Szephalom, den 20. Hept.br. 1807.
Mein Herr Professor,
Verehrungswürdiger gütiger F r e u n d !
Endlich habe ich auch Ihr Päckchen in Händen. Ich bringe Ihnen meinen innigsten Dank nicht nur für Ihr unschätzbares Geschenk, sondern auch für die Freude, das dabey liegende W e r k kennen zu lernen. F r ü h e r oder später würde ich dieses auch erhalten haben, aber ersteres ist mir u m s o schätzbarer, weil ich es bis jetzt nie erhalten konnte. Sie h a b e n mir in ihnen F r e u d e n gegeben, für welche jeder Dank viel zu a r m ist. — W e n n Sie auch bei den nachfolgen
den Theilen auf mich denken wollen, ja, wTenn Sie die Freundschaft haben wollten, mir auch Grellmanns Aufklärungen zu bestellen, so w ü r d e n Sie mich sehr verbinden. Es ist Pflicht dem guten Verleger Lust zu ähnlichen Unternehmungen zu machen, und seine Klagen (in der Vorrede dieses Werkes) so viel an einzelnen liegt, stillen zu trachten. — Eben ist seit ein paar Tagen ein F r e u n d in meinem Hause, der das Buch — Magazin •— mit hat. Er hat es schon gelesen:
ich noch nicht. Er fand bey mir die unter dein erdichteten Namen Austerlitz gedruckte Briefe eines Ungarns, las sie diese Nacht, ver
gleicht sie mit dem Aufsatze des würdigen Berzeviczy, und zwischen uns entstand ein interessantes Gespräch darüber. — Mit vieler Ungeduld w a r t e ich auf die nachfolgende Theile des Magazins, und wünsche nur, dass seinen Gang nichts unterbrechen möge.
Csokonays Dorottya ist vortrefflich recensirt. Nur muss ich gestehen, dass ich mit seinen deussen ex machina mich nie zufrie
den stellen konnte. Auch Baggesen hoch sie in seinen Parthenaide ein, aber die P a r t h e n a i d e ist im Griechischen Versmasse in einiger griechis modelirten Sprache geschrieben, und die Götter Griechen
lands sind in dem Gedichte von Anfange her gegenwärtig, (wie wohl es ziemlich possierlich aussicht, dass griechische Götter einen Nordfrank auf Schweizergebirgen herumführen etc.): aber in der gereimten und ungriechisch sprechenden Dorottya erscheinen sie nur um den Knoten zu lösen, und die Tekintetes-Venus Asszony k o m m t Somogyer Landjunicern eine Predikt über ihre
Wunder-1168. Den 20. Septbr. 1.807. ¡61
Wirkungen, (sogar in dein Reiche der vegetabiiien) zu halten, (a* penyész' tenyészete.) — Wieland u n d Baggesen, oder m e i n Gőthé, würden sich dabey gewiss ganz anders b e n o m m e n haben.
Csokonai verdient geschätzt, sogar bewundert zu w e r d e n : aber cl a s s i s e h ist er nicht. — Seine Versification bezaubert, seine genialische Schöpfungen gewähren viele und grosse F r e u d e n : aber das ist meistens n u r Schimmer, der blendet. W i e ganz anders ist das bei Virág, Dayka und meinem. Kis! — Csokonays übersprudelnde burlesque Einfälle wie d a s : fies nobilium tu quoque (fontium) pudlium me dicente! - und dergleichen, sind vielleicht d a s beste in d e m Gedich te und es ist sehr wohl gethan, dass Sie seiner Anmerkungen nicht vergessen haben.
Erst gestern erhielt ich die Antwort a u s d e m Arader Com., wohin ich wegen Révais Geburtsort und Tag geschrieben habe. Man weiss nichts sichres, als dass er zu Csanád geboren ist, und d a s wusste ich ohnehin. Dies machte, dass ich Ihnen seine versprochene biographie bis jetzt nicht geschikt habe. Und jetzt — jetzt ist mir diese Arbeit sehr erschwert worden, aber möglich, dass seine biographie von meiner Hand umso interessanter wird. Sie wissen von seinem Streit mit Verseghy. Vjerseghy] schrieb vieles über unsere Sprache, wie ich urtheile sehr schal u n d falsch. Er ward gefangen.
Während meiner und seiner détention w a r Révai Professor der ung.
Sprache bey der Uniwersität. Ihm legte sein Professorat zur Pflicht I r r t h ü m e r aufzudecken, und er that es ohne Verseghys Kränkung.
V. k a m 1808. nach Haus. Eher er vielleicht noch wusste dass Révai ihm w i d e r s p r o c h e n , m a c h t e er Révais Bekanntschaft. Er ward sehr gütig aufgenommen. Sie entzweyten sich bei mündlichen Berath-schlagungen, und nun erschien Verseghy mit seiner Grammatik u n d Tiszta magyarság, und s t i m m l e mit Révai einen Streit an, w o r ü b e r der Recensent in den Annalen sehr w a h r und n u r zu bescheiden sagt, dass er von Verseghy nicht mit A n s t a n d g e f ü h r t w o r d e n . Der äusserst reitzbare R., der seiner guten Sache und seines Vor
zugs vor V. als G r a m m a t i k e r und Dichter bewusst war, fand es unter seiner W ü r d e , dem V. zu antworten, da er mit ihm in seinen mündlieben Verhandlungen unglücklich war, und trug dieses Geschäft dreyen seiner Schüler auf. Diese a n t w o r t e t e n V. u n d weil Versegi sie k o s t k ö v e t ő o s t o b a j u h o k nannte, so sagten sie i h m derb — n u r «u derb! dass da er einmahl von Schafen gesprochen, so hätte er wohl, a n s t a t t den vorangehenden Widder, ganz getrosst
Kazinczy F . levelezése. V. 11
162 1168. Kazinczy — Rumy Károly Györgynek.
einen Esel nennen können, der den Schafen auch vorangehl, und n a h m e n n u n von Versegis grossen fleischiger Figur, von seiner Bass
stimme etc. die Bilder, u m ihm zu einem bildlichen Esel zu qualifi-ciren, und vergassen dabey der vielen W i m m e r , mit denen sein Gesicht [!] überseht ist, nicht Sie sehn, welche unedle Behandlung!
Aber w a s musste sich V. vorwerfen, da er der A n f ä n g e r w a r ! — In dieser Beklemmung, die ein Griechen z u m Strick gejagt haben würde, t r a t er in den ersten Blätter der Hazai Tudósítások als ein Apostel der schriftstellerischen decenz und als der toleranteste Gram
matiker auf. Révais Schüler folgten i h m auf der Ferse nach u n d entlarvten den Heuchler. Ich wusste von d e m ganzen Händel nichts, als w a s ich in diesen Zeitungsblätter las, und schrieb an Révai.
Ich b a t ihn, Versegi auf seine haeresen in der Gramm, und Tiszta Magyarság zu antworten, aber seine Person u n b e r ü h r t zu lassen und seiner W ü r d e nicht zu vergessen, zugleich sagte ich i h m mein, freilich sehr ungünstiges Urtheil über V., als Schriftsteller. Révay, nicht faul, rückte den ganzen Rrief o h n e m i r d a s m i n d e s t e z u s a g e n in das W e r k seines Schülers Víg László ein, schickte mir die zwei erstere Antwort wider Versegi, und sagte, die 3te sey noch unter der Presse. Ich fiel fasst u m , als ich zu Debreczin das W e r k bei Kis István erblickte, kaufte, u n d b e y m ersten Aufschlagen des W e r k e s meinen Brief fand. Es zeugt von meinen friedlichen Gesinnungen. Aber w a s wird es für einen Spuck in der W e l t geben, wenn es erlaubt sein wird, ä h n l i c h e B r i e f e , die in Freund
schaft geschrieben sind, vor d a s Publicum zu. bringen? — W a s ich gesehrieben habe, k a n n und will u n d soll ich nicht retractiren; ich halte alles für w a h r , u n d bin bereit es zu erweisen. Aber in so einen Streit verwickelt zu w e r d e n ist sehr unangenehm, und das anzustellen, w a s Révay dort m i t mir anstellte, sehr unfreundschaft
lich und imprudent. Vielleicht m u s s ich n u n auftreten. W e r d e ich es, so werde ich es gewiss mit Anstand.
Esaias Budai ist den 3ten Aug. eonsecrirt. Gabriel Szilägyi w a r damals noch nicht todt, aber er hatte schon resignirt. Nicht u n w a h r scheinlich, dass Budai Theol. Prof. zu werden damals schon gewünscht hat. In einigen Tagen darauf starb Szilägyi. Budai wird nun. Theol.
Prof., u n d vielleicht in k u r z e m Superintendent.
Abdera-Debreczen spielt i m m e r Streiche, die seiner würdig sind.
Obristlieutnant Mich. Pechy von dem Corps de Genie, zu H e r m a n n
-1168. .Den 20. Septbr. 180?. 163
stadt, entwarf einen Plan, u m die abgebrannte alte Kirche in Debre
czin aufzubauen. Emerichs Pechys Antagonisten wollten dem Mich.
Peehy die Ehre nicht gönnen, dass seine Zeichnung befolgt werde.
Sie selbst Hessen einen Plan nach i h r e r a b d e r i f i s c h e n A n g a b e durch einen Maurermeister in Debreczin zeichnen. Wie dieses Gebäude n u n halb aufgeführt ward, fiel ihnen ein, nach Wien zu schreiben, und die Professoren der Architectur — welches i c h i h n e n v o n A n f a n g h e r a n r i e t h — zu consultiren. Diese antworteten, der Riss sey unter aller Kritik, nicht werth, dass sie darüber auch n u r ein Antwort verlieren sollten. Aber da es nicht zu e r w a r t e n ist, dass das, w a s schon steht, niedergerissen werde, so mögen sie n u r fortfahren. Die Wölbung müsste aber nicht durch alltags Maurer aufgeführt werden, sonst lauft die Gemeinde Gefahr, unter ihrem Schutt begraben zu werden. — Auch als Mich. Pechy den Riss z u m Collegium machte, w a n d t e ich ein, dass ein Obristlieut.
bey d e m Genie-Wesen nicht eben auch ein geschickter Architekt und ein ästetischer Architekt sein m ü s s t e ; sie sollten den Riss nach Wien schicken. Dort w a r der Hass wieder Pechy zu bekämpfen, hier Pechys Anhänglichkeit gegen seinen Cousin, und jetzt sieht man, dass meine lieben Glaubensgenossen ewig verurtheilt sind, nichts was Geschmack hat, aufweisen zu können. Die architraven in der Facade des Gollegiums sind entweder unterbrochen! oder doch durch die Fenstereinfassungen berührt. Ob es nicht besser wäre,
wenn die Herrn Kalviner endlich «lutherische Wissenschaften» a n s t a t t dem Plunder, den man in Debreczin und andern Kalvinischen Schulen höhlt, lernen m ö c h t e n ? Auch in Patak ist es mein Verdienst, dass jetzt das Auditorium in die Mitte der Facade Seite, u n d nicht in einen Winkel, kommt, und das es nicht einen Saal, der vier Säulen hat haben sollen, erhalten wird.
Sie sehen, dass mein Anti-Debreczinismus sich noch nicht gelegt hat. Ich hohe zu Gott; er wird ewig bleiben — bis nähmlich Debreczin abdera bleibt. Diese meine Abneigung h a t jetzt einen persöhnlichen Grund. Ich lieh 1806. in Febr. einem dasigen Mann, der auch zwischen den Gelehrten sitzt, alle J a h r g ä n g e der Wiener Annalen. Vorgestern h a b e ich sie zurück erhalten. Der ganze J a h r gang 1802 und 1804 ist verloren, von 1805 aber J a n u a r , August und September, also zwei ganze J a h r g ä n g e und neun Monate.
Ich wage an Sie die Ritte, mir diese abgängigen Bände, sey s von der Spediciön der Annalen, sey s durch eine Ankündigung zu
ver-11*
164 1169. Cserey Farkas.
schaffen, und mir dann sie zuschicken. Den Preis erlege ich ihnen mit vielen Dank. Aach werde ich Ihnen die 4 f., die ich an dem Magazine erblickte, bald zuschicken.
W i e heisst der Portrait-Mahler in Leutschau, der Herrn v.
I'fannschmied, den Schwiegersohn des Herrn Günther, gemahlt h a t ? und könnte er sich nicht entschliessen hieher zu k o m m e n ? —•
[Eredetije a m. tud. Akadémia könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 208. sz.f,
1169.
Cserey Farkas — Kazinczynak.
Krasznán 23dik Septemberbe, 1807.
Kedves Barátom!
Lakadalmi vigságokbul tegnap érkezvén haza, h á r o m leveleid örvendcztetének meg, melyekre ezennel rendbe felelek.
Semmi engemet ugy meg n e m rezzenthetet, mint azon leg nagyobb méltatlanság, a mi B. W[ay] Miklóssal történt. Sainálom őtet, könybe merült szemmel zokogom Nemzetem szabadságának, alacson szolgaság igájának terhére való hanyatlását, m e r t a midőn eggy Wayt, eggy oly tökélletcssen nagy e m b e r t azért, hogy a Törvény szenti.ségének.
védelme mellett szól, ily minden fejedelmi atyai szelídséget el mellőző ítélet ér, akkor nincs mit. ohaitani eggy meg ijedni nem tudó Haza
finak, h a n e m vagy — — — vagy pedig Kainschadtka vadságaiba reitezm, olt az el vadult Természet kietlenségei közt siratni Hazája boldogságának abbul történt hanyatlását, hogy a Nemzet Naggyai a puha élet piszkai közt Testi és lelki képpen meg szűntek azok lenni, a miknek lenniek kellene. Borzasztó képek tűnnek élőmbe, b a r á t o m ! ! vérem természetesen heves ugyan, de nem tudom miért eddig ismeretlen hevületre gerjed, mi csillapithattya meg, aszt még n e m tudom, csak képzelem. — Nékem azokbul, a mit Sibóra Írtál, semmit, se küldettek meg, n e m is szokás ottan hogy én [velem]
a féléket közöljenek, melynek az a következése, hogy [én] se közlök vélek egyebei, csak a mit ok vetetlen tudniok kell: cseleked tehát ezután, kérlek, hogy a mit velem Baráttságod tudatni akar, aszt ird meg egyenesen nékem. Most pedig á r r a kérlek a leg nagyobb b a r á t t -sággal, hogy ezen történetnek minden környül álásait, el n e m halgat-ván a leg kissebb részt is, a mi ahoz tartozik, s z á m o m r a gyüicsd egybe, igen becses lesz előttem nem azért, hogy a szenvedő
ártat-1169. 23dik Septemberbe. 1807. 165
lanságba gyönyörködgyem, h a n e m valami egyébért, ennél sokkal nemessebbért, melyet a Te Lelked képzelhet leg jobban. — Én a Way nagy, és erős lelkétül minden jót várok, meg bűntettese olyan nemű, hogy a külső fénytül el csábittotnak szégyenesnek teczik az; de hid el, én irigylem azon Sorsot, mely W a y t érte, a mennyibe a külső fényt imádóknak se baráttya, se követője n e m vagyok; oly okbul, mint Way, meg büntettetni, n e m minden napi embernek sorsa, és előttem eő n e m meg szégyenittetve, h a n e m dicsőíttetve vagyon. — Miért gyött el W a y Pestrül? Találkoztál é az olta vele? Hol láthat
n á m meg ő t e t ? — Néhai Apám nagyon szerette és becsülte W a y t akkor, mikor az Bécsi katona Academiaba volt, szerette és, ugy tudom, Baráttya volt még utolsó napjaiba, így tehát sok okom van W a y t szeretni, becsülni, tisztelni. Most pedig egész fénnyibe láthatván őtet, meg vallom, forró vágyódással ohaitanám velle találkozni.
Felséges Urunk n e m a Tepliczi fürdőbe, h a n e m Bécsbe kötöl házassági szövettséget, olyat, mely által Birodalmaira nagy fényt ter
jeszt, mely Népei Boldogságát az iiijab változások után nagyon eszközölheti — ugyan is a Mailandi Ferdinándnak leányát jegyezte el magának. Könnyen aranyozhatod, mely felettéb interessant házasság légyen ez.
Hogy a Csokonai Oszlopát m á r fel álitcsuk, el gyött az ideje;
ha továb halasztanók, tetemes és orvosolhatatlan hibát követnénk el — ugyan azért az én Contomra, kérlek, ted meg az alkut azon hozzád közel lakó Steinmetzel; a Munka csinos és illő intézeti!
egészszen bizom ismeretes szép és jó Ízlésedre, én meg tudván, mennyibe alkudtad, a pénzt kezedbe szolgáltatom.
Göthédet most a Debreczeni vásárkor Nagy Gáborhoz küldöm, hogy szolgáltassa kezedbe.
Buezinak a napokba vettem Bécsbül levelét, következő ki feje-zései nagyon meg érzékenyítettek. «Az oskolai esztendőt m a végeztem el, még h á r o m vagyon hátra, a mi eszi illeti, mind tetzésem szerint ment — de (ha szabad megvallanom, a' mi szived jóságát talán kedvetlenné tehetné, enged meg! előtted n e m titkolhatom) egészségem ugy, mint az előtt, időrül-időre hanyatlik, veszni kezd b e n n e m azon
166 1169. Cserey Farkas.
szikra, mely reménységednek akár hogy csak meg feleihetet volna, egészszen szomorú színbe ál előttem a jövendő, talán azon czélomaf se érhetem el, melyre a Természet leg szentebb Törvénnyé leg édes
sebben viszen, t. i. hogy szegény örögülni kezdett szülőinmek jöven
dőbe szolgálhatnék. Aszt feleled erre, hogy reményleni kell. 0 ! nemes
SZÍVŰ Férjfi! ezen reménységnek felettéb nagynak kell lenni, vagyon bennünk eggy olyan valami, a mi a k a r a t u n k ellen is meg reszkettet
— pedig eszt ki oltani vélekedésem szerint az emberiségre nézt kegyetlenség volna! s ha mingyárt el is gondolom, hogy nyugodot szivei kell v á r n o m a jövendőt, csak n e m lehetek szabad a küszködő gondoktul.» Eddig Buczi. — Ohaitanám őtet Hazámnak m e g t a r t a n i : első postával irok Mártoníi Püspöknek, hogy az eö Megyéjebéli Pap lévén, gyógyitásárul gondoskodgyék; ha kérésemre n e m hailani elég embertelen lészen, m a g a m kölcségit fordítom arra, jobra bizonyossan n e m fordíthatom pénzemet, melynek imádója n e m vagyok és csak annyiba szeretem, a mennyibe jót tehetek vele. Igyekszem azon gon
dos aggódásitul is meg menteni, mely szerint öreg szülei állapoltya oly nemes tulaidonnal terheli szivét. 0 ! Barátom miért nem vagyok Hatalmas, ily indulattal, a milyen heviti szivem érzéseit, miijen szép, és boldogító Sugárokai, tudnék az emberiség egén deríteni.
Nagyon köszönöm, hogy a Bormaparte família czimerével meg ismertettél, aszt, hogy ezen família régi, m a g a m is olvastam eggy régi olasz könyvbe, melynek czimjérül meg feleitkeztem.
Az élőmbe tett h á r o m kérdésekre e képpen felelek: az elsőre
— Erdélybe nincs közönséges szokásba a vőlegények által való con-tractus adás, mindazáltal néha — és némely környül álásokba meg törtértik, nevezetesen akkor, midőn különböző vallásúak az egybe házasulandók. A vőlegény külömben feleségit meg n e m nyerheti, h a n e m ha szármozandó gyerekeinek a felesége vallásába való nevel
tetésekre forma szerint kötelezi m a g á t : m á s történetbe pedig akkor adnak contractust, midőn el veendő feleségeiknek némelyek vagy bizonyos S u m m a pénzt vagy Jószágot kötnek le. — A 2diJcra. Ha a férj magtalanul, és T e s t a m e n t u m nélkül hal meg, ugy minden általa szereztetet Jószágaiba succedal az özvegye — egyéb a r á n t pedig férje szerezménnyeibül annyi részt vészen, mint egyik gyerek, vagy ha T e s t a m e n t o m gyön közbe, annyit, a mennyit a ki szab nékie. — A 3dikra. A Magyar országi és Erdélyi házasságok állapottyára nézve egyéb külömbséget nem tudok, h a n e m Erdélybe a meg holt feleségnek keresménnyeibe, h a n e m ha az Testamentumnál fogva á r r a utot nyit.
1169. 2:ldik Septemberbe. 1807. 167
Külömben a férj n e m succedal — Magyar országon pedig éppen ugy successora a férj feleséginek, mint ez a férjnek.
Én m o s t megint feleségem nélkül vagyok itten, M. W á s á r h e l y t haltam, 27-a praesentis m a g a m is indulok innen Dévára, az Instel-latiora, a hova meg hívó levelet és a szép nem meg szólítása^
le Íratván, küldöm néked és meg változhatatlanra vagyok igaz hiv barátod
Cserey F a r k a s mpr.
Méltóságos Ur,
Igen kedves Barátom U r a m !
Valamely Országnak az a' ditsekedése lehet, hogy a Fő Halaimat kezében t a r t ó Fejedelme az igazgatásban részt vevő Személlyeknek ki nevezésében, tsak a' köz J ó r a való Atyai törekedésének kivan meg felelni, az a' T a r t o m á n y bizonyoson boldognak nevezheti magái. Ezen ditső tulajdonságának kegyes jeleit méltóztatván mostan ditsősségesen Uralkodó Fejedelmünk az én méltatlan Személlyemnek-is n e m tsak főbb kérők közzűl, h a n e m még netalán vádoltatásaim között is, a' Nemes Hunyad Vármegyei valóságos Fő Ispányságra lett ki nevez-tetésemmel adni, n e m enyim, az ő Felségéjé a' ditsősség, a' ki n e m tsak velem, h a n e m közönségesen minden hiv Magyar Jobbágyaival illy egyenes Atyai gondolkodását, és gondoskodását meg ismérteltve éreztetni ugyan Atyai képpen törekedik.
Hogy annakokáért ezen Felséges tulajdonságnak érzéséről én, és a' Haza b á r illy tsekély bizonyító Jelt adhassunk, a' Nemes Hunyad Vármegyei Fő Ispányságra lejendő törvényes bé i k t a t t a t á s o m a t a' Felsőbbségnek egyetértésével h a t á r o z t a m az ezen follyó Esztendőben következendő October B-ik napára.
Ünnepet fogunk szentelni annak a' jó Szívű Fejedelemnek a' szent Keresztségben vett ditső neve napján, az én ezen diszes Hivatalra lejendő fel emeltetésem, tsak a' Magyar jó Szivnek Hazájához, Nemze
téhez, Törvénnyéhez, és Törvényes Fejedelméhez tartozó buzgó Hiv-ségének lészen bizonysága, az az öröm pedig, melynek a' jó rendet t a r t a n d ó Ünneplés alatt óhajtanám, hogy több számmal részessel lehessünk ő Felségéhez való buzgó háladatosságunkat jó kívánságok
kal meg terhelt fiúi szeretetünket fogja mind a* világgal, még rosz akaróinkat is az ők meg szégyenletesekre meg esmértetni.
Egyenes hazafiúi Szeretettel, 's minden tisztelettel k é r e m tehát a' Mgos Urat, hogy kedves Hugómmal edgyütt méltóztassék az irt
168 1169. Cseroy Farkas. 1807.
napon, Déván, mini. Nemes Vármegyénk Praetorialis Helyén meg jelenve, maga részéről is engemet örvendeztettni, és a' mostan ujjabhan
igazgatásom alá vejendő Nemes Vármegyét Hazafiúi intézeteinek díszesében [!] lehető fbjtatásában fel segíteni. Melly kérésem meg ujjitása mellett egyenes barátsággal vagyok, lía.dnót 13-a 7br. 1807.
A Mlgos Urnák
egyenes barattsággal való alázatos szolgája G. Bethlen László mpr.
Tsak a' régi szerentsétlenebb idők, nem tudom mi uton szorít
hatták volt az emberi Nemzetet : durva aggódásra, hogy a' szép Nemnek majd meg hellyet sem találnak vala az emberi társaságba.
Én pediglen, a* kinek szerentsém van boldogabb időbe élni, sokkal méltábban ki rekesztem az Emberi Társaságból, az én gondo
latimban, azt, a' ki az ő Annyát tisztelettel n e m szereti, és a' ki a' szelid, és leg kellemetessebben kedvezni tudó szép Nem iránt azzal a" figyelmetességgel n e m viseltetik, a' mellyel tartozik.
Boldog az a' Tartomány, a' hol a' jövendőbeli n y o m édes Annya által neveltetik a' tiszta Haza szeretetre, még boldogabb az a' T a r t o mány, a' hol a' szülék Leány Gyermekeiket is, a' Haza Nemzet szokásivaf Törvénnyeivel meg ismertetve, a' Haza szeretetét is véllek meg kedveltetik, m e r t tsak ezek által juttathattyák késő maradékjokra is, a' Nemzetnek, a' Hazának ezen leg drágább kintsit.
Ifly vélekedéssel lévén, b á t r a n follyamodom Kedves Hazáin Leányihoz, tisztelettel meg teszem Jelentésemet az aránt, hogy Nemes Hunyad Vármegye, még minek előtle ezen mostani állandóbb ki neveztetésemet a' Fő Ispányságra el erte volna, m á r a' maga fiairól, a' maga környül állásairól józanon gondolkodva, meg állította, hogy a' haszontalanságba keresett dőlfössségnek annál j o b b a n h a t á r t vet
hessen, hogy a' Nemessi Társasságba szükséges meg külömböztetés-nek illendőséget az egyenlőséggel jobban öszve köthesse, hogy a' kül
sőbb Tartományok Gazdagítására sok kintsünket pazérló Ifjúságot h a t a l m a s meg tiltáson kivűl, a' tsinossággal, 's egyszersmind a' Hazáról, Nemzetről való, jó ízlésnek fenn t a r t á s á r a szoktassa.
De melly okoskodás, vagy melly Törvény lehet ezen czélnak bölts vezére, iia ennek el fogadásával a' szép Nem is Hazájának áldozni nem kivan, n e m kételkedhetem hát, hogy H a z á m n a k az
1170. Döbrentei Gábor. 1807. 169
Anyaságban, Ház tartásban, és m á r hozzá velem azt is, a' Haza szeretetben Európára vethető,«kedves Leányi», a ' f e n n említett nékem igen kedves Vármegyei Nemes Társasságnak ezen meg állított jó czélját Fiaival is, a' meg örökösitésig, meg kedveltetni, dísztelenségnek t a r t h a t n á k : kérem azért minnyájokat, a' kik személlyes jelenésekkel meg örvendeztetni méltóztatnak, méltóztassanak egyszersmind velünk született tiszteletünket az örökké valóságig jó példa adásokkal is meg állandósítani, és az öltözetünknek világos kék kevés sárgával, a' kinek ugy tettzik Arannyal lévén színe, magok is mind a' több szükségtelen költségnek el kerülésére, mind pediglen Felséges Urunk
Anyaságban, Ház tartásban, és m á r hozzá velem azt is, a' Haza szeretetben Európára vethető,«kedves Leányi», a ' f e n n említett nékem igen kedves Vármegyei Nemes Társasságnak ezen meg állított jó czélját Fiaival is, a' meg örökösitésig, meg kedveltetni, dísztelenségnek t a r t h a t n á k : kérem azért minnyájokat, a' kik személlyes jelenésekkel meg örvendeztetni méltóztatnak, méltóztassanak egyszersmind velünk született tiszteletünket az örökké valóságig jó példa adásokkal is meg állandósítani, és az öltözetünknek világos kék kevés sárgával, a' kinek ugy tettzik Arannyal lévén színe, magok is mind a' több szükségtelen költségnek el kerülésére, mind pediglen Felséges Urunk