A hátrányos helyzetű fiatalok megítélése

Ma Magyarországon jelentős számban élnek hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok.

Jelenleg hazánkban az eltérő fejlődésű gyermek a diagnózis felállítását követően a szakértői bizottság szakvéleménye alapján korai fejlesztésben, később gyógypedagógiai rehabilitációban részesül egy viszonylag jól kiépített szakszolgálati és gyógypedagógiai intézményes hálózaton belül.

Sajnos társadalmi szinten előnyt élveznek azok a célok, melyeknél a befektetett pénz azonnal megtérül. Ezért a hosszú évek munkáját igénylő feladatokra és fejlesztési célokra nagyon kevés forrás áll rendelkezésre.

A hátrányos helyzetű fiatalok nemcsak az oktatás terén, hanem a munkahelykeresésnél is hátrányt szenvednek. Nem szívesen veszik fel őket, ha egészséges embert is kap a munkáltató ugyanarra a feladatra. Így több százezer ember ki van rekesztve a munkaerőpiacról és a társadalmi életből. Némileg javított a helyzeten a pár éve bevezetett segítség, a fogyatékkal élő személyek alkalmazásakor az állam kedvezményt nyújt a munkáltatónak.

A HH gyerekek és fiatalok megítélése nagyon lassan változik társadalmi szinten. Ha a gyermek nem olyan szerencsés, hogy a családban, vagy a tanárai között van legalább egy olyan felnőtt, aki segít neki, akkor nagy valószínűséggel eltűnik a süllyesztőben. A társadalom általában ezeket a gyerekeket megbélyegzi, kirekeszti, létrejön a szegregáció. A

gyerek eleve születhet egy hátrányos helyzetű családba, például szegény család, fogyatékos szülők, stb. A gyermek maga is születhet testi, vagy értelmi fogyatékossággal. A társadalom sokszor megkülönböztető kifejezéseket használ ezekre a gyerekekre, pedig ők nem tehetnek róla, hogy így születtek. Sajnos jellemző, hogy egy értelmi vagy testi fogyatékossággal élő gyermek általában ki van rekesztve a társadalomból, pedig ennek nem kellene így lennie, rengeteg pszichológiai és pedagógiai kutatás támasztja alá, hogy 0–6 éves kor között hatalmas mértékben lehet fejleszteni egy gyermeket. [SZABÓNÉ ŐRY, 2005]

A fogyatékkal élők személyiségi jogai egyre inkább előtérbe kerülnek az EU-n belül is, például kiemelt figyelmet kap az SNI-s diákok megjelenése a társadalom minél több színhelyén. A dokumentumokban lefektetésre került a minőségi oktatás és a szakképzés fontossága az SNI-s fiatalok esetében, valamint ennek a hátrányos csoportnak a munkaerőpiaci megfelelése, és a társadalomban való boldogulása. Támogatni kívánják a sajátos igényű személyek bevonását a társadalomba, a munkavállalásba, és az oktatási feltételeket optimális módon biztosítani szeretnék számukra (ideértve a szakképzést, a felsőoktatást és az egész életen át tartó tanulást is). Nemzetközi szinten három fő csoportot különböztetnek meg a fogyatékkal élőkre vonatkoztatva:

- fogyatékosság („A” orvosilag egyértelműen diagnosztizálható és visszavezethető valamilyen organikus károsodásra)

- tanulási nehézség („B” magatartási vagy érzelmi rendellenesség és speciális tanulási zavar)

- hátrányos helyzet („C” szociális-gazdasági, kulturális, nyelvi hátrányok)

Ez a három kategória általában nem különíthető el tisztán egymástól. A vizsgálatok szerint az összes tanulónak átlagosan 2,6%-át teszi ki az „A” csoport. Számos országban jelentős számú tanulót foglal magába a „B” kategória, az arány ennek következtében további 15–25%-kal bővülhet. Magyarországon jelenleg az összes tanulónak 7%-a kerül az SNI kategóriába. Az országok különböző mértékű anyagi támogatást biztosítanak ezeknek a tanulóknak. Vannak olyan országok, ahol a szülőket is tájékoztatni kell az összeg felhasználásáról. Eltérés mutatkozik az egyes országok között abban is, hogy melyik kategóriába sorolják be a pedagógusok az egyes tanulókat. A tanulók több mint fele az úgynevezett 1. szintű segítségben részesül (a tanórákon több odafigyelés, hatékony differenciálás, felzárkóztató oktatás). A második szinten már szükség van iskolán kívüli szakember bevonására is (gyógytornász, gyógypedagógus). A harmadik szintbe tartozó tanulók rendelkeznek szakvéleménnyel, akik megkapják ezt a szakvéleményt nagyon

komoly összegre jogosultak, mely támogatásról pontosan leírják, hogy mire lehet fordítani.

[CSÁNYI, 2008]

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről: „A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani.”

Felmérés készült olyan fogyatékkal élő (látássérült) személyekkel, akik integrált és szegregált iskolai oktatásban is részt vettek. Az integráció pártiak a speciális oktatásnak a

„börtön” jellegét emelték ki, illetve azt, hogy a többségi intézményekben magasabbak a követelmények. Vélemények az integrált oktatásról: életszerűbb, nagyobbak az elvárások, jobban felkészít az önállóságra és az életre, sokkal szabadabb a légkör, továbbtanulásnál előnyt jelent, kialakul az empátia.

Vélemények a szegregált oktatásról: túlságosan elzár a külvilágtól és a családtól, nem életszerű, burokban nő fel a gyerek, nem alakul ki küzdő szellem, nem alakulnak ki társas kapcsolatok. [PERLUSZ, 2008]

Napjainkban az oktatás egyik legfontosabb kérdése, hogyan lehet együtt nevelni a különböző társadalmi rétegekből, szociális körülmények közül érkező gyerekeket. A régen elkülönítetten tanított gyermekeket ma már integráltan oktatják, ezért szükség van a differenciált oktatásra és nevelésre, az egyéni fejlesztésre. A hátrányos helyzetű gyermekek számának növekedése miatt felerősödött a differenciált fejlesztés igénye, a gyerekek képességbeli szintre hozása, a hátrányok kompenzálása szükségszerűvé vált. Megerősödött a családgondozás szerepe. Jogszabály szerint szociálisan hátrányos helyzetű az a gyermek, aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapnak a szülők, a lakhatási körülmények nem kielégítőek, a szülők iskolai végzettsége nem haladja meg a 8 osztályt, vagy tartós munkanélküliek. Ezek közül kettő megléte esetén a gyermek már halmozottan hátrányos helyzetűnek számít.

Hátrányos helyzet nem csak gazdasági, vagy szociális szempontból alakulhat ki, lehet az ok nyelvi hátrány, kisebbségi származás, nemzetiségi nyelv, betegség, részképesség-zavar. Különösen így van ez az autista gyerekek esetében, akiknél a legnehezebb a szociális képességek megtanulása, a kapcsolatteremtés.