Az értekezés elején a szakirodalmi feldolgozás áttekintést adott a társadalom jelenlegi helyzetéről, aktualitásokról, a lehetséges közösségi módszerek jelentőségéről és mibenlétéről. A dolgozat rávilágított azokra a feladatokra, melyek igazolást nyertek a primer kutatás eredményeiben.
A kutatás azon tekintetben újdonsággal szolgált, hogy a vizsgálat tárgyát képező, felmerülő problémákat nem csak a pedagógia területén dolgozó szakemberek érzékelik, hanem az egész társadalomban jelen vannak. Egyik ilyen gócpont, különösen érzékeny kérdés a hátrányos helyzetűek integrációja, mely egyre sürgetőbb feladattá válik a HH fiatalok létszámának állandó növekedése miatt. Ha társadalmi szinten szeretnénk érzékelhető javulást elérni ennek a csoportnak a helyzetében, akkor valóban széles körű társadalmi összefogásra van szükség. Beleértve az oktatást, az egészségügyet és a szociális szféra szakembereit is.
A hipotézisek összeállításakor az volt a fő szempont, hogy segítségükkel reális kép alakuljon ki a gyakorló pedagógusok, valamint a képzést most végző hallgatók, a leendő pedagógusok véleménye alapján a mai magyar társadalom egyes problémáival kapcsolatban.
A kutatás azzal a céllal jött létre, hogy a hipotézisek alátámasztást nyerjenek. Nehéz a kiválasztott terület kutatása, ezért többféle módszer alkalmazására került sor – interjú, kérdőív, attitűdvizsgálat, a több éve pályán lévő volt hallgatók kikérdezése, valamint a végzős hallgatók véleménye.
A kutatás eredménye részben igazolta a hipotéziseket, melyeket a résztvevő személyek válaszainak elemzése támasztott alá.
6.1. A kutatás eredményei a hipotézisek tükrében
Összefoglalva a kutatás eredményét: elmondhatjuk, hogy részben sikerült igazolni a felvázolt hipotéziseket, és a válaszok elemzése során sok olyan új információ is felszínre került, melyek új adalékot szolgáltatnak a választott témakör további kutatásához.
H1 hipotézis vizsgálata nem igazolta azt a feltevést, hogy a pedagógusok megosztottak az integráció támogatásában. A hátrányos helyzetűek együttnevelése és együtt kezelése a pedagógusok 71%-a szerint előnyösebb, mint a szegregáció, eltekintve egyes speciális esetektől. Napjainkban az integráció fontos kérdése a nevelésnek, oktatásnak. Egyre jelentősebb kérdéssé válik társadalmi szinten is, nemcsak Magyarországon, hanem egész
érni, hogy minden résztvevő elégedett, sikeres legyen, így eredményessé váljon a beilleszkedési, valamint a szocializációs folyamat.
H2 hipotézis vizsgálata során a szakemberek válaszaiból kiderült, hogy a gyakorlatban, a mindennapi oktató-nevelő tevékenység során különböző buktatókkal, problémákkal kell megküzdeniük annak érdekében, hogy minden rászorulót integrált oktatásban lehessen részesíteni.
A H2/A hipotézist nem sikerült bizonyítani, mely szerint az integrációt jobban támogatják azok a pedagógusok, akik rendelkeznek speciális végzettséggel (pl.
zeneterapeuta, gyógypedagógus, logopédus stb.). A Levene Teszt és az ANOVA (F-próba) eredményei azt mutatják, hogy statisztikai szempontból nincs különbség az egyes csoportok között. A szignifikancia a 0,05-ös (5%-os) határértéket meghaladja.
A H2/B hipotézis szintén nem nyert igazolást, mely szerint azok, akik hosszabb ideje dolgoznak a pedagógus pályán és ezért nagyobb rálátással rendelkeznek az integráció gyakorlati hasznosságával kapcsolatban, jobban támogatják az együttnevelés alkalmazását, mint azok, akik csak kevés időt töltöttek még a szakmában. Az egyszempontos varianciaanalízis eredményei alapján a szignifikancia átlépi az 5%-os határértéket, ami azt jelenti, hogy a szórások statisztikai szempontból megegyeznek, és nem található különbség az egyes csoportok között. Megállapítható, hogy a pályahossztól függetlenül elfogadják az integrációt a megkérdezett pedagógusok.
A H2/C hipotézis beigazolást nyert, mely szerint a statisztikai vizsgálat 5%-nál kisebb szignifikancia értéket mutatott, ami azt jelenti, hogy eltérés mutatkozik az integráció támogatásának mértékében. Elmondhatjuk, hogy jobban támogatják az integrációt azok a szakemberek, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.
H3 hipotézist alátámasztotta a vizsgálat, hiszen a válaszadó pedagógusok többsége gyakorlatban is alkalmazná a művészetterápiát, bár jelenleg nem rendelkeznek releváns szakmai ismeretekkel a kérdéssel kapcsolatban.
A H3/A hipotézis vizsgálata igazolta, hogy a közösségi módszerek, ezen belül a művészetterápiák hasznossága vitathatatlan, ezt bemutatta az értekezés. Sok területen, minden korosztály körében alkalmazható. Mindezek előre vetítik alkalmazásának lehetőségeit és szükségességét. Használatával jelentős mértékű költségmegtakarítás érhető el társadalmi szinten is, valamint a HH fiatalok oktatásban való benntartása is megvalósítható.
A közösségi módszerek egyik legfontosabb hatása, hogy sikeres alkalmazásuk mentén a
humánerőforrás értéke megnő és hatékonyabbá válik. A társadalomba, valamint az egyes közösségekbe történő szocializációt megkönnyíti a művészetterápiák alkalmazása, ahogyan ez kiderült a vizsgálatban résztvevő pedagógusok válaszaiból is, akik 78%-ban egyetértettek azzal, hogy a művészetterápiák javítják az egyén munkaerőpiaci lehetőségeit, azaz hosszabb távon növelik a humán tőke hatékonyságát.
A H3/B hipotézis vizsgálatakor bizonyítást nyert, hogy a közösségi módszerek együttes alkalmazása más ismert módszerekkel bizonyos körülmények között hatékonyabb a válaszadó pedagógusok 98%-a szerint. Ez nemcsak költségmegtakarításként jelentkezik, hanem a HH fiatalok lelkiállapotának pozitív irányú változásában is. A terápiák gazdasági hasznossága hosszabb távú alkalmazás után mutatható ki igazán, ahogy ezt tőlünk nyugatra már felismerték és használják. Magyarországon még csak most van elterjedőben a módszer, a helyzet maga után vonja, hogy egyre több avatott, képzett szakemberre lesz szükség a jövőben. A munkavállalás, elhelyezkedés lehetőségei sokrétűek: oktatási, egészségügyi, szociális intézmények.
H4 hipotézis arról szólt, hogy a pedagógusok szükségesnek tartják a speciális továbbképzéseket, mivel így több módszertani eszköz áll rendelkezésükre az integráció sikeressége érdekében. Bizonyítást nyert a feltételezés, mely szerint a válaszadók 92%-a alátámasztotta, hogy a művészetterápiákhoz kapcsolódó szakmai továbbképzésekre egyre nagyobb igény mutatkozik.
6.2. A vizsgálati eredmények ismeretében megfogalmazható tézisek
T1: Szükséges az integráció kiterjesztése. Lehetőség szerint minél több oktatási intézményben valósul meg az integráció, annál jobb eredmények érhetőek el általa. A HH gyermekek és fiatalok beilleszkedése ez által könnyebbé válik. Így megmutatkozik hatása társadalmi-gazdasági szempontból is, hiszen a hosszabb iskolában eltöltött évek magasabban képzett szakembereket eredményeznek, mely erősíti az ország humánerőforrásait. Az oktatási intézményekben alkalmazott integráció önmagában azonban nem elegendő, hanem szükség van az inkluzív (befogadó) pedagógiára.
T2: Fontos, hogy megfelelő végzettségű szakembereket kell az óvodákban, iskolákban alkalmazni, akik segítik a pedagógusokat abban, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket megfelelő módon tudják integrálni a csoportba. A speciális szakemberekre (gyógypedagógus, pszichológus, logopédus, fejlesztőpedagógus, művészetterapeuta)
nagyobb létszámban lenne szükség az intézményekben, valamint arra, hogy kisebb létszámú gyerekcsoportokat lehessen kialakítani.
T3: Az integrációt a már jól működő módszerek mellett egy újfajta módszer alkalmazásával lehetne támogatni, mely a művészetterápia. A művészetterápiát, mint eszközt, a pedagógusok jól használható módszernek látják az integráció területén.
T4: A pedagógusok számára azok a módszertani továbbképzések szükségesek, melybe a művészetterápiák is beletartoznak. A kezünkben van egy olyan terápiás módszer, mely olyan problémákra is megoldást nyújt, melyeket eddig a szakemberek nem tudtak megfelelően kezelni.
A mesterszakon megszerzett tudás lehetőséget ad arra, hogy ezeket a módszereket magas szakmai színvonalon, szívesen és örömmel végezzék. A művészetterápiák alkalmazása lehetővé teszi a sikeres integrációt, így a hátrányos helyzetű fiatalok számára is megnyílik a munkaerőpiac, nagyobb számban szereznek szakmát, vagy tanulnak tovább.
6.3. Javaslatok
Társadalmi és gazdasági szempontból különösen fontos az integráció a hátrányos helyzetű gyermekek nevelése, valamint a fogyatékkal élők segítése, rehabilitációja során.
A közösségi módszerek az integráció eszközei lehetnek. Az értekezés a művészetterápiák, kiemelten a zeneterápia pozitív hatásaival foglalkozott. Az integráció akkor vezet eredményre, ha a megtapasztalt dolgok beépülnek a személyiségbe, a siker főleg ezen múlik. A pedagógus személyisége és attitűdje döntő jelentőségű az eredményes és sikerrel végzett munkában, aki szociális érzékenységgel, empátiával, nagy szakmai tapasztalattal, hivatástudattal kell, hogy rendelkezzen.
A hipotéziseket úgy állítottam fel, hogy a megkérdezett pedagógusok kifejezésre juttathassák az integrációval kapcsolatos tapasztalataikat és gyakorlati ismereteiket. A cél az volt, hogy kiderüljön, az integráltan történő nevelés vagy a szegregáció előnyösebb-e.
Fontos szempont volt, hogy az érintett módszerek alátámasszák a társadalmi-gazdasági hasznosság elvét. A válaszokból kiderült, hogy a pedagógusok igénylik, hogy a társadalom segítse őket az integrációban. A szegregáció helyett az integrált nevelést tartják célravezetőnek. Ennek érdekében a pedagógusokat sokkal hatékonyabban kellene segíteni:
továbbképzések során, és speciális szaktudásukat kellene erősíteni mesterképzésekkel. A művészetterápia szakma nem kapja meg azt a megbecsülést, ami megilletné, hiányzik
helyzetű fiatalokat felkészíteni a beilleszkedésre, illetve a megfelelő pályára. Figyelembe kell venni azt is, hogy mi a társadalom szükséglete (pl. hiányszakmára történő képzés).
Pedagógiai alkalmazások:
- Az integráció során differenciált bánásmódban kell részesíteni a hátrányos helyzetűeket, a pedagógus szakmai tapasztalata segít abban, hogy ez kellő módon menjen végbe.
- Inkluzív (befogadó) pedagógia: a hátrányos helyzetű gyermek megközelítése ilyen pedagógiai módszerrel kell, hogy történjen.
A kutatás azt is bizonyítja, hogy ez a társadalmi integráció hosszú távú gazdasági hasznosságú. Legnagyobb szereppel bír az emberi erőforrás, napjainkban kiemelkedő szerepe van a szakmaspecifikus tudásnak, egyes gazdasági területek fejlődése megköveteli nagy létszámú fiatal, képzett munkaerő alkalmazását.
Az oktatási intézményekben a művészetterápia, mint közösségi módszer megjelenése egy új lehetőséget adna a HH gyermekek integrációjában, mely közösségformáló erővel bír.
Fontos lenne, hogy a speciális végzettséggel rendelkező szakemberek minden oktatási intézményben jelen legyenek, és szaktudásukkal segítsék a fiatalokat. Már az óvodában is teret kellene adni arra, hogy a művészetterapeuták segíthessék a hátrányos helyzetű gyermekek beilleszkedését, hisz az első közösségben történő hatékony szocializáció kihat a fiatal egész életére.
A Magyar Zeneterápiás Egyesület fontos feladatának tartja a marginalizálódott csoportok felkarolását. Az általuk támogatott civil egyesületek, mint például a Megálló Csoport Alapítvány a kirekesztődött csoportok segítését tűzte ki céljául. A nyitott zeneterápiás csoport foglalkozásain való részvétel térítésmentes. A csoportot zeneterapeuta, pszichológus vezeti, de jelen van egy szociális munkás/családterapeuta is az Alapítvány részéről. A közösségi módszer üléseire olyan egyéneket várnak, akik
- marginalizálódottak, társas kapcsolatokat és elfoglaltságot keresők - életvezetési - és beilleszkedési zavarokkal küszködők
- középiskolából kimaradt, deviáns életvezetésű fiatalok - szer- illetve viselkedés függőséggel küzdők
A közösségi módszereket széles körben kellene alkalmazni, melyhez szükség van a speciális szakemberek létszámának növelésére.