Kraszna 14dik J u n . 1818.
Kedves B a r á t o m !
Ma v e t t e m 14-kén[!] p[raesen]tis költ becses Leveledet. Beli-giositassal fogom, úgy a m i n t az meg érdemli, nagy becsű Mstumo-dat Döbrentey kezébe juttatni, és abba semmi kécséged ne légyen,
74 3610. Cserey Farkas. 1818.
hogy eö észtet bizonyossan venni fogja. A Bolbolod frissen vagyon, és éppen a napokba készültem meg irni Néked, hogy eö Szüzességit minő furcsa módon vesztette el. A Bolbol töb Csi Lkaimmal Csitkós k e r t e m b e vagyon — a mult napokba ezen kert mellett el m e n ő Ország uttyán a j á r á s béli Fő Szolga Bíró sok száz emberekkel dolgoztatván, a midőn egy fehér kanczán leg tüzessebben comandi-rozná kapás troupját — meg érzi a Bolbol a fehér kanczát — keresztül szöki a kertet — nékie rugaszkodik gyorsan a fehér k a n czának, le veri rólla a comandírozó Szolga Bírót és absolvalja K a n -czáját; meg jegyzést érdemel, hogy Bolbol fülemile, a Fő Szolga Bíró pedig quondam Zilahi organista volt — és csak egy Debre-czenbe annyira meg teczett szeretetre méltó, Szép Magyar képű Bánfi Pál alatt lehetet v a l a h á r a Szolga Bíró. A Bolbolba egy jó Lovat kapsz — Szivembül sainálom csapásaidot. B a r á t o m én is ugy v a g y o k : eggyik kedvetlenség a másikot é r i ; de meg győződvén abba, hogy azokat meg n e m érdemlem, I s t e n b e vetem erős r e m é n y e m e t és el n e m csüggedek. Az Al Ispán brutális cselekedetére való p a n a szomra a Gubernium azt resolválá, hogy maga is igen törvénytelen illetlenségnek és a Hivatallal való vétkes (culposa) vissza élésnek találja ezen cselekedetet — ugyan azért egy hozzá intézet Decretuma által iljeneknek hogy ha keményebb eszközöket applicaltatni n e m akar, többszöri elkövetésektül el tiltatik és parancsoltatik egy-szersmint, hogy Hivatala határi közt tárcsa m a g á t és azokat által ne lépje — fen hagyatván nékem, ha teczik, méltatlan sérelmemet Törvény uttyán is kereshetni. Ugyan ez egy a Vármegye Rendéihez intézett Decretumba is azoknak értésekre a d a t t a t v á n — intimáltatik azomba n é k e m is, hogy a Vármegyei Tisztviselők iránt illő figye
lemmel legyek, nehogy azok kéntelenittessenek törvényes a u t h o r i t á -sokkal ellenem élni. A melj Gyilkosságokrul p a n a s z o m b a említést tettein, azok iránt a Fiscalis Directornak intimaltatott, hogy eskettes-sen. — Ennyibül ál a Gubernium resolutiója, melj nékem noha n e m elegendő satisfactio, de nagyobbnak tartom mind ártatlanságomat, mind személjes érdemeim méltó tekintetit, hogysem ezen resolutioba is az Erdélji Gubernium kicsiségit eléggé által látván, egyebet tegyek — h a n e m valahányszor ez [a] dolog eszembe jut, Szivem méljségébül gerjedő Sohaitással ne szányam édes Hazám siralmas sorsát, kinek állapottya árra jutót, hogy a Grif m a d á r marczongó körmei szagassák a n n a k szívit és B a m b u s nádjának suljos vessző-zései alatt szolgai töredelemmel nyögjön azon Nemzet, meljnek elei
3610. lOdik Jun. 1818.
ezen csigázónak Szüle apja[!] a t t y á t éppen ilj cselekedetekért n ó t á z ták. Barátom, le irhatatlan az, a miket n é k e m most kell szenved
nem és pedig sepredék emberektűi, az Erdélj Elephanttya béres szolgáitul — és m i é r t ? m e r t én egyedül vagyok, a ki ellent merek állani a Bánfi brutalitás[á]nak és védelmezni m a g a m o t és el n y o m a t -tatott e m b e r társaimot — oda megy ki czélzások, hogy engemet mint heves vérű Székelj e m b e r t valami illetlennek el követésire t ü z e -sicsenek; ide czélzott Bolondá deci a r á i t a t á s o m ; de czélt n e m érnek, m e r t férfiaságom erejébűl ki forgatni semmi machinatiojok nem elég
séges. El bámulnál Barátom, ha tudnád és látnád, miket követnek e l ; de én el nem csüggedve talpon álok és nem reszketek.
Epigrammjaid a r r a is szolgálnak, hogy komoljodásaimat az azokba bőven el értet szép és lángoló Lelked el oszlassa. Szivessen köszönöm közléseket, és az alabástrom U r n á m r a irott diszesiteni fogja annak postamenttyét. Brunk Analecta P o e t a r u m Graecorum n e m birom, de igen [a] következendő!: Miscellaneae Observationes in Auctores Veteres et recentiores ab Eruditis Britannis Anno MDCGXXXI edi coeptae eum notis et auctuaris Variorum Virorum D o c t o r u m : in 8-vo majori, VIII Darab. — A Bolbolt vivő embered által venni fogsz egy Tégedet bizonyossan interesszaló k ö n y v e t : Die Alterthümer Daciens in dem heutigen Siebenbürgen — aus den Z e i ten als dieses Schöne Land die Römer Regirten — Auf befehl und Kosten Ihrer Majestát der Kaiserin. W i e n bey J o h . T h o m a s Edlen von T r a t t n e r 1775. Irta S. I. Báron von Hohenhausen, Major von dem Tsaiken Bataillon. képekkel. Ez bizonyossan ritka könyv, és most többet rólla n e m irok, hogy annál nagyobb légyen gyönyörű
séged — által olvasd pedig és használd belőlle a használni valókat mentül előb, m e r t az a gondolatom iránta, hogy a benne lévő nagyon interesszant képekbül némeljek az Erdélyi Múzeumba ki adattassanak.
Barátom, írt é Néked mostanság Wesselényi Miklós és értesitet é azon szép Levélről, meljet nékie Fessler Saratofbül[!j irt, és a r r a kéri, hogy légyen m u n k á s Magyar Históriájának még kéz irásba heverő 4 részeinek ki adhatásokba, meljre 1800 arany kívántatik.
Miklós olj jó volt, hogy vélem azonnal közlötte ezen Levelet, és vélekedésemet ki k é r t e — az én vélekedésem a z : hogy aljunk egybe néhányon, vegyük fel ezen 1800 aranyokat, azon 4 részt n y o m t a t tassuk ki a külföldön, igyekezzünk jó nyereséget tenni vele — ezen nyereség summábul álicsunk egy Capitalist, ennek interessé szolgáljon Fesslernek pensioul; ha eő meg hal, feleséginek; ha ez is meg h a l ,
76 3610. Cserey Farkas. 1818.
a Capitalis oszoljon fel gyerekei közt — ha pedig Fesslernek van még neveletlen fiu gyereke, asztot neveltessük Hofwillbe. Ahoz képest, a mit Fessler a Magyarokért tett, és a mi Fessler — illőnek t a r t o m , hogy Magyarok tegyenek iljent, és bár m e g t e n n ő k ! ! ! Wesselényi Miklós az iffm Gr. Teleki Jóseffel szándékoznak[!] a kül földre utazni — most Sibón vagyon és lábának tökélletes heljre álitására nézve für
dik az oda való Vízbe. —
A miket róllam, Bibliothecamrul, k é r t e i m ü l , lakásomrul ohaitasz tudni, mind ezeket én tökélletes bizodalommal reád bízom — Te voltál itten, láttál mindeneket, ismersz engemet, és így se r e á m , se a Valóságra, se a publieumra nézve se tökélletessebb, se igazabb le irás n e m kell annál, a mit Te tehetsz. A mi személjemet illeti — életemnek azon ponttyátul fogva, a mi olta gondolni tudok, éltem a r á n n y á n a k el h a t á r o z á s á t oda intéztem, hogy annyit, a mennyit csak tehetek, tegyek közönségesen az egész emberi n e m j a v a iránt, különössen pedig édes Hazám és N e m z e t e m iránt — a jól, szeretem, é s követem, a rosszat gyűlölöm, a rosszakot utálom. Szolgai billin-cseket soha t e s t e m r e j u t n i meg n e m tudnék engedni, ugy aszt se, hogy Bambusz nád kikícse Vállaimot, és eszt valamint magam, ugy N e m z e t e m r e nézve is egész erőmbül eszközleni valamint el száná
som, ugy csüggedhetetlen iparkodásom is. Bibliothecám igen sok szép ritkaságokkal gazdag, nevezetesen a Hazai Históriára n é z v e ; Mineralogiai, Condil., petref., képes gyüiteményeimet ismered — k e r t e m naprul n a p r a gyarapodik a külső Planta-ritkaságaival, és ezen kert n e m annyira önnön gyönyörűségemre, mint ki nézéseim szerint Hazám jövendő j a v á r a van el szánva — és meg vallom, hogy annak szépségit ezen el szánásom gyönyörűségibe találom fel. — Familiá-m o t a Familiá-m i illeti, arrul eleget lelhetsz Benkő Transilvaniajának 2dik darabjába.
Nem tudom, hogy esett couverté változása azon levélnek, meljet emiitesz, aszt ugy látom, Bécsi Hadi ágensem irja, kinek neve D e m b s c h e r I g n á t z . Autographiai gyüiteményedbe ugy t a r t o m heljt érdemel, a m i t m o s t küldök N é k e d : Cs[erey] Mihálynak, ki az Erdélji Históriát irta és a Telekieknek annyira be dolgozót, egy az néhai Atyámhoz irt Levelét — ez a Cs. Mihály testvér volt nagy a p á m m a l , Jánossal, ki Cussani Marchioval, akkori Erdélji Comendirozóval, mint Volontair k a t o n a Spanyol országba — VIdik Karolj részire ki menvén, ott catholisált, Mihálj itthon meg m a r a dót Reformátusnak.
3610. lOdik Jun. 1818. 77
Doetor Baumgarten 3 Darabokba kiadta Erdéljnek Plantáit, de még be n e m végezte Munkáját: Enumeratio Stirpium in M. P. T r a n -silvaniae praeprimis indigenarum in usum n o s t r a t u m Botanophilorum conscripta inque ordinem Sexuali N a t u r a l e m coneinnata. Auetore J o a n . Christ. Gotlob Baumgarten, Phil. et Med. Doetor Soc. Linn. Lipsiensis Sodal. Vindobonae in Libraria Camesiana. Ezen Munkájába az által Hazám iránt nagyon érdemesedet szerző aszt adja e l ő : hogy az Silenebül in Comitatu Albensi inferiore ibidem ad margines Vinearum prope pagum Szent Benedek p r i m u m lecta postea vero ad Vinearum sepes j u x t a Marus Soljmos et Keeskedaga ad Gomitatum Hunyadien-sem pertinentes a m e observata Jul. Aug. A. Neque in Libris, n e q u e ullis herbariis vestigia aliquot nostrae Plantae detegere p o t e r a m — dehinc pro nova Specie habeo et in h o n o r e m Domini 111. Wolfgangi de Cserey, cujus Viri praelaudati mentionem in prooemio mei operis faciebam, istud n o m e n triviale dicere volo.
S i l e n e C s e r e y i .
Caule cubitali, pauloque altiore, erectiusculo, glabronodoso, subtereti, sriato, ruguloso, e viridi glaucescente, ramoso, ramulis a basi apicem versus dichotomis nudis, fol. oppositis, basi connatis, oblongo laneeolatis, margine eartilagineis integerrimisque, apice obtuso scarioso terminantibus, utriusque nudis, supra pallide viri-dibus, subtus glaueis, nervo medio erasso distinetis, superioribus, brevioribus, angustioribus flór. lateralibus terminalibusque, intra dieho-t o m i a m llore solidieho-tario longe predunculadieho-to aucdieho-tis, bracdieho-teis diaphanis scariosis etc. etc. ete.
Meg kell Néked, kedves Barátom, vallanom, hogy ezen meg tiszteltetésembe tökélletes j u t a l m á t találom annak, a mit igen cse-kélj teheeségem szerint a Botania elő mozditásába ez Hazába t e t t e m .
B a r á t o m ! k e r t e m n e k egy reitek heljébe egykor válogatott Rosák-bul volt egy szép helj, körül vad fákkal ültetve, neve ennek R o s a B e r e k — K o p e n H a g e n volt és el feleithetetlen Hitvesemnek kedves helje .— a fák m á r m a g o s r a nővén, a Rosa bokrokat ki száraztották, és egy gyönyörű sűrű group ál m o s t ottan. Nevezetes helj ez az én k e r t e m b e azért is, m e r t Cristinémnek kedves volt, azért is, m e r t egykor Wesselényi Miklós, az öregeb és Gr. Tholdalagi László, az utazott, ki Hollandiába a Mathesist praelegalta is, mind ketten sz. kőmivesek, egyszer velem eggyütt h á r m o n ezen heljen ülvén, a két öreg a n n a k csendes szépségétül általhatódva, az e m b e r i
-7 8 3611. Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. 1818.
ség leg szentebb pontyaira emelkedve nagy és előttem sokakba el n e m értet beszédekre fakadva, egyszer csak fel kiált Tholdalagi és aszt mondja W e s s e l é n y i n e k : Miklós, a mi Barátunknak, F a r k a s n a k Frey Maurernek kell lenni. Ezen kettős becses emlékezet fen m a r a d á s á r a ide egy kőre németül vésetem a m i t a túlsó lapon olvasol — az általad projectalt M o n u m e n t u m r a jó Mívészt kell kapnom, rosszal hozzá se k e z d e k ; — és az Magyarul lévén, h a d legyen ez N é m e t ü l :
E i n s t i n d e n e n T a g é n m e i n e s G l ü c k e s b l ü h e t e n h i e r R o s e n , i m S c h o s s m e i n e r C r i s t i n e k e i m t e d i e W o n n e d e r L i e b e u n d F r e u n d s c h a f t . S i e v e r w e l k t e ! u n d m i r b l i e b n u r d a s t r e u e A n d e n k e n e i n e r W e i b -1 i c h e n v o l l k o m m e n h e i t ü b r i g . I h r d e r G e -1 i e b t e n u n d d e r d i e R a c h e n i c h t k e n n e n d e r d e m g e f a l l e n e n b r ú d e r d u r c h L i e b e z u r P f 1 i c h t f ü h r e n d e n E r h a b e-n e e-n M e e-n s c h e e-n W ü r d e , s e y d i e s e r H a y e-n H e i 1 i g .
Kérlek, igazics, egyenges raita és ird meg iránta ítéletedet — ugy aszt is, hogy micsoda formába gondolod jónak a követ, meljbe
•ez vésődik. Simplexnek kell lenni, m e r t művészünk nincsen a nem Simplexnek el estésire[!] és el készítésire — h a n e m szeretném a
kőre valami távolrul aszt jelentő kőmivesi a t r i b u t u m o t vésetni.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 51. sz. V. köt.]
3 6 1 1 .
Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek,
1Széphalom J ú n . l ö d . 1818.
Tisztelt kedves barátom,
Prof. Vályi Nagy Ferencz Ur m á r nálam van, hogy meg
keresztelje Antal napján, az az tegnap előtt született Caecilius Valen-tinus Franciscus fiamat, 's csak azt várom, hogy Báró Geizlerné jelenjen-meg, de azt az eső és a' mennydörgés fogja talán tartóztatni.
Prof. Úr félre vonta magát, hogy eggy holnap t a r t a n d ó halotti P r e
-1 T. Kazinczy Ferentz Ur levele. — Jött Június 25ikén Bártfára. 1818. — Dúlházy M. jegyzete.
3611. Jún. löd. 1818. 79
dikatzióra készűlhessen-el, én pedig leülék, hogy h á z a m ' népe' sza
porodását neked adjam tudtodra. — Az sem jó, ha a' házasok szeretik egymást. Rettent az a' gondolat, hogy fel n e m fogom nevel
hetni. De így ifjú e m b e r is retteghet atyává lenni. — A' fiam az én a r e z o m a t kapta, 's fekete hajat és szemet.
E' napokban m á s gyermekeim is születtek. Bemutatom azokat is.
SPISSICHRE.
Minőshöz közelíte Spisich. Megdöbbene az Isten, 'S székét 's pálczáját a' jövevénynek hagyá.
Meg nem t á n t o r o d o t t ! Szennyetlen! m o n d a ; te t a r t s itt Törvényt, mint oda fenn a' te Szaladnak adál.
DAYKÁHOZ.
Számosak a' liget énekesei. De ha, fülmile, jajjaid' — — [stb. mint a 3608. számú levélben.]
HŐSEINK A' KENYÉRMEZEJÉN.
Mondj áldást sírjainkra, Magyar! mi csatázva veszénk itt, 'S jármod', szent anyaföld, íme letörte karunk.
MI F Á J ?
Nagy de rövid b á n t á s nem csapja-le lelkemet. Az fáj, A' mi kicsiny, de soká kínoz-el; a h ! az epeszt.
AZ ÁMOR KÉPÉNÉL AZ OROSZLÁNON.
Mint hajlong a' gyermek alatt a' gyapjas Oroszlán!
'S mennyei zengzetinek vad tüze mint mosolyog!
'S ő, a' büszke, miként érezteti véle hatalmát, És hogy egen 's földön ő egyedül az Erős.
Vélem is ezt érezteti most, szép Nícse, miolta Elfogva ajkaidon, durva bilincsre vetett.
AZ EPIGRAMM.
Szökj, Epigramma, de n e m mint nyíl, mely czélra repül 's öl [stb. mint a 3608. számú levélben.]
80 3612. Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának. 1818.
A PATAKI VÁR' ERKÉLYÉN.
(Erkély, Erkel. Balkonforma kicsúcsorodott ablak. Rendes gon
dolat, hogy ez az erkély a' Rákócziak alkóvj okból nyílt. Lehetetlen, hogy abból az ablakból Rákóczi György és Lórántffi Susána, R á k ó czy II. György és Bátori Sófia, Rákóczy Ferencz I. és Zrínyi Ilona 's Rákóczy II. Ferencz ki ne nézett volna. Lehetetlen hogy Kazinczy Péter, nagy a t y á m nagy atyja, ezeknek hívek 's kedveltjek 's Követ-jek itt ne állott volna.)
Itt állottanak ők, azok a' Nagyok. Erre tekintett — — — [stb. mint a 3608. számú levélben.]
Zrínyi Ilona a' Szigetnél elesett Miklós unokájának unokája volt. Az atyja Péter fejét v e s z t e t t e ; testvére r a b volt holtig, 's n é m e t nevet k a p o t t ; férje Rákóczy I. Ferencz üzettetett, fija Rákóczy II.
Ferencz szerencsétlen volt. Magnis excidit ausis.
De élj szerencsésen, édes b a r á t o m . Annyi dolgom van az Anti
eriticával, hogy régen n e m csináltam semmit ezen verseknél. De 4 0 köbölnyi nagyságú bokrokat kiirtattam, 's szegénynek az is valami.
örök tisztelőd Kazinczy mpr.
Csuhadárodat köszöntöm. Visszaküldöm Zsidójit a' Cicero Catili-náriájival.
Geizlerné meg n e m jelene, az eső és mennydörgés m i a t t jelen nem volt, 's Bálint keresztyénné a' testvérének Engeniának karjain leve.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában : M. írod. Lev. ér. 33. sz.]
3612.