A u t o n ó m i á k - f ü g g e t l e n p á l y á k o n , a v a g y k ö l c s ö n ö s e n e g y m á s r e n d j é b ő l é p ü l v e ? *
OLIVER WENDELL HOLMES a m e r i k a i l e g f e l s ő b b b í r ó s á g i b í r ó , a „ j o g i realizmus" megalapozásában m a r k á n s nézeteket m e g f o g a l m a z ó gon-dolkodó közel százhúsz évvel ezelőtt formába öntött p r o g r a m j á b a n ekként foglalt állást: egyfajta „cinikus savval" [cynical acid] kell lema-ratnunk jogi fogalmainkat ahhoz, hogy teológiai, erkölcsi (stb.) felhangjaiktól megtisztítva valóban jogiként állhassanak előttünk. Mert mint folytatta
-„Erkölcsi m e g f o n t o l á s o k n a k jogi k ü l ö n b s é g e k tételénél n e m s z a b a d b e f o l y á s o l n i o k g o n d o l k o d á s u n k a t . "l
Nos, felvetődik a kérdés: óhatatlanul cinizmus-e, ha valaki ciniz-musért kiált?
Tudjuk, akkor és ott f u n k c i o n a l i z m u s n a k m o n d t á k az ilyesfajta megközelítést. Lényegi kívánalma az volt, hogy m i n d e n ki-zárólag a maga helyén, d e ott teljes értékűen szolgáljon; hiszen san saját, ö n n ö n mivoltában rejlik az, amiért a tőle eltérők közt ponto-san ez (és n e m más) é p p e n elkülönült mivoltában fontos.
A jogban egy ilyen eszménynek kívánt kiváltképpen megfelelni az ún. m o d e r n f o r m á l i s j o g . Mint ismeretes, a XIX. század elejétől megerősödő, majd virágba szökkenő európai b ü r o k r a t i z m u s o k Első változatában in Piacet experiri Ünnepi tanulmányok Bánrévy Gábor 75. születésnapjára, szerk. Raffai Katalin (Budapest: [Print Trade] 2004), 338-348. o.
1 „Moral predilections must not be allowed to influence our m i n d s in settling legal distinctions." O. W. Holmes The Common Law (London: Macmillan & Cam-bridge, Mass.: Wilson 1882), 148. o.
terméke volt ez, amely új szerveződések h a m a r o s a n kormányzati bü-rokráciákként is megjelenve az egész államéletet rövid időn belül a m a g u k képére és hasonlatosságára, mindenekelőtt a m a g u k új eszkö-zeitől i m m á r lehetővé tett s korábban ismeretlen hatékonyságú módo-kon kezdték el megjeleníteni. Eljárásuk szintén ismert: a jogot először formalizálták - azért, hogy e m ó d o n formálisan is megkülönböztetett sajátszerűségében majd kibontakoztathassák. Eredményül pedig a fentiek jegyében h a m a r o s a n elérhették, hogy
• a u t o n ó m lett a jog, ami egyre teljesebben elkülönült min-d e n akár csak hasonlíthatótól; azt, amit jogként kezelnek, ettől k e z d v e m á r
• egyre kiterjedtebben a maga m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t sa-játszerűségében (azaz egyfajta the distinctively legal2 képében) konstituálják; elvárva és egyben biztosítva azt is, hogy e jog
• s a j á t s z e r ű e n működjék. Vagyis kritériumszerűen min-denekelőtt ö n m a g a felelősségét hordozva, d e egyszersmind egyfajta össz(e)működésben is, amelynek során viszont lehető-vé kell tennie kölcsönhatások kibontakozását m i n d e n további irányban és k o m p l e x u m tekintetében egyaránt.3
Könnyen belátható, hogy a fentiekkel egyszersmind egy i n s t -r u m e n t á l i s tendencia kifejezője lesz ez a funkcionalizmus: an-nak teoretikus következménye, hogy m o d e r n társadalmi létünk maga sem m a g y a r á z h a t ó immár másként, mint egymástól viszonylagosan elkülönülő, egymással mégis a mindenkori össz-egész (s magasabb szinten ezek halmazainak össz-szerveződése) szintjén kapcsolatot tar-tó, egyenesen ö s s z e m ű k ö d ő részegységek önmegvalósításaként. Ez az, amit eredetileg esztétikai fogantatású és n é z ő p o n t ú filozófiai feldol-gozásaiban egykor LUKÁCS GYÖRGY és köre ú g y írt le, mint a min-d e n n a p i lét szintjén m e g m u t a t k o z ó különneműség(ek) osztatlan sok-félesége [heterogeneitás] talaján kibontakozó egynemű(sített) auto-nómiák uralmát, amelyben m i n d e n egyes komplexus, amely sajátsze-rűségeit előtérve helyezve kiválik az összkomplexusból, nemcsak specifikálódik, d e saját kritériumrendszere szerint m ű k ö d v e ( h o m o -g e n e i t á s k é n t ) e-gyben viszonyla-gosan (a szembekerülés eseti
2 Philip Selznick 'The Sociology of Law' in International Encyclopedia of the Social Sciences ed. David L. Sills (New York: The Macmillan C o m p a n y & The Free Press 1968), 51. o.
3 Vö. a szerzőtől 'Modern államiság és m o d e m formális jog' Állam és Igazgatás XXXII (1982) 5 , 4 1 8 ^ 2 4 . o.
kockázatát vállalva) függetlenedik is az összkomplexustól.4 A makro-szociológiai elméletképzés talaján lényegi tendenciáiban hasonló kö-vetkeztetésre jutott n é h á n y évtizeddel később NlKLAS LUHMANN is,
elméletépítő alapköveként létrehozva az Ausdifferenzierung kategóriáját a kiválás és elkülönülés jelzéseként, amelynek során
egyebek közt a jog sajátos m ű k ö d é s e a maga kétértékű (bináris, kizá-rólag a jogszerű/jogszerűtlen vagylagosságára válaszolni képes) gon-dolkodásmódjával előáll.5
Veszélyként m i n d e z nyilvánvalóan előrevetítette a diszfunkcioná-lis önállósodás, a voltaképpen megvalósítandó e r e d e n d ő értékekkel történő szembefordulás eshetőségét - á m bármiféle ilyen lehetőséggel pusztán hibaként számoltak, a gyakorlatban előálló alkalmi torzulás marginális jelenségeként.6 A homogenizálás lételméleti hozadékát azonban egyértelműen a m ű k ö d é s valamiféle k ö l c s ö n ö s s é g é-ben látták, mely alapmeghatározásaival a m i n d e n k o r i össz-egészé-ben
„ t e n d e n c i á l i s e g y s é g et" alkot. Ezt fejezi ki például az is, hogy a LUKÁCSi társadalomontológiában a komplexusokból álló komplexus összműködéseként láttatott társadalmi lét köréből eleve kiemeltetik a nyelv és a jog - olyan puszta közvetítőkként, amelyek nem saját értékekkel játszanak: arra hivatottak csupán, hogy m á r eleve készen kapott értékeknek a megvalósítása során g y á m k o d j a n a k . Saját eszközjellegű értékeikkel, amiket e folyamatban esetleg létrehozhat-nak, legfeljebb támogathatják közvetítő szerepük hatékonyságát. Nos, gazdasági determinista gyökerű materializmusához híven LUKÁCStól persze n e m állott távol egy olyan összetevő (fel)tételezése, amelyik az
4 Lukács Györgytől pl. A különösség mint esztétikai kategória (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1957), A esztétikum sajátossága I—II (Budapest: Akadémiai Kiadó 1965), A társadalmi lét ontológiájáról I—III (Budapest: Magvető 1976), a tanítványi körben pedig elsődlegesen Heller Ágnestől A mindennapi élet (Budapest: Akadé-miai Kiadó 1970).
5 Niklas Luhmanntól pl. Ausdifferenzierung des Rechts Beiträge zur Rechts-soziologie u n d Rechtstheorie (Frankfurt am Main: S u h r k a m p 1981) 458 o. Lásd hozzá mindenekelőtt Pokol Béla A szociológiaelmélet új útjai (Budapest: Akadémiai Kiadó 1988) 131 o. [Kérdőjel] és A társadalom és a jog autopoietikus felépítése Váloga-tás a jogi konstruktivizmus irodalmából, szerk. Cs. Kiss Lajos - Karácsony And-rás (Budapest: Osiris 1994) 124 o. [Jogfilozófiák].
6 N e m véletlen, hogy elidegenedéselmélet a MARXizmusban fejlődött ki legkibontottabb, leginkább lényegközeli problematikaként. Egyebek közt vö. pl. a szerzőtől 'Tárgyiasulás, eldologiasodás, elidegenedés és a jogi problematika: Fo-galmi tisztázás kísérlete Lukács Ontológiája alapján' Magyar Filozófiai Szemle XIX (1985) 1-2,196-222. o.
összfolyamatban hic et nunc történetesen túlsúlyos szerepet játszhatna.
A bolsevizmus mozgalmiságától társadalomontológiához elérkezve azonban az idős LUKÁCS m á r belátta: feltétlenül az össztotalitás sé-relmét eredményezné, ha bármikor eluralkodhatnék egy olyan h e g e m ó n meghatározás, amelynek árnyékában a többi részkomplexus már n e m tölthetné be a kizárólag általuk játszható és játszandó megfe-lelő szerepet.7
Tegyük hát fel a kérdést: milyen gyakorlatok eredhetnek napjaink-b a n ilyen és hasonló felismeréseknapjaink-ből? Nos, ha példaként egyedül az orvosi jog, tehát m ű h i b á r a hivatkozással kártérítési felelősség megál-lapításáért indítandó polgári per tárgyává tétel lehetőségeit szemlél-jük, úgy a szélső pontokat is m a g á b a n foglalóan leginkább az alábbi h á r o m elvi m e g o l d á s egyikével találkozhatunk:
• úgyszólván semmi felelősség, gyakorlatilag kívül állás a perel-hetőségen s ezzel a jogon (amint ez pl. a „megvalósult szocia-lizmus" gyakorlatára voltjellemző);
• abszolúttá tett felelősség (amint ez pl. ü g y v é d p r a k t i k á k ered-m é n y e k é n t az Aered-merikai Egyesült Állaered-mokban kialakult);
• személyes vagy intézményi felelősség megállapításának hatá-rozott lehetősége, á m d e mindenekelőtt a hivatás sajátszerű (or-vosi, és annak specifikus egyneműségén belül eshetőlegesen további szabályozásnak alávetett) közegében (amint ez kívána-tos perspektívaként pl. a rendszerváltozás hajnalán Magyaror-szágon felvetődött).
Nos, ha a két szélső pólus által megvont mezőt honi hagyománya-inkra is érzékenyen8 múlt, jelen és lehetőséges jövő h á r m a s
vetületé-7 Jogelméleti továbbgondolásához vö. a szerzőtől A jog helye Lukács György vi-lágképében (Budapest: Magvető 1981) 287 o. [Gyorsuló Idő], valamint 'A jog onto-lógiai megalapozása felé (Tételek Lukács György Ontológiája alapján)' Magyar Filozófiai Szemle XXVII (1983) 5, 767-776. o. és 'A jog mint felépítmény: Adalékok az alap-felépítmény kategóriapár történetéhez' Magyar Filozófiai Szemle XXX (1986) 1-2, 35-75. o.
8 Kiegyensúlyozott köztes véleményt képvisel pl. Kapocsi Erzsébet 'Az orvosi hivatás autonómiájának etikai vonatkozásai' Lege Artis Medicinae 10 (2000) 4, 358-364. o. Vö. m é g Kövesi Ervin 'Orvosi etika és gazdaságosság - összefüggés-e vagy ellentmondás?' Egészségügyi Gazdasági Szemle 34 (1996) 5, 464. és köv. o., valamint Balázs Péter 'Orvosi etika és gazdasági realitások' Valóság 40 (1997) 4, 16-28. o. A külső háttérhez lásd pl. H. Hennekeuser 'Zwischen Ethik und Wirtschaftlichkeitsgebot' in Jahrbuch für Wissenschaft und Ethik 3 (Berlin & New York: de Gruyter 1998), 145. és köv. o.
ben szemléljük, úgy a következményekről számot adva a m a követett eljárás, valamint ennek tovább amerikanizálódó kilátásai tükrében csupán az alábbiakat rögzíthetjük:
(1) a perlés gyakorlattá válásától kikényszerített felelősségvállalás az egészségügy járulékos költségeként visszaépül az alapségbe, ami magától értetődően az egészségügy átfogó költ-ségnövekedését vonja maga után;
(2) az ilyen m ó d o n kikövetelt re-disztribúció az ehhez kiharcolt egészségügyi költségnövekménnyel együtt kikerül az egész-ségügy köréből, hiszen megosztásra kerül n é h á n y ügyfél és az éhes csahosként az egészségügyre magát rávető jogászi kaszt élelmesebbjei között; amire válaszul
(3) m i n d az egészségügyi ellátó, mind pedig az ügyfelek oldaláról egyaránt az addig tisztán egészségügyi folyamatba további jogásziasító (tehát az eredeti egészségügyi éthoszhoz és hiva-táshoz képest külső-idegen, az előbbiek sajátszerű felelős-ségvállalását és hatását kikezdő, azok nézőpontjából egyértel-m ű e n élősködő) egyértel-mechanizegyértel-musok (közvetítések, foregyértel-malizálások, sőt, mi több, most már az egészségügyi ellátó oldaláról is jogi biztonságot keresve, rákényszerített szűrőként az egészségügyi g o n d o s k o d á s korábban szokásos gyakorlatában m é g megkoc-káztatott eljárásokat, hivatkozásokat, alapozásokat ettől kezdve elutasító - mert a váratlan haszon jegyében perkezdeményezés-re ügyvédtől bármikor rábeszélhető beteg érdeke helyett immár elsődlegesen szükségképpen a perkockázattal szembeni önvé-delmet biztosító - új gyakorlatok) épülnek; végezetül pedig a valóságos orvoslási folyamatok tekintetében m i n d e z
(4) tovább professzionalizálja, mesterségesen elkülönített részeljá-rásokra s szakaszokra szabdalja az orvosi hivatásgyakorlás praktikáit (a merő artificialitás paradox visszahatásaként a mind e fentiek adminisztrálásából, valamint az eljárás s magá-nak a páciensnek a gyógyulási kilátásait rontó elszemélytelení-téséből eredő frusztrációkat és prognosztizálható károkat to-vábbi költségnövelő személyzettel s szakmai „lélekgyógyító"
specializáció bevetésével kísérelve m e g - egyébként hasztalanul - enyhíteni)
- anélkül azonban, hogy végső soron s é r d e m b e n akár jottányival is növelhetné a társadalom-egészségügynek az adott társadalom adott teherbíró képességén belül elérhető eljárásaiért viselendő valóságos (tehát erkölcsileg m i n d e n k é p p e n indokolt) felelősségét.
Bizonyára a legköltségesebb megoldás ez, financiális értelemben s az orvosi éthosznak az illetéktelenül rátelepedő külső-idegen (mert jogászi arrivizmustól és anyagi nyerészkedéstől ihletett és szokásos szakmai imperializmustól vezérelt) megítéltetés hatására szükségkép-p e n bekövetkező erodálódását tekintve egyaránt. Egyidejűleg ugyan-akkor talán e m e g o l d á s rendszerré válása a legkevésbé hatékony.
Mégis, m a sorsszerűen látszik maga alá rendelni az egész egész-ségügyi szervezést; pedig beköszönte ö n m a g á b a n é p p e n n e m volt szükségszerű. Másfél évtizede, a rendszerváltozás azóta abortált va-júdásának kezdetén m é g nyílt alternatívaként vetődött fel Magyaror-szágon célszerűségének és vállalhatásának a kérdése - akkor, amikor először vált érzékelhetővé külső n y o m á s s belső agitációval kísért jo-gász-szakmai n y o m u l á s az amerikai típusú általános ü g y v é d u r a l m i rezsim bevezetésére, m a j d eltűrésére Magyarországon is.9
Mindezt veszélyként és jelzésként figyelembe véve most1 0 - miután figyelmünkből m á r arra is futhatta, hogy kultúrantropológiailag fel-térképezzünk akár n é h á n y száz fős helyenként m é g túlélő törzsi kö-zösségeket is11 - érdemes végre felfigyelnünk arra, hogy a
közeljövőn-9 A Miniszterelnöki Tanácsadó Testületben dr. ANTALL JÓZSEF kormánya ide-jén m a g a m kezdeményeztem vitát erről, miközben saját akadémiai-egyetemi jogi szakértőink, a Szép Új Világból érkezett tanácsadók s a terepet állítólag profesz-szionálisan ismerő hazai amerikanisztikusok egyaránt - bármiféle hasznos szol-gálatban kudarcot vallva - hallgatásba burkolóztak a veszélyekről. Az akkori idők szellemiségét az utókor könnyebb bölcsességével vallatva, a k o m m u n i z m u s televényén libertinizmusba átfordult baloldaliság nyugat-képe kapcsán „dicső-ségbe burkolt idealisztikus vízióról" ír Catherine Dupré - Importing the Law in Post-communist Transitions The Hungarian Constitutional Court and the Right to H u m a n Dignity (Oxford & Portland Oregon: Hart Publishing 2003), 57. o. [Hu-m a n Rights Law in Perspective], utalva egyebek közt Fehér Ferenc 'I[Hu-magining the West' Thesis Eleven (1995), No. 42, 52-68. o. feltáró írására - , ami „nem sokban felelt m e g a valóságnak".
10 N e m véletlenül ékelődnek be ma már közbenső megoldási javaslatok. Lásd pl. Nagy László - Kahler Frigyes 'Közvetítő (mediátor) felállításának szükséges-ségéről az állampolgárok és a gyógyító intézmények (orvosok) közötti vitás kér-dések peren kívüli megoldására' Orvosvédelem 2 (1998) 3 kezdeményezése nyo-m á n Heuer Orsolya 'Konfliktuskezelés a betegjogi sérelnyo-meknél: Az egészségügyi közvetítő eljárásokról' Lege Artis Medicinae 11 (2000) 1, 80-83. o.
11 Lásd pl. a fiatalon elhúnyt törzsi jogantropológus terepmunkája eredmé-nyeiből Aster Akalu The Nuer View of Biological Life N a t u r e and Sexuality in the Experience of the Ethiopian Nuer (Stockholm: Almqvist & Wiksell International 1989) 64 o. [Regise Societatis H u m a n i o r e m Litterarum Lundensis: Scripta Minora 1988-89/1].
ket oly egyértelműen meghatározó atlanti civilizáció az utóbbi évszá-z a d o k b a n határoévszá-zottan sévszá-zétváltan m á r alapoévszá-zásában is kétféle éthoszból, társadalomfilozófiai ösztönzöttségből tevődhetett össze, amiknek eltérő jegyei leginkább az é l e t m i n t k ü z d e l e m s ezen belül a j o g m i n t j á t é k felfogásainak különbözőségéből ütköznek ma ki. Hiszen kétségtelenül létezik egyfelől egy
• e u r ó p a i k e r e s z t é n y h a g y o m á n y , melyet kö-zösségi éthosz, a jogoknak a kötelezettségek talajáról történt ki-fejlesztése, a társadalom békéjének biztosítandó elsőbbség, az erények kultúrájának a túlzások mérséklését is célzó ápolása, valamint az emberi jogoknak a közösségi sérelmek orvoslását, megelőzését szem előtt tartó érvényesítése jellemez. Ebben ké-pez határértéket ennek követőjeként a látszólag lebegőnek tet-sző homo ludens, hiszen játékos kedvű e m b e r ü n k itt egyszerre tud m é g kötelességtudó s önfeledt, tehát egészében v i d á m len-ni.12 Ha és amennyiben küzdelem egyáltalán megjelenik a lét-ben, ú g y ez leginkább saját személyes kiválóságunk elismerte-téséért zajlik, mint fight for excellence. Ennek patológiájaként u g y a n előfordulhat, hogy a részvételből k i m a r a d ó k magános-sága lelki zavart eredményez, ez azonban legfeljebb t u d a t alatti rekompenzálást érdemel, aminek szimbolikus szankcionálását (jellegzetesen a századforduló utáni áporodott s felizgatott Bécsben, m a g u k a t önemésztő dologtalanságba zárt középosz-tálybeli asszonyok lélekidomáraként) m a j d egy SIGMUND FREUD fogja elvégezni. Másfelől kialakult egy
• a m e r i k a n i z á 11 i n d i v i d u á l i s a t o m i z á l t s á g is, amit egy káoszból szerveződő rend várakozása, a magános-ként felfogott egyénhez rendelt jogok abszolutizálása, ezzel a kötelezettségeknek jogosultságokkal kijátszása, s ezért egy önmérséklet nélküli, tehát határt a csillagos égben sem lelő k ü z d e l e m m i n d e n n a p o s életténnyé válása, valamint az emberi jogoknak mindenféle közösségi igény semlegesítésére és bom-lasztására példaszerűként üdvözölt felhasználása jellemez.
Struggle is life - m o n d j a új h ő s ü n k közhelyszerűen, á m össze-szorított fogakkal, hiszen ő tudja csak igazán, h o g y ebben az élet aligha m á s már, mint fight against anybody else (a kora újkori angliai megfogalmazású bellum omnium contra omnes
12 J. Huizinga Homo ludens Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározásá-ra, ford. Máthé Klára (Budapest: Athenaeum 1944) 225 o.
rosszemlékű újraaktualizálása ellenére - a „lehetőségek maxi-malizálása" örvén - mégis civilizációs előrelépés gyanánt ün-nepelt továbbfejlesztéseként). Patologikus ideáltípusként, ha példálózni kívánunk, úgy előbbi bekezdésben jelölt előképét le-győzve, egy ragadozóvá lett, mert állkapcsával s célzottan kifej-lesztett további képességeivel magát boldogtalan magányos-ságba (újra)küzdő, most már harcba elmerülő feminista magá-rautaltság lebeghet előttünk.
Meghatározóan ilyen és hasonló összetevőkből táplálkozik annak kínos élménye, hogy globalizálódó világunkban olyan rendeszmény-ből, szabványokból, kulturális mintákból formálódó (s tanácsadókon, üzleti és m é d i a - n y o m u l á s o n keresztül saját életünk színterein támadó) üzenetek á r a d n a k napjainkban szüntelenül felénk, amiknek hatására p u s z t á n ideologikus önmegvalósítástól hajszolt státuszküzdelmek válnak jogküzdelmekké, és amik a jog égisze alatt legfeljebb pszicho-analitikus u t á n kiáltó sérelmek anyagi gazdagodásra kacsintó kártérí-tését, közösségi egymásrautaltságunknak egyéni arrivizmussal felvál-tását, egészében tehát kohezív erőink szociális atomizálással történő bomlasztását támogatják.
Felvetődik hát a kérdés: ezt akarhattuk-e m ú l t u n k b a n , évszázados közösségépítő fáradozásaink során? Tényleg ezt akarjuk-e most, hogy rendszerváltoztató eséllyel sorsunkon újra m a g u n k m u n k á l k o d h a -tunk?
Ha szellemileg kiüresedő (feltétlen tisztelettől és értékkövetéstől m á r csaknem mentes) világunkban egyéb fogódzónk n e m lenne, úgy h a d d emlékeztessek a történelmi jogantropológia1 3 s a jogbölcseleti eszmetörténet1 4 n é h á n y tanulságára, amik társadalmi gondjainkban egyöntetűen a visszacsatolódásba vethető bizalomnak, a komplexitás szükségességének felismerésére utalnak. Nos, korai zsidó és iszlám (stb.) h a g y o m á n y o k b a n csakúgy, mint a jelenben is (pl. ún. primitív népek erőteljesen forráshiányos körülményei közt a túlélés feltétele-ként maximális hatékonyságot feltételező autochton kultúráiban)
egy-13 Vö. pl. a szerzőtől 'Antropológiai jogelmélet? Leopold Pospísil és a jogfej-lődés összehasonlító tanulmányozása' Állam- és Jogtudomány XXVIII (1985) 3, 528-555. o. Mély elméleti alapvetésként vö. még Ernst-Joachim Lampe Grenzen des Rechtspositivismus Eine rechtsanthropologische Untersuchung (Berlin: Duncker &
Humblot 1988) 227 o. [Schriften zur Rechtstheorie 128].
14 Vö. pl. Frivaldszky János Természetjog Eszmetörténet (Budapest: Szent Ist-ván Társulat 2001) viii + 371 o. [Jogfilozófiák].
aránt megfigyelhetjük két olyan tisztán ideologikus m ű k ö d é s ű belső axiomatizmus kényszerét, amely az egyed választásait m á r eleve készként fogadott, tehát alapjaiban kikezdhetetlen keretek közé ren-dezi.15 E perspektivikus o p t i m u m o k egyike a
• a közjó eszméjén n y u g v ó ö n m é r s é k l e t b e n az a r á -n y o s s á g go-ndolata. Ez először mi-nt salóm a közbéke elsőd-legességének hívószavaként terjedt el, h o g y a római jogfejlő-désben később a summum ius, summa iniuria dilemmájaként megfogalmazott formalizmus lehetséges kártételétől megvédje a társadalmat,1 6 s a középkortól általános európai tanítássá vál-va a temperantia erényeként1 7 nyerjen elismerést. Másika a
• t e r m é s z e t j o g gondolata.
Ez utóbbi
o kelet-ázsiai, dél-amerikai, a kereszténységben és az iszlám-b a n egyaránt megfogalmazott formájáiszlám-ban felelősségünket
tételezte mindenkori környezetünkért mint elődeinktől s z á m u n k r a pusztán használatra átengedett, így h á t utóda-inkra sértetlenül átszármaztatandó javak összességéért;
o keresztényiesített görög-római változatában pedig a terem-tett (profanizáltan: a valamiképpen - b á r magyarázatlanul - szerveződött) rend képében tartalmi, érdemleges (s akár elvek, szabályok, szabályok alóli kivételek sorában is kifejt-hető) minimum-feltételeket szabott létünk általános kereté-ül: először az egész kozmosznak, m a j d megfigyelhető külső világunknak, utóbb a társadalomnak, v é g ü l az egyes em-bernek (rögvest visszhangra lelvén teológiában, politiká-ban, etológiápolitiká-ban, kultúrantropológiában egyaránt).
15 Vö. pl. az Összehasonlító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris]
2000) xi + 397 o. [Jogfilozófiák], valamint a Jog és antropológia szerk. H. Szilágyi István (Budapest: [Osiris] 2000) viii + 366 o. [Jogfilozófiák] egyes tanulmányai-val.
16 Irodalmi esetként feldolgozásában lásd pl. Heinrich von Kleist Kohlhaas Mi-hály [Michael Kohlhaas], teoretikus összefüggésekben pedig a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái 2. bőv. és átdolg. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004), 2.3.1.8. pont.
17 ClCEROnál (Tusculanes III, 16-18) a sôphrosunê megjelenhet temperantia, moderatio és modestia formájában egyaránt, amit frugalitasként vél összefoglalhat-ni. Vö. Jean-Louis Labarrière 'Sagesse et tempérance' in Dictionnaire d'éthique et de philosophie morale dir. Monique Canto-Sperber (Paris: Presses Universitaires de France 1996), különösen 1325. o.
Végezetül, szekularizálódó korunkban előbb m i n d e z t felváltotta 0 az emberi létezéshez mérten transzcendens mivoltában
elvileg változatlan természetjogi eszmének változó (fejlődő) tartalommal [Naturrecht mit wechselndem Inhalte] felruházása a XIX. század végén,1 8 majd
0 a „dolog természete [Natur der Sache; nature des choses]"
néven intézményesedése a kontinens latin és germán gyökerű országainak joggyakorlatában a II. világháború után1 9 - voltaképpen a kérdéses eset összes körülményé-nek mérlegeléséből következtethető funkciók célszerű összhangjának a biztosításában lelve meg feladatát.
Visszatérve a tudományfilozófiai alapokhoz, ismeretes, hogy az emberi cselekvés számára nyitható keretek, tiszteletben tartandó hatá-rok és korlátok megvonása gondolkodásunknak elsődleges feladata, amely m á r ősi előképeiben az embert a t u d o m á n y s z e r ű s é g lehetősége-inek keresésére sarkallta. A gondolhatóságot azonban az ember a gondolkodás módszerességére ráleléssel, a m o d e r n t u d o m á n y kiala-kulásakor (DESCARTES idejétől kezdve) lényegében a logikai rekonst-rukcióban elérhetőre szorította (vezette) vissza. Ezzel pedig - a lex mentis est lex entis bölcsességének2 0 mintájára - naiv realizmusra emlé-keztető naturális gondolkodási m ó d o k terjedtek el: eleinte m é g a világ
18 Rudolf Stammler Wirtschaft und Recht nach der materialistischen Geshichts-aujfassung (Leipzig: Veil 1896), 184-188. o.
19 Klasszikus alapvetésként lásd mindenekelőtt Michel Villey 'La nature des choses' in uő. Seize essais de philosophie du droit (Paris: Dalloz 1969), 38-59. o.
[Philosophie d u Droit 12], Karl Larenz Methodenlehre der Rechtswissenschaft 6.
Aufl. (Berlin, etc.: Springer 1991), 5.4.b. pont: Rechtsfortbildung mit Rücksicht auf die »Natur der Sache«, 417. és köv. o. és Helmut Coing A jogfilozófia alapjai ford.
Szabó Béla [Grundzüge der Rechtsphilosophie, 5. Aufl. (Berlin, etc.: de Gruyter 1993)] (Budapest: Osiris 1996), IV. 1. pont: A dolog természete, 167. és köv. o.
[Osiris tankönyvek], kiegészítésül pedig La »nature des choses« et le droit in Annales de la Faculté de Droit de Toulouse XII (1964) 1, passim, H. Noguchi 'Die Nature der Sache in der juristischen Argumentation' in Law in East & West Legal Philoso-phies in Japan, ed. Mitsukuni Yasaki (Stuttgart: Steiner 1987), 139-147. o. [Archiv für Rechts- u n d Sozialphilosophie, Beiheft 30] és Stamatios Tzitzis 'Controverses autour de l'idée de nature des choses et de droit naturel' Rechtstheorie 24 (1993) 14,469-483. o.
20 A kérdésfeltevésre lásd Patsch Ferenc 'Dogmatikai kijelentések hermeneuti-kai fejlődése (Egy »fundamentál-hermeneutihermeneuti-kai dogmatika« vázlata)' in Egység a különbözőségben A 60 éves Bolberitz Pál köszöntése, szerk. Rokay Zoltán (Bu-dapest: Szent István Társulat 2002), 117. és köv. o., különösen 1. pont.
alkotottságát is a „De te m i n d e n t mérték, szám és súly szerint rendez-tél el" ihletettsége21 n y o m á n matematikai e s z m é n y ű geometrikus rendben képzelték el; ennek n y o m á n egy mathesis universalison belül a gondolkodást is puszta fogalmi aritmetikaként tételezték; a felvilágo-sodás harcias materializmusával mindebből legelébb a megismerés-nek visszatükröződésként modellálását vitték tovább (ami gyökérzete okán a MARXizmusok központi előfeltevéseként élt tovább); míg mára mindebből a racionalizmus kíméletlen hegemóniája maradt.2 2 A n n a k
alkotottságát is a „De te m i n d e n t mérték, szám és súly szerint rendez-tél el" ihletettsége21 n y o m á n matematikai e s z m é n y ű geometrikus rendben képzelték el; ennek n y o m á n egy mathesis universalison belül a gondolkodást is puszta fogalmi aritmetikaként tételezték; a felvilágo-sodás harcias materializmusával mindebből legelébb a megismerés-nek visszatükröződésként modellálását vitték tovább (ami gyökérzete okán a MARXizmusok központi előfeltevéseként élt tovább); míg mára mindebből a racionalizmus kíméletlen hegemóniája maradt.2 2 A n n a k