(Felolvastatott a „Balaton-Felvidéki Néptanitó-egylet"
1877 évi szept. 29-én tartott ülésébsen.) A „Néptanítók Lapja" mult évi szept. 15-én meg-jelent számában Réthy Lajos hunyadmegyei tanfelügyelő
ur „A néptanítók mellékfoglalkozása" czimü czikkében a 3-ik pont alatti részt igy kezdi: „Legtöbb tanítónk a gyümölcs-, konyha- és diszkertészet, házi állatok növe-lése s méhészet, selymészet terén szerez magának mel-lékfoglalkozást és mellékjövedelmet." Fájdalom, de p
vidékünkön tapasztaltak után én igy nem nyilatkozha-tok. Mert, daczára, hogy ezen foglalkozások igen cse-kély áldozattal s a tanítási idők megcsonkítása nélkül is igen szép hasznot, mondhatni sokszor a tanítói fize-tés mégegyszeresét jövedelmeznék; daczára hogy köz-oktatási kormányunk ez ágak közöl a gyümölcsfate-nyésztést kötelezővé is t e t t e ; daczára hogy megyénk gazdasági egyesülete azon tanitók részére, kik magukat a gyümölcsfa tenyésztés körül kitüntették, ösztöndíjat tűzött k i : mégis, ha körültekintünk vidékünkön, szé-gyennel kell bevallanunk, hogy a fönsorolt jövedelmi ágak némelyike éppen nem, — sőt a gyümölcsfa te-nyésztés is — mi jelen értekezésem tárgyát fogja ké-pezni — csak egy-két tanitó társunk által gyakorol-tatik.
S mi lehet ennek oka, a szakértelem hiánya-e, vagy pedig a hideg közönyösség ?
Valljuk be őszintén : mindkettő ; de amelyek okai egyedül mi vagyunk.
Vizsgáljuk csak egy kissé a dolgot!
Tagadhatlan, hogy igen sokan vannak még az ujab-ban kikerült tanító társak között is országszerte kik a gyömölcsfa tenyésztéshez csak igen keveset, vagy semmit nem értenek, hogyan kívánhatjuk tehát ezektől, hogy faiskolát rendezzenek be s magát a népet is oktassák, hisz ez teljes lehetetlen. De nézzük, ki ennek az oka?
Régi kartársaimtól kérdem őszintén, volt-e alkalom előttük, melynél fogva ismeretet szerezhettek volna ma-guknak a gyümölcsfa tenyésztéséről ? Felelet: igen is volt, s ha azt föl nem használták, vétkeztek önmaguk s az állam ellen, a midőn a nméltóságu közokt.
mi-14
K3©-níszterium által rendezett h a t hetes gazdasági tanfo-lyamra nem vétették föl magukat, amelyek egyike éppen megyénkben, Keszthelyen tartatott több szün-időn át, s a melyen tudomásom szerént még az Alföld-ről is több tanító társam jelent meg az 1870-iki év-ben is.
Nem a közönyösség-e az oka, ha ezen táraaim nem birják a kellő ismeretet V
S nézzük, váljon mi lehet az oka, hogy az ujonan kikerült tanitó társaim nélkülözik a z t ?
Mindnyájan tudjuk, hogy közoktatási kormányunk a gazdaság s főleg a kertészet tanítását is ép oly kö-telezőnek t a r t j a s taníttatja mint akármely más tár-gyat vagy például a zenét, s mégis látjuk, hogy a ki-került növendékek mindenből inkább kiállják a ver-senyt vagy próbát, sőt némelyike jeles zenész, rajzoló stb. is lesz, de a gyümölcsfa tenyésztéshez egyáltalán nem ért vagy mi több nem akar, s miért ? mert még nem tudja felfogni, hogy jövő állásában sokkal többet használ, ha az ásót s kapát jó kedvvel veszi kezébe s dolgozgat kis kertjében, mint, ha csekély jövedelme miatti aggodalmainak elűzésére hegedűjét fojtogatja.
Vagy talán nem megszokott-e fülünkben azon pa-naszos hang, melyet kartársaink legtöbbje fizetésének csekélysége miatt tesz, de azért baján még sem akar segíteni, mit könnyen elérhetne az által, ha az öt órai iskolai időn kivül még faiskolájában is foglalkoznék naponkint 8—1 órán át, mi nagyon is elégséges idő s munka lenne arra, hogy évenkint 3—400 gyümölcsfát előállítsunk s jövedelmünket legalább is évi száz írttal gyarapitsuk, ez igen szerény számítás, senki kétségbe nem vonhatja.
Különben e tárgy annyiszor volt már ugy tanítói gyűlések, mint lapok utján is megvitatva, hogy annak hasznosságáról t. kartársaim eléggé meggyőződhettek;
jónak láttam mindazáltal a fönemlitetteket elsorolni, hogy t. kartársaim a fönti téves nézetből kiábrándulva, ugy iclősbje mint fiatnla jó kedvvel kezdje meg már ez évben faiskolája megalapítását, s tegyék ez által nap-jaikat s állásukat kedvesebbé, mert az által anyagi .jólétük s a közbecsülés is tetemesen fokozódik.
Czélom azért most a gy.-faiskoláról, a gyümölcs-fák szaporításáról s nemesítéséről szólanom.
Gyümölcsfa-iskola alatt értjük azon helyet, hol a különböző fajú gyümölcsfák magvaik által (vagy sar-jakról is) szaporittatnak, nemesittetnek s eladásig
ne-veltetnek.
Gyümölcsfa iskolát kerítés nélkül a legtöbben nem tudnak képzelni. Tagadhatlan, hogy az ilyen hely, ki-vált ha vízzel van elJátva s közel eshetik lakásunkhoz, fölötte előnyös; mert itt csemetéink védve vannak a fák főellenségeitől a nyulaktól, s az újonnan ültetett csemetéket szükség idején megöntözhetjük. De én nem hihetem el, hogy akadna kartársaim között egy is, ki különböző fajú csemeték számára kisebb-nagyobb hely-lyel ne rendelkezhetnék. Mert például: hogy dió, mon-dola, franczia- s nyári barack stb. fákat nevelhessünk, léczkeritésre nincs szükségünk, mert a nyulak bizony nem bántják, sokkal nagyobb ellenségük ezeknek a tu-datlanság s roszakarat, mi ellen pedig a kőfal sem biz-tos védfal; do szép szóval azt is legyőzhetjük.
Akinek tehát rendesen bekerített faiskolája nem lehet, vagy tövis gyepűvel vagy árokkal védje meg a marhák s más ilynemű állatok ellen a helyet, s ültes-se diót, mondolát, s ez utóbbiba szemezzen franczia baraczkot. Ez nagyon kevés időt s költséget vesz igénybe mert az eldugdozáson s az utóbbinak beszemzésén kivül három vagy négyszeri kapálgatásra van szüksége.
Ilyet bárki is kiadhat évenkint 1000 drbot, s ezt esak lö krjával számítva is 150 frt.
Nagyon ajánlatos faiskoláink részére a közép minő-ségű földet választani, mert ha televénydus földdel bír tagadhatlan, hogy csemetéink diszleni fognak, de
kittl-tetésök után ha csak kissé is soványabb földbe kerül-nek, elkezdenek csenevészedni, s ezzel megcsaltuk a vevőket de magunkat is, mert faiskolánk ez által vesztvén hitelét, nem keresnek meg bennünket; ha el-lenben sovány a föld, itten csekély eredményt mutat-hatunk fel a legnagyobb szorgalom mellett is.
Berendezésnél oszszuk fel táblákra, ha szükséges forgassuk fel földjét 0, 8 sőt 10 dc. méternyire, mi köz-munkával is eszközölhető, egyetértve a községi bíróval;
különítsük el a magvető helyet, a nevelő iskolát, hol a nemesítésre még alkalmatlan, vagy magas derekú va-donezok neveltetnek s végre külön táblákban helyezzük el a nemesitett csemetéket.
Ezen három részét a faiskolának igen kis helyiségen is külön-külön kezelhetjük.
Az elvetendő magvakra nézve meg kell jegyeznünk, hogy azok érettek s jól kifejlettek legyenek.
Színére nézve az almáé piros-barna, a körtéé fe-kete a csontároké pedig ne sáppadt, lianem sötét piros legyen, héjuk pedig ne puha, hanem csontkeménységü legyen.
A magvakat az elvetésig gondosan kell tartogatni:
ugyanis a csontárok magvait a gyümölcs élvezés vagy vad mag megszedés után földbe rétegezve, az almároket pedig zsákokban fölfüggesztve; nem pedig mint sokan tesznek, a napra száradni tenni, mert ez által elveszti csírázó erejét, csirképességét.
A magvetés ideje rendesen november hónap, mit egyes ágyakba szórva vagy sorba vethetünk, csak vi-gyázzunk, hogy sűrűen ne vessük.
Ha ágyakba vetjük kis vasgereblyével bekapáljuk a magvakat s fölül egy keveset 'megnyomjuk a földet egy darabka deszkával vagy a gereblye hátával; ha pedig sorba vetjük, ugy minden ágyba husiink három barázdát, melyek egymástól körülbelül 3 —4 dc. méternyi tá vol legyenek, mélységök pedig öt etinéter s ebbe vet-j ü k a magvakat, reá porhanyó földet hintünk három ctméter vastagon, hogy öntözés után fölülete meg ne cserepesedjék.
Ha pedig az időjárás vagy bármi ok miatt novem-berben nem vethetjük el a magvakat s a tél korán be-köszöntött, akkor a rétegezést kell alkalmaznunk, mi ugy történik, hogy egy ládikába, melynek magassága 2—3 deméter magas, hintünk porhanyó földet 2—3 ct.-méter vastagon, erre magot hintünk, s ezt folytatjuk felváltva, ugy, hogy a felső réteg föld legyen; felül megnyomkodjuk, s kiteszszíik a fagyra; ezt február má-sodik felében is tehetjük s igen ajánlatos minden mag-nál. Ebből a magvakat csak a fagyok multával vetjük el sorba az említett módon, a mondolát pedig mint alább következik.
Tavaszkor, ha szárazság van, magától értetik, hogy a csirában levő magvakat öntüzgetniink kell, valamint nyáron át is; ugy szintén nem szabad elmaradni a gyomlálásnak, a sorban levőknél pedig még a kapál-gatásnak sem.
Ily módon kell elvetni a magvakat a mandola, dió, mogyoró s gesztenye kivételével, mert ezeket mindjárt őszi eldugdozásukkor vagy a berétegezés után — a gesztenyénél csak is ezt alkalmazhatjuk homokban -ugy helyezzük el, hogy a három négy évet azon he-lyen kitöltvén, elérhesse a kellő nagyságot a kiültetésre ; azért ezeket külön táblában dugdossuk el hegyes ré-szöket tolva a földbe ; a soroknak 0 dc. méter szélességre kell egymástól lenni, a magvak pedig 2 dc. meter távolságra essenek, még pedig azért, mert igen sokszor megesik, hogy télen át az egér, a kikeléskor hangya, lótetü vagy más kártékony állat tönkre teszik a mag-vakat, tehát ezek beszámításával is maradjon elég cse-meténk.
Következő őszszel a magvakat mint ki kell ver-nünk lielyökről, részint mert igy sűrűen vannak, de mi fő, hogy karó gYökereiktől megszabadítva, oldal gyö-kereiket fejleszthessék; fölszedéskor tehát megfogjuk válogatni, s azokat, melyek alkalmasak a nemesítés alá, külön vermeljük ei tavaszra, a nemesítésre még alkal-matlanokat, vagy a leendő magas törzsű alanyoknak szánt vadonezokat pedig a már előbb emiitett nevelő iskolába ültetjük, oly távolságban egymástól, mint a diónál mondatott, megjegyezvén, hogy karó gyökereiket 10—15 ct. méter hosszúságra hagyjuk meg csak, ez által oldalgyökereiket fogják fejleszteni; földfölöttí részöket — gesztjöket— pedig csak a következő tavaszkor messiik el szintén ily hosszúságúakra s gondosan ápol-juk, mig ezek is el nem érték a tetszésünk szerénti
-•©! 15
magasságot a nemesítés alá. Említenem sem kell, hogy a kiszedett magonczok helyét újból elvetjük m é g azon ószszel.
Ezek lennének röviden fölsorolandók a magvetés-ről ; sokat lehetne ugyan még ermagvetés-ről mondanom, mit azonban az idő rövidsége meg nem engedvén, csak a több teendőket emiitettem meg.
Lássuk mostan a gyümölcsfák nemesitését.
A nemesítésnek ideje a tavasz, mi azonban, ha szorosan vesszük, egész nyáron á t tarthat szeptember elejéig, sőt télen is végezhetjük a szobai párosítást, mit azonban t. kartársaim nem tehetnek az alkalmas helyiség hiánya miatt.
A. nemesítésnek igen sok neme van, mit szakköny-vekben eiéggé megláthatunk, sőt Thuin párisi tanár több mint 200 nemesitési módot ismertetett egy érde-kes m u n k á j á b a n ; hogy azonban ezen sok fajok közöl elég ha 5—ti módot ismerünk, senki kétségbe nem vonhatja, mert hisz az a sok f a j nem más, m i n t egy-nehánynak változtatása mesterkélt babrálással, mi nem-hogy előnyére válnék nemesítésünknek, sőt ellenkező-leg hátrányára szolgál.
Hogy minél sikeresb legyen nemesítésünk, tartsuk szem eiótt a következő pontokat s alkalmazzuk azokat munkálkodásunk közben.
1. minél kevésbbé sértetik meg az alany,
2. minél gyorsabban s biztosabban forr az e j t e t t seb, 8. minél gyorsabban vitetik véghez a nemesítés s 4. minél inkább légmentessé tétetett az e j t e t t seb.
Szem előtt tartva e pontokat, a nemesitési módo-k a t a módo-követmódo-kező sorrendben a j á n l h a t o m : 1. párosítás, 2. őzláb párosítás, 8. szemzés, 4, sipojtás, 5. héjalá ojtás s 6. az ikezés.
Ezen módok közöl a két elsőt s két utolsót végez-hetjük tavaszkor a már január vagy februárban meg-szedett ojtóágakkal, sőt végezhetjük ezt mind addig míg az ojtógaiyakat képesek vagyunk épen e l t a r t a n i ; végezhetjük ezeket továbbá juniusban saijuágakkal, vagy is a már azon évi nyers ágakkal. Tapasztalatom szerént igen ajánlhatom a nyári barackoknál a sarjú ággal s vagy párosítás vagy őzlábpárositási m ó d o t ; ily módon aiig marad el valami nemesítésünkből, csak arra kell vigyáznunk, hogy az alább irt ojtóviaszókból azt válaszszuk, amelyikben legkevesebb a viasz, mert különben a méhek elhordják az ojtókenőcsét s mind untalan kénytelenek vagynnk bekenni ojtoványinkat;
a 3-ik s 4-ik pont alatti módot pedig május végével junius közepéig hajtó szemre végezhetjük, augusztus hónapban pedig alvószemre. Ez utóbbi sokkal ajánla-tosb minden de főleg az őszi barackoknál — Pfirsische
— s a többi csontároknál is, még pedig azért, mivel a juniusi szemből kinőtt gyenge hajtások a téli fagy által gyakran sokat szenvednek.
Nem lesz fölösleges megemlítenem, hogy nagy szá-razság alkalmával, mint az idén is volt, szemzés előtt egy héttel a vadenczokat jól meg kell öntöznünk, hogy liéjok könnyen elváljék, mert különben sikertelen lesz munkánk.
A különböző nemesitési módok előadásába nem bocsájtkozoni, m e r t megvagyok győződve, hogy ezt ugy is tudják t. kartársaim.
Hogy mily fajok nemesithetők egj'másba, röviden a következőket ajánlhatom szigorú megtartás végett : Törpe körte s alma — — gelegonyába,
magas alma vad vagy szelid magoncz almába, magas körte „ „ „ „ körtébe, törpe szilva — — — — kökénybe, magas „ — — — — szilvába, törpe megygy és cseresnye sajmegybe (prunus malialep), magas megygy — — — — megy gybe,
„ cseresnye — — — — cseresnyébe, nyári baraczk legjobb szilvába vagy saját magonczába, franczia baraczk pedig mint mar emlitém mandolába.
Ellenben körtét almába, vagy cseresnyét megygybe soha ne nemesítsünk, mert alanya soha sem éri el azon vastagságot mint nemes része, miértis ojtoványunk
nagyon idomtalan lesz s időnap előtt kitörik.
Még csak k é t anyag készítési módját óhajtom t.
kartársaim előtt megemlíteni, melyek a nemesítésnél
nélkülözhetlenek; u. m, az ojtóviasz s hárakötelék ké-szítését.
A különböző ojtóviaszok közöl különösen ajánla-tosak a következők.
1. A Dittrichféle oltóviasz, mely hidegebb időben is kenőcsölhető, á l l : két rész sárga viaszból, ugyan-annyi szurokból, egy rész sürü terpentinből s fél rész fagygyu vagy más sótlan zsiradékból: serpenyőben gyenge parázstüzön össze kell olvasztani, azután egy tál vízbe önteni s rudacskákat alakítani belőle.
2. A Dittrichféle olcsó ojtókenőcs, á l l : 4 rész feliéi-szurokból s 1 rész sótlan zsiradékból; ezt egy serpe-nyőben, mely kis katlannal van ellátva, felolvasztjuk 8 ojtáskor mindig folyékonyan tartjuk s kis .'esettel kenjük az ojtás helyére; de vigyázzunk, hogy a viasz forró ne legyen.
3. A Bädeker szerénti jeles faviasz, mely rudacs-kákba alakítva, mint az első, évekig eltartható, kezünk-höz nem, de a nyers fához igen jól r a g a d ; ez még emberi sebekre is igen ajánlatos; á l l : '/a kilo viaszból 4 dk. lepárolt fenyő olajból, melyek gyenge parázs-tűzön összeolvasztatnak, azután adunk hozzá 3 dk. siirii
terpentint s 1 dk. fagygyut.
4. A Forsythféle hires faragacs, mely semmibe sem kerül s bármily fasebre hathatós szer. olyannyira, hogy e kenőcs fölfedezéseért Forsyth hires kertész Ill-ik György királytól 30lj0 font sterlinget k a p o t t ; á l l : 4 rész fris szarvasmarha ganéból, 2 rész szitált mész hulladékból (ócska épületek falairól), ugyanannyi szitán áteresztett hamuból s 1 rész finom porrá tört homok-ból, mindezt addig keverjük, mig egy hasonnemü ra-gacs nem áll elő. Tehetünk kevés marha szőrt is közé, ez által megszáradás u t á n nem fog megrepedezni. Ezen ragacsot fazékban vagy marha hólyagban — föld alatt — kell tartani, vagy ha van nedves pinczénk, nem tesz-sxük föld alá, hanem ide. Ha ezt nem tesszük, kővé keményedik. Ily kezelés mellett is használat előtt min-dig ganajléval kell meghigitanunk.
Hárs köteléket készíthetünk: hársfa, füz, ákácz, eper s más fák hársrétegéből is. de legszokottabb ezt a hársrétegből készíteni, mivégből a kérget május hó-napban, midőn a háncsöv sok nedvvel van tele, lefejt-jük a k i v á g o t t s lábszár vastag hársfáról, ezt elboljuk 1—2 méter hosszú s 2 dc. méter széles dara-bokra, ezután csomókba kötjük s házunknál illetőleg lakásunknál egy kádba tesszük s reá vizet öntünk.
így h a g y j u k ezt ázni négy hétig, mely idő alatt a vizet hetenkint megújítjuk. Négy hét múlva kiszedjük, su-lyokkat (kis lapos deszka) megveregetjük, hogy nyákos részétől megszabaduljon, közben-közben vízbe márto-gatjuk szintén e czélból, s a magától különvált hárs szalagokat elválasztjuk a kéregtől, meghagyjuk szá-radni s csomókba kötve eltesszük használatra.
Ez a szemzésnél s más kötözésnél a legjobb.
A fontsoroltakat ismételten becses figyelmökbe ajánlva t. kartársaimnak késznek nyilatkozom faisko-lánkból, melyben 200 f a j alma, 165 faj körte s külön-féle csontár g3Tümölcsök, vannak képviselve, tetszés szerénti ojtőgalyakkal szolgálni faiskoláik részére.
K A N O V I C S G Y Ö R G T ,
a b.-füredi felső népiskola s vin-czellér képezde igazgató tanár.
E g y v e l e g .
É r t e s í t é s . Néhai Nagy László emlékére a mult év végéig a következő adományok folytak be : Tanárky Gedeon államtitkár ur 2 frt. Ádám Gerzson főgymn.
igazgató 2 f r t , A nagy körösi ref. tanitó képzői tanári kartól: Magyar Antal 5 frt, Losonczy László 2 frt, Kiss Kálmán 2 f r t . Oláh Károly 5 frt, Hajdú László 2 f r t ; A helybeli ref. tanítói k a r t ó l : Győrfi László 1 frt, Kiss Balázs 1 f r t , Kovács László 1 frt, Nyikos László 50 kr., Pesti Pál 1 frt, Sebestyén Bálint 1 frt, Virág László 1 frt, Homonnay István 50 kr., Máté József 1 frt, Papp
- O l 16 K3®-Zsigmond 1 frt, Papp József 5 frt, Szabó Sándor 1 frt,
Szinok Sándor 2 frt, Tóth Ferenez 50 k r . ; Vidékről:
Pásztor József gyomai org. kántor 1 frt, Szűcs Dániel siklósi tanitó 5 frt. Stock Henrik uj-verbászi tanitó 50 kr., Fekete István laskói tanitó 1 frt, Salamon Károly csoóri tanitó 1 frt, Csoo Zsigmond kecskeméti tanitó 2 frt, Németh Zsigmond seregélyesi tanitó 2 frt, Zsilli Károly daróczi tanitó 1 frt, Gunyics György n.-kálnai tanitó 2 frt, D. Hajós Gábor jászberényi kántortanító 1 frt, Marton Sándor l.-berényi tanitó 2 frt, Olasz Lajos bogyiszlói tanitó 2 frt, Sörös Jenő nyéki tanitó 1 frt, Mokos Károly czeglédi polg. isk. tanitó 1 frt, Tömösközy László n.-zeréndi tanitó 1 frt, Bocsor Gyula biai tanitó 1 frt, Székely Károly ref. lelkész i v é n : Kun-Hegyesről: Szanna Gáborné 2 frt, dr. Biszterszky Róbert 1 frt, Jákó Károly 1 frt, Balogh Sándor 2 frt, ifj. Józsa Sándor 1 f r t 30 kr., Józsa István 1 frt, Báli-nai Mihály 1 frt, özv. Balogh Ferenczné 1 frt, Péntek Mihály 1 frt. Miklóssy Gáborné 1 frt, Juhász Pál tanitó 2 frt, Bödők István 1 frt. Összesen 77 frt 30 kr. Mi-dőn ezen adományokért a íanári kar nevében hálás
köszönetemet nyiivánitá, egyszersmind fölkérem a boldogultnak mindazon tisztelőit, különösen egykori tanítványait, a kik a nemes czél elérését elősegíteni óhajtják, hogy becses adományaikat folyó év február hó végéig alulírotthoz beküldeni szíveskedjenek. Magyar Antal igazgató.