(Codex Theodosianus).
Irta: dr Bozóltij Alajos.
Magánjog.
Lényeges átalakulást tapasztalunk a nők helyzetében, kik a kereszténység befolyása alatt olyan positióra tettek szert a közéletben, a milyeanel azelőtt soha sem birtak.
E^en feltűnő jelenség magyarázatának kulcsa abban kere-sendő, hogy a nő hivatása tulajdonképpen csak a keresz-ténység rendszerében domborodik ki, mert ez egyenesen
azt köve'eli, hogy ő is munkálkodjék a férfival együtt az Ur s z o l g á l a t á b a n , s e végből neki is ugyanazon méltó-sága van, mint a férfinak,2) habár erőre nézve gyengébb a férfinál, fölülmúlja őt bitével és szerelmével.3) A régi Rómában a nő élete egyhangú s a társadalmi mozgal-makra nézve indifferens volt. Az uj tin szerint a nőnek is cselekednie, intenie kell s felhasználnia befolyását, részt vennie a vértanuk harczában, ha kell, félelem nélkül a máglyára hágnia, mint ők. E'jön a fórumra is a praeto-riom elé, a mi hajdanában nemének tiltva volt: mert tudnia kell, mit mondjon védelmére, s daczolnia kell a pogány igazságszolgáltatással szemben. Ezentúl belesodor-tatik az élet küzdelmeibe, helyt kell állania a hősök bátor-ságával, a missionariusok lángbuzgalmával. Mint rabnő látjuk, hogyan küzd ura ellen, ki őt lealacsonyítani akarja, mint feleség férjét oktatja a vallásban ; megtartja nyájas-ságát vagy ellent tud állani haragjának. Mint anyának, mint özvegynek, mint hajadonnak, szóval minden hely-zetében uj kötelességei vannak, melyeket be kell töltenie.
') Szt- Pál levele a rómaiakhoz XVI. 6, 12, 15 , a galataiak-hoz' III. 28.
2; Szt. Pál a korinthusiakhoz VII. 4, 14., Máté XIX. 5, 6.
3) Máté, IX. 22, XV. 28, XXVI. 7—12.
155 Főleg a szeretet az ő osztályrésze, melynek az ő kezei-ben a keresztény társadalomban az igazgatás egyik ágává kell válnia. 4) Még az egyházban is vannak számára func-tiók, diaconissa, megbízzák a tanítással (egy addig isme-retlen dolog). Része van az apostolságban, prédikál az asszonyoknak és hivatalos jelleget vi-el. Nemde, valóságos rendszere egy teljes emancipatiónak és erkölcsi egyenlő-ségnek ? íme egy egészen uj lét, a melyben mozogni lát-juk és nem is ritka eset, hanem mindennapi és állandó
alkal-mazásképen. Ezekután nem csodálkozhatunk azon, hogy épen az első keresztény római császár volt az első, a ki (321 ) a nők egyenjogúságát proklamálta a férfiakkal, törvényben mondta ki, hogy in omnibus contractibus ins tale habeant, quale viris competit;5) és Theodosius szinte elkésve jön a maga törvényével, melyben nem minden kérkedés nélkül (392.) kimondja, hogy a nők férjökkel azonos birói illetőséggel birnak. 6) Pulcheria, Eudoxia, Piacidia, Honoria mindennapi példái a nő emelkedésének.
Csak a gyermekeik fölötti törvényes gyámságra való álta-lános képességet nem nyerték el a nők. Ehhez különös fejedelmi engedély kellett. Ez virile munus maradt. Theo-dosius kiadott ugyan (390.) egy rendeletet az anyák gyám-ságáról, de ez sem valami említésre méltó haladás, annyi az egész, hogy az anya ne reklamálhassa a gyámságot a törvényes gyámtól, hacsak nem teljeskoru és magát arra kötelezi, hogy nem fog második házasságra lépni.7) Annál határozottabban foszlott azonban szét a férji hatalom (manus). A férjes nők oly fokához jutottak el a szabad-ságnak, mely a törvényhozás előtt ismeretlen volt, magok rendelkezhettek vagyonukról férjök beleegyezése nélkül és teljesen függetlenek valának a férji beleegyezéstől parafornáik tekintetében. Szóval a férji hatalom hiánya lett a közönséges jog szabálya és valóra vált az öreg Catonak aggodalma, hogy a nők teljes jogegyenlőségre aspirálnak.8) De azért az egyház nem tévesztette szeme elől a természeti jog határait és intette a nőket, hogy egyetértésben éljenek férjökkél.9)
A vagyoni jog terén történt reformokról a követ-kezőket akarjuk kiemelni.
A birtok maga nem jog, csak tényleges állapot, de azért védelemben részesül mindaddig, mig csak valaki egy avval ellenkező jogát a kérdéses tárgyon nem bizonyítja.
A történelem tanúsága szerint minden népnél találunk a birtokvédelemre vonatkozó törvényes intézkedéseket. Ró-mában pedig a praetorok valóságos virtuositással kezelték a birtokvédelmet. Nem csodálkozhatunk, ha a keresztény császárok is hozzányúltak ehhez a kérdéshez, annyival inkább, mert mostantól fogva lelkiismereti dolgot csináltak abból, hogy intézkedéseik a keresztény alapelveknek meg-felelők legyenek. Mindjárt Konstantin (326.) elrendeli,
4) Szt. Pál Timotheushoz I. 10.
5) Codex 2. könyv 17. czim 1. törv.
G) U. o. 2. könyv 1. czitn 7. törv.
7) U. o. 3. könyv 17. czim 4. törv.
8) Lidius -84, 2 : „Omnium rerum libertatem, imo licentiam desiderant et aequari postremum viris." Troplong id. m. 280 -315. 1.
9j Szt. Pál első levele a korinthusiakhoz XI. 8, 10; Timo-theushoz II. 9. Szt. Ágoston, epist. 2G2. §. 4. „Nihil de tua veste, nihil de tuo auro et argento, vel quacunque pecunia sine arbitrio mariti facere debuisti."
20*
R E L I G I O .
15(5 XL. évf. 1901.
hogy a birák azoknak panaszait, kik egy birtokától meg-fosztott távollevő nevében fellépnek, ne csak elfogadják, hanem szorgosan meg is vizsgálják, vájjon a bármely okból távollevő csakugyan meg lett-e fosztva a maga bir-tokától, mely távolléte alatt valamely rokona, szülője, legközelebbi hozzátartozója, barátja, haszonbérlője, szaba-dosa vagy rabszolgája kezén volt; ne is bocsátkozzanak (a birák) a jogkérdés feszegetésébe, hanem helyezzék vissza tüstént az imént nevezett személyeket a birtokba, mintha csak a visszatért tulajdonos maga követelte volna.
Minthogy az igazi tulajdonos a birtoknak ideiglenes elvo-nása által ugy sem veszti el tulajdonát, az a fő, bogy a távollevőnek nevében birtokolok a jelenlevők erőszakos-kodásai ellenében megvédessenek.10) Theodosius császár (381.) védelmébe veszi a kiskorúakat azon hátrányok ellen, melyeket az által szenvednek, hogy gyámjaik vagy gond-nokaik nekik tartozó dolgokat többnyire titkos egyetér-t é s e i erőszakosan magokhoz ragadnak, minek köveegyetér-tkezegyetér-té- következté-ben a kiskorúak a perlési jogtól és a gyümölcsöktől megfosztatnak; a védelem pedig abban áll, hogy az idegen erőszakoskodás nekik kárukra nem szolgálhat, sőt a bir-tok annak, a ki attól megfosztatott, legott visszaadandó, a vétkes gyámok és gondnokok vagyonkobzással és örö-kös száműzetéssel büntettetnek.lx) A ki a fiskus vagy báimely magánfél birtokában lévő dolgokat a reájok vo-ratkozó bírói itélet hozatala előtt erőszakkal magához ragad, még abban az esetben is, ha ő volt volna a tulaj-donos, a birtokot annak, a kitől elvette, legott kiadni köteles s azonfölül tulajdonjogát is elveszti, ha pedig nem volt tulajdonos, sziotén köteles a birtokot az előbbi bir-tokosoknak visszaadni, azonfölül nekik még a dolgok
érté-két is megfizetni.l 2) Arcadius és Honorius császárok is (396 ) általános szabályként kimondják, hogy bárki fosztott Lgyen meg valakit, midőn távol volt, birtokától, övéinek panaszára a birtokot azonnal visszaadni tartozik, még mielőtt ő maga visszatérne.13) Sem császári leirat, sem a birónak közbeszóló végzése alapja'n rem szabad egyik perlekedő félnek sem a dolog birtokosának távollétében a tényleges birtokállapotot megváltoztatni, mert peres kér-désekben a döntő ténykörülmények csak mind a két fél meghallgatása után tűnnek elő. A birtokállapotnak önha-talmú megváltoztatásáért még az illetőnek örökösei is fe-lelősek (mecessorem auctoris sui culpa comitatur).14) Ezen szabályban ki van mondva az a nevezetes jogelv, hogy elbir toklás esetén az örökösnek nem használ saját jóhiszeműsége, ha az öiökhagyó rosszhiszemű volt, ez pedig határozottan a keresztény gondolkozás befolyása alatt érlelődött meg, mert a pogány rómaiak ismertek mala fides mellett tör-ténhető elbirtoklást is. — A pillanatnyi birtok miatti panaszt bárki nyújthatja be. Egy a birtok
visszaszerzésé-nek ürügye alatt hamis bemondások által (áluton) kicsalt kereset ebben az esetben nem árthat a másik félnek, ki-vált miután ugy látszik, hogy a per egy a törvények kö-vetelményeinek megfelelő személy idézése nélkül indíttatott
,ft) Codex 4. könyv 22. czim 1. törv.
11) U. o. 4. könyv 22. czim 2. törv.
12) U. o. 4. könyv 22. czim 3. törv.
13) U. o. 4. könyv 22. czim 4. törv.
b. o. 4. könyv 22. czim 5. törv.
meg. Kiskorú személynek megidézése^ itt azért nem hasz-nál, mert nem őt, hanem inkább az ő gondnokát kellett volna megidézni.15) Ha a jobbágyok (coloni), kiket valaki jóhiszemüleg birtokol, megszöknek, mert eddigi viszo-nyukból szabadulni akarnak, gyors közbelépés által min-denekelőtt a jóhiszemű birtokoson kell segíteni, és csak azután a szökevények eredetét és a (tulajdon)-jog kérdé-sét tárgyalni, a nélkül, hogy az ez iránt támasztandó kereset bevárandó volna, melynek ilyen esetben helye
nincs.16) (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , márcz. 9. Az osztrák vLos von Bomu
okairól. —
L á t t u k e mozgalom t u l a j d o n k é p p e n i mibenlétét s l e g b e n s ő b b t e r m é s z e t é t ; most lássuk a b a j n a k okait és g y ö k e r e i t .
A m o z g a l o m n a k abbeli, m ú l t k o r megállapított ter-mészete, h o g y az osztrák „Los v o n R o m " mozgalma n e m egj^éb, m i n t a lelkökben dekatholizált osztrák ka-t h o l i k u s o k n a k kika-terelése a k a ka-t h . e g y h á z b ó l a proka-teska-tan- protestan-tizmuson át az u j p o g á n y hiedelmek és világnézlet ölébe,
— egyenesen, m i n d e n hosszadalmas és keringős keres-gélés nélkül r á v e z e t b e n n ü n k e t e b a j n a k réges-régóta m ű k ö d ő okaira.
Az osztrák dekatholizáczió nem mai keletű b a j , n e m is a m u l t X I X . század folyásában keletkezett.
E r e d e t e j n é g a X V I I I . század josephinismusát is meg-előzi és azokban az i d ő k b e n és államelméleti átalakulá-s o k b a n kereátalakulá-sendő, m e l y e k e n a H a b átalakulá-s b u r g o k katholikuátalakulá-svilág- katholikusvilág-politikája, — m e n n y i b e n önként, m e n n y i b e n kénytelenül,
azt most n e m k u t a t o m , — á t m e n t a p r o t e s t á n s „cuius regio eius religio", az állam által állami szolgálatok végzésére csinált „államvallás" elméletének alapjára.
K i k e z d t e ezt, m i k o r s h o g y a n , az most n e m lényeges ; elég az hozzá, h o g y Mária Terézia alatt más kezdetét vette e r e n d s z e r n e k v é g r e h a j t á s a m i n d e n téren, hiszen m é g theologiai t a n u l m á n y i rendszert is Mária Terézia kez-d e t t előírni az egyháznak. A josepliinismus csak folyta-tása és v é g l e t e k i g való kifejlesztése volt Mária Terézia
„államvallási" kezdeményezéseinek, melyek az állam-omnipotenczia megalapítására, t e h á t v é g e r e d m é n y b e n az egyház szolgaságára irányultak.
• A mai „Los von Rom"- mozgalom lehetőségének és sikereinek alapjait A u s z t r i á b a n n a g y a r á n y o k b a n a X V I I I . században Mária Terézia államférfiai, a K a u -nitzok és V a n S w i e t e n e k r a k t á k le.
É r t s ü k m e g j ó l a d o l g o t !
A k e r e s z t é n y vallásnak, m i n t Isten által alapított vallásnak rendeltetése, j o g a és kötelessége, h o g y ne-csak egyesek és n é h á n y család, hanem az egész embe-riség, az összes n é p e k és államok vallása legyen. E z t a kötelességet az első k e r e s z t é n y államfő, n a g y K o n s -tantin, koránsem oly zugprókátorias szükkeblüséggel és önzéssel f o g t a fel, m i n t a X V I . század föld-, pénz-és n é p é h e s apró protestáns fejedelmei pénz-és
fejedelmecs-15) U. o 4. könyv 22. czim G. törvény.
1S) U. o. 4. könyv. 23. czim 1. törv.
• i. Félév. 23. sz. RELIGIO. 157 kéi, a kik őseredeti .(in Belsebub) s elidegeníthetetlen
felségjoguknak tekintették és hirdettek a keresztény vallásból annyit, a mennyi nekik tetszett, kimetszeni s abból alattvalóik számára kurta emberi bölcseséggel körülirt „államvallást" készíteni. Nem. Nagy K o n s t a n -tin nem ezt tette, midőn a keresztény vallást állam-vallásul kihirdette. 0 , mint államfő, az eg}' és egységes keresztény vallást hódolattal elfogadta a maga teljes isteni nagyságában és fensőbbségében éltető) eül az egyéni, családi, társadalmi és állami életnek. Nem ő igényelt és ragadt magához uralkodást annak az intézménynek t. i. az egyháznak a bensejében, a melyre Isten az egy és egységes keresztény vallás terjesztését és ápo-lását bízta, hanem ellenkezőleg ő engedett az állami élet körében szabad folyást az egyház működésének a keresztény vallásban megnyílt isteni jótétemények szét-árasztására. Ez volt az igazi keresztény katholikus államvallási politikának első nagyszabású, dicsőséges lépése a földön : az egyház felmagasztalása. A protes-táns keresztény fejedelmek nem felmagasztalták a ke-resztény vallást az állami élet mennyből származott őrangyalává, hanem belerántották, r u t u l megcsonkítva és megkötözve az eg3rházat, az állami érdekek, a ma-chiavellisztikus fejedelmi machinatiók, a stréberkedő államférfiak és udvaronczok kegyvadászatainak nemtelen játékába — eszközül.
Ez a protestárs eredetű „államvallási" elmélet és gyakorlat megtetszett a katholikus uralkodóknak is.
Hisz hatalomhoz j u t o t t a k általa és befolyáshoz egy-házban és iskolában, a népek és nemzetek vallás-erköl-csi életére nézve. Az „eritis sicuti diiu mindenkor megteszi a hatását. Az államomnipotenczia szédítően szép elmélet államfők s kivált államférfiak számára, kik fejedelmök felett uralkodni akarnak. Szolgaságba sulyesztett egyházból nem támadnak sz. Ambrusok, kik a bűnös imperatoroknak ú t j á t állják a templom kapujában, oda kiáltva a bűnösnek, hogy kegyetlen szívvel, ártatlanok vérébe mártott kézzel, nem szabad Isten elé ' járulni. Persze, hogy az ily Isten elé nem bocsátó püspökök az önelégült Rákosi J e n ő k n e k sose tetszettek, és nem fognak tetszeni soha. .conde az Isten ítéletei ítéletek és mások mint az emberek véleményei.
Elég az hozzá, hogy a Habsburgok érdekes állam-férfiaí hosszú sorozatának furcsa „bölcsesége" szintén beleszédült a protestáns „államvallási" elmélet sodrába s másfélszázados, változó, hol következetes, hol követ-kezetlen eljárással, most sima burokracziával, máskor kobzásokra és erőszakos incameratiókra is elkalando--zott „vallá'spártolással" megteremtette Ausztria kath.
népének és kath. egyházának azt a helyzetet, a mely a „Los von R o m " grasszálását lehetővé, évekre kihuz-hatóvá és sikertelenségek felhányásaival el nem némít-hatóvá teszi.
Államférfiak és egyháziak Ausztriában kölcsönö-sen tehetnek egymásnak keserű szemrehányásokat a dolognak odáig fajulása miatt, hogy most már Ausztriá-ban a dekatholizáczió igényekkel dörömböl a burg és a székesegyházak kapuin és 22 főből álló portyázó vad csapatot küldött a parlamentbe azzal a
világra-szóló botrányos megbizó levéllel, hogy a „Los von R o m " mozgalomnak eme gyászosemlékü harczosait az
„osztrák katholikus nép" választotta meg képviselő-jének.
Az osztrák papság az egész világ előtt szemébe v á g h a t j a az osztrák államférfiaknak : ti vagytok a po-g á n y állapotoknak, a vallásossápo-g mepo-gfopo-gyatkozásának, az osztrák társadalom ennyire f a j u l t dekatholizácziójá-n a k okozói; mert kivettétek az i f j ú s á g dekatholizácziójá-nevelését az egyház gondozó öléből, minden iskolát elállamosította-tok és rázúdítottáelállamosította-tok az ifjúságra a közoktatásnak mind a három fokán az oly tanerőket, kik feladatúi tőletek azt kapták, hogy polgárokat, katonákat neveljenek nektek tekintet nélkül a vallásra, mely csak mint min-den más t a n t á r g y s az egész nevelési rendszer által körülostromolt tantárgy szerepel a ti egyoldalú s félszeg állami neveléstek rendszerében. Ti dekatholizáltátok Ausztriát !
Ámde az osztrák államférfiak is, sajnos, jogosult-tak szemrehányásokat tenni az osztrák papságnak, hogy kötelességét réges-régóta hanyagril teljesítette. Az egyházi férfiaknak kötelességök éjjel-nappal virrasztani a n y á j fölött és ha báránybőrben, állami kedvezés és protekczió alakjában jelenik is meg a farkas, köteles-ségök z a j t ütni és a farkast távol tartani a nyájtól.
„Labia sacerdotis custodient scientiam, et legem requi- rent ab ore eius." Az osztrák papság, tisztelet a mult század második felében egyre sűrűbben jelentkező
kivé-teleknek, igen nagy titkos tisztelője volt az államomni-potencziának s az állami hatalom túlkapásai iránt, kivált ha az legkegyelmesebb s legszentségesebb (sacratissima) alakban j e l e n t meg, hallgatása, elnézése sokszor nem ismert határt. Püspökeik nem voltak j ó sokáig az osztrák katholikusoknak, igen, püspökeik, kik nemcsak magán-kápolnájuk kis oltáránál érzik, hogy ők Krisztus he^
lyettesei, a fejedelmeknek s a fejedelmi legmagasabb szolgáknak Isten előtt felelni tartozó lelki atyái, lelki fejedelmei. I n n e n következett az, hogy az állam lassan-kint elkezelt az egyháztól mindent : iskolát, tudományt, társadalmat, úgyszólván még a templomot is,.sőt még a papság betevő falatját is, mert hiszen a kongruára a pénzt az állami hatalom veszi ki az egyház zsebéből és ő adja állami zsold g y a n á n t a papság kezébe. Eny-nyire tehetetlenné tenni bizony nem kellett volna engedni Ausztriában a papságnak az egyházat.
Infandum, regina, iubes renovare dolorem !
Ma nem bírom tovább folytatni. = Páris, márcz. 5. A franczia hazafiság
valláskülönb-ség nélkül védelmére kel a szerzetes rendeknek. —
Közlöm önökkel a „Journal des Débats" ama vezérczikkét, melyet még az „Osservatore Romano"
is teljes szövegében átvett. I t t következik.
„Régóta t u d j á k olvasóink, mily szoros összetüg-, gésben van "a franczia befolyás fenntartása a szerzetes rendek életével. Mindazonáltal érdemes jelezni itt egy nyilatkozatot, mely e tekintetben nem régen jelent meg, oly emberek részéről, kiknek többsége oda tar-tozik, a mit szabad gondolatnak neveznek s a kik
RELIGIO. XL. évf. 1901.
közöl sokan nem is katholikusok. Ezek a férfiak leve-let intéztek a társulási jogról szóló tvjavaslat bizottsá-gának elnökéhez. Ez a levél rövid foglalata ama poli-tikai okoknak, melyekre a szerzetesrendek érdekében hivatkozni szokás. Csatolva van e levélhez egy fölöt-tébb tanulságos és gondolkodtató kimutatás azokról az iskolai és jótékony intézetekről, melyeket franczia szerzetes rendek gondoznak messze vidékeken.
Ennek a levélnek főérdekessége az aláírásokban rejlik. I t t van Bonet-Maury, P a u l Melon, Morel-Fatio, Sabatier, Schlumberger, Vaucher neve, kik, ha nem csalatkozunk, protestánsok, azután Barth, Gebhart, P a u l Meyer, Georges Picot, Royer-Collard, Sully-Prud-homme, Tarde, professzorok, akadémikusok, publicisták nevei, kik közül egyetlen egy sem gyanús arról, hogy klerikális, hanem annyi bizonyos, hogy mindannyian szabadelvűek és hazafiak.
Levelöket épp az utóbbi czimen irták. Tudva, hogy a kath. szerzetes-rendek mily hatalmas harczosai a franczia befolyásnak a világ felett, nem nézhették tovább szó nélkül az erőködést, mely most megsem-misítésökre törekszik. Ok nem a vallás nevében be-szélnek, nem is mint filozófok nyilatkoznak, hanem mint polgárok s hazafiak, kiket hazájuk nagyságának érdekei aggasztanak.
Egyszer valaki azt mondta, hogy a klerikalizmus nem alkalmas kiviteli tárgy. E röpke szó szellemesnek látszott és sikert aratott ; hanemhát ugy kell érteni a dolgot, hogy pártolni a szerzetes-rendeket a külföldön, és üldözni, elnyomni itthon, gyakorlati téren lehetet-lenség, elméletileg pedig képtelenség. Sokkal inkább eltalálta az igazságot a pápa, midőn azt irá néhány hét előtt a párisi bíboros érsekhez, h o g y nem lehet a fától gyümölcsöt várni és követelni akkor, ha valaki a fa gyökereit elvagdossa.
Róma. XIII. Leo pápa allocutiőja, — melylyel f.
hó 2-án, koronázása és születése n a p j á n a k évfordulója alkalmából, a szent Collegium üdvözletére válaszolt:
Tisztelendő Testvérek !
A szent Collegium hódolatos érzelmei és szives jókivánatai igen kedvesek előttünk, és Mi e magas testülettel együtt tekintetünket és szivünket a jóságos Istenhez emeljük fel, hogy minket ily csodálatos gond-viseléssel áldott meg. Az ő jóságának nagy jótétemé-nyéül tekintjük, hogy a mi csekélységünk, az évek és a fáradalmak súlya alatt meghajolva, még nem roskadt össze a sok b a j közepette, melyek különféle oldalról mindjobban keresztüljárják az egyháznak sajátos tevé-kenységét és közszolgálatát. Nem lehet titkolni : az egyház ellen, a mely pedig nem törekszik egyébre mint j ó t tenni az emberi társadalommal, napról-napra büntetlenül rohannak vakmerőség (impudenza), rágalom és más hasonló gonosz eljárások. E n n e k a harcznak főfő szolgái a rosszlelkű szekták, a melyek bármeny-nyire sokfélék legyenek egymás között, mégis, mintha ugyanazonegy kéz vezetné valamennyit, mindannyian megegyeznek abban, hogy a katholikus intézményeket üldözzék, és abban, hogy, ha lehetséges volna,
kitép-j é k azokat a nemzetek lelkéből, hogy azután más leg-gonoszabb czélokat sikerüljön megvalósítaniok. Ig}>-szaporodnak egyre a keserűségnek és aggodalmaknak okai. Mi, mi nem féltjük az egyházat ; ez az isteni ígéretek erejével, megszokván a háladatlanságot, az i ellenmondásokat, a sérelmeket, ezekből u j erőt és
dicső-séget szokott meríteni. Az is vigasztalásunkra szolgál, hogy a katholikus világ minden részében a jók szelle-me mindenütt, szép egyetértésben és tisztelettel
hall-! gatva az egyház és feje szavára, a küzdelmek által mindinkább megerősödik, kiváló t e t t e k b e n gyarapodván.
Azonban másfelől n a g y fájdalmat okoz nekünk annyi és annyi embernek elvakultsága, kik mint lázadók vagy legalább is mint hűtlenek viselkednek az iránt az anya : iránt, aki homlokukra az üdvösség dicső jelvényét j feljegyezte; még inkább keserít pedig az a gondolat, hogy mi lesz még m a j d a tőlük származó nemzedékekkel, melyek máris nem kevésbbé szomorú jeleit adják jö-vendőjüknek. V a j h a a mi szavunk, a mely atyai szó, behatolhatna valamennyi társadalmi rendbe és megin-díthatná névszerint azokat, kiknek különös kötelessé-gük pártolni, igyekezettel és példával, valamint a vallás iránt köteles hódolatot, ugy a keresztény erkölcsök tiszteletét és gyakorlását. V a j h a végre meggyőzhetné szavunk ezeket arról, miszerint a polgári békére és mindennemű köz- és magán jólétre nézve bizony gyá-szoshatásu dolog a vallási kötelességekkel való nem törődés, legvégzetesebb azonban a természetfölöttitől és az Istentől való elválás, elszakadás.
A mi legutóbbi t e t t e i n k e t illeti, melyekről a bi-i bornok ur szbi-ives volt megemlékeznbi-i, nekünk megcson-kíthatatlan kötelességünk minden alkalommal hirdetni, hogy ennek az apostoli széknek jogai ellen nincs el-évülés. Ezeknek a j o g o k n a k mi nem urai, hanem leté-I teményesei és őrei vagyunk, kiket szentséges köteles-j ségek köteleznek. Helyesnek t a r t o t t u k azután gyakor-j lati módon megvilágosítani azt, hogyan kell a nép igazi
j a v á t hathatósan gondozni, minden egyébnél gondo-sabban gondozva azt a megbecsülhetetlen jót, a mely minden osztályok összhangjában áll: és mindezt az igazságosság és szeretet törvénye szerint cselekedve, melyek magukban véve változhatatlanok, de a melyek az idők igényeinek különfélesége szerint különféle ala-k o t ölteneala-k maguala-kra. Lehetetlen volt azután szót nem emelni az evangeliumi tökéletesség tanácsainak (szer-zetesrendek) védelmére, hisz helyettesei vagyunk annak,
j a v á t hathatósan gondozni, minden egyébnél gondo-sabban gondozva azt a megbecsülhetetlen jót, a mely minden osztályok összhangjában áll: és mindezt az igazságosság és szeretet törvénye szerint cselekedve, melyek magukban véve változhatatlanok, de a melyek az idők igényeinek különfélesége szerint különféle ala-k o t ölteneala-k maguala-kra. Lehetetlen volt azután szót nem emelni az evangeliumi tökéletesség tanácsainak (szer-zetesrendek) védelmére, hisz helyettesei vagyunk annak,