É s s z e r ű s é g s a n a r c h i a h a t á r m e z s g y é j é n Amerikában"1"
Jogunk az ordo eszméjére épül: rendet kíván érvényre juttatni egy olyan szabályozási eszményre építve, mely egyértelmű alkalmazást kínál bárkinek, aki kész racionális következtetésre. Történelmileg elté-rő intézményi megoldások, racionalitás-felfogások, konstrukciós lehe-tőségek s normatív várakozások épültek fel egyes kultúrákban. A rá-juk jellemző m ó d o k o n és szerepkörökben ezek m i n d az alkalmazás biztonságát - alternatíva nélkül szükségszerű következtetést biztosító logikájának a kiépítését - célozták. Mint ismeretes, az e u r ó p a i kontinensen geometrikusán, tehát egy logikailag a teljesség igényével megszervezett fogalmi rendszer mintájára fogták fel a szabályozást, s ezért n á l u n k elvont dedukciók uralják a terepet. Ezzel szemben az a n g o l s z á s z ok megőrizték érzékenységüket az esetek konkrét egyedi adottságainak kizárólag bírói mérlegelhetősége iránt, s ez leg-feljebb egy m á r hasonló korábbi esetben alkalmazott bírói megoldás analogikus követését teszi számukra elérhetővé. Az a m e r i k a i jog az angolból indult önálló fejlődésnek, h a m a r o s a n azonban egyre vegyesebben elkülönülő jegyeket kezdett felmutatni. Ma m á r n e m csekély mértékben kodifikált, s erőteljesen törvényhozásra alapoz. Az angoloknál a megkülönböztetésnek az esetek közti analogikum meg-állapítására vagy kizárására használt szigorú h a g y o m á n y ú módszerét u g y a n a k k o r nemcsak eleve szabadabban kezelte, d e az elmúlt évtize-d e k b e n ezt egy a p u s z t a szabálykövetésnél lényegesen kötetlenebb
* Első változatában in Valóság XLV (2002) 9, 1-10. o. & [reprint] in Az év esszéi 2003, szerk. Molnár Krisztina (Budapest: Magyar Napló 2003), 99-114. o. [szem-lézve in Molnár Pál 'Zuhanó csillár: Gondolatok ü d e mozaiktáblája' Heti Válasz III (2003. 07.18.) 29,46. o.].
+ Paul F. C a m p o s Jurismania The Madness of American Law (New York & Ox-ford: Oxford University Press 1998) xi + 198 o.
jogelvi érveléssel is kiegészítette. Az amerikai jognak önmagáról for-mált képe ezért eleve ellentmondásos. Az angolokkal s z e m b e n való-b a n hiszik, hogy a jog pontosan avaló-bvaló-ban a f o r m á való-b a n , a h o g y a n megis-merhető, elvileg m i n d a n n y i u n k számára biztos eligazítást nyújthat.
Ezért szabályozásaikkal változatlan erővel beleavatkoznak az életvi-szonyokba, sőt m a m á r a civil szféra e d d i g jogmentesként óvott ügye-ibe is. Ugyanakkor a joguralom nevében azért, h o g y az egyéni és cso-portos jogmegvalósítást támogassák, az eljárási lehetőségek fajtáit és játékterét folyvást növelik. Ez pedig természetszerű következmény-ként maga u t á n vonja, hogy a jog végső szava az utolsó elérhető eljá-rás befejeztével legfeljebb nagysokára nyilatkozhat c s u p á n m e g - gya-korlatilag olykor sohasem, hiszen a maga a jog nevében bátorított s a jog eszközeivel fáradhatatlanul folytatható és ú j r a k e z d h e t ő k ü z d e l e m a jogerő biztonságának elnyerését gyakorlatilag lehetetlenítheti.
Korunkat vüágszerte j o g á t v é t e l ek jellemzik. Latin-Ameriká-val, ÁzsiáLatin-Ameriká-val, sőt Afrikával is közösen régiónk ebben azért részes, mert a pártállamiság s a központi tervgazdaság fél évszázada után végre n é k ü n k is újra el kellett sajátítanunk egy többpártrendszeren n y u g v ó parlamentáris demokrácia és szabadpiaci versenyre épített gazdálkodás jogi kereteit. Nyugat-Európával közösen p e d i g azért ré-szes, mert az Európai Unió jogegységesítő elhatározásának perspektí-vájában nemcsak tagságunk előkészítése és valóságossá tétele végett szorulunk n a p i több tízezer oldalnyi tömegű technikai szabályzattö-megnek a lefordíttatására és átvételére, de tagállammá váltan is fo-lyamatosan a d o p t á l n u n k és belső jogunkhoz a d a p t á l n u n k kell az Unió folyvást alakuló s bővülő jogát. Mindennapjaiban, szellemiségében és gyakorlatában egyaránt ismernünk kellene h á t a m i n t a a d ó k é n t szolgá-ló jogokat Brüsszeltől Washingtonig, hiszen m i n d a n n y i a n specialisták lévén, valamennyien inkább egyes fáikat, s e m m i n t egész erdejüket látjuk bennük. Ami az Európa-jogot illeti, ez n a p r ó l n a p r a alakul, mi-közben idővel m a j d m a g u n k is egyre inkább alakítóivá válunk. Aki viszont azt a rendkívülien összetett állami és szövetségi (intézmények tömegével, szabályzatok s gyakorlatok miriádjával, igencsak d r á g á n képzett, de eljárási trükkjeikért, leleményes érvelésükért mégis meg-lehetős költséggel foglalkoztatott s gyakorlatilag megkerülhetetlen specialisták ármádiájával épített) k é p z ő d m é n y t illeti, amit röviden amerikai jognak nevezünk, nos, ez m i n d a n n y i u n k n a k érzékelhető di-menziókban, életszerű egészként aligha tárja fel m a g á t akár könyvek-ben b ú v á r k o d ó , akár odalátogató társaink számára. Semmi rendkívüli nincs ebben, hiszen a s z a k m u n k á k szükségképpen részletek
technika-litásában mélyednek el, a látogató szemét pedig c s u p á n olyan kritikus s az önirónia a d o m á n y á v a l is rendelkező reflexió nyithatná fel, amivel - egyébként ö n m a g u k b a zárt tömegszocializációjuknak köszönhetően - a II. világháború óta világhatalomként fellépő amerikaiak története-sen a legkevésbé s e m büszkélkedhetnek.
M á r p e d i g é p p e n a m i n d e n n a p i formálódás és azok a m i n d e n n a p i élmények és tapasztalatok, amik egy berendezkedést (inkább vagy kevésbé, ilyen v a g y olyan értelemben) élhetővé vagy problematikussá tesznek megélői és a külvilág érdeklődése számára, ö n m a g á b a n alig m e g r a g a d h a t ó vagy tettenérhető egy külső megfigyelő pozíciójából.
Gondoljuk csak meg: akár egy olyan intézményesült s világhódítónak tetsző gyakorlat, mint a political correctness, annak ellenére, hogy évti-zedek óta i m m á r hatalmasabb erejű és hatékonyságú alakítója az ame-rikai közgondolkodásnak, médiának, t u d o m á n y n a k és oktatásnak, m i n t a m i n d u n t a l a n újraértelmezett Alkotmány, m é g n e m nyert iro-dalmi feldolgozást, s ennélfogva misztikus félhomály fedi, hogy mi-ként válhatott u r á v á élőnek és holtnak egyaránt. Paradoxikus, hogy a m i n d e n n a p o k éthoszának megérzéséhez m é g az amerikai bulvársajtó olvasója kerülhet legközelebb; á m nyilvánvalóan bizarr lenne publi-cisztikai fordulatokból, esetleges túlzásokból és alkalomszülte hevüle-tekből következtetnünk a jogéletet uraló megfontolásokra akkor, ami-kor többszáz amerikai jogi kari és ügyvédszervezeti folyóirat havonta félszázezer oldalnyi értekezést és gyakorlati elemzést zúdít a szakmai olvasóra.
Az amerikai joggyakorlatnak az utóbbi n é h á n y évtizedben bekö-vetkezett változásaiból Magyarországon m á r eddig is feltűnhetett né-h á n y jegy. Ezek között említendő mindenekelőtt ( l ) a j o g i a s í t á s , vagyis a különféle formális eljárásokon keresztül vezető utak növelése és egyre kiszélesedő igénybevétele; (2) a p r o c e s s z u a l i z á l á s , vagyis az anyagi n o r m á k lassú háttérbeszorulásával p á r h u z a m o s a n a jognak egyre inkább semleges, egyenlő felek k ü z d e l m é t vélelmező játékszabályok halmazaként megjelenítése (amiben az egyénnek -akár a bűnözőnek! - az állammal szembeni oltalmára terelődik lassan, de egyre inkább m i n d e n mást maga alá rendelően a hangsúly); és (3) eleinte elméleti vívmányként, m a j d a gyakorlatban is eluralkodva az e l v i é r v e l é s , ami alig n é h á n y évtized leforgása alatt az indivi-duális értékválasztási és önmegvalósítási szabadság kiteljesítése je-gyében az A l k o t m á n y úgyszólván maradéktalan újraértelmezését, s ennek eszközeként és állandósuló gyümölcseként a jog szabályanyaga követésének - egy alkotmányosként állított elvre vagy értékre
hivat-kozva - bármely ü g y v é d szabadon k e z d e m é n y e z h e t ő ellenérvelése függvényévé tételét eredményezte. Mindez mára m á r valósággal ket-tészakította az amerikai jogot, járható útjait az ügyféltől remélt ered-m é n y szerint lehetségesen ered-megkettőzi, ered-miközben a szabályok autori-tását felmorzsolja - hiszen gyakorlatilag egyfajta szubszidiárius pót-lékszerepbe utasítja vissza.1 Ez az irány N y u g a t - E u r ó p á b a n , m a j d to-vaterjedően az ú j jogállami felépülés útjára lépő közép- és kelet-európai államokban is rokonszenvet keltett, hiszen ö n m a g á b a n ártat-lan technikaként eleinte csak a közös római örökség egyik oly fontos (és n á l u n k m á r régóta veszendőbe ment2) elemének újraélését sugall-ta, miközben az a d d i g jogforrási mivoltában elhanyagolt alkotmány-nak is látványos fontosságot biztosított.
Saját kísértések, dilemmák és tapasztalatok n y o m á n annyi következtetés nálunk m á r az elmúlt évtized során is leszűrhető volt, hogy -a szoci-alizmusb-an n á l u n k erőteljesen kifejlődött (s -azót-a inkább okt-a- okta-lan hanyatlás jegyeit mutató) jogszociológia lényegi felismerése sze-rint modernizációs kényszerből b á r m e n n y i többletterhet is kell ró-n u ró-n k a jogra, vigyázró-nuró-nk kell optimális terhelhetősége határaira, mert egy p o n t o n túl összeroppanhat saját súlya alatt;3 p a r a d o x i k u s a n szól-va tehát akkor m ű k ö d i k a jog leginkább optimálisan, minél inkább
1 Ld. pl. Varga Csaba tollából 'Önmagát felemelő ember? Korunk racionaliz-musának dilemmái' in Sodródó emberiség Tanulmányok Várkonyi Nándor: Az ötödik ember című művéről, szerk. Mezey Katalin (Budapest: Széphalom Könyvműhely 2000), 61-93. o. és 'Az angol-amerikai és a kontinentális-francia találkozások peremvidékén: Kanadai fejlemények és tapasztalatok' Jogtudományi Közlöny LVII (2002. július-augusztus) 7-8, 309-322. o.
2 Az ún. szocialista törvényesség, mint emlékezetes, a törvény elsődlegessén belül is egy szigorúan felfogott - a II. világháború után már Nyugat-Európában meghaladott, ám új fejleményeit (az alkotó bírói gyakorlatot, a generálklauzulák megtermékenyítő felhasználását, bármiféle alkotmányi vagy jogelvi érvelést is) nálunk fellazításként elutasító - szabály-pozitivizmusra épült. Legterhesebb örökségként ez, a saját felelősséget elutasító, mert feladatát kizárólag a tételezett szabály mechanikus alkalmazásában láttató késztetés mentődött át a személyi állományában változatlan jogászságban szocializmusunkból a jelenkorunkba. Ez is magyarázza törvénykezésünknek a legmerevebb jogfolytonosság ki nem mon-dott előfeltevéséből fakadóan teljességgel elutasító magatartását m i n d e n olyan ügyben, amelynek kapcsán például Németországban vagy a Cseh Köztársaság-ban elvi alapon vállalták a jogtagadásra épült régi rezsim bűnelkövetéseivel vagy jogtalan jogosultság-biztosításaival történő szembenézés ódiumát.
3 Vö. mindenekelőtt Kulcsár Kálmán Modernizáció és a jog (Budapest: Közgaz-dasági és Jogi Könyvkiadó 1989).
kivételesen s jobbára szimbolikus, azaz végső autoritás szerepét betöl-tő használatára kerül csupán sor, vagyis szabályozása minél inkább az egyébkénti társadalmi mozgást erősítő irányba mutat4 - alig belátható (s maga a jog presztízsét is érintő) következményekhez vezet, ha a jog m ö g ü l kiürül a társadalmi tér, és a vallás, a társadalmat összefogó eszmények, a közösségi reprodukciót biztosító szokások eljelentékte-lenedésével, az értékek személyes tetszés és vállalás f ü g g v é n y é v é téte-lével, a csoportképződés elsatnyulásával, végső soron a társadalom és a b e n n e érvényesülő normativitások egyénekre atomizálódásával a jog m a r a d az egyetlen közös nevező, mely az ön-demiurgosszá vált egyedek közt m é g egyáltalán valamiféle összekötő kapcsot alkot. Hi-szen hiába növekszik m e g látszólagos jelentősége, hosszabb távon mégis jellegváltozásra s egyidejűleg alkalmasan betölthetetlen több-letszerepre kényszerül - ami a jog iránti közfigyelem óhatatlan meg-növekedésével é p p e n n e m emeli a presztízsét, hosszabb távon viszont é p p e n túlpolitizálódása okából kikezdhetővé teszi.
Éthoszváltozást, p o s z t m o d e r n korunk kísértését sejteti mindezen fejlemények mögött az a m ű , aminek amerikai tapasztalatokra vála-szoló n é h á n y megfontolásával a következőkben közelebbről is meg-ismerkedhetünk.
*
M i n d e n körülmények között nagyra kell becsülnünk az önfeltáró szándékot, egy t u d a t o s a n görbítetlen tükör nyújtását, főként ha ez egyetemi körökből érkezik. Paul F. Campos, aki Colorado Egyetemé-nek professzoraként az ottani Byron R. White Amerikai Alkotmányjo-gi T a n u l m á n y i Központ igazgatója, vitriolba mártotta tollát, hogy esz-széjével felzavarja a bármiféle többletteljesítmény nélkül egyre drá-gább, mert egyre bonyolultabb, ám csupasz önérdektől vezérelten ö n m a g á t egyre mellőzhetetlenebbül a társadalmi folyamatokba köz-beékelő jogászság businessének állóvizét. Amit leír, m é g s e m egyszerű-en a jogászkaszt mint szuperelit, h a n e m - szándéka szerint is - az egész jelenkori amerikai társadalmi gondolkodás (közbeszéd, s ezzel az intézményesedések és kommunikációk eszközeivel folytonosan megerősített közfelfogás) patológiája.
4 A szerző lényegre tapintó kifejezése szerint „a jog legfeljebb egy durva és le-hetségesen romboló társadalmi ösztönzési mechanizmus, ami akkor működik leg-jobban, ha csupán hallgatólagosan búvik meg a társadalom hátterében." (183. o.)
Közhelyszerű immár, h o g y Amerika n e m egyszerűen az ellentétek, h a n e m a b u r j á n z ó túlzások egymásba átcsapásának hazája (vii. o.5).
Történetesen m o s t Amerika a jog hipertrófiáját éli át: évente 30 millió üggyel árasztják el a bíróságokat (178. o.), egyes ü g y e k évtizedes fu-tásidejűek, s általánosodnak a százoldalas döntések, m í g a szaksajtó-b a n töszaksajtó-bszaksajtó-bszáz oldalas cikkek jelennek m e g ezekről, félezernyi jegyzet-tel (81. o.). Tudták-e vajon egykor az Alkotmány atyái, h o g y örökbe-csű m ű v ü k megalkotása és tagállami elfogadtatása rigófütty lesz ah-hoz képest, a m e n n y i időt és fáradságot állítólag (legalábbis számláik szerint) O. J . S I M P S O N ügyvédei „áldoztak" arra, h o g y körmönfontsá-gukkal elérjék a kirendelt jury gyakorlatilag teljes kicserélését (21. o.)?
S tudják-e a mai adófizetők, hogy Oklahoma City robbantásos önmegvalósítója, T I M O T H Y M C V E I G H mindössze h á r o m h ó n a p i g tartó peréért ügyvédjei tíz millió dollárnyi költséget számoltak fel a szövet-ségi közös kassza terhére, noha m é g annyira s e m futotta erejükből, hogy komoly ellenbizonyítékkal álljanak elő (183. o.)?
Mi rejlik m i n d e mögött? Visszaélés, v a g y é p p e n ú r h a t n á m kor-szellem? Úgy tetszik, a tehetősségnek s a birodalmiságnak is v a n szo-cializációs hatása - jelesül: nehéz szerénynek m e g m a r a d n i . S ha ha-talmán túl sikerét Amerika é p p e n racionalizációs szervezőkészségé-nek tudja be, ú g y é p p e n ebben nehéz mértéket tartani. Mindenesetre az amerikai közgondolkodás szeret rövidre zárni: „a p r o b l é m á k n a k van m e g o l d á s u k " (125. o.), s ezt segíti elő az elterjedt „mánia, hogy mindenre okot találjunk" (viii. o.). S miben összegeződik mindez?
Nos, szerzőnk szerint az agyonjogiasítás [juridical saturation] kultúrá-jában, mely „úgyszólván n e m ismer m á r olyan társadalmi kapcsolatot, ami ne lenne alávetve állami szervek lehetséges felügyeletének és sza-bályozásának" (34. o.), miközben „a legjobb p r o b l é m a m e g o l d á s t ab-b a n látja, ha átfogó szaab-bályozási keretet épít a p r o ab-b l é m á t felvető tár-sadalmi viszonylatra" (82. o.6). Tehát: jogiasít, vagyis: „legalizál" (6.
o.), propagálja a „Forduljunk a joghoz!" (5. o.) csodagyógyszerét -nyilvánvaló pótlékként, mintha a jogászban csakúgy, m i n t a p a p o k a t felváltani látszó tanácsadókban rejlenék valamiféle ősi bölcsesség
5 Csupán sokatmondó példaként: „a kövérség robbanásának gyökere ponto-san e diétától és szigorú testgyakorlástól elcsigázott kultúrában rejlik" - írja Richard Klein Eat Fat (New York: Pantheon 1996) xx + 247 o.
6 Mindeközben persze fenntartva „annak hitét, hogy lehetséges egyidejűleg átfogó szabályozási rendszereket megvalósítani és pontosan kiszámítani egy lé-nyegében ad hoc jellegű bírói döntéshozatal hatásait" (179. o.).
vagy szerzett tudás, ami kiemelné őket a társadalom átlagából (7. fej.:
'Jogfüggőség', valamint 186. o.) - , s ezért a könyvtáraktól a sportegye-sületekig m i n d e n szereplő többszáz oldalas szabályzatokat készít, hogy m a g á b a n m á r n e m bízva s a józan ész a d o m á n y á r ó l megfeled-kezve hagyatkozhassék valami külsőre s másra: a jog és a terápia köz-vetítői, tanácsadói vagy mélylélektanász értelem- és tekintélypótlé-kára.7
Nos, a „szabályozási d ü h " és „szenvedély" (amely jelzőkkel ko-rábban m é g c s u p á n I I . F R I G Y E S porosz felvilágosultságát jellemezték8) ö n m a g á b a n m é g n e m teszi problematikussá az amerikai gyakorlatot.
Ami valóban elgondolkodtató, az a jog eszközéhez (szabályozási és eljárási lehetőségeihez) folyamodásnak egy olyan módja, amely azt próbálja elhitetni a közösséggel, hogy értékekkel kapcsolatos választá-sok, preferenciák, egyensúlyozások és kölcsönös mérlegelések kérdé-sében a jog (és a jogász) szintén kompetens - m é g p e d i g m i n d e n (és mindenki) m á s n á l jobban: olyannyira, hogy nemcsak eluralhatja, de végső ítészként elvi igazolásával s ezt kifejező bírói jóváhagyásával uralnia is kell a politikát.9 Röviden szólva: s e m m i sincs már, csak jog.
Nincs más, m i a társadalomban közösséget terem[t]hetne, csak a jog. S tekintély sincs m á r - hiszen egyéni önmegvalósításunk korlátokat
ki-7 A szerző e ponton is figyelemre érdemes megjegyzése szerint „ugyanúgy, ahogyan az igazi szerencsejátékos sem azért játszik, hogy nyerjen, h a n e m azért nyer, hogy játszhasson, [...] [a jogtól függő] sem annyira valami megválaszolha-tatlannak a megválaszolásáért fordul a látható joghoz, h a n e m mert eleve aláveti magát annak, aki arról biztosítja, hogy néki vannak válaszai." (79. o.) Ezért idézi JOSEPH DE MAISTRE v é l e m é n y e összefoglalását ISAIAH BERLIN tollából: „ A z e m b e -reknek mint erkölcsi lényeknek szabadon kell alávetniök m a g u k a t egy tekintély-nek, de alá kell vetniök. 1...] Sem ember, sem társadalom n e m kormányozhatja önmagát: még a kifejezés sem értelmes, mert minden kormányzat valamiféle megkérdőjelezetten kényszerítő tekintélytől ered. A jogtalanságot csak olyasmi állíthatja meg, ami ellen nincs fellebbezés. Ilyen lehet a szokás, a lelkiismeret, a pápai tiara vagy éppen egy tőr, de ennek mindig v a l a m i nek kell lennie."
8 Thomas Babington Macaulay 'Nagy Frigyes' in uő. Esszék ford. Szigeti József (Budapest: Gondolat 1961), 276. és 269. o., ill. Thomas M a n n Nagy Frigyes ford.
Lányi Viktor (Budapest: Kultúra [é.n.]), 31. o.; a szövegösszefüggésre vö. Varga Csaba A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség [1979] jav. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 80. o.
9 RONALD M. DWORKIN el is jut e következtetéshez, m i s z e r i n t a h a g y o m á n y o s politika, vagyis a csoportérdekek képviselete csak annyiban lehet legitim, ameny-nyiben - szövetségi bírótól jóváhagyott tartalommal - „elvek egyetlen összefüggő halmazában" kifejthető. Campos, 39. o.
iktató abszolutizálásával m á r m i n d e n t pillanatnyi érzületünk reflexé-vé tettünk - , csakis jog. S e p o n t o n m á r n e m légies vágyakról, avagy egy p u s z t á n ideologikus máz használatáról v a n szó. H a n e m a jog egé-szének, társadalmi használatának (eljárásaira és módszereire, felfogá-sára és egész éthoszára egyaránt ható) olyan jellegváltásáról, ami már az egyszerű esetek bírói kezelésében is tetten érhető.
Már pedig Amerikában
„a jog e g y r e i n k á b b egy kulturális e l m e b e t e g s é g t ü n e t e i t m u t a t j a , ami-kor h i p e r r a c i o n á l i s n a k tetsző d ö n t é s h o z a t a l i m ó d o k a t a l k a l m a z n a k a n n a k h i á b a v a l ó megkísérlésére, h o g y e g y é b k é n t m e g o l d h a t a t l a n erkölcsi és politikai ü t k ö z é s e k e t racionálisan f e l o l d j a n a k " (182. o., h a s o n -lóan viii. o.),
miközben
„tiszta ö n b e c s a p á s m a g u n k k a l e l h i t e t n ü n k , h o g y e g y ú g y n e v e z e t t j o g u r a l o m sikert m u t a t h a t fel ott is, ahol politika és k u l t ú r a m á r egy-a r á n t k u d egy-a r c o t vegy-allott" (181. o.).
Ez nemcsak ö n m a g á b a n veszélyes tendencia, de amerikai gyakorlatá-ban a jog egyarcúvá válásával, vagyis lehetőségeinek folytonos szűkí-tése mellett fokozódó erőltetésével is fenyeget. Mert
„ A g o n d o l k o d á s jogi m ó d j á n a k m o s t a n i k u l t u r á l i s u r a l m a - a n n a k hi-tével e g y ü t t , h o g y m a g u k a politikai és erkölcsi d ö n t é s e k is csak any-n y i b a any-n k a p h a t any-n a k legitimkéany-nt teret, a m e any-n any-n y i b e any-n a jogi okfejtés f o g a l m i kategóriáiba egyáltalán b e g y ö m ö s z ö l h e t ő k - egy o l y a n jogi k u l t ú r a t é r h ó d í t á s á t segíti elő, a m e l y b e n a d ö n t é s h o z a t a l b á r m i f é l e eltérő leh e t s é g e s m ó d j a i t c s u p á n a jog csökkent é r t é k ű v á l t o z a t á n a k tekintik -ahelyett, h o g y a jog imperialisztikus ö n é r v é n y e s í t é s é b e n e l g o n d o l h a t ó és t á m o g a t a n d ó alternatív u t a k a t tisztelnének b e n n ü k . " (187. o.)
Egyetlen példát vesz alapul a szerző a módszertani bemutatásra: a talált tárgy tulajdonának és megtalálója jutalmazásának a kérdését. Az irányadó precedensek1 0 nem t u d n a k mást felmutatni, mint eleve egy-mással szembefutó szempontokat: eredeti tulajdonosnak visszaszol-gáltatás; a megtaláló és a találás helyének tulajdonosa várakozásainak együttes kielégítése; a becsületesség és a szerencse honorálása; s végső
10 így a Hannah v. Peel, a Bridges v. Haxvkesworth és a South Staffordshire Water Co. v. Sharman ügyben hozott döntések.
fokon bármiféle egyszerű és gyors megoldás választása (84. o.). Ám akárhogy legyen is, m i n d e n ügyben lehetségesen felbukkannak olyan fogalmak, mint itt a 'korábbi birtokos' - s ez m á r é p p e n n e m egysze-rűen jogvita vagy értelmezés kérdése, h a n e m a jog lényegi dilemmája.
Arról v a n ugyanis szó, hogy m i n d e n
„jogi fogalom társadalmilag konstruált [...,] [tehát] s z ü k s é g k é p p e n kel-lően kétértelmű ahhoz, hogy m a g á b a n foglalja az általa tükrözött tár-sadalmi értékek közötti lényegi feszülést." (85. o.)
Hiszen „természeténél fogva m i n d e n szabály m i n t szabály egy-szerre túl sokat és túl keveset foglal m a g á b a n " (88. o.), s ezért tapasz-talható m i n d e n jogfejlődésben egymást követő ellentétes irányú moz-gás először a szabály alól teendő kivételek állandósulása, majd az így előálló összevisszaság ellenreakciójaként a most m á r a kivételek átte-kinthetetlen gyakorlatának szabályba foglalása között (89. o.).
Kérdéses tehát: a jog jogászi eszközökkel egyértelműen megoldha-tó és m e g o l d a n d ó véletlen-e az ö n m a g á b a n konfliktusos (mert el-lentmondást rejtő) értelmezhetőség, avagy szükségszerűség, netalán az ö n m a g á b a n konfliktusos, mert ellentmondást m a g á b a n rejtő tárgy függvénye? Saját rekonstrukciós kísérleteimben a h h o z a következte-téshez kellett korábban elérkeznem, miszerint bármilyen érzékenyen alakított is a jog, természete szerint n e m lehet más, mint fogalmi vetítőháló, mely a jog tervezőjének képzelőereje és szándékai szerinti fogalmiasításoknak megfelelően tükröz egy eszményi rendet, a való élet pedig - jogkövetés esetén - a maga egymásnak feszülő értékeivel s érdekeivel e fogalmiasítások játékterén belül keresi a maga kielégíté-sét. Vagyis ez az ellentmondás n e m a jog defektusa, d e n e m is az életé, h a n e m m a g a a jogi - és bármiféle m á s közvetítésen alapuló - játék lé-nyege; miközben a jog maga n e m is tehetne többet, hiszen a való élet-tel szemben m i n d e n fogalmi kifejezésnek ez a sorsa és kizárólagos le-hetősége.
Az amerikai jogéletben a szerző ott lát gondot, hogy jogideológiája mégis egy évszázada leplezően hallgat, hiszen ütköző érdekek s érté-kek között a racionális választhatóság kudarcát a formalisták tagadják, a realisták p e d i g legfeljebb egy adott egyedi helyzet gyakorlati prob-lémájaként hajlandók elismerni (90. o.). Ez magyarázza a folytonos misztifikációt: „elvarázsolást", „szómágiát", „önbecsapást" (10. o.);
vagyis azt, hogy „a puszta intuitivitás egy ésszerűen kényszerítő érv
m a s k a r á j á t ö l t i m a g á r a " (91. o.), h i s z e n e z e k a „ p s z e u d o - f o r m á l i s "
(112. o.),
„ é s s z e r ű n e k c s u p á n kikiáltott érvelési f o r m á k h i á b a v a l ó a n t ú l n ö v e s z -tett gyakorlata s z ü k s é g k é p p e n v a g y a x i o m a t i k u s [tehát s e m m i f é l e e l ő z m é n y b ő l s e m m i f é l e logikai ú t o n n e m k ö v e t k e z ő - V.Cs.], v a g y [ ö n m a g á b ó l t á p l á l k o z ó s ö n m a g á h o z visszatérő - V.Cs.] k ö r k ö r ö s állí-t á s o k b a n k o n k l u d á l " (101. o.).11
E m i s z t i f i k á c i ó b a n m á r a l o g i k a i p o z i t i v i z m u s t is - j o g g a l1 2 f e l e l ő s n e k l á t j a , m i v e l h a n g s ú l y a i v a l m e s t e r k é l t b i z o n y o s s á g o t t e r e m t e t t , m i -k ö z b e n a v a l ó s e m b e r i f o l y a m a t o -k a t s z á m ű z t e v i z s g á l ó d á s i -k ö r é b ő l .1 3
P e d i g m á r MIGUEL DE UNAMUNO „ t r a g i k u s é l e t é r z é s e " m a g á b a n f o g l a l -ta a n n a k f e l i s m e r é s é t , h o g y é r t é k e i n k l e h e t n e k ö s s z e b é k í t h e t e t l e n e k , s é r t e l m ü n k k e l e k k o r a v á l a s z t á s t k ö z ü l ü k m á r n e m i g a z o l h a t j u k . E b b ő l ISAIAH BERLIN s e m t u d o t t m á s k ö v e t k e z t e t é s r e j u t n i , m i n t h o g y
„a n e m h i e r a r c h i k u s a n felépített értékek s o k a s á g á n a k e l f o g a d á s a n e m r e l a t i v i z m u s t rejt m a g á b a n , h a n e m az értékek közötti k i k e r ü l h e t e t l e n k o n f l i k t u s n a k a z örök lehetőségét".
11 Saját következtetésem viszonylagos visszhangtalanságában éppen hasonló következtetésekre leltem egy amerikai - történetesen újMARXizáló, kritikai tanul-mányi - fenomenológiai leírásban. Lásd Varga Csaba 'Utószó' in uő. A bírói ténymegállapítási folyamat természete jav. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2001, 32003), 194-196 o. {hasonlóképpen mint 'Mi jön a pozitivizmusok után? A bírói ténymegállapítási folyamat természete problematikájának utóéletéről' in Natura iuris Természetjogtan & jogpozitivizmus & magyar jogelmélet (A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2001. október 5-6-án rendezett konferencia anyaga), szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor Kiadó 2002), 212-214. o.
[Prudentia Iuris 17]}.
12 Miután Canberrától Edinburgh-on át Berkeley-ig nagy könyvtárakban bú-várkodhattam, m a g a m leginkább azon döbbentem meg, hogy a cognition és knowledge kérdésének szentelt sok tízezernyi könyv mind hipotetizáló elmejátékként, más fogalmakból analitikus érdekből képzett konceptuális hal-maz-esetként fogta fel tárgyát, vagyis olyan velejéig teoretikus megismerést és tudást konstruált, amely alig mutat bármiféle közösséget az ember mindennapi vagy szakmai (akár tudományos, akár jogászi) életében gyakorolt megismeréssel és elnyert tudással.
13 A logikai pozitivizmus szerint igaz az az állítás, ami (a logikában vagy a ma-tematikában) definíció erejénél fogva vagy empirikusan igazolható; a személyes preferenciákat kifejező állítások azonban emotiv kifejeződések: igazságuk vagy pusztán szubjektív, vagy egészükben értelmezhetetlennek minősülnek (152. o.).
M á r p e d i g aligha „ t u d u n k " bármit is (144-145. o.14); jobbára csupán elődeink s társaink tudásnak gondolt h a g y o m á n y á t éljük újra, foldoz-gatjuk és javítjuk. G o n d o l k o d á s u n k tautologikus, csak ennek szálait elrejti az u r a l k o d ó közbeszéd. N e m m á s ez, mint
„annak szimptómája, hogy az analitikus, tudományosnak mondott gondolkodási módok jelenkori felmagasztosítása miként zuhanhat bele egy dogmatikus pszeudo-vallásos hitbe, végső soron egy
„annak szimptómája, hogy az analitikus, tudományosnak mondott gondolkodási módok jelenkori felmagasztosítása miként zuhanhat bele egy dogmatikus pszeudo-vallásos hitbe, végső soron egy