[Elül, a levél három első lapján Kazinczy Eugénia levele.]
Széphalom J ú l . 2d. 1818.
A' mi Lolottunkhoz én m a rövid leszek, m e r t Döbrentei fog-lalja-el gondjaimat. — El vagyok telve azon édes képzelettel hogy Nagysád, 's imádást érdemlő 's imádott anyja, 's kedves testvérei előtt Erdélyi Leveleim által megújult emlékezetem. Bár abban se csalatkoznám-meg, hogy Nagysád is teszen a' Munkára némelly jegyzéseket! Hagyja Nagysád a' magasztalást, dicséretet vagy javalást
1 A levél zárlatán ép fekete pecsét.
102 3622. Kazinczy — Döbrentei Gábornak. 1818.
az idegen Olvasónak; azok a' kik bennünket szeretnek, azt a k k o r is adják mikor nem érdemeljük: én Nagysádtól azt várom, azt kérem, hogy a r r a tanít-meg, mit kell változtatnom, mit kell kitörlenem, mit kell kihagynom. így az én Erdélyben lételem' emlékezete örökre fenn marad, m e r t az illy Munkák századok múlva még nagyobb becsben t a r t a t n a k mint midőn megjelentek, az elmúlt idők és n e m a' Munka' becse miatt. Csak azt ne parancsolják Nagyságtok, hogy holmi tréfa elmaradjon. So ist der komische Hinfall, meinen Kutscher in das W e r k hineinzuweben, wirklich nichts als finesse, den einförmigen Ton zu unterbrechen, und den Leser aufzuschütteln.
Die Genialiteten des Báron Steph. Naláczi mit Bethlen Gergely und den Örménys füllen das Blatt, weil ich dort weniger zu sagen hatte, als da ich in Klausenburg das erstemahl war. Cserei F a r k a s nekem nem győze elég szépségeket írni ezen Erd. Leveleim m i a t t , 's olly formát jövendői, hogy Erdély ezen Munkámból ismeri majd magát. — Én tegnap előtt az Újhelyi vásárban eggy szép csődört vevék háti lónak, minthogy Brüszömtől megfosztott nyavalyája. Annak m a kenyeret adván, a' ló jobb kezemnek két legkisebb úját majd elharapta. Sebet k a p t a m rajta 's a' kéz m e g d a g a d t : de azért n e m szűnhetek meg írni, 's midőn az én Lolotomnak írok, fájós kézzel is örömmel írok. Sophie tisztelettel 's barátsággal csókolja Nagysádat.
Alles, nun nicht schreiben. Monda meg. [!] Adieu édes Lolott!
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 5. sz.]
3622.
Kazinczy — Döbrentei Gábornak.
Széphalom Júl. 2d. 1818.
Édes b a r á t o m ,
Éjjel nappal az a' gondolat tölt-el, hogy m á r kezedben vannak Erdélyi Leveleim. 'S ollyankor szeretnék, látatlanabbúl mint Macbeth előtt a' Megholt lelke, megjelenni közöttetek, 's hallgatni ki mit mond, látni Ő Nagyságának a' kedves Grófnénak nevetését, látni hogy az én Lolotom mint lágyúl-el, és hogy Comtesse F a n n y m i n t pirúl-el eggy bizonyos helytt. Újra kérlek, ki ne add kezedből a'
3622. Júl. 2d. 1818. 103
MSt, sőt mondd mindennek hogy a r r a kötelezted magadat, hogy azt legkedvesebb b a r á t o d n a k sem teszed. De Andrásfalván lévén, n e m bánom, ha a' Búnt és Fejéregyházat illető Leveleket ott felolvasod, 's Dr. Gyarmatin Úr előtt a' mi személyét és Branicskát [!] illeti. így azt reménylem, hogy megtoldják holmi tudósításokkal 's rajta igazí
tanak a' hol kell. Szeretném nevezetesen ha Mélt. Gróf Haller J á n o s Úrtól azt nyernéd-ki, hogy azon plánták Leírását Veled közölje számomra, a' mellyeket Dr. Baumgarten Ur Erdélyiekről neveze-el.
Én úgy hiszem, hogy az nem olly hosszú, hogy a' Leírónak el kellene unnia a' munkát. —
Dr. Gyarmathi Úrhoz m a indul levelem, mellyben a' Bethlen família' hézagjainak kipótlását kérem.
Én tegnap előtt eggy Erdélyi szép csődört vettem. A' történet e z : Bárcza mellett eggy Széplak nevű falu van, 's ott lakott Báró Meskó Antal. Ez a' Kassai templomából Thaliának és Melpomenének elvett eggy szép Papnét, 's házassága meddő volt. A' Báró most Júniusban megholt, 's a' Báróné az egész ménesét eladta eggyenként és vásárokról vásárokra hajtatván. Nekem, ki sokat ülök és lova
golni is, csikókat is nevelni igen szeretek, most nincs lovam, 's szerencsémre vagy k á r o m r a , a' lovat ide hozák, hogy adjak éjjeli szállást. A' ló m á s n a p vásárra ment, 's el n e m költ. Ismét vissza hozák hozzám. Megvettem. A' ló' atyját a' Báró eggy szomszédjától Báró Urbántól vette. Gyönyörű hosszaságú, Zsibói vékonyságú lábai vannak. Feje, nyaka szép, csak a' szügye 's fara n e m Zsibói. Színe ollyan mint a' Thercsi és Susie két csődörjei voltak Kassán, de fejér extremitások nélkül. Már most kanczákról kell gondoskodnom.
Én eddig lovaimban igen szerenesés voltam 's talán megint az leszek.
'A Csereitől kapott Bolbol a' feleségem favoritája, b a r n a pelly és húsos ló, W a g e n s c h l a g : a' Traján (eddig Caesar) valóságos Knit-schlag. Ez m a csaknem elharapá két legkisebb ujaimat a' jobb kezemen. Kenyeret a d t a m neki, 's midőn megsimogatám, rosszul íizete csapodárkodásomért. Sok ideig lesz bajom kezemmel.
B. Naláczi István a' Dédácsi Tisztnek fogja küldeni s z á m o m r a a' Sípos Munkáját. Kérlek, tudakozódjál eránta, 's azt tedd Erd. Leve
leim mellé, hogy eggyütt vehessem. — Ismét kérlek, el ne felejtsd megtudni a' Grófnétól azt a' szót, a' mellyet a' Branyicskai Tonie teve, midőn a' Grófné megcsókolá a' kis Alvót.
Mihelytt a' Munka meg lesz olvasva, küldd azt Krasznára, de megírván nekem postán, hogy íme ekkor 's ekkor nap indul a' pakét.
1 0 - 1 3622. Kazinczy — Döbrentei Gábornak. 1818.
Mert megeshetik, hogy m a g a m fogok értté Krasznára küldeni, sőt ha lovaim lesznek addig, mellyet n e m igen reménylek, m e r t a' pénz' szűkét senki sem érzi inkább mint én, talán magam megyek értté.
Félek hogy annyi kéz köztt a' Munka még elvész.
Gróf Mailáth J á n o s t Július lOd. estvére várom. Más nap nálam múlat. Innen Bártfára megyén. Forspontjai akkorára vannak kirendelve.
Szép n a p o m lesz a' lelkes emberrel.
Velut aegri somnia — úgy mennek paragraphusaim, 's ismét vissza ezen kérésimhez. Találd módját, édes barátom, hogy Mélt.
Bája Űrtól kapjuk-meg a' Vajda Hunyadi vár képét, és legalább a' Gyógyi Vízesését. A' Vajda-Hunyadi vár képe lenne úgy eggyik vignettem, a' másik a' Demsusi templomé, a' Gyógyi Vízesés pedig a' második Kötet czím lapja elébe jönne. Lolott a' szilvafa gallyaiba fogózva jönne a' képre. Ugyan csináld-ki ezt. Te Collega Uraddal bírsz talán.
Élj szerencsésen, kedves b a r á t o m . Ölellek tisztelettel, szerettei, tégedet és a' mi kedves Lajosunkat.
örök h í v e d : Kazinczy Ferencz mpr.
Wesselényi mellyik Gróf Teleki Jóseffel megyén a c a d e m i á k r a ? Füredi Vida (Téti Takács József) ugyan haragszik ám. Én a' legnagyobb szerénységgel fogok neki és N. Urnák (a' Téti Plebánusnak Horvát Endrének) felelni. Mindketten Téti lakosok lévén, hol Kisfaludi szüle
tett, és a' hol ennek atyja még él, a' két Aufsatz eggyütt kohol-tatott. Ez is a' brekeke ellen declarálá magát. Pedig az bohóságnak nem rossz.
Eggy Hagyárosy László nevű J u r i s t a P a t a k o t most hagyja-el.
Első tagja volt a' Sopronyi Magy. T á r s a s á g n a k ; engem tegnap kerese-fel eggy Patakról írt Levelében. Örvendek hogy a' ti lelketek Soprony-ban még fenn áll. Azt óhajtom, hogy Sopronyból kapjunk eggy Hav-írást, ha te n e m folytatod a' Tiédet. Mint tetszik Ungvár Némethi Tóth László P i n d a r r ó l ?
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. ír. 53. sz. I. köt.]
3623. Kazinczy — Horváth Ádámnak. 1818. 105
3 6 2 3 .
Kazinczy — Horváth Ádámnak.
Széphalom Júl. 2d. 1818.
Kedves barátom,
Tegnap estve érkezett h o z z á m a' Kurírnak Levele, a' mellyben a' Te Prof. Márton Űr dolgában írt Védelmednek kezdete áll. Gyönyörűséggel olvastam azt, 's sajnálom hogy a' vége a' C ívben fog megjelenni. A' Keresztyént derekasan védelmezed, de híja van.
Azt kellett volna mondanod ezekhez, hogy Pázmány, Káldi, Rájnis, Révai, kik Pápisták voltak, 's a' h á r o m első Jesuita, Keresztyéni írt és mondott. Míg e' Levelem hozzád eljut, addig olvasni fogod az én Védelmemet is, 's szeretném hallani, mit ítélsz eránta.
Vetted e minapi levelemet, a' mellyben Perillust e m l e g e t e m ? Azolta megérkezett a' T. Gy. VI. Kötete. Abban is sok van a' mi a' IX. Kötet Recensiójához való. Eggyütt megyén t e h á t Anti eriticám a' kettőre. De mikor veszik-fel, n e m tudom, m e r t hallom, a' Redactió' kezében sok van a' mit eddig kellett volna felvenniek. Hidd-el nekem, hogy ha a' környülállások igen jó okoknál fogva nem kívánnák, hogy feleljek, elhallgatnék. Hadd teljen kedvek, 's legyen ez az örö
mök. Némelly e m b e r n e m képzeli hogy még b a r á t o k is ellenkez
hetnek. Mi ketten így perlünk néha, 's egymást még is szeretjük.
Festetics gyönyörű fényben ragyog m á r is. Ki tett ennyit a' Nemzet' fényéért? A' ki így fénylik, az n e m bánom, sőt a k a r o m hogy teljes fényében ragyogjon. Csak azt nem szeretem, h a hamis fénnyel ragyog valaki, m e r t a' h a m i s fény árt. Miattam ugyan akár igaz fényben, akár h a m i s b a n ragyoghat valaki, m e r t n e k e m vele — sem az eggyikkel, sem a' másikkal — n e m árt, sőt az elsővel használ is — az i g a z z a l .
Nagyon sajnálom, hogy ez idén meg n e m l á t h a t o m Keszthelyt.
Bár m e g l á t h a s s a m v a l a h a ! S inkább óhajtom m a g á t látni azt a valóban nagy embert, mint azt a' nagy helyet. Bár trónusra is ültet
ték volna a' Végezések! Hol volnánk ú g y !
Most m á r meg fogod n e k e m írhatni, melly nemű csemete van nékem ültetve a' Keszthely ligetei köztt, 's erre nagyon kérlek. Nem hiúságból kérdem ezt, h a n e m azért, m e r t hálátalan volnék, ha ez n e m interesszálna.
106 3624. Horváth Ádám. 1818.
Erdélyi Leveleimet beküldeni Erdélybe, hogy tekintsék-meg minekelőtte kiadom. Ollyan valamit találnék elmondani, a' mit az a' kiről szólok, ezt nem szeretné, 's az hálátalanság, sőt megbán-tás volna. Már v e t t e m tudósímegbán-tásokat. Ha m á s Olvasók is úgy veendik, örülni fogok hogy ezt írtam. Mert h a a' Publicum' javalásán nem:
igen kapok is, sőt azt bizonyos értelemben még kerülöm, 's vesze
delmesnek t a r t o m : nekem is })öioov axovinia b snaivoq. Élj szeren
csésen, kedves b a r á t o m . Tisztelem az Idyllázót, 's örvendek fényének..
örök barátod Kazinczy Ferencz mpr.
Mínoszhoz közelíte Spisich. Megdöbbene az Isten — — — [stb. mint a 3611. számú levélben.]
De melly n a p hala-meg. Ezt még is v á r o m tőled.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 43. sz.]
3624.
Horváth Ádám — Kazinczynak.
Júl. 7d. 1818.1 Kedves B a r á t o m ! Azért késtem levelemmel ekkoráig, hogy a7 Keszthelyi fa felül tett kérdésedre bizonyosabbat felelhessek: N e m l á t h a t t a m én azt m a g a m , m e r t a' társaság ebéd u t á n gyalog m e n t a' k e r t b e ; én pedig fiatalabb ideimben, mikor még a' l á b a m m a l kerestem mind a' mindennapi, mint [!] a' jövendőre való kenyere
met, úgy legyalogoltam m a g a m a t , hogy kétszáz lépés is sok kivált étel után. T a k á t s J u d i t h t ú l a k a r t a m h á t azt meg-tudni, a' ki még 2 1 . Mai, meg-értvén valakitül hogy én Iván napján szoktam Karátsont tartani, a k k o r r a h o z z á m ígérkezett: — v á r t a m őtet, de n e m j ö t t ; 's n e m tudván okát e l - m a r a d á s á n a k ; tovább is v á r t a m ; de még sem jött, 's n e m is i r t : 1-a Julii m á r fel is v e t t e m a' tollat, hogy irok a' m i t i r h a t o k : a' Berkenye fát t o v á b b r a h a l a s z t v á n ; de ismét az vetett h á t r á b b , hogy a' 4dik Kötet Gyűjteményt tsak tegnap k a p -h a t á m meg 's olvas-hatám az N. recensioját.
Tsak erős hiszem-mel m o n d h a t o m hát, hogy Ti is Madár Ber
kenyét, Aucuparia Sorbust k a p t a t o k ; m e r t mikor azt Gyöngyösi m e g
1 Kazinczy F. jegyzete.
3624. Júl. 7d. 1818. 107
k a p t a is tavaly, az vala az egyik ok, hogy F e b r u a r i u s b a n nem m i n den fát lehet bizonyos r e m é n y s é g r e ültetni, a' m i n t hogy Gyöngyösié ki is s z á r a d t : de m á s t t e t t e k helyébe, ugy hogy az idei Innepen i s m é t é l t : — így j á t s z o t t errül, a' mostani Májusi Innepre készített Kerti Idylliumjában Kazinezi K l á r i : a' vége felé a' Madár Berkenye felel Jola kertész Leánynak és az orvos füveknek:
N e t ű n ö l ő d j J o l a ! se t i orvos f ü v e k ! A ' b ö l t s t e r m é s z e t b e n t i t k o s a k a' [ m ü v e k : M é l t ó k d i t s é r e t r e az é l t e t ő g o n d o k : D e én most t i n e k t e k egy
jöven-| d ő t m o n d o k : E n g e m a' H e l i k o n első I n n e p é b e ' Bele p l á n t á l á n a k A p o l l ó k e r t é b e : G y ö n g y ö s i b ü l a k k o r B e r k e n y e fa l e t t e m ; 'S b á r másod é l e t e m r ö v i
-[den é l h e t t e m : D e á l l a t i valóm, m e l l y b e n most is élek, N á l a t o k ( n á l ) t u d ó s s a b b
jöven-[dölő l é l e k : N e m á d a' t e r m é s z e t 's n e m is r e n d e l h e t e t t A ' N a g y G e o r g u s n a k olly [rövid é l e t e t , A ' m i n t a' H e l i k o n f e l e t t 's f e l e t t e t e k M i n a p a' n y a v a l y á k
fenyege-[ t ő d z ö t t e k : . . . D e h a m a j d k é s ő b b e n m é g is m e g - k e l l lenni, A ' m i m i n d e n élőn m e g
[szokott t ö r t é n n i , H o g y ő m i előlünk szemre e l - t á v o z i k : A k k o r sem h a l ő m e g , n e m ,
[tsak el v á l t o z i k . M i M a d á r b e r k e n y é k , egy ö r ö k v i l á g o t , P h i l o s o p h i a i h a l h a t a t l a n s á g o t F o g u n k e' föld-mives U r n á k eszközleni, E s az el m u l á s t ú l é l e t é t ő r z e n i : É s a z t , n e m t s a k e k i s H e l i k o n ' tövében, N e m , h a n e m a' T u d ó s v i l á g ' [nagy k e r t j é b e n : I l l i k i s : hogy azok, k i k n e k az ü l t e t e t t F á k b a n ő a l k o t o t t jó emlé
k e z e t e t , N é k i is d i t s ő h i r t n e v e t a l k o s s a n a k , 'S olly örök é l t e t ő oszlopot r a k j a n a k , A ' m e l l y a' n a g y v i l á g h a l a v á n y fényénél, Sok álorozás h i ú k hízel-[kedésénél, A z i d ő n k é n t k a p o t t , 's m i n t a' g y e r m e k e k n é l I d ő n k é n t v á l t o z ó tisz-[ t e l t e t é s e k n é l , A ' v i l á g i n a g y s á g fényes jeleinél, M a g a s r a g r á d i t s o l t fennség jeleinélf!], T ö b b e t é r : 's lehet, h o g y egy erős b ú s u l v a F o g ezekre nézni
száz-[esztendő m ú l v a .
108 3624. Horváth Ádám. 1818.
H o g y a' m i d ő n i t t egy T u d ó s M e c z é n á s n a k , K ö z j ó r a dolgozó s i k e r e s [ m u n k á s n a k , D i t s ő h i r é t n e v é t a' fák is é l t e t i k ; N e v é t a' H o m e r o k 's H o r á t z o k
[ é l t e t i k ; K é r d é s : h a k a p e t s a k egy százig h a l l a t ó R e k e d t t r o m b i t á t is, a m a ' [ h ó d o l t a t ó 's a' t.
errül h á t ha bizonyossabbat tanúihatok, m e g - i r o m ; 's talán addig Leveledet is közölhetem a' Keszthelyiekkel.
A' recensióra alig v á r o m Antikritikádat. Vajha én ollyan gon
datlan ne lettem volna, hogy a' Te régi recensiódat Szigvárt fordí
tásáról még akkor, mikor az újításokhoz erőssebben fogtál, meg
olvastam v o l n a ; most ez az N. recensiója talán n e m állana a' gyűjteményben; mi lett volna könnyebb, mint téged barátságos levél
ben meg intenem, hogy vagy vond vissza akkori törvény-szabásidat nyomós okokkal, e l é b b ; vagy szorossabban alkalmaztasd hozzájok m a g a d a t a' szó t s i n á l á s b a n : — Az j u t eszemben, hogy a' fordítások
r ó l , kivált szorosan az Originálhoz alkalmazottakról le-akartalak tanátsolni, okúi adván n e m tsak azt, hogy a' fordítással be issza a fordító az idegen idiotismusokat, és az itthoniaktól, noha többnyire amazoknál jobbaktól észre vehetetlenűl el-szokik, mint a' sokáig diéta alá fogott beteg a' savanyú káposztától, h a n e m azt is, hogy
•el-veszti az originálitását, m i n t t ö r t é n t Péczelivel és Mindszentivel;
a' kiket valaha virágjukban ismerni, mint én i s m e r t e m ; későbben pedig magok-tsináltta Munkájikat, olly minden erő, minden tűz, min
den alkotmányi rend nélkül valókat hallani, a' millyeneket én hallot
t a m predikatiójikban; ollyan nyughatatlanitó tünemény v o l t ; mint mikor rossz lovon kotsizunk; 's magunk is mintegy erőlködünk előbbre taszigálni a' szekeret, m i n t h a tövisen ülnénk. — Az bizo
nyossan j u t e s z e m b e ; hogy midőn n e k e m egyszer azt i r t a d : Te az idegen nyelveket nem szállód: tréfásan azt feleltem; meg-szóllom biz' én. Azt h á t szentül hiszem, hogy Te abban a' vélekedésben voltál a k k o r ; a' mit m u t a t n a k akkori törvény-szabásid; h a b á r a' populáris
tól külömböző írásnak barátja voltál akkor i s ; h a n e m az idegen belletristákkal szüntelen barátkozás, és erős forditások Ízleltették meg veled annyira azt, a' mi vagy n e m itthoni, vagy penna tsata nélkül nehéz itthonivá tenni, hogy m á r most literatúrai antagonis-táidnak minden sorod vissza tetszik, vissza még az ollyan is, a' mi a' Helmeczi, 's m á s némellyek értetlenségéhez n e m is h a s o n l í t h a t ó :
3624. Júl. 7d. 1818.
m e r t én hála Istennek ! a' tieidet mindenütt ineg-értem ; de a m a z o k a t sok helyett n e m . — A' Te el-változásod tsak ugyan még is olly nagy, hogy originális Magyar beszéded m á r jó formán tsak leveleid
ben áll, és a' kik azoknak némelly darabjait, (mert n e m szoktam az egészeket közleni) nálam látják, tsudálkoznak, hogy úgy is tudsz í r n i ; — és ha öszve nézem régibb Bátsmegyeidet az újjal; n e m tudom okát adni, miért tserélted-el amazt, a m a z igen szépet, n e m is mindennapit, de még is szép értelműt, 's fordítás lettére is originált m u t a t ó kedvest, az újjabbal? De azonban mind &' mellett is a tsipkedő, kivált goromba recensióknak soha sem tudok barátja l e n n i ; a' ki rosszul ír, vagy r ú t u l ; h a szíve n e m e s ; szint úgy köz haszonra arányzott szándékbúi ír, mint a' ki leg j o b b a n és leg s z e b b e n ; hát miért büntessem én azt ? | m i é r t hadanázzak az ellen, a' ki m á s móddal akarja a' n e m z e t e t és nyelvet tsinositani mint én ? a' mive-letlenség az ellen-tábor, 's ha azt ostromoljuk köz-erővel, mi ki fogá
som lehet nekem az ellen, a: ki bal kézbe fogja a' kardot, vagy talán a' lóra is bal-felül ül-fel; ? n e m az válik n e k e m ditsősségemre, ha azt megczáfolom, hanem, h a az ostromban hasznosabb szolgálatot teszek: — ugyan azért szüntelen azt kiabálom, hogy ne a' neologu-sokkal pöröljön a' ki literátor akar l e n n i ; h a n e m irjon több 's jobb m u n k á k a t a1 m a g a szokott nyelvén, m i n t irnak amazok a' magokén, azt majd az Onokák mondják m e g : h a a: Bodmerek 's Breitingerek reformáltt nye[l]veikbül t a n u l h a t n a k e többet, vagy a' nem sokkal régibb idejű, de régibb ízlésű Holbergébül ? míg az ellenkező gustu-súakkal pörlenék, jobb addig valami hasznost dolgoznom: Neked, ha n e m bőgsz is, Perillussal a' magad b i k á j á b a n : de dolgot ád 's idődet veszti az antikritika, és az alatt egy Bátsmegyeit írhattál v o l n a : Hát még h a azt is hozzá gondolod, hogy Antikritikáddal igen sok N. n e m fog meg-elégedni, ;s elég köszönet lessz tőlök, h a új recensiótúl n e m k é m é l l n e k ; 's még nagyobb, ha halálod után, midőn m á r többféle tekintetű Charactered sem áll ellent, még k e m é nyebben n e m kárhoztatnak. — Ezt az N. recensióját én Nagy Vátitúl h a l l o t t a m ; olly ki fejezessél, hogy ő szégyenli a z t ; 's annál inkább bánja, m e r t u. m. ő m á r neked irt a' felül, hogy tartóztasd magadat az ollyanoktúl, a' mik igen sokakat botránkoztatnak. Engem a' mi illet, n e m esem kétségbe a' felül hogy & Te feleleted lehet b e h a t ó ; de tsak az addig való bal vélekedéseket is felöled, míg antikritikád meg-jelenik, sajnálom; azon-túl pedig békéltető szeretek lenni, 's meg is próbálom azt.
ll'O 8625. Cserey Farkas. 1818.
Kár-vallásaid valóban nagyobb[!]; szerentsés vagy, ha még is birsz annyival: hogy ki-állhatod. Keszthelyen nagyon v á r t t vendég v o l t á l : leveledet a' Groff nagy örömmel vette 's velem közleni akarta, de reá n e m akadhatott. Gondosan tudakozta tőlem birtokodat 's j ö v e d e l m e d e t : m e r t úgy voltál előtte festve, mint szegény; én min
denik e x t r e m u m o t tagadtam, de bizonyost mondani n e m t u d t a m . — Ő most is beteg, a' Drávai Győzedelmi kapunál sem jelenhetett meg, h a n e m a' fiját k ü l d ö t t e ; melly egy felséges tudakozódásra adott alkalmatosságot.
Szerentsés vagy abban is hogy tudsz örülni az Isten' 0 T e s -t a m e n -t o m i á l d á s á n a k ; én az-t -tsak ha-t esz-tendős házas-koromig ó h a j t o t t a m ; azon túl n e m tsak meg-elégedéssel vettem a' nints-et, h a n e m búsultam volna is, ha lett v o l n a : 's voltak r e á szint olly helyes o k a i m : mint van most békével t ű r n ö m azt, hogy a' tőlem ez előtt 11 esztendővel elkülönözött második feleségém 8-a Junii meg-haltt.
Addig m á r talán nem sijetnek a' convictiva sententiával, ha az törvényes akar l e n n i : mig Antieriticád meg nem j e l e n : h a n e m akkor alig h a több Táblákon nem vesznek ítélet alá egyszerre.
Isten veled; írja P. Xurban 7-a Julii 1818.
sz. h. b . H. A. mpr.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 40. sz. II. köt.]
3 6 2 5 .
Cserey Farkas — Kazinczynak.
Krasznán 12dik Jul. 1818.
Kedves B a r á t o m !
Sibóra menő u t ó m b a 9dik p[raesen]tis m á r a szekeremen ültem, midőn 26dik és 28dik Jun. írott becses leveledet vettem, honnan m a érkezvén haza, sietek válaszolni. Hogy Bolboloddal meg vagy elégedve, igazán örvendem, valamint Szivembül sainállom, hogy a pei Csitkó iránt kívánságodat n e m teljesíthetem, noha bizony ohaita-n á m . Nékem vagyoohaita-n ohaita-négy pei Csitkóm, ezeket egy Fost ezugohaita-nak s z á n t a m el, és anglisaltatni a k a r o m őket — ez tehát csupán az oka,
3626. Szemére Pál. 818. 111 a miért előttem minden időbe nagy becsű teczésedet most n e m teljesíthetem.
Még a héten fogok Bibliothecám iránt tudósítást küldeni. Igazitá
sod tökélletes heljbe hagyásomat és kedvemet nyerte meg, és köszö
nöm ez által is bizonyítót B a r á c s á g o d a t ; ugy a hogy irtad, fog az kőbe vésődni; de kérlek még árra is, hogy adj ezen kőhez is egy szép egyszerű ideát, de oljat, a mit az Erdélji Mivész végre h a i t h a t : m e r t tudod, hogy álunk Mivészeinkel. Aszt pedig meg engedet[!], hogy a be fejezéshez még egy tisztelt kedves Névnek első betűjit hozzá tehessem, és igy Í r h a s s a m : denn die Statte war auch durch
Wjesselényi], T/i[oldalagi] und üT[azinczy] betretten. Melj ohaitot és kecsegtető ki nézés az r e á m nézve, hogy általad az lehetek, a mivé Wjesselényi] tenni akart és ohaitot. Barátom, errül hosszassabban szóllok jövő Levelembe. Jun. 28dikán a mit a 2387 napokrul irál, Sibón el olvastam Csjerey] Miklósnak, ki oda j ö t t vala, és szivessen tisztel Tégedet; m a pedig Tövisseid előtt álló üres lapra fel irám nagyon által hatódva egy a leg szebb, leg nemessebb érzéstül. — Buczynknak tanítvánnyá meg holt, melj igazán fáilalható csapás.
Döbrenteyrül semmit se tudok. Sibón se tudják, hol van, és még Leveleid után el n e m küldőt.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában : M. írod. Lev. -ír. 51. sz. V. köt.]
3626.