(Fogalom vagy nyelvhasználat?) A m a g a t a r t á s i r á n y í t á s n y e l v i k i f e j e z é -s e i n e k é -s t á r g y i a -s o d á -s a i n a k g a z d a g t á r h á z á b ó l1 a s z a b á l y é s / v a g y n o r m a d i l e m m á j a k ö z v e t l e n é r t e l e m b e n n e m t u d o m á n y o s k é r d é s . N e m v e z e t h e t ő le s e m a z a d o t t k i f e j e z é s e k t ö r t é n e l m i e t i m o l ó g i á j á b ó l , s e m a z i l y e n v a g y o l y a n n y e l v h a s z n á l a t o t i n s p i r á l ó v a g y t ü k r ö z ő g o n d o l k o d á s e s z m e t ö r t é n e t i h o z a d é k á b ó l . M é g a k ü l ö n b ö z ő t ö r t é n e l m i k o r s z a k o k , a j o g n a k é s a j o g i g o n d o l k o d á s n a k a z e d d i g i v á l t o z a t o s -s á g b a n k i f e j l ő d ö t t t ö r t é n e l m i k u l t ú r á i -s e m -s p e c i f i k á l n a k e g y é r t e l m ű e n e l t é r ő j e l e n t é s t e k é t t e r m i n u s k a p c s á n . S z o k á s o s h a s z n á l a t u k e g y m á s -h o z k é p e s t v á l t o z a t o k a t m u t a t -h a t u g y a n , b á r m i f é l e e l m é l e t i i g é n y ű m e g h a t á r o z á s u k b a n d ö n t ő m ó d o n m é g i s s z i n o n i m a k é n t ,2 e g y m á s t
* Első változatában in Regula iuris Szabály é s / v a g y norma a jogelméletben (A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2003. szeptember 26-27-én rendezett konferencia anyaga) szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor Kiadó 2004), 23-30. o. [Prudentia Iuris 22].
1 Kazimierz Opalek Theorie der Direktiven und der Normen (Wien & N e w York:
Springer 1986), 88. o. [Forschungen aus Staat u n d Recht 70] sorolja fel a normát, szabályt, elvet, rábeszélést, kívánságot, javaslatot, kérést, könyörgést, tanácsot, óvást, ajánlást, útmutatást, valamint buzdítást ilyenként. Ilyen széles értelemben lásd Szotáczky Mihály 'A normák eredete és funkciója (Genese u n d Funktion der Normen)' in Tanulmányok Szamel Lajos tiszteletére szerk. Á d á m Antal (Pécs 1989), 227-238. o. [Studia Iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata 118].
2 „A szabály az előíró funkciójú kijelentésként vett 'norma' vagy 'direktíva' szinonimája." J[erzy]W[róblewski] 'Règle' in Dictionnaire encyclopédique de Théorie et de Sociologie juridique dir. André-Jean Arnaud (Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence & Bruxelles: E. Story-Scientia 1988), 346. o. Még egysze-rűbb megoldást választ a The Philosophy of Law An Encyclopedia, I—II, ed. Chris-topher Berry Gray (New York & London: Garland Publishing 1999) [Garland
úgyszólván teljes értékűen behelyettesítő fogalmakként szerepelnek.3 Jobbára tehát p u s z t á n nyelvhasználati szokások kérdése, hogy milyen nyelv, mely kultúra melyiknek a használatát részesíti ezek közül előnyben. É szokások a többé-kevésbé rögzülő nyelvhasználat látens teremtő (szociálisan konstruktív) ereje révén azonban m á r bizonyos tömbökké szerveződhetnek, amik azután a m a g u k útján és m ó d j á n immár sajátos többletjelentésnek, összefüggés szerinti specifikációnak, és ezzel valamelyes teoretizálásra immár alapot a d ó a n alkalmas kü-lönválasztásnak a d h a t n a k teret.
*
(Szabály / norma) A ' s z a b á l y ' [ 'rule', 'règle', 'Regel', 'regola', 'regia'] a latin 'regula' kifejezésből ered, a ' n o r m a ' pedig a latin 'norma'-ból, mint egyenes vonal kijelölésére az ókori római kőműve-seknél, asztalosoknál szolgáló eszközből. Ma alkalmazott értelmében a ' n o r m a ' főként származékaiban: 'normális', 'normalitás' (stb.) -az emberi állapotokat, a társadalmi folyamatokat és a termelői maga-tartásokat előzetesen megállapított mértékekhez szabva differenciáló és homogenizáló XIX. századi fejlődés terméke: mint a standard jelzé-se, elsőként a pedagógiában, majd az egészségügyben használták, amit a század folyamán végül ugyancsak kiterjesztettek az ipari fo-lyamatokat mintákhoz kapcsoló termelési-technológiai szabványosí-tásra is.4
A szótörténet történelmi véletlenszerűségeinek ékes példája, hogy eredeti értelmében a ' s z a b á l y ' é p p e n n e m mai „ha [...], akkor"
kondicionális repetíciót mint fogalmi általánosságban meghatározott tényállásszerűséget és ennek tanúsításához rendelt szankciót (törté-nelmileg eleinte) leíró, majd (későbbi időkben) előíró nyelvi kijelen-tésként szolgált, h a n e m inkább a rómaiaktól művelt juriszprudencia
Reference Library of the Humanities, 1743], mely a szabályfogalmat a normák tárgyalásához irányítja.
3 Beszédes példa, ahogyan egy egyébként minuciózusán pontos szerzőnél is -pl. Marijan Pavínik 'Pravno pravilo' Zbornik nzanstvenih razprav [Ljubljana]
(1995), No. 55, 217-240. o. és 'Die Rechtsnorm' Archiv für Rechts- und Sozial-philosophie 83 (1997) 4, 463^482. o. - az egyik terminus nyelvváltásnál egyszerűen behelyettesítődik a másikkal.
4 Vö. pl. Georges Foucault Surveiller et punir (Paris: Gallimard 1975), 186. o. és Georges Canguilhem Le normal et le pathologique 4e éd. (Paris: Presses Univer-sitaires de France 1979), 175. o.
változatosságában az igazságos megoldás elveit fáradhatatlanul kuta-tó elme időleges és átmeneti összegzésében valamiféle alapbölcsesség mint sűrítmény, vagyis - korai újkori szóhasználat szerint - egy adage kifejezése volt.5
Filozófiai meghatározása szerint a s z a b á l y „Azt jelölő vagy előíró formula, amit meghatározott helyzetben tenni kell" - megje-gyezve, hogy preskriptív értelme kiválasztó erővel rendelkezően kritériumjellegű, és ezt n e m szabad elhomályosítania olyan újabban elterjedt konstatív nyelvhasználati példáknak, amik - főként a 'szabá-lyos / szabálytalan', 'szabá'szabá-lyosság' (stb.) kifejezései kapcsán - olyan látszatot kelthetnek, mintha pusztán deskriptívek lennének.6
A n o r m a ellenben
„ A n n a k k o n k r é t típusa v a g y a b s z t r a k t f o r m u l á j a , a m i t tenni kell, egys z e r egys m i n d v a l a m i l y e n e egys z m é n y v a g y egyszabály, cél v a g y m o d e l l f o r m á -j á b a n értékítéletet foglalva m a g á b a n "
- megjegyezve, hogy többnyire egy logikai gondolat vagy akarati cse-lekvés, szabad képviselet, avagy érzelem vagy szépségeszmény kap-csán kerül valamilyen norma megfogalmazásra.7
Azon belül, hogy a 'szabály' és a ' n o r m a ' „szinonimái" egymás-nak, miközben az előbbi az utóbbinál mégis „általánosabbnak",8 illető-leg „széleskörűbbnek és generikusabbnak" szokott bizonyulni,9 figye-lemre érdemes, hogy m i n d e n n a p i szóhasználatunkban a s z a b á l y jobbára p u s z t á n nyelvi fordulat, kifejezett (tételezett) formuláció, azaz valaminő 'szabályalkotás'-nak vagy 'szabályozás'-nak ö n m a g á b a n semleges és történelmi eseményként szemlélve véletlenszerű terméke, míg lehetőségei szerint a n o r m a vagy az előbbinek (ezek
halma-5 Részletesebben lásd a jelen szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái [1996]
átdolg. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004), 33-34. o.
6 André Lalande Vocabulaire technique et critique de la philosophie [1926] (Paris:
Presses Universitaires de France: 1991), 906-907. o. Ota Weinberger hasonló meg-fogalmazása szerint - T h e Role of Rules' Ratio Juris 1 (December 1988) 3, 224-240.
o., különösen 1. pont, 225. o. - „A szabályok a cselekvés meghatározásánál al-kalmazandó tanácsok."
7 M[ichel] T[roper] & D[anièle] L[ochak] ' N o r m e ' in Dictionnaire..., 691. o.
8 Pl. J.-F. Perrin 'Règle' in Archives de Philosophie du Droit 35: Vocabulaire fondamental d u droit (Paris: Sirey 1990), 245-255. o.
9 Patricia Borsellino ' N o r m s ' in The Philosophy of Law An Encyclopedia, 596-598., különösen 596. o.
zának) logikai formája, vagy m a g á n a k a szabályozás aktusának logi-kai (normatív) előfeltétele.
Ez m a g y a r á z z a , hogy a ' s z a b á l y ' -ok olyasmik, amik rendel-kezésünkre állanak akár úgy, mint 'tapasztalati szabályok' [rules of experience],10 akár úgy, mint 'játékszabályok'-ként a 'jogszabályok' [Spielregeln & Rechtsregeln]. Ezek problémátlanok, m i n t h o g y felőlük csakis mint megjelenési s ebben az értelemben hozzáférhetőségi egy-ségek iránt érdeklődhetünk. A másik oldal felől közelítve, mindebből viszont ' n o r m a ' akkor lép elő, amikor a szabály és célzott vagy k i h á m o z h a t ó mondanivalója kapcsán bármi problémássá válik, elem-zést igényel, avagy legalábbis a szabályból mint megjelenítésből, mint valami s z á m u n k r a hozzáférhetővé tettből a logikai elemzés eszközeit is latba vetve határozott üzenet után kutatunk.
Bizonyára n e m véletlen ezért, hogy 'normaalkotás'-ról kevésbé szólunk, 'normaszabás'-ról pedig leginkább akkor, amikor egy terület szabályozás alá vonásának (rendelésének) tényét, elhatározottságát, é s / v a g y m a g a a szabályozás artificiális jellegét hangsúlyozzuk. A je-lenkori irodalom u g y a n a k k o r olyan képzetet sugall, mintha a sza-bályból mint p u s z t á n nyelvi kifejezési (és ezzel logikai propozíciós) lehetőségből válna ki a norma, hiszen n e m a szabálynak, h a n e m a n o r m á n a k v a n onto-episztemológiai (tehát lételméleti, ismeretelméle-ti, s ezekhez kapcsolódóan pszichológiai, logikai stb.) irodalma, mely feladatának érzi, h o g y a n o r m á t értelmezze - kijelentésként és (pszi-chikailag is vizsgálható akarati aktus jelentését szintén m a g á b a n rejtő) jelöléstartalomként egyaránt.1 1
A fentieket látszik alátámasztani az a körülmény, hogy miközben például az a n g o l nyelvben a ' s z a b á l y ' kifejezés használata kapcsán a történelmi szótárak több mint húsz jelentéskört, alkalmazá-si területet rögzítenek, ezek mindegyike mégis kizárólag a magatartás mértékének meglétével, ennek felmutatásával, hordozásával é s / v a g y érvényesítésével kapcsolatos, és történetesen egyikük sem azzal, hogy maga a denotatum, tehát a szabályként megjelölt objektiváció, közlés vagy t u d o m á s testesítené m e g ezt a mértéket - akár szövegszerűsé-gében, akár grammatikai felépítésében vagy az elemei közti logikai
10 Uo.
11 Az előbbire lásd mindenekelőtt Carlos E. Alchourrón & Eugenio Bulygin Normative Systems (Wien & New York: Springer 1971) [Library of Exact Philo-sophy 5], az utóbbira pedig Hans Kelsen Allgemeine Theorie der Normen (Wien:
Manz 1979) passim, főként 1-10. pont, kifejezetten 1. pont III. szakasz.
összefüggésben tekintve egyaránt.1 2 Sőt, történetesen az angol nyelvű kultúrák szellemiségének átható erejét mutatja, hogy m é g a ' n o r -m a ' szó -meglepően kései és lassú elterjedése se-m változtat ezen az általánosnak bizonyuló alapálláson, hiszen az angol nyelvi megértés szerint - egészen a brit morálfilozofálásban az analitikus nyelvi irány uralomra jutásáig, vagyis a XX. század első évtizedéig - a ' n o r m a ' szó is kizárólag felmutatott standardot vagy mintát fog jelenteni, s koránt-sem azt, hogy egy ilyen standard vagy minta testesülne m e g benne vagy objektiváltatna általa olyan m ó d o n , hogy p o n t o s jelentése e for-mát öltésből további eszközök bevetésével k i h á m o z h a t ó lenne.13
Magától értetődően fogadjuk el hát, hogy olyasmit, mint „szabály-logika", n e m m o n d u n k , mert ilyen nincs és n e m is lehet. Nyelvgya-korlatunk alapténye tehát eleve feltételezi, hogy a két t e r m i n u s n e m is vonatkoztatható egymásra. C s u p á n 'normalogika' lehetséges, mintegy előzetesen elfogadva, hogy logikai műveletek (mint pl. negáció és le-zárás), valamint bármiféle szorosan vett nyelvi-logikai elemzés tárgyai csakis logikai egységként felfogott (pontosabban: ilyen egységgé pre-parált, tehát k o m m u n i k á l t vagy írásban rögzített szövegeinkből elem-ző célra kiválasztott/kialakított) nyelvi propozíciók lehetnek.
* .
(A norma származtatottsága) Mindebből arra kell következtetnünk, hogy lehetséges előfordulásaiban (s egyfajta nominális megközelítésű
12 The Compact Edition of the Oxford English Dictionary Complete Text Reproduced Micrographically, I—II (Oxford: Oxford University Press 1971), 2599-2600. o. Régi előfordulásaiban olyan alább következő fordulatok tanúskodnak erről, mint pl. „t>eos riwle" [Ancren Riwle a (1225) {2 (Camden Soc. 1853)}] vagy
„ t e pope [...] forsook í»e rule of f>e olde tyme" [John de Bartholomeus (de Glanvilla) Trevisa Polychronicon Randulphi Higden (tr. 1387), VII, 431 {Rolls series 1865-1867}] (eredeti Oxford English Dictionary kiadás, 881. o. 3. hasáb, ill. 882. o. 1.
hasáb). Ennek úgyszólván egyeduralmával szemben kizárólag a legújabbkori és nyelvi értelemben ritkább szakmai használat tulajdoníthat csak a szónak ilyen jelentést: „Either according to the rules of the common law, or by the operation of the Statute of Uses." [Penny Cyclopxdia of the Society for the Diffusion of Useful Knowledge (1842), XIX, 379/2.] (eredeti kiadás, 882. o. 2. hasáb).
13 Megjegyzendő, hogy eleinte 'norma/normae' alakban, 1676-tól, mindig kurziváltan, latin kölcsönszóként, s majd csupán 1885-től anglicizáltan - mint 'norm' - kezd elterjedni, ámbár 1821 és 1877 között főként csak szinomimaként felsorolt összetételpárban, mint pl. „norm or model", „norm and measure", avagy
„norm or principle". Uo. 1942. o. (eredeti kiadás, 207. o. 3. hasáb).
meghatározás értelmében) ' s z a b á l y ' é s ' n o r m a ' ugyanazt takarja - egyik a külső megfogalmazottság mint hozzáférhetőség vagy közölhetőség, másik a belső tartalomösszefüggés logikája felől tekint-ve. Mégis, akár közös nem-fogalmukat [genus proximum] keressük, akár azon belül megkülönböztető vonásaikat [differentia specifica] tár-juk fel, arra kell rájönnünk, hogy kritériumszerűen m i n d a fogalom tartalma, m i n d - és következésképpen - a fogalom terjedelme külön-bözni fog a másiktól. A norma nem a szabályban rejlik, h a n e m sza-b á l y o k ) tartalmának, üzenetének (stsza-b.) mentális rekonstrukciójásza-ban.
Egy szabály legfeljebb utal egy normára, jelesül arra, hogy általa köz-vetítetten rekonstruálható egy norma. Ö n m a g á b a n így a szabály nem több, mint p u s z t á n nyelvi aktus. Olyasmi tehát, ami kizárólag akkor
„van" - akkor áll fenn az esete - , ha ez az aktus ilyen vagy olyan mó-d o n megtörtént; a n o r m a ellenben elvont összefüggés: nem olyasmi tehát, aminek fennforgását, megtörténtét, létezését akár a fenti érte-lemben állíthatnók. Mindazonáltal m u t a t n a k bizonyos közösséget ab-b a n a jegyab-ben, hogy egyikük sincs magától, mert a szaab-bály az ekként való tematizálásban (kimondásban, tételezésben stb.) válik jelenvaló-vá, a n o r m a p e d i g azáltal, hogy intellektualitásunkban, mentálisan végrehajtott műveletek segítségével, norma-formára hoztuk. Az arra irányuló kérdésre viszont, hogy a fentiekből következően netalán mégis forma és tartalom relációjáról lehetne-e szó, mindazonáltal ha-tározottan tagadólag kell felelnünk. Ráadásul fogalmi terjedelmükben a szabály és a n o r m a é p p e n és határozottan n e m fedik egymást, hiszen többféle (nyelvű, kultúrájú, struktúrájú, kifejezésű stb.) szabály hor-dozhat akár azonos normát, illetőleg azonos szabály (pl. kétértelmű-ség, szándékos vagy szándéktalan többértelműség - mert pl. közpon-tozás elhagyása vagy n y o m d a i hiba - esetén) több n o r m á n a k a re-konstrukciójára is szolgáltathat alapot.
*
(Fogalmiasító logizálás, kijelentő megnevezés) Ilyen m ó d o n és kizárólag a fentiek érvényességi körében vélem úgy, hógy k o n t i n e n t á l i s gyökerű és axiomatizáló eszményből indító, tehát logizáló hajlandó-ságú g o n d o l k o d á s u n k b a n válhatott a n o r m a a teoretikus rend-szerépítés alapkövévé. N e m véletlen, hogy a KELSENi Tiszta jogtan konstrukciója a Grundnorm képzetére épül, mert a jogrend különféle építőegységeinek érvényesség-származtatását közvetlenül logikai vagy legalábbis logikai úton szervezett nyelvi (tartalmi,
nyelvi-összefüggésbeli és így tovább) levezetésre [Ableitung] alapozza. A norma eszerint l o g i k a i , tehát a jogrend tényleges alkotóelemeiből logikai (formájú, vagy igényű, szervezettségű stb.) rekonstrukcióval létrehozott egység, amely további logikai (levezetésű vagy eszményű, szervezettségű stb.) műveletek tárgya lesz ilyen logikai kontextusban.
N e m véletlen ezért az sem, hogy pontosan a kontinentális jogban - és nem m á s kultúrában - formálódott meg a j o g d o g m a t i k a igé-nye és gondolati teljesítméigé-nye, vagyis a jog mint adott szöveg-korpusz felett egy az elérhető végletekig konceptualizált és logizált, rendszerszerűen összefüggő (mert elemeiből koherensen következő, tehát a levezethetőségnek az adott területen elérhető maximális opti-m u opti-m á t opti-m a g á b a n rejtő14) meta-szisztéma igénye.15 N o r m a t í v vagy teo-retikus dogmatikaként felfogott teljes n o r m a t a n eszerint akár a sza-bály fogalma nélkül is megalkotható,1 6 míg a jog megjelenési formái-ként értelmezett jogszabálytan szintén kimerítően felépíthető gyakor-latilag úgyszólván kizárólag norma-fogalmak alapján.1 7
Azokban a k u l t ú r á k b a n ellenben és itt nyilvánvalóan az a n -g o l s z á s z -gyökerű berendezkedésekre -g o n d o l u n k - , amelyek a jog kimerítő fogalmi reprezentációjára és megtestesítésére
(objektivá-14 Kapcsolódó kérdésekhez vö. a szerzőtől A kódex mint rendszer (A kódex rendszer-jellege és rendszerkénti felfogásának lehetetlensége)' Állam- és Jogtudo-mány XVI (1973) 2, 268-299. o.
15 Egyfelől a brit gyökerű analitikus filozófiai gondolkodási stílus beszürem-kedése az angol-amerikai politikai filozófia televényén sarjadó alkalmazott jogfi-lozófiába, másfelől különösen az utóbbi évtizedekben kultiválni kezdett alkot-m á n y j o g ) ! doktrínaírás a jelenkori szealkot-mlélő száalkot-mára i alkot-m alkot-m á r egy erőteljesen megváltozott trend, határozott bővülés képét sugallhatja. Előbbi stigmatikus je-gyünk azonban egy a klasszikus jogi diszciplínákhoz képest külső érdeklődés sajátja; a doktrínának a mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokban meg-kezdett legfelsőbb bírósági újraírásával a tömegmédia korában végső soron anti-demokratikus eszközökkel kikényszerített elitista libertinus jogfejlesztés pedig ez idő szerint még n e m haladja meg azt a mértéket, mint amit például az angol jogi gondolkodás a XIX. század második felében német dogmatikai hatásra elszenve-dett - teoretikus értelmezhetőségben, fogalmiasodásban jelentékenyen gazda-godva, egészében mégis saját gondolkodási módjának a hagyományaihoz vissza-hasonulva.
16 Beszédes példával szolgál KELSEN, akinél a szabályfogalom - legalábbis norma-problematikájú időskori összegzésében (lásd fentebb, 11. j.) - n e m is for-dul elő (a 'rule of law' kifejezésének kivételével, természetszerűleg a 'rule' termi-nusnak 'uralom' gyanánt felfogott jelentésében).
17 Lásd alább, 20. jegyzet.
lására) n e m törekedtek; amelyek tehát a jognak n e m t u d o m á n y o s (axiomatikus, azaz - a terminus újkori használata szerint - KARTEZiá-n u s értelembeKARTEZiá-n módszeres) eszméKARTEZiá-nyek szeriKARTEZiá-nti modellálását, majd újraformálását (képzését) kísérelték meg; vagyis amelyekben n e m elő-zetesen rögzített tételek logikai levezethetőségének a látszólagos külső biztonságára fektettek hangsúlyt, h a n e m a társadalmi közvetlenség-ben bíztak, a m i n d e n n a p i tapasztalat, a józan értelem h a g y o m á n y b a n szervesülő talaján a döntés dilemmáiban m e g f o g a l m a z ó d ó visszacsa-tolások rektifikáló képességében és a társadalmi folyamatosság egyi-dejűleg újító és megőrző erejében, nos, ezek a kultúrák inkább - ha egyáltalán - s z a b á 1 y ról beszéltek, és arról is jobbára csupán mint a jog példázatáról, eseti (és a mindenkori jogösszesség szemszögéből ezért egyszersmind a véletlenszerűség elemét is megőrző) megnyilvá-nulásáról, egy-egy adott (és eleinte bizony kivételes) helyzetben neta-lán szükségessé váló megjelenítéséről („to declare ívhat the law is").18
Á m ha m i n d a z , ami szabályként egyáltalán megjelenhet, fogalmia-sítatlan, mert eleve bármiféle rendszergondolatot nélkülöző (más
kife-18 Erről vallanak az irodalmi példák is, amik történelmileg a klasszikus zsidó és római jogi örökségből merítve az angol-amerikai irodalmon keresztül kizáró-lag e fenomenális megjelölés értelmében élnek a szabály fogalmával. Lásd példá-nak okáért D. v a n der Merwe 'Regulae iuris and the Axiomatisation of the Law in the Sixteenth and Early Seventeenth Centuries' Tydskrifvir die Suid-Afrikaansé Reg 1987/3, 286-302. o.; Georges Kalinowski 'L'interprétation d u droit: ses règles juridiques et logiques' Archives de Philosophie du Droit 30: La jurisprudence (Paris:
Sirey 1985), 171-180. o.; Michael Clanchy 'A Medieval Realist: Interpreting the Rules at Barnwell Priory, Cambridge' in Perspectives in Jurisprudence ed. Elspeth Attwooll (Glasgow: University of Glasgow Press 1977), 176-194. o.; I. D.
Campbell 'Are the Rules of Precedent Rules of Law?' Victoria University College Law Review I (1956) 4, 7-27. o.; Metthew Jackson 'Austin and Hart on Rules' Edin-burgh Philosophy Journal (March 1985), 24-26. o.; Irene Merker Rosenberg «Sc Yale L. Rosenberg 'Advice f r o m Hillel and Shammai on h o w to Read Cases: Of Specificity, Retroactivity and N e w Rules' The American Journal of Comparative Law 42 (1994), 581-598. o.; Cathy A. Frierson '»I Must Always Answer to the Law...«:
Rules and Responses in the Reformed Volost' Court' The Slavonic and East European Review 75 (April 1997) 2, 308-334. o. Ezzel szemben akár olyan hipotéti-kus analitihipotéti-kus helyzetekben is, amikor kifejezetten logizáló összefüggésben for-dul elő normatívum, már jobbára norma-fogalommal találkozhatunk. Lásd pl.
Wolfgang Fikentscher 'Eine Theorie der Fallnorm als Grundlage von Kodex- und Fallrecht (code law and case law)' Rechtstheorie [különlenyomat, é.n.], 161-174. o.
vagy - különösen beszédes összefüggésben - Wilfried Hassemer 'Über nicht-juristische N o r m e n im Recht' Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft LXXXIII (1984), 84-105. o.
jezésbeli elemekhez összegzés vagy végső tisztázás igényével még nem viszonyított, tehát n e m is analizált, következésképpen n e m is osztályozott), azaz ha a szabályként egyáltalán megjelenhető elemekben a m e g n e v e z é s gyakorlati aktusa mögött n e m áll a f o -g a l m i a s í t á s lo-gikai (rész)rendszerteremtő i-génye,19 ú g y kérdé-ses, hogy ebből a jogból egyáltalán kitermelődhet-e dogmatika. Mert ha nem, akkor b e n n e voltaképpen normákról sem beszélhetünk.2 0
Ha és amennyiben a norma l o g i k a i egység, ú g y a szabály in-kább k i j e l e n t é s - típus. A n o r m a állhat ö n m a g á b a n és rendszer-összefüggésben egyaránt, a szabály viszont feltételezhet vagy elvisel-het e 1 v eket és m á s standardokat, amik anélkül, h o g y m a g u k is sza-bályok lennének, körülcövekelhetik a szabály relevanciáját vagy al-kalmazhatóságát.2 1
A jogdogmatika t u d o m á n y - e s z m é n y ű metodológiájának kérdése, hogy a logikai összefüggés és következés korlátozatlan (s elvileg is korlátozhatatlan) igénye miképpen társulhat axiologikus megalapozá-sú t e l e o l o g i k u s megfontolásokkal. Ezért a (normativista) jogi világkép egészét megrázkódtató vitákkal járhat tágasabb meghatáro-zások elismertetése (pl. az exegézis és a szabadjog ütközésében) vagy
19 Vö. a jelen szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség átdolg. és bőv. 2. kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 'Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában: Utószó', 390. és 393-394. o.
20 Nemcsak az angol jelenlegi szóhasználat tisztázatlansága tesz lehetővé egy a fentihez hasonló következtetést, de már maga az a tény is, hogy a jogi analitika az angolszász jogi világban nem a dogmatikai jogművelés eszközeként (s egyben melléktermékeként) fejlődött ki, hanem a XIX-XX. század fordulóján a tudomá-nyok axiomatikus megalapozási kísérletében az etika példájában mintaszerűen végrehajtott vállalkozás [Georg Edward Moore Principia Ethica (1903)] hatására [vö. a szerzőtől A jogi gondolkodás paradigmái, 185. o.] immár előrevetítette annak valószínűségét, hogy az angol joganalitika n e m a jog o n , h a n e m - noha, mint HERBERT LYONEL ADOLPHUS HART esetében a korai éles kritikák tükrében is lát-hattuk: kvázi-szociológiaiként megjelenített, de valójában velejéig fedezetlenül konstruált [vö. a szerzőtől 'A Hart-jelenség' Világosság XLIV (2003) 1-2, 75-87. o.]
- szerzői hiposztaziációjú példamondatokon nyugszik. Legújabb és példaértékű feldolgozásként ugyanerről tanúskodik pl. Geoffrey Sámuel Epistemology and Method in Law (Aldershot: Dartmouth 2003) [Applied Legal Philosophy].
21 Ronald M. Dworkin gyakorlatilag teljes életműve - a 'The Model of Rule' University of Chicago Law Review XXXV (1967) 1 tanulmányától indulóan {a szerző fordításában lásd 'Vajon szabályok rendszeréből áll-e a jog?' in Jog és filozófia An-tológia a XX. század jogi gondolkodása köréből [3. bőv. kiad.], szerk. Varga Csa-ba (Budapest: Szent István Társulat 2001), 383-416. o. [Jogfilozófiák]} - ennek megvilágítását szolgálja.
új n é z ő p o n t o k n a k akár kiegészítő jellegű bevitele egy m á r kialakult jogi diskurzusba (pl. a teleologikus értelmezési módé). E kontinentális mintával szemben az angolszászoknál viszont a n e m t u d o m á n y -e s z m é n y ű jog gondolata nyíltan vállalja, h o g y kör-e n -e m más, mint a g y a k o r l a t i é r t e l e m birodalma, melyben legelsőbben is a józan m i n d e n n a p i megfontolás játssza a vezető szerepet.
*
(Üzenet és felmutatása) Összegezésként annak megállapításához ér-kezhetünk el, h o g y szabály é s / v a g y n o r m a kapcsolata a fentiek tük-rében egyfelől a nyelvhasználati konvencionalizáltság s másfelől a teoretizáló analitikus, tudatos rendszerépítő és egyben logizáló törek-vések kereszteződésében elkerülhetetlenül b e n n e rejlő ambivalenciák, valamint a m i n d e n k o r megejtett rekonvencionalizáció egyidejű le-n y o m a t á t h o r d o z z a m a g á le-n .
Ennek p u s z t á n gyakorlati jegye és következménye, h o g y magyar nyelvű t u d o m á n y o s s á g u n k b a n például jogszabályokról beszélünk ugyan, mégis mihelyt ezeket dogmatikai ízű és igényességű fogalmi műveleteknek vetjük alá, i m m á r jogi n o r m á k k á transzformáitan tár-gyaljuk.22
Ebből a d ó d ó a n mindkettő egyidejűleg jogosult, sőt egyszersmind fogalmilag is tisztázott lehet a maga helyén és saját rendszerbeli ösz-szefüggéseiben. Hiszen a nyelvet instrumentalizáltan, d e nyelvhasz-nálati szokásaink m e n t é n használjuk, fogalmainkat viszont teoretikus igényű mentális reprezentációkként ugyanakkor saját homogenizáló belső követelményrendszerük szerint alakítjuk.23
22 Pl. Peschka Vilmos A jogszabályok elmélete (Budapest: Akadémiai Kiadó 1979) tételes tárgyalásában már kizárólag normákról szól. Nyilvánvalóan hasonló megoldással élt már Asztalos László Polgári jogi alaptan A polgári jog elméletéhez (Budapest: Akadémiai Kiadó 1987) is.
23 A további irodalomból alapvetően figyelemre érdemesként lásd még Norberto Bobbio ' N o r m a ' in Novissimo digesto italiano XI (Torino: UTET 1964); Alf Ross Directives and Norms (London: Routledge & Kegal Paul 1968) ix + 188 o.
linternational Library of Philosophy and Scientific Method]; Robert Alexy 'Rechtsregeln u n d Rechtsprinzipien' in Conditions of Validity and Cognition in Mo-dern Legal Thought ed. Neil MacCormick, Stavrou Panou, Lombardi Lauro Vallauri (Stuttgart: Steiner 1985), 13-29. o. [Archiv für Rechts- u n d Sozialphilo-sophie, Beiheft 25]; Georgio Robles 'Was ist eine Regel?' in Vernunft und Erfahrung im Rechtsdenken der Gegenwart hrsg. Torstein Eckhoff, L. Friedman, Jirky
A z a z o n o s s á g n a k , a z a m b i v a l e n c i á n a k , s ő t a h a t á r o z o t t k e t t ő s s é g -n e k is a „ s z a b á l y é s / v a g y -n o r m a " k i f e j e z é s é b e -n e g y a r á -n t b e -n -n e r e j l ő l e h e t ő s é g é t e z z e l e g y i d e j ű l e g j o g o s í t o t t u k é s i g a z o l t u k . M i n d e n e g y é b k é n t i f o g a l m i b i z o n y t a l a n s á g e l l e n é r e s z e r e n c s é s n e k é r e z h e t j ü k , h o g y a m a g y a r n y e l v v e l e g y o l y a n k u l t ú r k ö r h ö z t a r t o z u n k , a m e l y - a j o g v i l á g á b a n t ö r t é n e t e s e n - v a l a m e l y ü z e n e t f e l m u t a t á s á t m a g á t ó l a z ü z e n e t t ő l m á s g o n d o l k o d á s i é s n o r m a t í v k u l t ú r á k n á l v i l á g o s a b b a n m e g k ü l ö n b ö z t e t i .
Uusitalo (Berlin: Duncker & Humblot 1986), 325-338. o. [Rechtstheorie, Beiheft 10]; E. Wiederin 'Regel, Prinzip, Norm: Zu einer Kontroverse zwischen H a n s Kelsen u n d Josef Esser' in Untersuchungen zur Reinen Rechtslehre Ergebnisse eines Wiener Rechtstheoretischen Seminars 1985/86, hrsg. Stanley Paulson & Robert Walter (Wien: Manz 1986), 137-166. o. [Schriftenreihe des H a n s Kelsen-Instituts
Uusitalo (Berlin: Duncker & Humblot 1986), 325-338. o. [Rechtstheorie, Beiheft 10]; E. Wiederin 'Regel, Prinzip, Norm: Zu einer Kontroverse zwischen H a n s Kelsen u n d Josef Esser' in Untersuchungen zur Reinen Rechtslehre Ergebnisse eines Wiener Rechtstheoretischen Seminars 1985/86, hrsg. Stanley Paulson & Robert Walter (Wien: Manz 1986), 137-166. o. [Schriftenreihe des H a n s Kelsen-Instituts