Az alábbiakban egy csodáról, majd egy jelenségről kívánok szólani, ami a XX. század derekától máig ívelően m i n d a n n y i u n k jogi gondol-kodásához sajátos többletszínekkel, stílussal és alig megkerülhető problematikával járult, s ami az angol-amerikai világ körében az el-méleti jogi kérdésfeltevést m i n d m á i g úgyszólván egyöntetűen megha-tározza. A rövidség kedvéért megjelölten: a HART-csoda, m a j d a HART-jelenség n é h á n y jegyéről lesz szó.
*
(A HART-csoda) Olyannyira hozzászoktunk m á r a n n a k gondolatához, h o g y HERBERT LYONEL ADOLPHUS HART a z ú g y s z ó l v á n t e l j e s i s m e r e t -lenségből, megnevezett elődök nélkül, sőt úgyszólván saját m ű v é b e n s szakmai útjában is csaknem előzménytelenül robbant be az angol szi-getország elméleti jogi gondolkodásába, hogy n e m is t ű n ő d ü n k az imigyen v é g b e m e n ő esemény különlegességén, sőt azon sem, hogy egy ilyen berobbanás visszhangját, helyi értékét esetleg színezhette éppen az is, hogy mihez képest, milyen talajon jelentett s hozott ez újat. Nos, életrajzából annyi mindenesetre kiviláglik, h o g y m á r pá-lyakezdése sem volt megszokott, s é p p e n n e m az utókor felnövekvő generációinak mintaként szolgálható: alig kellett oroszlánkörmöket kimutatnia, nemigen volt szükséges lángeszek és irányzatok g a r m a d á -jával megküzdenie, hogy Oxfordra, a sok évszázada b ü s z k e s - bár Cambridge-ben testvérre lelten, mégis - a t u d o m á n y o s kiválóságban magánosan álló fároszra újdonsült tanárként bebocsátást nyerjen.
* Első változatában a H. L. A. HART életművéről és magyarországi fogadtatá-sáról az ELTE AJK által 2001-ben szervezett konferencia anyagaként in Világosság XLIV (2003) 1-2, 75-87. o.
Tudjuk, h o g y a tehetség, amint ez sorsunk és a b e n n e hitünk sze-rint m u n k á l ó értelem által kiméretik, n e m statisztikai valószínűségek szerint, s a teret é p p e n n e m szimmetrikusan kitöltve mér. T u d j u k hát, h o g y egyes helyeken, korokban és népek közt a legkülönfélébben b u k k a n elő a valamiben kitűnő képesség, s hol ebben gazdagabb, hol abban, á m igencsak ritkán aszerint, hogy ezt p u s z t á n környezeti hatá-sokkal - m á r a környezetben kiemelkedően m u n k á l k o d ó tehetségek szívóhatásával, a n é p b e n vagy bizonyos rétegében mélyen gyökeret vert küldetéstudattal, iskolák és közösségek szocializációjával, avagy egyszerűen egy jellemkoptató korban a viszonylagos kitörés szűk ös-vényével - akár csak részlegesen is m a g y a r á z h a t n é k .
N e m gyakori, n e m is igazán szokásos az irodalomban a jóhisze-m ű e n feledékeny utókort arra ejóhisze-mlékeztetni, h o g y HART és az eljóhisze-méleti jogi problematika találkozása akkor és ott, vagyis Angliában a máso-dik világégés utáni időkben egy szakmai sivatagnak szelektől alig bor-zolt, m i n d e n tekintetben álmosító h e p e h u p á j á n m e n t végbe. A ma-g u n k részéről arra viszont bátran emlékezhetünk, h o ma-g y ema-gynéhány valóban n a g y tehetségű magyar honfitársunk vallatta akkoriban az angol jog szellemiségét, hogy a tájainkon az időkben egyeduralkodó n é m e t orientáció szűkösségéből kitörési pontra, perspektívára leljen.
Akadémiai intézeti társakkal együtt hajdani közös b u d a i várbeli (nyelv)tanítóm, CSÁNK B É L A , egykori igazságügyminisztériumi fő-tisztviselő, valamint számos további (műveikben egyébként a m a g u k korában jelentékeny) kismester hosszú sorából kiemelkedve előbb if-j a b b SZLADITS KÁROLY, m a if-j d HORVÁTH BARNA k ö v e t t e e z t a z u t a t . A z előbbi, p o n t o s a n mert egy n a g y m ú l t ú s komoly életképességet, a haj-lékony adaptációban is szilárd h a g y o m á n y o k a t bizonyító jog gyökere-it kereste, végül g a z d a g anyagra lelt, és kerek egészre lelve fejezhette be kutakodását.1 Á m az utóbbi, mert a hasonszívűnek, a magafajta g o n d o l k o d ó n a k szeretett volna hazahozni inspirációt, sikerrel csak a tőle távoli korok kutatásában járt, bő termés learatása reményében ki-zárólag a r é g m ú l t b a n bányászhatott. Mit is tehetett hát az angol jogelmélet teljes történelmi s p e k t r u m á t feltérképező hatalmas magiszteriális művében?2 Mindenekelőtt elmerült a közös forrásul
1 ifj. Szladits Károly Az angol jog kútfői (Budapest: Grill 1937) vii + 145 o. [Bu-dapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magánjogi Szeminá-r i u m 10].
2 Horváth Barna Angol jogelmélet (Budapest: Magyar T u d o m á n y o s Akadémia 1943) xi + 657 o. [M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottsága 13].
szolgáló ódonságban. S mert a teljesség jegyében az egyenleget a lezá-ratlan jelenig kellett megvonnia, valamiféle esztétikai egyensúly ked-véért felnagyítva ottani kortárs beérkezettjeit, szóvirágokkal stilizálta izgalmassá azt, ami legfeljebb fleurs du mal lehetett a teljes szétesettség sírján, s mutatta be a XX. század addigi négy évtizedét. Mindebből pe-dig tényleges teljesítményként, tehát H O R V Á T H számára is megtermé-kenyítő gondolatként a befejezett múlt képviseletében p u s z t á n az ún.
történeti jogtudomány,3 egyidejű társként p e d i g - m i n t távolba sza-kadt rokon - az amerikaiak jogi realizmusa4 emelkedhetett ki. Para-doxikus, h o g y m i u t á n a h a g y o m á n y r a a jog felsőbbsége és folytonos-sága szentségének megerősítésével, á m esetjogi rugalmassággal épült, tartalmi követelmények helyett a független bírói f ó r u m előtti megvita-tás lehetőségére koncentráló processzuális jogálmot (félezernél több opus forrásának fényében hatszáz s ű r ű oldalon) végigtárgyalta, ahe-lyett, h o g y egy új világ hírnökeként k a p u k a t döngető következtetése-ket vont volna le, H O R V Á T H az általa tárgyalt s helyenként érdektelen szerzők félunalmas részleteinek egy h ű v ö s m i k r o s z k ó p b a n mímelt lelkesedés m o n o t o n rutinszerűségével láttatását hirtelen berekesztette, s vállalkozása értelmét a jövőbe átvezető látlelettel szolgált:
„ A z analitikus iskolát a m a i klasszikus a n g o l iskolának n e v e z h e t n ő k . Mégis leginkább é r e z z ü k rajta az összes m a i i r á n y o k közül, h o g y letűnt korszak jogelmélete. Formalista, pozitivista, racionalista. A n n y i r a el-szigeteli a jogot, h o g y ez v é g ü l élettelen, ü r e s s z k é m á v á változik. E m ö g ö t t világnézeti törekvések is m ű k ö d n e k , a jog m o n o p o l i z á l á s a , a h é t k ö z n a p i l á r m a és élet fölé emelése. Az e l e f á n t c s o n t - t o r o n y b a v o n u l ó t u d o m á n y s z a v a m i n d i g az: noli me tangerei
Melyik h á t a jövő iránya? L e g d u z z a d ó b b a k m a a szociológiai irányok, az újrealisták ú j u t a k a t kereső törekvései. De a l e g m é l y e b b indításokat a jogelmélet az ú j filozófiától kapja. M i n d a két igazi f o r r á s a e l e v e n e n b u g y o g : a közvetlen jogszemlélet jelentékenyen e l m é l y ü l , a filozófiai eszmélés p e d i g soha n e m ismert b o n y o l u l t s á g o t és t e r m é k e n y s é g e t m u t a t .
Ezeké az ú j s z e r ű , k o m p l e x filozófiáké a jövő a j o g e l m é l e t b e n is. HUME u t á n n e m lehet a szkepszis előttre v i s s z a m e n n i . A s z k e p s z i s savai által m e g m a r t tanokból soha többé n e m lehet elméletet felépíteni, a m e l y
3 Vö. Historical Jurisprudence / Történeti jogtudomány szerk. Szabadfalvi József (Budapest: [Osiris] 2000) 303 o. [Philosophiae Iuris / Jogfilozófiák].
4 Máig legteljesebb összegezésként vö. Kulcsár Kálmán A jogszociológia prob-lémái (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1960), II. fej.
időtálló. D e n e m lehet, ú g y látszik, HEGEL előttre s e m v i s s z a m e n n i többé. A z analízis m i n d e n t szétszedett és a s z k e p s z i s n e k azt köszönt-h e t j ü k , köszönt-h o g y s e m m i n e k az e g y s z e r ű s é g é b e n többé n e m köszönt-h i s z ü n k , a m i s z é t s z e d h e t ő . "5
Vagyis az, ami a XX. századból letűnt, halott, főként angol; az pedig, ami életerős izgalom és életteli bonyolultság önálló irányok soraként kifejletten, amerikai. (Olyan empasse jegyeit mutatja hát a II. világhá-b o r ú alatti állapotfelvétel Angliávilághá-ban, ami akkor és ott aligha tűnhetett m á s n a k , m i n t kavargásnak, porfelhőnek, ami egy javíthatatlan re-m é n y k e d ő szere-mében re-m a j d a n talán valare-mi használhatóvá leülepedhe-tik.) Mert azok az angol nevek és egyáltalán számba vehető teljesít-mények, amikkel kutakodása során H O R V Á T H találkozhatott, vagy azóta m á r klasszikussá érett füozófusok voltak, akiknek n é h á n y al-kalmi megjegyzésen túl persze semmi közük s e m lehetett a joghoz, vagy s o k a d r a n g ú a k a d é m i k u s jogásztanárok, akik m ű k ö d é s ü k során aligha teremtettek alapot arra, hogy az utókornak b á r m i b e n is érde-mes legyen emlékeznie rájuk.
Tévednénk, ha ebben a magyarországi látogató torz v a g y elfogult tükrét szeretnénk látni. A jogi bölcselem történetének 1955-ben szüle-tett klasszikus nemzetközi összefoglalása semmiféle említésre n e m érdemesíti az angol kortársi századot.6 Bibliográfiailag is ellenőrizhe-tő, h o g y figyelemre érdemes m ű v e k alig születtek, s komoly, kohe-rens, jogelméletté szerveződő reflexív gondolat egyáltalán n e m formá-lódott.7 Egy a XX. század végén adott összegzés sem utal többre, mint hogy
5 Uo. 606. o.
6 Carl Joachim Friedrich Die Philosophie des Rechts in historischer Perspektive (Berlin, Göttingen, Heidelberg: Springer 1955) 153 o. [Enzyklopädie der Rechts-u n d Staatswissenschaften], ill. The Philosophy of Law in Historical Perspective (Chi-cago: The Chicago University Press 1958) x + 253 o. A HART előtti időszakra ve-títve ugyanez m o n d h a t ó el más áttekintésekről is, pl. Guido Fasso Histoire de la philosophie du droit XIXe et XXe siècles [Storia délia filosofia del diritto III (Bologna: Il Mulino 1974)] (Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1977) 312 o.
[Bibliothèque de Philosophie d u Droit XX], valamint Albert Brimo Les grands courants de la philosophie du droit et de l'État 3e éd. (Paris: Pedone 1978) 574 o.
7 Néhány a mégis hozzáférhetőből: John W. Salmond Jurisprudence or the Theory of the Law, 3rd ed. (London: Stevens 1910) xiv + 520 o.; A. C. Gupta 'The Method of Jurisprudence' Law Quarterly Review 33 (1917), 154. és köv. o.; Carleton Kemp Allen Law in the Making (Oxford: Clarendon Press 1927), 2nd ed. rev. & enl.
(Oxford: Clarendon 1930) xxviii + 405 o.; Carleton Kemp Allen 'Jurisprudence
-„ N a g y - B r i t a n n i á b a n a korai 1950-es é v e k b e n - a m i k é n t NEIL MACCORMICK m e g j e g y z i - »A jogelmélet m i n t a jog s a jogi e s z m é k ál-talános t u d o m á n y a a szétesettség á l l a p o t á b a n leledzett«."8
M á s o d i k v o n a t k o z á s k é n t e m l í t e n é m , h o g y a HART é l e t r a j z á t , mindenekelőtt szakmai előéletét illető lexikális tömörség valóban zavarbaejtő.
„ G y a k o r l ó ü g y v é d a Chancery Bar kebelében a II. v i l á g h á b o r ú előtt, a h o n n a n o l y a n i d ő s z a k b a n tér vissza O x f o r d b a filozófiát tanítani 1945 u t á n , a m i k o r O x f o r d é p p a nyelvfilozófia f o n t o s k ö z p o n t j á v á válik. Jogászi tapasztalatát s filozófiai belátását a l k a l m a z z a a jog t a n u l m á n y o -zására, m i k o r O x f o r d b a n a jogbölcselet p r o f e s s z o r á v á választják, m e l y n e k t a n s z é k é t 1952-től 1968-ig foglalja el."9
N e m volt hát említendő mestere sem? És semmiféle saját teljesítmé-nye? Terméketlen tansegédekhez folyamodtak volna akkoriban
Ox-What and Why?' [Juridical Review, Dec., 1930] in uő. Legal Duties And Other Essays in Jurisprudence (Oxford: Oxford University Press 1931 [reprint Aalen:
Scientia Verlag 1977]) xvi + 318 o. {jellegzetesen a szerző maga sem tud saját szá-zadából mire emlékezni, hiszen csak régi előzményekre vagy az ún. történeti jogtudományra és a kortárs amerikai művekre hivatkozik}; Wolfgang Friedmann Legal Theory (London: Stevens 1944) xvi + 448 o.; Glainville L. Williams 'International Law and the Controversy Concerning the Word »Law«' British Yearbook of International Law 22 (1945), 146. és köv. o.; Glainville L. Williams 'Language and the Law' 1 - 5 Law Quarterly Review 61 (1945), 71. és köv., 179. és köv., 293. és köv., 382. és köv. o. és 62 (1946), 387. és k ö v . o.; G [ e o r g e ] W[hitecross] Paton A Textbook of Jurisprudence (Oxford: Clarendon Press 1946) x + 528 o.; Julius Stone The Province and Function of Law Law as Logic, Justice and Social Control: A Study in Jurisprudence (London: Stevens 1946) lxiv + 918 o.; H.
J. Paton Moral Law (London 1948) {KANT fordítását kísérő kommentárként}; Jo-seph N e e d h a m Human Law and the Laws of Nature in China and the West (Geoffrey Cumberlege / London: Oxford University Press 1951) 44 o. [L. T. Hobhouse Memorial Trust Lecture No. 20] {ekkoriban még a biokémia „Sir William D u n n előadója" Cambridge egyetemén}; Glainville L. Williams Salmond on Jurisprudence 11TH ed. (1957); Graham B. J. Hughes tollából 'The Existence of a Legal System' New York University Law Review 35 (1960), 1001. és köv. o. és 'Professor Hart's Concept of Law' Modern Law Review 25 (1962), 319. és köv. o.
8 J. M. Kelly A Short History of Western Legal Theory (Oxford: Clarendon Press 1992).
9 David Walker in The Fontana Dictionary of Modern Thinkers ed. Alan Bullock
& R. B. Woodings (London: Fontana Paperbacks 1983), 307. o.
f o r d b a n , h o g y v a l a k i t v é g r e p r o f e s s z o r n a k - Sir FREDERICK POLLOCK, Sir PAUL VINOGRADOFF, Sir HENRY MAINE, a v a g y v é g ü l ARTHUR L.
GOODHART k ö z v e t l e n u t ó d j a k é n t - k i n e v e z h e s s e n e k ?1 0 T u d j u k , h o g y a New College s z a b a d k ü l s ő s h a l l g a t ó j a v o l t a Literae Humaniores k ö r é b ő l , v a g y i s g ö r ö g é s l a t i n n y e l v b ő l , ó k o r i t ö r t é n e l e m b ő l é s f i l o z ó f i á b ó l ; á m s e m Ph.D. f o k o z a t o t n e m s z e r z e t t f i l o z ó f i á b ó l , s e m b á r m i f é l e v é g z e t t -s é g e t j o g b ó l .1 1 T u d j u k , h o g y e z i d ő b e n m i n t a New College k e b e l é b e n t e v é k e n y k e d ő fellow, f i l o z ó f i a h a l l g a t ó k a t t u t o r á l t .1 2 V a l ó b a n é r t é k e -l e n d ő m ű r ő -l a z o n b a n e n e v e z e t e s s e k k o r i b a n m á r n e m is o -l y a n f i a t a -l e m b e r t ő l e z i d ő b ő l n e m é r t e s ü l ü n k .1 3 C s a k e n n y i r ő l - k ö r n y e z e t é r ő l :
„ A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú v é g e és A jog fogalma közzététele között az elméleti j o g t u d o m á n y N a g y - B r i t a n n i á b a n aligha volt a v i z s g á l ó d á s iz-g a l m a s és f o r r o n iz-g ó területe. N e m is n a iz-g y o n tanították, s h a iiz-gen, ú iz-g y t ö b b n y i r e a k k o r s e m kötelezőként. M i n d e n k i i d e g e n k e d e t t tőle m i n t o l y a n k i r á n d u l á s t ó l , a m e l y csak eltéríti a hallgatókat a jogi h i v a t á s b a n r á j u k v á r ó karrierre felkészítő joggyakorlati k é r d é s e k k o m o l y tanul-m á n y o z á s á t ó l . N e tanul-m is n a g y o n voltak tanszékei [...], és az a k k o r i b a n m é g csekély s z á m b a n m ű k ö d ő kis jogi k a r o k o n [...] e g y é b k é n t is fő-ként g y a k o r l ó jogászok r é s z i d ő b e n tanítottak e g y m i n d e n e k e l ő t t gya-korlatias n é z ő p o n t ú t a n r e n d keretében."1 4
10 H a d d említtessék itt, hogy a második világháború során a katonai elhárítás kódfejtő részlegében a megfejtett jelek értelmezhetőségén dolgozott, GILBERT RYLE és STUART HAMPSHIRE közeli társaságában. ISAIAH BERLIN közeli barátja volt, az utóbb nyelvfilozófiai úttöréséről ismert J. L. AuSTlNnal pedig már Oxfordban együttműködött. Amikor GOODHART professzor a Chair of Jurisprudence-rő\ a
University College vezetőjévé lépett elő, A. H. CAMPBELLÍ hívták Edinburghból, ám ő n e m kívánta elhagyni városát, s így esett a választás a 45 évesen szakmájában bár ismeretlen, de Oxfordban brilliáns vitastílusáról ismert oktatóra, akit ellenér-zések közepette ugyan, de megválasztottak. Neil MacCormick 'Herbert L. A.
Hart: In Memóriám' Ratio Juris 6 (1993) 3, 337-338. o.
11 Robert S. Summers 'H. L. A. Hart's The Concept of Law' Journal of Legal Education 45 (1957), 587-596. o.
12 Joseph Raz 'H. L. A. Hart' in H. L. A. Hart y El Concepto de Derecho ed.
Agustin Squella (Valparaiso 1986), 17. o. [Revista de Ciencias Sociales No. 28].
13 Két húszoldalas - jogfilozófiai, ill. filozófiai - dolgozat, valamint JEROME FRANK művének rövid referálása kivételével. Vö. Stanley L. Paulson 'The Published Writings of H. L. A. Hart: A Bibliography' Ratio Juris 8 (1995) 3, 397-406. o.
14 Colin M. Campbell 'The Career of the Concept' in The Jurisprudence of Orthodoxy Queen's University Essays on H. L. A. Hart, ed. Philip Leith & Peter Ingram (London: Routledge 1988), 1-25., az idézet 2. o.
- valamint arról, hogy ekkoriban indult az az erjedés, mely h a m a r o s a n a jogi felsőoktatásban az akadémiai jogászság részvétele súlyának gyors növekedéséhez vezetett.15
Nos, ebbe robbant bele 1961-ben a The Concept of Law megjelenése.
S ehhez f ű z ő d i k h a r m a d i k kérdésünk: valóban, robbant ez?
Úgy, „mint az angolul beszélő s az azon túli tág világ korszerű jogfilo-zófiájának alapja", „klasszikus", „csakis BENTHAMhez mérhető",
„KELSENnel társ" „mesterműként", „a század jogi gondolkodása nagy művei sorában", „azonnali elismerést kiváltva" - úgy, amiként ezt lel-kes tanítványai, HACKER, M A C C O R M I C K és RAZ, o d a a d ó a n lelkes ra-gaszkodásukban (s persze m a g u k n a k is utólagos gyökereket eresztve) világgá kiáltották?16 Az oknyomozás prózaibb m e g k a p a s z k o d á s r ó l vall. DIAS széles körökben használt tankönyvének m á s o d i k kiadása (1964) h á r o m hivatkozást s egyetlen oldalnyi kritikát ad, a h a r m a d i k kiadás (1970) nyolc hivatkozást s h á r o m oldalnyi tárgyalást, a negye-dik (1976) p e d i g a kritikai hangvételt változatlanul őrző h a t oldalnyi bemutatást.1 7 A pályájában Londonból induló neves ausztrál STONE (1964) pedig KELSENről írt hosszú fejezetébe iktat be a „túlságos leegy-szerűsítést" bíráló h á r o m oldalt H A R T elismerési szabályáról.1 8 Az utóbb Lord L L O Y D O F H A M S T E A D néven azóta is k u r r e n s régi tan-könyv második kiadása (1965) is főként H A R T szabály-felfogása leegy-szerűsítő jellegéről s némely további válaszának is felettébb kétséges voltáról értekezik, legsúlyosabbként ama g y a n ú t fogalmazva meg,
15 A fellendülés - „az első szakasz" - egyidejűleg rokon területeken is ponto-san az 1960-as évek elején indult meg. Vö. pl. Roger B. M. Cotterrell 'Sociology of Law in Britain: Its Development and Present Prospects' in Developing Sociology of Law A World-wide Documentary Enquiry, ed. Vincenzo Ferrari (Milano: Giuffrè 1990), 779-803. o. [Seminario Giuridico délia Université di Bologna, Miscellanee 7], 790. o.
16 Law, Morality, and Society Essays in Honour of H. L. A. Hart, ed. P. M. S.
Hacker & Joseph Raz (Oxford: Clarendon Press 1977), Preface; P. M. S. Hacker 'Hart's Philosophy of Law' in uo.; Neil MacCormick H. L. A. Hart (London: Arnold 1981), 3. o. [Jurists: Profiles in Legal Theory 1]. N e m irónia nélkül, A. W. B. Simpson ['Recognizing the Legal' Times Literary Supplement (December 11, 1981), 1447. o.]
éppen MACCORMICK kapcsán - s HART hatását nem csekély részben személyes vi-tákban megmutatkozó lenyűgöző szellemiségének tudva be - pontosan ilyen apos-toli képekkel él, a mester lábainál üléstől a csodatételen át a vezeklésig.
17 R. W. M. Dias Jurisprudence 2nd ed. (London: Butterworths 1964), különösen 371. o.; lásd még 3rd ed. (1970) és 4th ed. (1976).
18 Julius Stone Legal System and Lawyers' Reasonings (London: Stevens 1964), különösen 132-133. o.
hogy szerzőjének, „úgy tetszik, fogalma sincs a jogrendszerek szocio-lógiai alapjairól".
19Nos, valóban úgy tetszik: ez utóbbi, vagyis a jog társadalmiságát il-lető HARTi válasz elégtelensége, bizonytalansága, s annak természe-tesként kezelt ténye, hogy HART feltételezett (nem empirikusan bizo-nyított, pusztán sine qua non alapként kezelt) nyelvhasználati szoká-sok, hallgatólagos előfeltevések s racionalizációk nyomán a jog r ó 1 folytatott közbeszéden és a jog b a n zajló cselekvés nyelvi aktusain k e r e s z t ü l írja le a jogot, a mű fogadásában, majd az egész élet-mű mint modern (posztmodern?) brit válasz megítélésében is állandó-sult jegyet, sarokpontot fog képezni. Aligha megkerülhető ez, hiszen e műtől kezdve válik divattá, szokásos standard megközelítéssé a nyelvfilozófiai alapálláson keresztül (ál)szociologizáló joganalitika mint a jogelméleti gondolkodás kvintesszenciája.
20Érdemes ehhez hozzávennünk, hogy mindennek problémakénti felvetésében nemcsak e valóban új, előzménytelen, magyarázatlan s így formailag úgyszól-ván bevezetetlen előfeltételezettség, hanem maga a szerző is felettébb részes, hiszen nemcsak megnevezetlenül fogott egy új búvárkodási irányba, de úgyszólván provokált előszavának programadó nyilatko-zatával, melyben (ezért-e, vagy másért?) a szociologikumnak éppen kiemelt jelentőséget tulajdonított. Maga vallott így, hogy úgymond -kulcsot adjon műve megértéséhez:
„ A f o g a l m a k e l e m z é s e iránti é r d e k l ő d é s e m ellenére a k ö n y v a leíró szociológia k ö r é b e tartozó t u d o m á n y n a k i s tekinthető, h i s z e n téves a z a feltevés, h o g y a s z a v a k jelentésének vizsgálata c s u p á n m a g u k a t a s z a v a k a t világítja meg."2 1
19 Dennis Lloyd Introduction to Jurisprudence 2nd ed. (London: Stevens 1965), 117-118. o.
20 A ma legnagyobbként elismertek közül elég talán emlékeztetnem csupán RONALD M . DWORKIN és ROBERT ALEXY p é l d á j á r a és - p o n t o s a n a fenti hallgatólagos előfeltételezettség legfeljebb partikuláris idő és helybeli kultúrafüggősége okából -egyszersmind elméleti problematikusságára. Az előbbire lásd 44. jegyzet, az utób-bira Robert Alexy tollából Theorie der juristischen Argumentation Die Theorie des rationalen Diskurses als Theorie der juristischen Begründung (Frankfurt am Main:
Suhrkamp 1978) [Surhkamp Taschenbuch Wissenschaft 436], Theorie der Grund-rechte (Frankfurt a m Main: Suhrkamp 1986) [Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft 582] és Recht, Vernunft, Diskurs Studien zur Rechtsphilosophie (Frankfurt am Main:
Suhrkamp 1995) [Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft 1167].
21 H. L. A. Hart A jogfogalma ford. Takács Péter (Budapest: Osiris 1995), 9. o.
[Osiris könyvtár: Jog] [The Concept of Law (Oxford: Clarendon Press 1961), vii. o.