Csak a fennálló szabályokat idéztem, a levoná-soknak, következtetéseknek megtevését a szives olva-sóra bizom : az esetleges helyesbítést pedig nagy kö-szönettel veszem bárkitől származzék is az. Dr.***
Az első keresztény kodifikáczió.
(Codex Theodosianus).
I r t a : dr Bozóky Alajos.
(Folytatás.)
Előkelő személyeknek, midőn peröket tárgyalják, nem szabad a tárgyalásnál jelen lenniök, nyilván azért, nehogy a bírákat valamikép befolyásolják.1) A tartomá-nyokban működő birák ügyeljenek arra, nehogy a hatalmasak képviselői alacsonyabb sorsuak kárára valami hamis és igaz-ságtalan dolgot elkövessenek.2) Ne fogadjanak el, minek-utána a tárgyalásról haza mentek, otthon semmiféle keresetlevelet s általában hivatalon kivül ne vegyenek tudomást semmiféle idegen ügyekről, vagy állapotokról. 3) A délutáni órákban ne fogadjanak senkit magoknál, se ismerőst, se ismeretlent, a ki ugyanabból a tartományból való, még a barátság ürügye alatt sem.4) Időről-időre járják be az egyes birtokokat és félreeső pusztákat, hogy meggyőződést szerezzenek magoknak, mit műveltek ott az adóintők törvényellenesen vagy önhaszonlesésből, ha ezt megtenni elmulasztják, a polgárok panaszai következtében a legszigorúbban büntettetnek. 5)
Senki önnön birája (avagy tanuja) nem lehet.ü) Az sincs megengedve, hogy bárki ugyanabban az ügyben fel-peres is, alfel-peres is, biró is, meg szabadságvédő is legyen.7)
A nők férjökkel azonos birói illetőséggel birnak, 8) és csak magok, de nem egyszersmind a mások ügyét is vihetik,9) férjök az ő ügyeikből csak azokat viheti, me-lyeket magok reábíznak. , 0)
Katonák nem vihetik mások ügyeit. u)
Zsidók polgári ügyeikre nézve a rendes római birák elé tartoznak, a hol a római polgári jog szerint nyernek igazságot. Egymás között felmerülő polgári peres ügyeiket csak ugy vihetik saját hitsorsosaik elé, ha azok mint
vá-') U. o. 1. könyv 20. czim 1. törv.
z) U. o. 1. könyv 16. czim 14. törv.
3) U. o. 1. könyv 16. czim 10. törv.
4) U. o. 1. könyv 16. czim 13. törv.
5) U. o. 1. könyv 16. czim 12. törv.
U. o. 2. könyv 2. czim 1. törv.
1) U. o. 2. könyv 10. czim 5. törv.
s) U. o. 2. könyv 1. czim 7. törv. Ezt Theodosius kérkedve említi. (392.)
9) U. o. 2. könyv 12. czim 5. törv.
10j U. o. 2. könyv 12. czim 4. törv.
n) U. o 2. könyv 12. czim 6- törv.
lasztott birák járnak el közöttük, mely esetben az utóbbiak ítéletét a rendes római bíróságok hajtják végre.1 2)
Az ügyvédek zárt köre (numerus clausus) megszün-tettetvén, mindenki léphet föl ügyvédként,13) a kinek az ügyvédkedésre jogosító minősítése van. Az előszabott jogi tanulmányok elvégzését s a szükséges ismeretek birtokát a jogtanítók esküvel megerősített bizonyítványával kellett igazolni. u) A per hányadának (quota litis) kikötése az ügyvéd részéről az ügyvédi gyakorlattól való eltiltással büntettetik. 15) Az ügyvéd tévedése nem praejudikálhat az ítéletnek. 16) A per kezdetén a bírónak bizonyosságot kell szereznie a perlekedő felek személye felől, a ki másnak ügyét viszi, annak meghatalmazását tartozik előmutatni.17) Midőn a biró a tárgyaláshoz fog, türelmesen hall-gassa meg a perlekedők állításait és válaszait és vizsgál-jon meg mindent világos fejtegetéseivel. Ne akarvizsgál-jon a maga véleményével a perlekedőknek elébevágni, míg csak magok mindent el rem mondottak és már semmi ujat felhozni nem tudnak : addig-addig szellőztesse a keresetet, mig csak az igazság ki nem pattan, kérdezze meg őket ismételten, nem felejtettek-e el valamit, mert ha ő általa lesz az ügy elintézendő, az egész fölött kell döntő hatá-rozatot mondania, ha pedig a császár elé lesz terjesztendő, akkor is csak teljesen felszerelve, részletesen kifejtve sza-bad azt felterjesztenie. 18)
Nem számíthat birói vizsgálatra és eldöntésre, a ki ugyanazon ügyet két különböző b ró előtt teszi folyamatba, ugy hogy az egyiknél a birtok iránt perel, a másiknál pedig egy közbejött császári Lirat alapján magát a dolgot követeli. Az illető azonkívül, hogy tőle a jogszolgáltatás megtagadtatik, awal büntettetik meg, hogy vagyonának ötöd részét (20%-át) elveszti azon város javára, melynek területén a kérdéses dolog fekszik.19)
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, j a n . 23. Magyarország két százados év-fordulója. —
Az egyik a hazánk területén született nagy toursi szent Márton halálának 1500-os évfordulója ; a másik a dicső Árpád-ház kihalásának 600-os évfordulója. Mind a kettő 1901-re esik.
Ma csak az utóbbival akarunk foglalkozni, sajnos, post festa. Mert az utolsó Árpád-házi király, III. E n d r e 1301. jan. 14-én h u n y t a le örök nyugalomra királyi szemeit.
Valami álomszerű lelkibetegség szállta meg a ma-gyar nemzetet, hogy ezt az évfordulót Mama-gyarország észrevétlenül engedte maga felett elsurranni.
Köszönet-12) U. o. 2. könyv 1. czim 8. törv.
13) U. o. 2. könyv 10. czim 1. törv.
u) V. ö. Római Perjogom 2. kiad. 261. 1.
15) Koáex 2, könyv 10. czim 4. törv.
16) U. o. 2. könyv 11- czim 1. törv.
17) U. o. 2. könyv 12. czim 3. törv
1S) U. o. 2. könyv 18. czim 1. törv, Ezt az utisítást Konstantin adta ki 321. évben.
19j U. o. 2. könyv 18. czim 3. törv.
•54 LX. évf. 1901.
tel tartozunk az erdélyi katholikusok közlönyének, a
„Közművelődés**-nek, hogy pótolva az általános mu-lasztást, hálás kegyelettel adózik az Árpádok nagy nemzetségének, a mely Magyarországot megteremtette, s a mely ennek az országnak minden uralkodóházát felülmúló bőséggel adta a keresztény élet példaadó szenteit.
Erdélyi laptársunk a következő emelkedett szellemű vezérczikkelyben emlékezik meg a gyászos nagy nem-zeti évfordulóról :
..Biborban született Konstantin, közel egykorú iró beszéli el Árpád fejedelemmé választatását, mikor a magyarság még a mai hazán kivül Etelközben tar-tózkodott, s igy az első magyar nemzeti dinasztia kor-szaka négyszáz évnél hosszabb időt ölel fel.
Legelső t a g j á n a k halhatatlan érdemei a honfog-lalás véres harczaitól a belső állami szervezésig és megállapodásig minden téren szembetűnnek, habár ada-taink hiányossága az egyes események és intézkedések kellő kidomboritásban való feltüntetését nem engedi meg. Géza vezér úttörő m u n k á j a lehetővé teszi, hogy a nemzet itt tartózkodása második századának hajna-lán olyatén átalakuláson menjen át, minden nagyobb és veszélyesebb megrázkódtatások nélkül, mely itt ma-radhatásának egyedüli szilárd és biztos alapját képezi.
A nomádból helyhez kötött letelepülő, a szomszéd né-pek szemében a rémület t á r g y á t képező kóbor rab-lókból békés honpolgár, pogányból keresztény lesz.
Szent István czimerén szerepel először ezen átalakulá-sok szimbóluma és alapja, a korona és a kereszt.
Az u j királyság fénye és tekitélye legjobban szt. j László és Kálmán személyében domborodik ki, mig a nemzet alkotmányos érzülete az aranybullában j u t ér-vényre az eddig mérsékelten abszolútnak nevezhető királyi hatalommal szemben.
A mongol dúlás és pusztitás után a „második honalapító" erélyes és buzgósága folytán hihetetlen j gyorsasággal erősödik meg ós j ö n helyre az ország, de I a királyság tekintélyét és fényét többé nem nyeri vissza. |
A meg nem állapított örökösödési rend sok vi-szálynak és pártoskodásnak képezi magvát E n d r e és ! Bélától kezdve V. Istvánig. A többség mindig a trón- j követelőt pártolta és segítette diadalra Almosig, ki az első oly trónkövetelő, ki sikert éppen ezen körülmény miatt nem is ért el. A két király, ismétlődése II.
Endre és Béla, IV. Béla és István között szintén sok szomorú emlékű viszálynak képezte kiinduló pontját.
Szokásba kezdett jönni a többet ígérőnek ajánlani fel fegyverét, a mi soknál a pártváltoztatásck miatt jel-lembeli csorbára is alkalmat adott.
Az egész család túlnyomó részét a vallási buzgalom és a hősies vitézség jellemzi, annyira, hogy egy angol történetíró méltán nevezi a „szentek és hősök család-j á n a k " az Arpád-házat. Ha az utolsók gyöngesége és
erélytelensége a szomorú és zilált viszonyok hatása alatt az ország gyöngülésére vezetett is, ez az ősök bölcses-ségére, hősiességére homályt nem vet. Európai helyzete és szereplése, a családi összeköttetések, mind közremű-ködtek az ország tekintélyének magasra való
emelésé-ben. mely ha vezető szereplésü nem is volt, sokszor nagyhatalmi állásra emelkedett.
Munkásságuk és érdemeik kegyeletet követelnek, mig az általuk szerzett hármas bérez alján és a négy folyó mentén magyar sziv dobog, mig a haza oltárán magyar lelkesedés lángol. Az ezer év két ötödének lapjait az ő történetük tölti be és az általuk letett alapok biztosítják a későbbi idők m u n k á j á t is. Nem-zetünk kegyelete megfeledkezett e nevezetes évfordu-lóról, s az elfogulatlan történetíró aligha el fogja ejteni a hálátlanság v á d j á t ezen nemzedék fölött, mely efemer kapkodásában oly könnyen feledkezik meg a tegnap érdemeiről." Csiky M.
Vácz. .1 fegyháziak köszönete. —
Megyés püspök u r u n k őméltóságának apostoli buzgólkodása nagy hatással volt a fegyház lakóira. Most a feledhetlen szép ünnepség után remekül kiállított hódolati feliratban tolmácsolják mélyen érzett hálájukat.
A gyönyörűen megrajzolt keretben ritka szép kaligra-fiával beirt köszönő szöveg igy hangzik :
1901. január 6.
Vízkereszt emlékére.
„Örvendjetek velem, mert megtaláltam juhomat, mely elveszett." Szent Lukács 15.
„Öröm lesz Isten angyalainál egy bűnbánó bűnös fölött." Szent Lukács 15.
Hódolatunk és hálánk jeléül Méltóságos és Főtisztelendő
kőrösszegi és adorjáni gróf Csáky Károly Emmanuel
püspök urnák.
D. a J. Kr.
Midőn a váczi kir. orsz. fegyintézetet azon kitün-tetés érte, hogy Méltóságos és Főtisztelendő püspök ur annak berendezését megtekinteni kegyeskedett, senki sem mert arra gondolni sem, hogy annak szerencsétlen lakói, a társadalomnak ide g y ű j t ö t t elitéltjei oly szá-nalmat ébreszthetnének a magas látogatóban, a mely egy ismételt látogatásban nyilvánulna. Es mégis, a mit senki sem reményelhetett, az rövid idő alatt bekövetkezett, mert Méltóságos és Főtisztelendő püspök ur, már né-hány nap múlva nemcsak ismét megjelent közöttünk, bűnös emberek között, hanem leszállott hozzánk, hogy szóval hirdesse az Igét, a szeretetet, a lélek fenségét, és hogy vigasztaljon, oktasson és megmutassa az utat, a mely egyedül helyes és a mely az isteni ós emberi törvények által parancsolt czélhoz vezet.
Főtisztelendő és méltóságos főpásztorunk nemcsak tanította, hanem meg is mutatta a keresztény tökéle-tességet, hogy az Istent mindenekfölött és mindeneket Istenben szeressünk. Ázsia és Afrika sivatagjaira kikül-dött hittéritők a tudatlanságban és vadságban sinylő lelkek megtérítésén fáradoznak. Főtisztelendő és mél-tóságos főpásztorunk ennél még nemesebb, de egyszers-mind nehezebben elérhető czélt tűzött maga elé, a mikor a polgárosult társadalom által büntetett és a
I. Félév. 2. sz. RELIGIO. 55 társas életből kizárt bűnösök megtérítését és azok
gon-dolkozásának helyes útra irányítását és vallásos érzé-sük felébresztését, fokozását vette tervbe. Leszállott azon magas helyről, a melyet egyházi és világi állásá-nál fogva elfoglal és felkereste a társadalom száműzőtt-jeit, hogy ezeknek az Isten szent oltára előtt hirdesse a mi mennyei Atyánk azon kijelentését : „Nem akarom a bűnösnek halálát, hanem hogy m e g t é r j e n és éljen."
Méltóságos és főtisztelendő főpásztorunk megvi-gasztalt, hogy ezen teljesen megalázott helyzetünk daczára még nem vagyunk elveszett emberek, ós ez-által megnyugtató tudatot keltett a kétségbeesés felé hajló leikeinkben. Megvilágított azon tanításával, hogy egyedül a vallásos érzés az, mely az embert boldogí-tani és a szenvedések elviselésére erősíteni képes.
Azok a könnyek, a melyek a méltóságos és fő-tisztelendő püspök ur lelki atyánk, mint az Isten fel-kent főpapja magas szellemű beszédjének hatása alatt a bűn, szenvedés, elkeseredés és kétségbeesés súlya alatt szenvedő elitéltek arczain legördültek, oly mély nyomokat hagytak lelkeinkben is, a melyek fényes szövétnekként fognak lelki szemeink előtt lobogni s a melyek világánál az elhaló remények felujulnak, a val-lás és Istenben vetett hit pedig erősíteni fogják szi-veinket és lelkeinket a szenvedések elviselésére, fel-ébresztik bennünk az emberi méltóság érzetét, a bűn-bánatot és Isten és az emberi társadalom iránti köte-lességeink tudatára vezetnek.
Mély alázattal esedezünk méltóságos és főtiszte-lendő püspök ur kegyes jó indulatáért és ezen hódolat-teljes köszönő föliratnak kegyes elfogadásáért, imáinkba foglaljuk magas személyét, vigasztaló megnyugtató tanításáért. Őszinte szívvel fordulunk a boldogságos Szűzhöz, Jézus szentséges Szivéhez, a mennyei Atyá-hoz kérve, hogy katholikus anyaszentegyházunk és kedves hazánk javára méltóságod sokáig munkálkod-hassék.
Vízkereszt ünnepét még igen sokáig fogják szi-vökben ünnepelni az elhagyatott, szerencsétlen bűnö-sök, mert az anyaszentegyház egyik apostola akkor vigasztalta meg őket, akkor hirdette közöttük az Isten bocsánatát és akkor adta r e á j u k püspöki szent áldását, pedig ily kegy még a szabad életben is nagy ritkán érheti a keresztény katholikus embert.
Isten áldása kisérje méltóságodat, a szerencsétle-nek vigasztalóját!
Mély alázattal
a váczi fegyintézet római kath. fegyenczei.
Váczon, 1901. j a n u á r 12.
Következnek a rabok aláírásai, minden munka-szakból egy-egy aláírás.
Páris, jan. 18. A szerzetesek ellen indított harcz hatása a világon. —
Ennek a hatásnak jeléül íme itt következik a kopt patriarka levele De Mim grófhoz. Álljon itt e levél szórói-szóra.
Kairo, jan. 4.
Gróf úr !
E n csak a lapokból tudom, hogy az ön nevének hire egész idáig, hozzánk érkezett el.
De miután a jelen körülmények között ez a név n a g y sulylyal hangoztatik és ebből mi m e g t u d t u k azt, hogy ön a vallási érdekeknek buzgó védelmezője és t a g j a a képviselőháznak is, engedje meg gróf úr, hogy önhöz f o r d u l j u n k s az ön szivére bizzuk azt a fájdal-mas meglepetést, melyben annak a törvényjavaslatnak híre részesített, a melyet a szerzetes rendek ellen ter-jesztettek a törvényhozás elé Francziaországban.
E n n e m vagyok franczia, sőt az a hatalom is, melynek védelme alá v a g y u n k helyezve, nem Franczia-ország. H a n e m mivel én p a p p á neveltetésem egész pályáján franczia szerzetesekre voltam bizva, nekem kötelességem, midőn az a végtelen sok jótétemény, a melyeket ezek a szerzetesek az egész földkerekségén szétárasztanak, félreismertetik, kötelességem, mondom nekem és népemnek felállni és e j ó t é t e m é n y e k e t az egész világ előtt hirdetni.
Hála az irgalmas nénikék, a notre-dameok, a jó pásztorról nevezett apáczák jóságának, — a mi bete-geinkről és gyermekeinkről nem kell gondoskodnunk.
Csaknem minden szegény-, v a g y árvaházban talá-lunk olyanokat, kik frencziául beszélnek, kik az ő csa-j ládjaik körében nem győznek eleget beszélni az ő I Istenben való atyáikról és anyáikról, a hogy a franczia í szerzeteseket és szerzetesnőket nevezni szokták.
(Vége köv.)
Róma, jan. 19. A Vatikán mellől. —
N a g y o n érthető, hogy az egyházellenes sajtó nem t u d j a megbocsátani Norfolk hgnek a pápához intézett beszédét. A quirinalista sajtó u g y vél bosszút állhatni az angol herczegen, hogy gyűlöletessé igyekszik tenni őt az angolok előtt. De nem lehet, mert az angol ka-tholikusok világi vezére igen tapintatosan viseli magát s a pápához intézett beszédében n a g y tisztelettel és szeretettel nyilatkozott az ő nemkatholikus
honfitársai-! ról, midőn azt a kívánságát fejezé ki, v a j h a mielőbb j l é t r e j ö n n e h a z á j á b a n a vallási egység. A mit megrótt, az megrovandó volt, t. i. némely protestáns köröknek amaz üzelmeit, melyekkel a nép szegénységét igyekeznek ki-aknázni katholikus hitéhez való ragaszkodásának meg-gyengítésére. Ez már csakugyan nem nemes eljárás.
A quirinalista sajtó nagyon hevesen támadja az angol h g beszédében azt, a mit „hiu és üres idegen lázitás-nak" nevez ez a sajtó „a világi hatalom visszaállítása érdekében1'. N a g y b a j is az igazán, hogy ez a római kérdés csak nem akar elaludni. Sok embernek zavarja ez a dolog az álmát, meg a circulusait. De hát nem tehetünk róla. Azt meg kell — egyszer még oldani.
X I I I . Leo pápa Carmen Saeculare j a nagy hatást keltett még az egyház ellenségeinek táborában is. Min-denki csodálja azt az ifjú, meg nem* fogyatkozott fér-fias erőt, mely ebben az ódában egy 90 éves aggastyán ajkain megnyilatkozott. „Kitűnik egész világosan, mondja a „La P a t r i a " , hogy a pápa életének 18 lustru-ma nem fogyasztott el semmit a pápa szellemének fényes világosságából, mert az óda, melyet ma t e t t közzé, formájában épp oly erős, mint gazdag gondola-tokban."
•56 LX. évf. 1901.