A batyuzó lepedőknek legalább két alaptípusát kell elválasztanunk egymástól.
Ezek között nemcsak a vászon minőségében mutatkozik különbség, de méretben, formában és a használat módjában, alkalmait tekintve is különböznek. Bizonyí-tékul idézzük Gunda Béla közlését: „Boldogkőváralján szalma, fű, széna, rőzse hordásához az ajdát durva lepedőből kötik fel, amelynek sarkain hosszú kötő-szalag, trak van. Ezt a durva zsákvászon lepedőt ponyusnak hívják. Ajda csak akkor lesz belőle, ha már teherrel a háton fekszik. Ha vásárra, piacra, lakodalom-ba mennek, ha elhagyja az asszony a falu határát, akkor fehér abroszból köti az ajdát. Az abrosznak trakja nincs.”5 Ugyanott az idősebbek trakkos ponyussal vették hátukra a putot (puttonyt) is,6 az asszonyok pedig ponyusba kötve, a há-tukon hordták fel a trágyát a meredek szőlőhegyekre.
A mezei munkához, az istálló körüli szállításhoz használt ponyva a magyar nyelvterületen mindenütt durvább anyagból készült, mint a piacra, városba, uta-záshoz használt hátilepedő. Természetesen csak azokra a vidékekre gondolunk itt, ahol a batyuzás egyáltalán ismeretes. Figyelmeztetni kell arra, hogy a szénahordó lepedő nagyobb területen ismeretes népünknél, mint a batyuzás. Így például a Du-nántúlon igen gazdag, változatos szóanyag fűződik a széna, fű, szalma hordására használatos lepedők elnevezésére: gazruha, lazsnak, kecele, párfödél, szénaruha stb.7 A dunántúli magyar nők a lepedőbe kötött szénát azonban nem a hátukon, hanem a fejükre téve szállítják, a férfi ak pedig kézzel a lepedő sarkait fogva, egyik vállukon átvetve cipelik. Másfelől arra is kell fi gyelmeztetnünk, hogy a batyuzás olyan tájakon is elterjedt, mint az Alföld egyes részei, a Dunamellék, Kiskunság, ahol szénahordó ponyvákat, istálló körül hurcolt lepedőket nem használnak.8
Bor-4 Szinnyei József 1893–1901. Lásd a megfelelő címszavaknál.
5 Gunda Béla 1956. 132.
6 Paládi-Kovács Attila 1967. 7.
7 Szinnyei József 1893–1901. Lásd a megfelelő címszavakat.
8 Paládi-Kovács Attila 1973a 395–407.
bodva1113.indd 189
bodva1113.indd 189 2013.11.14. 10:12:322013.11.14. 10:12:32
9. térkép. A batyu neve
bodva1113.indd 190
bodva1113.indd 190 2013.11.14. 10:12:322013.11.14. 10:12:32
10. térkép. A durva vászonból készült batyuzó lepedő neve
bodva1113.indd 191
bodva1113.indd 191 2013.11.14. 10:12:342013.11.14. 10:12:34
sod-Abaúj-Zemplén túlnyomó részén, a Tisza menti síkság egyes falvait leszámít-va, legalább kétfajta lepedőt használnak a cipekedéshez.
Némely vidéken a durvább anyagú ponyvák között is mutatkoznak eltérések.
Így például a borsodi barkó asszonyok határban használt hurcolkodó hamvasa fi nomabb vászonból készült és kisebb méretű, mint a férfi ak óli hamvasa (64–65.
kép). Utóbbi durva csepűvászonból készül, s nemcsak nagyobb, de a négy sarkán rövid kötőlék (sallang, fi le) is található.9 A barkók harmadik háti lepedője az ab-rosz, amit az asszonyok tiszta ruhához, utazás, piac, búcsú alkalmával használnak a batyuzáshoz. Más vidékről nem ismerjük ilyen részletességgel a hátilepedő-fé-léket, ezért megelégedtünk két alapforma megkülönböztetésével.
A durva lepedő elnevezéseit 10. térképünk mutatja be elterjedtségük szerint.
A térkép 15 jele is mutatja, hogy milyen változatos a durva lepedő nyelvi anyaga a megyében. A térképről leolvasható, hogy a hamvas szó keleti határát Borsodban a Sajó völgyében kereshetjük. Gömörben a két Balog-völgyi kutatópont (Nagy-balog, Cakó) jelzi a határt. A hamvas szóterületen belül az egységet a Bükkalja bontja meg. Két ponton is felbukkan ott a patrac, egyen a panyi, sőt a tracska is megjelenik. A hamvas szó a batyuzásnak egyik kiemelkedő műszava, amely Bor-sodtól nyugatra nagy területen követhető. Alakváltozataival a nyelvterület egyéb részein is találkozunk (Partium, Szilágy).
A durva lepedő formájára, a sarkain található kötőlékre is utal az elnevezé-sek jelentős hányada: korcos, pacókos, trakkos, tracskos, tratykos. Ezek a ’kö-tőmadzag’ jelentésű korc, pacók, trak, tracska szavakból képzett megjelölései a batyuzó durva lepedőnek. A pacókos szemmel láthatólag a Felső-Sajó-völgyi, Rozsnyó-vidéki magyarok szókészletében ismeretes. Keletre tőlük, az egykori Torna megye területén és peremvidékén a korcos szó terjedt el, és szorított ki minden más elnevezést (66. kép). A 10. térképen a korcos szóterületet megbont-ják a tracskos szó pontjai (Bódvarákó, Tornaszentandrás, Viszló). E pontokon a tracskos egy régebbi nyelvi állapot emlékének mutatkozik, amely visszaszoruló-ban van, s a fi atal nemzedék tagjai már ma is a környéken használatos korcos szót használják. Különösen akkor, ha idegennel beszélnek. A korcos szót ugyanis ma-gyarabbnak érzik, s ezzel magyarázható folytonos, ma is érzékelhető terjedése.
A Szárazvölgyön és a Bódva alsó szakasza mellett a tracskos, a Bódva torko-latvidékén a tratykos elnevezéssel találkozunk. A szóképzés a trak, tracska sza-vakból a magyar nyelv szabályai szerint történt, az -s képzővel. Az alapul szolgáló szavak származásának eldöntése annál nehezebb probléma. Az egykori Abaúj-ban két terminus érdemel különös fi gyelmet. Északon, Kassa–Gönc térségében a trőnye, délen, a Csereháton és a Hernád-völgyben a ponyus. A hajdani Zemplén-ben, északon a nyelvhatár mentén a plakcin, plakcina, délebbre, a Bodrogközben
9 Paládi-Kovács Attila 1961. 19–21.
bodva1113.indd 192
bodva1113.indd 192 2013.11.14. 10:12:352013.11.14. 10:12:35
és a Hegyalján a ponyva elnevezést találjuk. Utóbbi a Hegyközbe is benyomult trakkos ponyva összetétel alakban. Gyakrabban használják azonban az önállósult előtagot, a főnevesült trakkost, a durva batyuzó ponyva megnevezésére. A pony-va, ponyóka, panyi, panyó, ponyus szavak egybetartozását nehéz lenne bizonyíta-ni. Kniezsa István a panyót például a panyókából való elvonásnak gondolta, s nem a ponyva szó származékának.10 Ennek ellenére úgy véljük, hogy ezeket a szavakat együtt kell vizsgálni, ezért jeleztük mindet háromszög alakú jellel.
Utoljára említem a travnyica, travnyi terminust. Szórványosan fordul elő (Mucsony, Irota, Gadna, Boldogkőváralja, Arka), ott is inkább csak az öregek emlékezetében, beszédében él, mint a falu mindennapi szóhasználatában. Mind az öt faluban a 19. századi nyelvi állapotok emlékének minősíthető a batyuzó ponyva travnyica neve. Boldogkőváralja esetében alátámasztja a mondottakat a 5. jegyzetszám előtti idézet is, amelyben ponyusról történik említés. Megjegy-zendő, hogy Abaújban a ponyus szó terjeszkedik, más műszavak rovására (pl.
trőnye).