KATH. EGYESÜLETI ÉLET és
KÖZTEVÉKENYSÉG.
Beidl Alajos praelátus beszéde,
melylyel a győri Kath. Kör ei. közgyűlését jan. 27-én megnyitotta.
Dicsértessék a J é z u s Krisztus ! Tisztelt közgyűlés !
Az ú j század kezdetén közgyűlésre e g y b e j ö t t tisztelt tagtársaimat szívélyesen üdvözölve, elsőben is lelkem mélyéből fejezem ki azt az óhajtásomat, hogy tisztelt tagtársaim az ú j században Isten jóvoltából j o b b időket érjenek meg az eddigieknél, Isten
kegyel-mében és áldásaiban arra méltó lelkülettel és munkás-sággal bővebben részesüljenek; hogy kath. K ö r ü n k az u j században örvendetesebb és fokozottabb fejlődésnek, gyarapodásnak és virágzásnak induljon, az ősi magyar keresztény társadalmi élet újjászületésének és megiz-mosodásának hathatós tényezője legyen, s városunk kath. polgárságának tömeges csatlakozásával a még mindig elég vékony fácskából terebélyes tölgygyé növe-kedjék, mely a század viharaival h a j t h a t a t l a n u l és ki-dönthetlenül daczolni képes.
A kath. körök nálunk i f j ú k o r u k a t élik. A letűnt század utolsó évtizedében születtek. Ama hangzatos jelszavak mellett, amelyek a mult század történetében oly nevezetes szerepet játszottak, de a kereszténység irányelveinek elvetésével meghamisítottan alkalmazva a köz és társadalmi életre annyi veszedelmet és csapást zúdítottak, hazánkban különösen még egy ú j jelszót vittek be a közéletbe és társadalomba, mely igy hang-zik: Nem kell felekezeteskedni. E z t a jelszót nagyban felkarolta a katholikusság is, kivált annak intelligens osztálya. De ennek a jelszónak alkalmazását, a gya-korlati életben csakis a katholikusokra nézve találták szükségesnek és helyesnek. Ha más vallásúak saját felekezetök jogai és érdekei mellett buzgólkodtak, fele-kezetök tagjainak minden téren előnyt biztosítani
ipar-kodtak : ezt megróvandónak s a hangoztatott jelszóval ellenkezőnek senki sem találta, sőt dicséretesnek, elis-merésre méltónak magasztalták a katholikusok is. De ha katholikus ember hitét nyilván vallani, vallását gya-korolni, annak elveihez és törvényeihez közéleti és társadalmi tevékenységében is alkalmazkodni, kath. hit-sorsosának ügyét és érdeket mások igényeivel szemben pártolásába venni bátorkodott, vagy éppen a kath.
hitelv, törvény és fölfogás kellő tiszteletben tartását sürgetni merészkedett a keresztény Magyarországban:
azt felekezeteskedő bigottnak, a nemzeti egység és állami érdek ellenségének kiáltották ki és nemcsak az értelmességet, hanem még a hazafiasságot is megtagad-ták tőle ; sőt kerestek és akárhányszor találtak is módot arra, hogy az ilyen katholikust jogos igé-nyeiben megrövidítsék, existentiáját is koczkára vessék.
Ily áramlat mellett a katholikusok egy része, ke-n y e r é t féltve, hallgatott és titkoke-n sopáke-nkodott, más része biztosnak látszó állásában is gyáván meghunyász-kodott, a mellüket verő „jó" katholikusok meg e g y ü t t üvöltöttek a farkasokkal.
Az eredmény pedig az lett, hogy a katholikusok minden téren h á t r a szorultak, jogaik és érdekeik a fennen hangoztatott egyenlőség gúnyára, túlnyomó több-ségük daczára, veszendőbe mentek.
E n n e k a visszás állapotnak nyomasztó súlyát elvégre a mult század utolsó tizedében már mégis csak el-viselhetlennek kezdették fölismerni a komolyabban gondolkozó katholikusok s keresték m ó d j á t a tűrhetet-lenné vált állapotok még lehetséges orvoslásának.
Megindult nagynehezen a katholikusok társadalmi szervezkedése.
K e z d e t t e k országszerte, bár nagyon szerény kere-tek között, megalakulni a kath. körök oly czélból, hogy azokat a katholikusokat, a kik még tartanak vala-mit vallásukra, s a kik kath. hitök és vallásosságuk miatt nem hajlandók az országnak csak másodrendű polgárai g y a n á n t tekintetni, vallási, erkölcsi, anyagi jogaik ós érdekeik megóvása s biztosítása végett
tár-saséleti szervezkedésben egymással közelebbi érintke-zésbe hozzák, egyetértésre vezessék, összetartásra bír-ják, hazánk ezeréves történelmének n a g y tanúságai nyomán a keresztény felfogás és kath. érzület ápolását, szilárdítását eszközöljék s így, idővel legalább, lehet-ségessé tegyék, hogy azok a keresztény elvek, melyek kilenczszázados általános érvényesülésökben Magyar-országnak ezeréves életet szereztek, de utóbbi időkben a fölülkerekedett u j pogányság erős hatalomra jutása folytán mindinkább háttérbe szorultak, a köz- és tár-sadalmi élet mindennemű viszonyaiban ú j r a föléled-jenek, áldásos hatásukat a magyar haza j a v á r a s további fenmaradására, valamint a honpolgárok boldogulására újból kifejthessék.
Mindazok az elemek, melyek az igazi katholiku-soknak egyetértését, összetartását, tömörülését a mi ziláltságukon alapuló hatalmasságukra s önző érde-keikre nézve kívánatosnak nem t a r t j á k , kezdettől fogva nem jó szemmel nézték a kath. körök alakulását; s ha már törvényes alapon annak ú t j á t állani nem birták'
102 LX. évi. 1901.
legalább iparkodtak különfélekép kieszelt ürügyek alatt megakadályozni és lehetetlenné tenni azoknak belépé-sét a kath. körökbe, a kik bármi czimen az ő befo-lyásuk alatt állottak, vagy rendelkezésük alá tar-toztak.
De miután ennek daczára a kath. körök mégis csak élnek, sőt lassan szaporodnak is, ugy a szellemi és erkölcsi élet terén, mint az anyagi érdekek mezején, szerényen bár, de már-már látható eredmény nyel mű-ködnek, sőt legújabban egymás között országos szövet-séget is létesítettek és ez alig egy évi fennállása alatt már képes volt a magyar kereszténység kilenczszázados jubileuma alkalmával mult évi augusztus hóban azt a kath. nagygyűlést létrehozni, melynek nagy látogatott-sága, munkásságának sokoldalúlátogatott-sága, lelkesedéssel meg-hozott határozatainak mélyreható fontossága s a ma-gyar kereszténj^ség újból való feléledésére és talpraállá-sára nézve letagadhatlanul nagy hordereje az egész országnak, sőt a keresztény világ nagy részének figyelmét vonta magára : a katholikusok keresztény érzületének ily fényes és hangos megnyilatkozásánál most már a keresztényseg ellenségei a kath. köröket s ezek országos szövetségét tajtékzó ajkakkal és méregbe mártott tollakkal szidalmazzák, gyalázzák, rágalmazzák.
Egyik legolvasottabb fővárosi lapjokban („Pesti Hirlap" 1900. nov. 21. vezérczikke) igy d ü h ö n g e n e k :
„Ádázabb, a nemzeti élet egységére és a magyar mű-veltség önálló megalakulására nézve veszedelmesebb szervezkedés, mint a milyen az úgynevezett katholikus köröké, egyetlenegy sincs a mi nemzeti életünkben."
Szerintök a kath. körök a felekezetességet, a társadalmi életnek ezt a választóvizét, csinálják, mi m é g — - t e s s é k jól megfigyelni — a lipótvárosi (izraelita) kaszinóban
sincs meg ; a kath. köröknek a keresztény hitélethez és erkölcsökhöz semmi közük ; ott nemcsak politikát, még pedig, szörnyűség, néppárti politikát űznek, de azonfelül rongygyá tépik a magyar társadalmi össze-tartozás ós a nemzeti egység t u d a t á t ; néppárti kortes-tanyák ezek a kath. körök, melyek tagja részint ámító politikai agitátorok, részint gyüge birkák, kik az ultra-montán papok karmai közt vergődnek ; szemforgató társaságok, a hol szép erkölcsi préclikácziókat tartanak, voltaképpen pedig demoralizálnak, erkölcstelenül szét-vonást szítanak. Valóban, igy kiáltanak föl, a leggo-noszabb szervezet ez az egész magyar társadalomban ; annak tagjai nemcsak nem hazafiak, de még csak nem is keresztények. I g y ir rólunk, kath. körökről a zsidó liberális érdekszövetkezet főfő lapja.
Tisztelt közgyűlés ! van egy német közmondás, mely igy szól : Gegen Dummheit und Bosheit kömpfen vergebens die Götter. Magyarul : B u t a s á g és gonoszság-ellen hiábavaló minden okoskodás. Az okos szó csak okos embereknek, a j ó szó csak jóakaratú embereknek való.
Csak azért idéztem ezeket a förmedvényeket, hogy t. tag-társaim lássák, milyen harapósak már a mi ellenfeleink.
Hogy mi kath. köreinkben politikát űzünk, ez immár meg-átalkodott hazugság. Ez a tajtékozó támadás mutatja, hogy a kath. köröket eddigi müködésök alapján bizo-nyos elemek olyan tényezőknek ismerik föl, melyek
nagyon alkalmasak lehetnek a keresztényellenes fel-fogás és irány képviselőinek önző érdekköreit boszan-tóan megzavarni, s hogy a katholikusok összetartása, szervezkedése bizony előbb-utóbb veszedelmes lehet nem a nemzetre, hanem arra a hitetlen és jórészben hazátlan érdekszövetkezetre, mely utóbbi időkben — sajnos a katholikusok gyatra közönyössége mellett — az ország összes szellemi és anyagi kincseit karmai közé ragadta.
De h á t a „gonoszság önmaga ellen hazudott,"
olvasom az egyik zsoltárban (26, 12.). Mert ugyanab-ban a czikkben, melyben az a nagy lap az igazság és tisztesség korlátait keresztültörő gyalázkodással ront a kath. körök ellen, ez a magában nagyon becses vallo-más is előfordul : „Mi is abban a nézetben vag}7unk és velünk bizonyosan mindenki, hogy Magyarország nem-zeti és társadalmi jellege keresztény és kell is. hogy az maradjon: és hogy Jézus tanításainak föltétlenül uralkodniok kell mindenféle berendezéseink, sőt műveltségünk és társa-dalmi életünk fölött" és ők csak az ellen tiltakoznak, hogy ebből a kath. kaszinók trafikot nyissanak." E z t elolvasva kérdem, ki a szemforgató, ámító és képmu-tató ? Mert hát hol találjuk u j a b b keletű berendezé-seinkben, műveltségünk és társadalmi életünk századvégi alakulásaiban a Jézus tanításainak uralmát ? Azok az u j a b b berendezések nem irányultak-e inkább arra, hogy nemzeti és társadalmi életünk képéről minél alaposabban letöröljék, viszonyainkból eltávolítsák mindazt, a mi azoknak kilenczszázadon át keresztény jelleget a d o t t ? És kik voltak azok, a kik izzó fanatizmussal sürgették követelték, létrejöttökkor tomboló lelkesedéssel üdvö-zölték azokat az u j berendezéseket, melyek Magyar-országot kilenczszázados keresztény jellegéből hivatalosan kivetkőztették, az irodalomból, művészetből, a politikai és társadalmi életből a Jézus tanításának uralmát ki-szorították, mint éppen azok, a kik a kath. köröket í kezdettől fogva ellenezték, most pedig fékevesztetten
ostromolják, rágalmazzák ?
Ilyen emberektől, akik áldatlan
vallásgyülöletök-! kel a szó valódi értelmében „széttépték a nemzeti egységet és darabokra szabdalták a nemzet egységes és oszthatatlan testét", mi magyar katholikusok haza-fiságot nem tanulunk, keresztény voltunkat vakmerően megtagadó itéletöket pedig visszautasítjuk.
Mi magyar katholikusok a mi kath. köreinkben igenis szívvel lélekkel valljuk, „hogy Magyarország nemzeti és társadalmi jellege keresztény, és kell is, hogy az legyen, az maradjon, és hogy J é z u s tanításai-nak föltétlenül uralkodniok kell mindenféle berendezé-seink, sőt egész műveltségünk és társadalmi életünk fölött" ; kath. köreinkben trafikot ugyan nem nyitunk belőle, mert mi szent és hazafias dolgokkal nem trafi-kálunk, a nagy trafikánsok sem mi közülünk szoktak kikerülni ; sem a kereszténységet, sem a hazafiságot nem monopolizáljuk; hanem igenis társaséleti tömörü-lésünkkel épen azt akarjuk kivívni hogy amit abban a szép kijelentésben vallunk, ami századokon át meg is volt s amit legújabb időben csak az idegenből betola-kodott vagy behurczolt s egész a kereszttördelésig
I. Félév. 13. sz. RELIGIO. 103 sülyedt vallásgyülölet és erkölcsi züllöttség — hiszszük
csupáu rövid időre — megbénított, újból föléledjen az egész magyarságban s visszaállítsa azt az ősi magyar nemzeti egységet, mely a Krisztus keresztjében bírta legszilárdabban összekötő kapcsát, egyedüli legerősebb biztositékát, minden támadás és ravasz fondorlat ellen törhetetlen védőpajzsát.
E g y k o r nagy Konstantin császár égi jelenésben látta ragyogni a keresztet e fölirással : „E jelben fogsz győzni." Es győzött is, legyőzte a négy ezeréves r o p p a n t hatalmú pogányságot. Ne gondolja senki, hogy ez az égi jelenés csak Konstantin császárnak szólott; szól az minden embernek, minden családnak, minden köz-ségnek, minden népnek, minden nemzetnek. A kereszt jelében győztek és fognak győzni minden időben,
min-den testi-lelki bajon, minmin-den viszontagságon, a kereszt szerez országnak, világnak, mindeneknek békességet, felvilágosodást, műveltséget, haladást, üdvöt, boldogu-lást, dicsőséget.
Akárhogy dúljanak-fúljanak t e h á t a kereszt nyilt és alattomos ellenségei, mi katholikus magyarok ragasz-kodni fogunk a mi kath. köreinkhez és fokozott buzgó-sággal fogunk vállvetve munkálkodni azok nemes, hazafias czéljainak megvalósításán a keresztény magyar társadalom ujjáalkotásán, a magyar társadalmi élet keresztény irányban való u j a b b felvirágoztatásán, ezer-éves hazánk fentartó ősi alapjának megszilárdításán. — Legyünk, tisztelt tagtársak, buzgó apostolai és munká-sai a mi kath. Körünknek, i p a r k o d j u n k azt erősíteni, gyarapítani és felvirágoztatni abban az önérzetes tudat-ban, hogy a mi a kereszt ellenségeinek nem tetszik : az a keresztény Magyarországnak csak javára lehet.
A közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.
Az elnöki beszéd által keltett zajos éljenzés csil-lapulta után napirend előtt az elnök a következőleg emlékezett meg Zalka János megyés püspök halála foly-tán az egyesületet ért gyászról :
Tisztelt közgyűlés ! Mielőtt a napirend tárgyalá-sába kezdenénk, legyen szabad kegyelettel megemlé-keznem arról a fájdalmas veszteségről, mely az u j szá-zad kezdetén első sorban egyházmegyénket s a mi Kath.
K ö r ü n k e t érte.
Tetszett Istennek a mi kegyelmes főpásztorunkat, a magyar kath. püspöki kar díszét, K ö r ü n k alapító t a g j á t s egyik legnagyobb jóltevőjét, két évi mártirom-ságnak beillő betegeskedés után, f. j a n u á r hó 16-án az örökkévalóságba szólítani.
Ki és mi volt ő, mint püspök, mint hazafi : mit tett ő Isten dicsőségére, híveinek üdvére, a szegények gyámolítására ; minő alkotásokat létesített a hitélet emelésére, a keresztény nevelésügy felvirágoztatására, a tudomány és művészet pártolására, a szegény tanulók istápolására; mily atyai jóindulatot, érdeklődést ós jótékonyságot tanúsított a mi kath. körünk i r á n t : nem
szükség részletesen tejtegetnem. Ismeretes az mindnyá-j u n k előtt. Magyar katholikus püspök volt ő a szó leg-nemesebb értelmében.
Az igazgató-választmáuy a szomorú eset alkalmá-ból rögtön intézkedett mély gyászunk és hálás
kegye-letünk méltó kifejezése iránt. Ez intézkedések között a legszebb, egy kath. körhöz legméltóbb volt az elhunyt főpap lelki nyugalmáért rendezett ünnepélyes gyász-istentisztelet, melyen a helybeli kath. testületek is hozzánk csatlakozva résztvettek.
A t. közgyűlés óhajának felelek meg bizonynyal azt indítványozva, hogy a súlyos veszteség fölött mély fájdalmunkat, boldogult főpásztorunk és jótevőnk iránt érzett maradandó hálás kegyeletünket közgyűlésünk j e g y z ő k ö n y v é b e n is külön megörökítjük. Azonfölül
különösen mivel többen a kör t a g j a i közül körülmé-nyeiknél fogva talán sem a temetésen, sem a mi gyász-istentiszteletünkön részt nem vehettek, a d j u n k egyúttal most közgyülésileg is hálás kegyeletünknek és gyászoló fiúi szeretetünknek olyan kifejezést, mely hivő katho-likusokhoz legillőbb : elhunyt főpásztorunk, atyánk és j ó t e v ő n k lelke nyugalmáért m o n d j u n k el itt együtt
közösen egy ájtatos Miatyánkot.
E felszólítást megható jelenet követte. A tagok közösen fönnhangon, imádkoztak az elhunyt lelki-űdvéért. Nem egy szem könyezett e jelenet alatt.
HIVATALOS.
I. Vallás- és közoktatásügyi magj^ar ministerem előterjesztésére Fetser Antal nagyváradi latin szertar-tású székeskáptalani kanonoknak a Szent Péterről neve-zett cholti czimzetes apátságot adományozom.
II. Vallás- és közoktatásügyi magyar ministerem előterjesztésére Laufik Ferencz késmárki esperes-ple-bánosnak a csudányi czimzetes prépostságot díjmente-sen adományozom. Kelt Bécsben, 1901. évi január hó 28-án. Ferencz József, s. k. D r Wlassics Gyula, s. k.
VEGYESEK.
*** A Tátikán és az uj angol király. Ö szentsége mgre Belmonte bruxellesi apostoli nuntiust küldte Angolországba, hogy VII. E d u á r d király előtt a királynő halála alkalmából részvétét, trónralópte alkalmából pedig üdvözletét tolmácsolja.
A herczegprimás születésnapja. Tegnap, f. hó 12-én ülte meg ő eminentiája 69-ik születésnapját Reg-gel 8 órakor csöndes misét mondott. MeReg-gelőzőleg s a nap folytán tisztelegtek ő emjánál a fővárosban levő püspök urak, a kormány tagjai, a főváros hatósága, az egyetem hittudományi kara, a közp. papnevelő intézet, a budapesti esperesi kerület papsága és számosan az ország és a főváros kiválóságai közöl. 0 eminentiáj a tisztelői megragadták ez alkalmat arra, hogy dr Kohl Medárd püspök urat is hazaérkezése alkalmából püspöki méltóságában üdvözöljék. Délben díszebéd volt, melyen JBoltizár József fölsz. püspök esztergomi vikárius ur elnökölt, a házigazda tisztét pedig az ő p á r j á t ritkító szivélyességével dr Kohl Medárd püspök ur teljesítette.
Dr Walter Gyula praelátus, dr Klinda Theophil t. kano-nok, dr Andor György pápai kamarás, udvari p a p o k o n kivül ott láttuk Dunszt keszthelyi és dr Nemes budavári apátplebánosokat, Lidicsek és dr Miksó esperes
pebáno-sokat, Agárdy plébánost stb. ő emját a ragaszkodó szeretet gyönyörű megnyilatkozásával a vikárius ur köszöntötte fel, a vikárius úrra Kohl Medárd püspök ur emelt poharat, mire az udvari papság élén Kohl Medárd püspök ur részesült ováczióban.
— Zalka püspök emléke az esztergomi semina-riumban. Zalka emléke Esztergomban az impozáns seminarium, melynek építése és befejezése körül neki van legtöbb érdeme. Hogy kegyeletes emlékét a későbbi korok is őrizzék, Zalka egyik hálás tanítványa és tisz-telője, Venczell Antal, a seminarium jelenlegi rectora, a boldogult érdemeit feketemárvány táblán örökítette meg a lépcsőházban következő felirattal : Sub gubernio J o a n n . Card. Scitovszky Archi-Episcopi, cura Joannis Zalka rectoris haec sacra pietati scientiisque cleri iuni-oris dicata palaestra gloriosa surrexit.
— A rozsnyói székeskáptalan kitüntetése. Szép ünnepély folyt le e hó 10-én Rozsnyón, a rozsnyói püspök székhelyén. E napon n y ú j t o t t a át Ivánkovits J á n o s rozsnyói püspök székeskáptalanának azon szép jelvényt, melylyel a király a magyar kereszténység 9 százados fennállása alkalmából a megyés püspök elő-terjesztésére a rozsnyói káptalan tagjait kitüntette. A rozsnyói káptalan ugyanis mind ezideig nélkülözte az olyan jelvényeket, melyekkel a magyarországi káptala-nok legtöbbje már régóta birt, azért a megyéspüspök még a mult év folyamán fölterjesztéssel élt a királyhoz, mint a magyar kath. egyház legfelsőbb kegyurához, hogy ilyetén jelvény hordozását a rozsnyói egyházme-gye érdemekben gazdag káptalanának is megengedje.
— Egy plébános adománya. Bejczey Károly moson-szentpétervári plébános jelét adta nemeslelküségének és hivei iránt érzett szeretetének. A községében fölál-lítandó róm. kath. kisdedovóda czéljaira 24 ezer koro-nát ajánlott föl. — A nagyszabású adomány önmagát dicséri.
— Vilmos császár és a zsidók. A porosz képvi-selőházban nemrég Schönstedt igazságügyminister azt a kijelentést tette, hogy — eltekintve az igazságszol-gáltatástól — a kormányzás minden ága vonakodik zsidó u r a k a t átvenni. Evvel a ministeri nyilatkozattal kapcsolatosan a „Voss. Zeit." azt az esetet beszéli el, hogy a császár legutóbbi hamburgi látogatásakor az ottani teherszállító részvénytársaság vezérigazgatójának, Ballinak, a ki zsidó, azt mondotta, hogy „még nincsen igazi helyén, és gondoskodni kell, hogy igazi helyére kerüljön." ..Igen ám, viszonzá a zsidó, felséged nem t u d j a " „Mit, mondá a császár, hogy ön zsidó?
Ez reám nézve közönyös, ez előttem nem tesz semmit.
E z t ön mindenkinek elmondhatja." A német lapok most ennek a császári nyilatkozatnak keresik az értelmét.
Lehetetlennek tartják, hogy a császár közönyösséget vallott volna a keresztény vallással szemben, a melynek ellenkezőjére vall egész eddigi élete. Azt akarta a császár kifejezni, hogy a működésnek azon a terén,
melyen a zsidó Ballin fárad, t. i. a kereskedés terén a tehetség és arravalóság dönt.
— Francziaország szabadkömiyes iuquisitio uralma alatt. A ki azt hinné, hogy ebben a szerencsétlen nagy országban L o u b e t elnök uralkodik vagy az ő kormánya, az nagyon csalatkoznék. Ki uralkodik tehát ? A ki erreí a kérdésre nézve még nem volt tisztában, az olvassa j el a „Le a zsarnolcolckal" czimü folyóiratban azt a
bizal-mas kérdőivet, melyet valami monsieur Télidéfi köröz-tetett, a következő k é r d ő p o n t o k k a l : „1) Tesznek-e a tanítók vagy tanítónők az egyháznak valami szolgála-tot, például az által, hogy a gyermekeket misére veze-tik és az alatt felettök őrködnek, vagy másféle módon ? 2) Önszántukból teszik-e ezt, vagy hogy ez által vala-mely szerzetesi iskola ellen k ü z d j e n e k ? és vala-mely ellen?
vagy talán erre valamely iskolai hatóság kényszeríti őket ? 3) Ha kényszerből történik, miben nyilatkozik ez ? 4) A városi tanács politikai tekintetben hogy van össze-alkotva? 5) Vannak-e hivatalnokok, kik gyermekeiket szerzetesi iskolába j á r a t j á k ? Az illetők neve és állása említendő. 6) Vannak-e az antiklerikális iránynak hivei, a kik hajlandók és alkalmasak lennének az antikleri-kális propaganda működését anyagi és erkölcsi támo-gatásban részesíteni ? Az illetők nevét és lakását kell feljegyezni. 7) Kik a legbefolyásosabb klerikálisok, kik a világi iskolák ellen küzdenek s a szerzetesi iskolákat t á m o g a t j á k ? " A kérdőpontok után a következő meg-jegyzés k ö v e t k e z i k : „Az, a ki e bizalmas felvilágosítá-sokra megbízást kap, kéretik azokat legkésőbb julius 15-ig mr. Télidéfi 24, rue de Lens, Lille czim alatt beküldeni a saját czimével együtt." Nos, tudjátok, ki ez a mr. Télidéfi ? Az ezt a nevet viselő szabadkőmives páholy Lilieben. í g y van ez leleplezve Copin Alban-celli „Le a zsarnokokkal" czimü folyóiratában. Meg-jegyzendő, hogy Albancelli maga is szabadkőműves volt, tehát ismeri a humanizmus ártatlan báránykáit szemtől-szembe. Tantestület, hivatalnokok, magánosok
— mind a szabadkőművesek terrorizmusa alatt.
— A naptár reformja Komán iában. Hosszú vajú-dás után Románia végleg behozza a Gergely-féle nap-tárt. A kormány törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé, amely az első szakaszban kimondja, hogy 1901.
julius 19, tulajdonképen augusztus l - n e k tekintendő és hogy ezentúl minden hivatalos és magánügyben az
julius 19, tulajdonképen augusztus l - n e k tekintendő és hogy ezentúl minden hivatalos és magánügyben az