A hátrányos helyzetű fiatalok integrációjának társadalmi, gazdasági

A hátrányos helyzetű fiatalok integrációja sok szempontból kedvezőtlen helyzetben van az iskolai oktatás során, amely a tanulmányaikban való előrehaladás tekintetében és ezzel kapcsolatos nehézségeikben is megmutatkozik. Az alacsonyabb szocioökonómiai státus, és az ezzel összefüggő egyes tényezők (szülők alacsony iskolázottsága, egy főre jutó jövedelem alacsony volta, instabil családszerkezet) általában nehezítik a helyzetüket. Előfordul, hogy a szülők elvárásai, értékrendszere is egészen más, mint amit az iskola kíván meg a gyermekektől, fiataloktól. Emellett a kortárs csoport szerepe sem elhanyagolható tényező

ebben a viszonylatban. Összességében az tapasztalható, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek jelentős része küzd nehézségekkel az iskolában, amely egy idő után hiányzásokhoz, lemaradáshoz, bukáshoz, lemorzsolódáshoz, vagy az iskola elhagyásához is vezethet. További nehézséget okoz, hogy sok esetben nemcsak tanulási probléma, hanem egyéb magatartási problémák is jelen vannak. Mindez elvezethet ahhoz is, hogy a fiatal sem a családi, sem az iskolai közegben nem találva a helyét, egyéb csoportok irányába mozdul, s akár a deviancia irányába is elsodródik.

A hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok tanulási nehézségeinek orvoslásához, illetve az esélykülönbségek csökkentéséhez a tapasztalatok szerint nem elegendő az iskolában a különböző pedagógiai eszközök bevetése (esetleg a korábbiak módosítása), hanem a komplex megközelítési módok lehetnek eredményesek. Így például azok a beavatkozások, amelyek nemcsak a mentális, hanem a szociális tényezőket is figyelembe veszik, például nemcsak a tanulóra, hanem a családra is irányulnak.

A tanórákon kívüli egyéb tevékenységek szerepe szintén jelentősnek tűnik a hátrányos helyzetű tanulók megsegítése, támogatása kapcsán. A művészeti, mozgásos, valamint a

„kézműves” és a zenei tevékenységek alkalmazását, illetve ezek arányának növelését is jótékonynak találták. A vizuális, mozgásos és zenei képességek fejlesztését pedig minél előbb érdemes elkezdeni, mivel az ezekre vonatkozó szenzitív periódus, vagyis fejlődésüknek kitüntetett időszaka körülbelül tíz éves korig tart. A felnövekvő gyermekek esetén ezen képességek jelentős szerepet játszanak a fejlődésben, és egyéb területekre is nagy hatással lehetnek. A megfelelő fejlesztésük például az elvont gondolkodás képességének alakulását is segíti. [RAJNAI, 2012]

A gyermekek meglévő erősségeiből kell kiindulni. A szociokulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek elsősorban a jobb agyféltekéhez köthető képességekben lehetnek kiválóak. Amiben jók: ötletesek, igazi újítók, szerepjátszásban kiemelkedők, vizuális művészetekben kiemelkedők, műszaki érzékük fejlett, zenei érzékük, mozgásuk kiváló.

Ezeket a képességeket kell használni a gondolkodási képességek fejlesztéséhez. [NAGYNÉ, 2015]

A nevelés- és társadalomtudományok terén végzett egyes kutatások arra mutatnak rá, hogy a közoktatásban töltött idő napjainkban nem alkalmas arra, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek helyzetén javítson. A jelenlegi magyar iskolarendszer a tapasztalatok szerint sajnos inkább a társadalmi egyenlőtlenségek növeléséhez, illetve újratermeléséhez járul

hozzá. Az a tényező, hogy egy adott gyermek milyen szociokulturális környezetből érkezik, már az óvodában töltött évektől befolyásoló erővel bír, az iskolai oktatás során pedig összefüggést mutat a gyermek teljesítményével is. A hátrányos helyzetből induló gyermekek már sokszor az intézményekbe bekerülve komoly nehézségekkel találkoznak, amely hosszabb távon kudarcokhoz, a saját évfolyamtól való leszakadáshoz, vagy akár iskolaelhagyáshoz vezethet. Az oktatásstatisztikai adatok alapján pedig sajnálatos módon jelenleg is növekedés tapasztalható az iskolából lemorzsolódó tanulók számát tekintve. Az adatok arra mutatnak rá, hogy mindezek következtében az alacsony iskolázottságú népesség

„újratermelődése” történik, ez pedig hosszú távon az ország gazdasági növekedését is negatív irányban befolyásolja. [NAGYNÉ, 2015]

A nemzetközi szakirodalom szerint erős kapcsolati összefüggések mutathatók ki egy ország gazdasági ereje, társadalmi fejlődési potenciálja, illetve a társadalom minden tagja számára hozzáférhető és megfelelő minőségű oktatási rendszer között. Minél kisebbek az oktatási teljesítményben mért eredmények eltérései a társadalmilag előnyös, illetve hátrányos helyzetű csoportok között, annál nagyobb az ország gazdasági teljesítőképessége.

[HALÁSZ és LANNERT, 2006]

Gazdasági szempontból is fontos kérdés tehát, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenjenek, illetve a hátrányos helyzetben lévők is jobban teljesítsenek az iskolai oktatásban. Az utóbbi évtizedek hazai és külföldi tapasztalatai egyre inkább arra mutatnak rá, hogy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása érdekében gazdasági és költségvetési szempontból is előnyösebb lenne az oktatásba invesztálni, mint a segélyek összegeit növelni.

Az Európai Bizottság a 2014–2020-as programozási időszak fő támogatási prioritásai között szerepel a foglalkoztatási szint növelése a gazdaságfejlesztési, foglalkoztatási, oktatási és társadalmi befogadási politikák révén. Ezen tágabb fejlesztési célon belül az oktatással kapcsolatos főbb célkitűzések között található többek közt a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem, a kimaradók számára második esély biztosítása, a kora-gyerekkori nevelés fejlesztése, a hátrányos helyzetű fiatalok integrációja, a szakképzés minőségének javítása és a felsőoktatási részvétel növelése. [HAJDU és MIKE, 2013]

A hátrányos helyzetű térségekben élő, iskolából kimaradó fiatalok esetén nagy problémát jelent társadalmi és gazdasági szempontból is, hogy a megfelelő képzettség hiánya miatt igen rossz esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon. Szakmunkát nem tudnak végezni, a társadalom pedig a szakképzetlen munkaerőt kevéssé értékeli. A hátrányos

helyzetből így nemhogy felemelkedni nem tudnak, hanem akár még mélyebbre, még kiszolgáltatottabb helyzetbe is kerülhetnek. Ahelyett, hogy kereső, illetve termelő tevékenységet folytatnának, a társadalom által ellátandó népesség számát növelik. Ez tehát gazdasági és költségvetési szempontból is problémát jelent, illetve újabb nehézségeket teremt.

A hátrányos helyzetűek körében tapasztalható rendszertelen életmód, a szegénység, az alacsony iskolázottság, és a képzettség hiánya, valamint a mindezekből összeálló kilátástalan helyzet sajnálatos módon könnyen bűnözéshez is vezethet. A bűnözővé válás pedig mind az egyén, mind a társadalom szempontjából igen negatív következményekhez vezet. Az egyén számára a legtöbb esetben a büntetett előélet erősen megnehezíti a munkaerőpiacon való részvételt, és ezzel tovább súlyosbítja az anyagi- és egyéb nehézségeket, valamint a hátrányos helyzetet konzerválhatja. A társadalom szempontjából szintén káros hatásokról beszélhetünk, egyrészt a fent leírtak miatt, másrészt azért is, mert költségvetésileg is komoly terhet rónak a bűnelkövetők az államra.

Maga a bűnözés jelensége, továbbá ezzel összefüggésben a bűnüldözés, a büntetés-végrehajtás és az igazságszolgáltatás működtetése rendkívül jelentős mértékű kiadásokat jelent az állam és az adófizető állampolgárok számára. Kerezsi, Kó és Antal a bűnözés társadalmi költségeire vonatkozó számításai szerint a 2009-ben hazánkban körülbelül 760 milliárd forintra becsülhető a bűnözés által okozott kár. [KEREZSI et al., 2011]

Márk és Váradi 2014-es tanulmánya szerint a bűnelkövető személyek fogvatartásának egy főre vonatkozó költségei Magyarországon egy évben több mint 1,3 millió forintra tehetők. A hazai büntetés-végrehajtási intézetekben csaknem 18 000 fogvatartott ellátásáról kell gondoskodni. Ha ezt a két számadatot összeszorozzuk, már 23,4 milliárd forintról beszélhetünk. Ez pedig még csupán az „eltartási költségeket” jelenti, az egyéb járulékos költségek ezt még jócskán megnövelik. [MÁRK és VÁRADI, 2014]

Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a hátrányos helyzet „újratermelődésének”

megállítása, megakadályozása érdekében érdemes lenne a jelenleginél sokkal korábban beavatkozni, illetve az oktatás terén a jelenlegi (egyelőre kevés eredményt hozó) módszereket újabbakkal kiegészíteni, vagy másokkal felváltani. Ehhez lehet eszköz akár az integrált nevelés és oktatás alkalmazásának újragondolása, valamint kiszélesítése, továbbá az újabb megközelítési módok közül akár a különböző művészetterápiás technikák bevezetése az óvodai és az iskolai foglalkozások körébe.

A tapasztalatok alapján, azon diákok számára, akik a tanulásban nehézségekkel küzdenek, segíthet, ha valamilyen egyéb tevékenységben pozitív élményeket gyűjthetnek.

Ehhez pedig a különböző művészetterápiás foglalkozások jól illeszkedhetnek. Amennyiben, ezen tevékenységek valamelyikében a lemorzsolódás veszélyének kitett tanuló örömét tudja lelni, a saját kompetencia érzését meg tudja tapasztalni, vagy akár bizonyos sikereket tud ezekre alapozva elérni, az a tanulásban nyújtott teljesítményére is jó hatással lehet. Vagy elindíthatja akár valami olyan szakma vagy hivatás irányába is, ahol a tehetségét ki tudja majd bontakoztatni. Továbbá a tanulás terén szerzett kudarcélmények kompenzálásának is egyfajta eszköze lehet. Mindezek a jótékony hatások segíthetnének akár abban is, hogy fokozatosan egyre kevesebb legyen a hátrányos helyzetűek körében az iskola elhagyók, a képzettség nélkül maradók és így a munkanélküliek számát gyarapítók aránya, amely összességében tehát nemcsak társadalmi, hanem gazdasági szempontból is előnyös hatású lehetne.

A művészetterápia segíthet a hátrányos helyzetű fiatalok szociális készségeinek fejlesztésében. A különböző környezeti hatások gátló tényezőit tompítja, a szocializációs és empátiás készségeket fejleszti, az egészséges énkép kialakítását elősegíti. Megtanulják a helyes konfliktuskezelési módokat. Az alacsony-és közepes súlyosságú depressziós betegek esetében zeneterápiával érdemes növelni a pszichológiai segítséget. Társadalmi szempontból lényeges, hogy a kezelt fiatalok megértik saját problémáik gyökereit, megerősödik az önbizalmuk, változtatni tudnak helyzetükön. Hátrányaik ellenére is élhetnek teljes életet, dolgozhatnak, a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak. Ennek pénzügyi vonatkozásai ismét csak jelentősek a társadalom számára.

2.2.7. Kormányzati programok, melyek elősegítik a hátrányos helyzetű fiatalok