II.
1. Abban állapodtunk meg: hogy minden mon-datnak van egy logikai alanya; azon alany a mondat értelem szerinti főszava, annak felismerése a mondatban rejlő gondolatnak mintegy a j t a j á t nyitja meg, ellenben fel nem- vagy félreismerése folytán a mondat belseje, valódi tartalma zárva marad előttünk.
Minden tanitás már most lényegében a r r a irányul, hogy a növendék a tanitónak, a tankönyv vagy olvasmány szerzőjének, szóval m á s -n a k a g o -n d o l a t á t m e g é r t s e . A kérdező tanalaknak pedig abban találtuk főelőnyét, hogy a közvetítendő gondolatot (ismeretet, belátást) feltaláltatván, a növendékben azon biztos és önérzetes tudatot kelti, miszerint ő, mint a ki-kérdezett gondolat f e l t a l á l ó j a , annak jogos b i r t o k l ó j a is. — Hogyan tétessék fel már most a kérdés, hogy a növendék másnak a gon-dolatát i g a z á n , azaz a másnak értelmében el-sajátítsa, felfogja? — A tanitónak e tekintetben ugy kell eljárnia, mint a szakértő építész vagy műbíráló szokott, a ki egy látogatóval valamely nagyobbszerü remek-épületet ismertet meg. Nem vezeti az épület mögé, sem valamely szöglete elé nem állítja a vezetésére bízottat, hanem a f ő h o m l o k z a t előtt választja álláspontját, s mindenek előtt onnan pillantatja át vele a palo-tát. Ha a látogató onnét helyes, a főalakzatot felölelő átnézetet szerzett, már most vezetője bízvást belsejébe, az egyes szobákba és kama-rákba is beléptetheti, sőt az egyes helyiségeket a látogató már most önállóan is felkeresheti anélkül, hogy eltévedne. — Még egy más kép által is igyekszünk megérthetővé tenni nézetünket:
midőn, kezdővel naprendszerünket ismertetjük, ennek k ö z é p p o n t j á r a állítjuk ő t , onnan keletkeztetünk benne mindenek előtt átnézetet a naprendszer egyes csillagai, ezeknek állása, a középponttól való távolsága fölött. Ha az sike-rült, bízvást az egyes bolygókat is felkerestet-hetjük vele és tudatára hozhatjuk a növendé-künknek, hogyan tűnik fel azon csillagrendszer egyik vagy másik bolygó álláspontjáról tekintve.
Kép nélkül szólva : midőn a növendékekkel egy gondolatot a maga valóságában, alapja, igazi tartalma szerint akarunk megértetni, tegyük fel a kérdést ugy, hogy vele a z o n g o n d o l a t l o g i k a i a l a n y a u t á n t u d a k o z ó d j u n k .
Hiszen a k ö z l ő tanitás mellett is csak akkor boldogulunk, csak akkor vezetjük a hallgatókat gondolatunk helyes nyomára, ha a logikai alanyt kellően kitüntetjük. Ez tudvalevőleg u g y történik, hogy azon alanyt l e g n y o m a t é k o s a b -b a n e j t j ü k ki, a mi rend szerint a hangnak részint felemelése, részint erősbitése által törté-nik. — Ugyanazon eljárást követjük a kérdező tanitás alkalmazásakor is, a mi pedig e taní-tásnál u g y alakul, hogy épen a logikai alanyt találtatjuk fel a kérdezett által.
2. E z t koránt sem u g y kívánjuk értelmez-tetni, hogy a mondat többi szava (fogalma) el-hanyagolandó, hogy esetleg m á s s z ó (fogalom) is ki nem kérdezhető. Némely mondatban ez egyenesen szükséges. így a fennebb például fel-vett két verssorra nézve:
„Árva flu sir az ablak alatt, Ifi' asszony a szobában mulat."
nagyon tanácsos még azt is kikérdezni : h o 1 sir a fiu ? . . . . és h o l mulat az asszony ? Mert ezen két kérdés által a helyzetet még világo-sabbá tesszük, a kikérdezettet még j o b b a n tájé-koztatjuk már eleve az iránt, micsoda viszony áll fenn az anya és fia között. — Sőt m é g azon további kérdés is : m i n ő asszony mulat a szo-bában? n a g y o n is helyén lesz, mert ez által a kikérdezett figyelmessé tétetik az i r á n t , hogy csinos, fiatal, magát ilyeimek tudó és ilyennek feltűnni kivánó asszouy az, a ki a szobában mulat. — V a n n a k azon kivül esetek, a midőn a kikérdezendő mondat egyes szavai vagy kifeje-zései a kikérdezett előtt h o m á l y o s a k , s azoii homályosság egykét kérdés által f e l d e r í t -h e t ő . Ilyenkor a felvilágosító kérdések el nem maradhatnak, ha a homályos kitételek a mon-datra nézve még olyan alárendelt értékű, mellé-kes fogalmakat vagy viszonyokat jelentenek is.
De mind azok a logikai alanyt, illetőleg ki-fejtett nézetünket meg nem ingathatják, sőt in-kább támogatják. Mert azon követelésünk : „A logikai alany után kérdezz !" ugy értelmezendő:
a logikai alany után való kérdés legyen az e l s ő ! E z z e l jelöljük ki mindenek előtt azon szilárd pontot, a melyhez a többi kérdés szálai megerősítendők. A t ö b b i k é r d é s csak m a g y a r á z ó vagy k i e g é s z í t ő , egy szóval m e l l é k k é r d é s , m e l y c s a k f e n n f o r g ó k ö -r ü l m é n y e k f o l y t á n l é p f e l , s mindany-nyíszor elhagyandó, valahányszor feltehetjük, hogy a kikérdezett a mellékfogalmaknak a fő-fogalmakhoz való viszonyát teljesen megértette, átlátta. E l l e t r b e n a l o g i k a i a l a n y u t á n v a l ó k é r d e z é s n e m m a r a d h a t e l s o h a . Vagyis : valahányszor egy mo.idatot csak e g y kérdés által kell vagy lehet kikérdezni, e kérdés mindenkor és minden körülmények között az értelem szerinti főfogalomra vonatkozzék.
3. E követelés a milyen jogosult s észszerinti, ép olyan nehéz a tanitás gyakorlatában m i n -denkor liiven alkalmazkodni hozzá, még a n n a k is, a ki nézetünket teljesen magáévá teszi, s tanítás közben folyvást szeme előtt tartja. Mert minden gyakorlati dolognál, a hova a t a n i t á s
« E X 2 8 K I S
-mestersége is tartozik, az elméleti belátás még csak a kiir dulási pont — az igaz, h e l y e s kez-dete az egész feladatnak, de azért mégis csak k e z d e t . — A czélirányos következetességet, a biztosságot, a mindenkori kéí-zséget (Schlagfer-tigkeit), szóval a valódi mesteri gyakoroltságót épen csak maga a g y a k o r l a t teremti még.
Hogy a leendő és meglevő t a n i t ó azon gya-koroltságot tettleg el is érje és növendékeit a kérdező tanitás áldásában valóban részesítse : legelső és legajánlatosabb gyakorlat minél több remek darabokat l o g i k a i l a g e l e m e z n i , azaz : az egyes mondat logikai alanyát kikeresni és a többi fogalmakat logikai értékük szerint ahhoz viszonyítani. *)
A logikai elemzés annál ajánlatosabb pedig, mert egyszersmind óví-zer azon betegség ellen, melyben oly sok tanifó sínlik, t. i. a n y e l v -t a n i , a g r a m m a -t i k a i elemzés -túl-tengése ellen. — Nagyon sokan ugyanis azt vélik, ha a mondat (grammatikai) alanyát, állitmányát, mindennemű jelzőjét vagy határozóját kikérde-zik, azzal a mondatot t a r t a l m i l a g is eltár-gyalták, azaz a mondatot a gyermekekkel m e g is érttették.
De hogy is! Megértették falán szerkezetét, mondattani alakját : de nem a benne rejlő g o n -d o l a t o t . — A gon-dolat megértéjének első fel-tétele a logikai alany feltalálása, felderítése ; már pedig a logikai és grammatikai alany ko-ránt sem vágnak össze. Többször idézett pél-dánkban is : „Árva fiu s i r az ablak alatt — Ifi'asszony a szobában m u l a j t " — a nyelvtani alanyok „ f i u " és „ a s s z o n y " , a logikai ala-nyok ellenben „ s i r " és „ m u l a t " . Tehát a m a példában a nyelvtani á l l i t r n á n y o k az é r t e -lem szerinti a l a n y o k . — Máskor megint a j e l z ő b e n , h a t á r o z ó b a n , k i e g é s z í t
ő-b e n, sőt néha egyes i g e k ö t ő ő-b e n vagy épen egyes r a g b a n rejlik a logikai alany. És a m i -dőn a grammatikai ésTlogikai alany össze is esnek, a mi épen csak esetleg történik — olyan-kor is külön, az értelem és nem a nyelvtani szerkezet oldaláról kell azt felismerni, h o g y épen összeestek, azaz még azon aránylag r i t k a esetekben sem szabad a grammatikai elemzést egyszersmind logikainak is tekinteni.
4. Midőn o l v a s m á n y t k e z e l ü n k , a m o n -datok logikai elemzése egyenesen kötelességünk.
Mert tudvalevőleg minden olvasmány helyes t á r gyalásának egyik mozzanata az is, hogy a f e n n forgó darab bevezető felolvasása után azt m o n -d a t r ó l m o n -d a t r a k i k é r -d e z z ü k . Miután már most nézetünk szerint elengedhetetlen mód-szertani követeles, liogy minden mondatnál a logikai alanyt kérdezzük ki, azon követelés hü és lelkiismeretesen teljesithetése végett okvetet-len szükséges, hogy előzetesen, azaz az olvasási leczkére előkészüléskor, az olvasmány minden mondatát logikailag elemezzük. Kezdők jól
te-*) Reméljük, hogy tiszt, munkatársunk szi-ves lesz ezt közelebbről gyakorlatilag is bemutatni valamely olvasmányra vonatkozó tanitási mintájában. Szerk.
szik, ha a logikai tőszavakat az olvasmányda-rabban külsőleg is pl. aláhúzás által megjelölik magliknak. Minden tanítónak pedig a legmele-gebben ajánlandó, hogy e gyakorlatokat minél többször megújítsa:akkor bizonyos k ö z v e t l e n é r z é k fejlődik benne a logikai, alanyok felis-merése és kérdésbetevése iránt. Es csak a kiben ezen érzék kellő elevenséget nyert, ugy. hogy behatása alatt mintegy öntudatlanul is el nem téveszti a helyes utat, csak az nevezheti magát a szóban levő oldalról a kérdező tanalak mes-terének.
Ezen mesterséget elérendők a k ö z l ő t a n a -1 a k használásakor is ügyeljünk magunkra, hogy a logikai alanyt mindig a h a n g által is kiemel-jük, s hasonlóképen követeljük a növendékektől is, hegy minden egyes mondatot ugy felolva-sáskor, m i n t kérdéseinkre feleléskor, mint leczke-felmondáskor kellően hangsúlyozva beszéljenek.
Midőn pedig a kérdező tan alak szerint szabadon tanítunk (pl. nézleti, földrajzi, terményrajzi vagy physikai órában), ne mulaszszuk el a tanitás eredményét, azaz a növendékekkel közlendő uj tananyagot a leczkére készüléskor r e n d b e s z e d n i , azaz a közlendő tananyagot összeírni és minden egyes mondatnál a logikai alanyt külön tudatukra hozni.
5. A magyar tanítónak a hazai nyelv termé-szete nagy előnyt n y ú j t e tekintetben minden más anyanyelvű tanitó fölött.
A magyar nyelv ugyanis mintegy magától, úgyszólván vele született hajlamnál fogva fektet nagy súlyt a logikai alanyra, mely tekintetben minden más előttem ismert nyelvtől különbözik.
A magyar nyelv t. i. — s azzal mintegy a ta-nitó ajkára adja a kérdésbe teendő szót — a logikai alanynak csaknem kivétel nélkül a mon-dományige előtt jelöli ki helyét. E példában :
„Bátyám (és nem atyám vagy húgom) küldte tegnap a pénzt" — a logikai alany b á t y á m , s azért ez áll „küldte" mondományige előtt. Ha azt akarom kiemelni, hogy t e g n a p küldte és nem tegnapelőtt vagy ma, a szórend igy ala-kul : „Bátyám tegnap küldte a pénzt". —Megin más értelmű, mert más logikai alanyu, s tehát más szórendü ezen m o n d a t : „Bátyám a pénzt4
küldte tegnap" (nem pedig pl. az u j kabátot, a melyet ma rajta vettem). — A mondományige maga is lehet a logikai alany : „Bátyám k ü l d t e tegnap a pénzt" (s n e m hozta személyesen);
olyankor a fennebb érintett kivételes eset forog fenn, azaz olyankor a szórendből a logikai alany ki nem vehető, hanem pusztán a mondat értel-mének megfontolásából, illetőleg a beszélő hang-súlyából derül az ki. Akkor azon eset áll elő, a mely előtt minden m á s anyanyelvű tanitó min-denkor l á t j a magát. De " miután ;az aránylag nem épen gyakori eset, a magyar mondat szórend-jének megfigyelése mégis nagy mértékben útba
igazító és a logikai főszó felismerését, tehát a kérdező tanalak biztos alkalmazását könynyeb-bitő.
A szerint a magyar nyelvnek már géniusa is arra i n t és serkent, hogy a kérdezve tanit»'°
—®cD< 29 iCB®—
észfejlesztő hatásának eddig tárgyalt oldalát kellően figyelembe vegyük, s az által azon t a n
-alakban rejlő szellemi kincseket növendékeink javára tettleg ki is aknázzuk.
De még egy másik igen fontos feltétele van annak, hogy a kérdező tanalak azon jó hírnevet megérdemelje, melynek ország-világszerte örvend.
Erről egy befejező közleményben fogunk szólani.
D K . E M E R I C Z Y G É Z A .
Könyvismertetés.
E n e k t a n i t ó v e z é r k ö n y v n é p i s k o -l a i t a n i t ó k s z á m á r a h a r m o n i u m v a g y z o n g o r a k í s é r e t t e l , i r t a B a r t a l u s I s t -v á n . E l s ő é -v f o l y a m . Ara 1 frt.
Mióta Schunda J . Budapesten a vallás és köz-oktatási m. k. minister ur által is országosan ajánlott 25—30 frtos liarmouiumait Magyaror-szágon a néptanítók körében terjeszteni kezdette, hova tovább érezhetőbbé vált a szüksége annak, hogy álljon elő valaki a hivatottak közül s mu-tassa meg e harmoniumok megrendelőinek, hogy mire való és mi módon használható tulajdon-képpen ez a hangszer, melyet a készítő és a közönség — tehát nem csupán a reclamcsinálás — már is a „népharmonium", sokat j e -lentő czimével kezd felruházni. Hogy e „hiva-tottak" alatt első sorban Bartalus Istvánra gon-dolhattunk, az nem csak onnan következik, mi-vel Bartalus a magyar népiskolai énekoktatás, s általábau a zene-pädagogia terén vezérszereppel biró és arra érdemeket is szerzett ember, hanem már onnan is, mivel e „népharmoniumok" tervezője tudva levőleg senki más, mint maga Bartalus.
Illő tehát, hogy ha létrehozni segítette, mutassa meg, hogy méltó is az életre és — a nép-iskolai pénzalapok és néptanitói zsebek sok baj-jal, gonddal gyűjtögetett forintjaira. Igaz ugyan, hogy a midőn fentebb eme hangszer czélját és felhasználásának módját megmutató vezérkönyv szükségességének érzetére hivatkoztunk, ezt in-kább morális, átvitt, mint reális közvetlen érte-lemben értettük, mert tudomásunk van róla, hogy midőn B. ur a folyó tanév elején előfize-tési felhivását a lapok utján közzétette, az elő-fizetési határidőre összesen nem több, mint hét előfizetője jelentkezett, holott ugyanakkor a nép-harmonium már mintegy másfélszáz példányban küldetett volt szét az országba. Nem biván elegendő optimisinussal arra, hogy elhihessük, miszerint a népharmoniumok eddigi birtokosai minden ilyes vezérkönyv nélkül is zeneileg és pädagogiailag helyesen tudják felhasználni e hangszert elemi énektanításuk mellett, attól tartunk, hogy ily módon a maga szabadjára bocsátott naturalismus nem igen fogja a népliarmoniumot a jó izle's fejlesztőjévé s általában hasznos taneszközzé minősíteni, mire pedig valóban hivatva volna.
Ez nékünk erős meggyőződésünk! Eddigelő ki-sérő és segédhangszer gyanánt a népiskolai énektanításnál (Németországot ebben is tüskön-bokron át követve) majdnem kizárólag csak a
hegedű használtatott. A harmoniumot ebben a pädagogiai szerepében mondhatni csak az 1873-ki világ1873-kiállítás amerikai iskolaháza m u t a t t a be legelőször, akkor még sokak előtt csak mint amerikai furcsaságot, a legtöbb néptanító előtt pedig mint — utolérhetien jámbor óhajtást. A Bartalus-Schunda-féle szövetség a magyar nép-iskola közelébe hozta a harmoniumot, s most jóformán még csak egy akadály van, mely
ünne-pélyes bevonulásának iskoláinkba útját állja, s ez az az előítélet, mely nem szűnt meg most is csak amerikai „furcsaságot látni benne, s a mely a hegedűnek privilégiumát a népiskolára valami örök időkre szóló szent és sérthetetlen pactum-nak képzeli. Már pedig a hegedűnek a tanítóra nézve csak egyetlen egy előnyét ismerhetjük el, s ez az, hogy sokkal olcsóbb a legolcsóbb h a r -moniumnál is. A tanitásra nézve azonban semmi előnynyel sem dicsekedhetik. De annál többel a harmonium a hegedű felett. I t t nem kell huro-lással, hangolással vesződni, s a tiszta (nem hamis) h a n g nem csupán a jó hallású és gya-korlott játékos kizárólagos tulajdona, melynek hiá-nyában az éneket kisérő hegedű csak elősegíti a hamis éneklést, általa megrontja a gyermek szép-érzékét, zenei hajlamait, s demoralisáló hatása, ki-, vagy jobban mondva beliat a jellemre is. Mert a hamis éneklés a gyermekeknél a legtöbb eset-ben ugyanazon okokra vezethető vissza, mint a tunya, hanyag tornázás. A präcisio itt is, ott is a szervek gyakorlottságának eredménye. E gya-korláshoz azonban morális erőre is van szükség.
Ebben rejlik a morális hatás. A hamis éneklés tehát nem csak gyakorlatlanság, hanem e r é l y -t e l e n s é g is. A -tani-tó előéneklése vagy elő-játszása a s z e m l é l t e t é s hatalmát gyakorolja a gyermekekre, s ezekből könnyű következtetést vonni el arra, hogy közönyös dolog-e az az énektanításnál, ha a harmonium biztos, tömör tiszta hangjaival kisérjük-e az éneket, vagy a hegedűnek a gyakorlatlan kezek alatt ingadozó, siralmas hangjaival.
Igen kívánatos volna tehát, liogy a harmo-niumnak ezt a nevezetes pädagogiai előnyét a hegedű felett a maga valódi érdeme szerint mél-tányolván, vennők fel azt általánosan a szüksé-ges iskolai taneszközök sorába. Mert még azokra az aránylag csekély számú tanítókra nézve is, a kik egészen biztos vonóval vezethetik a gyermekek énekét, meg lesz egy elvitázhatlan előnye a hegedű felett, t. i. az, hogy teljes accordokban lehet vele kisérni az éneket, s igy szép összhangzatok ál-tal mivelhetjük a zenei Ízlést; az iskola előtti és utáni imák, valamint minden ünnepélyesebb alkalommal előadandó gyermekénekek pedig a harmonium kísérete által oly művészi foglalatot nyerhetnek, mely a gyermeki kedélyre való ha-tásában megbecsülhetlen vallás-erkölcsi érzelme-ket fog bennük fakasztani. % És mily kiváló szolgálatokat tehet e hangszer azokra a tanítókra nézve, a kik községükben valamely dalárda élén állanak, vagy ilyenek szervezésében fáradoznak, nemkülönben azokra, a kik a tani-tói hivatal mellett az egyházi ének vezetésével
s D i 30 t O -vannak megbízva. Ezek az orgonálásban való
önképzésüknek nem megvetendő eszközét fogják benne feltalálni.
Ily nézetekkel bírván az iskolai harmoniumok felől, természetes, liogy mi csak örömmel üdvö-zölhetjük Bartalus Istvánnak jelen ismertetésünk tárgyát képező vállalatát, mert abban a r e m é n y -ben vagyunk, hogy ez lényegesen elősegítheti a harmoniumok terjedését népiskoláinkban, a mi-ről viszont ugy vagyunk meggyőződve, hogy a népisk. énektanítás ügyének fog szép lendü-letet adhatni. Vajha a közönség pártolása lehe-tővé t e n n é a többi évfolyamok kiadását is. Ez az első füzet eléggé tanúskodik arról, hogy e vállalat méltó a pártolásra. Az éneklő ABC első évfolyamának egyszerű, monoton énekgyakor-latai, melyek éppen gépies élettelen ségüknél fogva oly sokfelől provokálták Bartalus fejére a kritikát, e könnyű és mégis csinos és elmésen változatos kiséret által olyan előnyös metamorphosison vitetnek át, hogy ez uj zenészeti r u hában alig ismerünk rá a régire, mi által B a r -talus énektanitási módszerének egyik általunk is igen lényegesnek t a r t o t t fogyatkozásán t u d o t t segiteni. Meg vagyunk győződve, hogy e kiséret annyi életet fog e gyakorlatokba önteni, misze-rint a gyermekek igy már kedvvel fogják énekelni;
míg csupán magára, vagy a hegedű fukar értel-mezésével is, a gyermek semmivel sem t a l á l t azokban több szellemi táplálékot, mint a n n a k idejében a betűztető módszer syllabizálási gya-korlataiban. A kiállítás elég csinos. Sajtóhibát nem fedeztünk fel benne, a mi ilynemű kiadványnál minden esetre nagy érdem. Az u j r a -kás mindenütt gondosan számokkal van jelezve, ezenfelül a gyokorlatok különben is az é n e k t a -nítás helyes tanmenetét követvén, a fokozatosság elvei szerint következnek egymásután s igy a mit a füzet czime szerényen az „Ének tani tó vezérkönyv" harmonium kíséretének nevez, az a kezdőkre nézve voltaképpen egy valóságos h a r -monium-iskola jelentőségével fog birni. E g y ok-kal több arra nézve, hogy e vállalatot ismételve a tanitóközönség pártolásába ajánljuk — ámbár előre tudjuk, hogy eredménytelenül. Természetes is, mert habár a mű ára — mint h a n g -jegyé — tekintettel az effélék kiállításának te-temes költségeire nem valami szokatlan n a g y is, azonban tulon tul nagy az a népiskolák és n é p -tanítók anyagi körülményeihez kepest. Hisz ily módon a már m a g á b a n véve is meglehetős drága énektanitási vezérkönyv gyakorlókönyveinek csu-pán a harmonium kísérete bele fog kerülni mint-egy 6 — 8 frtba. E z pedig oly nagy ár, mely már előre lehetetlenné teszi e hasznos vállalatnak oly mérvben való sikerültét, a m i n t az az ügyre nézve kívánatos volna. E bajon csak ugy lehetne segiteni, ha maga a kormány venné át az egész-nek kiadását, hogy ily módon a mü á r á t min-den anyagi haszontól eltekintve lehetne megállapítani. Ez óhajtás előttünk annyival j o g o -sabbnak tűnik fel, minthogy itt nem egyébbről, mint egy a kormány által már kiadott t a n könyvnek s z ü k s é g e s k i e g é s z í t ő r é s z é
-r ő l volna szó. Helyén l á t t u k ezt itt fölemlíteni, anélkül azonban, hogy a jelen körülmények kö-zött ez ó h a j t á s u n k teljesüléséhez valami vérmes
reményeket kötnénk. Gy.
T a k a r é k o s s á g . S m i l e s u t á n a h a z a i v i s z o n y o k h o z a l k a l m a z t a K ö n y v e s T ó t h K á l m á n . B u d a p e s t , L é g r á d i t e s t -v é r e k . 1878. 8. r. 388 l a p . Á r a ?
A triász harmadik t a g j a . Előbb j ö t t az „Ön-segély élet- és jellemrajzokban", azután a „Jel-lem", s most ime előttünk a „Takarékosság."
A legszebb társaság, s emellett a leghaszno-sabb mindenki részére. Bátran kimondhatjuk, hogy Robinson Crusoe óta nem írtak ily müve-ket az i f j ú s á g számára. Az a gyönyörű mozaik kép, mely e munkákban szemünk elé tárul, meg-hatja, elragadja a fogékony ifjú keblet, felrázza álmából a fásult lelket s lelkesít, t e t t r e indít s kitörli a gyáva lemondást, a maga-megadást az ifjúság szótárából. P ä d a g o g i a ez is, de nem a systémák padagogiája, hanem az életé, a nevelő s oktató társadalomé. H e j sokat beszél ez a tár-sadalom, s ha valaki megérti a szavát, az tudja még egyszer odatartani a tükröt az i f j ú nemze-dék elibe! Eddig a társadalomból azok képeit használták példányokul, kik öltek, pusztitottak s vezettek gyilkoló csordákat a békés népekre s kiknek nyomain nem n ő t t többé a f ü . . . A történelem maga vér és gyalázat, megtámadás és önvédelem története. A békésen fejlődő társa-dalom, a nép mely j o g é r t küzd, s mindig na-gyobb-nagyobb köreire nyeri azt meg, nem sze-repel a történelemben. A munkásoknak az a faja, mely kezével dolgozik, testi m u n k á t végez ez még mindeddig kivül áll a történelem sorom-póin. Rólok nem szól az írás. De a pädagogia már foglalkozik velők. Az a nagy humanizmus, melylyel a régi görög s római világ s annak rajongó barátai feldicsekszenek, ezt a nagy osz-tályt csak eszköznek tekinté s legfölebb kenye-ret adott neki, hogy n e békétlenkedjék. A ké-sőbbi korok is ez osztály számára csak szájko-sárról gondoskodtak. A pädagogia világa fordí-totta r á j u k a figyelmet, a menynyiben a fékezés erőszakos eszközei helyett, felajánlotta az ő köz-benjárását nagygyá, nemessé s értelmessé tenni e tömeget, mely ma már gondolkozik s fontol-g a t j a : miért járt ő későn mikor az istenek a világot felosztották ?
A Smiles munkái nagyban érintik a munkás kérdést, s különösen a triász legifjabb tagja, a
„ T a k a r é k o s s á g " v a n azzal kapcsolatban. De hogy is mellőzhették volna e dolgot ezek a jeles m ü v e k ? Hiszen az a „vulgus" és az ember ifjú kora igen közel állanak egymáshoz. Egyformán tapasztalatlan, egyformán vezetésre szorult, s egyformán félrevezethető s kizsákmányolható mindegyik . . . s m o s t e müvekben oda állítja az a n g o l író ugy a népnek mint az ifjúságnak, oda állítja szeme elibe azokat az igazi nagysá-gokat, kik akarat erejök s istenben való
bizal « E X 3 1 I C ^ bizal
-muk által hősökké váltak s díszhelyet vívtak inagukuak a társaság szemeiben.
A történet nem szól az ilyen emberekről. A történet a nemes jellemeket is csak a palotákban keresi fel. Smiles látja a paloták mellett a kuny-hókat is, s a főurak kis csoportja mögött élén-ken figyel arra a sötét tömegre, mely izmos karjai birtokában már a küszöbön áll és sok helyt leszakadó felhő gyanánt fenyeget. Es ír . . ír, hogy a palota lakója tegye érdemessé magát az emberi névre a munka által, s
A történet nem szól az ilyen emberekről. A történet a nemes jellemeket is csak a palotákban keresi fel. Smiles látja a paloták mellett a kuny-hókat is, s a főurak kis csoportja mögött élén-ken figyel arra a sötét tömegre, mely izmos karjai birtokában már a küszöbön áll és sok helyt leszakadó felhő gyanánt fenyeget. Es ír . . ír, hogy a palota lakója tegye érdemessé magát az emberi névre a munka által, s