P a r o c h i Vici A r s .
Super dubio
„An et de quibiis miraculis constet in casu et ad efectum de quo agituru.
Quod magnus ille Gregorius de pastorali seribens officio affirmavit: „ars artium regimen animarum", quum semper et ubique, tum vero maxime corruptis populi studiis ac moribus comprobatur. Nam, quo plura e t graviora aegrae societatis sananda sunt vulnera, eo difficilior curatio est, aptiorque medici postulatur manus. Solet autem iis temporibus divina Providentia suscitare sibi sacerdotem fidelem eique redintegrandae suae plebis munus committere, quemadmodum olim Ieremiae : „Ecce constitua te, id evellas et destruas et disperdas it dissipes et aedifices et plantesu. (I, 10). E a sors obtigit Galliae initio proximi saeculi, p e r Viri ministerium, cuius utilitas non intra vicum se continuit, sed ad gentis fines prolata est, Venerabiiis Dei Servus IOANNES B A P T I S T A VIANNEY, titulo muneris quod sanetissime obivit, quam suo ipsius nomine notior, quippe soleat appellari „Parochus Vici Ars a custodia paterni gregis, cui puer erat addictus, ad sacri pastoris officium divinitus vocatus vitae innocentia omniumque virtutum exemplo, pii sacerdotis, qui eius curam suseeperat, expectationem et vota non implevit modo, sed est longe praetergressus. Yici Ars curio adlectus Vvenit, non in sublimitate sermonis aid sapientiae, sed in bonitate et alacritate animae suae(Cor. II, 1. —
i' Otto, H a n d b u c h d e r kirchl. K u n s t a r c h a e o l o g i e d e s d e u t s c h e n M i t t e l a l t e r s . Leipzig, 1863. I . k. 163. 1.
18*
140 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
Eccl. XLV, X X I X ) . Qua vero caritate flagrabat,
Tomnibus omnia factusu. id brevi est consecutus, ut Ars oppidum fieret, non solum domicilium orationis ac palestra christianae virtutis, sed miseris asylum, hospi-tium infirmis, toti providentia regioni. Atque hoc, scilicet, providentiae nuncupatam nomine altricem domum constituit puellis a pupillatu tutantis, popularis educationis exemplar. Ceterum concionando assidue, instanter orando, se ieiuniis, vigiliis, ilagris macerando, solidos ferme dies noctisque haud exiguam partem impendendo poenitentibus excipiendis, id gratiae meruit, ut vaugeret Dominus qui salvi fierent quotidie in idipsum (Act. Ap. II, 47). Hinc mirabilior in dies coepit eius videri vita, hinc nominis eius late diffundi rumor, ad ipsum confluere omnis conditionis homines, non modo ex Galliae provinciis, verum etiam ex Belgis, ex Anglia, ex Germania ; idque, non intermisso spatio, sed per annos quinque supra viginti. Quas ad peregrinationes obeundas studio etiam ducebantur visendi virum supernis donis ditatum, qui et intimas animi scrutaretur latebras et futura praenosceret ; de quo, etiam tum vivo, multa prodigia ferrentur. Fama haec sanctitatis ac signorum in dies aucta post eius pretiosum obitum, qui accidit prid. Cal. sextiles an. MDCCCLIX, effecit ut, vix elapso quinquennio, IOANNIS B A P T I S T A E VIANNEY causa ad SS. Rituum Congregationem deferretur. Post nuperrimum vero decretum approba-t i o n s virapproba-tuapproba-tum a Sancapproba-tissimo D. N. P P . Leone X I I I fel. rec. editum VII Cal. augusti anno MDCCCXCVI, de duobus miraculis, quae intercessione Yen. Dei Servi patrata vulgabantur, accurata inquisitio peracta est, tabulaeque iudiciales a SS. Rituum Congregatione recognitae ac probatae sunt. Horum primum accidit in oppido S. Laurent le Maçon, anno MDCCCLXII.
Claudius Leo Roussat, sexennis puer, comitiali morbo correptus, affectis resolutisque nervis, impeditis artubus, amissa loquela, miserum trahebat spiritum in idque devenerat, ut nec valeret salivam retinere. Adhibitis frustra remediis, in diesque crescente vi morbi, de infirmi salute medici spem omnem abiecerant. Tunc parentes ad loannis Baptistae Yianney sepulcrum secum adduxerunt puerum, ut Venerabilem Dei Servum novendialibus precibus exorarent. Admoto ad tumulum brachio pueri paralysi affecto, coepit continuo sanatio ; quippe ilia ipsa manu puer primo porrigit stipem egeno, deinde sulphurata accendit, mox libere domum discurrit; ad ultimum, absolutis novendialibus, pleno linguae usu fruitur et pristina valetudine. Alterum contigit miraculum eodem anno, Lugduni, in hospitio puellarum Curiae S. loannis. Adelais Joly, novem annos nata, cum corruens in parietem offendisset, in laevo -brachio affecta est albo tumore. Desperata medicorum iudicio cura, patientis brachio applicita est, inter novendiales preces, corrigia calceamentorum Ven.
loannis Baptistae Yianney. Secuta illico sanatio est,
•eaque sic plena, ut morbi vestigia mox extiterint nulla.
De utroque miraculo instituta quaestio est, confectae Apostolicae tabulae earumque agnita et probata validitas.
Instaurata est deinde actio, primum in antepraeparatorio
Conventu, in Aedibus Rmmi Cardinalis Lucidi M.
Parocchicl.mem. habitoXIIcal.ianuarias an. MDCCCCII;
mox in praeparatorio ad Apostolicum Palatium Vati-canum coacto X.III cal. martias superioris anni ; denique coetu universo coram Sanctissimo D. N. Pio P P . X collecto Y I I cal. februarii volv. an. ; quo in coetu, per Rmmum Cardinalem Franciscum Desidera-tum Mathieu, Cardinali Lucido M. Parocchi e vivis erepto in causae Relatorem suffectum, proposito dubio :
vAn et de quibus miraculis eonstet in casu et ad effect um de quo agiturLL, SSmmus Pater Consultorum et Cardina-lium excepit suffragia, nihil tarnen decernens, ut in re tam gravi tempus divinae opis implorandae suppe-teret. Tandem hodierna die, Dominica prima in
Quadragesima, idem SSmmus D. N., sacris in dome-stico Sacello litatis, Yaticanam nobiliorem aulam ingressus et pontificio solio assidens, advocari iubet et coram Se sistere Rmmos Cardinales Seraphinum Cretoni SS. R R . Congregationi Praefectum, eiusve loco et vice Aloisium Tripepi ipsius S. R. C. Pro-Praefectum, et Franciscum Desideratum Mathieu causae Relatorem una cum R. P . Alexandro Verde S. Fidei Promotore, meque infrascripto Secretario, iisque adstantibus solemni Decreto sanxit: „Constare de duobus miraculis ; de primo : — in&tantaneae perfec-taeque sanationis pueri Claudii Leonis Roussat a gravissimo morbo epilectico ; — de altero : instantaneae perfectaeque sanationis adolescentidae Adelaidis Joly a tumore albo in laevo brachiou.
Hoc autem Decretum in vulgus edi et in SS.
Rituum Congregationis acta inseri iussit decimo cal.
martii anno MDCCCCIV.
S E R A P H I N U S Card. CRETONI, S. R. C. Praefectus.
L. * S.
t D I O M E D E S PANICI, Archiep. Laodicen., S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Győr. A győri egyházmegyei papság kilenczvenéves Nesztorának élete és halála. —
A győri egyházmegye legidősebb harezosa, a lel-készkedő papság Nesztora: Prevarek Ferencz iváni jubi-láris plébános, pápai titkos kamarás és aranymisés áldozópap, hosszas, béketürőleg viselt szenvedés után visszaadta február hó 27-én nemes lelkét Teremtőjének.
Betöltött kilenczven esztendőre tekinthetett vissza nyugodt öntudattal, büszke megelégedéssel. Elete munka volt, a lelkipásztor nehéz kötelességeinek férfias telje-sítése. Prevarek Ferencz 18113. május 27-én született Kaposvárott polgári családból. Szülei gondos nevelés-ben részesítették s a fejlődő gyermek felkeltette Jura-nits Antal b. e. győri püspök figyelmét, ki őt behívta a szemináriumba. 1836 augusztus 2-án Juranits Antal püspök pappá szentelte.
Mint lelkipásztor először Nagy-Lesre küldetett, ahol mint káplán működött híveinek rajongó szeretetét szerezve meg. Itt érdemelte ki pázmándi Horváth Endre
I. Félév. 16. sz. RELIGIO. 141 barátságát is, aki az ifjú pappal igaz szívből
rokon-szenvezett.
Nagy-Écsről 1839 junius 24-én távozott, hogy el-foglalja Ivánban, mint káplán uj állomását. Alig egy esztendeig segédkezett itt Horváth Antalnak, mikor plébánosa elhunyt. A megürült plébániát, mint admi-nisztrátor vezette tovább, majd gróf Széehényi P á l kegyúr fölterjesztésére, őt nevezte ki plébánossá a megyés püspök.
Hatvannégy esztendeig fáradhatlanul működött Ivánban, hol ez idő alatt 2712 hivet megkeresztelt, 2544 hivet temetett, s 606 párt egyesített a házasság szentségével. Hívei atyjukként szerették, s ő mint gyermekeivel bánt velük. Benső viszony fűzte kegy-urához, a Széchényi családhoz. Mikor az ifjú Széchényi Kálmán gróf 1871-ben Ivánban fekete himlőbe esett, Prevarek Ferencz folytonosan ágya mellett volt s őt egészsége koczkázásával gondozta, ápolta.
Tevékeny részt vett a vármegyei életben is. A megyegyüléseken szorgalmasan megjelent s nem egy-szer feltűnést keltett talpraesett beszédeivel s gyakor-lati megjegyzéseivel és tanácsaival. Emlékezetes marad ama rövid latin beszéde is, melylyel Battenberg Sándor herczeget; a bolgár exfejedelmet Ivánban üdvözölte, mikor az kegyurának vendége volt.
1886. aug. 22-én tartotta aranymiséjét, melyet hívei, szerető lelkésztársai fényes ünneppé fejlesztettek.
Az ünnepi szónok Somogyi József volt, ugyanaz, aki 50 év előtt uj miséjén az ünnepi beszédet tartotta.
1839-ben X I I I . Leo pápa titkos kamarásává nevezte ki őt.
Plebánosi működése alatt 41 németajkú fiút taní-tott meg a magyar nyelvre, számtalan híve az ő keze alatt növekedett férfiúvá. Legyen emléke áldott, s élete ragyogó példa az utókornak ! R. i. p. D. H.
Pécs. Az Immaculata jubileumának egyházi meg-ünnepléséről főpásztori szózat. —
luxta mentem Sanctissimi Domini Nostri in supra allegato Brevi Apostolico * expressam saluti populi fidelis consulere cupientes, respectu habito etiam ad benignissimum indultum SS. D. N. Pii P P . X. die 14-a Augusti 1903. editum et in litteris circularibus dioece-sanis XIV. anni 1903. sub nr. 2904. publicatum — se-quentia dispono :
1. P e r totum annum currentem die 8-a cuiusvis mensis, vel si adjuncta magis suadent, Dominica earn immediate sequenti, in qualibet Ecclesia vel oratorio publico post missam princfpalem, cui iuventus schola-ris populusque fidelis interesse solet, recitentur publice preces infra relatae.
2. Missa vero iisdem diebus juxta indultum apo-stolicum celebretur unica haec votiva sive cum cantu, sive lecta de Immaculata Conceptione. Quum vero Missa haec privilégia habeat eadem, quae competunt Missae votivae de SS. Corde Jesu pro prima feria VI.
cuiusque mensis, dicatur eadem cum Gloria et Credo et unica oration e, dummodo non occurrat festum
dup-* A m e l y „ U n i v e r s i s C h r i á t i í i d e l i b u s " s z a v a k k a l k e z d ő d i k é s 1903. decz. 7-én kelt.
plex I. Cl. aut Dominica I. Cl., vel aliquod festum eiusdem B. M. Virginis, feria, vigília aut octava ex privilegiatis, in quibus solummodo commemoratio fieri poterit per orationem Missae votivae post orationem de die sub unica conclusione.
Insuper in Ecclesiis aut oratoriis, in quibus haec devotio peragitur, in reliquis Missis, praeter memoratam votivam, ibidem celebrandis pro privata celebrantis devotione, fieri poterit commemoratio Immaculatae Conceptionis B. M. V. adinstar festi duplicis simplifi-cati, — servatis tamen in omnibus rubricis. (Vide Dec-retum in litteris Cire, dioec. XIV. anni 1903. publicatum.)
3. De devotione hac velint DD. Curati et cate-chetae populum fidelem respective iuventutem schola-rem praevie edocere, ut pietate erga B. M. V. a pat-ribus accepta devotioni huic interesse eiusdemque fructus uberes percipere valeat.
Preces, de quibus sub 1. mentio facta erat, post Missam recitandae, praemissa trina „Ave Maria" sunt sequentes :
V. Immaculata Conceptio tua Dei Genitrix Virgo.
R. Gaudium annuntiavit universo mundo.
Oremus.
Virgo Sanctissima, quae placuisti Domino eiusque Mater effecta es, Immaculata corpore, spiritu, fide et caritate; in hoc jubilaeo solemni dogmaticae definitio-nis, quae Te universo mundo peccati expertem annun-tiavit, respice, quaesumus, vultu benigno miseros qui tuum validum implorant patrocinium ! — Serpens mali-gnus, in quem prima fuit maledictio pronuntiata, pergit miseros Evae filios insidiari atque adoriri. Eia, benedicta Mater, Regina et Advocata nostra, quae a primo tuae conceptionis momento, hostis caput contri-visti, suscipe preces, quas tamquam cor unum Tecum conjuncti obsecramus velis ante Dei conspectum exhi-bere, ut nunquam insidiis quae contra nos struuntur credamus, ita ut omnes ad salutis portum perveniamus, ac inter tot pericula Ecclesia et societas christiana hymnum liberationis, victoriae et pacis iterum canant.
Amen.
f„ Omnibus qui hanc orationem recitabunt largimur, semel in die lucrandam indulgentiam 300 dierum. — Ex Aedibus Vaticanis 8. septembris 1903. — Pius PP. X.u)
Quinque-Ecclesiis, die 25. Febr. a. 1904.
Walter Antonius, m. p.
Bées, febr. 27. A bécsi egyetem theologiai karának megerősödése és megújhodása —
lassan ugyan, de biztos lépésekkel halad előre. 5 éve múlt, hogy a kar a püspöki konferenczia és a közok-tatásügyi kormány elé javaslattal lépett az iránt, hogy a kar tudományos munkájának mélyítése czéljából a tantárgyak tanítása betetőző vagyis a hallgatókat tudo-mányos munkálatok végzésére közvetetlenül képesítő legyen. Ennek elérésére azt javasolta a kar, hogy néhány kisebb szak számára külön tanszékek állíttas-sanak fel ; az u. n. szemináriumi, vagyis a tudományos kutatás és alkotás módjaiba begyakorló oktatás meg-honosíttassék ; a vizsgálati és szigorlati eljárás pedig, főtekintettel a tanulás és tudás alaposságára, szintén átalakíttassék.
142 RELIGIO. LXII1. évi. 19C4.
Szó sincs róla, hogy a bécsi egyetem theologiai kara javaslatába mindent felölelt volna, a mit a világ legjobb és legbefolyásosabb kath. theologiai fakultásai követendő példa gyanánt felmutatnak, milyen például a római pápai Gergely-egyetem theol. karának 3 teljes évre terjedő filozófiai alapozása ; vagy például ennek a fakultásnak, vagy az innsbruckinak legalább is két tanárra bízott több évre terjedő, szélesalapu specialis dogmatikai tanítása; vagy tovább például âZ j 81 mit dominikánusok a svájczi freiburgi egyetemen valósí-tottak meg, hogy t. i. a theologia moralist két tanár két tanszékből dolgozza fel : az egyik Aq. sz. Tamás Summája szerint a speculatív erkölcstudományt, a másik a Casuistikát stb. Mindezekre a kiválóságokra a bécsi theol. fakultás nem volt tekintettel. Még az inns-brucki fakultás teljes bölcseleti iskolázásának szentelt ötödik (a sorrendben első) évét sem vette fel prog-rammjába. Belezsúfolt minden reformot a hagyományos 4 évbe. Tekintettel volt a megcsökönyösödött osztrák állami bürokratizmusra, melyet az ő, az egyházzal szemben kifejlődött lajhártermészeténél fogva nem ostorral de még hegyes lándzsa-szurkálással is csak lassan lehet kimozdítani az ő megszokott helyzeté-ből — erősebb kenyértermelő munkára. Innen van, hogy a mi keveset akar a bécsi theol. fakultás, azt is csak nehezen és csak apródonkint valósíthatja meg.
Kezdetben, mindjárt sikerült az u. n. szemináriumok vagyis gyakorló kurzusok felállítása egyes tanszékek mellett. Most már 7 ilyen szeminárium működik 7 kathedra mellett. Mult évben a szigorlatok és doktorrá avatások megváltozott rendje került napirendre. Egy szigorlatot tudományos értékű értekezéssel lehet he-lyettesíteni. Igy a doktorságra kerülés ideje kissé megrövidül. Most legújabban vagyis a jelen félévben napirendre került a félévi vizsgálati rend reformja.
Együttes félévi záró-vizsgálatok helyett külön vizsgá-lat lesz egyes befejezett tantárgyakból. Ez sem egész reform tehát, csak részletfizetés a theol. kar kívánatára.
Egyébiránt némely theol. főiskolában ez a „legújabb reform" már meg is van, például a sz. pölteni szeminári-umban.
Szóval, a bécsi egyetem theologiai kara, melynél Magyarország is érdekelve -van a Pazmaneum miatt, bár lassan és apró lépésekben, de határozottan halad.
T Á R C Z A .
A Loisysmus Francziaországban.
IV.
Most Loisy rendszerének fő pontjához, a keresz-ténység eredetének a fejlődés-elmélet értelmében történő magyarázatához értünk. Ez erős észrevételekre kényszerit.
Tekintsük mindenek előtt azt a kapcsot, mely az egy-házat Jézus Krisztushoz fűzi. Hogy a kereszténység Jézus óta nőtt és fejlődött, az tagadhatatlan tény.
Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a mi katholicziz-musunk csak mint valami magban, úgy létezett Jézus és az apostolok ősi intézményeiben. A fődolog, e mag tartalmának megtalálása. Véleményem szerint Loisy kritikus módszerével nem találja meg az igazi kapcsot a mai katholiczizmus és Jézus Krisztus közt, mert nem tisztán emberi és történelmi kapocs fűzi az egy-házat Jézushoz. Hol maradna akkor az egyház isteni jellege ? Loisy véleménye szerint Jézus semmi esetre sem gondolt arra, hogy egyházat alapítson. Egyedüli czélja,
szerinte, és tanításának egyedüli tárgya az Isten országá-nak igen közeli eljövetele volt, melyben ő mint Messiás fog uralkodni. Az egyház tehát e királyság reményé-nek meghiúsulása után keletkezett oly események követ-keztében, melyek Jézus öntudatos czélján és szándé-kain kivül történtek, mint mellékes valami és túltengés, (commes hors-d'oeuvre et superfétation.) Loisy e felfogá-sából az én véleményem szerint szükségképp az követ-kezik, hogy az egyház nem teljesen keresztény, mivel Krisztus sem nem akarta, sem nem tudta és remélte annak létrejöttét. — Az „egymásután" és az „okság"
fogalmainak éles megkülönböztetésével ki kell mutat-nunk, hogy nemcsak a „messsiási ország" eljövete-lében vetett hit ered Jézustól, hanem be kell bizo-nyítanunk azt is, hogy Jézus elméjében élt az háznak előre elkészített vázlata, továbbá, hogy az egy-ház nem esetlegesen és a mellékesemények összejátszá-sával, hanem az alapító eltökélt szándéka és akarata folytán látott úgy a hogy történt napvilágot. Ha az egyház nem Jézus eme való és eltökélt szándéka követ-keztében született meg, akkor a katholiczizmus nem I birhat keresztény intézményi jelleggel. Akkor közte és Jézus messianizmusa közt csak tisztán emberi, természeti, a történetíró szemében logikus és helyes successziónak kapcsa van.
A „Loysismus" főeszméje ellen támadt ez az ellenvetés visszhangzik a rendszer minden zugában.
Ha Jézus tanítványainak nem mondott semmit « m istenségéről, sem a Szentháromságról, akkor a dogmák tisztán csak az emberi észnek találmányai. Ténynek elismerem én is azt, hogy az apostolok nem kapták tanítójuktól a Szentháromságról és a Krisztus isten-emberi természetéről szóló hittudományt teljesen kidol-gozva. Elismerem készséggel, hogy a theologusok és a zsinatok formulái, melyeket a görög filozófiából vettek kölcsön, talán bámulatba ejtenék az apostolok testüle-tét. Azonban ez nem tartozik a dolog lényegéhez ; az a kérdés, hogy szent Péter és szent Pál felismernék-e az első század egyházát magyarázat nélkül is a katho-liczizmus mai alakjában. Valamely személyazonosságát bajosan tudják felismerni azok, kik látták mint gyer-meket, vagy éppen felnevelték, — ha az illetőt csak i férfikorukban látják viszont. Az igazi kérdés tehát ez:
vájjon a Szentháromság és a Krisztológia tanainak azon formulázása, melyet később a kath. iskolákban használnak és a melyet a zsinatok szentesítettek, helyes és törvényszerű következtetések-e Krisztusnak élőszóval hirdetett tanaiból, vagy sem? Ha Jézus Isten fiának nevezte magát az „Unigenitus" kifejezéssel, melynek csak egy kizárólagos értelme van, s ha 0 valóban ma-gáénak tulajdonította az Atya istenségét oly kifejezés-sel, mely hallgatói értelmének megfelelt : bárki elismer-heti, hogy ezt a krisztusi kifejezést, tekintetbe véve a görög gondolkozást „logos"-szal kell fordítani a negye-dik evangéliumban ós „consubstantialis"-szal a niceai zsinaton. Ez valóságos haladás a dogma megértésében : in eodem sensu et in eadem sententia. Ez az eljárás nem egyéb, mint a hittétel formulázása ugyanazon érte-mény megtartásával. Azonban, ha Jézus, mint Loisy
I. Félév. 19. sz. RELIGIO. ÍEI véli, — nem ismerve istenségét — nem mondott
sem-mitsem és tanítványainak semmi tanítást sem hagyott emberfölötti személyiségéről; ha mindaz, amit az egy-ház az ő személyiségéről tanit, vagyis ha a katholikus Krisztológia tisztán csak hellén gondolkodásból szár-mazik : — akkor nyilvánvaló, hogy ez a tanítás egy-általán nem keresztény származású, mert nem foglal-tatik semmikép sem Jézus tanításában, még úgy sem, mint a csira a magban. E s Loisy tévedésének ez a magva. Az ő elmélete szerint nem a keresztény eszme nyelte el és szívta fel magába a hellén eszmét ; hanem ellenkezőleg, a görög eszme helyezkedett el az őske-resztény tény helyén. Ugyanez áll más dogmákról is, pl. a többi közt a feltámadásról, melyről Loisy azt állítja, hogy ezt a tanítást szent Pál gondolta ki. Ha Jézus csak a messiási ország közeli eljövetelét és a Messiás névvel jövendő uralmát hirdette, akkor világos dolog, hogy az egyetemes megváltásnak fogalmát Jézus véres halálának kiengesztelése alapján nem találjuk meg tanitásában, akkor ez neki teljesen ismeretlen volt. Ebben az esetben az a kérdés támad, hogy a Pál-féle theoriát, mety a zsidók húsvéti bárányának szimbolizmusából keletkezett volna és a mely azon czélból lett kieszelve, hogy Jézus szűk-körű messiánizmusát a pogányokra is kitérjeszsze, hogyan lehet kereszténynek mondani? Az apostol zse-niális találmánya nem Krisztus tanításában birná mag-vát, hanem tisztán kívülről, csak külső történelmi tényezőkből származnék, Krisztus tervén és számításá-nak körén kivül.
Ugyanígy okoskodik Loisy az egyház szervezeté-ről és a szentségekszervezeté-ről is. A messianizmusnak, melyet Jézus hirdetett, szerinte nem volt szüksége a jövőben sem szervezett társaságra, sem pedig sajátos vallási szertartásokra. A mi egyházunk és ritusunk azonban feltételezi a Megváltó kiengesztelő halálának fogalmát.
Loisy szerint — ellenkezőleg — hasztalanul keressük Jézus prédikácziójában az egyházi konstitucziónak vagy a szent liturgiának csiráját. Az egyház és a szent-ségek — szerinte — idegen eredetűek, metyeknek behozatalát a messiási királyság késlekedése tette szük-ségessé ; ugyanezt követelte ezenkivül a hivők és a községek számának folytonos növekedése, ezeknek a zsidóktól való elválása, a mózesi istentiszteletnek u j istentisztelettel való helyettesítése. A kereszténység
Loisy szerint — ellenkezőleg — hasztalanul keressük Jézus prédikácziójában az egyházi konstitucziónak vagy a szent liturgiának csiráját. Az egyház és a szent-ségek — szerinte — idegen eredetűek, metyeknek behozatalát a messiási királyság késlekedése tette szük-ségessé ; ugyanezt követelte ezenkivül a hivők és a községek számának folytonos növekedése, ezeknek a zsidóktól való elválása, a mózesi istentiszteletnek u j istentisztelettel való helyettesítése. A kereszténység