Az interjúk összegzése

Az interjúkból néhány gondolat kiemelésre került, amelyek a hipotézisek vizsgálatával kapcsolatosak. Az interjúk teljes anyaga a mellékletben található.

H1: „Van egy 10 fős szegregált csoportunk, de szociális integrációban, ahol SNI-s gyerekek vannak 3 gyógypedagógussal, integrálva pedig a csoportokban 2 gyermek van. Az integráció nagyon jól bevált az óvodánkban. Viszont volt olyan gyerekünk is, ahol megkérdőjeleztük az integrációt, mert a többiek rovására ment nagyon a viselkedése.”

(D. H. M.)

„A szegregáció bizonyos betegségtípusokban hasznos lehet, de itt sem a teljes szegregáció. Az integrációnak több pozitívuma van, amit nagyon alaposan elő kell készíteni.”

(K. M. E.)

„A szegregációról azt gondolom, hogy elszigeteli azokat a gyerekeket, akik tehetségesek valamiben, így ki vannak rekesztve a társadalmi közegből, ahol megmutathatnák, ők mire képesek.” (H. E.)

A vélemények többsége támogatja és hasznosnak tartja az integrált nevelést, de bizonyos esetekben támogatja a szegregációt, ha a helyzet úgy kívánja.

H2/A: „Támogatnám a pedagógusok terápiás irányú képzését. Már az alapképzésben meg kellene jelennie. Ha művészetterapeutákat képeznének másoddiplomásként, illetve diploma kiegészítésként, az feltétlenül jó lenne.” (H. E.)

„Úgy vélem, hogy a zeneterápiának abszolút létjogosultsága van a sérült gyerekek nevelésében, de sajnos ez egy kihasználatlan lehetőség.” (K. G.)

„Elsősorban hallássérült gyerekekkel foglalkozom és logopédiai osztályokba járó tanulókkal. A speciális szakterületem a hallás–ritmus–mozgásnevelés. A cél a személyiségfejlesztés, tanulási képesség fejlesztése, ami kapcsolódik a zeneterápia fejlesztési céljaihoz is.” (D. Gyné. Á.)

„Az integrációnak mindenféleképpen van helye az oktatásban. A művészetterápiákat alkalmasnak tartom arra, hogy az integrációt megsegítse.” (V. V. I.)

H2/B: „Az integrációnak több pozitívuma van, amit nagyon alaposan elő kell készíteni, jó szakemberekkel, hogy sikeres legyen. A művészetterapeuta mesterképzés pont ezt erősítené. A zeneterápiát már a születéstől kezdve fontosnak tartom. Lelki szinten megerősödést tud adni, ami segít legyőzni a többi problémát.” (Kné. M. E.)

„A tanárok képzését nehéz megítélni, ez személyfüggő. Az, hogy valaki elfogadó, empatikus, arra születni kell, de mindenféleképpen támogatnám a pedagógusok terápiás irányú képzését.” (H. E.)

„A másik jellemző ebben az életkorban, hogy tenni szeretnének valamit, így a zene mindenképp lehetőség, ami érdeklődési körtől is függ. A zene, mint háttér fontos szerepet tölt be. Nemzetközileg is kimutatott tény, hogy ebben a korban a legintenzívebb a zenei élmény, emiatt a fiatalok több időt töltenek zenével.” (Dr. T. J.)

H2/C: „A szegregációról azt gondolom, hogy elszigeteli azokat a gyerekeket, akik tehetségesek valamiben. Így ki vannak rekesztve a társadalmi közegből.” (H. E.)

„A zeneterapeuta-képzés kérdésére a válaszom: is-is. Mindenképp fontos az, amit az osztrákok Európában elértek a zeneterápia szakmásítását illetően, illetve az angoloknál látható, hogy a zeneterápia integrálva van az egészségügyben, és fizeti a biztosító a zeneterápiás foglalkozást. Ezt csak Ausztriában és Angliában érték el. Németországban sok egyetemen képeznek terapeutákat. A legismertebb és legrégibb a Heidelbergben működő rehabilitációs iskola, ahol van mesterképzés is és egy szisztematikus kutatás.

Magyarországon a zeneterapeuta nappali képzést el tudom képzelni Pécsett és Budapesten, itt van erre esély. Látom a lehetőségét annak, hogy több intézményben a hátrányos helyzetű fiatalokkal zeneterapeuta foglalkozzon. Ez egy lehetőség mindennapi életükben az integrációra.” (Dr. T. J.)

„Sokkal több felkészültebb pedagógus kellene az oktatásban erre a speciális problémára, ami ma még nem történik meg. Vagy olyan módon, hogy a pedagógusképzésben mindenki számára elérhetővé kellene tenni ezt a tudásanyagot, szemléletmódot, mert ez leginkább szemléletmód a pedagógiában, vagy pedig a speciális végzettségű pedagógusokat és segítőket a normál pedagógusok mellé helyezni állandó partnerként, hogy egy együttműködésben tudják ezt a helyzetet minél tökéletesebben kezelni. Ez az elképzelés kicsit idealisztikus, de én így látom.” (V. V. I. és V. M.)

H3/A: „Minél előbb kap a gyerek zenei fejlesztést, zenei lehetőséget, annál hatékonyabban tud tanulni. Tanulásban akadályozott gyerekek fejlődését is segíti a művészetterápia, javul az önértékelésük, megnyílnak a külvilág felé. Szükséges a terápiás foglalkozások gyakoriságának növelése.” (H. E.)

„Olyan gyerekekkel foglalkozom, akik pszichológiailag, mentálisan sérültek (rossz családi körülmények, kriminalitás, bűnözés, alkoholizmus, széthullott családok). Ezek az antiszociális gyerekek nagyon szívesen rajzolnak – a művészetterápia mindhárom ágát alkalmazom, zene, képzőművészet, illetve tánc-és mozgásterápia.” (K. Z.)

„Tapasztalatok azt mutatják, ha felgyűlik az agresszió a fiatalokban, akkor nem feltétlenül dobokra van szükség, vagy heavy metál zenére. A terapeuta tudása kell ahhoz, hogy mikor, mi az, ami működik. Általános recept erre nincs” (F. Zs.)

H3/B: „A művészetterápiás képzés pedagógusoknak nagyon jó kezdeményezés lenne, örülnék neki. Közismert, hogy az ének gátlást old, ez pozitív változást eredményez. Már az ép gyerekeken is észre lehet venni, hogy a fantáziájuk beszűkült. A művészetterápia ilyen szempontból is segítene.” (D. H. M.)

„A művészetek segítenek abban, hogy a gyerekek ki tudjanak bontakozni. A néptáncot nagyon komoly lehetőségnek látom. A közösségi élmény, a közös cél összekovácsolja a csoportot, valamint a művészeti tevékenység fejleszti a tanulási képességeket, fokozza a kitartást. Érvényesül a művészetek transzfer-hatása. A művészeti foglalkozások nagyon jó megoldást jelentenek a társadalmi egyenlőtlenségek ellensúlyozására is.” (S. F.)

„Kimutatott tény, hogy 12–20 év között a fiatalok legintenzívebben, a szabadidejük legnagyobb részében a zenével foglalkoznak. Az aktív zeneterápia egyéni és csoportos terápia is lehet.” (Dr. T. J.)

„Lesz a személyiségének egy olyan része, amire tud alapozni. Képes lesz arra, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, illetve a közösségnek. A gyógypedagógia és a zeneterápia együttes alkalmazását nagyon jó ötletnek tartom.” (I. Zs.)

H4: „Szükség van az óvónők olyan jellegű továbbképzésére is, ahol többet megtudnak az SNI-s gyerekekről. A művészetterápiás képzés pedagógusoknak nagyon jó kezdeményezés lenne, örülnék neki. Közismert, hogy az ének gátlást old, ez pozitív változást eredményez. Ha el lehetne végezni ezt a főiskolán, én is szívesen jelentkeznék erre a képzésre.” (D. H. M.)

„Célunk a néptánccal, hogy mindenki tudja, itt magas színvonalú művészeti nevelés folyik. A Petőfi iskola Sopron város e részének körzeti iskolája. Ne legyen kötelező az iskolákban néptáncra járni, de legyen erre lehetősége. Évközben is csatlakozni tud a néptánccsoporthoz a tanuló. Kimutatható, hogy a tanulási képességet fejleszti ez tanulóinknál. Országos szinten egy távlati cél lehetne, hogy ezekkel az eszközökkel hogyan lehet megsegíteni a gyerekeket. Ha ebből szakmai anyagot tudnánk készíteni írásos, vagy digitalizált felvétel formájában, ez másoknak is mintát adhatna és követendő lehetne.” (S. F.)

„A hátrányos helyzetű gyerekek integrációjában a zeneterápiás tudásommal sokat tudok segíteni. Ennek hiányában viszont ezt nem lehet irányítani: tudni kell, hogy mit akarok elérni, az akceptálását, hogy együtt vagyunk, együtt zenélünk, Ő is ugyanolyan tagja a közösségnek, mint a többi gyerek. Ezzel nagyon sokat lehet elérni.” (F. Zs.)

Néhány, még kiemelést érdemlő gondolat az interjúkból

„Komplex személyiségfejlesztést ad, ami nem csak a készségek és képességek, hanem a jellem és a személyiség komplex formálására alkalmas. Nem csak a zenei nevelésben, de terápiás célzattal is lehet használni.” Az iskolákban a problémás fiatalok integrációjára és szegregációjára egyaránt van példa. Van iskola testi és szellemi fogyatékos gyerekeknek, de az integrálás kötelező. A német iskolákban liftet építenek a tolókocsis gyerekeknek. Ezek a fiatalok az egyetemre is eljutnak. Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy nem ismerik el a zeneterapeutákat és magát a szakmát, így pénz sem áramlik erre a területre.”

(F. Zs.)

„Fontos az, amit az osztrákok elértek a zeneterápia szakmásítását illetően, illetve az angoloknál látható, hogy a zeneterápia integrálva van az egészségügyben és fizeti a biztosító a zeneterápiás foglalkozást. Ausztriában is fizeti a biztosító a terápiás foglalkozást, a zeneterapeuta meg tud élni ebből. Németországban 1999-ben január 1-jén lépett hatályba a

terapeuta törvény. A terápiás kezelés a törvény bevezetése óta olcsóbb lett a betegek részére.

Gazdaságilag ez hosszútávon kifizetődő, hiszen kevesebbe fog kerülni az államnak a későbbi problémájuk.” (Dr. T. J.)

„Az óvodában, ahol integrációs gyerekek vannak, ott a szakcsoportok – pszichológus, logopédus, zeneterapeuta, játékterapeuta, gyógytornász – segítik a munkát.” (F. Zs.)