Írásos interjúk elemzése

Írásos interjút készítettem azon egyetemi hallgatókkal, illetve végzett pedagógusokkal, akik részt vettek rövid művészetterápiás kurzusaimon, az általuk megtekintett videó anyag és az írásos interjúk teljes szövege a mellékletben megtalálható.

Azon pedagógusok véleményére voltam kíváncsi, akik hosszabb-rövidebb ideje aktívan dolgoznak szakmájukban. Közülük többen speciális intézményben oktatnak, így közvetlenül is kapcsolatba kerülnek a szegregáció vagy integráció problémájával. Az ő véleményük azért különösen fontos, mert részt vettek művészetterápiás kurzuson, azaz elméleti és gyakorlati megközelítésben is képet kaptak arról, hogyan lehet alkalmazni a művészetterápiát, ezen belül a zeneterápiát a hátrányos helyzetű fiatalok integrációjában. Fontosnak tartom azt is, hogy pedagógus hallgatóink tanulmányaik során megismerkedjenek a művészetterápia, ezen belül a zeneterápia módszereivel, eszközeivel és alkalmazási lehetőségeivel. Az alapképzés során ez csak egy rövidített kurzus keretében valósulhat meg. A hallgatók véleményét azért kértem ki, mert igazolni kívántam, hogy a hipotézisekben megfogalmazott gondolatok hamarosan mindennapi kérdéseikké, problémáikká válnak.

H1: „Azok a gyermekek, akik nehezebb körülmények közül érkeznek, sokkal rosszabb esélyekkel indulnak bármi jellegű terápia, oktatás eléréséhez.” (U. R.)

„A gyermek 3 éves koráig a legfogékonyabb. Addig, amíg a család nem kap diagnózist, miért ne lehetne elvinni a gyereket például egy zeneterápiára, vagy mozgásfejlesztésre?

Sajnos a súlyosabb problémákkal küzdő, fogyatékossággal élő gyermekek ellátása, integrációja sincs megoldva.” (F. P. M)

„Az is lényeges, hogy a gyerekek minél fiatalabb korban fogadják el a másikat, ha Ő egy kicsit különleges, és ebben nagy szerepe van az integrációnak.” A művészetterápia egy nagyon fontos eszköze lehetne ennek.” (Sz. T.)

H2/A: „Jobban fel kellene a hallgatókat készíteni a rájuk váró nehézségekre, amit a

"problémás" szülőkkel és a nehézségekkel küzdő gyermekekkel való találkozás hoz majd az

életükbe. A művészetterápiáknak nemcsak a hátrányos helyzetű fiatalok integrációjában, hanem a normál óvodai mindennapokban is jelen kellene lenni. Mert a gyerekek egyre kétségbeejtőbb állapotban kerülnek óvodába, s ez a helyzet az évek múlásával hatványozottan romlani látszik.” (Cs. N. I.)

H2/B: „Nagyon jónak találnám, ha indulna művészetterapeuta képzés, mely hiánypótló lenne. Véleményem szerint az is jó lenne, ha több művészeti ággal meg lehetne ismerkedni.”

(Cs. N. I.)

„Az antidepresszáns tabletták helyett művészetterápiával dolgozhatnánk fel azokat a lelki problémáinkat, melyek később szomatikus betegségek kialakulásához vezetnek.

Gyermekeknél félelmeket, szorongásokat oldhatunk fel.” (F. P. M.)

H2/C: „A zeneterápia alkalmazásával megkönnyíteném a hátrányos helyzetű gyermekek integrálódását az óvodai csoportokba. Mi sem felemelőbb, mint önfeledten zenélni, elmondani zenei nyelven, mi is bánt minket?” (L. G.)

„Fontos lenne, hogy több ember is megismerhesse ezt a terápiát. Szorgalmaznám, hogy egyetemen is lehessen tanulni mesterképzésen. Pedagógusok továbbképzésén többet kellene beszélni arról, hogyan lehet valaki zeneterapeuta.” (Sz. V.)

„A sikerességhez 3 dolog kell: a kiváló zeneterapeuta, a zene és a türelem. A zenével több mindent ki tudunk fejezni, mint a szavakkal. Ezekkel a gyermekekkel a kommunikáció nagyon nehéz, de zenével könnyebb megérteni őket és ők is könnyebben megértik a terapeutát.” (V. N.)

H3/A: „Hiszek abban, hogy a művészetterápia segíteni tud a hátrányos helyzetű fiatalok társadalomba való egészséges integrációjában.” (T. L. Zs.)

„Hány értékes embert és munkaerőt veszítünk el, csak mert hátrányos helyzete visszahúzta őt a süllyesztőbe, és nem volt ott senki, hogy kiemelje Őt onnan és felemelje?”

(J. O.)

„Társadalmi szempontból lényeges, hogy a kezelt fiatalok megértik problémáik gyökereit, ugyanakkor önbizalmat kapnak.” (Sz. E.)

„Sajnos egyre több a hátrányos helyzetű fiatal, akiknek meg kell adni az esélyt, mivel beilleszkedésük, szocializációjuk folyamata nehéz. Ehhez odafigyelés, elhivatottság, empátia szükséges.” (V. N.)

H3/B: „A társadalom a szegény családba, kisebbségi családba, fogyatékos szülőkhöz, menekült családba született gyermekeket megbélyegzi és kirekeszti Őket. Sokszor megkülönböztetéseket használnak rájuk. Rengeteg pszichológiai és pedagógiai kutatás alátámasztja, hogy 0–6 éves korig hatalmas mértékben lehet fejleszteni egy gyermeket.

Egyik megoldást a művészetterápia jelentené. Ez lehet képzőművészet-terápia, zeneterápia és mozgás-terápia. Ha ez támogatott lenne, hatalmas változásokat érhetnénk el a társadalomban, hisz ezzel fejleszthetők a fiatalok szellemileg, fizikailag, érzelmileg. A művészet kinyitja a személyiségüket, befogadóvá tudnak válni, sokszor megtanulják az adott csoport szabályait, illemeit, mint akár egy mini-társadalomban. Megtanulnak a másikra figyelni, őt teljes mértékben elfogadni, bármilyen családi, szociális, népcsoporti háttérből is származhat az illető. Kinyitják azokat a kis ajtókat és ablakokat a fiatalban, amik eddig be voltak zárva, és amik akadályozták őt az integrációban és szocializációban.” (J. O.)

„Ha egy hátrányos helyzetű fiatal nem talál kapaszkodót, közmegértést, általános segítséget a lakosság részéről, akkor menekül és lázad. Mindezeket elkerülendő, a jövőnk nem kis mértékben attól függ, hogy a társadalom egésze felismeri-e az integráció gazdasági és közéleti jelentőségét, és hajlandó-e ezért anyagi és erkölcsi áldozatot hozni.” (T. L. Zs)

H4: „Úgy gondolom, nagyon kevés az igazi képzett szakember, és nagyon kevés az a tőke, ami az ilyen jellegű foglalkozások megvalósításához rendelkezésre áll.” (U. R.)

„Egy óvónőnek kitűnő lehetőség lenne, ha nem csak a zeneterápiát ismerné, hanem a különböző művészetterápiákat is. Hiszen nem csak a zene, hanem a képzőművészet, a mozgás is ugyanolyan fontos része a gyermeki fejlődésnek.” (K. F.)

„A szakma elsajátításával sokkal több eszköz, lehetőség és módszer állna rendelkezésünkre a különböző problémás helyzetek, vagy problémás gyermekek kezelésében.” (N. D.)