minden intézménye a múltban gyökerezik. A mai társadalom ezer^ meg ezer éves történeti fejlődés eredménye. É p p ezért csak akkor ért-hetjük azt, ha ismerjük azon különféle mozgató erőket, azon száz- meg ezerféle gátló vagy elő-mozdító körülményt, melyek a mai állapotokat létrehozták. A történettanítás gyakorlati jelen-tősége tehát abban áll, hogy a n ö v e n d é k e l ő t t a j e l e n t , a m u ' l t m e g i s m e r t e t é s e á l t a l é r t h e t ő v é t e s z i , vagyis a hazai állapotokra alkalmazva, a h a z a j e l e n á l l a p o t á t , h a z á n k s n e m z e t ü n k m ú l t j á n a k a m e g i s m e r t e t é s e á l t a l a g y e r -m e k e l ő t t f ö l f o g h a t ó v á t e s z i .
Igaz, hogy e czél elérésére a növendék gon-dolkodó erejének nagy fejlettsége szükséges, s hogy ezt a czélt a népiskolában legfelebb csak egy-két kiválóbb tehetségű gyermekkel érhetjük el, de a kivánt czél elérésére a talajt előkészít-hetjük. Meglehet ugyanis, hogy a legtöbb tanuló csak azért tanulja meg a történetet, mert ér-dekli őt a mese, t. i. a szereplők sorsa, az ese-mények kimenetele, az egyszer elsajátított képek azonban nem hullanak ki a gyermek fejéből, s későbbi cselekményei alkalmával ott fognak azok mint motívumok szerepelni, s a fejében megma-radt történeti képeket később átgondolhatja, s a kivánt czélnak, a mai társadalmi állapotok meg-értésének, érdekében felhasználhatja.
P o l i t i k a i szempontból többre képes a nép-isk. történettanítás. Igy pl. először is sokat tehet a n e m z e t i s z e l l e m f e j l e s z t é s e é r -d e k é b e n . Hazánk sok nyelvű ország; meg kell keresnünk a köteléket, mely e hét ajkú nemzetet mentül szorosabban összekapcsolja. A földrajz s a többi természettudomáuy föltárja a gyermek előtt hazánk természeti szépségeit, bir-tokát, s azon előnyöket, melyekkel e föld meg-élhetésünket biztosítja, s ez által kifejti szerete-tünket e föld iránt, mely szült, ápol, s ennünk ád. E földnek azonban múltja van, mely mult a magyar nemzeté. Sok faj próbált a Kárpátok s az Adria közt hazát alkotni, de csak a magyar tudta itt tartósan megfészkelni magát. És a magyarok története telve van lélekemelő moz-zanatokkal, s nem kell az embernek éppen ma-gyarnak lenni, hogy Szt. István apostolkodó, s országalkotó munkáin. Szt. László fönséges jelle-mén, vagy a honmentő (IV) Béla erőfeszítésein, Nagy Lajos és Mátyás lovagias harczain, egy Zrínyi hős halálán stb. stb. lángra gyuladjon.
Nemzetünk múltjának megismertetése minden esetre legalkalmasabb eszköz arra, hogy e hon minden fia e dicső múlt hatása alatt közös hon-szerelemre, a magyar haza s nemzet szeretetére buzduljon, s beszéljen bár akármi nyelven, büszke legyen magát a magyarral azonosítni.
A történettanitás által szóba hozott lélekemelő példák azonban más hatást is fognak előidézni.
Azokból a példákból megtanulja a gyermek azt is, hogy a szabad intézmények rengeteg sok erőfeszítésbe, pénz- és véráldozatba kerültek, s e tanulság hatása alatt kifejlődik benne a s z a
-b a d n e m z e t i i n t é z m é n y e k h e z v a l ó
• e r ő s r a g a s z k o d á s i s . Azon példákból meg-tanulja továbbá a gyermek azt is, hogy nagy
dolgokat csak egyesült erővel lehet kivinni, s hogy rakonczátlan, széthúzó elemek soha semmi üdvöst nem alkotnak; megtanulja tehát azt, hogy az egyesnek az egész jóvoltáért a maga akara-tát s magánérdekeit föl kell áldoznia, s hogy az egyesek viseletét a közakaratnak kell szabályozni; ekképp kifejlődik nála a r e n d s t ö r v é -n y e s s é g s z e r e t e t e s a t ö r v é -n y e k é s a f e l s ő b b s é g i r á n t i e n g e d e l m e s s é g .
E politikai szempontok kedvéért azonban a történetet meghamisítani, ferdíteni, összevissza csonkítani nem szabad. El lehet ezeket érni anélkül, hogy ily tilos eszközökhöz kellene nyul-nunk. Különben is a történetileg igaz tények életteljes előadása alatt előállanak azok önkény-telenül is a gyermek lelkében. Teljesen azonban itt sem fogunk még czélt érni. A népiskola e tekintetben is csak alapot, bár becses alapot vethet, mely ismét motívum leend a gyermek későbbi cselekedményeinél. Annál nagyobb lesz tehát a t ö r t é n e t t a n i t á s p i i d a g o g i a i j e l e n t ő s é g e . Ismeret, érzés, akarat, vallás . . . A történettanitás érdekli a lélek mindezen fejlő-dési irányait, szóval képezi az egész embert.
Lássuk a dolgot közelebbről.
A természettannál a jelenségekről megyünk át a törvényekre. Ki elégednék meg azzal, hogy a gyermek elbeszélje a légtüuemények külső je-lentkezését? E jelenségek minden okos tanitó előtt csak kiinduló pontok lesznek, s ő ezek se-gítségével a gyermeket azon törvényekre fogja rávezetni, melyek azon jelenségek okaiul szol-gáltak. Éppigy állunk a történettel is. Ha csak a mesét mondja el a gyermek, puszta emlékezet dolga lesz az egész; a tanitónak tehát az a feladata, hogy a gyermek figyelmét a történt dolgok okaira rávezesse. Nem kívánunk törté-netbölcselmi fejtegetéseket, erre a gyermek még nem érett, de kívánjuk, hogy az események fe-lett a gyermeket gondolkozóba ejtsük, s oda-vezessük, hogy belássa azt, miszeriut a külső események mögött változhatlan törvények ural-kodnak. Ha ez megtörténik, akkor a történettanitás által képezni fogjuk a gyermek é r t e l -m é t is.
A történet egy alkalmazott erkölcstan, mely példák által t a n í t j a a gyermeket a nemes, az önzetlen, a magasztos felé való törekvésre, s példák által utáltatja meg vele mindazt, ami aljas. Engedi, hogy belásson az emberi dolgok folyamába, s a történeti eszményképek hatása alatt megedzi lelkét a jövőre, s motívumokat n y ú j t neki az életben elfoglalandó állása nemes lélekkel való betöltésére. Igy nemesiti a törté-nettanítás a s z i v e t .
De befoly az a k a r a t r a is. Az akarat az ember szellemi birtokától függ. Milyr nagy sze-rencse tehát, ha e birtok igaz érték! E birtok-hoz pedig egy tantárgy sem n y ú j t h a t nemesebb j adalékot, mint a történelem. Azok tehát, amiket I a történetből hallottunk, amiket az abból
fel--«£> 83 ismert nagy jellemek, jó, rosz események, s azok következései felől megtudtunk, egész éle-tünkön át fontos iuditó okokul fognak szolgálni akaratelhatározásunknál. Végre van a történet-tanításnak hatása v a l l á s o s tekintetben is.
Nem szükséges és nem is kell, hogy „isten gondolatjait" a történetbe belemagyarázzuk, vagy hogy a történeti tények „a hitnek szelle-métől legyenek áthatva" (Dittes), de a történet-tanítás a maga egészében okvetlenül a gondvi-selés csndálatát fogja felkölteni a gyermek lel-kében, s ha már a természet tárgyai is az al-kotóra, a teremtőre emelik a gyermek figyelmét, mennyivel inkább fogják ezt tenni az ember-világ eseményei, szóval amint Schumann Cicero után mondja „a történet világosítja az értelmet, nemesiti a szivet, ösztönzi, s magasztos czélok felé irányozza az akaratot".
I. Rész. A történettanítás múltja s eddigi mód-szerei.
A történet uj tantárgy. A nép azonban soha sem volt történet nélkül. Comenius és Apáczai. A Ratio s az erdélyi Norma. Prot, szervezetek. Schlötzer és Németh
László. A „Kis Tükör."
A történet még csak a minap vétetett föl az iskolai organizmusba. Alig száz esztendeje, hogy a népiskolába u t a t talált. A nemzetnek azonban egyik osztálya sem volt soha történet nélkül.
Nem is lehetett ez máskép oly nemzetnél, mely múltjára s őseire oly büszke szokott lenni. A hegedősök s a mesemondó emberek folyton ápol-ták a mult iránti kegyeletet, s az egyszerű föld népe tőlük tanulta elődeinek történetét. De igy volt ez a magasabb renditeknél is. Mátyás király apja udvarában hasonlag az énekmódoktól ta-nulta a históriát. Az iskolai oktatás azonban ugy az elemi, mint a felsőbb fokon nagyon so-káig el volt a történet nélkül. A scliolasticus tanrendszer nem érezte hiányát, s mikor egyes nagy gondolkozók az ellenzéket megalkották, akkor kezdett a történet szüksége, a többi reál tárgyakéval kapcsolatban, mindinkább elismer-tetni.
C o m e n i u s * ) „Nagy oktatástan"-ában már kifejezi azt az óhajtást, hogy az elemi isk. ta-nulók tanulják a világ történetét is a teremtéstől kezdve a jelenkorig. Óhajtása azonban csak óhaj-tás maradt, mert az ő korabeli viszonyok az elemi iskolázás kifejlődésére sem voltak kedvezők.
Sokkal fontosabb már a „ S c h o l a p a n s o -p h i c a1 , terve. E z t a müvet Comenius nálunk irta, s a három alsó osztály könyveivel együtt a sárospataki főiskola szervezése végett készí-tette. E terv szerint 7 osztály állittato't föl, s mindegyik osztálynak lett volna egy-egy encyklopädikus tartalmú kézi-könyve. A történet ez osztályokban igy lett volna képviselve.
I. oszt. V e s t i b u l u m . (Udvar. Hasonnevű kézikönyvvel, mely több nyelvüen, s természete-sen magyarul is kiadatott.) A tanitók egyik, másik b e t ű n é l beszéljenek el valamit a tanu-lók előtt, s pedig anyanyelvükön, csupán azért,
*) Raumer és Kehr.
hogy füleik és képzelniük csildandoztassék s lei-kök a történet iránt előszeretettel töltessék el.
II. oszt. J a n u a . (Ajtó. Hasonnevű kézikönyv-vel stb.) A tanitók mikor kijön a sora, némely hasznos dolgokat beszéljenek el a tanulók előtt.
III. oszt. A t r i u m . (Elfogadó terem. Ez is ilynevü kézi-könyvvel.) a tanitó válogasson egyes szemelvényeket a történetből, melyek által a jó iránti kedvet, s a rosz gyűlöletét a gyermekben felköltheti.
IV. oszt. P h i 1 o s o p h i c a. A természet his-tóriája.
V. oszt. L o g i c a. A gépészet, találmányok, felfedezések stb. története.
VI. oszt. P o 1 i t i c a. A különböző népek szo-kásainak s társadalmi állapotainak a története.
VII. oszt. T h e o l o g i e a. A világtörténelem.
Ha most már hozzágondoljuk e tanmenethez azt is, hogy Comenius, a jelennek a történetét ismertetendő, hetenként a r r a is szánt egy órát, hogy e czélból a tanitók az iskolában újságokat olvassanak, s továbbá, hogy a tanterem falait megfelelő történeti képekkel s feliratokkal bori-ritotta be, s az egyes osztályoknak köztársasági szervezetet adott (senatussal, consullal s prae-torral) : beláthatjuk, hogy ő a történeti anyagot már päd. elvek szerint rendezte, s a tanulók korát s fölfogó erejét tekintetbe vevé. A két első osztály az előkészítő tanfolyamot képviseli, mig a következő négy a történet más más ol-dalát öleli fel, s végre az utolsó összefoglalja s kiegészíti az egész tanfolyamot. Figyelemre méltó itt a természet históriájának felvétele, melyre később, kézi-könyveinkben is találunk példát. Coméniusnál azonban a történelem csak másodrangú szerepet visz, mely a többi szakokat támogatja. Mindazáltal a „Schola Pansophicában"
azt mondja róla, hogy „tanulmányozása gyö-nyörködteti az érzékeket, éleszti a képzelmet, ékesíti a képzettséget, gazdagítja a nyelvet, éle-siti a dolgok feletti Ítéletet, s az okosságot ké-pezi."
A Comenius terve a magyar nemesek ellenke-zése miatt Patakon csak félig lépett életbe, s a Pansophicá-nak csak a 3 alsó osztálya állíttatott fel. Tehát azok, melyek közelebb álltak a nép-iskolához.
Ugyan ez időtájban (1653.) A p á c z a i „En-cyklopiidiája" is szól a tanügyről. De Apáczai szerint az anyanyelvi iskolában a törte'net csak annyiból áll, hogy a növendékektől megkívánja, mikép „a szt. írásból e g y s z é p h i s t ó r i á t naponként írjanak ki, hogy az írást gyakorolván az isten igéjéből is valamit tanuljanak." (XXXI.
szak.) Ez azonban könnyen látható, hogy csak nagyon is közvetve vonatkozott a történet taní-tásra.
Nem is jutott be a történet sem az egész XVH-ik, sem a XVllI-ik század első három negyedének a népiskolájába. Az 1777-iki R a t i o i s nagyonn mostoha a történet iranf, s mig a nép anyagi jóllétét előmozdító tárgyakat nagy hévvel karolta fel, s az építés, mérés, gazdaság, selyem tenyész-tés s több eféle tárgyakra fokos könvveket
ke-5* '
*t> 84 K é
-szíttetett, addig a történetet csak az elsőrendű népiskolában (in Scholis Vernaeulis Primariis), s ott a negyedik osztályban veszi fel, s csak a leendő tanitók számára. (Az első rendű népisko-lák, normák, tanítóképző iskolák is voltak.) A közhasznú ismeretek a Kati oval bejutottak tehát a mi iskolai szervezeteinkbe is, éppúgy, m i n t F r a n c k e törekvései folytán bejutottak a németekéibe, de a történet itt is, ott is kimaradt, vagy legfölebb a középiskolába tétetett át. Arról meg természe-tesen szó sem volt, amit S a l z m a n n is hiába sürgetett, t. i. hogy az assyrok, phoeniciaiak, zsi-dók stb. története előtt a magunk falujának s a szomszéd községeknek a históriáját tanuljuk meg előbb. (Honismertetés.) Az erdélyi oktatásügyi
„ N o r m a R e g i a " 1781-ből szintén a 3-ik grammatikai osztályba helyezi a történetet, s a népiskolában, — mely szerinte azon dolgokat tanítja, a melyek mint embernek, s keresztyén-nek szükségesek, tehát a vallást, olvasást, írást, számtant s a hazai nyelvet, — történetről sem-mit sem tud. A B o c h o w „közhasznú ismeretei"
közt sem volt a történet, s nem jött bele azon magyar népisk. olvasókönyvekbe sem, melyek a gyermekbarátok könyveinek a mintájára, a mult században nálunk készültek.
Ha azonban a bibi. históriák tanítását ugy tekintjük, mint egyik előkészítő fokot a t ö r t é n e t -tanuláshoz erről már ugy a kormány emiitett szervezeteiben, mint az e korbeli p r o t . s z e r -v e z e t e k b e n sokat találunk. így p. o. a deb-reczeni „Methodus" (1784.) ide vonatkozó meg-jegyzései módszertani tekintetben is értékesek.
„A történetkéket, u. m., beszélje el a tanitó a legegyszerűbb szavakkal, s ugy, hogy tanítványai figyelmét felköltse, itélő tehetségüket, emlékező erejüket képezze," s elégedjék meg, ha kérdé-seire a tanítványok azok után, a miket hal-lottak, felelni tudnak. Ezen methodus, mely 1790/1 után magyarul adatott ki, a bibi. tör-téneteket folytonosan sürgeti, s meghagyja azt is, hogy a tanitók leczkéikre szorgalmasan ké-szüljenek, s mínekutánna elkészültek, oly együ-gyüen beszéljék el a történeteket, hogy gyenge tanítványaik megérthessék.
A mult század népiskolája tehát a század legnagyobb részében, s a legtöbb helyen csak arra szorítkozott, hogy előkészítsen a történet-tanuláshoz, mely tulajdonképen a gymnásiumban kezdődött. E szerint e téren igazi elemi iskolai feladatot oldott meg.
E stádiumhoz nagyon illett az a kis mü, me-lyet N é m e t h László S c h l ö t z e r Ágost Lajos után, ki a göttingai egyetemen a történet ta-nára volt, lefordított. E mü czime : „A v i l á g t ö r t é n e t e i n e k t u d o m á n y á r a v a l ó e l ő -k é s z ü l e t " S o p r o n , 1795. 81 lap. 8 r. Né-methet Kis János ösztönözte e munka leforditá-ScLl'clj S cl fordító ígérte azt is, hogy Schlötzer másik idetartozó müvecskejét (Weltgeschichte nach ihren Haupttheilen. Güttingen, 1792.) is le fogja fordítani. Ugy látszik nem tette m e g ; e másik mü azonban még a XIX-ik század tervezeteiben is átdolgozásra jelöltetik ki. Az e l ő
-k é s z ü l e t e t -kaptu-k tehát csa-k. — E -kis mü czélja, hogy a történeti érzéket felköltse s a történetben előkerülő fogalmakkal a gyermeke-ket megismertesse. Ide i r u n k élőbeszédéből né-mely dolgokat.
E mü „gyermekek számára Íródott. Tudni-való, hogy i t t legalább tíz esztendős gyermekek értetnek, kik a földleírásban már szépen elő-mentek ; s a vallásban, s következésképen a bib-liai történetekben is helyes tanulságot vettek;
s mindezen előgyakorlások által félórányi szor-gos és tartós figyehnetességre alkalniatosokká tétettek.
„Az ily gyermekeknek köunyüvé, gyermeki játékká tétethetik ezen készület az okos és szor-galmatos oktató által, aki t. i. magát minden leczkére Külön elkészíti; minden főszót (fogal-mat) azon gondolatok szerint, melyeket jelente-nie kell megvizsgál; s minden főképzeletre a a legillendőbb világosító példát készen tartja."
„Egy ily jól elkészült oktató az óra alatt 1.
a gyermekeknek egész sor igazságokat beszél elő élő szóval és kellő elevenséggel könyvnélkül, de éppen azon renddel, melylyel a könyvben egy-másután vágynák. 2. Azután a gyermekkel beszélteti el azokat, s ahol akadoz, belesegíti, vagy ha hibáz megjobbítja, s csak azután 3., olvassa a leczkét felszóval és vigyázva a könyv-ből fel . . ."
A magyarázatnál, — megjegyzi továbbá e kis vezérkönyv, — az összehasonlító időrendi tábla mindig kéznél legyen, mint a földrajznál a tér-kép, s az egyes események idejét a gyermek azon keresse ki. Legyen a tanítónak történeti kép gyűjteménye is, mert ha ezek „kéznél van-nak, még mulatságosabbá teszik az oktatást, s a képzeletet mélyébben nyomják a gyermek fe-j é b e ; sőt oly esetek is vannak, hogy csupa néma előmutatás többet használ minden beszéd-nél, p. o. Torkvemada képe, s tétessék melléje az ujzeelandi emberevőnek rajzolatja stb."
Azokról a „vagy kell vagy nem" tanulságokról így szól. „A kényszeritett elkölcs prédikálástól óvja magát, mert semmi sem haszontalanabb az ifjaknak az idétlen prédikácziónál a történetek leírásában."
Különben a mü foglalata ez : I Az isten, a világ, a föld és az emberek. II A föld változá-sai. III. Az emberek változáváltozá-sai. IV. A viiág tör-téneti leírásának a képzelete." Összevonva a dol-got, e kis mü a történet előiskolája, mivel azon-ban a történeti fogalmakat elvontan, s nem egyes eseményekben szemléltetve, magyarázza, bármennyire igyekszik is a gyermekek felfogó erejéhez lebocsátkozni, mi e munkát inkább a történeti oktatás végére hagynók, mert ez jó formán nem egyéb, mint a történet phiiosophi-ája. Egyéb módszertani megjegyzései azonban igen becsesek.
A század legnagyobb részében a a legtöbb helyen a népiskola, a történetet illetőleg, az előké-szület fokozatán maradt tehát, de 1771-ben már a tulaj donképeni történettanítás is föltet-szett. L o s o n c z i H á n y o k i István, a körösi
85 O *