A költségvetés elfogadását követően megkezdődhet annak végrehajtása, azaz az abban meg-tervezett bevételek beszedése és kiadások teljesítése. E fejezetben elsősorban ez utóbbival, azaz a kiadások teljesítésének szabályaival foglalkozunk, mivel az államháztartási jogsza-bályok elsősorban ezekre nézve tartalmaznak előírásokat.
A kiadások teljesítésére vonatkozó államháztartási szabályrendszert alapvetően két részre oszthatjuk: a valamennyi kiadásra vonatkozó általános szabályokra, valamint egy-egy konkrét kiadástípusra vonatkozó speciális szabályokra. A fejezetben egyrészt áttekintjük a valamennyi kiadásra vonatkozó általános előírásokat – ilyenek a fizetési kötelezettségek vállalásának, valamint a tényleges kifizetések teljesíthetőségének feltételei –, továbbá is-mertetjük az egyes kiadástípusokra vonatkozó konkrét kötöttségeket, korlátokat is.
A kiadások teljesíthetőségének szabályrendszerében első és legfontosabb a kötelezett-ségvállalások szabályrendszere.
Kötelezettségvállalásnak az államháztartási jog a kiadási előirányzatok terhére fizetési kötelezettség vállalásáról szóló, szabályszerűen megtett jognyilatkozatot nevezi. Ez a jog-nyilatkozat jogi megjelenését tekintve számtalan formát ölthet: lehet polgári jogi szerződés, közigazgatási hatósági döntés, foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését tartalmazó kinevezési okirat, munkaszerződés, valamilyen költségvetési támogatás biztosítására irá-nyuló intézkedés stb. Közös azonban mindegyikben, hogy olyan jogi nyilatkozatot tartal-maznak a szerződést aláíró, okiratot kiadó államháztartási szervezet részéről, amely alapján e szervezet a jövőben kifizetést fog teljesíteni a másik szerződő félnek, okirat címzettjének.
A kötelezettségvállalás így magában foglalja minden olyan ügylet létrehozását, amelyből a jövőben az azt megkötő szervezetnek fizetési kötelezettsége származik, függetlenül attól, hogy az a számviteli szabályok szerint a mérlegben már kötelezettségként kimutatható-e, vagy még nem,1 illetve szükséges-e még a kifizetéshez további feltétel teljesítése (például a megrendelt áru leszállítása) a másik fél részéről.
Nem kötelezettségvállalás ugyanakkor az olyan ügylet, amelyből a másik fél további tevékenységétől függetlenül soha nem keletkezik fizetési kötelezettsége az államháztartás valamely alrendszerébe tartozó félnek, például azért, mert csak jogosulti pozícióban áll (ő értékesít valamit), vagy az ügylet alapjául szolgáló dokumentum – jogszabály, alapító ok-irat, hatósági kötelezés, szerződés – csak valamely tevékenység elvégzését írja elő, kifizetés
1 Ezt a különbségtételt szolgálja az Áhsz. szerinti végleges és nem végleges kötelezettségvállalás, amely azonban az Áht. kötelezettségvállalási szabályai oldaláról nem releváns.
teljesítését nem.2 Ugyancsak nem tekinthető kötelezettségvállalásnak, ha a fizetési kötele-zettség nem kiadási előirányzat, hanem valamely költségvetésen kívül kezelt pénzeszköz terhére történik. Ez ugyan nem tekinthető tipikus esetnek, de a költségvetési szervek egy meghatározott részénél mégis előfordulhat, elsősorban a központi költségvetésben nem megjelenített, úgynevezett közvetlen európai uniós támogatások (például agrártámoga-tások) kifizetése során.
Ugyancsak nem tekinthetők kötelezettségvállalásnak az úgynevezett más fizetési kö-telezettségek, amelyeket az Áht. olyan, az államháztartás valamely szervezetét terhelő fize-tési kötelezettségként nevesít, amelyeket nem a hagyományos értelemben vállalnak, hanem azok jogszabályon, jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható bírósági, illetve véglegessé vált vagy azonnal végrehajtható hatósági döntésen alapulnak, vagy azokat más további ügyletet (szerződést, megállapodást) nem igénylő kötelező előírás keletkeztet oly módon, hogy a fizetési kötelezettség összegét vagy az összeg megállapításának módját, to-vábbá a felek valamennyi jogát és kötelezettségét megállapítja.
A kötelezettségvállalásoknak léteznek sajátos esetei is, amelyek közül a leggyako-ribbak talán az alábbiak:
– A Kbt. szerint a közbeszerzési eljárások hirdetmény, részvételi, ajánlattételi fel-hívás közzétételével kezdődnek. Tekintettel arra, hogy ezek alapján a beszerző szervezetnek (ezeket a törvény ajánlatkérőnek nevezi) az érvényes közbeszerzési eljáráson nyertessel általában szerződést kell kötnie, az Ávr. ezeket az eseteket is kötelezettségvállalásnak tekinti. Vagyis a közbeszerzési eljárások során a kiadási előirányzatok terhére vállalt kötelezettségek kezdő időpontja a hirdetmény, rész-vételi, ajánlattételi felhívás közzététele, nem pedig a nyertes ajánlattevővel a szer-ződés megkötése. Kivételt képez ez alól az úgynevezett feltételes köz beszerzési eljárás – mivel ebből nem származik automatikusan szerződéskötési kötele-zettség –, valamint az úgynevezett keretmegállapodás, amennyiben a keretmeg-állapodás az azt megkötő szervezetre önmagában nem keletkeztet fizetési kötele-zettséget.
– A pályázati kiírás ugyancsak kötelezettségvállalásnak tekinthető, noha ilyenkor is csak később jön létre a fizetési kötelezettség alapjául szolgáló támogatási, munkajogi stb. jogviszony. Az Ávr. ugyanis úgy tekinti, hogy a pályázatot meghirdető szervezet már mindenképpen sort fog keríteni az érvényes és megfelelő pályázatot benyújtó egy vagy több személlyel a pályázat tárgyául szolgáló szerződés, más jogügylet megkötésére. A pályázat kötelezettségvállalásának minősítése biztosítja – a később tárgyalandó eszközökkel –, hogy ne kerülhessen sor kontroll – és persze költség-vetési fedezet – nélkül ilyen kiírásokra.
– A kezesség vállalása, garancia biztosítása az önkormányzati alrendszer egy ré-szében korábban elterjedt gyakorlatnak számított. Ezek a nyilatkozatok a megtétel időpontjában nem tekinthetők kötelezettségvállalásnak,3 felső határukat a kiadási
2 Az természetesen előfordulhat, hogy e tevékenység elvégzése érdekében másokkal szerződéseket kell kötnie a szervnek, ilyenkor azonban e szerződések lesznek a kötelezettségvállalás dokumentumai, nem magát a te-vékenység elvégzését előíró jogszabály, hatósági döntés, szerződés stb. Például, ha a katasztrófavédelem arra kötelezi a könyvtárat, hogy bizonyos átalakításokat végeztessen el az épületen, e kötelezés nem kötelezett-ségvállalás, csak az a szerződés, amelyet az iparosokkal kötött a könyvtár a munkák elvégzésére.
3 Az Áhsz. is az úgynevezett függő kötelezettségek között történő kezelésüket írja elő.
előirányzatok helyett az Áht. állapítja meg, az ezzel foglalkozó külön fejezetben. Ha viszont a kezesség, garancia jogosultja a kezességet beváltja, a garanciát érvényesíti, azaz az azt vállaló szervezetet felszólítja teljesítésre, a fizetési kötelezettség külön szerződés megkötése nélkül létrejön. Emiatt ilyen esetben a kötelezettség elszámo-lására a más fizetési kötelezettségekkel kapcsolatos szabályokat kell alkalmazni, amelyeket a későbbiekben ismertetünk.
A közpénzekkel történő felelős és utólag is ellenőrizhető gazdálkodás alapvető követel-ménye, hogy a költségvetés kiadási előirányzatai terhére vállalt fizetési kötelezettségek írásban történjenek abban az esetben is, ha más jogszabály egyébként megengedi a szer-ződés vagy más kötelezettség szóbeli keletkezését. Az Áht. ezért kategorikusan rögzíti, hogy kötelezettségvállalásra csak írásban kerülhet sor, és csak a pénzügyi teljesítés ese-dékességét megelőzően. Nem felel meg tehát a törvény előírásainak az, ha a felek a már elvégzett munka „utólagos lepapírozása” érdekében rögzítik írásban a megállapodásukat, ezt ugyanis minden esetben előzetesen, az ellenérték teljesítésének esedékességét meg-előzően kell megtenni.
Ugyanakkor az írásbeliség követelménye alól mégis van néhány, szűk körű kivétel.
Ezek közül az első az úgynevezett kis összegű kötelezettségvállalások esete, amelyek szóban is létrehozhatók, megköthetők. A kis összeg értékhatára kettőszázezer forint. Tipikusan ilyenek a készpénzes készlet- (benzin, alkatrész, kávé, élelmiszer stb.) és szolgáltatás- (pél-dául étterem, vonat, autópályadíj) vásárlások. Nem szükséges továbbá írásos kötelezettség-vállalás a fizetési számlákról a számlavezető által leemelt díj, juttatás (például tranzakciós illeték), továbbá a külföldi pénzértékben vállalt kötelezettség árfolyamveszteségének elszá-molásához, még abban az esetben sem, ha ezek értéke meghaladja a kétszázezer forintot.
A külföldi pénzértékben vállalt kötelezettség árfolyamveszteségének elszámolását könnyen át-láthatjuk, ha elképzeljük azt az (egyszerű, áfa nélküli) esetet, amikor egy költségvetési szerv 1 000 000 euró összegben rendelt meg – természetesen szabályos kötelezettségvállalással – egy gépet 300 forintos árfolyamon, azonban a kifizetés idején az árfolyam már 310 forint/euró. A kö-telezettséget az eredeti árfolyammal számolva, 300 000 000 forint értékben tartja nyilván, de a kifizetéskor már 310 000 000 forintot kell átutalnia (kivéve, ha előre megvette az eurót, és a de-vizaszámláján tartja). A 10 000 000 forint árfolyamveszteségnek minősül, ahhoz viszont már külön kötelezettségvállalás nem szükséges (nem is nagyon lenne értelme kötelezettséget vál-lalni a pénzpiaci folyamatok által alakított árfolyamra).
20. szövegdoboz Kötelezettség árfolyamvesztesége
Forrás: a szerző saját szerkesztése
Természetesen a kötelezettségvállalásoknak nem minősülő kifizetésekre ugyancsak nem kö-telező az írásbeliség. Jó példa a más fizetési kötelezettségek, amelyek esetén fogalmi elem, hogy teljesítésükhöz (kifizetésükhöz) semmilyen külön írásbeli nyilatkozat nem szükséges, a kötelem minden lényeges eleme jogszabály vagy más kötelező előírás alapján létrejön.
A kötelezettségvállalások attribútumai közül a kötelezettségvállalás értékével (össze-gével), valamint időbeli ütemezésével szükséges részletesebben foglalkozni, ugyanis ezek alapvető jelentőségűek az Áht. szabályozása szerint.
A kötelezettségvállalások értékének meghatározása jelentőségét megérthetjük, ha az előbb ismertetett kis összegű kötelezettségvállalás szabályára gondolunk, amely alkal-mazhatósága a kötelezettségvállalás összegétől függ. Ezen felül is előfordul az Áht.-ban, Ávr.-ben több olyan szabály, amely a kötelezettségvállalások értékétől függően állapít meg rendelkezéseket. Indokolt tehát, hogy ezt az összeget minden esetben azonosan állapítsák meg a szabályokat végrehajtó szervezetek, személyek.
A kötelezettségvállalás pontos összegének meghatározása sok esetben teljesen egyér-telmű, külön magyarázatra nem szorul. Egy új számítógép, íróasztal megrendelése esetén nehezen vitatható, hogy mekkora összegre kötnek szerződést, mekkora összegű fizetési kötelezettség terheli majd a megrendelőt. Más esetekben ugyanakkor már nem ennyire egyértelmű a helyzet, ilyenkor az Ávr. részben általános elvek, részben konkrét szabályok kimondásával kívánja biztosítani az egységes jogalkalmazást. Ezek közül általános, irány-mutató szabályként az Ávr. azon előírását kell kiemelni, amely értelmében a kötelezettség-vállalás értékének meghatározásához számba kell venni az abból származó valamennyi fizetési kötelezettséget, még abban az esetben is, ha bekövetkezése még bizonytalan, vagy külön jövőbeli nyilatkozattól függ. Ha a fizetési kötelezettség jövőbeni mértéke nem hatá-rozható meg pontosan, a körülmények (így például a szerződéses értékhatárok) és az előző évek tapasztalatai (például az igénybe vett mennyiség) gondos mérlegelése alapján az adott piaci, gazdasági, társadalmi körülmények közötti és az észszerű gazdálkodás melletti re-ális legmagasabb összegű kötelezettséget kell feltételezni.
Egy mennyiségi számlázási egységet (pl. 1000 forint/ív) és a megrendelések limitjét (pl. két év alatt maximum 10 000 ív) meghatározó szerződés esetén a kötelezettségvállalás értéke elsőre már nem tűnhet egyértelműnek. Ugyanez a helyzet, ha az egyes munkaszakaszok számlázási értékét tól-ig határok között állapítják meg (például egy beruházásnál, ahol több tényező is befo-lyásolhatja azt). Ilyen esetekben mindig a felső teljesítési határt – azaz például az összes szerzői ívet, vagy valamennyi munkafázisnál a felső határt – kell figyelembe venni a kötelezettségvál-lalás értékének meghatározásakor.
21. szövegdoboz
Fizetési kötelezettség összegének meghatározása
Forrás: a szerző saját szerkesztése
Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a kötelezettségvállalás – fogalma sze-rint – valamely fizetési kötelezettség vállalásáról szóló jognyilatkozat. Ahogy arra korábban már utaltunk, az olyan esetekben, amikor az adott ügyletből nem származik közvetlenül vagy valamely későbbi feltételtől – például valamely teljesítmény elvégzésétől és számla kibocsátásától – függően fizetési kötelezettség, az nem tekinthető kötelezettségvállalásnak, így annak értékét sem szükséges meghatározni. Tipikusan ilyennek tekinthetők azok a ke-retszerződések, együttműködési megállapodások, amelyek csak alapot teremtenek arra, hogy a felek vagy akár harmadik személyek a későbbiekben külön megrendeléseket vagy
más szerződéseket kössenek egymással. Ilyen esetben ezek az utólag megkötött egyedi ügy-letek tekinthetők kötelezettségvállalásnak, hisz az államháztartás valamely szereplőjének ebből keletkezik fizetési kötelezettsége.
A határozatlan időre vállalt kötelezettségek esetén a kötelezettségvállalás teljes értéke szintén nem határozható meg egyértelműen külön jogszabályi rendelkezés nélkül. Az Ávr.
ezért arról rendelkezik, hogy az ilyen ügyletek értékét a kötelezettségvállalás évében és az azt követő három évben az abból származó fizetési kötelezettségek összegeként kell meg-határozni.
A kötelezettségvállalások időbeli ütemezése abból a szempontból alapvető jelentő-ségű, hogy a kifizetések várható időpontja dönti el, melyik év költségvetésében jelenik meg az adott kifizetés kiadásként, azaz melyik évben kell azt a költségvetésben megter-vezni és elszámolni. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt a tényt, amit az I. fejezetben, az éves költségvetés elvének ismertetésekor már elmondtunk, nevezetesen azt, hogy a költségvetések mindig naptári évre készülnek, míg az egyes szerződések, foglalkoz-tatási, ellátási stb. jogviszonyok hosszú évekre vagy (a legtöbbször) határozatlan időre is szólhatnak.
Gondoljunk bele, mi történik akkor, ha az állam egy nagy összegű szerződést köt, amely alapján 2018–2023. között minden évben egy meghatározott összeget ki kell fizetnie. A költ-ségvetésekben minden évben az adott évi kiadás jelenik meg (2018-ban a 2018-ban kifize-tett összeg, 2019-ben a 2019-ben kifizekifize-tett összeg stb.), nem pedig a teljes szerződés összege.
Emiatt az államnak, önkormányzatnak úgy kell a bevételeit megterveznie, hogy azokból minden évben csak az adott évi (esedékes) kiadásait finanszírozza. Természetesen elméletileg elképzelhető, hogy 2018-ban a teljes 2018–2023. között fizetendő összeg fedezetét az állam vagy az érintett önkormányzat beszedje adóként, vagy felvegye kölcsönként – csak éppen nem lenne túl bölcs tőle. Az első esetet túladóztatásnak, a másikat felesleges eladósodásnak nevezhetjük. Ezt elkerülendő alapvető annak nyilvántartása, hogy az ilyen és hasonló szer-ződéseknek mi az időbeli ütemezése.
22. szövegdoboz
Kötelezettségvállalások időbeli ütemezése
Forrás: a szerző saját szerkesztése
A kötelezettségvállalások fogalmának, fontosabb jellemzőinek megismerését követően tér-jünk át az azokra vonatkozó korlátozó szabályokra! Alapvető korlát az államháztartásban, hogy a költségvetési évben kiadást teljesíteni csak a kiadási előirányzatok mértékéig lehet.
Ebből viszont adódik, hogy a tárgyévre kifizetést vállaló dokumentumok (azaz a kötelezett-ségvállalásokból a tárgyévre vonatkozó részek) is legfeljebb csak a tárgyévi kiadási elő-irányzatok mértékéig tartalmazhatnak fizetési kötelezettséget. Ezt olyan módon lehet elérni, hogy az adott évben mindig megállapítjuk a korábbi években létrejött kötelezettségvállalá-sokból és más fizetési kötelezettségekből az adott évre vonatkozó összeget, majd a tárgyévi kiadási előirányzatok ezen részét más célra már nem elkölthetőnek tekintjük. A fennma-radó előirányzati részt az Áht. szabad előirányzatnak nevezi, és tartalmában a tárgyévi új kötelezettségek vállalásának felső korlátját jelenti.
Amennyiben például egy költségvetési szerv személyi juttatásainak kiadási előirányzata 10 000 millió forint, és a korábbi években létrejött kinevezések, munkaszerződések, más kötelezettség-vállalások alapján a dolgozóknak a tárgyévben 9850 millió forintot kell (illetményként, munka-bérként, jubileumi jutalomként, költségtérítésként stb.) kifizetni, úgy összesen olyan összegű új kötelezettséget vállalhat a költségvetési szerv (például megbízási szerződésekre, új kinevezé-sekre), amelyek alapján az idei évben 150 millió forintot kell kifizetnie.
A gyakorlatban természetesen ez nem ennyire egyszerű, hiszen folyamatosan számolni kell ki-lépő és új dolgozókkal, akik bére egymástól eltérhet, de az elvet a példa talán jól szemlélteti.
23. szövegdoboz
Szabad előirányzatok a gyakorlatban
Forrás: a szerző saját szerkesztése
A fenti korlát alól kivételeket is megállapít az Áht., amelyek közül az alábbi két eset – mind-kettő a központi alrendszerhez kapcsolódik, az önkormányzati alrendszerben a fő szabály kivétel nélkül érvényesül – kiemelése lényeges:
– A központi költségvetésben lehetőség van olyan költségvetési kiadási előirányzatok megtervezésére, amelyek az előirányzatok módosítása nélkül is túlléphetők év közben, azaz több kiadás teljesíthető, mint amennyi a kiadási előirányzata. Ezek elsősorban olyan kiadások – konkrét körüket az Áht. 32. §-a tartalmazza –, ame-lyek kifizetéséért közvetlenül az állam felelős, elmaradásuk nemcsak a kifizetést tartalmazó törvényt sértené meg, hanem társadalmilag is jelentősebb hatással járna.
Ilyenek a nyugdíjak, családtámogatások és más hasonló ellátások, egyes támoga-tások, állami kártérítések, kárpótlások. Ezeknél a kiadási előirányzatoknál – ame-lyeket a szakma csak „felülről nyitott előirányzatok” megnevezéssel illet – értelem-szerűen nemcsak a teljesítés, hanem a tárgyévre vonatkozó kötelezettségvállalások, más fizetési kötelezettségek összege is átlépheti a kiadási előirányzatot.
– A központi költségvetésben a Kormány egyedi határozatban általánosságban va-lamennyi kiadási előirányzatra engedélyezheti a szabad előirányzatot meghaladó mértékű kötelezettségvállalást. A gyakorlatban azonban ezzel a jogkörével a Kor-mány a szabály 2016. évi bevezetése óta nem élt, így a felhatalmazáshoz kapcsolódó részletszabályok ismertetésétől eltekintünk.
A költségvetési év kiadási előirányzatait terhelő kötelezettségvállalások esetén – ez adja a fogalom egyik alapvető jellemzőjét is – a pénzügyi teljesítésnek fő szabályként legkésőbb a költségvetési év december 31-éig meg kell történnie.4 Kivételt azonban itt is találhatunk a költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok esetében, amelyeknél – a sajátos maradványfelhasználási, engedélyezési előírások miatt – a költségvetési év kiadási elő-irányzatai terhére kell elszámolni az olyan határozott időtartamú kötelezettségvállalások teljes összegét is, amelyek esetén az abból származó valamennyi kifizetés a költségvetési évet követő év június 30-áig megtörténik. Ha a kötelezettségvállalás e feltételrendszernek
4 Ezt fejezi ki az Áhsz. szerinti terminológia is, amely ezeket a kötelezettségvállalásokat költségvetési évben esedékes kötelezettségvállalásoknak nevezi.
nem felel meg – mivel határozatlan idejű (például egy munkaszerződés, közműszolgáltatás igénybevételére irányuló szerződés), vagy határozott időtartamra kötötték, de valamennyi kifizetés nem történik meg a költségvetési évet követő év június 30-áig (például egy több-éves beruházás során) –, a kötelezettségvállalás évek szerinti megbontása szükséges a ki-fizetési ütemekhez kapcsolódóan. Ennek során már az egyes naptári évek mentén történik a kötelezettségvállalások besorolása, hisz:
– a kötelezettségvállalásból a tárgyév december 31-éig esedékes fizetési kötelezett-ségek a költségvetési év kiadási előirányzatait terhelik,
– az ezt követő fizetési kötelezettségek annak az évnek a kiadási előirányzatait ter-helik, amelyik évben azok esedékesek.
Összefoglalóan úgy is fogalmazhatunk, hogy az első esetben (határozott időtartamú kötele-zettségvállalás, az összes kifizetés megtörténik a költségvetési évet követő év június 30-áig) az ügylet teljes értékének fedezetét a tárgyévi kiadási előirányzatok terhére kell biztosí-tani (a ki nem fizetett részt pedig mint kötelezettségvállalással terhelt maradványt fel lehet használni a következő év június 30-ig), míg a második esetben csak a kötelezettségvállalás teljes összegéből a tárgyévben kifizetendő részt kell a tárgyévi kiadási előirányzatok ter-hére elszámolni, a fennmaradó összeget pedig az esedékesség éveire szét kell osztani. Itt is igaz természetesen, hogy a fizetési kötelezettségekbe – mind a tárgyévi, mind a tárgyéven túli részek tekintetében – természetesen nemcsak az aktuálisan vállalt, hanem a korábban létrejött kötelezettségvállalások összegét, valamint a más fizetési kötelezettségek adott évre jutó részét is be kell (egybe kell) számítani.
Nézzünk néhány tipikus példát a költségvetési szerveknél előforduló, a naptári éven átnyúló ügyletekre és azok költségvetési kezelésére!
1. Egy költségvetési szerv megrendel egy új irodai berendezést, amelyet a megrendelés szerint a megrendelés évében december 30-áig ki kell fizetni. Ilyen esetben a kötelezettségvállalás a megrendelés évének kiadási előirányzatait terheli.
2. Ha a költségvetési szerv által az 1. pont szerinti megrendelést nem kell kifizetni a megren-delés évében, de az azt követő év június 30-áig teljesíteni kell, a kötelezettségvállalás szintén a megrendelés évének előirányzatait terheli. Ennek a ki nem fizetett ellenérték miatt képződő maradvány szempontjából van jelentősége, ugyanis az a következő év első felében a megren-delés teljesítésére felhasználható. Ezt kötelezettségvállalással terhelt maradványnak nevezi a szabályozás, részletes szabályaira a könyv későbbi részeiben még visszatérünk.
3. Ha a költségvetési szerv olyan szerződést köt – például a berendezés megvásárlása helyett annak bérletére –, ami alapján két éven keresztül havonta egyenlő összeget kell kifizetnie, úgy a december 31-ig terjedő rész a szerződéskötés évének kiadási előirányzatait terheli, az azon
3. Ha a költségvetési szerv olyan szerződést köt – például a berendezés megvásárlása helyett annak bérletére –, ami alapján két éven keresztül havonta egyenlő összeget kell kifizetnie, úgy a december 31-ig terjedő rész a szerződéskötés évének kiadási előirányzatait terheli, az azon