A M a n u e l G é n é r a 1 d ' 1 i n s t r u c t i o n p r i m a i r e * ) legújabb számai a tanügyi
kiálli-*) Érdemesnek tartom e már 45-ik évfolyamába lépett kitűnő franczia („Az elemi oktatás átalános köz-lönye") lapnak belső öconomiájáról is szólni i t t vala-mit. Nálunk, hol bizony még jó eső hiányában is gomba módra kezdenek szaporodni a tanügyi lapok, nem felesleges tudni, h o g y csinálják másutt. A lap hetenkint egy tömör nyomású nagy iven jelenik meg.
(Etőfiz. ára egy évre 0 fk.) Az iv fele tisztán gya-korlati, nngy részben mintaleczkéket tartalmaz ; hétről hétre ellátja az elemi és felsőbb népiskolai tanitót
módszeresen feldolgozott tananyaggal. Kezdődik e gya-korlati rész mindenkor a mennyiségtani leczkékkel, fejbeli és Írásbeli kidolgozásra való igen változatos feladatokkal. Még bővebb és változatosabb a franczia nyelvtanítás rovata. Találhatók itt rendesen olvasmá-nyok alsóbb és felsőbb osztályok számára, mesék, el-beszélések, levelek, útleírások, talányok; diktálásra szánt rövid, de egy bevégzett gondolatot tartalmazó idézetek remekírókból, értelmi és grammatikai fejtege-téssel kisérve; fogalmazási gyakorlatokra való thémák;
az erkölcsi ítéletet gyakorló kérdések, gyermekek közt folyó mulatságos párbeszédek, tréfák. Végül 5 minta-leezke a grammatika tanításához. — Az elméleti rész állandó rovatai: 1. Rövid heti krónika — hazai és kül-földi politikai szemle. 2. Hivatalos leiratok, a törvény-hozó testületnek az elemi tanügyre vonatkozó javasla-tai, határozajavasla-tai, idevágó hatósági rendeletek. 3. Az iskolák administratióját illető kérdések vitatása. 4.
Pädagogiai értekezések. 5. Hazai és külföldi tanügyi újdonságok. — Nem rendes rovatot képeznek a nyílt levelezések iskolai ügyekben, tankönyv és
tanszer-hir-detések, ismertetések s egyveleg. B.
L L F ) O S
-lónak, a nevelésügyi raktár nagyban s olcsón vásárolja be, s olcsón árusítja el a vidéki köz-ségek iskolai bizottságainak, s a tanulóknak.
A torontoi múzeumban a közönség rendel-kezésére állnak a pädagogiai szemlék, folyóira-tok, uj piidagogiai művek; a kiadók és szerzők kapva kapnak az alkalmon, bogy megismertessék kiadványaikat, s a tanítók, bogy a päd. iroda-lom színvonalán tartsák magokat s a községek, hogy iskoláik felszerelését olcsón és a legjobb minőségben eszközölhessék. — O r o s z o r s z á g -b a n tanügyi muzeum állítására 1864--ben tétet-tek az első lépések, és pedig a hadügyminister által, ki tisztán a katonai intézetek részére állí-tott egy tanügyi muzeumot, mely 1871-ben a gyakorlati tudományok egyetemes muzeumává alakult át. Czélja ez intézetnek : értesülést sze-rezni a taneszközök mindenféle rendszeréről, a különböző országok ebbeli előhaladásáról s az iskolák päd. szervezéséről, továbbá megszerezni mindazt, ami az oktatásban felhasználható, ta-nulmányozásra érdemes, methodikai kísérletnek vetni alá minden e nembeli találmányt és után-zatot, s a közönség tudomására hozni, s azok megszerzését az egyes tanintézetek számára közvetíteni. E múzeumban a katalógus szerint van már 120 taneszköz a mathematikai okta-tásra, 400 a physikára, 000 a természetrajzra, 100 a cosmographiára, 360 a földrajzra és eth-nographiára, 200 a történelemre, több ezerre menő stereoskopke'p a szemléleti oktatásra, van a történelmi fejlődést feltüntető gyűjteménye a különböző országok iskolai bútorainak, s van végre a könyvtárban 12,000 könyv. —- A bécsi világkiállítás adott alkalmat R o m á ban egy ne-velés és oktatásügyi királyi muzeum alapítására.
Az eszme B o n g h i agyában fogamzott meg, ki Bécsben az olasz osztály igazgatója s haza-térte után csakhamar közoktatási minister lett.
Ez 1875-ben nyittatott meg. — A u s z t r i a iparmuzeummal már régebben bírt, iskolai mu-zeumot a bécsi kiállítás után állított, de mint a philadelphiai kiállításra küldött photograpiákból ítélni lehet, alig néhány évi fennállása u t á n az már is a leggazdagabbak közé tartozik. (Tudva van, hogy bár szerényebb igényekkel nekünk is van már ily muzeumunk itt a fővárosban.) N é-m e t o r s z á g b a n Berlinben, Münchenben, S c h w e i e z b a n Zürichben, H o l l a n d i á b a n Amsterdamban, B e l g i u m b a n Brüsselben, s a philadelphiai kiállítás óta az E g y e s ü l t á l l a -ni o k b a ii Philadelphiában és Washingtonban létesültek ily tanszermuzeumok.
Jellemző a francziaországi politikai hangu-latra, amit a M a n . G é n . ir. Az a i s n e (egy franczia département) megyei hatóság egyik nem régi gyűlésén Malézieux az oktatásügyi bizottság nevében indítványozta, hogy azon ta-nítók részére, kik politikai nézeteikért hivata-luktól megfosztattak volt 500 frk osztassék ki némi kárpótlásul. Többen ellene voltak, mintán ez nyílt kárhoztatása lenne a volt kormány
in-tézkedéseinek, s igy compromittálná a felsőséget.
A többség azonban ugy fogta fel a dolgot, hogy itt nemcsak méltányosságról, de humanitásról is van szó, s a javaslatot elfogadta.
Ugyanezen lap f. é. első számaiban egy tanitó (B. H.) a falusi iskolák tartárgyairól avatott tollal ir. Czikkéből csupán azt közlöm szabad fordításban, amit a vallástanitásról mond. Ez egyfelől hü képét adja azon slendriánnak, mely-től a vallási oktatásban — ami a franczia nép-iskolákban most is aránytalanul sok időt foglal el — nem tudnak szabadulni, másfelől mutatja azt is, hogy a tanitók közt vannak, kik szaba-don tudnak és mernek e tárgyban gondolkozni.
A vallás — úgymond B. — az olvasástan itáson kivül a legközönségesebb tantárgy, s hozzá te-hetném, hogy a legkönnyebb is; azt nem me-rem mondani, hogy aztán ennek van a legkeve-sebb haszna, bár . . . Lehet-e nem bámulni azt az 5—6 éves csodagyermeket, ki lélekzetvétel nélkül mondja fel a katechismus több fejezetét vagy az evangéliumot? Megvallom, engem felet-tébb bánt az emlékező tehetség ily rendkívüli meg-erőltetése, mi nem történhetik máskép, miut az értelein rovására. Vájjon nem volna később sok-kal alsok-kalmasabb a gyermek a káté hittételeínek betanulására? Nem jobb volna azzal kezdenünk, hogy felébresztenők lelkében isten jóságának, hatalmának eszméjét? „Isten!" — ez az első szó, melyet kiejteni hall anyjától; mint kicsiny-nek már imára vannak összetéve kezecskéi s ártatlan tekintete az ég felé fordítva. ímhol a tér előkészítve, — csak tovább kell művelni!
Beszéljünk kisded növendékeinknek isten müvei-nek nagyságáról; mutassuk fel müvei-neki a természet csodáit, a teremtő hatalmát, jóságát, mely fen-tart és liivogat bennünket, az ő jelenlétét, mely betölti a mindenséget. Ezek azok a dolgok, mi-ket minden gyermek megért, ha tudunk lelké-hez szólni; ezek azok, melyeket megérez, hogy ne mondjuk kitalál. Lassanként mintegy jutái-mul leplezzük le előtte a szent történet nagv tényeit, első szüleink engedetlenségét s bünte-tésüket, Ábel meggyilkoltatását, az özönvizet.
Józsefet stb. Kimeritlietlen bányát nyitunk ezzel meg előtte s termékenyítő magvakat h i n t ü n k el elméjében, melyek — legyünk meggyőződve — bőven meghozzák gyümölcsüket . . . .
Nem állhatom meg, hogy a sok szellemmel irt czikk végéből át ne vegyem, amit az i s-k o 1 a i e l ő s-k é s z ü l e t r ő l oly szépen és igazán mond.
Az iskola feladatát igy határozza meg valaki (Girard) : „használni a betűket a szavak kévéért, a szakat a gondolatokért s a gondolatokat a sziv és élet kedvéért" — a mivel azt akarta mondani, hogy a nevelés a czél, a tanítás csak e s z k ö z s hogy már a betűzni kezdő gyermek-nél sem szabad az oktatónak szem elől tévesz-teni n e v e l ő i hivatását, s hogy a tanitás nem
•ex 120 o
-8 évtte magáért van, de hogy ezen utou kell I eljutnia a növendék lelkéhez, szeliditeni, hajlitni I akaratát az értelmesedés által. Ez annyira ma-gas hivatás, mely nem kevesebbet akar, mint az értelmi és erkölcsi ember kiképzését, rend-kívüli éberséget, feszült figyelmet, egyszóval folytonos k é s z ü l t s é g e t kiván. Képzelhetnénk e oly középiskolai vagy egyetemi tanárt, ki ta-nári székébe anélkül lép, hogy t u d n á előre, mit fog ott beszélni. Bármennyire bizzék is valaki ékesszólásában, bármennyire jól legyen is han-golva a hallgatóság szelleme megérteni és kö-vetni őt, sőt ha szükség kipótolni a rögtönzés hiányát : neki mindenesetre t a r t a n i kell attól, hogy a leczke t á r g y a nem lesz elégséges s nem lesz mit tennie egyebet, mint jól-rosszul alkal-mazott üres szólamokkal elégitni ki hallgatóit.
S ha egyátalán lehetetlen kellő és rendes elő-készület nélkül sikerrel beszélni a már t a n u l t hallgatóknak, kik azt is ki t u d j á k találni, amit az ember nem m o n d nekik : hogyan remélhetné egy tanitó, hogy megértethesse magát, ha a pillanat sugallatában bízik? hizeleghet-e magá-nak azzal, hogy nem téveszti szem elől leczké-jének egyetlen czélját : gondolatokat kelteni s gondolatok által hatnia szivre és életre? — A gyermek, bármily fiatal legyen is, jobban észre vesz valamit, m i n t róla közönségesen felteszszük s az ő megfigyelései annál biztosabbak, mert egyenesen s egy tárgyra irányulnak : a tanítóra.
Legkisebb botlása vezetőjének feltűnik előtte;
mesterének minden cselekedete felett kérlelhet-len felügyeletet gyakorol, magyarázza a legkisebb jeleket : egy parányiság, egy „ízé" egy
szem-hunyorítás előtte bizonyító jelek s mig sok ta-nitó keves fáradságot vesz magának növendékeit tanulmányozni, nem is képzeli, hogy ő maga folytonos tanulmány tárgya, s hogv egész sze-mélye nem egyéb, mint üvegház, mely titkait a legutolsó növendék tolakodó fürkészkedésének elárulja.
E tagadhatlan tényből a tanitó magavisetére igen jó szabályokat lehet vonni. Elég le-gyen itt annyit megjegyezni, hogy a tanitó magatartásában s munkálkodásában soha se hi-ányozzék az a rend, melyet tanitványainak ajánl. A gyermek természettől utánzó s tegyük hozzá, hogy utánozza a jót és roszat s fájdalom ez utóbbit könnyebben mint az előbbit. Miből következik, hogy hiába papoljuk neki az ilyen vagy olyan cselekvést, ha magunk nem megyünk elől jó példával; h á t még ha az ellenkezőre mu-t a mu-t u n k példámu-t! Hogyan kívánhassuk a gyermek-ről, hogy kötelességét teljesítse, leczkére késziil-gessen . . . . h a az órán tőle kérdezzük, hogy m i r ő l i s v o l t s z ó .
Jól tudom, hogy sok különben jó szándékú tanitó azt mondhatja és hiszi, hogy ő eleget tud a kis gyermekeknek; de ez nagy tévedés.
Éppen a legkisebb osztályok számára nagyon szükséges az előkészület; a növendékek izgékony szelleme a legnagyobb könnyűséggel keveri ösz-sze a legkülönbözőbb eszméket; a tanitónak mindig résen kell lenni, világos terv szerint h a
-ladui, mindent a maga helyén adni elő, hogy a cliaoszben fentartsa a rendet, mignem az idő meghozza a gyermek gondolatainak a szükséges állandóságot. Magyarázatoknál, szemléltetésnél, előadásnál nem lehet elég gondot fordítani a szavak megválasztására, a kifejezésekre, hasonla-tokra stb. Nem hiszem, hogy a legértelmesebb tanitónak is sikerüljön az egyszerű olvastatás is 7—8 éves gyermekkel, ha előre nem elmélkedett az olvasmány felett.
Végül ajánlja czikkiró az osztálynaplót, mint a mely által a t a n i t ó mintegy rákényszerité magát óránkénti teendőjével előre számot vetni.
A J o u r n a l d e s I n s t i t u t e u r (tanitók lapja) legközelebb megjelent (márcz. 17-ik) szá-mának könyvismertetési rovata Gossot Emil ly-cemumi t a n á r egy müvével foglalkozik, melynek hősnője egy 1867-ben elhunyt derék tanítónő S a n v a n kisasszony. Egy kitűnő hölgy emléke van e könyvben felelevenítve, ki ötven évet szen-telt a szegény gyermekek oktatásának; majd leányokat gyűjtött maga köré, kiket tanitónői pályára készített elő. A tanitónő-képezdék ügyében irt két müvét a franczia akadémia j u t a -lommal tüntette ki. 1833-ban iskolafelügyelővé neveztetett s ily minőségben működött haláláig, mely 83 éves korában következett be. Szivjósá-gáról, önzetlenségéről s nevelési ügyekben telt alapos tanulmányairól Gossot ur nagy elragad-tatással beszél az életiratban, nem felejtvén ki i! derék nő magán életének érdekes apró
körül-ményeit sem. B.
A
„Tanügyi Füzetek"
6. száma a nevelé-szet (csak maradjunk a nevel s mellett) törté-netének a tanításáról közöl figyelemre méltó gondolatokat. Schorn meg Schumann könyveit ajánlja mintákul s a részletekbe való bemélye-dést kíván a mostani szétterülő átalánosságok helyett. Örülünk rajta, hngy ma már e tekin-tetben is reformokról beszélhetünk, mert ez azt mutatja, hogy olyan a milyen päd. történeti irodalmunk még is csak van már s a fejlődés az eddig kiadott müvek vállain lehető. Ugyan-csak a T. F ü z e t e k , továbbá a „ C s a l á d é sIskola"
s a„Nevelés"
Deutsch Janka, Gagyi Sámuel, és Stelli Géza tanítók tollából a kézi-munka kérdéséről hoznak értekezéseket. Ez ösz-szetalálkozásból is látszik, mily nagy fontosságú ez ügy, s mennyire foglalkoztatja a szakközön-séget e kérdés sorsa. Deutsch a női kézi-mun-kákról szólván, különösen a hasznossági irányt hangsúlyozza, Gagyi és Stelli átalában az isk.kézi-munkát tárgyalják, ugy az alaki mint az anyagi képzés oldaláról. A „ N é p n e v e l ő k L a p j a " most a 111. or.-z. tauitógyülés előmun-kálatai mellet Léderernek „A szoktatás nietho-dikája" czimii értekezését közli. A példaadás és a szoktatás coordinált fogalmak-e, vagy pedig egyik csak alárendelt mozzanat a másikban?
Ugyan e lap közli Fettieh Károly értekezését, a
Melléklet a ß. számhoz.
®D< 121 K > -Jakotot, illetőleg Vogel-féle tanmódnak ama-gyar irvaolvasás tanításában való alkalmazható-ságáról. Fetticli oda dönti el, hogy e módszert mi is használhatjuk. Lehetetlennek mi sem t a r t j u k , mindenesetre a gyakorlat mutatná meg. A
„Népisk. Tanügy"
(5. C>. sz.) egy csudabogár czikket reprodukál. Bécsben valami Kawczinsky Miksa irt egy kis elmefuttatást, s az a r e p r o -duktio tárgya. Érdekesebb „mérmondásai" közül hadd álljon itt egy pír. Szerinte a népnevelés háromszázad óta semmit sem haladt, mert csak a methodussal foglalkoztunk, s az anyagra senki sem gondolt. „A népoktatás czélja, u. m. nem az, mint régente hitték, hogy az ifjúság bibii-ázzon é-5 confirmatíóra készüljön, hanem átalános emberképzés." Ezek után neki fordul az irás, olvasásnak, s azt annyira legyalízza, hogy az ember szinte megsajnálkozik rajta. Szerinte a nyelvi oktatás nem lehet a tanitás központja, hanem falun a földmüvelés, városban az ipar legyen az, irás helyett rajzoljanak, olvasás he-lyett hallgassanak a tanítóra. Ezek után elsorolja az ö újmódi népiskolájának a tárgyait : erkölcs-tan (tisztaság, pontosság, takarékosság, illemtu-dás), énektan, tornászat, még a számtan is szük-ségesebb, mint az olvasás és irás, tehát ennek is kegyelem; itt azonban még nine? pont,„ezekhez járulna még egy kis földrajz, egy kis történelem és alkotmánytan; de mind szóbeli-leg." Na meg az irás, olvasás. Si tacuisses . . . Váljon, hogy vélekedik a közleményről t. colle-gánk a Népisk. T a n ü g y ? A
„Deutsche Blätter fiir erzih. Unterricht"
(11. sz.) a párizsi ki-állítás közeledtére Rousseau Emilje fölött hoz czikket, ismertetve Vogt és Sallwürk uj Rous-seau kiadását, melyet társai közt legjobbnak ne-vez. Csak jó dolguk van ezeknek a németeknek szebbnél szebb kiadásokat birnak rendezni a pädag. classicusokból, nekünk egy fordításunk van, az is német. Az„Egészségtani Lapok"
folyton gazdagabb tartalommal jelennek meg.
Az 5. 6. szám arról közöl értekezést, hogy az ember nem abból él amit megeszik, hanem ab-ból amit megemészt, ezenkívül a A. számban a szellőztetésről, s mindegyikban az anthropologia egyes ágaiból hoz érdekes közleményeket. Újból ajánljuk e lapot olvasóinknak.
É r t e s í t é s e k .
— A császárné és királyné ő Felsége a ba-kony-szt.-lászlói r. k. hitközségnek oskolája fel-épithetésére 100 frtnyi kegyadományt 1. le. en-gedélyezni méltóztatott.
— A vallás és közokt. m. kir. minister az 1876.
évi 28. t. cz. 3. §-ában nyert felhatalmazáshoz képest Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye területén Szánthó Sándor kincstári urad. tisztet Szolnok;
Bartsik Márton jászker. nyugalm. kapitányt Jászberény; Major E n d r e gyógyszerészt Árok-szállás; Főző Mihály ügyvédet Karczag; Szőgyi István polgármestert Kunhegyes; Illésy Sándor polgármestert Kis-uj-szállás; Hajdú Sándor
me-gyei jegyzőt Turkeve; Nagy Géza polgármestert Kun-Szt.-Márton; Nyiri Pál polgármestert Me-zőtúr és Tisza-Várkony; Szűcs Lajos birtokost Tisza-Vezseny és Tisza-Ugh; Báró F e c h t i g Imre birtokost Tisza-Sas és Csépa; Elek Salamon bir-tokost Szelevény; Kövér Károly orsz. képviselőt Tisza-Földvár; Erdélyi Lajos Tisza szabályozási igazgatót Czibakliáza és Nagy-Rév; Benkó Al-bert szolgabírót Tisza-Inoka és Tisza-Kürth;
Varga Emil gynm. igazgatót Bessenszög, Nagy-Kürü, Tisza-Siily; Király Alajos szolgabírót Apáthi; Mercz József gyógyszerészet Jász-Kis-Ér; Szendei Károly főbirót J á s z - L a d á n y ; Halasy Béla birtokost Kőtelek, Kenderes és Tisza-Derzs; Szombathelyi Endre szolgabírót Tisza-Szt.-Imre és Tisza-Abád; Kerekes Géza ügyvédet Tisza-Szalók; Czibulka Gáspár főjegy-zőt Déva V á n y a ; Farkas Sándor főjegyfőjegy-zőt Nagy-Kun-Madaras ; ifj. gr. Waldeck Frigyes kost Tisza-Bura; Magyari Kossá Sámuel birto-kost Tisza-Roff; Regenhardt Frigyest Tisza-Beő;
Dr. Franki Mór orvost Puszta-Fegyvernek;
Kormos Ödön birtokost TörökSzt.Miklós; U j -házy László igazgató-tanítót Tisza-Szajol; Lelo-vics Gyula birtokost Tisza-Piispöki; Pirkler Ádolf birtokost Jász-Felső-Szt.-György; Tóth Péter jegyzőt Jász-Fénszaru; H o r v á t h Bertalan
birto-kost Jász-Dósa, Monostor; Halmay József szol-gabírót Jász-Jákóhalma; Bak Ferencz főjegyzőt Jász-Mihálytelek; Bajzáth József főjegyzőt Álsó-Szt.-György és Jánoshida; Kulcsár Fábián jó-szágigazg. Alattyán városok, illetőleg községek számára ideigl. iskolalátogatókul nevezte ki.
— A vallás és közokt. magy. kir. minister Tímár Károly a vízaknai felekezeti iskolák, és Ladamos község számára kinevezett ideiglenes iskolalátogatónak ebbeli tisztségéről történt le-mondását elfogadván, a mondott felekezeti iskolák, illetőleg nevezett község számára Avéd J a -kab vízaknai állami iskolai gondnokot nevezte ideiglenes iskolalátogatóul ki.
— A vallás és közoktatási m. kir. minister Pichler Alajos Rassó, Predmér, Hrabova, Hlboke, Felső-Hlboke, Podhragy-Hricsó, Alsó-llricsó, Pasztina, Závada és Szulyó községek számára kiuevezett ideiglenes iskolalátogatónak ebbeli tisztségéről történt lemondását elfogad-ván, nevezett községek számára az 1876. évi 28. t. cz. 3. §ában nyert felhatalmazáshoz k é -pest Zentál László plevniki földbirtokost nevezte ideigl. iskolalátogatóul ki.
— A vallás- és közoktatásügyi magyar k i r . minister az 1876. évi 28. t. cz. 3. § - á b a n nyert felhatalmazáshoz képest Sárosmegye t e r ü -letén Füzy Sándor Alsó-tárczay ; Péchy Ambrus Felső-tárczai; Ganzaugli Miklós sirokai;
Bor-nemissza Ferencz szekcsői; BorBor-nemissza Ádám tapolyi és Winkler Bertalan makoviczai járási szolgabirót a járásaik területén levő azon isko-lák számára, melyekre nézve eddig még nem rendeltettek ki ideiglenes iskolalátogatók, to-vábbá Antal Emil Kassa város ügyészét Tihany ; Kavecsány Nagy-Ladna, O-Ruzsin és Szent-Ist-v á n y ; Kosztka Vilmos soóSzent-Ist-vári kincstári hiSzent-Ist-v.
6
«EX 1 2 2 K j e -f ő n ö k ö t V ö r ö s v á g á s és D u b n i k ; S c h ö n v i z n e r G y u l a k i n c s t á r i e r d é s z t K a k a s f a l v a és S o ó s u j t ' a l u ; D r . Berzeviczy A l b e r t megyei a l j e g y z ő t Soóvár, N a g y S á r o s és K e s s d e k ö z s é g e k , s végül H o l l ä n d e r L e ó t az e p e r j e s i és berzeviczei izr. i s k o -l á k s z á m á r a ideig-lenes i s k o -l a -l á t o g a t ó k u -l n e v e z t e k i ; Körtvélyessy G á b o r Kapi, N é m e t f a l u , S o ó s -f a l u , V á g á s és H a n u s -f a l u k ö z s é g e k ideiglenes i s k o l a l á t o g a t ó j á t p e d i g ebbeli t i s z t s é g é t ő l s a j á t k é r e l m é r e f e l m e n t e t t e .
A vallás és k ö z o k t a t á s i m a g v . k i r . m i n i s t e r P r é m Gizellát a l i p t ó - s z t . - m i k l ó s i állami e l e m i n é p i s k o l á v a l k a n c s o l a t o s óvóda i d e i g l . m i n ő s é g ű
s e g é d ó v ó n ő j é t á l l o m á s á n v é g l e g e s í t e t t e .
— R e n c z A l b e r t m o l v á n y i b i r t o k o s és p é c s i lakos a s o m o g y m e g y e b o l d o g a s s z o n y f a i r. k. i s -k o l a - a l a p j a v á r a 2 0 0 f r t o t a d o m á n y o z o t t . M i is azzal h o z i t i k k ö z t u d o m á s r a , h o g y a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i m . k . m i n i s t e r n e v e z e t t b i r t o k o s -n a k a -nép-nevelés é r d e k é -n e k e l ő m o z d í t á s á t czélzó n e m e s k e b l ü t e t t e é r t és h a z a f i a s á l d o z a t k é s z s é g e -é r t elismerő k ö s z ö n e t -é t n y i l v á n í t o t t a .
— Taffler Adolf f ö l d b i r t o k o s P u s z t a - K ü r t ö n , s a j á t k ö l t s é g é n e g y községi e l e m i n é p i s k o l á t á l -l í t o t t fe-l, a t a n t e r m e t ke-l-lően fe-lszere-lte, s a t a n i t ó j a v a d a l m a z á s á r ó l g o n d o s k o d o t t . — M i is azzal hozatik k ö z t u d o m á s r a , h o g y a vallás é s k ö z o k t a t á s ü g y i m . k i r . m i n i s t e r nevezett f ö l d b i r t o k o s n a k a n é p n e v e l é s é r d e k é n e k e l ő m o z d í -t á s á -t czélzó h a z a f i a s á l d o z a -t k é s z s é g e é r -t e l i s m e r ő k ö s z ö n e t é t n y i l v á n í t o t t a .