta codicum fidem ad pristinum Ecclesiarum usum feliciter restituit, simulque praecipuas praescriptiones, ad sacro-rum concentuum sanctitatem et dignitatem in templis vel promovendam vel restituendam, in unum corpus collegit, cui tamquam Codici juridico musicae sacrae ex plenitudine Apostolicae Suae Potestatis vim legis pro universa Ecclesia habere voluit. Quare idem Sanctissi-mus Dominus Noster per hanc Sacrorum Rituum
Con-gregationem mandat et praecipit, ut Instructio praedicta ab omnibus accipiatur Ecclesiis sanctissimeque serve-tur, non obstantibus privilegiis atque exemptionibus quibuscunque, etiam speciali nomine dignis, u t sunt privilégia et exemptiones ab Apostolica Sede maioribus Urbis Basilicis, praesertim vero Sacrosanctae Ecclesiae Lateranensi concessa. Revocatis pariter sive privilegiis sive commendationibus, quibus aliae quaecumque can-tus liturgici recentiores formae pro rerum ac tempo-rum circumstantiis ab Apostolica Sede et ab hac Sacra Congregatione inducebantur, eadem Sanctitas Sua be-nigne concedere dignata est, ut praedictae cantus litur-gici recentiores formae, in iis Ecclesiis ubi iam in-vectae sunt, licite retineri et cantari queant, donee
quamprimum fieri poterit venerabilis Cantus Gregoriá-nus iuxta codicum fidem in eorum locum sufficiatur.
Contrariis non obstantibus quibuscunque.
De hisce omnibus Sanctissimus Dominus Noster Pius P a p a X huic sacrorum Rituum Congregationi praesens Decretum expediri iussit. Die 8 Ianuarii 1904.
L. t S.
Seraphinus Card. Cretoni, f Diomedes Panici, S. R. C. Praefectus. Archiep. Laodicen., S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan. 12. Üdvözlet Magyarország ős király-koronázó anyavárosának !
Háromkirályok napján Székesfejérváron történeti nevezetességű esemény ment végbe. Aznap tartották ott a Kath. Kör palotájának Szent-István-termében az első felolvasó-estélyt. „Most éreztük át először és élvez-tük, irja a Bilkei Ferencz szerkesztésében megjelenő
„F. N.u, azt a boldogító tudatot, hogy ime valóság ós élet lett az epedő kívánságból. A közönség és szerep-lők arczán ott láttuk az örömnek pírját, azok pedig, kik annyit tervezgettek és dolgoztak, mig ezt meg-érhették, mintha lelkükben az Epiphánia csillagának szelid, kedves fénye öntötte volna szét édes világossá-gát, élvezték a valóra vált álmok s beteljesült remé-nyek boldogító örömét. Az eszme győzedelmes előnyo-mulásának első állomása volt a tegnapi nap, melynek folytatása bizonyára következik. A kereszténység nagy igazságait bevinni az emberek lelkébe s e mellett nemes élvezetet és szellemi gyönyörűséget n y ú j t a n i : ez a kath. k ö r felolvasásainak czélja. Ezt az eszmét szolgálta a tegnapi estély is, melynek minden pontja a legkitűnőbben sikerült. Legkedvesebb volt azonban a programmon kivüli rész, melyre senki sem számított s ezért mindenki a meglepetés gyönyörűségével élvezte azt. Paulovits Rózsika k. a. szavalta el Szemlér Ferencz székelyudvarhelyi főgimnáziumi tanárnak ez alkalomra irta Prológ-ját. A szavaló gyönyörű organuma, lelke-sedésének melege s maga az egész bájos jelenség a tetszés tapsviharát váltotta ki a lelkes közönségből.
Mi pedig hálás szeretettel gondolunk a derék szerzőre, ki lapunknak is kitűnő tollú munkatársa, hogy Erdély bérczei közt is velünk érez és a mi örömünk az ő
5*
36 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
nemes lelkének húrjaiból ilyen szép hangokat csalt ki.
ü g y gondoljuk, hogy olvasóinknak örömet szerzünk, ha a szép költeményt itt egész terjedelmében leközöljük :
Prolog.
E l j ö t t a p e r e z , a d r á g a óra, S z i v ü n k oly r é g e n v á r r a , l e s t e . . . V i d á m ö r ö m m e l , b ü s z k e s é g g e l K ö s z ö n t ü n k első, f é n y e s e s t e ! . . . . S z e g é n y e n , á r v á n , e l h a g y o t t a n J á r t u n k e l e d d i g é j s z a k á b a n , D e c s ü g g e d e t l e n s z i v v e l h i t t ü n k E g y s z e b b j ö v ő b e n m i n d a h á n y a n ! E g y i k k e z ü n k k e l v é d e k e z t ü n k , A m i g a m á s s a l é p i t e t t ü n k , A n a p k e l e t i c s o d a c s i l l a g V i l á g a f é n y l e t t c s a k f e l e t t ü n k . Az r a g y o g o t t r ö g ö s u t u n k r a É s e l h o z o t t i m B e t l e h e m b e , H o l u j v i l á g o t inditott. m e g A k i s d e d J é z u s n a g y k e g y e l m e . . . K e z ü n k i m á r a k u l c s o l ó d i k ; U r u n k , V e z é r ü n k i g y k ö s z ö n t ü n k : Mig s z é n t n e v e d b e n , s z e l l e m e d b e n M u n k á l k o d u n k , m a r a d j k ö z ö t t ü n k ! Mely i t t e h e l y r ő l m e s s z e s z á l l m a j d : Á l d d m e g d a l u n k a t , s z a v a i n k a t , K e g y e l m e i d d e l v á l t s d v a l ó r a R é g ó t a s z ő t t s z é p á l m a i n k a t ! L e g y e n e h e l y a T e v i l á g o d ; S ki ide t é r , fiad. l e á n y o d . T e r e m t s s z i v ü k b e n t i s z t a h i t b e n , E r é n y b e n g a z d a g s z e b b v i l á g o t . E l ő r e h á t a m u n k a u t j á n !
V i g a d j u n k m i n d , kik ö s s z e j ö t t ü n k ! S z ó l j o n a szó. a dal z e n e g j e n ! Az U r k e g y e l m e j á r k ö z ö t t ü n k !lí
A katholikus vallás társadalmi ós politikai újjá-születésének, mely Steiner püspök apostolkodása alatt támadt, diadaléneke a költő e szivből fakadt ódája.
Üdvözlet Magyarország ős királykoronázó
anya-városának ! — Csanádi egyházmegye. Főpásztori szózat az újév
alkalmából. — (Vége.)
Szentséges Atyánk kitűzte a zászlót, a melyre föl van irva a jelszó: „Mindent megújítani Krisztusban;
ezt nevezi a nemes és sürgős munkának, a melynek végrehajtásában munkatársakul szólít mindnyájunkat.
Mindent megújítani Krisztusban pedig annyit tesz — Szentséges Atyánk szavai szerint — mint az embere-ket Isten iránt való engedelmességre visszavezetni.
Mi ebben a sürgős és nemes munkában a papnak első feladata? A tridenti sz. zsinat1 szerint „Semmi sem indít másokat annyira a jámborságra és Isten tiszteletére, mint azok élete és példája, kik Isten szol-gálatának szentelték magukat. Mert mivel ezek a világi dolgoknál magasabbra emelkedetteknek tűnnek fel, azért a többiek rájuk mint tükörre irányítják tekinte-tüket és tőlük vesznek példát." Szent Pál is inti a
1 22. ü l é s de reform, c. 1.
papot Timoteusban : „Légy példája a híveknek beszéd-ben, társalkodásban, szeretetbeszéd-ben, hitben."2 A pap tehát nem tesz eleget kötelességeinek, ha a rossz példa adásától óvakodik, hanem a jót véghez vive példaképül és vezércsillagul kell hogy szolgáljon, a mely másokat annak követésére i n d í t : igy a bűnbánat szentségének gyakori fölvétele, az ajtasosságok pontos és készséges, nem erőltetett végzése, a földi javaknak okos és czél-szerű használata — mind oly eszközök, a melyek a papot a hivek üdvének munkálásában hathatósan segítik. Az emberekkel való érintkezésben legyen a pap szeretetteljes. Szent Pál szerint: „Az ]sten szere-tete kiönszere-tetett a mi sziveinkben a Szentlélek által, a ki nekünk adatott." -1 Vagyis ne vezesse őt soha más czél, mint a halhatatlan lelkek üdvének megmentése, ne tegyen külömbséget ember és ember között, hanem igyekezzék mindenkit megnyerni Krisztusnak. Különö-sen a gyermekekkel való szeretetteljes foglalkozás bizto-sítja a papnak a sikeres lelkipásztori működést, mert a gyermekek u t j á n gyakran hozzáfér oly szülők szivé-hez ós lelkészivé-hez, kik egyóbkint vallással, templommal és pappal nem törődnek.
Napjainkban, mikor a legkülömbözőbb nyomda-termékek már a falvakat is elárasztjak, a lelkipásztor-nak kötelessége továbbá nemcsak őrködni a fölött, hogy vallásellenes és társadalomfölforgató elveket hirdető könyvek, vagy nyomtatványok ne kerüljenek az azok fölött Ítéletet alkotni nem képes hivek közé7
hanem kötelessége gondoskodni arról is, hogy az egyszerű nép is, kivált pedig az iskolát elhagyott ifjúság, a melynek az olvasás lelki szükségletévé kezd válni, oty olvasmány birtokába jusson, mely ismereteit bővítve, kedélyét és lelkét is nemesíti. Kevés áldozattal a pap nemcsak maga veheti a nép közti terjesztésre alkalmas olvasmányokat, hanem alakíthat egyletet, a hol a tagok koruknak és műveltségi igényeiknek megfelelő olvas-mányokat csekély díjért kaphatnak, a hol azonfelül a pap vagy a serdülő ifjúsággal, vagy a hivek más részével közvetlen érintkezésben lép és sok alkalmat talál arra, hogy szellemi irányukra üdvös befolyást gyakoroljon.
Mostanában sajnos, igen gyakran megtörténik, hogy faluhelyen megjelenik egy nyomtatvány, mely a nép előtt ismeretlen tanokat hirdet. A nép, a mely sok helyütt nyomasztó anyagi viszonyok közt él, e nyomtatványban talál oly Ígéreteket, a melyektől anyagi helyzetének javulását remélli ; egyedül földi jobblétét czélozva, az égiekkel mit sem törődve fölkapja, terjeszti megbeszéli azt, de a szükséges ismeretek hiányában annak valódi értékéről magának tárgyilagos ítéletet nem alkothat. A nyomtatványok után megjelenik a községben egy vagy több ember, ki ott soha meg nem fordult, kit a község lakóihoz semmi kötelék nem fűz, és ezek nagy hangon hirdetnek oly tanokat, melyeket a nép eddig nem hallott, melyek előbbi hitével és meggyőződésével ellenkeznek és megingatja a népben a hitet minden iránt, a miben eddig mugnyugvást talált.
2 I. Timot. 4. 12.
3 Róm. 5, 5.
I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 37 Rövid néhány óra alatt, ha romba nem is dől, de
meginog a hosszú nehéz munkával emelt épület, a melynek egyik köve hull a másik után és nincs a ki előre láthatná e romboló hatás végét.
A lelkész, a ki kötelességét hiven akarja teljesí-teni, ilyen mozgalommal szemben nem maradhat tét-lenül. A jó pásztor, a mi elveszett fölkeresi; a mi elhajtatott, visszahozza ; a mi megsérült, bekötözi ; és a mi erőtlen, megerősíti.4 Nehéz a feladat, de azzal meg kell küzdeni, és a buzgó, a X X . századbeli lelki-pásztor attól nem fog visszariadni. A küzdelmet föl kell venni, de senki sem veheti azt föl a kellő fegy-verzet nélkül, nehogy a küzdelemben a vezér elesvén, a sereg annál könnyebben essék az ellenség martalé-kává. Rendithetlen hit, buzgó szeretet, krisztusi önfel-áldozás, az ellentétes tanok szorgalmas tanulmányozása és okos körültekintés képezik e fegyverzetet.
Napjainkban még sok más téren fontos teendők várnak a lelkipásztorra. Már a világi hatóságok is fölismerték azt a testi és lelki veszélyt, a mely sok helyütt az alkohol túlságos élvezetéből hiveinkre hárul, és bár egyházmegyénk nagyobb része e veszély-től mentnek mondható, mégis rá kell terelnem papjaim figyelmét, mert városokban, gyártelepeken, sőt egyes
községekben is a veszély fönnáll. Mindenki ismeri a bajokat, a melyekkel az alkoholizmus j á r egyházi és társadalmi tekintetben, és azért a buzgó lelkipásztor ott, a hol az szükséges, ez ellen is használni fogja a meg-felelő orvosságot, a mi annál könnyebben fog sikerülni, mert itt a lelki károk megszüntetése az anyagiakéval együtt jár, és a pap a társadalomban és a családokban e téren hatalmas segitőkre talál. Ha ezt az orvosságot a pap csak a mérsékletességi egylet u t j á n n y ú j t h a t j a , ne riadjon vissza annak alakitásától. I t t említem meg az ifjúságnak sok helyütt szokásos dorbézolásait, a melyekből szintén sok lelki kár származik.
Igen nagy a tér, a melyre a jelenkori viszonyok az őrködő lelkipásztort szólítják és a melyről a lelki-pásztor a hívek lelki életét irányíthatja és befolyásol-h a t j a : a józanság, takarékosság, munkaszeretet fokozása, szegények és betegek gondozása, a vadházasságok megszüntetése, a külömböző jótékonysági egyletek, a legényegyletek fölkarolása és vezetése, az ipar és mezőgazdaság emelése czélszerű eszközök ajánlásával és ismeretek terjesztésével, és a szövetkezeti eszme ismertetésével.
Szt. Péterrel „az egyházi szolgákat, kik köztetek vannak, kérem, én, egyházi szolgatársatok, legeltessétek az Istennek rátok bizott nyáját, gondot viselvén nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint, sem a rút nyereség kedveért, hanem jó szándékból, sem ugy mint uralkodók az Ur örökségén, hanem pél-dája lévén a nyájnak szívből.5
A jelekori viszonyok kötelességemmé teszik, hogy közéletünk még némely hibáira hívjam föl Krisztusban Kedves Papságom figyelmét. Napjainkban majd minden kötelék, mely azelőtt szentnek tartatott, és mely
mel-4 Esech. 34., 16.
5 I. Pét. 5, 1 - 3 .
lett az emberiség boldogabb volt, bomladozni kezd : a baráti, rokoni, hitvesi kötelék ép ugy mint az alatt-valói kötelék, mely a magyart és a többi lakosságot ezen ezeréves ország talajához fűzte. Az általános bizalmatlan-ság, mely korunknak jellegzetes vonása, napról-napra mélyebb gyökereket ver, és elkülöníti egymástól még azokat is, a kik ugyanazon szent ügynek szolgálatában állanak. Az „itt élned halnod kell," mely őseinket nagy tettekre lelkesítette, és e hazát nekünk megtartotta, egy letűnt kor jelszavának látszik, és sokan az „ubi bene ibi patria" jelszó zászlója alá sorakoznak. A hazaszeretet és a királyhűség fényes erényei, a melyek-ben a magyart egy nemzet sem multa fölül és a melyek a magyar nevet tiszteltté tették a nyugoti nagy nemzetek előtt, mintha halaványodni kezdenének.
Pedig jól gondoljuk meg, hogy azok az ősi erények, a melyek ezt a hazát megalapították és ecldig föltartották, egyecl'il lesznek képesek fönmaradásunkat a nemzetek nagy versengésében a jövőben is biztosítani : ha ezek az erények a magyar lélekből kihalnak, a magyar nemzet élete is kérdésessé válik.
A magyar katholikus papság, a mely hazaszerete-tének és királyhűségének a múltban fényes bizonyí-tékait szolgáltatta, és ezekben magát senki által fölül-múlni nem engedte, ezekhez nemcsak soha hűtlenné nem lehet, hanem készségesen meg fog ragadni min-den alkalmat, hogy ezen érzelmekben a rája bizott híveket is megerősítse, mert nagygyá az országot csak fiainak ezen szent akaratja teheti.
Ugyanazért szeretettel és bizalommal kérem Krisztusban Kedves Papjaimat, hogy a mikor híveikkel társadalmi téren érintkeznek, sőt ha szükséges, a mikor azokat társadalmi és polgári kötelességeikről oktatják, ne feledkezzenek meg a sokat hányatott országunk iránti szeretet és ragaszkodás szükségességének hangoztatásá-ról, ne szűnjenek meg a világi elöljárók iránt való köteles engedelmességet, békességet, egymás iránt való elnéző türelmet és szeretetet, és végül a király iránt tartozó hőséget, mint őseink hagyományát, sziveikbe vésni. Szent Péter apostol igy int : „Engedelmesek legyetek minden emberi teremtménynek az Istenért, akár a királynak, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek ; . . . mint szabadok, de kik a szabadságot nem a gonoszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái. Mindenkit becsüljetek meg, az atyafiságot szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek." 0
Isten kegyelméből a legfőbb hatalmat országunk fölött egy minden emberi s uralkodói erényekben gazdag, a legsúlyosabb megpróbáltatásokat keresztény megadással viselt, magas korú, bölcs király gyakorolja, ki szent István koronájának fényével fényt és dicső-séget áraszt a magyar nemzetre, ki a kötelességtudás, alkotmányos érzület és uralkodói tevékenység minta-képe, kit tisztelettel vesz körül az egész világ.
Adjuk meg, és adassuk meg hiveinkkel a király-nak, a mi a királyé, Istennek, a mi az Istené !
Mivel pedig „én örök szeretettel szeretlek titeket,
e I. Péter, 2, 1 3 - 1 7 .
38 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
és magamhoz kívánlak vonzani," 7 ezekben akartam Kedves Papjaimnak elmélkedésre való anyagot nyúj-tani, és kijelölni a tért, a melyen a templomon és oltáron ldvül társadalmi tevékenységüket kifejthetik.
Ehhez adjon Isten erőt, hogy a mit az u j évben az ő szent nevében megkezdünk, kegyelmével végre is hajtsuk Isten dicsőségére, lelkünknek és a ránk bizott hivek lelkeinek üdvösségére és mindnyájunk földi boldogságára.
Huszadik század papja, mit félsz vállaidra venni a keresztet? Csak ezzel juthatsz el a ma született Jézussal a mennyekbe. „A keresztben van üdv, a keresztben élet, a kereszt szivünk erősítése, a kereszt az erény összessége." (Kempis Tamás.) Amen.
Sándor, püspök.
Páris. A régi és az uj szabadelvűség miben külöm-bözik? —
Épp karácsony napján nyitották meg itt, Párisban, a „Hotel des Sociétés Savantes"-ban, a szabadgondol-kodók kongresszusukat. Egyike a szabadgondolkodó uraknak, a socialista Hervé, — a ki irataival az ifjú-ság és a katonaifjú-ság soraiban vitt véghez nagy erkölcsi pusztítást, a miért már interpellácziók is voltak a képviselőházban, — tisztán humanitárius czélból, türel-met nem ismerő elvtársai előtt azt az indítványt tette, hogy szabad legyen a saecularisált szerzeteseknek, ezer óvó intézkedés mellett, tovább tanítani Franczia-országban.
Hihetetlen, mekkora haragot és lármát keltett ez a nyilatkozat. Hiábavaló volt az indítványozó socialista elvtárs minden igyekezete, a ki csak kenyeret akart adni sok száz ós ezer világba sodort szerzetesnek — egyidőre, felhasználva őket a haza javára. A szabad-gondolkodók szabadelvűsége oly dühbe jött, hogy Hervé társukat lehurrogták.
Az izzó gyűlölet és türelmetlenség hasonló jelét adta a senatus deczember 27-iki ülésében d Aunay senator, a ki dicsérte Oroszországot, hogy védi az orthodox hit érdekét az egész világon ; de nem volt elég rosszaló szava Francziaország külügy-ministere számára, hogy tisztességes hangon beszél az apostoli székkel és segélyben részesíti a franczia érde-keknek kiszámíthatatlan szolgálatokat tevő szerzetesi iskolákat Keleten. Megint egy példa arra, hogy a mai szabadgondolkodók pap- és vallásgyülölete nagyobb és előttök becsesebb, mint a haza bármely nagy érdeke.
Egészen más volt a régi szabadelvűek eljárása.
Erre nézve az „Eclair" Littré halála alkalmából igen érdekes adatokat hozott fel. Az egész mívelt világ tudja, hogy Littré a nagy forradalom legfanatikusabb napjaiban született, jakobinus atyától, a ki megkeresz-telni sem engedte a fiát. í g y nőtt fel Littré vallás nél-kül. Hitetlen maradt egész élete végéig. Szerencséje volt, hogy az Isten vallásos nőt állított mellé feleségül.
Ez oly jótékony befolyással volt a hatalmas elméjű férjiura, hogy egyetlen leányukat az anyai szeretet, az apai sziv beleegyezésével, egészen vallásos, katholikus
szellemben nevelhette fel. S ez hozott áldást Littré életének a végére. Neje és leánya esdeklései Isten előtt megszerezték a tudós férfiúnak a szent hit kegyelmét.
De Littré egész életén át szives, figyelmes, engedékeny, türelmes volt a vallás irányában. Neje és leánya iránt való tekintetből minden pénteken csak bőjtös ételeket élvezett. Ezt a szives j ó indulatot a vallás, de csakis a kereszténység iránt; többször életében nyilvánosan is kifejezte. Egyszer engedelmet kért tőle egy iró, hogy munkáját neki ajánlhassa. Ekkor Littré az illetőhöz a következő levelet küldte :
Páris, febr. 27. 1878. Uram ! Hajlandó vagyok megengedni, hogy könyvét nekem ajánlhassa. De előbb némi felvilágosításra van szükségem. É n nem ismerem az ön könyvét. Ha az a positivizmus álláspontján áll, mely a kereszténységet társadalmi jótéteménynek tekinti emelkedő irányában, akadálynak hanyatlásában, nevem szerepelhet a könyv czimén. Ha ellenben az a könyv egészen forradalmi szellemben van irva, gyű-lölettel és megvetéssel (a ker. vallás iránt), én az efajta közleményhez nem járulhatok hozzá. Fogadja stb.
E. Littré.
Néhány hét múlva a könyv szerzője egy egész fejezetet közölt Littrével, a ki, miután e fejezetet elolvasta, ezt felelte :
Páris, április 14. 1878. Kedves Uram ! Nagy figye-lemmel olvastam el a fejezetet, melyet rám bizott.
Hosszú meggondolás után, és ellenére erős kívánságom-nak, hogy önt kielégítsem, könyvének ajánlását nem fogadhatom el. Ez a könyv túlságosan aggresszív jel-legű harcz theologiai eszmék és a katholiczizmus körül azért, mert az megegyezik avval az állásponttal, me-lyet én a positiv bölcselet iskolájában elfoglalok. Nem, a hasonló könyveket én nem kárhoztatom, mert azok bizonyos helyzeteknek és czéloknak megfelelnek; ha-nem igenis kitéve levén különféle támadásoknak, én kénytelen vagyok ez idő szerint nem vállalni el fele-lősséget csak azért, a mi engem személyesen illet.
E. Littré.
Ezeket a leveleket, a kinek birtokába kerültek, e napokban ajándékba adta Littré özvegyének. Ez a kö-vetkező levéllel köszönte meg a becses családi és irod.
kincset :
„Hálás köszönetet mondok Littré két szép leve-lének egyetlen példányaiért, melyek reám nézve nagy kincsek, és ilyenekül fogom is őket őrizni. Az ő szive igazán ily meleg, szelleme ily nagy és türelmes volt.
Ő szabadságot kivánt mindenkinek kivétel nélkül, még a szerzeteseknek is. Ő tisztelettel viseltetett mások hite, mindenki joga iránt. Ö a tisztességes és nemes köztársaság hive volt, mely szabadságot ad. O a jelen körülmények között sokat szenvedne"...
Mi a tanulság az egészből?
Az, hogy a régi, tudós szabadelvűség határtala-nul szerette és gyakorolta a türelmességet, míg a modern, a radikális szabadelvűség határt nem ismer a türelmetlenségben. Paci ficus.
7 J e r . 31, 3.
I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 39
I R O D A L O M .
= Jézus Krisztus isteni Megváltónk élete. A négy evangéliumból időrendben összeállította és magya-rázó jegyzetekkel ellátta dr Balits Antal győri székes-egyházi apátkanonok, a győri püspöki nagyobb pap-nevelő-intézetben a bibliai tudományok volt ny. r.
tanára, zsinati vizsgáló, a Szt. István-T. irod. és tud.
osztályának tagja. Második bővített kiadás. Győr, 1904.
8-r. 443 1. Fűzve ára csak 2 kor., diszkötésben csak 3 korona.
A papi ház és a keresztény családok legillőbb szent olvasmánya. Valóságos diszmű, Jézus Krisztus gyönyörű képével, mely abban a helyzetében ábrázolja őt, midőn mint „az út, az igazság és az élet" azt mondja az emberiségnek: „jöjjetek hozzám mindnyájan, kik terhelve vagytok és én könnyítek rajtatok". Hogy sze-gényre és gazdagra vonzóerővel bírjon ez az épületes munka, szerző ugy segített a dolgon, hogy a gazda-gokra való tekintetből díszessé tette a kiállítást, a sze-gényekre való tekintetből pedig hallatlan olcsóvá tette az árt. Igen melegen ajánljuk.
-j- Hanuy Ferencz dr „A Yegyes Házasságok Jogtörténete különös tekintettel Magyarországra" cz.
munkájának tartalma. Bevezetés. Első Rész: A vegyes házasságok általános jogtörténete.
I. Korszak. Az egyház kezdetétől Gratianusig.
A vegyes házasságok tilalma az ó-szövetségben (8. 1.) és első nyomai az uj-szövetségben (8—9. 1 ). A IV. század fegyelme a „dispar cultus" és a „haeresis"
tekintetében, melyeket eleinte még nem különböztet-nek meg a canon-ok, mindkettőt csak tiltó akadálynak minősítik : elvirai, arlesi, laodiceai, hippói, carthagói zsinatok canonai (10—13. 1.). A chalcedoni zsinatnak alapvető canonja (15. 1.). A vegyes vallásnak, mint házassági bontó akadálynak kifejlődése a keleti házban a II. trulla-i zsinatig, eltérőleg a nyugati egy-ház jogfejlődésétől, a melyben csakis a vegyes vallás egyik f a j a : a „cultus dispar" (defectus baptismi)
tekintetében, melyeket eleinte még nem különböztet-nek meg a canon-ok, mindkettőt csak tiltó akadálynak minősítik : elvirai, arlesi, laodiceai, hippói, carthagói zsinatok canonai (10—13. 1.). A chalcedoni zsinatnak alapvető canonja (15. 1.). A vegyes vallásnak, mint házassági bontó akadálynak kifejlődése a keleti házban a II. trulla-i zsinatig, eltérőleg a nyugati egy-ház jogfejlődésétől, a melyben csakis a vegyes vallás egyik f a j a : a „cultus dispar" (defectus baptismi)