— Vörösmarty-ünnep a szombathelyi papnevelő-intézet Szent-Ágoston-egyletében. — A szombathelyi növendék-papság Szent-Agoston-Egyesülete decz. 31-én Vörös-marty Mihály tiszteletére emlékünnepet tartott, a mely-nek leírását a következőkben közölte a „Sz. U." :
Fábián Gábor IV. é. papnövendéktől remek elnöki megnyitót hallottunk. Most mikor már rég elpárolog-h a t o t t volna az ember fejéből a pillanatnyi fölelpárolog-hevíilés varázsa, én a ki nem tartoztam a szereplők közé, most sem állíthatok mást, mint hogy edclíg csak elvétve hallottam ily szavakat, melyek a vallásnak, az igaz vallásosságnak és hazafiságnak együvétartozását, azo-nosságát ily erőteljes, határozott formában hirdették volna. Szorgalmas tanulmányozásra, eszmélődésre, meg-dönthetlen megállapodásra hivták föl e szavak figyel-münket azon törekvésekkel szemben, melyeknek czéljuk : összeütközésbe hozni a katkolikus ifjúban a vallásos érzületet a nemzete iránt való szeretettel. Költői voná-sokkal állította elénk Vörösmartyt, mint követendő példaképünket ; kifejtette nagyságának titkát : a hitből éledt honszeretet fogalmát. S a mikor túláradó lelkese-déssel arról szólt, mint árasztja el isteni fénynyel a hit a lelkünk természetébe oltott szent érzelmeket ; mikor büszke önérzettel vallotta meg, hogy mi, katholikusok vagyunk megtámadhatatlan örökösei a nemzete sorsán siránkozó Megváltó drága k ö n n y e i n e k ; a mikor oty ért-hetővé tette, hogy örökértékü. Szózattal csak katholikus költő és éppen Vörösmarty ajándékozhatta meg nemze-tét s mikor utalt arra, hogy Kölcsey Hymnusza azért oly méltó p á r j a a költőkirály szózatának, mert szerzője a szent hevülés t e t ő p o n t j á n ellenállhatlan erővel tért meg az ősapáknak, egykor megtagadott, krisztusi ha-gyományaihoz, azaz : hogy Kölcsey (mint több jelesünk, igy Tompa is) lelkében, bár egy részt öntudatlanul, átkatholizálódott : e perczekben azt vélhetted volna, hogy a lánglelkü benczés, Guzmics Izidor alakja ele-venedett meg előtted. A'alóban az ő eszméinek üstökösét csóválta a tüzes szónok fejeink fölött s a sziporkák behullottak sziveinkbe lelkesítve, g y ú j t v a mindenütt.
Mintha csak a szíveinkben el nem férő érzelmeket akarta volna kiontani, ugy adta elő „Emlékezés" czímü alkalmi költeményét Farkas Kálmán II. é. növendék.
J ó l megválasztott alaphangból, itt-ott ódai emelkedett-séggel hirdette a költemény a gyengéd szívű, de erős lelkű Vörösmarty dicsőségét, a kinek keblében meg-elevenedett a mult és szívén keresztül áthullámzottak egy nemzet összes keservei, vágyai és reményei.
A lelkesült tetszés riadalmai között foglalta el helyét Könczöl Antal III. é. növendék, hogy felolvassa
*) í m e az u j rovat.
I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 31
„Vörösmarty rövicl jellemzése" czímen írt méltatását.
Egyszerű, tömör stílusban mutatta ki Vörösmarty költe-ményeiből a bennük megnyilatkozó jellemszilárdságot, a keresztény felfogást. Megrajzolta nagy vonásokban : milyen Vörösmarty l a n t j á n a mythologia, a keresztény nőnek mily szép eszményképei az ő nőalakjai és
tet-tekre mily merész az ő hazaszeretete. Megérdemelte a szavai nyomán felhangzó szapora tapsot, mert azt a benyomást, azt a maradandó meggyőződést szerezhet-tük, hogy Vörösmarty Géniusza csakis testvéri szere-tetben összeforrott társa lehetett Orzőangyalának. S hogy ez igazságok mellett tanúskodjék, megzendült magának az ünnepelt költőnek édes szava két I. éves növendék ajakán. Vratarics István a bölcselkedő óda mélyébe hatolva jó felfogással és kellemes hanghordo-zással szavalta el „Gondolatok a k ö n y v t á r b a n " cz. köl-t e m é n y köl-t ; Szabó Imre pedig az ünnepies pillanaköl-tok hatása alatt egy kissé elfogódva röpítette ég felé a Hymnus (Isten segíts, királyok Istene !) örökszép fohászait.
Felejthetlen festői jelenetnek lettünk ekkor tanúi.
Fábián Gábor, az egyesület erős kezű vezetője, termett előttünk Vörösmarty lirai költeményeinek egyik köte-tével. Az általános lelkesedés őt is rendkívüli dolgokra késztette. A büszkén felemelt könyvből, melyet a kevés-sel előbb szavaló Vratarics kezéből ragadott ki, ú j r a füleinkbe dörögte a „Gondolatok a k ö n y v t á r b a n " végső s o r a i t : „Mi dolgunk a világban ? küzdeni és tápot adni lelki vágyainknak küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa á l l . . . !"
és a szent fölhevülés tüzében fogamzott magas gondo-lataival hatalmas záró beszédet rögtönzött és mi elra-gadtatással, mint egy sziv, egy lélek, zugtunk vissza a föltett k é r d é s e k r e : „Akartok-e Krisztus j ó papjai lenni? H ü fiai lesztek-e a hazának ?" s fogadásszerül eg riadt fel ajkainkon a szó: A k a r u n k ! Isten segítségével ! í g y ünnepeltünk mi s bizony idő kellett hozzá, mig összeszedelőszködve szóbeszéd tárgyává tehettük az egyes megkapóbb részleteket. — Országunk, népünk egyik legdicsőbbje, drága Vörösmartynk, aki elé ime ezzel is leraktuk szivünk zsenge áldozatát, viraszszon szellemed a magyar fölött. Értse meg e hon minden fia oktató szavadat : „Szűtökben legyen a haza és ha kimondani szükség: tetteitek zengjék nagy, diadalmi nevét !" N y u g o d j é k meg sokat hánykódó kebled, mert mi, leendő papok különös módon is szivünkre a k a r j u k ölelni e nemzetet : az imádság szellemét merítjük az Ur Isten erejéből, a kegyelemből, hogy a j ó imádság csalhatatlan hatásával boldogítsunk népet, királyt, nemzetet. Qy P.
IRODALOM.
Paulai szent Vincze élete. E g y missziópap csi-nos képekkel tarkított könyvben igen szellemesen és kedvesen irta meg páli szent Vincze életét és az általa alapított hittársaságnak rövid ismertetését. A csinos és élvezetes füzetkét ajánljuk a katholikus közönség figyel-mébe. Ara 20 fillér, kapható a pilis-csabai misszióház-nál. A tiszta jövedelem a budapesti missziótemplom javára fordittatik.
— A Katii. Hitterjesztés Lapjai. Képes havi köz-löny. X X . évfolyam. Tulajdonos szerkesztője kezdet óta Nogely István képezdei igazgató-tanár Nagyváradon.
Ara egész évre 6 korona. Egyes füzet 30 fillér.
Ez a lap magyar irodalmunk terén szent helyet igen méltóan tölt be.
A keresztény hitterjesztés apostoli munkájából részét hogy a magyar R e g n u m Marianum is kivegye, teszi szükségessé a katholikus missiók e magyar köz-lönyét. Nemcsak a missiók viszontagságos sorsával és életével ismertet meg, hanem itthon is az igazi és ben-sőséges vallásosságnak szerencsés kezű ápolója és fej-lesztője.
Családok körében nemcsak kapós de épületessége által igen hasznos, igen üdvös segédszolgálatot tehet a buzgó lelkipásztoroknak.
— Boldogság Útja. Irta Violet Gyula áldozópap.
A kassai egyh. hatóság engedélyével.
. ^ B o l d o g s á g Ú t j a " czimmel egy ú j könyv jelent meg Violet Gyula ismert katholikus irónk tollából.
Ha a szerző nem a boldogságról, de a boldogu-lásról ir könyvet, bizonyosra veszem, hogy műve kür-tölt, keresett és kapós lenne a mai irodalom piaczán, a mely manapság szorosan alkalmazkodik a fogyasztók keresletéhez, ahelyett, hogy hivatásához képest a sü-lyedt ízlés fölemelésére, megnemesitésére törekedve, magához ragadná az irányadó szerepét. De szerzőnk-ben hiányzik a „praktikus érzék", azért hát be kell érnie azzal, hogy az épületes irodalmi termékek szá-mát szaporító ezen u j a b b műve a katholikus irodalom szűkebb mezején legyen ismertetett.
E p e n e praktikus érzék hiánya jellemzi a szerzőt az ő kifogjdiatatlan idealizmusával. Mert egyben e mű olvasása u t á n lehetetlen kételkedni, s ez a szerzőnek ideális gondolkozása, érzületének reménye, lelkesedésé-nek igaz kerülete s a valódi, komoly t ö r e k v é s : hasz-nálni másoknak.
E törekvésnek szülötte a „Boldogság Útja." E könyv meggyőzni kiván arról, hogy az ember minden állapotban, minden helyzetben, az életnek minden körülményei között, örömben ós búban, jó és rossz napokban boldog egyaránt lehet. De nemcsak meg-győzni, hanem odavezetni a boldogság útjára. Bárha megértenék szavát mindazok, kik keserve a boldogsá-got, épen előle futnak. P e d i g olyan könnyű azt föl-találni . . . „Boldogságánaku -— úgymond — „a sziv mélyén hordja ki-ki kulcsát. Inkább a lemondás, a szentelt lemondás utján terem, pompáz, mint a dicsőségén. Nem kell, hogy ragyogó mosolyba öltözzék, két szemünk peremén csillogó könyüből inkább elővillan. Inkább lakik kunyhók egyszerű-ségében, mint paloták pazar, pompázó fényében. Ott az üldö-zöttek haláltusájukban ; kik az igazságot keresik, elérik."
A mü 13 elmélkedésszerü fejezetre oszlik, melyek
— hogy ugy mondjam — költemények prózában.
Nogállra emlékeztető nyelvezetéről tanúskodnak az egyes fejezetek czimei : Mennynek előize, Eleven hit karján, Átragyog a könnyűn . . . stb.
LX. évf. 1901.
AI ex an drin ekb en van irva. Ez a körülmény bár rythmikussá teszi irályát, túltömöttsége által ez mégis itt-ott nehezen érthetővé válik. Ajánlom is az olvasó-nak, hogy egy fejezetnél többet egyszerre ne oldasson, mert különben nem fogja igazán élvezhetni szépségeit.
Akik egy érző lélek szemlélődéseiben gyönyör-ködni képesek, szivesen fogják olvasni, s nem csekély lelki haszonnal.
E mű is egy kődarab a keresztény restauráczió épületéhez, ezért örömmel üdvözöljük. Ara diszes vászonkötésben 2 kor. 50 filér. K a p h a t ó a szerzőnél : S.-A.-Ujhelyben s a Keresztény Ruhaszövetkezetben Budapesten, Teréz-körut 46.
Tranconfalva, 1900. decz. 16. Páyer Ferenez.
V E G Y E S E K .
Rómából az angol zarándokok fogadtatásáról érkezett tudósítás n a g y pápai audienczián f. hó 8-án.
Az üdvözlő beszédet angolul Norfolk h g olvasta ' fel^
X I I I . Leo pápa francziául válaszolt. Norfolk hg angol beszéde előtt Yaughan bibornok, westminsteri érsek, olasz beszédben kérte a szent atyát, hogy Norfolk h g beszédét hallgassa meg.
— Yaszary Kolos bibornok hgprimás és eszter-gomi érsek ú r az Országos Pázmány-Egyesület segélyző alapjának ez évben is, ugy mint eddig minden évben, 1000 koronát adományozott.
— Fejedelmi adomány. Dr báró Hornig Károly veszprémi püspök ú r ő excja a Keresztény Szövetke-zetek országos Központjának, a szövetkezeti ü g y fel-virágoztatása, előmozdítása czéljából, 10.000, szóval tíz-ezer koronát adományozott. Örvendezve jelentjük, írja a „Társulati Értesítő", ennek a nagylelkű áldozatnak hírét, mely u j a b b bizonyítéka főpásztoraink érdeklő-désének, jóakaratú támogatásának a keresztény szövet-kezeti ügy iránt, a mely egyúttal a keresztény magyar nép anyagi jólétének, függetlenségének az ügye. E d d i g laptársunk, a „T. E.". Mi még hozzátesszük, hogy a magyar nép gazdasági függetlenségének ügye Ma-gyarország önálló államiságának az alapja. Gazdaságilag függő nép eo ipso szolga nép, bábjátéka az erősebbnek.
Azért nem kellett volna Széchenyi I s t v á n gróf irányí-tását elhagyni, s mielőtt neki eresztettük Magyarország-nak a modern „szabadságok"-at, meg kellett volna tanítani a magyar intelligencziát teremtő munkára, a magyar népet pedig az újmódi világban való megélhe-tésre és munkára. Most nem volna az ország oly munka nélkül való és oly szegény.
— Ki fog elégtételt szolgáltatni Pázmány Péternek azért a rettenetes rágalomért, melylyel őt B e ö t h y Ákos könyve illeti, midőn Bethlen Gáborhoz írt világos sovén magyar nyilatkozata daczára meggyanúsítja őt azzal, ha hazája és nemzete érdekeit kész volt bár-mikor is feláldozni. Soha, soha ilyféle készség a Páz-mányok szívéhez nem férkezett. E z t a rágalmat lehet-e őseinken, lehet-e magunkon rajtszáradni hagyni ? B e ö t h y j
Bartha Miklóstól és Holló Lajostól meghallotta e r d e -meért a nemzeti elismerés háláját. Hallja meg, a hogy megérdemlette, a hazafiúi igazságszolgáltatás felebbez-hetetlen ítéletét is !
— Ad limina Apostolomul. Gróf Csdhj Károly váczi püspök úr, mint a „V. K." írja, f. évi február hó 4-ikén indul római útjára, hogy a pápa előtt főpásztori hódolatát és jelentését bemutassa.
-— Aranyniisés. A győri egyházmegj^e közszere-tetben álló egyik papja, Körmendy J á n o s lébeny-szent-miklósi esperes-plebános, a mult év végén mutatta be arany miséjét az Istennek. A „D. H." n a g y tisztelettel emlékezett meg az örömünnepről. Üdvkivánatainkkal mi is csatlakozunk a tisztelők hosszú sorához. Ad multos annos!
— Személyzetiek az erdélyi egyházmegyéből.
Vetési Imre jegenyei lelkész a kolozsdobokai kerület tiszteletbeli alesperesévé neveztetett ki. Ugyancsak örömmel jelezzük, irja a „Közművelődés", hogy püspök u r u n k gróf Toldalagi Sámuel püspöki káplánt püspöki szertartóvá léptette elő. Mi is gratulálunk.
— Találó mondás. A zsidók előkelő, eszélyes tagjainak áttérésére vonatkozólag igen érdekes, hogy többségük gróf Szapáry ministerelnöksége alatt k a t h o -likus, báró Bánífy alatt protestáns lett. S mostanáig Széli alatt vegyesen úgy az egyik, mint a másikra tér-nek át. í g y a „Kereszt-Zsidó-Yallás" cz. röpirat. Ámde, ha ez így van, akkor ez a Széli-kormányra nézve vallá-silag azt jelenti, hogy se hideg, se meleg. A mi bizony nem dicséret. „ J e tremble pour mon pays, quand j e réfléchi que Dieu est juste." A z a z : Rettegek hazámért, ha elgondolom, hogy Isten igazságos. — mondá egy franczia író. Annyi figyelmetlenség Isten ügye iránt mint nálunk, nincs sehol. A franczia szellem vagy ká-romolja, vagy imádja, de figyelmetlenséget vele szem-ben nem erőltet magára.
A szerkesztő telefonja.
Yalaki. Félreértés van a dologban. Az u j rovat nyitásával nem azt a czélt t ű z t ü k ki, liogy most m á r növendékpapjaink derüre-borura Írjanak és az irodalom terén sine lege, egészen önkényükre h a g y a t v a szerteszét bolyongjanak, hanem egészen más. Nekünk, mint a r o v a t czime is világosan m u t a t j a , közvetet-lenül czélunk a növendékj^apságnak törvényes elüljáróik felügye-lete és vezetése alatt álló egyházirodalmi és szónoklati iskoláik működésére nézve középponti orgánumul szolgálni a katholikus közönség előtt s mellesleg egyesektől esetleg csak oly dolgoza-tokat közölni, mehrek az említett iskolák szervezetébe beillő irodalmi munkálkodás fegyelmének r o s t á j á n szerencsésen keresztül estek. H o l a főfoglalkozás még mindig csak a tanulás lehet, ott az irodalmi magánszereplés csak kivétel lehet.
F e l h í v á s e l ő f i z e t é s r e . " " ^ K f A hátralékosokat a hátralék beküldésére, az elő-fizetőket az előfizetés szives, gyors megtevésére kérjük, mert ilyenkor a gyorsaság reánk nézve nagy kedvezés-és időkim élkedvezés-ést jelent. K. t. A szerk.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1901. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (IV., Papnövelde-utcza 8. sz.)
Megjelenik e lap heten- i ként kétszer : szerdán és szombaton. §
Előfizetési dij : \ félévre helyben s posta- l
küldéssel 5 frt. í Szerkesztő lakása : |
Budapest,
VI., Bajza-utcza 14. sz., r hova a lap szellemi § részét illető minden | küldemény czimzendő. §
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál : Budapesten a szerkesz-tőnél, és Nagy Sándor
könyvnyomdájában, IV., Papnövelde utcza
8. sz. alatt, hova a netaláni reclamatiók is,
bérmentes nyitott levélben, intézendők.
K A T H O L I K U S E G Y H Á Z I , TÁRSA
H A T V A N A D I K