Kedves fiunknak, Richard Ferencznek, „ Sanda Maria in Viau-ról nevezett áldozár bibornoknak, párisi érseknek.
Kedves Fiam, Ü d v és Apostoli Áldás !
,Ama örömök közepette, melyek bennünket a szent év alkalmából a zarándokok j á m b o r buzgalma révén értek, kik a világ minden tájékáról Rómába siettek, szomorúan tapasztaltuk azon veszélyeket, melyek F r a n -cziaországban a vallásos congregatiókat fenyegetik.
') Thalcic. Monumenta historica episcopatus Za-grabiensis, J . II. 138.
b) Emlékkönyv i. m. 10. Az apáczáknak bevonu-lását a Szent-Egyed-szigetén volt zárdába 1307—1315 közé teszi. U. o. 11.
Félreértés és balvélemény következtében j u t h a t t a k az emberek azon gondolatra, mintha az állam java kívánná, hogy korlátozzák szabadságukat és talán még szigoru-abban lépjenek fel ellenök. Magas tisztünkből és ama benső vonzalomból kifolyólag, melylyel Francziaorszá-gon csüngünk, kötelességünknek t a r t j u k , hogy ezen fontos és jelentős kérdésben hozzád intézzük szavun-kat remélve, hogy a helyesen és függetlenül gondol-kozók méltányosabban határoznak. Midőn ezt teszszük.
egyúttal tisztelendő testvéreinkhez, franczia püspök-társaidhoz is fordulunk.
Tekintettel ama súlyos aggodalmakra, melyekben velünk osztoztok, r a j t a t o k áll, hogy eloszlassátok azon balvéleményeket, melyekkel a helyszínén találkoztok és még inkább, hogy megakadályozzátok az egyházat és Francziaországot fenyegető szerencsétlenséget.
A vallásos rendek eredete és létezési joga — a mint mindenki t u d j a — azon evangeliumi tanácsokban keresendő, melyeket isteni Megváltónk minden időkre azoknak hagyott, kik a keresztény tökéletességet akar-j á k megszerezni; azon bátor és nemes lelkeknek, kik imádság és szemlélődés által, szent szigorúság és bizo-nyos szabályok megtartásával a szellemi élet magasabb fokának elérésére törekednek. Az egyház tevékenysége szülte azokat, hatalmával szervezetét és fegyelmét megerősíti; a vallásos rendek J é z u s Kr. n y á j á n a k jeles részét képezik. Azok szent Cyprián szava szerint : „Az isteni kegyelem becsülete és diszeu, a mint egyszersmind az egyház szent termékenységét bizonyítják.
Szabad és önálló elhatározásból letéve fogadal-mukat, miután a novicziatus szemlélődései között elké-szültek, minden évszázadban, mint szent dolgot és a legritkább erények forrását tisztelték és becsülték őket.
Kettős czélja van ezen kötelezettségnek: először azokat, kiket magukhoz fogadnak, a tökéletesség maga-sabb fokára vezetni ; azután lelkük tisztasága és erőssége által bizonyos szolgálatra előkészíteni, mely felebará-tunk örök üdvének munkálásában és az emberiség szá-mos szükölködőjének vigasztalásában áll.
Midőn az apostoli szék legfelsőbb vezetése alatt, a mi U r u n k által felállított eszmének, a tökéletességnek megvalósításán fáradoznak és oly szabályok alatt élnek, melyek a világi kormányzat bármilyen formájával eg}--általában semminemű ellentétben nem állanak, egyúttal az egyház küldetésében is közreműködnek, mely a lel-kek megszentelésében és az ország javának előmozdí-tásában összepontosul.
Ezért a vallásos rendek mindenütt, hol az egy-házak szabadságot élveznek, hol tekintettel vannak minden polgárnak természeti jogára, melynél fogva szabadon választhatja ama életrendet, mely kívánságá-nak legjobban megfelel, melyet erkölcsi tökéletesbülésére a legczélszerübbnek tart, mint természetes gyümölcs nőttek a kath. talajból, ós a püspökök joggal tekintik a szent szolgálat és keresztény felebaráti szeretet becses segédcsapatának.
Azonban nemcsak egyedül az egyháznak, hanem a polgári társadalomnak is keletkezésüktől fogva mér-hetetlen szolgálatot tettek a vallásos rendek. Ilyen
i. Félév. 10. sz. RELIGIO. 67 szolgálat vala, hogy a népeknek példával és szóval az
erényt hirdették, hogy őket tanítás által a szent és világi tudományokban kiképezték és m a g u k is fényes és örökbecsű alkotásokkal gazdagították a szépművé-szetek örökségét.
Mig a körünkből meghívott tanárok n a g y és mély tudásukkal fénynyel árasztották el az egyetemeket ; mig házaik az isteni és emberi ismeretek menhelyei valának és a czivilizáczió hajótörésekor biztos enyészet alól mentették meg az ó-kor bölcsességének legelső műveit ; mások rengeteg pusztákba nyomultak, járatlan mocsa-rakba és erdőkbe és midőn, fáradsággal és veszélylyel daczolva, a talajt kiszárították és termékenynyé tették, midőn arczuk izzadásában a földet és lelkeket egyaránt művelték, köröskörül zárdákat alapítottak és a kereszt árnyékában gyülőhelyeket benépesítve, melyekből ké-sőbb szelíd kormányzatuk alatt virágzó telepek és váro-sok keletkeztek, hol a földmivelés és az ipar fejlődésnek indult.
Ha a papok csekély száma, vagy a szükség ugy kívánta, légiókként vonultak ki a szentségben és tudo-mányban tündöklő apostolok és a püspököknek hatalmas támaszul szolgáltak és a társadalomra a legszerencsésebb befolyást gyakorolták, midőn a viszályokat kiegyenlí-tették, a gyűlöletet elfojtották, a népeket visszavezet-ték a kötelességórzethez és a keresztény vallásnak és czivilizácziónak alapelveit ismét becsültté tették.
í m e rövid vonásokban a vallásos rendeknek a múltban t e t t szolgálatai. A pártatlan t ö r t é n e t följegyezte azokat, fölösleges e helyen tovább időznünk. Tevékeny-ségük, buzgalmuk, felebaráti szeretetük napjainkban sem csökkent. A jó, melyet művelnek, az egész világ előtt nyilvánvaló és erényeik oly fényben ragyognak, mely panaszra, támadásra nem szolgáltathat okot.
Ezen nemes pályán, hol a vallásos rendek a jóté-konyság hivatásában versenyeznek, Francziaország tisz-telt helyet foglal el, a mit ú j b ó l örömmel nyilvání-tunk ki.
Egyesek tanításnak szentelik magukat és a taní-tással a vallás, erény ós kötelesség alapelveit is belé-csepegtetik az ifjúság szivébe, melyen az állam közbékéje és boldogsága lényegében nyugszik. Mások a felebaráti szeretet különféle munkáinak áldozzák életüket és minden physikai és erkölcsi nyomornak hathatós segítséget n y ú j t a n a k ama számtalan mene-dékházban, melyekben a betegeket, gyengéket, öregeket, az árvákat, elmebajosokat, gyógyítatlanokat ápolják anélkül, hogy a veszélyes, visszataszító és háládatlan munka bátorságukat megtörné, buzgalmukat csökken-tené valaha.
Eme szolgálatokat, melyek a legkevésbbé gyanús emberek részéről nem egyszer elismerést nyertek, me-lyeket nyilvános dicsérettel tiszteltek meg ezen congre-gatiók az egész egyház büszkeségére, Francziaország különös és ragyogó dicsőségére teljesítik, melyet min-dig nemesen szolgáltak és a melyet, a mint mindenki ezerszer tapasztalhatta, ama hazafisággal szeretnek, mely a halállal is örömest szembeszáll.
Mint a nap, oly világos, hogy a felebaráti szeretet
ezen harczosainak megszűnése, pótolhatlan veszteséget okoz az országnak.
Az önkéntes segítséget ily bőven n y ú j t ó forrásnak kiszáradását érezhető nyomor fogja követni, egyúttal elnémul a testvériség és egyetértés ékesszóló beszéde.
A társadalom, melyben a zavarnak és gyűlöletnek oly sokféle csirái lappangnak, a tett, önmegtagadás és önzetlenség nagyszerű példáira szorul.
É s mi alkalmasabb a lelkek fölemelésére és meg-vigasztalására, mint ezen férfiak és nők színjátéka, kik szerencsés, kiváló és gyakran fényes állásban vannak és a kik önként a nép gyermekeinek fivéreivé és nő-véreivé lesznek, midőn is önmagukkal szemben a valódi egyenlőség p é l d á j á t n y ú j t j á k azáltal, hogy tel-jesen a kitagadottak, elhagyottak és szenvedőknek
áldozzák m a g u k a t ?
Annál is inkább csodálatos ezen franczia szerzetesek működése, mivel nem szorítkozik a nemzeti határok közé ; az egész földkerekség határáig kiviszik az evan-géliumot és az evangeliummal Francziaország nevét, nyelvét és tekintélyét. Mint önkéntes száműzöttek vo-nulnak ki a franczia missionáriusok, háborgó Óceánon és homok-pusztákon keresztül, hogy a lelkeket meghó-dítsák a távoli és g y a k r a n átkutatlan vidékeken.
L á t h a t j u k őket a vad népek között, a mint hozzá-j u k leereszkednek ós őket a kereszténység alapelveire,
Isten és a felebarát iránti szeretetre, munkára, a gyen-gék iránt tiszteletre és jó erkölcsökre o k t a t j á k : és ezen hivatásnak a d j á k m a g u k a t anélkül, hogy földi j u t a l m a t várnának a halálig, mely fáradalmak, éghajlat követ-keztében, vagy a bakó fejszéje által g y a k r a n csakhamar bekövetkezik. Teljes tisztelettel a törvények iránt és teljes alázattal a fennálló felsőbbség iránt, mindenütt, a hol csak megfordulnak, a czivilizáczió és béke mag-v á t hintik el ; nincs más mag-vágyuk, mint a szerencsétle-neket, kik hozzájok fordulnak, megörvendeztetni, őket a keresztény erkölcsökre vezetni és emberi méltóságuk öntudatára hozni.
Ezenfelül nem ritkán a t u d o m á n y n a k is n a g y segítségére vannak, a mennyiben elősegítik a kutatáso-kat, melyek működési tereiken mennek végbe : a népek különbségét, a nyelveket, a történetet, természettudo-mányt, a föld termékeit és más efféle kérdéseket.
Egyenesen ezen csodálatraméltó missionariusok-nak terhes, türelmes és fáradhatlan tevékenységén nyugszik Francziaország protektorátusa, melyet az egy-mást követő k o r m á n y o k kivétel nélkül féltékenyen igyekeztek megtartani és a melyet mi nyilvánosan megerősítettünk. E g y é b i r á n t a franczia missionariusok-nak hazájokhoz való változatlan ragaszkodása, azon kitűnő szolgálatok, melyeket annak tesznek, ama nagy befolyás, melyet annak névszerint keleten biztosítanak, mindmegannyi tény, melyeket a legkülönbözőbb párt-állásuak is elismertek és csak ujabban, a legjogosultabb hangon, ünnepélyesen kinyilvánítottak.
Ezek folytán ily sok szolgálatért nemcsak hálátlan viszonzás, hanem egyúttal kétségtelen lemondás volna ama előnyökről, melyek r á j o k háramlanak, ha a vallásos congregatiók szabadságát és békéjét elvennék, mely
9*
RELIGIO. LX. évi. 1901.
tagjainak szaporodását és kiképzésük hosszú és fáradsá-gos m u n k á j á t egyedül biztosíthatja.
Fájdalommal tapasztalták ezt más nemzetek. — Miután a rendtársulatok belső kifejlődését feltartóztat-ták és életerejöket lassankint elfojtotfeltartóztat-ták, külföldön a befolyás és tekintél}T csökkenése következett, mert lehetetlen oly fától várni gyümölcsöt, melynek gyö-kereit lemetszették.
K ö n n y e n belátható, hogy az ezen kérdésbe bele-vont összes nagy érdekek sajnálatunkra azon esetben is nagyon veszélyeztetve vannak, ha a missio-congre-gatiókat megkímélik, hogy ezek helyett másokat sújt-sanak; mert — ha jól meggondoljuk — egyik állandó-sága és tevékenysége összefügg a másik állandóságával és tevékenységével. — E s valóban, a missionariusok hivatása, a prédikáló szerzetesek beszédének hatása alatt, a tanító szerzetesek jámbor vezetése mellett, és a szemlélődök természetfölötti befolyása alatt, sarjadzik és fejlődik.
Egyébiránt elképzelhetjük ama kinos helyzetet, mely a missionáriusokra vár és azon kisebbítést, mely tekintélyűket és befolyásukat biztosan érendi, mihelyt megtudják azon népek, kiknek az evangéliumot hirdették, hogy a szerzetesrendekkel a helyett, h o g y védelmet és tiszteletet találnának hazájukban, ellenségesen és keményen bánnak. Azonban a kérdésnek még nagyobb jelentőséget adva, meg kell j e g y e z n ü n k , hogy a
vallá-sos congregatiók, a mint már fentebb mondottuk, a keresztény tökéletesség nyilvános gyakorlatát képvise-lik, és ha igaz, hogy az egyháznak mindig kiváló híve-ket adott és ad, kik a kegyelem befolyása alatt ennek elérésére törekednek, akkor czéljok meghiúsítása igaz-ságtalanság volna. Sőt ez az egyház szabadságának elrablását jelentené, mely mellett Francziaországban ünnepélyes szerződés kezeskedik, mert mindaz, a mi akadályozza őket abban, hogy a lelkeket tökéletességre vezessék, isteni küldetésük szabad gyakorlatát sérti.
A vallásos rendek elnyomása továbbá az egyház odaadó munkásainak elrablása volna ; először a hazai földön, hol szent szolgálatuk és kath. munkásságuk révén, melynek betöltése az egyház j o g a és kötelessége és a melyet a hivők lelkiismerete megkövetel, a püs-pökségnek és papságnak nélkülozhetlen kisegítői ; azu-tán a külföldön, hol az apostolság általános érdekeit és ennek fő támaszát az egész világon a franczia con-gregátiók képviselik. A csapás, mely azokat sújtaná, mindenütt érezhető volna tehát, és a szent szék, mely-nek isteni megbízatása van az evangelium terjesztésé-ről gondoskodni, szükségesnek látná, hogy a rést, melyet a franczia missionariusok h a g y t a k hátra, más nemzetek missionariusai töltsék be.
Végre arra kell figyelmeztetnünk, hogy a vallásos kongregácziókat elnyomni, annyit jelentene, mint a szabadság és egyenlőség azon demokratikus elveitől, melyek jelenleg Francziaországban az alkotmányos jognak alapját képezik és az összes polgárok egyedi és collectiv szabadsága mellett kezeskednek, azok ve-szedelmeihez távozni, ha működésüknek és életmódjuk-nak tiszteletreméltó czélja van, miáltal senkinek sem
sértik a jogait és törvényes érdekeit. — Nem, oly elő-lialadott műveltségű államról, minő Francziaország, nem teszszük föl, hogy becsületes és békés, hazájuk-hoz oly odaadó polgárait nem oltalmazná és nem tisz-telné, kik, midőn földieik minden jogát birtokolják és minden kötelességét betöltik, nem ismernek más czélt, eredjen ez bár fogadalmukból vagy tényleges napiéletmódjukból, mint felebarátaik tökéletesbülésére és j a v á r a munkálkodni ; anélkül, hogy ehhez szabad-ságon kívül mást kívánnának"! Az ellenök foganatba v e t t rendszabályok annál is inkább igazságtalanabbak-nak és gyűlöletesebbeknek fogigazságtalanabbak-nak látszani, mivel egy-idejűleg egész másnemű társulatokkal nagyon megkü-lönböztetőleg fognak bánni !
J ó l t u d j u k , hogy egyesek, csakhogy szépítgessék ezen kemény rendszabályokat, azt állítják, hogy a val-lásos kongregácziók a püspökök joghatósága elé vág-nak ós a világi papság jogait sértik. Ezen állítás meg nem állja helyét, ha visszagondolunk az egyház-n a k ezeegyház-n kérdést illetőleg hozott bölcs törvéegyház-nyeire, melyeket röviden emlékezetünkbe idéztünk. Egyrészt a trienti zsinat határozataival és szellemével teljes összhangban kormányozzák azok kötelezettségeit, kik magukat az evangeliumi tanácsok gyakorlására és apos-tolságra szentelték, másrészt — a mint illik — az illető megyék püspökeit is respektálják. S mig az egyházi főtől való illő függést szem előtt tartják, sohasem mu-lasztják el, hogy ennek a kongregácziók fölött az apostoli megbízatás pályáján legfőbb tekintélyét a püs-pökökre is kitérj eszszék. Ha a franczia püspökséget és papságot hajlandónak tüntetik fel arra, hogy az osztraczismust jóindulattal fogadja, melylyel a vallásos congregatiókat akarnák sújtani, u g y ez oly sértés, me-lyet a püspökök és papok papi lelkületük teljes hatá-rozottságával utasíthatnak vissza.
Nem forog fönn ok arra nézve, hogy a vallásos congregatiókra vonatkozó második szemrehányásnak, hogy t. i. nagy vagyonnal rendelkeznek, nagyobb fon-tosságot tulajdonítsunk. Föltéve, hogy összeirott birto-kaik értéke nincs túlhajtva, nem tagadhatni, hogy azo-k a t becsületesen, törvényesen birtoazo-koljáazo-k, és hogy azo- követ-kezőleg azok elrablása a t u l a j d o n j o g megtámadása volna.
Tekintettel kell lenni továbbá arra is, hogy azokat nem személyi érdekeikre, nem is egyes társaik javára bírják, hanem a vallás, felebaráti szeretet, jóté-konyság munkáira, melyek a franczia nemzet hasznára válnak ; legyen ez bár a hazaiföldön, vagy külföldön, hol annak varázsát emelik, midőn a művelődési missiót elősegítik, melyet a Gondviselés r á j o k bizott.
E g y é b észrevételeinket, melyeket a vallásos con-gregatiókat illetőleg teszünk, elmellőzve, csak a követ-kező nyomós megyjegyzésre szorítkozunk : Francziaor-szág a szentszékkel ünnepélyes szerződésen alapuló barátságos viszonyban van. Ha tehát az említett visszásságoknak egyik vagy másik pontban alapja van, tárva az ut, hogy azt a szentszékkel tudassák, mely hajlandó azokat komolyan megvizsgálni és — ha ok forog fönn — megfelelő orvoslatot szerezni.
I. Félév. 9. sz. RELIGIO.
Számitmik tehát azon férfiak pártatlanságára, kik Francziaország sorsát intézik, és a franczia nép igaz-ságosságára és józanságára. Ama bizalmat tápláljuk, hogy azon becses erkölcsi és társadalmi örökséget, melyet a vallásos congregátiók képviselnek, nem akarják elveszteni; hogy a franczia katholikusok ér-zelmeit a közszabadság megtámadása által kivételes törvényekkel nem fogják megsérteni és az ország belső viszályait, annak nagy kárára, nem akarják növelni.
Egy nemzet csak akkor nagy és erős igazán, csak akkor tekinthet biztosan a jövőbe, ha érzülete a jogok tiszteletében és a lelkiismeret békéjében szorosan
egye-sül, hogy a közjót előmozdítsa. Pápaságunk kezdeté-től fogva semmi fáradalmat nem kíméltünk, hogy Francziaországban helyreállítsuk a nyugalmat, mely kiszámithatlan hasznot hozott volna, nemcsak a vallási, hanem polgári és politikai téren is. A nehézségektől nem riadtunk vissza. Sohasem mulasztottuk el, hogy F r a n -cziaország iránt odaadásunk,gondosságunk és szeretetünk különös bizonyítékát adjuk, mindig arra számítva, hogy annak meg fog felelni, mint a hogy hatalmas és nagylelkű nemzethez illik. A legnagyobb fájdalmat fogjuk érezni, ha éltünk alkonyán arra a felfedezésre jutunk, hogy reményeinkben megcsalva és atyai gon-dosságaink jutalmául rászedve vagyunk és annak szem-léletére ítélve, hogy azon országban, melyet szeretünk, a szenvedélyek ós pártok még nagyobb elkeseredéssel küzdenek anélkül, hogy megitélhetnők, menynyire fog-nak menni kihágásai, és elhárithatnók a szerencsétlen-séget, melynek megakadályozása végett mindent meg-tettünk és eleve segítséget n y u j t o t t u n k . Minden esetben tüstént előtérbe lép a püspökök azon kötelessége, hogy a felfogás és cselekvés tökéletesebb egyetértésével mun-kálkodjanak, üogy fölvilágosítsák a lelkeket és meg-mentsék a vallásos congregatiók jogait és érdekeit, melyeket teljes atyai szivünkből szeretünk és a melyek állandósága, szabadsága, sikere fontos az egyházra, Francziaországra és az emberiségre nézve.
Bár csak teljesítené az Ur forró vágyainkat és sikerrel koronázná lépéseinket, melyeket ezen nemes ügyben már régóta teszünk. J ó a k a r a t u n k és az égi kegyelem zálogául, kedves Fiam, reád, az egész püs-pöki karra, az egész papságra és az egész franczia népre apostoli áldásunkat adjuk.
Kelt Rómában szent Péternél 1900. . decz. 23.
főpapságunk 23. évében.
X I I I . L E O pápa.*)
Válasz Dr. „Szerény észrevételeire.'
A „Religio" f. évi január 23-iki (7-ik) számában,
„Szerény észrevételek" czímón, a többi között, XIV.
Benedek pápa „De Sacrosancto Missae Sacrificio" czimü művéből (Append. II), Dr. ^ * ^ idézi ugyanazon pápa
„Etsi Pastoralis" kezdetű apostoli Constitutiojának (§. A I. n. 19.) következő szavait is : „Latinis Presby-teris latino ritu in Graecorum Catholicorum Ecclesiis
*) Eredetije franczia. H a t á s a kiszámíthatatlan.
Szeri-.
celebrantibus, si careant proprio altari portatili lapideo, super Antimensiis seu Thronis Graecorum Sacrum facere non licet" ; — a szíves olvasóra bízva „a következte-téseknek megtevését".
Feledi azonban czikkező, hogy mivel a jelzett apostoli Constitutio (T. I. Bullarii Nr. LVII.) czime ez :
„De dogmatibus et ritibus ab Italo-Graecis tenendis atque servandis" : annak intézkedései, a „dogmák" ki-vételével, mint amelyek mindenkit és mindenütt köte-leznek, nem terjednek ki a világ minden részeire, hanem csak azokra, akikre az „Italo-Graecus" el-nevezés ráillik, mint akik egészen külön szabályok alá esnek, olyannyira, hogy ugyanazon Constitutio szerint (§. I X . n. 3.) Italo-Graeci, egyebeket mellőzve, még a szent ünnepeket is, a „Kalendarium Gregorianum" sze-rint kötelesek megülni. Nagyon természetes tehát, hogy az idézetből levonható következtetés nem terjedhet tovább, mint ahogy azt a Dialecticának ama szabálya megengedi, hogy t. i. „Quantum praemissae, referat conclusio tantum".
Nyilvánvalóbb lesz azonban ez, ha czikkező fel-ütve ismét X I V . Benedek pápának „De Sacrosancto Missae Sacrificio" czimü említett művét, egészen el-olvassa az annak XIY-ik Appendix-ét képező, s ugyan-csak XIV. Benedek pápa által kiadott „Imposito Nobis"
kezdetű (Tom. III. Bull. Nr. X L I I I . beczikkelyezett) apostoli Constitutiót is. Ebből ugyanis meg fogja érteni a tudós czikkiró ur egyrészt azon okokat, amelyek indokolttá tették az „Italo-Graecus"-okra vonatkozó iménti intézkedést, másrészt pedig azt is, hogy ami in substrata materia kötelező ott, miért nem sürgethető mindenütt. Mert t. i. :
a) „§. 6. Quum in iis Regionibus, in quibus Italo-Graeci sunt, Latini quoque fréquentes habitent, atque ibidem tani unius, quam alterius Ritus Ecclesiae adsint, ita ut absque ullo impedimento, et sine gravi incom-modo unusquisque Presbyter proprii Ritus Ecclesiam adire valeat : nulla sane causa est, ob quam Latinis earum partium Presbyteris permitti debeat, contra constantem
Ecclesiae Latinae disciplinam, sine Sacrata Altaris Lapidea Tabula, Missas celebrare, easque super Grae-corum Antimensiis offerre ; quod ipsis proinde in citata nostra Constitutione vetitum fuit eodem §. 6. num. 19.
— Ellenben:
b) „§. 7. Sed aliter res se habent, übt de Regio-nibus agitur, in quibus Latini Presbyteri ab Ecclesiis Latini Ritus longe degentes, quum Sacratas Lapideas Tabulas per longa itinera sine gravi incommodo, et sine periculo cas confringendi secum deferre nequeant, vel Älissae célébra-tionem penitus omittere et sic Latinos Eideies sine Sacrificio proprii Ritus, et sine Mysteriorum participatione relinquere, vel earn super Graecorum Antimensiis peragere compelluntur. In huiusmodi rerum
circum-stantiis, Apostolicae Sedis provida indulgentia jam-dudurruenituit". S erre nézve hivatkozik VIII. Kele-men pápának 1602. évben hozott rendeletére, amelyhez képest (§. 8.) „salvis praefati Clementis VIII., nostrísque super Ritibus Italo- Graecorum editis Constitutionibus, et Ordinationibus", ő maga is megengedi, „ut ipsi
(Missi-LX. évi. 1901.
onarii, aliique Sacerclotes Latini in tota Russia Polonica commorantes) et eorum quilibet, in Ecclesiis R u t h e -norum Unitorum, deficientibus Lapideis Altarium Tabu-lis rite consecratis, super Sacris eorumdem Ruthenorum Antiménsiis Missarum Saerifieia celebrare . . . libéré, et licite possint, et valeant."
Ami pedig minket közelebbről érdekel : néhai Papp-Szilágyi József, volt nagyváradi gör. kath. püspök
Ami pedig minket közelebbről érdekel : néhai Papp-Szilágyi József, volt nagyváradi gör. kath. püspök