• Nem Talált Eredményt

Horváth Ádám — Kazinczynak

In document KAZINCZY FERENCZ (Pldal 41-47)

10. Apr. I 8 I 8 . 1 Kedves B a r á t o m ! Azt kérded, mikor lettem egyszerre olly öreggé ? holott minden soraimat ifjúi erővel ö n t ö m : ? Azt felelem, hogy még 2 0 — 2 4 esztendős k o r o m b a n l e t t e m ; m e r t akkor is szégyenlettem 's bánatos ki nyilatkoztatásokkal k é r t e m engedelmet, hogy Szabó Dávidot fiatal pajkosságbúi m e g - b á n t o t t a m : holott én tsak úgy recenseáltam őtet, hogy a' tulajdon szavaival élvén, barátságos levélben játszódtam, n e m pedig széles ez országban a k a r t a m m o t s k o l n i ; m e r t hogy úgy ütött ki, az már Bévai hibája volt. Olly szent előttem minden jó igyekezetű író' betsülete, hogy a n n a k leg-kisebb meg t á m a d á s a is, 's minden meg sértése — ki vévén a' védelem' ú t j á t ; szentségtelenség, vagy szenttelenség. — Mai módi Becensio: én ezt m e g - m a g y a r á z t a m az Énekes P o é s i s o m b a n ; a b b a n h i b á z t a m hát, hogy hozzád irtt leveleimben talán n e m eléggé é r i n t e t t e m ; a1 módit úgy vettem, mint reánk a' Bétsiekrül ragadottat, 's ellenébe t e t t e m a m a ' régibbet, mellyel a' Liptsei Tudósok vizsgálták a' Bél Mátyás' munkájit, —.

idegenek — magyarét.

Mitsodás recensio nem kell ? tsak a' feddő e ? vagy a' javalló se ? Nekem ugyan folyó Írásokban egyik sem k e l l ; a' ditsérő meg szégyenít, a' feddő s é r t ; h a n e m h a m a g a m köz-itélet alá bizom vala-melly m u n k á m a t : A' ki m a g a m a t a k a r tanítani, meg-teheti magános levélben feddés nélkül i s ; a' ki ditsérni akar, ditsérjen t u d t o m nél­

kül ; a' ki pedig m u n k á m ' ítélésével m á s t a k a r tanítani, végyen-fel inkább nálamnál derekabbat, és a n n a k igazait magyarázza, azokbúl tsináljon g r a m m a t i c a és aesthetica törvényeket. De ám legyen h á t feddő; feddő e a' Költsei' recensioja ? — kár ezt a' gyenge

epithe-1 Kazinczy F. jegyzése.

K a z i n c z y F . l e v e l e z é s e . X V I . 1

2 3583. Horváth Ádám. 1818.

tont reá vesztegetni egy egész Magyar Nemzet Satyrájára; ollyan pofozásokat nem tesz ő Kisen, Bersenyin, még Csokonain se, mint Horváth [!] István és Rumi egymáson, vagy Márton Istvánon az ő Reeensorja; de t e t t szegény bűntelen őseinken; nagyobbat, mint az annyiszor megbüntetődött M. Statista, a' ki ekkorát meg nem m o n ­ dott mint ő ; hogy mind azon iró és nem iró Nemzetek közt, kik Európában a' Nevátúl fogva a! Tájáig lakoznak, nintsen talán egy is, mellyben a' költésnek való szelleme olly későn gerjedt volna-fcl, mint a' Magyaroknál, 's mellynél az, fel-gerjedése után is annyira nem otthoninak, annyira idegennek látszanék; ez több mint ha egy erköltstelen fiú Apját anyját meg verte volna, — és mi szükség volt erre a' ki tsapásra a' Bersenyi recensiojában ? — ollyan m o t s -kolódással. kakaskodni a' szomszédoknak, a' mit ők ekkora m é r t é k ­ ben magok sem mondottak v o l n a ! Gyöngyösit sokan betsülték a' külsők i s ; 's hát tsak a' mi Atyáink voltak e szamarak ? hogy egész századon keresztül, n i m i a m patienter, bámulni meg-nem szűntek; 's a' t. Miért n e m lehetett volna a' feddő recensiót tsupán Dajkán, Himfin és Bersenyin k e z d e n i ; vagy tsak magán ezen, és ennek derék-ségeit és fogyatkozásait (noha azokat is lehetett volna kedvezőbben) ki t e n n i ? — Kis meg köszönte a' Redactiónak, hogy ki adta a' Kfölcsey] recensióját: ? Cató is mosolyogva felelt annak, a' ki az ő kopasz fejét tsúfságbúl l e - p ö k t e : 's Catót ditsérjük értté, de a m a z t nem. — De békét hagyok e n n e k ; tegye Költsey a' mit ő akar.

Ha az én ú t - m u t a t á s o m , mellyet az Énekes Poesisban t e t t e m a' recensiókrúl, és észre-vételeim a' tavalyi 12 Kötetbeli daraboknál, világot láthatnak, használjon ez a' sérelem ellen orvos szerűi a' mit h a s z n á l h a t ; — ha n e m : arrúl n e m t e h e t e k : most m á r tsak veled beszélek:

Te ha redactor volnál, n e m vennéd-fel a' recensiót, míg nem közlenéd azzal, a' kit illet. Én pedig mihelyt szúrós volna, vissza küldenem neki, hogy ollyan redactorral vetesse-fel, a' ki m á r az ollyanokhoz hozzá szokott, és kedves mulatsága a' vad-viadal.

A' Rumi' mentsége volt közölve Horváth I s t v á n n a l : 's mit nyertünk vele ? felelt ez is hegyesebb tollal, 's a' nagy olvasás mellett min­

denik m e g - m u t a t á gyengeségeit; magunkat szánakozásra indított n e m ­ zetünk e r á n t ; m á s o k a t gúnyoló k a c z a g á s r a ; 's az e h á t az arányja egy (kivált első) folyó Í r á s n a k ? Márton István m á r n e m érdemlett közlést; de feleietje tsak ugyan k a p o t t egy kis ollyan helyet a' Gyűj­

temény' f i i j á b a n , a' millyen a' Debreczeni SettistcW ágya, hogy n e m

3583. 10. Apr. 1818. 3 tartozik a" szobához, hanem nappalra ki teszik: Csokonay feleietje

még ollyant sem. Én a' 2dik Kötetbeli 7dik É r t e k e z é s r e : Számadás az irás modjárúl, küldöttem nehézségeket (Difficultates ad rationes) é s olly betsülettel, a' mellynél nagyobbal m á r nem l e h e t e t t ; küldöt­

t e m a m a kérdésre i s : keresztyén e vagy keresztény ? tűredelemmel és részre-hajlatlansággal tellyest; a' K m e t h Csillag vizsgálat' szerze-ményjére i s ; egy sem érdemlett helyet a' Gyűjteményben, a' sok ezeknél sokkal soványabb értekezések k ö z ö t t ; 's meg ismerteté velem a' redactio, részelkedő tendentiáját; a' réz táblák találgatását J a n k o -vicsnak magának küldöttem, olly ki jelentéssel, hogy n e m a' Gyűj­

teménybe v a l ó : azt vele terhelni nem a k a r o m ; h a n e m tsak az ő ki-elégitésére — ha szolgálhat: — azt tsak ugyan ki adák — de tele hibákkal, a' mellyeket sok olvasó nem is a' Redactiónak, —•

még talán a' Typographusnak sem, h a n e m nekem fog-tulaj doni tani. — H a h á t értekezni, kérdést tenni, sértegetni szabad, felelni n e m : nekem van i g a z a m ; hogy a' recensiók n e m a" mi folyó irásinkba, avagy tsak n e m a' mi redactiónk kezébe valók.

Beregszászi és Sipos h a el-halgatnak, én s z e r e t e m ; de épen a' multt napokban Somogyban haliám, hogy Síposnak, m á r kész is a' feleietje. — a' Xlldik Kötetre tett észre vételeimbűi, arrúl való véle­

m é n y e m e t is küldöm a' túlsó lapon. — A' mi betsületed' védését illeti, a r r a n e k e m fő gondom van. Festetichnél helyre is hoztuk azt én és T a k á t s Judith, avagy tsak félig-meddig. A' magyar meztelen­

ségek fel-fedezése ellen sokat kellene felelnem: 's talán ha élek, még felelek is, majd a' Gyöngyösy védelmében: m o s t tsak e n n y i t ; hogy kevés Superintendensünk hiszi m á r m a a' Kristus istenségét;

de még sem mondja, kivált Kathedrábúl. Erdélyi Leveleidre tett észre-vételeim, az egész 12 Kötetre tettekkel együtt, reménylem, Bétsben jönnek ki. A' mindegyik és mindenik felett el-vállalom a' d u e l l u m o t : de tsak magunk k ö z ö t t : mint gyermekkorunkban szoktunk birkózni (vagy götseiesen birakozni); addig is a m a Senecájét, Cuivis accidere potest, quod cuique potest, ha betű szerént akarod fordítani, ne irj mind egyiket és m i n d e n i k e t ; m e r t betű szerént quivis inkább azt teszi akar-ki, quisque pedig k i - k i ; a' minden omnis, a' mind­

egyik uterque. A j suffixum által megy e az első személyhez ? által, de nem mint suffixum, h a n e m mint meg vastagodott vékony lehellés:

a' száj n e m a' sza, h a n e m szah obsoletumbúl lett, és mi azt meg vastagítottuk, 's mondjuk n e m tsak száj, hanem szájam i s ; de úgy h á t a' Mik személly szájjá: néha azt a' h-t v-vé vastagítjuk; a' ló

1*

4 3583.' Horváth Ádám. 1818.

Somogyban loh, loham, lohad, l o h a ; sőt n é h a épen loam; mi l o v a m ­ nak mondjuk: holott lov-n&k nem, de néha a' plurálisban által megy a' valóságos j suffixum is, régi vissza éléssel, m i n t húrjaim, tsont-jaink; 's többnyire a' consonans vég betűjű szókban az egyes 3dik személlybül tsináljuk, n e m pedig hurink, tsontink, és az én angya­

lom — végre a r r a a' mit Zichinek mondtam, hogy nem kell bálvá­

nyokat imádnunk; most is azt mondom, n e m tsak imádni, de még AVTOQ, erjat tsinálni is alatsonyság: de ugyan azért n e m is m é r e m én a' m a g a m geniéjét egy imádott Németéhez vagy Olaszéhoz is, kivált mikor ezeket (kettőt h á r m a t ki vévén) mind megtalálom az együgyű görögöknél. Való tudományt szeretek tőlök tanulni, ha t a n ú i h a t o k ; de e' részben is, hány a' ki nem tollrágó ? Az izlés változó, nem tsak fejenként, h a n e m ugyan azon egy főben is, vagy Nemzetben is időnként; á m b á r egyben nyersebb mint m á s b a n ugyan azon időben i s : és a' természetinek, a' mástul n e m tanúlttnak még is leg állandóbb a' b e t s i ; mint példa Homer. P. Xur 10. Apr. 1818

H. Á. mpr.

XII. Köt. K. vizsgáltatások: Hazai Literatura. I Dissert.

Philologica etc. 2. 0 és uj Magyar etc. —

Ki-vonása a' Recensionak: Ez a' két tudós n e m ismeri nyel­

vünk mostani állapotját: n e m tudják Kis és Pánczél Uraknak meg koronázott pálya í r á s a i k a t ; a' Dayka Verssei, és Báróczy VII. Kötet-jei előtt álló philologiai excursiót, mellybűl ki-nézhetnék, mint kell­

j e n védniek a' fel vett orthologiát, (jövendőre javallja Helmeczinek Berseny Verssei eleibe függesztett értekezését) h a n e m ezek helyett Sipos Cicero és Horatz' textussaival áll-ki, Beregszászi az Etymologia' törvényjit fejtegeti, és a' szokás parantsolatit :s tilalmit magyarázza, 's a' t. A' szép iró n e m ismer főbb törvényt, m i n t azt, hogy irása szép legyen; valami ezen igyekezetét segéllheti, a' neki mind szabad, akár engedi a' szokás és grammatica, akar n e m : (ezt sokak előtt soknak tetszendőnek jövendöli a' R. és valóban sok is.) B[eregszászi]

azt m o n d j a : usus dominatur in linguis, scriptor n e q u a q u a m : a' R.

pedig: Söt az Iró parantsolja, hogy úgy legyen és úgy lessz; (min­

denik hibás állítás külön véve). A' jó iró tsak azt merheti a' mi nyereségére lessz a' nyelvnek, (ez m á r jól van) az olvasónak pedig tűrnie kell, a' mi nyereségére lessz a' n y e l v n e k ; és valamint van j ó és rossz iró, úgy van jó és rossz olvasó.

Mellyik út vezethet-el bennünket a' tökéletesség leg-főbb fogáig?

Ollyan e ? mint a' Péczelié ; vagy mint a' Báróczié, Bessenyeié, Rádaié ?

3583. 10. Apr. 1818. 5

a' R. ezeket választja: Meg vallja ugyan, hogy ezeknek merészebb követőik néha szinte a' pajkosságig m e n n e k ; de a' szerencsétlen proba-tétel köz minden igyekezettel, 's néha a" tévedések arany­

erekre vezetnek. 'S a' t.

Ekkor elő-veszi elébb a' B. philologiájábúl a' hütelen szó ellen tett ki-fogást, és azt hasonlítja a' hüségtelenhez (pedig mindenik jó) 's rútallja a' hűségtelenséget. Azután a' köny-et, könyv helyett, 's útal Molnár Albertre, de a' hol u. m. göny (sőt ott van valósággal a' köny is, és még sem lehet belüle p r ó b á l n i : én m á r errül m a g á ­ nos levélben i r t a m a' R. U r n á k ) ; a z u t á n feledek, védek: ellenben a' B.' vétek, ez, ősz, fő s z a v a i t ; és hogy B. új szót is tsinált, Hornyuk (elég rossz.) — Azután Sipost hogy ő rosszalja a' szorgalom, diadal, jóslat, ki-vedleszteni, gyönyör, mivész, fenség s z ó k a t : úgy a' vignette, indigesz, ectypon, originál, svada, Zeusz, Sanctuarium, Caméek, aesthe-sis, palaeologismus idegeneket; hogy a' Typographus az új Íróknak hol jó hol r o s s z ; Culturának m o n u m e n t u m a i , kéz-irati codex — 's mindenikre felel (kire győzőleg, kire hijjánosan).

B-nek és 8-nak a' szokás és g r a m m a t i c a a' törvény-szabójok (és valóban ezek erős t ö r v é n y - t e v ő k ) : de a' R. u. m. szükség az acre judicium is. Quintil. L. I. c. 6. — De mit k í v á n h a t h á t a' s z o k á s ?

'S a" Debreczeni nép' szokását teszi t ö r v é n n y é ; de az oka nem h e l y e s : (való, hogy ott illyeneket is m o n d a n a k : lú, bornyú, j e r -nálunk.) B. is a' szokást, de n e m a' mellyet Horátz és Quintilian mond szokásnak: az úgy nevezett nyelv-rontók is a' szokást, de a' melly est Consensus Eruditorum. Itt a' Horátz' szavait, mellyeken B. épit, a' R. le-forditja s belőlök ellenkezőt próbál, és meg-is-toldja:

's nagyobb világosságul a m a ' t ö r v é n y t : dabitur lieentia sumpta pru-denter, ugy é r t i : hogy szabad uj szót és constructiókat tsinálni, de tartózkodva, n e m s o k a t : (adjuk hozzá, j ó t és szükségest, m e r t az a' prudenter erős s z ó ) : — (És ez vissza verő oknak, a r g u m e n t u m ad hominem, j ó a' philologus ellen, ha neki tetszett a' Horátz' Aucto-ritássára szorulnia.) Továbbá az sz, th, ch mellett felel, ugy a' tson-kázások mellett i s : végre kérdést t e s z : miben áll az író tisztje ? vakon követni e a' s z o k á s t ? vagy a' nyelvet a' m a g a ideáljához hasonlóbbá tenni ? m i t kell óhajtanunk ? azt e ? hogy nyelvünk az maradjon a' mi volt, vagy hogy gondolatink' ki-nyomására, 's szép mester mívek' írására a l k a l m a t o s a b b á váljon ? "s ezekre meg-is-felel.

A' való a' középszerűséget s z e r e t i ; — a' szokás imádóji — azokat u. m. ki vévén, a' kiknek a' fül és n e m ész a' vezérjek; — (de h á t

3583, Horváth Ádám. 1818.

mibül okoskodik az ész a' hangra, h a n e m h a fül u t á n ? ) magok se kívánják, hogy a' nyelv ne tökéletesedjen: az ujitók se, h a n e m h a ikonoklastai dühhel a k a r n a k mindent fel-forgatni, hogy nyelvünkbül egészen m á s nyelvet tsináljanak 's a' t. (Ez eddig egészen elég v o l n a ; vajha én m a g y a r á z h a t n á m - m e g , és fogadná el mindenik fél!)

Észre vétel. Ebben az értekezésben, a' dolog velejére tartozó alig van ollyan, a' mit m á r feljebb ne érintettem v o l n a : Most a' szokás' p a r a n t s o l a t i r a ; a' jó és rossz olvasóra, Consensus Erudi-torumra: azt m o n d a n á m , hogy mi nálunk mostani időben ezt a' definitiót ugyan bajos el-fogadni: m e r t új kérdés támad, hogy kik hát az eruditusok ? 's mire van aranyozva a' consensus ? Hanem — h a tanítással akarjuk a' Nemzetet tsinosítani: sokkal jobb a' Baco' t a n á t t s á t fogadni. Gyűjt. Praefat. p. VII. Én h á t tsak Ciceróval tartok, a' kit Quintilian is betsült és typusúl vett magának, és a' ki H o r a t z -nál j o b b a n is értette az ékes szóllás törvényit, és az Orator' 's Poéta' szabadságit; de többet is próbált, és az egész R ó m a ' ítélete alá botsátott ékes beszédivel méltóbbá tette m a g á t a' biróskodásra, mint a' ki mumus et officium non seriben* ipse docebat. Azt mondja ez az ékes szóllás' mestere De Oratore L. 3. n. 50. Omnes enim, tacito quodam sensu sine ulla arte aut ratione, ea quae snnt in arte et rationibus recta, et prava dijudicant: idque cum faciunt in picturis et in signis, et aliis operibus, ad quorum intelligentiam a n a t u r a minus h a b e n t i n s t r u m e n t i ; tum m u l t u m ostendunt magis in verborum, n u m e r o r u m vocumque judicio, quod ea sunt communibus infixa sensibus, neque e a r u m r e r u m quemque funditus n a t u r a voluit expertem, és alább is n. 5 1 . Verum et in versu vulgus, si est pec-catum v i d e t : sic, siquidem in oratione nostra claudicat, s e n t i t ; sed Poetae non ignoscit, nobis concedit, tacite t a m e n omnes, non esse illud, quod diximus, a p t u m perfectumque, cernunt.

TJ. I. Azt kifelejtettem, hogy midőn m o s t a n á b a n egy helyen minapi leveledbűi békességedet ditsértem, hogy téged m á r s z a m á r r a is ültettek, 's még sem gondolsz vele: azt felelték: hogy m o n d h a t o d azt, természeted e l l e n ? — azt is el-felejtettem, hogy a' mit a' le-til­

tott Árion P[rae]fatiójában í r t a m a' M o n d o l a t r a : meg küldöttem e azt m á r n e k e d ? — A' Rheumatismusodnak gondolj valamit, m e r t ha meg-öröködhetik, kínos tsont fájássá válik. Az öreg Festetits Lajos, Antalnak atyja, sokat szenvedett miatta, 's irni épen t e h e t e t ­ lenné lett.

[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában. M. írod. Lev. 4s. 40. sz. II. köt.]

3581. Kazinczy — Gr. Majláth Jánosnak. 1818. 7

3584.

In document KAZINCZY FERENCZ (Pldal 41-47)