A folyó felső szakaszát kivéve a Bódva víz vidékén mindenütt megterem a kukori-ca. Mecenzé fen, Stószon, Falucskán és a Csermosnya-völgy ma gyar falvaiban már nem érik be, ezért oda a Torna-patak völgyéből és a Bódva Jászó alatti szakaszá-ról hordták a kukoricát. Termesztése déli irányból a 18. század folyamán lassan nyomult északi irányban. Edelény dézsmajegyzékei szerint az 1760–70-es években
92 Gunda Béla 1937. 66–67.
93 Vas Tibor 1979. 138–141. Lásd még: Krasinska, Ewa–Kantor, Ryszard 1988. 39.
94 Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő: Eperjesi János, szül. 1909. Péder.
bodva1113.indd 37
bodva1113.indd 37 2013.11.14. 10:11:452013.11.14. 10:11:45
egy-egy gazda kukoricatemése akkoriban 2–6 zsák között váltakozott. Nyomás-kényszer alá nem eső pusztákon, külső kertekben, a vetésforgó ból kimaradt irtás-földeken ültették elsősorban.95 Feltehető, hogy a folyó alsó és középső szakaszán élő jobbágyok közül a 18. század derekán már so kan foglalkoztak a kukorica ter-mesztésével, de sze rény méretekben, kerti növényként ültették csupán.
Torna megyében az 1830-as években kuko ricát „eleget vetnek, kivévén a’
dernői hidegebb völ gyet, és Borzova, Szilicze helységek’ hegyes hatá rait.”
Szendrő vidékén a kukorica átlagtermése még a 20. század elején is meglehe-tősen alacsony volt, noha az ugartartás akkor már erősen összszűkült, s a kapás-növények bekerültek a vetésforgóba Akkori ban a nyolcsoros magyar kukoricát termesztették, s ez a fajta az 1950-es évek végéig túlsúlyban maradt. Mellette a lófogú- és a putyi kukorica is megjelent, azonban a hibridek csak az 1960-as évek óta ter jedtek el.96 A kukorica ültetése kapa után négyze tesen történt, művelése egy-két gyomirtó, lazító ka pálásból, s egy töltögetésből állt. Műveléséhez ugyan-azt a kapafélét használták, mint a burgonyá hoz, s a kapásnövények többségéhez.
Betakarítása – a kukoricatörés – társasmunkával, családi, rokoni segítséggel tör-tént. A kukoricacsöveket félvállra akasztott batyuzó lepedőbe, korcosba gyűjtöt-ték és faros kassal ellátott szekereken szállították haza. kisebb hányadát szokták zsákokban szállítani. A csöves kukoricát a szomszédok, rokonok segítségé vel otthon fosztották késő estig, sőt az éjszakába nyúlóan. Hosszú koszorúkat fontak belőle, úgy hordták fel vállon a padlásra, s tették a kakasülőre, vagy akasztották fel a tornác oszlopaira szárítás vé gett.
A másik fontos kapásnövény – a burgonya – mindenütt megterem, s a folyó legfelső völgyszaka szán ez a legfontosabb kapával művelt növény. Első előfor-dulását 1776-ból ismerjük a Bódva vidékén, ami országosan is korai időpontnak számít. Ede lényben akkor egy gazdának két és fél zsák burgo nyája termett. Torna megyében az 1830-as években „A’ burgonya évről évre kedvesebb kezd lenni”
– azaz a növény tényleges elterjedése a 19. század első évtizedeiben történt.97 A növény neve Szend rőládtól délre krumpli, Szendrőn és Szendrőtől északra min-den településen gruja. Mecenzéf és Stósz gründler német nyelvjárásban de/r/ Grul a neve, a Jászóhoz közeli szlovák falvakban (Rudnok, Poprócs) viszont zemljaki, más szlovák helyeken svábi. Mecenzéfi németek úgy tartják, hogy a bur gonya nevét tőlük vették át a Bódva-völgyi magya rok.98 A gruja a magyar nyelvterület Sajó és Hernád közötti részein meglehetősen elterjedt táj szó. Említik Rozsnyó és
95 Faragó Tamás 1973. 95.
96 Fényes Elek 1837. III. 337.; Szuhay Péter 1982. 65.
97 Faragó Tamás 1973. 95; Fényes Elek 1837. III. 337.
98 Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlők: Schmiedl Károlyné, szül. 1922. Mecenzéf; Meleg János szül. 1922. Debrőd.
bodva1113.indd 38
bodva1113.indd 38 2013.11.14. 10:11:452013.11.14. 10:11:45
Kassa vidékéről, Gömör, Észak-Borsod és Abaúj-Torna összefüggő nagy terüle-téről.99 Kniezsa István keleti-szlovák és len gyel megfelelők alapján szlovák jöve-vényszónak minősítette.100 Kósa László felveti a burgonyater mesztés és a gruja szó észak – déli irányú terjedésé nek, spontán paraszti közvetítésének lehetőségét, bár megjegyzi, hogy a vegyeslakosságú Forrón (Abaúj m.) a magyarok nevezik a burgonyát gru jának, a szlovákok pedig kartocskinak. A derenki lengyel dialek-tusban a növény neve: grule.101 A kérdés – beleértve a szó eredetét – aligha dönt-hető el részletezőbb szóföldrajzi térképek és a szepességi német nyelvjárások, illetve a kisebb német szórvá nyok (pl. Edelény, Szendrő) történetének behatóbb ismerete nélkül. A burgonyaművelés elterjedése feltehetőleg nem mechanikusan felfogott észak-déli áramlással, hanem újító gócokat övező hullámokban történt.
Jelentősége a kis- és közepes parasztgazda ságokban jóval nagyobb volt, mint a nagyüzemek ben, illetve a nagygazdák földjein. Vetésterülete a kisgazdák bir-tokain érte el a legmagasabb százalé kos arányt, más növényi kultúrák között.
Fajtái közül a 20. században az ella, a gülbaba, a rózsa (nyári és őszi) lehetett a legelterjedtebb. A pehely gruja mellett a század közepén megjelent a szatmári kékhéjú és a kisváradi nemesített fajta is.102 Torna újfalun egy-egy parasztgaz-daságban 100 zsák gruja is megtermett. Házivászonból varrt parasztzsákjaik ba kb. 70 kg burgonya fért, ami azt jelenti, hogy a gazdaság éves krumplitermelése elérte a 70 q-t. Grujaásás közben a krumplit zsákokba töltögették és az álló, teli zsákokat számolgatták; nem mázsál ták a termést (12. kép). Edelényi kisgazdák az 1920-as évek elején kat. holdanként 30 q burgonyatermést vallot tak be. Piacra burgonyát nem termeltek. Legtöbb faluban önellátásra, állataik takarmányozá-sára fordí tották a teljes burgonyatermést.103 Ültetése az 1850–60-as években eke után barázdába, a szántáshoz kapcsolódva történt. Akkoriban csak a kertekben ültették a krumplit kapa után fészekbe. Sorhúzót sehol sem használtak. A Bódva-völgy északi vidé kein (pl. Szögliget, Komjáti, Szádelő) a századfor dulón több-nyire kapa után fészekbe ültették a szán tóföldön is.
Marharépát szintén a gazdaság szükségletére, a lovak, szarvasmarhák takarmá-nyozása végett ter mesztettek. Marhatököt, sütőtököt, főzőtököt csupán köztes nö-vényként, a kukorica sorai között, s itt-ott a burgonyaföldeken ültettek.104 Edelény
99 MTSz I. 723; ÚMTSz II. 693.
100 Kniezsa István 1955. I. 1. 203.
101 Kósa László 1980. 26, 31–32.; Krasinska, Ewa–Kantor, Ryszard 1988. 40.
102 Szuhay Péter 1982. 66
103 Török Katalin 1973. 186. Edelényi kisgazdák átlagos termelése kat. holdanként az 1920-as évek elején: búzából 10 q, rozsból 9 q, kukori cából 8 q. Saját gyűjtés 1994-ben Tornaújfalun.
Adatközlő: Bodnár Bertalan, szül. 1926.
104 Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő: Molnár Bálint, szül. 1920. Méhész.
bodva1113.indd 39
bodva1113.indd 39 2013.11.14. 10:11:452013.11.14. 10:11:45
egyik pa rasztgazdasága 1762-ben 320 db tököt takarított be,105 aminek az étkezés és a takarmányozás mellett az olajütésben is szerepe lehetett.
A paraszti kertészkedés első piacos növényé nek a Bódva völgyében is a ká-posztát tekinthetjük. Önellátási céllal mindenütt termesztették. Legtöbb falu határában létezett elkülönített Káposztaföld, amit évente trágyáztak, gondosan megműveltek, s a foglalkoztak vele a belterületi kertekben is. Száz négyszögölön megtermett annyi káposzta, amennyi egy-egy család évi szükségletét kielégítette.
Néhány község – így Komjáti és Bódvaszilas – határában a 19. század derekán hatalmas káposztásokat alakí tottak ki a jobb rétföldekből. Káposztájukra főként a domb- és hegyvidéki falvak népe volt a vevő. A hegyi falvak (mint Derenk) lakói maguk is foglal koztak káposztatermesztéssel. Márciustól májusig „a trágyadom-bon nevelték a palántákat”, mert a fagyok miatt csak május közepén ültették ki a ká posztaföldre a növényt.106
Egyes települések határában már a 18. század derekán valószínűsíthető a pi-acra szánt káposzta termesztése. Edelényben például 1762-ben az átlagos 50–150 fej káposztatermés mellett 12 job bágygazdaságban 3–400 fej káposztát találtak.
En nek többségét nyilván piacra szánták.107 A piaci célú káposztatermesztés má-sik korai körzete Torna és Görgő között alakult ki. Torna megyében az 1830-as években „Kerti vetemények közül fő szere pet játszik a’ káposzta, s’ ebbül a’
köznép szép sum mácskát szokott bevenni.” Görgőről, Méhészről a 19–20. szá-zadban szekerek hosszú sora szállította a téli fejes káposztát a mánták városaiba, Mecenzéfre és Stószra. Egy-egy szekérre általában 200 fej ká posztát raktak fel, amit nem kilóra, hanem darab számra adtak el. Vittek magukkal 1-2 véka babot is. Egy zsákba általában 2 véka babot töltöttek, 1 véka 30 liternek felelt meg. A babot, lencsét, borsót lite res bögrével mérték ki a piacon. Ugyancsak zsákok ban vittek magukkal pár vékányi kukoricát és ár pát.108 Előre kötegelve és csomóra árulták a piaco kon a sárgarépát és a petrezselymet. Tornagörgő főként erről volt nevezetes, mert határának egyik része századok óta bőven termi a fi nom sárgaré-pát. Régebben ők is szekereztek kerti terményeikkel a szepesi bányavárosokba, Stószra, Szomolnokra. A sárgarépát is zsákokban szállították, két véka ment egy zsákba. Erről a termékükről a vidék népei Rozsnyótól Kassáig mindenhol ismerik és tréfál kozva sárgarépásnak nevezik Tornagörgő lakosait.
A hüvelyesek közül Edelény 18. századi jobbágyparasztjai nagy mennyiségben termesztettek lencsét, borsót és kisebb mértékben babot.109 Észa kon a szilicei borsót
105 Faragó Tamás 1973. 98.
106 Szuhay Péter 1982. 66.; Krasinska, Ewa–Kantor, Ryszard 1988. 41.
107 Faragó Tamás 1973. 98.
108 Fényes Elek 1837. III. 337. Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő: Molnár Bálint, szül. 1920.
Méhész.
109 Faragó Tamás 1973. 95.
bodva1113.indd 40
bodva1113.indd 40 2013.11.14. 10:11:452013.11.14. 10:11:45
említik e század végén, mint a vidék nevezetes „főzelék”-ét.110 A 19–20. században a Torna vize mentén fontosabb termény volt a bab. Kukorica közé ültették, azzal együtt kapálták. A száraz babot vászonponyvára kiterítve bottal, mosó sulyokkal csépelték el, akárcsak a magvas kendert. Ismertebb fajták közé tartozott az erzsi bab, a kakas bab, a büdös bab. A szepesi városok piacain mind igen kelendő árunak számított. A bab kiemelkedő szerepet játszott a régi Torna megye magyarságának heti étrendjében, tarisznyázó munkásainak, favágói nak, mészégetőinek, bányászai-nak táplálkozásában is. Rántást vittek magukkal otthonról, s a krámban, erdei kuny-hóban megfőzték maguknak a bablevest, a babfőzeléket. Szendrő vidékén a fehér-, a tarka- és a barnabab több fajtáját kedvelték, s a szőlők aljá ban, a belső kertekben is termesztették. A vetemé nyek közül leginkább a babot vitték piacra, s ez a hü-velyes a család élelmezésében is nélkülözhetetlen volt. Télen és tavasszal olykor hetente kétszer került az asztalra.111
Az ipari növények közül az 1840-es évek végén, amikor a Coburg hercegi uradalom Ede lényben cukorgyárat állított fel, meghonosodott a cukorrépa ter-mesztése. „Répa alá maga a gyár éven kint mintegy 250 holdat míveltet, töb-bi szükségeit a szomszéd uraságok s a köznép termelésivel fedezi, helyben 13 pkrral [pengőkrajcárral] fi zetvén a répa mázsáját.”112 A cukorrépa-termesztés a Bódva alsó völgyszakaszán a gyár közelében volt igazán kifi zetődő, tekintettel a fuvarköltségekre. Réteket törtek fel, s a nyomásföldekből is kiszakítottak ki-sebb szántókat erre a célra. 1856-ban a Gazdasági Lapok tudósítást közölt az edelényi gyárhoz kapcsolódó cukorrépa-termesztésről: „czukorrépa termesztésre szánt 1200 holdnyi földjüket mind megkövérítették, s most öröm látni a 12 hü-velyk mélységre, legjobb ekékkel felszántott, és legjobb gépekkel mívelt föl dön, a teljes pompájában díszlő kövér, tömérdek répát.”113 A répatermesztés nemcsak a parasztok pénzbevételét növelte, de a talajművelés javításá hoz, korszerű ekék beszerzéséhez is hozzájárult.
A folyó Szendrőládtól északra elterülő szakaszain cukorrépát nem, marha-répát annál többet vetettek. Torna környékén répaföldet a tavaszi nyomásban, a kapáskultúrák között hagytak, s a beltelekhez tartozó kertben is vetettek időnként marharépát. Piaci forgalma nem alakult ki, de min den ló- és marhafogattal ren-delkező gazda rákény szerült a termesztésére.
A 19. század derekán itt-ott dohánytermesz téssel is foglalkoztak, főként ura-dalmi földeken. Fényes Elek a régi Torna megyéről szólva megem líti, hogy „Do-hányt plántálnak Szent Andráson, ‚s más több helységekben.”114 A dohánykultúra
110 Vályi András 1799. II. 55.
111 Szuhay Péter 1982. 66.
112 Fényes Elek 1851. I. 292.
113 Idézi: Bodgál Ferenc 1973. 387–388.
114 Fényes Elek 1837. III. 337.
bodva1113.indd 41
bodva1113.indd 41 2013.11.14. 10:11:452013.11.14. 10:11:45
azon ban nem talált utat a parasztbirtokra, s az uradalmi majorkodás visszaszoru-lásával együtt sorvadt el a vidéken.
A napraforgó szintén megjelent a 19. század második felében, de például Szendrő vidékén sohasem érte el ezt a fokot, amit jelentősnek lehetne nevezni.
Kukoricaföldek és rétek végében ültették csupán. A görög katolikus falvak, kö-zösségek napraforgó-ter mesztése valamivel jelentősebb lehetett, mint a töb bieké, noha a böjti táplálkozáshoz szükséges olajat ők is inkább tökmagból nyerték, mint napraforgó ból.115 Méhészen, a Torna vize mellett csak 1938–1944 között
„jött divatba a napraforgó”. Kiütötték olajnak, Alsóláncra, Debrétére hordták a kicsépelt magot az olajütőbe. Több gazda fogott össze, s szekéren tették meg a hosszú utat. Az olajpogácsát kiváló takarmánynak tartották. Repcét Torna vidé-kén nem vetettek, de a szójababot 1938–1944 között megismerték, mert állami beszolgáltatásra kötelező volt termeszteni.116
Hagymát, uborkát a házhoz tartozó kertekben minden gazdálkodó csupán saját háztartásához ter melt. A paradicsom és a paprika Szepsi, Jászó vidé kéig megterem a kertekben, a szabad ég alatt is. Pa lántázása, nevelése mindkettőnek csak a 20. szá-zad elején terjedt el. Piacra hagymát, uborkát még a kertészkedő és káposztával ré-gen piacozó falvakban is (pl. Tornagörgő, Méhész) csupán egy-két család termelt.
A kapáskultúrák közül a szőlőművelés kapa féléi a legrégibbek. „Kavacsos szőlőkben” minde nütt használatos volt a kétágú, teljes nevén: kétágú kapa. Észa-kon (pl. Szádelő, Szögliget) burgonya szedéshez, grujaásáshoz, is ezt a kapatípust használ ták. Szőlőnyitáshoz és -takaráshoz rövidebb nyelű, szélesebb és hosszabb, s némileg vastagabb lapos kapa használatos, mint a burgonyához. Kövecses, gye-pes, gazos földek talajműveléséhez mindenütt használatos az ortókapa (Mesze-sen gyükerkapa) is. Jelző nélkül, egyszerűen kapa, Meszestől északra inkább lapiskapa, laposkapa a neve a burgonya- és a kukoricaföldek gyomirtására, talaj-lazítására haszná latos kapafélének (13. kép). Szlovák helyeken ezt a kapafélét ne-vezik gracának is. Formáját tekintve az észak-ma gyarországi kapatípusok közül az ún. miskolci ka pához lehet sorolni,117 ahogy a mecenzéfi kovácsok elnevezték.
A veteményes kertekben kisebb méretű, felső részén két ágú, alsó felén csúcsban végződő, háromszögletű hagymakapát, veteményes kapát is használtak. Kapáikat a Bódva-völgyi parasztok fő ként a közeli Alsó-Mecenzéf hámorkovácsaitól sze-rezték be. A két világháború között még Jósvafőn is működött egy kapahámor. A Bódva felső vízvidé kének kapahámorai a Kárpát-medence jelentős ré szét ellátták temékeikkel; a közeli parasztság pedig másoknál olcsóbban juthatott hozzá ezek-hez a nél külözhetetlen talajművelő szerszámokhoz.
115 Szuhay Péter 1982. 67.
116 Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlő: Molnár Bálint, szül. 1920. Méhész.
117 Vö. Markus, Michal 1964. 37–38. Lásd még az MNA gyűjtőfüzetét, az I/5. témalapot a fent említett kutatópontokról.
bodva1113.indd 42
bodva1113.indd 42 2013.11.14. 10:11:452013.11.14. 10:11:45