Z A L K A J Á N O S .
A győri székesegyházi káptalan fájdalomteljes szívvel tudatja, hogy nagyméltóságú és főtiszte-lendő gombai és marcsa-magyari
ZALKA EY. J Á F O S
a győri egyházmegye püspöke, pápai trónálló, ő császári és apostoli királyi Felségének valóságos b. t. tanácsosa, ő szentségének a római pápának udvari főpapja, római gróf, az I. osztályú vaskorona-rend lovagja, a h i t t u d o m á n y ok doktora, a m. kir. t u d o m á n y e g y e t e m hittudományi karának
stb. tagja, aranymisés áldozópap
áldáso-s élete 8 t-ik, áldozárságának 55. püspöksé-gének 34-ik évében, a haldokló szentségeinek többszöri ájtatos felvétele után folyó évi j a n u á r hó 16-án reggeli fél 10 órakor, végelgyengülésben, az U r b a n csendesen elhunyt.
A megboldogultnak tetemei folyó hó 19-én reggeli 9 órakor a püspöki széklakban leendő előzetes beszentelés után fognak a székesegyházba átvitetni, onnan pedig az ünnepélyes gyászmise végeztével a székesegyházi sírboltban örök nyu-galomra tétetni.
Győr, 1901. j a n u á r hó 16.
Örök világosság fényeskedjék neki !
Budapest, jan. 18. A katholikus autonomia napiren-den. III. —
A „Pester Lloyd" által közlött autonomiai terve-zetre vidéki kath. lapjaink egyik legtekintélyesebbike, az „Esztergom", u j világosságot derített annak kijelen-tésével, hogy az ő, mindenesetre megbízható értesü-lése szerint, „a kormány álláspontja . . . egészen elütő
7) U. o. 1. könyv 22. czim 2. törv. Ezen intézkedés megérté-sére tudnunk kell, hogy a szegények peres ügyeiket a császár elé is vihették, ki azután vagy közvetlenül leirat utján döntött, vagy az ügyet eldöntés végett más biróhoz utasította ; a szegények ellen-felei azonban ezt nem tehették.
8) U. o. 1. könyv 27. czim 1. törv.
9) U. o. 2. könyv 4. czim 7. törv.
10j U. o. 1. könyv 21, czim 1. törv.
I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 45 a nevezett lap által javaslatba hozott egyházi
bizott-ságtól." De lássuk az „Esztergom" kijelentését és to-vábbi hozzászólását teljes szövegében.
..Ismeretes, úgymond, olvasóink előtt, hogy a kor-mánynak szócsöve a „Pester Lloyd", nemrég egy autonómiai tervezetet hozott, Isten t u d j a a hányadikat, a mióta autonómiánk ügye vajúdik, amelyben az auto-nómia mindössze egy, mindenben a kormány kegyétől függő egyházi bizottsággá zsugorodik össze. Ki legyen a szerzője, azt a német félhivatalos el nem árulta, de hogy ujjából nem szopta, az bizonyos. A kormány t a g a d j a s hogy tagadásának n a g y o b b nyomatékot kölcsönözzön, h a m a r j á b a n összehítta a hármas kisbizottságot s kifej-tette előtte álláspontját, amely miként értesülünk, egészen
elütő a nevezett lap által javaslatba hozott egyházi bizott-ságtól. H o g y a n j u t h a t o t t tehát a „P. Lloyd" ez oly n a g y visszatetszést szülő j a v a s l a t h o z ? Bizonyára úgy, hogy mégis csak a kormány köreiből kapta, hogy a katho-likusok hangulatát megismerje s midőn látta, mily óriási fölháborodást keltett az idétlen tervezet, lesza-vazott s egyszerűen a tagadás kényelmes álláspontjára helyezkedett. Vagy pedig lehet, egészen jóhiszemüleg más oldalról szerezte informáczióit, melyeknek sugal-mazója talán ily módon akarta az autonómiának a tár-gyalások sarába rekedt szekerét ebből kizökkenteni.
Bármiként is legyen a dolog, annyit mint bizonyosat Írhatunk, hogy az sem a kormányzók, sem az irányadó katholikus körök tervezete. A püspöki kar az ő nevezetes memorandumában világosan megjelölte álláspontját, a kormány is tudatta az övét a hármas bizottsággal. A hármas bizottság most még a püspöki karral fog egyes pontokra nézve tárgyalni s azután jelentést tesz a 27-es autonómiai bizottságnak, amely a congressus elé viszi a tárgyalások eredményét. H o g y mikor kerül ezekre a sor, azt egyelőre senki sem m o n d h a t j a meg. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ha az a küszöbön álló ország-gyűlési választásokig elhúzódnék, akkor aligha lehetne arra a nyugalomra számítani, aminőre ily fontos tárgya-lásoknak okvetlenül szükségük van. I n t e r arma silent musae."
Eddig esztergomi nagyérdemű laptársunk. Magyar-ország katholikus közönsége mindenesetre nagy meg-könnyebbülést érez az „Esztergom" megnyugtató nyi-latkozata következtében. A Lloydban közzé tett „idétlen"
tervezet nem tekinthető sem „a kormányzók, sem az irányadó katholikus körök tervezeté"-nek. Mi az — tehát ?
Mélyen tisztelt laptársunk k é t lehetőséget állít fel a Lloyd lázító czikkelyének eredetére nézve. Az első szerint a Lloyd czikkelye mégis csak a kormány részéről akart tapogatódzás lenni, — hátha a türelmes katholiku-sok a rabigát mégis elfogadnák. A második szerint a kormánykörök ártatlanok a dologban s az egész nem egyéb, mint a kath. autonómia valamely lánglelkű s a várakozást már megunt hívének zajtütő vészkiáltása, hogy az autonómia sárba rekedt szekerének kiragadá-sára sarkalja a kath. közvéleményt. Ez utóbbi esetben a „Lloyd" „jóhiszemüleg" tolta volna az igazi kath.
autonómia szekerét.
Megvalljuk, ismerve a „Lloyd" által képviselt világ-szellemét és érdekeit, az utóbbi katholikusbarát kombi-nácziót nem t a r t j u k a valószínűségek körébe tartozó-nak. Az előbbi hozzávetésben lehetne u g y a n valami valószínűség,hogyha a „Lloyd" közleményében a katho-likus közvélemény nem lett volna oly cynikus vak-merőséggel provokálva. Azt mégis csakugyan aligha lehet feltenni a kormánykörökről, hogy annak épp ellenkezőjét v á g j á k szemébe 10 millió katholikusnak, a minek megvalósítására k a p o t t a kath. egyház ünne-pélyes felhívást, az ország kormánya pedig határozott parancsot — az apostoli királytól, t. i. országos autonomiai szervezet felállítására.
N e k ü n k egy harmadik eset látszik valószínűnek a
„Lloyd" titkos származású czikkelyének eredetére és intenczióira nézve. Nem lehetetlenség ugyanis, hogy az egy intrikus kéz műve, a mely mindenütt és mindenben megjelenik, a hol katholikus érdekek sikerét megaka-dályozni kell. H á t h a az a hires lloydbeli egyházi bizott-ság is felkinálkozás akar lenni felfelé, hogy ők t. i. oly egészen ingyen hajlandók esetleg a pápista autonómiát a koronának megcsinálni, hogy az a koronának sem-mijébe se fog kerülni, sőt szaporítani fogja az ő ke-gyelméből élő k r e a t ú r á k már-már beláthatatlan hosszú sorát. Ki t u d j ördög soh'se alszik ! Gyönyörű állapot lenne biz' az valóban, ha egy szabadkőműves minister-elnök gondviselése alatt egy kálvinista vallásügyiminis-ter elővallásügyiminis-terjesztésére nevezne ki Magyarország apostoli királya országos „egyházi bizottságot" a katholikus iskola és alapítványi v a g y o n ü g y — gondozására !
Eszembe j u t az ó-szövetségi zsidó nép helyzete, midőn a babyloniai fogságból hazakerülvén Jeruzsále-met és a templomot ú j r a építeni kezdték. E g y i k ke-zükben kardot kellett forgatniok folytonosan, hogy másik kezük szabadon végezhesse az építés m u n k á j á t . Isten kiválasztott népének oly rengeteg sok jó b a r á t j a leselkedett szabadságára és boldogulására folyton-foly-vást, köröskörül.
A tanulság pedig az egészből az, hogy mi katho-likusok végre-valahára már igazán éberebbek és össze-t a r össze-t ó b b a k legyünk, merössze-t különben a f u r f a n g és erőszak nemsokára kifoszt mindenünkből. L e g y e n a katholikus-ság Magyarországban végre kompakt egység : akkor a
„Lloyd" et consortes papirtámadásaira nem kell m a j d azonnal megijedni s nagy hevesen kirántani az akczió k a r d j á t hüvelyéből, a honnan azt kicsalni még
állami-ságunk teljes apostasiája sem volt képes. = Pécs. 19Of j a n u á r 12. XIII. Leo pápa a
pécsegy-házmegyei népmissió-egyletnek. —
Ezen egyesületünket, mely úttörő édes hazánkban, n a g y megtisztelés érte, amennyiben a Szentséges Atya is tudomást vett róla és búcsúkat is engedélyezett tag-jainak. A vonatkozó pápai breve, mely megérkezett a megyés püspök révén az egylethez, igy szól magyar fordításban :
X I I I . Leo j)ápa.
Örök emlékezetül. Minthogy, mint nekünk hirül adatott, a pécsi egyházmegyében szabályszerűen
(cano-nice) megalakult e papok egyesülete, kik az egyház-megye területén szt. missiókat tartanak, hogy az egye-sület minél inkább gyarapodjék, a mindenható Isten irgalmában és sz. Péter és sz. P á l apostolok tekinté-lyében bizva minden egyes áldozópapnak, ki ez egye-sületbe lépett vagy akik ezentúl belépnek, ha bűnbá-nólag járulnak a sz. gyónás és áldozáshoz és négy, a megyés püspök által egyszer megszabott napon vala-mely a pécsi egyházmegye területén levő nyilvános templomot vagy kápolnát látogatnak, és ugyanott a keresztény fejedelmek egyetértésére, az eretnekségek kiirtására, a bűnösök megtérésére és az anyaszentegy-ház fölmagasztalására ájtatatos imákat végeznek, amely napon a fönlemlítettek közül azt végzik, minden bűnök teljes bocsánatát és elengedését az Urban kegyesen megadjuk. Azon társulati tagoknak pedig, kik más, a főpásztor által egyszer kitűzött nagy napon a pécsi egyházmegye bármely templomát vagy nyilvános kápol-n á j á t bűkápol-nbákápol-nó sziv vei látogatják és mikápol-nt fökápol-nt, ájtato-san imádkoznak, valahányszor ezt végzik, az egyház-ban szokásos módon két évi és u g y a n a n n y i negyven-napos bucsut engedünk. Továbbá megadjuk, hogy minden tag, ha akarja, e teljes és részleges bucsuk által minden biin büntetését leróhatja. Jelen enged-m é n y ü n k csak tiz évig érvényes.
Kelt R ó m á b a n szent Péternél, a halász g y ű r ű alatt 1900 nov. 29 papságunk 23-ik évében.
Macchi bib or os helyett Marini N.
Szombathely, jan. 6. Boldogult Hidasy Kornél püspök emlékezete. —
Dr István Vilmos félsz, püspök, káptalani helynök úr ő méltósága f. hó 1-én kelt körlevelében a követ-kező kegyeletes sorokat szenteli elhunyt püspökünk emlékének :
„A legközelebb lefolyt félév alatt történt esemé-nyek közül egyházmegyénk szeretett megyés püspöké-nek, m i n d n y á j u n k kegyeslelkü a t y j á n a k elhalálozása általánosan gyászos jellegű volt, a mely az egyházmegye minden t a g j á t érzékenyen érintette, lesújtó hatását m i n d n y á j u n k r a kiterjesztette, a veszteséget mindegyi-künkkel f á j ó n éreztette. A halál ugyan évekkel meg-előzőleg előre küldötte hirnökeit; a folytonos gyengél-kedés, a gyakori változatokban jelentkezett kisebb-na-gyobb betegségei állandóan aggódásaink tárgyát képez-ték, a halált még sem gondoltuk oly közelievőnek, mint a hogy az jelentkezett. Hosszas testi gyengélkedéseihez gyötrő lelki fájdalmai társultak különösen amiatt, mivel képtelennek érezte magát püspöki hivatását oly mérvben betölteni, mint a hogy egy minta-püspök működését önönmaga elé rajzolta : nem gyakorolhatta tanítói hiva-talát gégebaja m i a t t ; és az utolsó években nagyobb szellemi munkára sem volt képes fokozódott agybán-talmai miatt. Ki ne emlékeznék vissza lelketemelő fő-pásztori buzgóságára, a melytől sarkalva mindjárt püspöksége kezdetén székesegyházában az adventi és nagyböjti szentbeszédek tartására vállalkozott, a melyek végén azonban csakhamar arról kellett meggyőződnie,
hogy nagy terveinek és erős akarati erejének nem megfelelők testének gyenge szervezetei? Ki ne emlé-keznék vissza a székesegyházban tartott missiók befe-jezésekor híveihez intézett atyai intelmeire, a midőn m i n d j á r t az első mondatok u t á n h a n g j a felmondta a szolgálatot és ezután csak taglejtéseiből, valamint egyes, érthetően kifejtett szavai után következtettünk arra, amit mondani akart ; és könnyekben nyilvánult meghatottságunk által jeleztük neki, hogy hivei meg-értették főpásztori szózatát ? ! Sokáig vigasztalta a tudat, hogy a mit szóbelileg nem volt képes, épületes körleveleiben hirdethette hiveinek Isten igéjét és figyelmeztethette őket erkölcsi kötelességeikre. Es csak amikor körleveleinek szerkesztésében is akadályozva lett, hallgatott érzékeny lelkiismerete figyelmeztető szavára, mely azon gondolatot érlelte meg benne, mintha ő most már képtelen lenne püspöki hivatásának betöltésére ; miért is lemondásra, nyugalombavonulásra készült. H o g y ez nem történt meg, egyenesen szentsé-ges a t y á n k n a k köszönhetjük, kitől azon üzenet érke-zett hozzá : „Kérjen segédpüspököt és 0 maga j ó példája és mintaszerű élete által szolgáljon papjainak és hiveinek épülésükre."
Es valóban példányképül szolgált az Istenben boldogult, u g y papjainak, mint hiveinek. 0 első sor-ban az imádság és elmélkedés embere volt. Reggel 5 órakor már a kápolnában találtuk, a honnét csak 7 óra t á j b a n szokott t á v o z n i ; legjobban érezte magát a leg-méltóságosabb Oltári-Szentségben jelenlevő Ur Jézus társaságában, kit napközben többször meglátogatott»
közölte vele dolgait és cselekedeteiben bizalommal szá-mított szent kegyelmének támogatására. Apolta az imádság közösségét: papjairól és híveiről naponkint megemlékezett sz. miséiben és ezeket a legtöbbször egyenesen érettük ajánlotta f e l ; bérmálás, ordinatió, investítura és egyébb functiói alkalmával mindenkor az érdekelteket jelölte ki szent mise-áldozata részeseiül.
A szent mise-áldozattal karöltve j á r t napi officiumának, imádságainak, gyakori gyónásainak ós egyébb ájtatos-ságának felajánlása, a mint ez a gondosan vezetett jegyzeteiből k i t ű n i k ; napi munkáiról ugyanis önönma-gának pontosan beszámolni szokott. Imádságainak és ájtatosság! ténykedéseinek megfelelők voltak szereteté-nek külső gyakorlásai is : a résztvevő szeretet előzé-kenysége által akarta ő helyes útra téríteni az eltéve-lyedetteket és gyógyítani a bűnösöket ; a szigort ritkán alkalmazta, talán azért is, mivel ha nagy ritkán alkal-mazta, akkor csak nehezen t u d o t t felejteni, a mi viszont abban leli magyarázatát, hogy sokan visszaéltek nagy jóságával. Fölemlítsem-e azt, mily nagy mérvben gya-korolta az irgalmasság testi cselekedeteit ? De hisz erről u g y papjai, valamint a világiak is eléggé tanús-kodtak ! J ó cselekedeteit titkolta : nem akarta itt az emberek dicséretét ; jutalmát Jézustól várta, kinek nevében és dicsőségére végzett mindent. P a p j a i n a k és papjaiért élt, j ó papjait, amennyiben egészségi álla-pota engedte, mindenkor szívesen látta maga körül, fesztelenül társalgott velük, j ó tanácscsal szolgált nekik, munkálkodásaikban segítette és szükségeikben
támo-I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 47 gatta őket. vigasztalás nélkül senki sem távozott tőle.
Szeme fényét mégis kispapjai, az egyházmegye jövendő munkásai képezték : ismerte mindegyik klerikusát nem-csak névszerint, hanem ismerte tehetségeiket, szorgal-mukat, jó tulajdonságaikat és gyengéiket. Takarékos volt az általa kitűzött jótékonyczélok javára, önön-maga semmiféle fényűzést nem engedett meg magának, sőt mondhatni feltűnően egyszerű és számító életet élt;
de ha papnöveldéjéről volt szó, ennek czéljaira ezre-ket is bőkezűen adományozott. J ó k e d v ű e n gyűjtöge-tett a Szombathelyen építendett apáczazárdára is és szívből örült, hogy már-már hozzákezdhet a felállításá-hoz, a midőn az erre szánt ezreket a más oldalról fel-merült kiáltó szükségletek nyelték el. A halála előtti utolsó két hétben agybántalmai megfosztották őt a helyes gondolkodáatól is : igy történt, hogy egész püspökségi idejében az apáczazárdára g y ű j t ö t t kész-pénzét e czélra nem adhatta át és a zárdára szánt összeg is most a hagyaték tömegéhez csatoltatott.
De miért is sorolom fel ezen jellemvonásokat, a, melyek az Istenben boldogult püspökünk életének beható megfigyelésének eredményei? Talán a reája vonatkozó emlékiratokat avagy a felőle elmondott emlékbeszédeket óhajtom kiegészíteni? Vagy talán az elszigetelt életmódja daczára is minden oldalról oly nagy mérvben megnyilatkozott részvétet óhajtom fo-kozni? Nincs más czélom ezzel, mint hogy hivatalos működését és magánéletét kellő megvilágításba he-tyezzem az egyházmegye papsága előtt és őt utánzandó mintaképül állítsam m i n d n y á j u n k szemei elé T a n u l j u k el tőle mindjárt első sorban a szilárd hitet és a fel-tétlen bizalmat Isten iránt. Bizalommal közöljük a legméltóságosabb Oltáriszentségben jelenlevő Jézussal mi is minden dolgainkat, éljünk tanácsaival, nála ke-nessünk erőt és támogatást. Imádkozzunk egymásért és a gondjainkra bizott h í v e k é r t ; a szent mise, napi officium és egyéb ájtatossági gyakorlataink mindannyi találkozási p o n t j a i n k legyenek, hol együttesen emel-kedjünk Istenhez és m i n d n y á j u n k számára merítsünk a kegyelmek kiapadhatatlan tárházából. Fizessük visz-sza jó püspökünknek is, a mit nekünk oly szivesen előlegezett, foglaljuk őt közösen imáinkba ! Szeressük egymást oly benső szeretettel, a minővel ő szeretett minket ; segítsünk megszorult felebarátainkon és első sorban paptársainkon az ő példája szerint még azon áron is, ha m i n d j á r t ez csak a mi kényelmünk rová-sára történhetik is meg ! í g y őrizzük állandóan meg az ő becses emlékét, ha jó cselekedeteink m i n t á j á t tőle kölcsönözzük. Avassuk fel őt tetteink bizalmas bíráló-jává és kérdezzük m a g u n k t ó l : mit szólna ezen vagy
azon cselekedeteinkhez a jó püspök, ha ezeket vele közölhetuők ; mit tett volna ő ezen vagy azon körül-mények k ö z t ? Ilyképen azután nem e körlevél h a n g j a lesz az utolsó, mely felőle hozzánk szól, hanem állan-dóan köztünk, fog élni, lelkileg kormányozni fog min-ket, vele egyesülni fogunk a j ó b a n itt és adja Isten, egyesülhessünk ott is elválaszthatatlanul Isten dicsőí-tésére az örök boldogságban !
IRODALOM.
— Praeorator, vagyis kézikönyv az előimádkozó lel-készek számára. É p p e n most jelent meg — az eszter-gomi főegyházmegyei főhatóság jóváhagj^ásával JBuzárovits Gusztáv kiadásában Esztergomban a fenti czimű mű, mely a vasár- és ünnepnapok délutánjain megtartani szokott istenitiszteletek alkalmával nélkü-lözhetetlen az előimádkozó lelkészeknek. A vallásos néppel együtt t a r t o t t isteni szolgálat emelésére szolgál ugyanis az, ha a nép is érti, amit a pap az oltárnál mond. A papnak az egyház nyelvén, latinul mondott imáiba belenyugszik az ájtatos nép, de igenis fennakad azon, ha saját nyelvén oly kifejezéseket hall, melyeket nem ért, legyenek azok u j o n a n faragott szavak, vagy elévült kifejezések. Ezekben, sajnos, bővelkednek a jelenleg használatban levő magyar imák. Nézzük csak a sok között Jézus szentséges Szivének litániáját. Nehezére esik továbbá a népnek, ha azt, amit a pap kozik, imakönyvében meg nem találhatja. Az előimád-kozó papnak is bajos, az elmondandó imákat több helyről összeszedni. Mindezeken a bajokon segit az előttünk fekvő Praeorator, mely a gyakorlati használat-ban igen beválik. Nyelvezete mindenki által könnyen érthető ; tiszta, mert egyszerű : kellemes, mert nincs benne semmi szokatlan. A m ű felöleli mindazt, amit a pap a délutáni isteni szolgálaton magyarul vagy latinul előimádkozni szokott. Kiállítása igen czélszerű : jó papíron könnyen olvasható, gömbölyded nagyobb betűkkel van nyomva. A latin imák betűi pedig a ren-des szöveg betűinél nagyobbak. A Praeorator egyelőre csak magyar nyelven jelent meg, ha azonban német és tót kiadásra elegendő rendelő jelentkezik, ugy ezeken a nyelveken is rövid idő alatt meg fog jelenni. É p p e n ezért kéri a kiadó czég a megrendelést bármely nyelvű kiadásra mielőbb megtenni, hogy a német és tót nyelvű kiadások iránt intézkedni lehessen. A Praeorator á r a : egész bőrbe kötve 4 korona, egész vászonba kötve 2 korona 60 fillér. Bérmentesítés külön 30 fillér. A Praeorator-ban foglalt magyar litániák és imák a nép számára külön-külön is kaphatók. 100 példány ára 2 koronától 3 koronáig. Megrendelések közvetlenül Buzárovits Gusz-táv könyvkiadó-hivatalához Esztergomba intezendők. — Tekintve a Praeorator használhatóságát, azt a legmele-gebben ajánljuk a ft. lelkész urak figyelmébe.
A gyermeknevelés tízparancsolata. Kath. szülők számára magyarázta Clericus Frigyes, fordította és a második kiadást sajtó alá rendezte Zandt Ödön. A mi pedagógusaink a gyermeknevelés nehéz munkájában a külföld után indulnak. Azt vélik jónak, ami külföldi, pedig a helyes gyermeknevelést itthon is áldásosán
lehet eszközölni, ha az a vallás alapján áll. Clericus Frigyes m u n k á j a kitűnő u t m u t a t ó a nevelés terén a szőlőknek ugy mint a lelkészeknek és tanítóknak. Ezen mű, amely második kiadást ért nálunk, Angolországban, de különösen Amerikában több kiadásban forog köz-kézen. A 28 fejezetre osztott tartalom magyarosan és a psyhologia kifogástalan ismeretével van magyarítva.
„Tolle et lege" mondaná ma szt. Ágoston e k ö n y v e t a keresztény szülőknek, papoknak, nevelőknek ajánlva.
Ára 2 korona. Megrendelhető a következő czimen : Szt.
Márton plébánia Pozsony.
V E G Y E S E K .
— A jubileumi búcsú alkalmából. A budapesti Jézus-társasági atyák házában több szoba van állan-dóan berendezve azon világi papok, szerzetesek s vi-lági urak számára, kik sz. gyakorlatot tartani szándé-koznak. E sz. gyakorlatok tetszés szerint három, öt, hat vagy nyolcz napig tartanak. Nincs kizárva annak lehetősége, hogy egyesek tarthassák meg szent gyakor-lataikat ; de kívánatos, hogy közösen többen végezzék ez ájtatosságot. A közös sz. ájtatosság az egész éven át minden héten hétfőn este veszi kezdetét egy Jézus-társasági atya vezetése mellett. A résztvenni szándé-kozók jelentsék m a g u k a t idejekorán alulírottnál. Kelt Budapesten (VIII., Mária-utcza 25. sz.), 1901. évi jan.
hó 6. Czentár J á n o s S. J .
— Királyok napján Rómában a P r o p a g a n d a pápai collegiumában, a melyben a világ minden részéből s népéből vannak növendékek, minden esztendőben polyglott ünnepélyt szoktak tartani a világ Megváltó-jának dicsőítésére. Az ezidei ünnepen 42 nyelven hir-dették a megváltó Isten dicsőségét. Az angol, búr és zulu nyelvek békével simultak egymáshoz az egyház anyai keblén. Magyarul hazánkfia Nicolescu Sándor szónokolt. Hiába minden okoskodás és erőködés : a pápai Róma a világ minden népe lelkiországának kö-zéppontja. Minden nép u t j a a mennyország felé Rómán át vezet. Az utak ilyen világszervezete csak Istentől eredhet.
— í m e hol lyukad ki az olasz e g y s é g ! Az egy-ház egységének felbontásában Olaszország területén.
A dolog kezd komoly lenni. Az olasz
igazságügymi-nister, aki egyúttal vallásügyi minister is, avval a tervvel lépett elő, hogy Bariban „állami papnevelő
igazságügymi-nister, aki egyúttal vallásügyi minister is, avval a tervvel lépett elő, hogy Bariban „állami papnevelő